Délmagyarország, 1984. március (74. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-31 / 77. szám

8 WL DM Szombat, 1984. március 31. ŰÉ Szeged Jókai műveiben T öbben ls megírták már nagy mesemondónk hét­szeri. városunkban tett látogatásának történetét. Arröl is szólhatnánk már. hogyan je­lenik meg Szeged Jókai művei­ben. akit fantáziája elvitt a világnak csaknem minden részé­be, a sarkoktól az egyenlítőig, szabadon csapongva a tudomá­nyok világában.. Művészi képze­lőerejét megragadták az emberi­ség történelmének eseményei éppúgy, mint a magvarság. a magyar nép élete. természete. Költői kinyilatkozásal között bőséges helyet biztosított a ma­gvar táinak, szülővárosának, amellyel talán a legtöbbet fog­lalkozott. de nem maradhatott ki költői terméséből a főváros, továbbá Kecskemét. Debrecen, a Székelvföld. a magyar tenger, az Alföld, a Felvidék s-tb. me­lyek mind életének jelentős ál­lomásai voltak. De egy kicsiny­ke hely. a hatalmas műben ju­tott Szeged városának s népének is... Műveinek első nagy összefog­lalásában. a ..százkötetes Jókai­ban böngészve, annak több mint félszáz kötetében száztizenhat oldalon találkozhatunk városunk neve említésével, vágv Szegeddel kapcsolatos megjegyzéseivel. Történeti elbeszéléseiben egy helyen (Virradóra) leírja Mátyás fekete seregének gyászos végét. A magára maradt sereg tagiai minden támogatás hiányában ..garázdálkodtak" Szeged váro­sában. Az egykori vezérnek. Kinizsinek jutott az a szomorú feladat, hogv a városból kiűzött sereget, gyalogezredeivel s a sze­gedi kaszás népföLkelők .segítsé­gével Halas határában (Fekete­halom) megsemmisítse Említést tesz a „fekete cárról". Cserni Jovánról. akit Szegeden Vida Se­bestyén lő hasba, vagdalt ólom­mar megtöltött puskáiéval. Jó­kaitól értesültünk, mi lett a sorsa a kuruc szabadságharc után. a szegedi várban császári parancsra összegyűjtött ..forra­dalmi" tárogatóknak. Nem ma­radt fenn az utókorra, mi lehe­tett a szövege, azoknak a ser­kentő verseknek, a szegedi ifjak „gagvogásának". melyeket az emlékezetes insürrectiö idején a város fölkelő polgáraihoz intéz­tek (Névtelen vár). V aion mennvi lehetett azaz összeg, amit Kárpáthv Já­nos kártérítésként — az. Abcllino bosszantására fölégetett vendéglő kára feiében — a kocs­márosnak fizetett. melvért — mint Jókai mondia — három házat vehetett volna Szegeden. Vagy ml lett a sorsa annak a szép fafaragvánvnak. amit a várban raboskodó olasz státus­foglyok ajándékoztak kiszabadí­tásuk emlékére Kossuthnak, aki­tői az azután a múzeumbaí??) került? (Forradalom alatt). Gyakran találkoztunk művei­ben kedvenc nótájával; „Volt nekem egy daruszőrű pa­ripám. / De elvette a szegedi kapitány..." Több helyen említ egy tréfás népdalt, amelvik úgy kezdődik; Szalad a kutya Szeged felé. lóg a farka Buda felé!" Ez min­den bizonnval a török idők két­kulacsos politikáját célozza. de utalás lehet az 1849-es szomorú futásra is! Többször utal az író a szegedi boszorkányégetésre, az ezzel kapcsolatos kuruzslásokra. a babonás hiedelmekre. (Magával a boszorkánysággal az író na­gyon sok művében foglalkozik). Közismert az író találkozása Szeged nevezetességeivel, a pap­rikával. a „szegedi bicská"-val. a halbicskával stb. Hogyan csap­ta be Szirákv mester Jókait a bicskavásárlásnál. amennyiben ..féláron adta neki el azokat". A bécsi „Zöld kakas"-hoz címzett vendéglőben szegedi halászlére ülnek össze a gárdisták. Jókai használja az öző dialektust is Szeged nevével kapcsolatban. .Szögedében történik" ama ne­vezetes aktus, amikor Hunvady Mátyás bársonyos. bogláros, prémes mentéiét akasztja le vál­láról. miseruha céljára. „Szö­ged"-et említ a Cigánybáró című regénvében is. amikor az öthal­mi vesztöhelyrői ír. S ha már itt tartunk, megemlíthetjük azt is. miszerint Jókaitól tudjuk meg azt. hogy a szegedi hóhér Debrecenben is híres (Sárga rózsa). A párbaihősök ..Szögedé­ben". a csillagbörtönben (talán inkább a szomszédos fogházban Cs. Gy.!) raboskodnak. A múlt század első felében a vándorszí­nészek számára kedvező helv volt Hódmezővásárhely és Sze­ged. Az előbbi városban haran­gokat kongattak, utóbbiban pe­•dig ágyúztak tiszteletükre! Vé­gül: a Levente c. művében ol­vassuk az írónak azt a megálla­pítását. hogy nyelvünkben hasz­nált közép -é-. amit a szeged­kecskeméti. valamint a székely népailc rövid -ö-vel. a sopron­vidéki pedig -ie- -vei jelez, nincs külön betüjeggyel kifejezve! S ok mindent az írótól tu­dunk meg. Hogv még egy-két megjegyzésével növeljük ezt a kis hevenyészett csokrot, említsük meg. hogv tő­le tudiuk meg azt is. hogv a 60-as években a pesti gyorsvonat egv óra negyvenöt perckor indul el Szegedre (akkortájt még kö­zel 6 órás útjára) — s hogy a debreceni, szegedi és komáromi kofák. Jókai szavát használva, a ..kufárnők". nyelvkészsége egy­formán magas fokon leledzik ... CSONGOR G1ÖZÖ A söntéspult előtt Dusán gub­basztott. Ivott. Vörös haja rá­göndörödött fülére; bamba ne­vetéssel fogadott minden egyes szót. amit mostahaapám. Gábor úr édesapja. Faterka mondott: — Azt mondta egyszer Ferenc Jóskának az egyik minisztere: „Kegyelmes uram! Nagyon pa­naszkodik a nép jajgat, sír..." ..Meg egy kis adót rája!" felelte a császár. így ment ez mindad­dig. Dusán, amíg egyszer azt nem mondta Ferenc Jóskának az a bizonyos minisztere: „Kegyel­mes uram! örül a nép. táncol, iszik!" Erre a császár: „Most már nem szabad több adót ki­róni ráiuk. mert akkor nem fog­nak dolgozni." Itt pedig minden­ki úgy vedel, mintha ingven ad­nánk ... Nem tudom, most mit mondana Ferenc Jóska. De azt én mondom neked Dusán, job­ban tennéd, ha legalább kisöpör­néd ezt a helyiséget, másképp a főnökasszonytól nem kapsz ebé­det Az öreg Gábor jót nevetett ő tudta, hogy min. kicsi, meggör­bült ujjaival szaporán rakta a szódásüvegeket a söntéspultba. átvette a söröstói a sört. kitö­rölte a jégszekrény alját, ösz­szeszedte a söröskuDakokat. s mire kiemelkedett felsőtesttel a söntéspult mögül. Dusán is meg­állapíthatta. hogy tökrészeg az öreg. Dusán nevetett és csám­pás lábával kitántorgott az ut­cára. Nemsokára, amikor vissza­jött. nagvhangon tiltakozni kez­dett. hogy ő bizony nem megv lovat hajtani még a németeknek se. ő paraszt és nem lóhajcsár. (Amikor nem akaródzott Dusán­nak lovat hajtani, akkor mindig azt mondta, ő paraszt.) Faterka ezen jót nevetett, mivel tudta, hogv Dusán ei fog menni lovat hajtani, sót, mi több. nem akar majd visszajönni, amikor dolga végeztével jól leitatják. Az öreg Gábor azt is tudta, hogv ponto­san egy hét múlva Dusán tök­részegen ott fog ülni az ajtó melletti kis asztalnál, lehet, hogv lent a földön, egv fillér nélkü. soványan, szótlanul és bambán. A vendéglőnkbe — nekem úgy tűnt — minden úiság járt. De tízféle bizonyosan. Hogv csak egy párat említsek: Esti Kurír. Pesti Hírlap. Magyar Katona­újság. Magyar Futár. Nemzeti Üjság. Az Est. Függetlenség és német lap is. a Völkischer Beo­bachter című. Az újságok az újságtartókban, a falra erősített fogasokon lóg­tak. Arra nagyon ügyeltünk, hogv mindig a legfrissebb napi­lap legyen az úiságtartókban. Üjabban többen a napilapok kedvéért jártak hozzánk. Főleg a reggeli órákban. munkakezdés előtt. Egv féldeci rum. vagy egy hosszúlepés mellett elidőzhettek a kíváncsiak. Gábor úr sokat adott arra. hogy minél tájékozot­tabb közönség látogassa vendég­lőnket. 1944 áprilisa szesztilalommal kezdődött. Na. nem egész nap­ra szóló szesztilalom volt ez. csak az esti órákra korlátozó­dott. — Mert Sztóiai lett a minisz­terelnök. Hát ez is jól kezdődik, kérem. Már kapkodunk, nem vitás — kezdte volna a beszélge­tést Gábor úr az egyik újság­olvasó civillel azon az áprilisi reggelen, amikor nem volt ép­pen szolgálatban a vasútnál; de a civil újságolvasó nem vála­szolt. Hunyadi — Olvasta a mai lapban a kormánynyilatkozatot, kérem? — És gyorsan féldeci kevertett tett a vendég elé. hogv szóra bírja. — Köszönöm, nem iszom. — Még sose láttam nálunk, uram. Gábor Ervin vagyok — nyújtotta a kezét az idegen felé. — Hunyadi Ferenc vagyok — fogott kezet Gáborral az idegen újságolvasó, és Gábor úr cso­dálkozására szűnni nem akaró csuklásba és nevetésbe fogott Erre Gábor úr fészkelődni kez­dett a talpán, és csak annyit tudott mondani: — Nyugodjék meg. kérem. — Hunyadi Ferenc vagyok. Hunyadi Ferenc vagyok! — kia­bálta az fölemelt kézzel. — Uram. én Hunyadi Ferenc va­gyok! — ujjongott-még egv utol­sót. .aztán lerogyott a székre. Teljesen kimerültnek látszott. Barna', tüskésre nyírt haja itt­ott öszülőben. az arcán kama­szos vigyor, behorpadt, sovány mellén a szürke nagvkabát szét­nyílt. — Hol van az a kormánynyilat­kozat? — kérdezte ellentmondást nem tűrő komolysággal, amitől Gábor űr megijedt, s rábökött a Pesti Hírlap 1944. április 2-i számára, éppen oda. ahol az új­ság nyitva volt. és éppen arra a cikkre, amit az imént olvasott e] láthatólag a behorpadt mel­lű tüskéshajű. — Ahá. akkor ezt el kell ol­vasni ! Ein moment... Gábor úr Faterka mellé húzó­dott és a fülébe súgta: ..Spicli­nek látszik" Faterka bólintott, az asztalhoz lépett és a horpadt­mellű elól elhozta a Gábor úr által oda helyezett féldeci ke­vertet. valamint az elfogyasztott hosszúlépés utáni üres poharat. Az asztal a söntéspulttal szem­ben helyezkedett el. s a hor­padtmellű figyelemmel kísérte az öreg óriás bakancsba bújtatott csoszogását. amiből rögtön meg­sejtette. hogv kincstári holmihoz van szerencséje. Azonnvomban meg is kérdezte: — Kiszuperált az istenadta? — mutogatott a hatalmas bakan­csok felé. majd cinkosán közöl­te: — Én is ... — Értem, kérem, értem én. 7 s — felelgetett Faterka és odaka­csintott a fiára — mivelhogy én ezt azért hordom, mert máris indulnom kell szolgálatba. Mi­velhogy a szolgálat, az szolgálat — Fater, akkor öltözz, majd én maradok helyetted. — Siessen. Faterka. mert az oroszok még megelőzik... — biztatta az idegen — s mentege­tőzve tette hozzá: Nekem lehet, én bolond vagyok ... Tiszta bo­lond vagyok kérem, elhihetik, de sebaj! A nevem eszembe jutott végre, és ez a lényeg. Éppen az imént jutott eszembe. amikor kezet nyújtottam. Hát persze, hogy Hunyadi Ferenc vagyok, és persze, hogv bolond vagyok, s ha elmondom magának, mit ér­tek én ezen a kormánynyilat­kozaton. akkor megint kénvszer­zubbonyt húznak rám. éppen azért semmit nem mondok. Csak éppen megjegyzem. hogy én az utolsó pillanatban értem a városba... Faterka fölvette a kincstári katonaruhát, a katonaköpenyt. amely szabályosan a földet sú­rolta. szalutált. Gábor úrra ka­csintott és elhagyta a vendéglót Faterka távozása után Hunya­di Ferenc könnyíteni igyekezett a lelkén. Elmondta Gábor úr­nak, hogyan tudott ő megszaba­dulni a katonaságtól... Mivel a repülőtéren állandó bomba/ápo­roktól kellett tartani (ahol re­pülőgép-szerelőként teljesített szolgálatot), terve szerint „meg­hülyítette" magát. A terve vég­hezvitele lobban sikerült a kel­leténél. mivel a repülőgépszár­nyakat cipelő teherautó- gyor­sabban ment az elgondoltnál és kelleténél nagyobb erővel csapó­dott Hunvadi Ferenc fejére. — Csakugyan elájultam és va­lóban elfelejtettem a nevem. Ráadásul, amikor magamhoz tér­tem. rettenetes dolgokat kiabál­tam. Horthyt lehülye-baromoz­tam. a németekről nyomdafesté­ket nem tűrő szavakat röpítet­tem a levegőbe. Hitlert Pojáca­kandúrnak szólítottam. maid végül vezényelve magamnak, or­dítottam. hogy: ..Le ve-le! Leve­le!" Végül is. nem tudom, miért engedtek most haza. mert reggel a kórházban még nem tudtam megmondani a nevemet... Most meg tudom. Olyan ez. mintha újra születtem volna Sőt. mint­ha most kezdenék csak élni! Ami igaz is. hiszen van nevem, hát élek. Uram! A bolond megmond­ja az igazat. Ez az úiság pe­dig hazudik! Sőt. egyszerűen ne­vetséges. Azt írja: „ ... a hábo­rúnak a Nagyalföldre való been­gedéséről beszélni gyáva kishi­tűség ..." Tehát ők nemcsak en­gem. hanem önt is uram. meg Faterkát is. meg bennünket mindannyiónkat bolondnak lát­nak. úgy gondolják, csak ők. egyedül ók tudhatják kiszámíta­ni a dolgok menetét... Pedig igenis egv-két nap és a Nagv­alföld orosz kézre kerül. Azután már csak egv-két perc és már itt vannak a Dunántúlon az oroszok. Dehát. mit beszélek itt össze-vissza ugyebár, amikor ők a kiválasztottak, én pedig csak egy egyszerű bolond vagyok... Ez az. Uram! Bolond vagyok, tehát mindent láthatok és min­dent hallhatok. Azt látom és hallom Uram. hogy a háborúit elvesztettük, és nekünk, magva­roknak mentenünk kell a bő­rünket. mert a vezetőink úgyis el fognak árulni bennünket Itthagy.iák ezt az árva országot, és menteni fogiák magukat, mondván: „Ök jót akarlak..." Olajra lépnek a fejesek! Hunyadi Ferenc zokogva bo­rult az asztalra. Gábor úr szenvtelenül nézte és alig várta, hogy elmenjen. Kis idő múlva a horpadt mellű, tüskeha.iú „bo­lond" fölemelkedett a székről, keresgélt a zsebében. fogadko­zott. hogy van pénze, az előbb még megvolt, de Gábor úr szó nélkül az aitó felé vezette. s amikor Hunvadi Ferenc már az ajtón kívül volt. megveregette a vállát: — Sebaj, öreg harcos.;. Tu­dod. hova keli menned? — Haza találok — bólogatott Hunyadi Ferenc. Amint évekkel később kiderült, úgy is lett. Nemcsak haza talált, hanem azonnal folytatta kitanul* mesterségét, az autószerelést, oti ahol abbahagyta. Máig küldözget nékünk egf egy képeslapot. DÉR ENDRE „Rómáról jut eszembe..." 33. Az ördög hasonmása Ha a Quirinale-domb felé menve, a barokk hangulatú Piazza Barberinin haladunk keresztül, választhatunk Bernini. a nagy művész két. ott ta­lálható szökőkútja közül. Az egyik a tér közepén látható Triton-kút. amely négv delfint ábrázol a Barberini-címerrel. A delfinek kagylót tartanak, amelyben vízsugarat lövell a magasba egy triton. Távolabb, ugyanebbe a térbe torkollik szélesen, fákkal sűrűn beültetve a luxusszállók és elegáns üzletek utcája, a Via Veneto. Ennek a bejáratá­nál van a méhecskés szökőkút (Fontana delle Api), amely két. kortyolgató méhecskét ábrázol az anyaméh oldalán. Mindkét művét játékos kedvében alkothatta Bernini. A Veneto utcában minden nagvon drága. Itt nem ajánlatos vásárolni, csak nézgelődni szabad. Ez már színes, rojtos napernvős asztalkáivak reklámaival, az asztalkákon különböző nemzetiségű zászlócskákkal a modern római utca hangulatát árasztja. Az utca eleién található a kapucinusok temp­loma. a négvezer kapucinus barát koponyájával és csontvázával „díszített" altemplomával, amely iszonyú kontrasztként hat a nyüzsgő világváros­ban. Ebben a templomban van egy nagyon szép Guido Reni-kép. amely Szent Mihály arkangyalt ábrázolja, amint kardiával legyőzi az ördögöt. Amikor a festő megbízójától. Antonio Barberini kardinálistól megkapta a feladatot, levélben tu­datta a kardinálissal, hogy nem talál modellt az égi szépségű angyal megfestéséhez. Amikor a fest­mény elkészült, kortársai az angyalt a Belvedere Apollójához hasonlították, de azt is megállapí­tották, hogy az ördög rútságának megfestése is felülmúlhatatlan. Kevésbé volt megelégedve a festménnyel G. Battista Panfili kardinális. aki később X. Ince pápa néven került a pápai trón­ra. Ugyanis a legyőzött ördög arcvonásai meg­egyeztek az övével. Amikor Guido Renit a pápa hívatta, hogy számon kérje botlását, azt felelte: „Angyalt nem találtam a környezetemben, annak lefestése a fantáziámra volt bízva, de ördögöt már láttam ió néhányat. Alaposan megfigyeltem arcvonása­it..." Azt mondják, a festő fondorlatának az volt az oka. hogy a pápa mindig negatívan nyilatko­zott róla. TIM.4RNÉ MAKKÁR ERZSÉBET

Next

/
Thumbnails
Contents