Délmagyarország, 1984. március (74. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-27 / 73. szám

Kedd, 1984. március 27. 5 Szemüvegek egy évtizedhez Akárhogy forgatom a dolgokat. elmélkedem, mérlegelek. töprenkedem, végtére úgy kell döntenem: pillanatnyilag számomra a groteszk a legszimpatikusabb. Mármint ha ilyen a hangvétele az úgynevezett ötvenes éveket idéző, azokra emlékező, azokról valami szubjektív lényegességet fölmutató műalkotásoknak. Legyenek bár filmek, memoárok. irodalmi művek ... Rendkívüli módon megszaporodtak az utóbbi években. Talán azért, mert a hűvösebb, objektív történelmi visszanézéshez még mindig nem elég az azóta eltelt évek száma, viszont a tisztánlátás igénye elementáris — születnek sorra a szubjektív visszapillantások. Miért gondolom, hogy az én korosztályomnak leginkább a nevetséges és az ijesztő egyvelege ez a kor? Nos, a félelmeit átéltük, vagy legalábbis érzékeltük, s ahogy az okokat már felnőtt fejjel — de még korántsem a teljes rátekintés lehetőségei között — kutattuk. a közeli tegnapból, s a mából csupa nevetséges részleteket láttunk. Másrészt, a felelősség kérdését föltéve, rá kellett jönnünk, olyan átfogóan érvényesült amoralitással van dolgunk, melyből magunkat, gyerekkori önmagunkat sem igen lehet kirekeszteni. Bután hangzik? Túlzón? Ki tudja. Valahogy nincs kedvem elkárhoztatni például a tanítómat, aki egyszersmind a tomplom orgonáján játszott, énekelt is hozzá (kántortanító), de a könyvtárt is ő kezelte. és amint megtanított olvasni, huszadrangú szovjet szerzők könyveit nyomta a kezembe. Persze a János vitézt is. meg a Toldit, Copperfield Dávidot. Nyolcéves koromban gvászkendős, reszketeg öregaszszonyt ..játszottam" az iskolai színkörben, az egyik osztálytársam volt a fiam. aki persze elesett a háborúban. Kodálv-bicíniumok helyett asasztuskákat és mozgalmi dalokat tanultunk az énekkarban. az udvaron folyvást zakatoltunk. ,.egv a jelszónk, tartós béke..." A tanítóék szemközt laktak velünk. nyolc gyerekük volt, az igazgató-kántortanító. aki generációkat tanított meg évtizedek alatt írni-olvasni. mégis hol ,,kispolgárnak" hol ..klerikális reakciósnak", hol a „régi rend kiszolgálójának". hol ..osztályellenségnek" minősült. A szomszédunk, aki „kulák" volt. 56-ban őt is föl akarta akasztatni, mert nem állt be a felvonulók közé, ámbár levitte nekik a nemzeti zászlót, mert követelték. mert anélkül nem Indulhattak meglincselni a párttitkárt. Nincs kedvem ítélkezni mindazon sokak fölött, akik törvénytelenségeket nem követtek el, „csupán"- a morális felelősségüket lehetne firtatni. Milyen alapon is? Ez a mi korosztályunk pusztán azért kívülálló, mert gyerek volt akkor. Mindenesetre szomjas kíváncsisággal lesem a visszaemlékezeseket. a filmeket, legszívesebben a groteszkeket. mert ezek általában nem osztják a megfellebbezhetetlen igazságokat, a végleges konklúziókat. Kapás Dezső csütörtöki tévéfilmje. a Vereség, ilyen volt. Szubjektív. tragikus és komédiába illó mai képsor egy nevezetes. akkori napról. 1954. július 4-ről. A foci-világbajnokság döntőjének napja volt ez, s „megvertek bennünket a nyugatnémetek". A film, a maga tragikomikus hangvételével nemcsak igen pontos látleletet szolgáltatott amaz évek kulcstémájáról: hogyan is állunk a közösséggel? Hanem mai szemmel, ma is érvényes. az akkorban gyökerező gondjainkra is utalt. A mai közösségek egyre kínzóbb hiányából fakadó glMRÖOnXa. Előttünk e mostani bajaink .¿kórelőzménye": a „futballnemzet' torz képe. A filmben kirándulni megy egy pártapparátus .¿kollektívája'". hogy ezzel is erősödjön a „közösségi szellem". Az elvtársak és elVtársnők serege: zavarodott, magukra maradt, kiszolgáltatott. egymással semmiféle emberi kontaktusban nem levő, apatikus egyedek kényszerű együttese. Egyetlen közös érdeklődésük van, a foci, és egyetlen közös érdekük. céljuk, vágyuk: a győzelem. A meccs idejére tragikomikus hevülettel forrnak „közösséggé", hogy aztán a vereség hírére mély apátiába zuhanjanak. Ebből pedig egyetlen pillanat alatt ugrik ki a lincshangulat szikrája: a főelvtárs. elkeseredésében, hogy kikapunk, elindul a vízpartra lábat mosni. A nemzeti gyászba borult többiek a kiúttalan elkeseredettség elviselhetetlen nyomása alól reflexszerűen próbálnak szabadulni. Az apatikus tömeg reflexe: lincseljük! Lábat mosni? Ilyenkor? Amikor leszakadt az ég. minden reményünk oda? Már-már nekirontanak a főelvtársnak . . . Egy gyerek gyorsabb náluk, megteszik, az elvtársegyedek kijózanodnak. A beléjük vert hazug fegyelem győz, de mert lehetetlenség elviselni az érzelmek, emberi gesztusok ilyen mértékű elfojtáskényszerét, bűnbak. áldozat mégis kell: a gyerek. A filmjelenetek konkrétságukban is elvont, pszichikai magyarázatokkal szolgálnak akkori jelenségekről, melyeket ma előszeretettel nyilvánítunk érthetetleneknek. agyrémszerűeknek. Pedig: mindennek oka van. ugyebár. Legföljebb nem. vagy rosszul, vagy félreismerjük ezeket. így hát nincs más hátra. buzgón, kíváncsian, érdekelt kívülállókként figyeljük a szerencsére szaporodó oknyomozásokat, magyarázatokat, emlékforgácsokat. Nem anynyira azért, hogy ítélkezhessünk. Inkább, hogy mai mindennapjainkat elfogulatlanabbul láthassuk, kerüljük a kerülendőt, s tegyük, mit kell. Pom pás kamara jeleneteket komponált Várkonyi Gábor rendező, s a színészi attrakciók egész sora segített neki. Aki látta a filmet, megérti, nehéz a szereplők közül bárkit kiemelni, hiszen egvformán nehéz színészi feladat jutott itt mindenkinek. Nem jellemeket kellett megformálni, hanem az uniformizáltság feszélyezett és feszült légkörét megteremteni. A pontosan koreografált játék egyidejűleg volt idegborzoló és nevetést fakasztó. Stilyok Erzsébet Számítástechnika Olasz számítástechnikai szakemberek számolnak be újdonságaikról a március 28-án Budapesten kezdődő háromnapos rendezvényen, amelyet a "Magyar Kereskedelmi Kamara olasz tagozata. a Neumann János Számítógéptudományi Társaság és a Számítástechnikai Alkalmazási Vállalat szervez. Neves cégek képviselői — az Olivetti, a Datamont, a Montedison, az Enidata — tartanak előadást az ügyvitel automatizálásában és a számítógépek hangjeles vezérlésében elért eredményeiről. Hegyedszázad a mérlegen Agrártudományi konferencia Szegeden Manapság minden tudományterületen egyre nagyobb szerephez jut a szisztematikus és komplex műhelymunka. a jelenségek és struktúrák együttes és öszszehasonlító elemzése. Ezzel párhuzamosan növekszik az interdiszciplináris együttműködés jelentősége az egyes tudományok érintkező pontjain a határterületek kutatása érdekében. Mind nagyobb az igény az olyan munkálatok iránt, amelyek tervszerűen, szervezetten, kutatóműhelyekben folynak, kihasználva a megfelelően irányított és összehangolt korszerű csoportmunka vitathatatlan előnyeit. Szűkebb pátriánkban az agrártudományoknak szép és jelentős hagyományai vannak. Ezekre a tradíciókra is építve Szegeden alkotó kutatóink országosan is jelentős eredményeket értek el az agrárközgazdaságtan, az agrártörténet, a gazdasági földrajz területén, nem is szólva a mezőgazdasági termeléssel szoros kapcsolatban levő nemzetközi hírű agrárbiológiai - és agrárgazdasági kutatásokról. A József Attila Tudományegyetem Gazdasági Földrajz Tanszékén Krajkó Gyula professzor irányításán val a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából vizsgálják a falusi térségek átalakulását a Dél-Alföldön, a térstruktúra és a településfunkciók összefüggéseit, a falufejlesztési modelleket. A falusi átalakulás várható folyamatának irányát elemezve megállapították, hogy a falvak és városok egymáshoz közeli agrárterei összekapcsolódnak. A mezőgazdasági munka erőteljesen differenciálódik, növekszik a nem mezőgazdasági munkát végző fizikai dolgozók aránya. A tanszék munkatársai a rádiófigyelő Szerkeszteni, vidéken Berzsenyi Dánielt ugyancsak klasszikusnak számító kritikusa nem értette meg; az »amúgy is mélabúra hajlamos költő válságba került, begubózott, elvesztette kedvét. Irt ugyan még soksok remekműve^ de azok születésüknél jóval később láttak napvilágot. A - jelenkor íróját és költőjét nem fenyegeti ilyen veszély: mert van nyomdai átfutási idő s mert vannak terjedelmi korlátai egy-egy irodalmi folyóirat kritikai rovatának is. Az író ír, á lektor igen lassan olvas, a nyomda még ennél is lassabban „ütemez" — így aztán az az általános, hogy egy-egy mű születése ulán általában fél évtizedi del olvashatja csak a magyarul, vagy kritikai műnyelven ' Irt bírálatot opusáról a szerző. Csurka István mondta: az ilyen kritika nem orientál. Nem befolyásol akkor sem. ha az Alföldben, akkor sem, ha másutt jelenik meg. Es ez csak egy a szerkeszi tői gondok közül, melyek — ahogyan ezt Varga Lajos Várton legutóbbi irodalmi figyelője oly ékesen bizonyította a rádióban — nincsenek is olyan kevesen. Különösen igaz ez a vidéken megjelenő irodalmi folyóiratok esetében. Érthető törekvés például, hogy az irodalmi szerkesztő — éljen Makón, vagy Jeruzsálemben — igyekszik a lehető legjobb folyóiratot nyomdába küldeni: a legjobb verseket, az életet legjobban tükröző novellákat a legeredetibb gondolatokat j tartalmazó ' tanulmányoka» j és a valóban építő, jószánctékú kritikákat megjelentettől. á.eua mindig teheti. Amint a műsorból kiderült, szinte lehetetlen minden érdeket egyeztetni. És itt már súlyos kérdések tornyosulnak. A hozzáértő szerkesztő szerint helyiérték csak a matematikai számításokban létezik, irodalmi alkotások megítélésében nem. Csak az esztétika örök kategóriái lehetnek érvényesek a műalkotások megítélésében. S lám-lám mégis frusztrációt okoz a helyes arányok kidekázása. Amikor az Alföld című irodalmi folyóirat főszerkesztőjének szavait hallgattam, eszembe jutott: vajon nem ugyanilyen gondok okoznak-e álmatlan éjszakákat többi, vidéken megjelenő folyóiratért felelős társának? Magam persze azonnal kész voltam a válasszal: az teszi jól, aki tisztes elveiből nem enged. Persze... ez sem mindig könnyű. Valamennyi folyóirat mázsás terheket cipel. A debreceni is. Méltónak kell lennie a város irodalmi örökségéhez, Veres Péter, Kodolánui. Gulyás Pál örökségéhez; ugyanakkor XX. századinak is kell lennie és modernnek a szó legszorosabb értelmében. Az Alföld szerkesztőjének megítélése szerint ez a realizmus folytatását jelenti. És jelent mást is. Azt. amiben ők a zászlóvivők; a közművelődéssel foglalkozó írásaik példamutatónk és mértékadóak. Ez a vonulat adja tulajdonképpen a folyóirat karakterét. Sokan "ezért olvassák. És még valamiért. Azért, mei-t debreceni; mert ahogy ebben a műsoroan Csurka István megfogalmazta: ha az Alföldet olvassa az ember, megcsapja a debreceniség. Vigyázat! Nem a provincializmus. a debreceniség. És ez így van jól! Amikor Ilylyés Gyula azt mondta: provinciák, előre!, nem arra gondolt, hogy a magyar vidék irodalmi műhelyeinek provinciális igazságokat kell támogatniuk, hanem arra, hogy a provinciákon is létrejöhet egy sor olyan alkotás, amely csak ott jöhet létre, de igazsága érvénye és értéke általános. Nemzetközi, ha úgy tetszik, világirodalmi. Ebből a műsorból tudtam meg, hogy a nem Budapesten megjelenő irodalmi folyóiratok példányszámát ma már ősinek számító alapítóokiratok háromezerben határozták meg. Ügy tűnik, mini.ha egy provincia határait húzták volna'meg. A számok nvelvén persze, de a számok is árulkodhatnak. Árulkodnak is: szerintem a provinciák adminisztratív kodifikálásáról teszik. Vajon miért? Petri Ferenc falusi tér belső tagozódását is elemezték, különös tekintettel a tanyai gazdálkodási, települési rendszerre, összességében arra a megállapításra jutottak, hogy a tanyafejlődés területileg rendkívül differenciálttá vált. Ügy vélik, hogy jelen körülmények között a tanyarendszer gyors felszámolását nem célszerű erőltetni, minthogy az életképes tanyák jelentős népgazdasági érdekeket szolgálnak. A JATE Politikai Gazdaságtan Tanszékének kutatói Nagy Lajos professzor vezetésével, ugyancsak akadémiai megbízásból a termelőszövetkezeti mozgalom társadalmi-gazdasági fejlődésének elméleti kérdéseit elemzik. Vizsgálják továbbá a termelés társadalmasításának sajátos útjait és formáit a mezőgazdaság szövetkezeti szektorában. az integráció és a mezőgazdasági termékértékesítés ösz6zefüggéseit, a termelőszövetkezetek mikrokörzeti együttműködésének sajátosságait, a mezőgazdasági kistermelés és az árrendszer kapcsolatát. Az egyetem történeti tanszékei és tudományos szocializmus tanszéke Kristó Gyula. Serfőző Lajos, Orbán Sándor és Rácz János professzorok irányításával az agrártörténeti kutatások fontos és elismert tudományos műhelyeivé váltak. Az anyagfeltárás és -feldolgozás egyik fő vonulatát azok a munkák jelentik, amelyek agrárfejlődésünket a népi-demokratikus átalakulás és a szocializmus építésének időszakában mutatják be. A földreformnak és a mezőgazdaság szocialista átszervezésének, vagyis a két agrárforradalomnak a hiteles ábrázolása jelentőségének megfelelően szerepel történetkutatóink tudományos munkásságában. Emellett foglalkoznak a paraszti érdekvédelem szerepével Magyarország népidemokratikus fejlődésében, a, kollektivizálás és településfejlesztés kérdéseivel az 1950-es években. továbbá az árutermelő parasztok helyzetével a szocialista átalakulás idején, valamint a termelőszövetkezeti mozgalom megszilárdulásával A regionális agrártörténetírás másik nagy irányát a város- és községmonogrófiák jelölik ki. Makó. Hódmezővásárhely Tápé. Kistelek, Sándorfalva. Szőreg. Deszk és más települések múltjának komplex feltárásakor a mezőgazdasági termelés történetének és az agrártársadalomnak a bemutatása természetszerűen igen nagy hangsúlyt hapott, minthogy az agrárviszonyok az emiitett települések fejlődésére roppant nagy hatást gyakoroltak. Jelentőségüknél fogva kivételes fontosságúak a Szeged agrármúltjának tudományos feldolgozására irányuló nagyszabású kutatások, amelyek szervesen betagozódnak az ötkötetes várostörténeti monográfia komplex munkálataiba. Éppen negyedszázada annak. hogy párt- és kormányhatározatok születtek a mezőgazdaság szocialista átszervezésének kiteljesítéséről. 1959 tavaszán nagyszabású politikai és szervezési akció bontakozott ki. amelynek következtében a mezőgazdaságban is csaknem osztatlanul uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok. E gazdasági, politikai és társadalmi szempontból egyaránt történelmi jelentőségű folyamat megkezdésének évfordulójára emlékezve holnap, a Technika Házában egész napos agrártudományi konferenciát rendez Szegeden a József Attila Tudományegyetem. az MSZMP Csongrád megyei Oktatási Igazgatósága. a Hazafias Népfront Csongrád megyei Bizottsága. a Magvar Agrártudományi Egyesület, a TESZÖV és a TIT Csongrád megvei Szervezete. A tanácskozáson elhangzó előadások egyfelől az említett évfordulóhoz kapcsolódnak, másrészt bemutatják agrártudományi kutatóműhelyeink sokoldalú tevékenységét, lehetőséget teremtve az interdiszciplináris együttműködésre. Agrárfejlődésünk gyökereinek feltárása lehetővé teszi azoknak a történelmi vívmányoknak a méltánylását. amelyeket szocialista mezőgazdaságunk az elmúlt negyedszázadban elért. Az újabb kutatási eredménvek pedig közvetlenül hozzájárulhatnak a sikerek megszilárdításához. további" fejlődésünk megalapozásához. A tanácskozás referátu. mai várhatóan a jövő év elején gyűiteménves kötetben napvilágot látnak. Hegyi András Szegeden Megyei úttörőszemle Kenyérkutatás A kenvér és a péksütemény választékának bővítésére úi recenteket gvártási' technológiákat dolgoz ki a Malomes Sütőipari Kutató Intézet. Elsősorban olyan, rozsban gazdag újdonságokkal foglalkoznak, amelyek a korszerűbb I táplálkozás követelményeinek is megfelelnek. Az úttörőszövetség Csongrád megyei elnöksége. a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya, a tanárképző főiskola főigazgatósága a főiskolán rendezte meg az idei Tudományos technikai úttörőszemle megyei döntőjét. Nyolc versenyág legjobbjai mérték össze tudásukat. A társadalomkutatók közül a szentesi Köztársaság téri általános iskola pajtásai (Kanfi Horváth Edit. Virág Olga. Bartha Attila) bizonyultak a legjobbnak. Felkészítő tanáruk dr. Pék Józsefné. Az úttörő technikusok versenyét a szegedi Ságvári Endre gyakorló iskola csapata (Farkas Péter. Kormányos Attila. Makra Tamás) nyerte. Felkészítő tanáruk Udvardi Ferenc volt. A Tarján III-as számú általános iskola úttörői (Zsurka Gábor, Kéri Zsolt. Gera László) nyerték meg a természetkutatók versenyét. Dr. Szöcs Lajosné. Galambos Lászlóné. Arváné Hevér Katalin és Palásti Gabriella segítette a gverekek felkészülését. A hetedik osztályosok matematikaversenyét a makói Varga Csilla nyerte. Második lett Guganovich Éva. a szentesi Kossuth téri iskola diákja, harmadik a szegedi Ságvári Endre gyakorló iskola diákja Seres Ildikó. A nyolcadikosok közül Boros Péter, a szegedi Madách iskola tanulója bizonyult a legjobbnak. Második lett Kéri Rita. a Ságvári gyakorló úttörője, harmadik a makói Szemes Ildikó. Az orosz nyelvet tagozatos osztályban tanulók versenyében a szegedi Mező Imre általános iskola. csapata (Pete Klára, Na-gy Andrea. Mózsik Anita) jeleskedett. Felkészítő tanáraik Nemes Mária és Kocsis Józsefné. A nem tagozatosok versenyét a szegedi Tarján IV-es számú iskola úttörői nyerték (Kispál Tamás. Szegedi Mónika Bálint Katalin). Felkészítő tanáruk Szuromi Pálné. A rajzversenyt idén is három kategóriában hirdették meg. Az első kategória győztese Kövecs László (szegedi ságváritelepi iskola). tanára: Tóth Pálné. A második ka. tegóriát Török Angéla (Makó. Kun Béla általános iskola) nyerte, felkészítő tanára Jámbor Zoltánná. A harmadik kategória versenvző: közül Kuczora Csaba (dorozsmai II-es számú ál. talanos iskola) győzött Ma. róthi László segítette felkészülését.