Délmagyarország, 1984. március (74. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-18 / 66. szám

I Vasárnap, 1984, március 18. Március 24-én, szombaton Társsda!g!fii»l!sakció Szegeden Szeged lakossága az előző A szervezők lakótelepeink években jelentős eredménye- szépítéséhez, utcáink, tereket ért el a társadalmi mun- ink csinosításához is kérik kában, aktívan részt vett a az ott élő lakosság segítsévárospolitikai célok megva- gét. E munkák szervezésélósításában. A vállalatok, ben számítanak a Hazafias szövetkezetek, a hivatalok és Népfront körzeti bizottságaiintézmények dolgozói, a szo- nak aktív részvételére, illett cialista brigádok és a ta- ve a város minden lakójának nulóifjüság az elmúlt esz- közreműködésére. tendőben is szorgosan fejNegyven éve teriént Negyven éve történt címmel kiállítás nyílik március 20-án, kedden 14 órakor a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban, a Budavári Palota A épületében A történelmi tárlat ismert és eddig ismeretlen, eredeti negatívokról készült fotókópiák segítségével bemutatja az ország német megszállását, a nyilasok rémuralmát, az ellenállási mozgalmat, a háborús bűnösök felelősségrevonását és a demokratikus Magyarország létrehozásának első állomásait. lesztette, szépítette Szegedet, és mintegy 88 millió forint értékű munkájával hozzájárult a közvagyon gyarapításához. Az idén ünnepli Szeged felszabadulásának 40. évfordulóját, amelynek tiszteletére az idén több alkalommal is nagyszabású társadalmimunka-akciókat szerveznek. Legközelebb egy hét múlva, március 24-én, szombaton (majd ezt követően április 14-én), amikoris hat kiemelt helyén tevékenykednek a várost szépítő önkéntesek. Köztük a munkásmozgalmi hagyományokat őrző Kállailigetben és a Kodály Zoltán téren. Fiatalok az új Nemzetiért A KISZ Központi Bizottsága csaknem 60 levelet kapott az ország különböző tájairól az új Nemzeti Színház felépítéséért indított akció első fél évében. Ezek a levelek úttörőktől, iskolai, munkahelyi KISZ-szervezetektől, a néphadsereg kollektíváitól érkeztek, s nemcsak felajánlásokról tudósítanak, hanem országos felhívásokat is tartalmaznak. A geresekaráti 1746-os számú II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat úttörői és a helyi Ságvári Endre KlSZ-alapszervezet például felhívással fordult az ország valamenyny] úttörőjéhez és kisdobosához, a KISZ-tagokhoz: végezzenek együtt minél több olyan társadalmi munkát, amelynek bevételét a Nemzeti építésére ajánlhatják fel. Az akciónak az „Egymillióan vagyunk, egymillió forintot adunk" elnevezést adták. A szentesi Horváth Mihály Gimnázium KISZ-bizottságának felhívása az amatőr mozgalomban működő csoportokhoz szól: szervezzenek olyan előadásokat, amelyek bevételét a Nemzeti Színház számlájára utalják át, illetve tetszésük szerint fordítsák emlékbélyegek vásárlására. Krumplivetők Valóságos fóliasátorrá alakul ilyenkor a balástyai határ. A krumplitermesztők évről évre szemlátomást nagyobb térületet foglalnak. Molnár Istvánék például négyj éve két mázsa krumplival kézdték a fóliázást, most már a 16-nál tartanak — mondotta egyikük. Mint kiderült, a Molnár család a két vővel — Rakoncai és Ambrus Mihállyal — kiegészülve égy karra fogott, és a tanyájukhoz közel fóliasátrak alá ültettek burgonyát. Számításuk szerint a február végén vetett gumókból május végére, június elejére lesz piacolni való portéka. Jövőre majd annyival nyújtják az ágyásokat, amennyire az idei haszonból futja. A várva várt jó időt kihasználva a határban. Rúzsától Pusztaszerig ellepték a földeket a krumpli ültetők. Sok helyen a hagyományos „kapás változat" mellett döntöttek, hogy minél egyegyerűbben, valamint szakszerűbben helyezzék a talajba a gumókat. Megindultak a traktorvontatta krumpliültető gépek is. Igaz, a Pántlika út mentén Harmath Lajosék eleinte többször próbálgatták : eléggé benne van-e vagy nincs (mármint a Balassagyarmatról hozott vetőmag a friss szántásban), de idővel belelendültek. Az ügyeskezű hölgysegedelem szinte pillanatok alatt dobálta le az üres ládákat a vetőről, jelezvén, hogy szórják a krumplit, hadd teremjen. Bár sokan föltételezik, lesz krumpli bőven, mégsem hiábavaló az igyekezet, mert aki hamarébb jut a városi piacokra, jobban jár. Tavaly nem nagyon sikerült télire való burgonyát vermelni az ismert mostoha időjárás miatt. A csengelei Aranyhomok Termelőszövetkezet más parcelláiba is kipakoltak a burgonyaültetök. Voltak, akik talicskával, háztáji kocsival, csotrogánnyal hordták a szépen csíráztatott vetőmagot, de az autók utánfutóit sem kímélték. A forráskúti Haladás Tszben hagyomány, hogy a névnapos hónap (Sándor, József, Benedek) közepén földbe teszik a gumókat. Előtte a hűtőházból a kertészeti telep rögtönzött csíráztatójába vitték a vetni való burgonyát. Ott egyenletes hőmérsékleten tartva, a megadott időre, sikerült előkészíteniük a gumókat az ültetésre. (Mert az is ismert már, hogy arrafelé ültetik és nem vetik a burgonyát.) A fólia alá egy, míg a szabadföldbe 17o hektárra való burgonyát csíráztattak. Ottjártunkkor Lippai István éppen targoncával emelgette a konténereket és az egymásra rakott ládákat, Suszter Zoltán, Ádám Antal és Zádori József segédletével. Rajtuk kívül még két targonca sürgött-forgott, hogy időben megfelelő hőmérsékletre kerüljön az 523 hektár földbe való burgonya. A krumpli vetők bizakodását mutatja, hogy sokan nem restelltek az ország másik végébe is elmenni a jó vetőgumóért. Az élelmesebbek azonnal ásás után bespájzolták maguknak a vetőmagot, hogy ne most kelljen kiadni érte a sok pénzt. Aki ezt megtehette — bizonyára jól is tette. Majoros Tibor — Sokat változott a környezetünk és a népgazdaság is az utóbbi két-három évben. Először csak beszéltünk arról, hogy vigyázat, mert egyszer csak az építőiparban a kereslet a kínálat szintjére csökken. Ma már kapacitástöbblet van bizonyos szakmákban. Óriási magatartásváltozásra volt és van szükség. Le kell szállni a kényelmes nyeregből és el kell menni oda, ahol a munkát sejtjük. Fontos a korábbi kapcsolatok ápolása, nem elég levelezni, telefonálni, a személyes jelenlétre van szükség. Azért, hogy a meglevő létszámunknak jó munkája legyen és átvészelhessük a gazdasági visszafogottság éveit. Megszűnt a kivitelezői monopolhelyzet. Talán ez jó is lesz az építőiparnak, mert frisseséget, élénkséget visz az iparág vállalkozási politikájába, javítja a minőséget és színt vihet a kivitelezésbe is. Esetleg kockázatvállalásra kényszeríti a vezetőket. A szövetkezeti ipar életközeiben van. A szövetkezeti vezetőknek sokkal kisebb kérdésekben is dönteni kell. mint egy nagyvállalat igazgatójánalt. — A szövetkezet elnökének a munkájáról sokan formálnak véleményt, ön elsősorban kinek vagy kiknek az elvárásainak akar megfelelni? — Egy-egy döntés meghozatalánál mindent mérlegelni kell. Nem születhet olyan elhatározás, mely estleg a városban rossz hangulatot kelthet a szövetkezettel szemben. Olyan döntést nem hozhatok, amely a tagság számára anyagilag, erkölcsileg hátrányos. Ezért szükséges az optimális döntési taktika megtalálása, amivel közmegelégedést éghetünk el. — Mivel kezdte a munkáját négy évvel ezelőtt az új vezetés a Szegedi Építőipari Szövetkezetnél? — Ügy cseppentem bele ebbe a feladatkörbe. Sohasem számítottam erre a beosztásra. Magam mellé választottam vezetőtársaimat, akik szintén fiatalok. Az alapvető szemléletváltoztatás elengedhetetlen volt. Hozzá kellett nyúlni azokhoz az emberekhez, akik túl kényelmesek voltak és a múltjukból kívántak jól megélni. — Azon kevés vezető közé tartozik, akik nem panaszkodnak a létszámhiány miatt. — Ezerkilencszázhetvenhatban 1400 fölött • volt dolgozóink száma. Akkoriban mindenkit felvettünk, aki jelentkezett nálunk. Mondhaom: korra és nemre való tekintet nélkül. Am a termelésünk nem nőtt olyan mértékben, mint a létszámnövekedés után elvárható lett volna. A -felhígított létszám miatt vállalkozásaink is megalapozatlanok lettek. Ez a szemlélet a vezetésváltás után gyökeresen megváltozott. A létszám-gigantomániát gyorsan elvetettük, niivcl egyáltalán nem volt létjogosultsága. Elkezdtük .a dolgozóinkat minősíteni. Ehhez nagy segítséget nyúitott a kezdődő gazdasági változás. Az úi formációk lökést adtak a létszám-osztályozó. dásnak. Sokan távoztak tőlünk a nagyobb kereset rea Szegedi Építőipari Szövetkezet elnöke Életkora: 43 év Iskolai végzettsége: építésztechnikus, felsőfokú végzettsége: termelésszervezésből van, jelenleg utolsó éves a marxista—leninista esti egyetemen. Eddigi beosztások: 1959-ben kőművesként kezdett dolgozni. 1967-től művezető, építésvezető, 1980 elején termelési osztályvezetőnek nevezik ki, ugyanez év július 1-től a SZÉSZ megbízott elnöke, július 11-én a közgyűlés elnökké választja. Bűvös kocka vakoknak Ültetik a burgonyát Csengelén A Politoys Szövetkezet újdonsága a vakok és csökkentlátók számára készült Rubik-kocka és bűvös dominó. Egyelőre ezt a két fajta í logikai játékot állították elő oly módon, hogy nemcsak a színek, hanem tapintás alapján is megkülönböztethetők az egymás mellé tartozó oldalak. Ezeket a játékokat a szövetkezet Böszörményi út 3. szám alatti márkaboltjában árusítják, de tárgyalnak a kereskedelmi vállalatokkal is szélesebb körű forgalmazásról. Nagyobb mennyiséget — négyezer kockát — a Vakok Szövetsége vásárolt. A szövetkezet külföldi partnerei is érdeklődnek az új termék iránt: a Konsumex Külkereskedelmi Vállalat közvetítésével az első próbaszállítmányok már eljutottak Csehszlovákiába és Svájcba. Amennyiben a kockának és a dominónak sikere lesz, a szövetkezet igény szerinti mennyiség gyártását vállalja. menyében. Ezután az egy főre eső anyagmentes termelésünk — amely alapvető mutatója egy vállalat hatékonyságának — gyönyörűen emelkedett. Pillanatnyilag közel azonos termelési értéket érünk el. mint nyolc éve, de ötszáz fővel kisebb létszámmal. Az egy főre jutó termelésünk 1976 óta több mint 5!) százalékkal nőtt. A nyeres-günk összehasonlíthatatlanul nagyobb. Kialakult egy olyan kitűnő szakmunkásgárda, amelyet csak anyaggal és eszközzel kell ellátni és saját magát hajtja a jobb kereset reményében. Már negyedik éve megválogatjuk, kit veszünk fel. Mindössze kőműves-, kubikos-, asztalos- és gázszerelőszakmákban tudnánk néhány szakmunkást fogadni. Ezeken a területeken munkánk iránt óriási igény jelentkezik. — Dolgozóik most átlagosan másfélszer annyit termelnek. mint nyolc évvel ezelőtt. Ezzel a teljesítménynyel mennyivel keresnek többet? — Nyolc éve 42 ezer forint körül volt az egy főre jutó éves átlagkereset. A hatodik ötéves terv utolsó évére a 63 ezer forintos bérszínvonalat tűztük ki célnak. Büszkén mondhatom, hogy ezt már túlszárnyaltuk. Pillanatnyilag az országban a vidéki szövetkezetek közül nincs nálunk jobb bérszínvonalú (egészen pontosan 1983-ban 67 580 forint/ío volt), de olyan is alig, amely nyereségesebben termelne. — Hol dolgozik most az az ötszáz ember, aki az elmúlt években eltávozott a szövetkezettől? — A létszám eláramlása statisztikai felmérések szerint nem az építőiparba történik. — Esetleg a szolgáltatókhoz? — Nem. Egyszerűen el az építőiparból. Gyakran üzemi karbantartók (és szabadúszók) lesznek ezekből az emberekből. Ott az úgynevezett egyéb létszámban tartják nyilván őket. Semmilyen produktumot sem. vagy alig valamennyit követelnek ezeken a munkahelyeken. Termelési értéket, nyereséget nem várnak el tőlük. Tudajdonképpen árdrágító, árfelhajtó szerepet töltenek be. A nem építőipari termékben a karbantartók bére is benne van. Ha az építőiparba távoznának, nem volnának gondok a kőműveskapacitásban, % mert az ilyen szakmunkás még a jelenlegi körülmények között is kevés. — Vannak-e további lehetőségek a hatékonyság javítására? — A munkásgárdában még van tartalék. Egy-egy feladatnál láthatjuk, hogy ha megfelelő az anyagi ösztönzés, a dolgozók meg tudják sokszorozni az erejüket és a teljesítményüket. A teljesítmény növelésének legnagyobb gátját jelenleg a bérszínvonal-gazdálkodásban látom. Hiába a célkitűzés, irányelv és elvárás, hogy sokkal többet termeljünk, ha van egy olyan határ, amely felett a szigorú béradó veszélye fenyeget. A Szövetkezetek Országos Tanácsának is tagja vagyok. A tavalyi első ülésen a me-' gye szövetkezeti építőiparának képviseletében elmondtam, hogy minden fórumot é felhasználunk a dolgozók tájékoztatására a nehéz népgazdasági helyzetről. Elmondjuk, hogy sokkal többet kell dolgozni azért, hogy ugyanúgy éljünk, mint évekkel ezelőtt. Ha az emberekegyszer szót fogadnak és mindegyikük úgy dolgozik, ahogy elvárjuk, a magas bérek kifizetése problémát okozna, tehát" a. bérszínvonal-gazdálkodás egy bizonyos határon túl a termelésnek is fékje. — Mi a helyzet az anyagellátással? — Sajnálatos tény, hogy az építőipar gazdálkodásának rugalmasabbá tételét nem segíti az anyagipar legalább szemléletbeni változása. Nem is tudom, mi lenne, ha nem volna a jelenlegi gazdasági visszafogottság. Az anyaggyártók, készletezők és forgalmazók továbbra is monopolhelyzetben vannak. Nem tudom, hol tanulnak meg fogalmazni. mert olyan körmönfont, udvarias elutasításokat kapunk, amiket nehéz lenne utánozni. A gyártók sorozatban azt írják vissza: minden terméküket lekötötték már. Csak azt nem tudjuk, hogy kinek? Azt tanácsolják, hogy forduljunk a TÜZÉP-hez vagy a VASERT-hez. Ha olcsóbban akarunk dolgozni, nem a kiskereskedelmi vállalatoktól kell vásárolnunk, hanem a gyártóktól, készletezőktől. — Milyen elvek alapján döntenek arról az építőanyagok előállítói, hogy a szállításban kit részesítenek előnyben? — Ezt nem tudnám megmondani. Mi semmit sem tudunk nyújtani, csupán a csekktömböt. Téglát nem adhatunk figyelmességként. Öröm. hogy végül általában sikerül a vásárlás, csak Zalaegerszegre, Salgótarjánba. Nagykanizsára és mindenhova utazik a beszerzőnk anyagért. Ez drágítja a gazdálkodásunkat. — Ha 1085-ben ismét a szövetkezet elnökévé választják. a következő években könnyebb lesz-e a munkája-. mint az eddigi időszakban volt? — Nem hiszem, mert egyre nehezebb jól vezetni, hiszen a környezet igényesebb, az emberek a többletteljesítményért többet várnak. érzékenyebbek és az érdekek összehangolása nem lesz kis feladat. Bőle István