Délmagyarország, 1984. március (74. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-17 / 65. szám

10 Szombat, 1984. március 17. MAGAZIN Tudomány a környezetvédelem szolgálatában Példák sorával bizonyítható, milyen sokat tud tenni a tudomány « környezetszennyezés csökkentése, a védelem elősegítése és az észszerű környezetfejlesztés előremozdítása érdekében. Különösen akkor, ha ez társadalmi szintű célkitűzéssé válik, s a tudományágak és művelőik összefogására alapszik. A Szegedi Akadémiai Bizottság Környezettudományi és Területfejlesztési Szakbizottsága évek óta tervszerű programmal méri föl a dél-alföldi régió környezetvédelmi és területfejlesztési feladatait, dolgoz ki tudományos elképzeléseket a természetvédelem érdekeben, a környezetromlások csökkentéséért. A szakbizottság elnöke, dr. Jakucs László tanszékvezető egyetemi tanár heszehgetésünk alkalmával mindenekelőtt peIdakat sorol. — A tudomány feladata a környezetvédelemben nem a praktikum oldaláról közelíthető meg elsősorban, hanem a fejlesztés tárlataihoz nyújthat segítséget, a gazdálkodás .-környezetbarát" Drognosztizádóiát rajzolhatja föl. Példák sora igazolja, hogy ha nem ökologikusán, azaz nem környezetbarát módon közelítünk a bennünket körülvevő természetihez. az idővel visszaüt, megbosszulja „szakszerűtlen" beavatkozásunkat. Aki például jugoszláviai útja során végigkocsizik a Dinári-Karszt-hegvség útjain, eöcopárosodott és elnéptelenedett mészkődíszletek között jár. Crna Gorában évtizedekkel ezelőtt még 74 fő/négvzetkilométer volt a népsűrűség, mára ez mér 33-ra lecsökkent — Felvetődik a kérdés: mi m oka? — A tudomány válasza egyértelmű. át nem gondolt környezethasznosítás, Négy-ötszáz éve még csoda latosan dús erdők borították a Balkán-félsziget és Kisázsia hegyvonulatait. Az itt élő emberek azonban rájöttek arra. hogy rendkívül előnyös számukra az igénytelen kecskék tartása. Jó a szaporulat, gazdag a teíhozam. ízletes a hús és bőrével kereskedni lehet, óriási tömegekben szaporodott « tehát a kecske — s ennek következtében tönkrementek az erdők. Az éltetők lelegelték a friss haitárókat. letarolták az aljnövényzetet. Az erdők elöregedtek, maid kSousztultak. mert nem volt utánpótlás. Az esők igv már lemoshatták a kötetienne vált talajrétegeket. Ez volt a döntő oknem pedig az a sokáig élt vélemény. melv szerint haióacsok és Velence építői kopasztották meg a balkáni hegveket. Üjabto novenyzet azután nem tudott már felserkenni hiszen az eső lemosta a sziklákat borító termőtalajt. s előfehórlett a természet .xsontvázrendszere'. A tái efltartoképesséee megszűnt az ember egv tál lencséért adta el a jövőjét. — Gondolom, minden Idtrónttos pusztulásnak — utólag — van magyarázata. — Hadd említsek egy másik, bennünket is érintő témát. Világszerte hegyvidéki vízgyűjtő területekről érkeznek a folyók az alföldekre. A mi alföldi folyóink vízjárását is döntően a környező országok hegyes területeinek csapadéklefolvási viszonyai határozzák meg. Nem közömbös tehát, hogy milyenek ezék a ieíolvási viszonyok. Nos. a hegyvidékeken élő társadalmak fejlődésével és az ott élő emberek igénveinek természetes növekedésévei együtt iár. hogy szeretnék a táj eltartó képességét mind hatékonyabbá tenni. Ezért rendszerint kiirtják az ősi erdövegetaciót. hogy helyére mezőgazdasági haszonnövényeket telepíthessenek. így történt és történik ez a Kárpátok és az Erdélvi-medence jelentős térségeiben is. Csakhogy tudományosan bizonyított ténv. hogy egy erdővel benőtt hegyoldalon a lomberdő,etnek minden tízszázalékos csökkenése a lefolvási hányad további 5 százalékos megnövekedését eredményezi. A csapadék beszivárgó és a teruiöicéa lefolyás-hányada, tehát a mezógazdasagi művelésbe fogott hegyoldalakon lelentősen megváltozik. A régi lombkorona és az erdők talaját borító vastag avarréteg még megfogta a nedvességet, megtartotta és tartalékolta a vizet. Miután azonban kivágták az erdőket. nem maradt se lomb. se avar. ami visszatartsa az esőt. A csapadék így lezúdul a hegyoldalakon. megnöveli a völgyekben futó patakok vízszintjét, s ennek nyomán egyre gyakrabban folynak le olyan hatalmas árhullámok. amelyeket olykor már együtt sem tud tartani a folyók gondosan megépített és fenntartott védőgá trendszere. Ez az egyik fő oka armak. hogy nálunk éppúgy, mint világszerte, megnövekedtek a súlyos árvizek. Az elmúlt húsz évben a Szamoson a Körösökön és a Maroson, rekord áradásokat mértek. Ez is azt példázza, hogv az emberi társadalom nem mindig körültekintően végzi a természet átalakítását. Olykor az összefüggések kellő ismeretének hiányában nem tervezi meg a várható hatásokat. nem számol előrelátóan a távlati visszacsatolásokra. — Vajon mik a tudomány lehetőségei és esélyei ebben a nagyon összetett és komplex munkában? — Nem lehet más, mim az előrelátás, vagyis a földrajzi környezet az élettér minden funkciójának föltárása, megértése és megértetése, a törvényszerűségek és a kölcsönhatások mind gazdagabb fö4térképezése. S mindezek ismeretében a tervező szerveknek, a döntés-előkészítőknek asztalára tudományosan megalapozott, hosszú távra is érvényes prognosztizációt keszíteni. A környezetvedeiem világszerte nagyon gyakran ma meg tűzoltómunka. Mind több azonban a törekvés, hogy a szocialista gazdaság feltétélei es lehetőségei között nagyobb hangsúlyt fcaplanak a környezet hosszútávúan is optimális hasznosítási módiára vonatkozó tudományos eredmények. megállapítások es előrejelzések. Felfogásom szerint a tudománynak nemcsak feladatává. de felelősségévé Fs vált már az emberi környezet minősége. Hiszen minél fejletteb egy társadalom. minél előrébb tart a tudományos-technikai civilizáció, annál fokozottabb igényként jelentkezik a környezet ..racionalizálása". De annál hatékonyabbá is válik a társadalom, az adott környezet saját céljaira történő mind gyökeresebb átformálásában. Csakhogy egv határon túl. ez a szándék önmaga ellen fordul. és a denaturált környezel lassan már az embert, mint biológiai lényt is veszélyezteti, annak legfontosabb életfunkcióit sérti. Az ember ugyanis nem képes olyan gyorsan alkalmazkodni az általa megváltoztatott korülményeflchez. rrrint amilyen sebesen átformálja környezetét. Nem véletlen, hegy sokan, közöttük magam is. a termonukleáris veszélyeztetettséghez hasonlítom a biológiai lét feltételeinek civilizációnk keltette rohamos romlását — A SZAB Környezettudományi és Területfejlesztési Szakbizottsága mit tud hozzátenni ehhez a tevékenységhez? — Szerteágazó munkánkban sok tudományág képviselői vesznek részt- Geográfusok, biológusok. orvosok, kémikusok, meteorológusok. vízügyi szakemberek, mezőgazdászok a közlekedés irányítód dolgoznak együtt különböző munkabizottságokban. Célunk a három dél-alföldi megye környezettudományi helyzetének és területfejlesztési problémáinak mind alaposabb és körültekintőbb tudományos megvilágítása. Feladatunk nem lehet más. minthogy jól fogalmazzunk meg hoezSZJÚ távú területhasznosítási koncepciókat. a természeti ós a társadalmi törvényszerűségek optimális összehangolásának felkutatásával igyekezzünk irányt és lehetőséget mutatni a fejlődés sokoldalúságához. E munka részéként vizsgáljuk a táj víz- és tápanyag ellátottságát, az állóés folyóvizek környezetállapotát, elemezzük a természeti és társadalmi ténvezők kölcsönhatásainak földrajzi kérdéseit, a termelőerők fejlődésének és a termelési viszonyok változását nak konkrét törvényszerűségeit. tanulmányozzuk a Dél-Alföld fejlődési. fejlesztési pólusainak és zónáinak térszerkezeti jellemzőit Szeretnénk, ha tevékenységünkkel még idejében segíthetnénk elő a természet és az ember helyenként már súlyosan megbomlott harmóniájának nemcsak visszaállítását. hanem e harmónia hosszútávú gyümölcsöztetésének hatékony megvalósítását is. TANDI LAJOS Restár Sándor Az éjszaka i. hűvös fekete asszony az éjszaka táncra perdül a vőlegénnyel a ruháját íodroztató széllel — — álmatlanul — hajnalban ér haza a hűvös fekete asszony — az éjszaka álmatlanul ér haza ruháját fodroztatja a széllel — — a táncra perdülő vőlegénnyel az éjszaka hűvös fekete asszony ne engem szeressen — de csak értem virrasszon Jókai kőgombócai a szegedi Várkertben A mostani Várkertet — a régi Stefániát — látogatóknak bizonyára föltűnhettek már a sétautak szögleteit díszítő, nagy, gömbölyű terméskövek. Gondolkoztak-e már azon, micsodák ezek? Mesterséges kőfaragványok, talan a természet játékai üusus náturae), vagy napjainkban divatos elnevezéssel élve: természetes „díszítő elemek"? Gyermekkoromból ismerem ezeket. Akkor még rendezettebb körülmények között s többen is voltak. Kolozsvári tartózkodásom (1940—44) idején találkoztam újra velük s ott tudtam meg, ezeket itt „teleki gömbök", nek hívják s nem egyebek, mint homokkő konkréciók s a várossal szemben emelkedő Felekihegy oldalából kerülnek elő. Ilyen kőgombócok Erdélyben máshol (Szeben környékén, a Székelyföldön) is előfordulnak. Sarok- vagy kerékvető köveknek használták s máig megtalálhatók zöld övezetek díszítőiként „ ZtfC " „ „,.,„,,..• DALLOSJENŐ: SZENNYEZETT VlZ másfelé is. nemcsak Kolozsvárt vagy mint nálunk Szegeden. Jókai 1853 tavaszán, első erdélyi útja alkalmával találkozott velük, ahol is kísérői gr. Lázár Kálmán és Kővári László (Erdély földje ritkaságainak kiváló isimerője) voltak. „Ezekből o Felek kerek köveiből — írja Kővári — néha kettő is egymásba van ragadva. H-a megtörik, kavicsra lehet bennök találni, melyre mint valami középpontra rakódik az egész gömb rétegenként". Jókai a Vasárnapi Üjsag 1856 áprilisi számában emlékezik meg róluk: „. .. Kolozsvárt jártamban csodálkozva láttam néhol ... mintha emberi kéz hömpölygette voL na. oly szabályszerűen gömbölyűek azok. a homok közt elve. gyűlve, nemelyik párosával öszszenott, mint egy kettős zsemlye s két embernek dolgot ad elhengergetni. Ezek a földnek özönvizi alakulásakor támadt görgületei. minőket a budai kővágásokban is találni, csakhogy sokkal kisebb arányokban . . ." írónk le is rajzolja a gömböcöket, s fricskát ad a hazai tudományosságnak. miszerint ..ezeknek keletkezéséről nincsenek tisztában tudósaink..." Itt most hát „konkrét" meghatározással kell szolgálnunk. A mi kőgombócunk tudomány«, értelemben valamiféle ószszenövés, valamely már meglevő kőzetben utólag létesülő, szabálytalan gömbalakban egymásra halmozódó kiválás. (Ne is firtassam tovább, mert összezavarodik olvasóm. De ha nem hiszi, keressen más geológust, aki konkrétebb magyarázatot talál ki ijedtében!). Mikor kerülhettek ide ezek a kőgombócok a parkba, arról nincsenek „konkrét" értesüléseink. Minden bizonnyal a múlt század nyolcvanas éveiben. Egyidősek lehetnek magának a sétánynak létesítésével. Valószínű, hogy József főherceg (sok más dísznövény és facsemetével együtt) alcsúthi kertjéből (?) vagy yilán egyenesen a szülőhelyükről. Kolozsvárról. Legtöbbjük már melyen be van süllyedve a földbe: legyünk reálak tekintettel a parkrendezesek során, hoav meg unokáink is eltűnődhessenek titkaik fölött... CSONGOR GSftZÖ