Délmagyarország, 1984. február (74. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-14 / 37. szám

I 99 Kedd, 1984. február 14: Budapest fölszabadulásának évfordulóján Koszorúzási ünnepségek Helytállás hóban, szélviharban Budapest felszabadulásának '39. évfordulója alkalmából hétfőn koszorúzási ünnepséget tartottak a gellérthegyi Felszabadulási Emlékműnél. A magyar zászlóval és a nerp zetközi munkásmozgalom vörös lobogójával díszített emlékmű talpazata előtt a fegyveres erők tagjai álltak díszőrséget. A magyar és a szovjet himnusz hangjai után az emlékművön a tisztelet és a hála koszorúját elsőként Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára és Borbély Gábor, a budapesti pártbizottság titkára helyezte el. A fővárosi tanács nevében Szépvölgyi Zoltán tanácselnök és Farkasinszky Lajos elnökhelyettes koszorúzott. A Szovjetunió magyarországi nagykövetsége nevében Bajkai Gabitov tanácsos és Vlagyimir Zatov ezredes, katonai és légügyi attasé; az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport katonai tanácsa részéről Konsztantyin Kocsetov vezérezredes, a déli hadseregcsoport parancsnoka, Nyikolaj Sevkun altábornagy és Vladlen Koleszov altábornagy, a déli hadseregcsoport katonai tanácsának tagjai; a Budapest nevét viselő szovjet katonai egység parancsnoksága nevében Valentyin Bobrisev ezredes és Vjacseszlav Zverev alezredes helyezett el koszorút. Koszorúztak a budapesti fegyveres erők és testületek, a munkásőrség, a fővárosi társadalmi és tömegszervezetek, a főváros dolgozóinak, tanulóifjúságának képviselői. Budapest felszabadulásának 39. évfordulója alkalmából kegyelettel emlékeztek a budai önkéntes ezred katonáira, akik fegyvert ragadtak, hogy a szovjet hadsereg oldalán részt vegyenek hazánk felszabadításában. A Hazafias Népfront I. kerületi bizottságának és a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének budai önkéntes ezred tagozata koszorúzási ünnepséget rendezett a Vérmezőn levő emlékműnél. Koszorúzási ünnepséget rendeztek hétfőn a Déli pályaudvarnál levő emléktáblánál is. amely arra emlékeztet, hogy a budai önkéntes ezred harcosai 1945. február 5—9. között a pályaudvarért vívott harcban estek át a tűzkeresztségen. Váncsa Jeni látogatása Szegeden Megbeszélés megyei vezetőkkel m m Üzemi körkép Amikor megindult Szeged és a környező falvak közt az autóbuszközlekedés, az első utasok azok voltak, akik még pénteken rekedtek a városban. A Paprikafeldolgozó munkásai közül is töltöttek néhányan két éjszakát Szegeden a vihar miatt. A vállalatnál mégsem a hó miatt hiányzó 20—30 dolgozó okozza a legnagyobb gondot, hanem az, hogy nem érkezik az alapanyag. Békéscsabáról marhahúst várnak, aminek hiányában le kellett állítani a roládgyártást. Szentesről és Kiskunmajsáról pedig egyelőre nem jutnak el a gyárba a baromfihús-szállítmányok, így 60—80 dolgozót át kellett csoportosítani olyan munkára, amelyek kisebb termelési értéket hoznak a gyárnak. A Taurus Gumigyárban nyolcvanan nem kezdték meg a hétfő délelőtti műszakot Szatymaz, Sándorfalva, Üllés és Bordány körzetéből nem érkeztek meg a dolgozók. A délutáni műszakból már csak a sándorfalviak, szatymaziak hiányoztak. Olyan átszervezéseket hajtottak végre, hogy a délutáni műszakban már kiküszöbölhették a bejárók hiánya miatti termeléskiesést is. A szegedi Ikarus gyárba hatvanan nem érkeztek meg hétfőn reggel. Jelentős késésekkel ugyan, de sok településre már jártak tegnap a buszok. Olyan ís előfordult hogy a dolgozók nem siettek megtudakolni, el tudnának-e már jutni a munkahelyükre, inkább örömmel meghosszabbították egy nappal a hét végét Tovább tisztítják az utakat j Csongrád megye sugár irányú úthálózata egy. illetve két forgalmi nyomon már járható volt tegnap délutón. Rúzsa. Bordány. Zsombó és Apátfalva térségében azonban honvédségi osztagok, a 47-es úton, a kútvölgyi bekötő út közelében Szolnok megyei hómaró, a megye több útján pedig Bács-Kiskun megyéből és Budapestről érkezett gépek is társultak a Szegedi Közúti Igazgatóság változatlanul nagy erőket mozgósító csapatához. Fábiónsebestyén és Eperjes elzártsága is megszűnt. Tiszaszigetnél pedig termelőszövetkezeti gépek nyitottak utat. A munkálatok ezzel persze nem értek véget, hiszen az utakat szegélyező, helyenként két-három méter magas, merőleges hófalak igen veszélyesek — ezeket mielőbb el kell távolítani. (A keresztirányú utak megtisztítására ezért nem futja egyelőre.) Az újabb átfúvások megakadályozása, az egy nyomon járható utak kiszélesítése sem megy máról holnapra, hiszen a gépjárműforgalom miatt a hómarók, tolólapos gépek csak nehezen haladhatnak előre. Egy műszak — huszonnégy óra Szűkszavú gyorshírek, közérdekű információk gyűjtése és fogalmazása közben volt egy-egy pillanatunk arra is. hogy az elmúlt hétvége apró történeteit emlékezetünk sarkába elraktározzuk. Világtól elzárt községekbe kellett eljutniuk a telefonvonalak szerelőinek, hiszen tudták: a mielőbbi kapcsoVáncsa Jenő megyei vezetők társaságában tájékoztatót hallgat a Szegedi Élelmiszeripari Főiskolán Tegnap, hétfőn Szegedre látogatott Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezési miniszter. Először megbeszéléseket folytatott dr. Komócsin Mihállyal, az MSZMP KB tagjával, a Csongrád megyei pártbizottság első titkárával, és Szabó Sándorral, a megyei tanács • elnökével. A megye vezetői tájékoztatták a minisztert a Csongrád megyei mezőgazdaság időszerű tennivalóiról, és az utóbbi napokban kialakult hóhelyzetről. • Ezután Váncsa Jenő vendéglátói kíséretében a Szegedi Élelmiszeripari Főisl:olát kereste fel. Itt tájékoztatták a minisztert a Szegedi Szalámigyár és Húskombinátban a vágóhídi vér humán célú hasznosítására létesítendő vérporüzemröl. Bemutatót is tartottak a majdani üzem végtermékeivel kapcsolatosan, az Élelmiszeripari Főiskolán indított gyártmányfejlesztési kísérletek eddigi eredményeiből. A tájékoztatón részt vettek a szegedi élelmiszeripari üzemek vezetői is. Faludi Endre, a Húsipari Tröszt vezérigazgatója elmondta, hogy évente az országban levágott állatok vérének mennyisége kb. 32 ezer tonna. Ebből 10 ezer tonna elfolyik a csatornába, humán célra csak 4—5 ezer tonnát hasznosítanak. A tervek szerint a 3—4 év múlva megvalósuló üzem jelentős import megtakarításához seBÍtheü az országot. Gábor Miklósné dr., a főiskola főigazgatója elmondta, hogy az intézmény nem most először foglalkozik állati vér humán célú felhasználásának kutatásával. A zalaegerszegi vérporító üzem részére és jugoszláv megrendelésre már készítettek részterveket. A plazmaport eddig több húsipari terméknél próbálták ki. Az eredmények biztatóak. A Győri Keksz- és Ostyagyár ugyancsak a plazmapor felhasználásával újfajta nápolyit kísérletezett ki. A különböző túrókrémekben a japán zselatint tudják kiváltani az új készítményekkel. A konzervipar a sűrűvért ételsztnezőként, a vérplazmát pedig kötőanyagként tudja alkalmazni. Az űj adalékanyagok a sütőipari termékek eltarthatósági idejét is növelik. Az úi anyag felhasználása az élelmiszeripari vállalatok részéről beruházást nem igényel. A tájékoztató után Váncsa Jenő az Élelmiszeripari Főiskolával ismerkedett. Az intézmény vezetői és oktatói beszámoltak a miniszternek az oktató- és kutatómunkáról. Váncsa Jenő délután a Gabonatermesztési Kutatóintézetbe látogatott. Itt tájékoztatták a búza és a kukorica nemesítésében, fajtakutatásában és a termesztési kísérletekben 1983-ban. elért eredményekről. Szó volt az olajnövények nemesítéséről is, főként a napraforgóval és a lennel folytatott kisérletek£°L ...és jön a honvédség Péntek reggel már érezték a tapasztalt katonák, hogy mozgalmas napjuk lesz, hiszen az áramszünet a laktanyát sem kerülte eL Tíz óra tájban megindult a segélykérő telefonok áradata. A parancs szerint a kijelölt mentőosztagot megerősítették, s indultak a bajba jutottakhoz. Hogy ez menynyire nem volt egyszerű, mi sem jelzi jobban, mint hogy a művesekezelésre szoruló betegekért Békéscsabára indított vontató elakadt CsorvásnáL A szélrózsa minden, irányába nekivágtak a honvédségi járművek, menteni. Jellemző az elemek tombolására, hogy ahol a hatalmas erejű lánctalpas BAT-ok törték az utat (ezúttal a hótorlaszokra értve szó szerint is úttörők voltak!), s a nyomukban egész kocsikaravánok használták ki a pillanatnyi lehetőséget, ott ugyanez az út visszafelé már ismét járhatatlan volt. Vagyis, csak a lánctalpasok ismételt erőfeszítései jelentették az átmeneti „felszabadulást'. És jött a honvédség! Autók sora várta a hóba ragadva-temetve. Tegnap estig 1783 kocsit mentettek ki a hó fogságából, s az utakon végigdübörögve az úszó lánctalpas szállítójárművel még estefelé is seregnyi gazdátlan személyautót láttam immár biztonságosan félreállítva, a hóban kucorogni. Tisztek, katonák, tartalékosok. Jönnek, ha baj van. segítenek. Meg is szoktuk, ők is tudják, nem lesz máskor sem másként. Ám az korántsem mindegy, hogyan látnak bennünket — akik őket várjuk. Nem tudjuk, mennyire esik jól, ha „MI" odabent a mentést a mikrobuszban ultizva várjuk, míg „ÖK" elhányják azt a havat, amit mi is tudtunk volna, s azt sem igen firtatjuk, mi a véleményük polgári úttisztító technikánk „hadrafoghatóságáról". Nem értékelnek. Jönnek. Hidvégi István alezredestől tudom, hogy a Szegedtói hat különböző irányba indított munkacsapat és az összes munkát koordináló csoport tagjai közt volt, aki két napig le nem hunyta a szemét, s ezúttal a tisztek „húzták a rövidebbet". A katonákat sűrűbben váltották, több idejük maradt pihenésre. Nekik tartalékuk is volt — sőt: tartalékosuk! Gut Benke István, Csongrádon, az Alföldi Róna Tsz gépkocsivezetője szombaton az ebédhez kapta a behívóját, s a sörösüveg helyett a katonazsákot bontotta fel. A laktanyában a lánctalpas „csónak" nyergébe ült. — Amikor az ember látja a méteres hófalakat meg a világtól elzárt várost, nem sokat kell gondolkoznia, rögtön megérti, hogy szükség van rá. Tudja, mit kell most énekelni ? — Mit? — Süss fel nap! latteremtés talán életet menthet. S közben ők is mentettek, átfagyott embereket, elakadt autókat. Még pénteken délelőtt öttagú postás szerelőcsoport indult egy hótúró nyomában Mórabalomra és Domaszékre, ám visszaútban Barkósuk elakadt. Ketten begyalogoltak Szegedre, hogy a hótorlaszban veszteglőknek élelmet vigyenek motorral. De aztán a kétkerekű is az út szélére ke-^ rült, s mire egyikük — már az esti órákban — gyalog megtalálta volna otthagyott társait, azok — szintén gyalog — Szeged felé tartottak. A tizen-egynéhány kilométeres utat az a fiatalember háromszor tette hát meg aznap — s ráadásul hiába. Másnap szolgálatba állt. A szakember pénteken hajnalban felébredt, mert fázott, villanyt nem tudott gyújtani, az utcán nem volt közvilágítás. A hetedik érzéke diktálta: mennem kell, itt biztosan baj van. Tudjuk azóta, tényleg baj Volt, s azt is tudjuk, már csak kevés a hiba. Köszönhetjük ezt a DÉMÁSZ valamennyi dolgozójának, akik hívás nélkül, a szó valódi értelmében tömegesen jelentkeztek munkára. A fázós hálózatszerelő, aki csoportvezető is, kérte; ne írjuk a nevét, hiszen amit tett az ítéletidőben, az elektromos hálózat kijavításáért, az a közös munka eredménye, ő „csak" egy láncszem volt. Megszegtem ígéretemet, mert ugye. a lánc olvan erős, mint a leggyengébb szem, s hogy a DÉMÁSZosok hibaelhárító. -javító lánckígyója Kruzslicz Istvánnál sem szakadt el, az tükrözi mindannyiójuk munkaszeretetét, kötelességéraését. Normális viszonyok között meghatározott, hogy mikor mászhatnak o6zlopra< ezúttal magukat veszélyeztetve is dacoltak utasítás, sal, hóval, viharral — valamennyiünk érdekében. Mikor aludtak? harminc-egynéhány órás szerelés közben alig-alig.^ A vállalatoknál kialakult rend szerint mozgósították ügyeletre, szolgálatra a munkatársakat, de hogy hányszor kellett rögtönözni, a vidékiek közreműködéséről lemondani, helyettesítésükről gondoskodni. azt soha ki nem fogjuk számítani. De azt tudjuk, hogy seregnyi önkéntes, aki nyugodtan melengethette volna a hátát a cserépkályhánál, jelentkezett munkahelyén, s részt kért magának a mentésből, a károk helyreállításából. Az elmúlt hét végén sokak számára 24 órából állt egy munkanap. Nem fogják óket ezért sem kitüntetni, sem különösebben megdicsérni. S ezt ők alighanem így tartják természetesnek. De vajon, aki kiolvadóban levő mélyhűtője miatt veszekedett az áramszolgáltató diszpécserével, vagy aki amiatt panaszkodott. hogy az ablak nélküli, sötét fürdőszobában. s meleg víz hiányában nem tudott borotválkozni, érzi-e már, hogy mi is történt itt. a hét végén?! Hó-emberke összeállításunk szerzői: Ács S. Sándor, Chikán Ágnes, Igriczi Zsigmond, Majoros Tibor, Pálfy Katalin, Somogyi Károlyné, Tanács István örülünk neked Zsolt, örülünk, hogy egészségesen születtél, s az anyucid is jól érzi magát — most már. Tudod, lényeges ez utóbbit hangsúlyozni, mert a mamád még az elmúlt hét végén, pénteken este érezte jöttödet, s amikor jelezted ezt. még kint voltatok Csengelén. a tanyán, s pont akkor kezdődött az ítéletidő. A hóvihar nagyon sok nénit és bácsit oúhon vagy munkahelyén marasztalt. Ti kis házatoktól az olajipar egy Tátra terepjárójával jutottatok el a közeli Pántlika iskolához, ahol meníoautó várt, s vitt tovább Kistelekre, illetve Szegedre. Ekkor már elmúlt éjfél, és a kegyetlen hófúvásban elakadtatok a fehér autóval a Postakocsi csárda után. Végül katonák segítettek benneteket tovább, ember, feletti munkával, egészen a szegedi klinikáig. A doktor bácsikhoz csak szombaton hajnalban négy óra után érkeztetek. Izgultunk érte. tek. s végre tegnap, hétfőn délelőtt 11-kor természetes módon megszülettél — min. denki boldogságára, s 11 éves bátyád prömére.