Délmagyarország, 1984. február (74. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-08 / 32. szám

Szerda, 1984. február í. 5 Kiállítási napló CJbü király birodalma Kovéts Albert elegáns kollázsai a Bartók Béla Mű­ra kopírozásával, .hol az épített környezet és a ter­mészeti világ egymás mellé állításával. A Hagyományos képkivá. gás című festményével iro­nikusan és finom tónusokkal velódési Központ B Galé- érzékelteti, hogy Alföld-fes. riájáiban egy érdekes alko­tói világba vezetik az ér­deklődőket. Mintha a jelen, a XX. század restaurátora lenne a művész; piciny pa­pírdarabokból. kivágásokból, fecnikből és lépésekből úgy rakj® össze, épiti föl külö­nös világát. Számára ezek a papírdarabok csak eszközök a felületkialakításban. Lé­lektani szürrealizmusnak nevezik ezt a szellemi és ormai „fecnikből" épített kepbirodalmat, melynek fő­szereplője Jarry: Übü kirá­lya, udvartartása. vára, kincsestára, sziklakertje. Ezek a kollázsok rendkí­vül finom faktúrakialakítá­sokat eredményeznek. Jó­részt monokrom színvilág jellemzi lapjait, a fekete és a fehér közé csak néha csempész be nagyon ponto­san kiszámított helyre és célzattal színes papírdarab­kákat. A lapok különböző minősége, a reá nyomtatott ábrák, betűk, raszterpontok egymáshoz való viszonya, az alaptónusok visszafogott egysége rendkívül érzékeny felülethatásokat tesz lehető­vé. Elsősorban építő, konst­ruáló alkat, csak néhány­szor rajzol bele a ragasztott felületekbe. Hogy precíz művész, azt nemcsak ma­guk a művek jelzik, de a következetesen kibontott Übü-tematika és az a ténv. hogy elegánsan keretezett munkáin ott a készítés pontos dátuma is. Jele. AlbArt valóban egyedi törekvés képzőmű­vészetünkben. A rejtőzködő festő Lázár Pálnak van egy ön­portréja az Ifjúsági Ház mlnigalériájában rendezett kiállításán. Bár önarckép a festmény címe. vonásaiból alig látszik valami, csupán a homloka és a szemei. El­takarja, egy izzó vörösökben játszó festmény. Mintha azt sugallná: Én a képem va­gyok. azaz a festmény én vagyok. De vajon igaz-e a rejtőzködő festő ilyen önval­lomása? Lírai kontrasztok jellem­zik Lázár Pál igényes, tar­talmas és míves festőiségét. Ezek az ellentétek egy-egy­kép témáján belül éppúgy jelen vannak, mint ahogy a felületek és a színek kap­csolataiban. Ugyanakkor ezek a kontrasztok nem drámaian egymásnak feszü­lő pólusok, hanem visszafo­gott, férfias lírával átitatolt ellenpontok. Hol némi sza­tirikus éllel, hol dekoratív Rzínhatásokkal. hol a törté­nelem metszeteinek egymás­tő kortársai mi módon ke­rülik ki a változó táj motí­vumai közül az új elemeket, a lakótelep kontúrjait vagy az olajmező sajátos formá­it. s miként marad pusztán a nosztalgikus felhangokkal megfestett tanya. Pedig — mint ahogy Ablak című ké­pe jelzi — e tanyából is új arcát mutatja a táj. Érde­kes kísérletet tesz arra. hogy az új építészeti kör­nyezet sivárságát, síkokból épülő geometrikus világát oldja a felhők játékával, az emberek formáival, a vi­rágzó muskátlikkal (Lép­csők. Tarjám ablak. Lakóte­lep, Távoli emlék. Piros négyzet). A dekoratív ha­tások mindenekelőtt a Vi­torlások és a Széllovasok színes foltjain jelennek meg nagyon precízen, diszting­váltam ízlésesen. Nagyobb fába vágta a fejszét, amikor megfestette az öreg tükör című képét. A sárgult ka­tonafotó. az elmosodó öreg­asszonyarc és a tükörben játszadozó néhány színfolt evy nehéz sorsú élet emlék­műve igyekszik lenni — még nem teljesen kimun­káltam Lázár Pál önálló kiállí­tásának igencsak örülhe­tünk. új színnel gazdagodik a szegedi paletta. Várjuk, hogy a rejtőzködő festő mi­nél karakteresebben rajzol­ja meg képekben elénk tárt arcvonásait. Tandi Lajos Nemzetiségi tanácskozás Az elkövetkező évek leg­fontosabb feladata az elért eredmények továbbfejleszté­se, a nemzetiségi tudat erő­sítése, az anyanyelv széle­sebb körű használatának elő­mozdítása, a román nyelver való művelődés Igényének felkeltése — állapították meg a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségének országos választmányának kedden Gyulán megtartott ülésén. A tavaly november­ben megtartott 6. kongresz­szus határozatai szellemében a választmány meghatároz­ta a következő öt év általá­nos társadalmi-politikai fel­adatait. A román szövetség új, középtávú programját Márk György főtitkár terjesz­tette elő, s az országos vá­lasztmány tagjai, elfogadva a tervezetet, hozzászólásaikkal egészítették ki az elnökség állásfoglalását. A nemzetiségi szövetség­nek, a hazai románság társa­dalmi szervezetének a szo­cialista demokrácia szellemé­ben tovább kell erősítenie tö­megbázisát. El kell érnie, hogy a román nemzetiségűek az eddigieknél nagyobb számban és mértékben ve­gyenek részt a közéletben. Az oktató-nevelő munka legfontosabb feladata az anyanyelv és az anyanyelvi műveltség ápolása, fejleszté­se lesz. Az anyanyelvápolást szol­gálja a román szövetség köz­művelődési programja is. (MTI) Kifejezni bonyolult világunkat Ematorfiim-szeiiile Szegeden Ezer hátránya van az ama­tőrfilmesnek a hivatásossal szemben, és ezt szívesen han­goztatja is. Mentséget keres, azért hasonlítgatja magát hozzá. Van azonban egy óri­ási előnye: szinte benne él témájában. Minden év fil­mesbemutatója szolgáltat példát arra, hogy néhány amatőr igen szűkös lehető­sége ellenére nagy mozit akar csinálni, és belebukik, de arra is. hogy mások ter­mészetadta előnyükbe ka­paszkodva nagyszerűt alkot­nak. Ha ezt a gondolatot osztályozó elvnek fogjuk föl. kétfelé lehet osztani az ama­tőr filmek Szegeden rende­zett tizennegyedik dél-alföl­di szemléjének termését is. azzal a kiegészítéssel, hogy rokonszenvesen kevesebben vannak az illúziók kergetői, és sokasodnak a józarv be­látással dolgozók. Az okos fölismeréshez az is hozzá tartozik, hogy a mérce igen magas. Régi, nagy dilemmája a művészetnek, hogy mit kezd­jen bonyolult korunkkal. Vannak, akik azt mondják, az alkotásnak is bonyolult­nak kell lennie. A vitát el­dönteni nem a mi fölada­tunk, csupán utalni szeret­nénk egy nagy csapdára. Láthattunk olyan filmeket, amelyek leginkább azt mond­ják, hogy figyeljetek, embe­rek. milyen bonyolult lélek vagyon én. Ha tízen próbál­játok értelmezni a nagy mű­vet, tízféle eredményre jut­hattok. Szerencsére önti a példákat minden művésze­tek története, hogy az érett kai készült Berényi József alkotás jobban ki tudja fe- (Szentes T—IX.), Kelsch Já­jezni bonyolult világunkat, nos (Minden cseppje kincs), fölhasználva természetesen a a békéscsabai Soláris-klub jelképet is, mint a sokat (A mágori domb története) akaró, eszközökben tobzódó, és Szabó Gerzson (Játsszunk gondolatot tupírozó. akvarellt) filmje. Szándé­Korunk égető gondjai kö- kukkal együtt a buktatójuk Romantikus muzsika nei naptár A főiskolai-egyetemi bér­let legutóbbi koncertjén a Zeneművészeti Főiskola nagytermében a romantikus zene nagyjainak műreme­keiből hallhattunk. Brahms, Schubert. Schumann, Liszt, ill. Wagner szín- és érzelem­gazdag világával, a főiskola jól ismert és kedvelt mű­vésztanárainak produkcióin keresztül azonosulhattunk. Kerek Ferenc Brahms Esz-dúr rapszódiáját, majd Schumann Kinderszenen című zongoraciklusából az Álmodozást, végül a Wag­ner Trisztán és Izoldájából készült Liszt-féle zongora­átiratot szólaltatta meg. Saj­nos ezúttal indiszpozicióval küzdött, s ezért játékával nem tudott őszintén megra­gadni. A rapszódiában túl obiektív és hűvös maradt, s nem lelhettük gyönyörűsé­günket a plasztikus szólam­mintázásban sem. A Brahms muzsikájára olv jellegzetes, szenvedélyesen csapongó érzelmi hullámzás nem tu­dott e tolmácsolásban meg­győző erővel fellángolni. Leginkább a Liszt—Wagner zenéiében talált magára, de az érzelmi intenzitás feszült­sége itt sem izzott megfelelő hőfokra. Sinkó György Schubert szépséges dalaiból a boron­gósabb. dramai hangvételű­ek közül választott. A halál és a lányka, a Képmás, s az Erikónig című műremeke­ket. A Schumann-dalcso­korral. az Ajánlással. a Vándordallal s a Két gráná­tossal pedig kellemesen ol­dotta a lélegzetfojtó feszült­séget. Köztudott, hogy a daléneklés az egyik legne­hezebb műfaj. Röviden, tö­mören. sokat vagy még in­kább mindent elmondani. Sinkó György előadóművé­szetének domináns jellem­zője az őszinte, mélvről feltörő kifejezőerő. a meg­jelenítő képesség, a drámai feszültség hiteles, átütő ere­jű sugárzása. Mindez s sze­mélyes mondanivalójának gazdagsága a dalok Inter-i pretálásában megrendítően a felszínre tört. élményteli perceket ajándékozva ezzel hallgatóságának. Bódás Péter a daléneklés melletti közreműködésével ée Sín Katalin partnere­ként is ismételten meggyő­zött megbízható muzsikus voltáról, kivételes alkalmaz­kodni tudásáról, egyszóval elsőrangú kamaramuzsikusi kvalitásairól. Sín Katalin vele együtt, az est zárószá­maként. Brahms e-moll gor. donkaszonátáját szólaltatta meg. igen ihletetten. Lendü­letes szárnyalása, bensősé­ges lírája, viharzó szenve­délye adekvát brahmsi tol­mácsolást eredményezett. Berényi Bogáta zül igen sok bejött a vetítő terembe. Több változatban az is, hogy mi lesz az em­beriséggel, ha beleszalad sa­ját pusztulásába. A szándék tisztelni való, kár. hogy ezek a filmek nem vezettek ben­nünket új fölismerésekhez. Nagy idők tanúi is elő-elő­jönnek a fesztiválokon, elis­meréssel kell szólnunk Sza­bó Gábor A vízimolnár, és Szabó Gerzson Az életet már megjártam című munkájá­ról. Rokonítani lehet velük Dragon Károly és alkotócso­portja Csongrád belvárosa című alkotását, mert ebben is idős emberek mondják el életüket és munkájukat, de közben bemutatják erős kö­tődésüket is óvárosukhoz. Nyereményszámba megy Molnár József tisztes bor­bélymester fölfedezése, aki miközben két embert meg­nyír és egyet megborotvál, sziporkázó fürgeséggel önti elénk a tudnivalókat. Ugyan­ők találtak rá másik film­jükben — Azt nem értem meg a címe — Szilágyi Lász­lóra. Ahogy Móriczhoz be­ment annak idején Joó György, hogy el akarja mon­dani az életét, úgy ment be a film rendezőjéhez is az egyetlen szereplő és több szakaszban elmondja, mj a véleménye a világról. Csong­rád alulnézetben, ez lehetne a summázat. Ha az előbb említettük némelyek túlbo­nyolító szándékát, itt ki kell emelnünk a tudatos eszköz-r­telenséget, mint alkotó mód­szert. Ezt a szálat követve kell megállnunk Hencz Ala­jos Törvény című munkájá­nál is. A természet törvénye, a béka tragédiája, hogy a sikló megeszi a békát. Egy gépállással veszi föl Hencz az egészet, onnan kezdve, hogy a béka hátsó lábának combjába belekapaszkodik a sikló, és szinte rehúzza ma­gát a teljes elnyelésig pis­logó szerencsétlen állatra. Ismeretterjesztő szándék­is közös: lemondanak sa­ját lehetőségeikről, távol tartják egy kicsit maguktól a témát, hogy tudományo­san hitelesebbnek tűnjenek. Igriczi Zsigmond Hencz Alajossal készítette él a Madarász-tó halastóvá ala­kulásának második fölvoná­sát, a Halasgazdákat. Égető­en mai a téma, egy kisvál­lalkozás első esztendejeről van szó. Jó riporteri frisse­séggel bogozza a szálakat a film, és jó ösztönnel őrizke­dik a jóslásoktól. Lehet, hogy jövőre rendbejön min­den, de az első év súlyos ráfizetés. Kutas Ferenc is meleg-friss témához nyúl ETON című filmjével. Egy fehérneműgyárban bevezetik a gépi vezérlést, igyekeznek minden emberi mozdulatot kihasználni a termelés érde­kében, de észrevéteti velünk azt is, hogy közben a gép rabszolgájává vélik az em­ber. Sziporkázó ötletek hem­zsegnek a szegedi amatőrök közös alkotásában, az Egy kerékkel kevesebben. Bur­leszk a javából, üdítő a rit­musa, és ügyesen kerüli el a műpoénokat. Ezért a filmért érdemes volt alkotócsoporttá alakulniuk. A zsűri nekik adta az első díjat, második lett Igriczi Zsigmond—Hencz Alajos Halasgazdák és a zebegényi amatőrfilmes kö­zépiskolai tábor Cirkusz cí­mű filmje, harmadik díjat kapott Dragon Károly Csong­rád belvárosa. Hencz Alajos Törvény és Vági László Az utolsó ítélet című alkotása. Különdíjjal jutalmazta Kelsch János Minden csepp­je kincs. Dragon Károly Azt nem értem meg és a Soláris­klub A mágori domb törté­nete című munkáját. A kétnapos tájegységi ama­tőrfilmes szemlének példás igyekezettel a szegedi Ju­hász Gyula Művelődési Köz­pont adott otthont. Horváth Dezső Hangversenyciklus Hagyomány már, hogy *. Rádió minden év tavaszán megrendezi hangversenycik­lusát századunk zenéjéből. A sorozatra idén április 12. és május 17. között kerül sor. A tizenegyedik alkalom­mal megrendezendő ciklus­ban dán és kubai zeneszer­zők kompozícióit ismerhetik meg a hallgatók. A különle­ges hangszereken játszó Gert Mortensen és a gitárvirtuóz­ként népszerű Jesus Ortega műsorán felcsendülő szerze­mények magyarországi be­mutatók lesznek. A „Századunk zenéje" to­vábbi négy hangversenyének repertoárján is számos, ha­zánkban még el nem hang­zott, illetve igen ritkán hall­ható zenemű szerepel. miatt, különösen Szegeden, az értelmiség egy kis részében élt bizonyos nosztalgia, nem a régi rendszerrel kapcsolatban, hanem az akkor megkülönböztetett támo­gatásukra emlckezve. 1fi£JQ=h<jn a Művelődéspolitikai Irány­!«7t*y~»0(! elvek egvertelmű elvi alap­állása világosan megszabta a kulturális irányítás tartalmi törekvéseit. Állást fog­lalt a maradandó értékek mellett, eluta­sította a hibás törekvéseket és torz követ­kezményeiket. hangsúlyt adott a vidék fejlesztésének. Segítette az eszmei tisztán­látás erősítését a párton belül és társa­dalmi méretekben egyaránt. Ez annál is fontosabb volt. mert az ellenforradalmat követő időszakban nehéz volt a harc a revizionista és a szektás, dogmatikus néze­tek és magatartás ellen. A szellemi szférá­ra pozitív hatást evakorolt annak bizo­nyossága. hogv a pártnak — egvéb. rend­kívül fontos politikai és gazdasági konszo­lidációs szervező munkája mellett — volt ereje az ellenforradalom után viszonylag rövid idő elteltével a művelődéspolitika területén is alapos elemzést készítenie. Ha a korabeli párttestületi anyagokat és vi­tákat olvassuk, iól dokumentálható mind­Az Irányelvek olyan időszakban szüle­tett. amikor a mindennapokban igen éles viták, sőt konfrontációk bontakoztak ki a különböző kérdésekben a művelődés te­rületén is. El kellett dönteni, hogy mit támogat az irányítás, mit tűr meg. es mit tilt. Tekintettel arra. hogy a Művelődés­politikai Irányelvek szellemében az orszá­gos vezető szervek az önállóság és a fe­lelősség együttes hangsúlyozásával a terü­leti párt- és tanácsi szervek önállóságának növelését szem előtt tartva a döntési ille­tékességet folyamatosan decentralizálták, helyileg kellett számos konkrét gyakorla­ti kérdésben az álláspontokat kikovácsol­ni. Ebben a munkában rendkívül fontos szerepe volt a türelemnek. az eszmei meggyőzésnek és a mindennapi vitának. Kár. hogy az akkori viták tapasztalatait és tanulságait nem sikerült, teljesen meg­őrizni az évtizedek során. A körülmények későbbi pozitív változása ugvanis . nem kénvszerítette mindennapos vitára a párt­tagokat. a szocializmus híveit, és ma bi­zonyos területeken ..újra kell tanulni" a polemizálást, a meggyőzést. Az Irányelvek révén nz értelmiség mind világos bban láthatta bővülő lehetősé-:' l és felelősségét a szocialista építőmunká­ban. Korántsem véletlen, hogv 1959—62 között a művelődési terület dolgozói nagv intenzitással kapcsolódtak be a mezőgaz­daság szocialista átszervezésének agitációs munkájába. Tapasztalták é^ érezték ugvanis az irántuk megnyilvánuló teljes társadalmi bizalmat a szocialista _ építés feladatainak megoldása terén. Sőt. éppen a fejlődés folyamatainak tudatos elemzé­se ébresztette rá az értelmiség jelentős ré­szét arra. hogv a falu fejlődésének, ille­tőleg kulturálódásának egvik alapvető feltétele a mezőgazdaság szocialista át­szervezése. Az értelmiség ezt a törekvést akkor is támogatta, ha felismerte, hogv az úi helyzetben feladatai jelentősen növe­kedni fognak. A növekvő feladatokat vál­lalta. és ennek eleget is tett. Gondoljunk arra. hogv a származási kategorizálás el­törlése mennyi többletmunkát jelentett a pedagógusoknak a köz- és felsőoktatásban egyaránt, hiszen az esélykülönbségek ko­rábbi adminisztratív csökkentését az esélykülönbségek tartalmi mérséklésének követelménye váltotta fel. Azóta is ta­pasztaljuk. hogv a pedagógusok, az egye­temi oktatók és a hallgatók egyaránt nagv számban támogatják a fizikai dol­gozók felsőfokú továbbtanulásra tehetsé­ges gyermekeit képességeik kibontakozta­tásában. De hasonló a helyzet az egész­ségügyi dolgozóknál is. A magyar társa­dalom nagv tömegei máról holnapra let­tek részesei a társadalombiztosításnak, és a megnövekedett feladatok jelentós részét — különösen kezdetben — jókora több­letenergiát kövelelő munkával az egész­ségügy dolgozóinak kellett megoldaniuk. Példák sora. napi tapasztalatok tanúsítják értelmiségünk cselekvő, felelős helytállá­sát a szocialista építőmunka évtizedeiben. A területi párt- és tanácsi szervek kö­rültekintően igvekeztek foglalkozni a kü­lönböző tartalmi és szervezeti kérdések- . kel Az odafigyelésre jellemző példa, hogy a Csonarád megyei párt-véprehaitóbizott­sán 1960-ban elkészítette a megye közok­tatásának húszéves tejlesztési tervét. Most — negyedszázad múltán — visszatekintve az akkori tervre, megállapítható. hogy reális volt. és jól mozgósított a legfonto­sabb feladatokra: az általános iskolák te­rületén a falu és a város közötti különb­ségek csökkentésére, a középfokú képzés­ben pedig az általánossá fejlesztés irá­nvába teendő lépésekre. fi? líáílUPiVp!/ fogadtatását kedvező­ML slu!!|G5?L'!V er befolyásolta, hogy konkrét elképzelések alakultak kí a vi­déki városoknak, mint szellemi centru­moknak a fejlesztése érdekében. Szegsoeu 1959-ben újraindult a szabadtéri játékok rendezvénye. Hódmezővásárhelyen pedig az őszi tárlatok sora a realista képzőmű­vészet fontos találkozási helyévé vált. Ké­sőbb jelentős rangot vívott ki magának a Szegedi Nvári Tárlat, a makói alkotótá­bor. A hatvanas évek elején született dön­tés a maevar biológiakutatás szeaedi köz­pontjának felépítésére — ami több mint egv évtizede befejeződött —. és az intéz­mény azóta jelentős eredménveket produ­kált. Mindez jól érzékeltette a politikai vezetés odafigyelését a vidék kulturális fejlesztésére. A Tiszatáj című folyóirat szerepet vállalt az 1950-es évek végének ideológiai vitáiban, és az elkötelezettség, a pártosság mellett tört lándzsát. Azóta is jelentős fóruma irodalmi, kulturális éle­tünknek. Kár. hogv értékeit időnként visz­szatérő. ideológiai-politikai bizonytalansá­gaiból eredő problémák gyengítették. Re­mélhetően csak múlt időben. Koncz János (Todvtctrttfeá ...»

Next

/
Thumbnails
Contents