Délmagyarország, 1984. február (74. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-05 / 30. szám

39 Vasárnap, 1984. február 5. Műemlékvédelem Az Országos Műemléki Felügyelőség négy nagy feladatkört állított ,az idei munka középpontjába: az építészeti' és történelmi értékekben gazdag régi települések belvárosainak rekonstrukcióját, a korábban rosszul hasznosított és elhanyagolt kastélyok, középületek megmentését, a becses egyházi épületek és a népi műemlékek helyreállítását. Különösen összetett és nehéz feladat a történelmi hangulatú belvárosok megfiatalítása. Az. hogy a betelepített új épületek ne bontsák meg a műemlékek környezetét, s a régi és az új együtt, egymással összhangban elégítse ki a jelenkor igényeit. Az újabban megkezdett belvárosi rekonstrukciók közül különösen lendületes a munka Győrött. Az OMF a műemlékek védelmében, Helyreállításában és megőrzésében az idén is a társadalmi aktivisták ezreinek támogatására számíthat. Az utóbbi években ugyanis országszerte rendkívül megnövekedett az érdeklődés történelmi hagjománvaink, értékeink védelme iránt. Kinek épül? Nehéz lenne összeszámol- funkcióival, városellátásban ni, hányféle butik, bódé, fa- betöltött szerepükkel és eszház, pavilon lapul szerte a tétikal megjelenésükkel öszvárosban a lakótelepektől a szefüggő tapasztalatokat. Belvárosig, körgáton kívül, A megbeszélésen szóba kekörgáton belül. A minap rült, nem mindig egyezik a mérte fel, a városi tanács lakosság érdekével az egyes tervosztályának lelkes mun- pavilonok működése, s nem kacsoportja. s nem jutott a is mindig és mindenütt invégére. Azt pedi'g végképp dokolt ezek megnyitása. Ám nem lenne ember, hogy pon- azt sehol nem lehet kijelentosan megmondja, melyik há- teni, hogy nincs rájuk szükzikó milyen elv szerint al- ség. Sőt! Kellenek, de nem kalmas városképünk • érté- mindig ott, nem mindig anykeinek gyarapítójaként tün- nyi, s nem utolsósorban: dökölni. Márpedig várossze- nem mindig olyan, ámilyerető polgárok lévén köny- nek gombamódra szaporodnyen (optimistán) belátjuk, .nak. Ha szükségesek, legye-' hogy ami ma hivatalos pe- nek,ha viszont sértik a vácséttel szentesített papír rosrendezési elveket. vagy alapján úton-útfélen áll, bi- tűnjenek el, vagy legyenek zonyára beleillik valami mó- olyanok, amelyeknek mindön az elképzelésekbe. Ha denki örül. Példa — máá városképbe nem is. Fan- sutt, Szegeden kívül — szetázia kérdése. kérszámra akad. Csak koVagy nem csak azé. A kö- molyabban kéne venni szép zelmúltban a szegedi ta- el-veinket. És egységes szemnácsnál összehívták a lakó- lelettel kellene irányítani a területi népfrontbizottságok kettős (kereskedő és lakoselnökeit, a lakótelepek ta- ság) érdekek érvényesülését, nácstagjait, valamint a ke- Ebben is megegyeztek a tareskedelrtfii ellátással és kis- nács szervezte összejövetekereskedőkkel foglalkozó len. S abban is: kérdezzék tisztségviselőket, s megtár- meg azokat, akiknek a bogyalták a köztéri pavilo- degák épülnek. A környék nok jelenlegi állapotával, lakóit. S

zemrehányást tesznek jobban megfelel a központi olykor egy-egy cik- céloknak, s ki az, akinek a künk után: „hazai pá- tevékenysége kevésbé, mindlyán" nem ezt, a gondok ki- járt ellenállásba ütkc .-.ik az teregetését, a termelési ada- ember. Érthető is ez, hitok közszemlére bocsátását szen nem lehet egyértelművárnák az újságtól. Hanem en elkülöníteni, a gyengébb mit? Erre általában nincs eredményekben mennyi rékonkrét válasz, olyasmit Sze volt a rossz munkának, mondanak, hogy buzdítsuk a hibás vezetésnek, s mennyi dolgozókat jobb munkára, az egyes ágazatokat eltérően agitáljunk a vállalati célok érintő cserearányromlásnak, elérésére, meg hasonlókat, nemzetközi recessziónak. Ennek a konkrét módja az A másik dilemma, amilenne, hogy az. egyes gyá- ben a központi vezetők sem rak vezetői elmondanák, ők tudtak mindeddig egyértelaztán igazán mindent meg- műen dönteni, hogy mi törELMENTÜNK tornyot javíttatni Rögvest tisztázni kell: Hi- szerviz végzi, az ORION-kéFi-tornyommal volt baj, nem szülékekre viszont vállalnak a mindannyiónk Fogadalmi szerződéses javítást — a tifelkiáltójeleivel. Ez utóbbit pustól függően — 140 vagy kőműveshez cipeltem volna, 170 forintos havi díjért, az előbbi pedig a Károlyi ut- Megtudtam azt is, hogy ca 4-be, a SZELKA-szerviz- csak a 10 kilónál nehezebb be való, a Szegedi Elektro- rádiók-tévék javítását kötemos Karbantartó Kisvállalat- les a SZELKA a lakásokban hoz. E^ a műhely alig múlt elvégezni. Évente közel 50 egyéves" — tavaly január ezer készüléket javít 34 sz.eel.sftjéíól, szol gáttá t rm .tehát reiő. A, bejelentéseket hetmég „bölcsődés". Túlontúl is főtől péntekig reggel hettol az,'/ugyanis gyermekbetegsé- délután ötig, szombaton pegekben szenved. ' óig héttől délig fogadják a A fogadóteremben tizen- 23-999 és a 23-883-as teleegynéhányan toporogtak ott- fonón és termeszetesen szejártamkor. panaszfelvevó vi- mélyesen is a szervizben. szont ötpercenként mutatta meg magát egy pillanatra. Középkorú férfi visszafogottan indulatos kérésére figyeltem fel: adják ide a rádiómat, inkább elhajítom, ha már hét hónapja képtelenek megjavítani. Bevallom: „megnyugtatott" a kedves kuncsaft monológja, ugyanis kaptam egy levelet, amely hasonló témában íródott. „Szeptember 7-én elvittem a rádiómat javíttatni, s annak gyógyulását 17-re ígérték, azután kérték, hogy EPL 86-os végerősítő csövet szerezzek be. Nagy nehézen sikerült, s örömmel újságoltam ezt december 23-án a szervizben, de közölték, hogy most már nem kell, ők is kaptak. Január 7-én már nagyon dühös voltam, és egy ismerős szerelőnek elpanaszoltam kálváriámat, aki megnézte a készülék kapcsolási rajzát.' és közölte, hogy ebben csak tranzisztor van! A SZELKA „mestereinek" elvittem a rajzot, s kérdeztem. hol van itt a cső? Válaszuk: az nincs, de szerezzek egv AD 102-es tranzisztort. Elkértem a rádiót, ők pedig 21 forintot. Csupán tájékoztatásul írtam önnek. Tiszteletlel:" (teljes név és cím). \. Tehát így állunk a .rádiókkal és hogyan vagyunk a televízióval? Fekete-fehér és színes készülékek garanciális és készpénzes javítását vállalják, de vihetünk lemezjátszót, magnót,-fejhallgatót, nagyothallókészüléket is. Köthető átalánydíjas szerződés is tv-re, a garancia lejárta után, amelyeket viszont csak tízéves korukig gyógyítanak. Ennek havi díja 30 forint. Színes készülékekre eddig nem kötöttek ilyen szerződést, ugyanis azok garanciája csak most kezd lejárni. VIDEOTONszfnesekre egyébként itt nincs átalány-Ki. most azokat a Mérey utcai márka; A felvevőhelyiségben egy táblán a következő tájékoztató olvasható: felhívjuk T. ügyfeleink figyelmét, kötelességünk a jó minőségi szolgáltatás ... Szép gesztus, de szebb lenne. ha ezt mindig be is tartanák. Ács S. Sándor Hogy eddig miért nem ott kezdték? Mindegy. Jobb későn, mint soha. Bár a várható végeredmény nem egyértelmű. Az építési osztály illetékese ígéretet tett, hogy nem „ígér" semmit. Meghallgatják a lakosságot képviselő tanácstagokat, népfrontaktivistákat is a kérdésben. Jó lenne, ha segítséget nyújtanának a köztérületek használatának ellenőrzésében: ki mit pakol az utcára, engedély nélkül. Amiért büntethető. Ez is valami, már nem „gyűltek-' hiába. I. Zs. Talajjavítás Szélesíteni kel) a savanyú talajok javítását szolgáló anyagok választékát, és gyorsítani kell a meszezési programot. Egyebek között erre a megállapításra jutott az az országos vizsgálat, amelyet a MÉM növényvédelmi és agrokémiai központjának szakemberei irányítottak. A talajvizsgáló laboratóriumok ennek fontosságát bizonyították. tesznek a termelés növeléséért, a munkakörülmények javításáért. Ezt mindenütt elmondanák, s az egészből végül kikerekednék a rózsaszínű összkép. Mindenki mindent megtesz, aggodalomra- tehát senkinek semmi oka. Közben pedig ismerketénjék a hatékonyság és a — Kornai János szóhasználatával — a szocializmus etikai elveinek konfliktusakor? Mostani nehéz gazdasági helyzetünkben ugyanis a kiemelkedőt. a világpiacon jól eladható árut termelőkhöz kellene csoportosítani az erőforrásokat, s elsorvasztadünk az új árakkal meg az ni, bezárni a ráfizetéssel teráremelések indoklásával: melő üzemeket. A nyilatkomivel munkánkkal nem tud- zatok azonban lényegesen tuk kellőképpen ellensúlyoz- következetesebbek. mint a ni a cserearányromlást, a konkrét intézkedések. Hifölvett hitelek egy részét szen a gyakorlatban inkább fogyasztásra, s nem a ki- az történik, hogy a sikeres vállalatoktól elvonják a pénzt, s ezzel finanszírozzák a lemaradók veszteségeit. A bontakozást szolgáló beruházásokra használtuk; a belföldi fogyasztás visszafogása bizonyult eddig a leghatékonyabb módszemek népgazdaságunk egyensúlyának javítására, hát ezért drágább a hús, meg a többi árucikk. Tanulgatjuk, mennyibe is kerül ezek után 10 deka parizer, fehérpecsenye avagy Pick szalámi. S ha a fizetés utáni vendégeskedéskor ez utóbbiból vásárolunk a szendvicsre,- telik-e még a hónap végén topörtyűre? Mit is jelentett az áremelésről szóló közleményben, hogy „egyes konzervipari termé- magyarázatokat, kek"? Mennyivel lesz drá- nyomtatjuk ki jelzések a közeljövőre változást ígérnek ebben a gyakorlatban. Ahogyan az egyik szilveszteri karikatúra ábrázolta: ha ki nem dobálják a felesleges ballasztot a léghajóból, nem bírja el a terhet. Ez a másik ok, ami miatt nekünk a tájékoztatásban is szakítani kell a „hazai pálya" hagyományával. Hiszen hiába gyártunk mi tetszetős s hiába akárhány gább a bomókonzerv, az p^^nyban, sem a lakossáuveges gyümölcslé, a szamo- , . . , ..,. caszörp? S mi is tartozik a Sot, sem áruink- potenciális szabadáras körbe, amelyik vásárlóit nem elégíti ki. Bikülön vb«jatentéedaéikül kö-- zonyosan történelmi balszeveti majd a központi ár- rencsének tulajdoníthatjuk, ! emel est? S- ha mar mindezt , , , kitapasztalta a város — a a' világgazdasági val„hazai pálya" — lakossága, ság évtizede nagyobb anyagi vajon milyen lelkiállapot- veszteségeket okozott orszában olvasná a mi megtet- gunknak mint a második tunk minden tolunk telhe- , , , tőt-' típusú nyilatkozatokat? világháború. No de kit erAmeddig ugyanis nyíltan, őekel ez? S ha valaki sajszókimondóan, de általános- nálkozik is rajtunk, terméságban beszélnek, mindenki keinkért azért nem ad többólogat. Amint azonban ar- anná] amennyit émek. rol — nevre, üzemre szolo- , , ' ' an — esnék szó, ki is hát Itthon lehet siránkozni, hogy az, akinek a teljesítménye többet dolgoztunk, mint taHifiépíiés „árnyékban" A felszabadulás óta nem épült nagvobb vasúti híd annál, mint amelvik a Tisza két partját köti maid össze Csongrád és Szentes között. A Hídépítő Vállalat brigádiai a múlt év áprilisában kezdtek hozzá a tereprendezéshez, a régi, elöregedett hídnak szinte az árnyékában, s azóta már a cölöpök egy részének próbaterhelésén is túl vannak. A 20—23 méter mélyre is lenyúló cölöpök lelkét, az acélvázat, az ártéren állítják össze — ezekben a napokSorr.ogyi Károlyné felvételei ban a Tisza bal partián. a szentesi oldalon. (Első képünkön.) A túlparton már készek a hídfő cölöpiei. két méter vastagságú alaptest kerül majd ezek fölé. (Középső képünkön.) A most folvó munkálatok főszereplői az acélszerelők és a betonozok. S el ne felejtsük: a Soil-Mec névre hallgató cölöpözőgép (harmadik képünkön). amelv Molnár Zoltán fúrógépkezelőnek engedelmeskedik. Boros József brigádvezető utasításai szerint. valy, ép wneini kéne a dolgev.ok prémiumát meg a vezetők jutalmát, a külkereskedelmi tárgyalásokon azonban ez nemigen hat meg senkit Sok kárt okozott már a „hazai pálya"-szemlélet Hazai pályán kiemelkedőként ünnepeljük a közepes vagy gyenge teljesítményt is? Ha az újságtól kérni lehet, hogy a „hazai pálya'' okán tekintsen el a realitásoktól, akkor nyilván kérni lehet a gazdasági partnertől is. Igaz, mondja az alapanyag gyártója, hogy mo6t sok a selejt, de hát a hazai pálya okán elvárom a feldolgozótól, hogy csináljon vele, amit tud. A feldolgozó is hazai pályán van, csapnivaló készárut készít. Amit aztán a hazai pályán levő magyar vásárló kénytelen megvásárolni. De hol végződik a hazai pálya? A város határainál? A megyehatárnál? Az országhatárnál? A KGST legszélén? Még ha ott végződnék, a mi nyílt gazdaságú országunknak az is túl közel lenne. De hát a bóvlit sehol sem lehet már eladni. Nem azt akarom ezzel állítani, hogy városunkban a többség rossz, eladhatatlan terméket gyárt. A többség olyan terméket gyárt, amit a műszaki színvonal és a rendelkezésre álló munkaerő lehetővé tesz. Más kérdés, hogy saját lehetőségeken belül is lehet jól vagy rosszul dolgozni. Engem nem is a rossz teljesítmény igazolására gyártott elméletek idegesítenek legjobban, hanem a kiemelkedők ócsárlása. Hallottam már a sikeresekről olyasmit mondani: könnyű nekik, azzal a termékkel én is jól érvényesülnék. S ha jobban megnézi az ember, kiderül, a sikeres termék nem az égből hullott, hanem átgondolt fejlesztési koncepciók, megszenvedett termékváltások, előrelátás gyümölcse. N

em jó a hazai pályáról szóló metafora azért sem. mert már ott — a sport világában — sem igaz, ahonnét származik. Hiszen a hazai közönségtől sem lehet elvárni, hogy a lélektelen játéknak is tapsoljon, a vereségtől is lelkesedjen. A párhuzam úgy érvényes, hogy a hazai pálya közönsége őszintén szeretné, ha csapata mindig jól játszana, s az esetek többségében nyerne. A jó játékot értékeli, s lelkesedik, a rosszat pedig kifütyüli. Valahogy így van ez a gazdasági élet és a közvélemény viszonyában is. Csak annyi a különbség, hogy itt a sorozatos kudarcok következményét a „közönség" is „húsbavágóan" érzékeli. Tanács István Gyógyüdülő föl újítása Közvetlenül befejezés előtt áll Hajdúszoboszlón a SZOT Béke gyógyüdülő felújítása. Az országszerte ismert üdülő március 28-tól ismét vendégeket fogad. Egyszerre négyszáz üdülni, pihenni, gyógyulni kívánó beutaltat tudnak elhelyezni a korszerűsített, felújított épületben. Most már mindegyik szobájához fürdőszoba tartozik, a korábbi három helvett négy lift működik benne. Kicserélték az öszszes víz-, villany- és gázvezetéket. korszerűsítették a konyhát, bővítették a raktárt. Űj köntöst kapott az impozáns épület kül* seie is.