Délmagyarország, 1984. február (74. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-05 / 30. szám

39 Vasárnap, 1984. február 5. Műemlék­védelem Az Országos Műemléki Felügyelőség négy nagy fel­adatkört állított ,az idei munka középpontjába: az építészeti' és történelmi ér­tékekben gazdag régi tele­pülések belvárosainak re­konstrukcióját, a korábban rosszul hasznosított és elha­nyagolt kastélyok, középüle­tek megmentését, a becses egyházi épületek és a népi műemlékek helyreállítását. Különösen összetett és ne­héz feladat a történelmi hangulatú belvárosok meg­fiatalítása. Az. hogy a bete­lepített új épületek ne bont­sák meg a műemlékek kör­nyezetét, s a régi és az új együtt, egymással összhang­ban elégítse ki a jelenkor igényeit. Az újabban meg­kezdett belvárosi rekonst­rukciók közül különösen lendületes a munka Győrött. Az OMF a műemlékek védelmében, Helyreállításá­ban és megőrzésében az idén is a társadalmi akti­visták ezreinek támogatásá­ra számíthat. Az utóbbi években ugyanis országszer­te rendkívül megnövekedett az érdeklődés történelmi ha­gjománvaink, értékeink vé­delme iránt. Kinek épül? Nehéz lenne összeszámol- funkcióival, városellátásban ni, hányféle butik, bódé, fa- betöltött szerepükkel és esz­ház, pavilon lapul szerte a tétikal megjelenésükkel ösz­városban a lakótelepektől a szefüggő tapasztalatokat. Belvárosig, körgáton kívül, A megbeszélésen szóba ke­körgáton belül. A minap rült, nem mindig egyezik a mérte fel, a városi tanács lakosság érdekével az egyes tervosztályának lelkes mun- pavilonok működése, s nem kacsoportja. s nem jutott a is mindig és mindenütt in­végére. Azt pedi'g végképp dokolt ezek megnyitása. Ám nem lenne ember, hogy pon- azt sehol nem lehet kijelen­tosan megmondja, melyik há- teni, hogy nincs rájuk szük­zikó milyen elv szerint al- ség. Sőt! Kellenek, de nem kalmas városképünk • érté- mindig ott, nem mindig any­keinek gyarapítójaként tün- nyi, s nem utolsósorban: dökölni. Márpedig várossze- nem mindig olyan, ámilye­rető polgárok lévén köny- nek gombamódra szaporod­nyen (optimistán) belátjuk, .nak. Ha szükségesek, legye-' hogy ami ma hivatalos pe- nek,ha viszont sértik a vá­cséttel szentesített papír rosrendezési elveket. vagy alapján úton-útfélen áll, bi- tűnjenek el, vagy legyenek zonyára beleillik valami mó- olyanok, amelyeknek min­dön az elképzelésekbe. Ha denki örül. Példa — má­á városképbe nem is. Fan- sutt, Szegeden kívül — sze­tázia kérdése. kérszámra akad. Csak ko­Vagy nem csak azé. A kö- molyabban kéne venni szép zelmúltban a szegedi ta- el-veinket. És egységes szem­nácsnál összehívták a lakó- lelettel kellene irányítani a területi népfrontbizottságok kettős (kereskedő és lakos­elnökeit, a lakótelepek ta- ság) érdekek érvényesülését, nácstagjait, valamint a ke- Ebben is megegyeztek a ta­reskedelrtfii ellátással és kis- nács szervezte összejövete­kereskedőkkel foglalkozó len. S abban is: kérdezzék tisztségviselőket, s megtár- meg azokat, akiknek a bo­gyalták a köztéri pavilo- degák épülnek. A környék nok jelenlegi állapotával, lakóit. S zemrehányást tesznek jobban megfelel a központi olykor egy-egy cik- céloknak, s ki az, akinek a künk után: „hazai pá- tevékenysége kevésbé, mind­lyán" nem ezt, a gondok ki- járt ellenállásba ütkc .-.ik az teregetését, a termelési ada- ember. Érthető is ez, hi­tok közszemlére bocsátását szen nem lehet egyértelmű­várnák az újságtól. Hanem en elkülöníteni, a gyengébb mit? Erre általában nincs eredményekben mennyi ré­konkrét válasz, olyasmit Sze volt a rossz munkának, mondanak, hogy buzdítsuk a hibás vezetésnek, s mennyi dolgozókat jobb munkára, az egyes ágazatokat eltérően agitáljunk a vállalati célok érintő cserearányromlásnak, elérésére, meg hasonlókat, nemzetközi recessziónak. Ennek a konkrét módja az A másik dilemma, ami­lenne, hogy az. egyes gyá- ben a központi vezetők sem rak vezetői elmondanák, ők tudtak mindeddig egyértel­aztán igazán mindent meg- műen dönteni, hogy mi tör­ELMENTÜNK tornyot javíttatni Rögvest tisztázni kell: Hi- szerviz végzi, az ORION-ké­Fi-tornyommal volt baj, nem szülékekre viszont vállalnak a mindannyiónk Fogadalmi szerződéses javítást — a ti­felkiáltójeleivel. Ez utóbbit pustól függően — 140 vagy kőműveshez cipeltem volna, 170 forintos havi díjért, az előbbi pedig a Károlyi ut- Megtudtam azt is, hogy ca 4-be, a SZELKA-szerviz- csak a 10 kilónál nehezebb be való, a Szegedi Elektro- rádiók-tévék javítását köte­mos Karbantartó Kisvállalat- les a SZELKA a lakásokban hoz. E^ a műhely alig múlt elvégezni. Évente közel 50 egyéves" — tavaly január ezer készüléket javít 34 sz.e­el.sftjéíól, szol gáttá t rm .tehát reiő. A, bejelentéseket het­még „bölcsődés". Túlontúl is főtől péntekig reggel hettol az,'/ugyanis gyermekbetegsé- délután ötig, szombaton pe­gekben szenved. ' óig héttől délig fogadják a A fogadóteremben tizen- 23-999 és a 23-883-as tele­egynéhányan toporogtak ott- fonón és termeszetesen sze­jártamkor. panaszfelvevó vi- mélyesen is a szervizben. szont ötpercenként mutatta meg magát egy pillanatra. Középkorú férfi visszafogot­tan indulatos kérésére fi­gyeltem fel: adják ide a rádiómat, inkább elhajítom, ha már hét hónapja képte­lenek megjavítani. Beval­lom: „megnyugtatott" a ked­ves kuncsaft monológja, ugyanis kaptam egy levelet, amely hasonló témában író­dott. „Szeptember 7-én elvit­tem a rádiómat javíttatni, s annak gyógyulását 17-re ígérték, azután kérték, hogy EPL 86-os végerősítő csövet szerezzek be. Nagy nehézen sikerült, s örömmel újságol­tam ezt december 23-án a szervizben, de közölték, hogy most már nem kell, ők is kaptak. Január 7-én már nagyon dühös voltam, és egy ismerős szerelőnek elpana­szoltam kálváriámat, aki megnézte a készülék kapcso­lási rajzát.' és közölte, hogy ebben csak tranzisztor van! A SZELKA „mestereinek" elvittem a rajzot, s kérdez­tem. hol van itt a cső? Vá­laszuk: az nincs, de szerez­zek egv AD 102-es tranzisz­tort. Elkértem a rádiót, ők pedig 21 forintot. Csupán tá­jékoztatásul írtam önnek. Tiszteletlel:" (teljes név és cím). \. Tehát így állunk a .rá­diókkal és hogyan vagyunk a televízióval? Fekete-fehér és színes ké­szülékek garanciális és kész­pénzes javítását vállalják, de vihetünk lemezjátszót, mag­nót,-fejhallgatót, nagyothalló­készüléket is. Köthető át­alánydíjas szerződés is tv-re, a garancia lejárta után, ame­lyeket viszont csak tízéves korukig gyógyítanak. Ennek havi díja 30 forint. Színes készülékekre eddig nem kötöt­tek ilyen szerződést, ugyan­is azok garanciája csak most kezd lejárni. VIDEOTON­szfnesekre egyébként itt nincs átalány-Ki. most azo­kat a Mérey utcai márka; A felvevőhelyiségben egy táblán a következő tájékoz­tató olvasható: felhívjuk T. ügyfeleink figyelmét, köte­lességünk a jó minőségi szol­gáltatás ... Szép gesztus, de szebb len­ne. ha ezt mindig be is tar­tanák. Ács S. Sándor Hogy eddig miért nem ott kezdték? Mindegy. Jobb ké­sőn, mint soha. Bár a vár­ható végeredmény nem egy­értelmű. Az építési osztály illetékese ígéretet tett, hogy nem „ígér" semmit. Meg­hallgatják a lakosságot kép­viselő tanácstagokat, nép­frontaktivistákat is a kér­désben. Jó lenne, ha segít­séget nyújtanának a közté­rületek használatának el­lenőrzésében: ki mit pakol az utcára, engedély nélkül. Amiért büntethető. Ez is valami, már nem „gyűltek-' hiába. I. Zs. Talajjavítás Szélesíteni kel) a savanyú talajok javítását szolgáló anyagok választékát, és gyorsítani kell a meszezési programot. Egyebek között erre a megállapításra jutott az az országos vizsgálat, amelyet a MÉM növényvé­delmi és agrokémiai köz­pontjának szakemberei irá­nyítottak. A talajvizsgáló laboratóriumok ennek fon­tosságát bizonyították. tesznek a termelés növelé­séért, a munkakörülmények javításáért. Ezt mindenütt elmondanák, s az egészből végül kikerekednék a ró­zsaszínű összkép. Mindenki mindent megtesz, aggoda­lomra- tehát senkinek sem­mi oka. Közben pedig ismerke­ténjék a hatékonyság és a — Kornai János szóhaszná­latával — a szocializmus eti­kai elveinek konfliktusakor? Mostani nehéz gazdasági helyzetünkben ugyanis a ki­emelkedőt. a világpiacon jól eladható árut termelőkhöz kellene csoportosítani az erőforrásokat, s elsorvaszta­dünk az új árakkal meg az ni, bezárni a ráfizetéssel ter­áremelések indoklásával: melő üzemeket. A nyilatko­mivel munkánkkal nem tud- zatok azonban lényegesen tuk kellőképpen ellensúlyoz- következetesebbek. mint a ni a cserearányromlást, a konkrét intézkedések. Hi­fölvett hitelek egy részét szen a gyakorlatban inkább fogyasztásra, s nem a ki- az történik, hogy a sikeres vállalatoktól elvonják a pénzt, s ezzel finanszírozzák a lemaradók veszteségeit. A bontakozást szolgáló beruhá­zásokra használtuk; a bel­földi fogyasztás visszafogása bizonyult eddig a leghatéko­nyabb módszemek népgaz­daságunk egyensúlyának ja­vítására, hát ezért drágább a hús, meg a többi árucikk. Tanulgatjuk, mennyibe is kerül ezek után 10 deka pa­rizer, fehérpecsenye avagy Pick szalámi. S ha a fizetés utáni vendégeskedéskor ez utóbbiból vásárolunk a szendvicsre,- telik-e még a hónap végén topörtyűre? Mit is jelentett az áremelésről szóló közleményben, hogy „egyes konzervipari termé- magyarázatokat, kek"? Mennyivel lesz drá- nyomtatjuk ki jelzések a közeljövőre változást ígérnek eb­ben a gyakorlatban. Ahogyan az egyik szilvesz­teri karikatúra ábrázolta: ha ki nem dobálják a fe­lesleges ballasztot a léghajó­ból, nem bírja el a terhet. Ez a másik ok, ami miatt nekünk a tájékoztatásban is szakítani kell a „hazai pá­lya" hagyományával. Hiszen hiába gyártunk mi tetszetős s hiába akárhány gább a bomókonzerv, az p^^nyban, sem a lakossá­uveges gyümölcslé, a szamo- , . . , ..,. caszörp? S mi is tartozik a Sot, sem áruink- potenciális szabadáras körbe, amelyik vásárlóit nem elégíti ki. Bi­külön vb«jatentéedaéikül kö-- zonyosan történelmi balsze­veti majd a központi ár- rencsének tulajdoníthatjuk, ! emel est? S- ha mar mindezt , , , kitapasztalta a város — a a' világgazdasági val­„hazai pálya" — lakossága, ság évtizede nagyobb anyagi vajon milyen lelkiállapot- veszteségeket okozott orszá­ban olvasná a mi megtet- gunknak mint a második tunk minden tolunk telhe- , , , tőt-' típusú nyilatkozatokat? világháború. No de kit er­Ameddig ugyanis nyíltan, őekel ez? S ha valaki saj­szókimondóan, de általános- nálkozik is rajtunk, termé­ságban beszélnek, mindenki keinkért azért nem ad töb­bólogat. Amint azonban ar- anná] amennyit émek. rol — nevre, üzemre szolo- , , ' ' an — esnék szó, ki is hát Itthon lehet siránkozni, hogy az, akinek a teljesítménye többet dolgoztunk, mint ta­Hifi­épíiés ­„árnyékban" A felszabadulás óta nem épült nagvobb vasúti híd annál, mint amelvik a Tisza két partját köti maid össze Csongrád és Szentes között. A Hídépítő Vállalat bri­gádiai a múlt év áprilisában kezdtek hoz­zá a tereprendezéshez, a régi, elöregedett hídnak szinte az árnyékában, s azóta már a cölöpök egy részének próbaterhelésén is túl vannak. A 20—23 méter mélyre is le­nyúló cölöpök lelkét, az acélvázat, az ár­téren állítják össze — ezekben a napok­Sorr.ogyi Károlyné felvételei ban a Tisza bal partián. a szentesi olda­lon. (Első képünkön.) A túlparton már készek a hídfő cölöpiei. két méter vas­tagságú alaptest kerül majd ezek fölé. (Középső képünkön.) A most folvó mun­kálatok főszereplői az acélszerelők és a betonozok. S el ne felejtsük: a Soil-Mec névre hallgató cölöpözőgép (harmadik ké­pünkön). amelv Molnár Zoltán fúrógépke­zelőnek engedelmeskedik. Boros József brigádvezető utasításai szerint. valy, ép wneini kéne a dol­gev.ok prémiumát meg a ve­zetők jutalmát, a külkeres­kedelmi tárgyalásokon azon­ban ez nemigen hat meg senkit Sok kárt okozott már a „hazai pálya"-szemlélet Ha­zai pályán kiemelkedőként ünnepeljük a közepes vagy gyenge teljesítményt is? Ha az újságtól kérni lehet, hogy a „hazai pálya'' okán tekint­sen el a realitásoktól, akkor nyilván kérni lehet a gaz­dasági partnertől is. Igaz, mondja az alapanyag gyár­tója, hogy mo6t sok a selejt, de hát a hazai pálya okán elvárom a feldolgozótól, hogy csináljon vele, amit tud. A feldolgozó is hazai pályán van, csapnivaló készárut ké­szít. Amit aztán a hazai pá­lyán levő magyar vásárló kénytelen megvásárolni. De hol végződik a hazai pálya? A város határainál? A me­gyehatárnál? Az országha­tárnál? A KGST legszélén? Még ha ott végződnék, a mi nyílt gazdaságú országunk­nak az is túl közel lenne. De hát a bóvlit sehol sem le­het már eladni. Nem azt akarom ezzel ál­lítani, hogy városunkban a többség rossz, eladhatatlan terméket gyárt. A többség olyan terméket gyárt, amit a műszaki színvonal és a rendelkezésre álló munka­erő lehetővé tesz. Más kér­dés, hogy saját lehetősége­ken belül is lehet jól vagy rosszul dolgozni. Engem nem is a rossz teljesítmény iga­zolására gyártott elméletek idegesítenek legjobban, ha­nem a kiemelkedők ócsárlá­sa. Hallottam már a sike­resekről olyasmit mondani: könnyű nekik, azzal a ter­mékkel én is jól érvényesül­nék. S ha jobban megnézi az ember, kiderül, a sikeres termék nem az égből hul­lott, hanem átgondolt fej­lesztési koncepciók, meg­szenvedett termékváltások, előrelátás gyümölcse. N em jó a hazai pályá­ról szóló metafora azért sem. mert már ott — a sport világában — sem igaz, ahonnét szárma­zik. Hiszen a hazai közön­ségtől sem lehet elvárni, hogy a lélektelen játéknak is tapsoljon, a vereségtől is lelkesedjen. A párhuzam úgy érvényes, hogy a hazai pálya közönsége őszintén szeretné, ha csapata mindig jól játszana, s az esetek többségében nyerne. A jó já­tékot értékeli, s lelkesedik, a rosszat pedig kifütyüli. Valahogy így van ez a gaz­dasági élet és a közvélemény viszonyában is. Csak annyi a különbség, hogy itt a so­rozatos kudarcok következ­ményét a „közönség" is „hús­bavágóan" érzékeli. Tanács István Gyógyüdülő föl újítása Közvetlenül befejezés előtt áll Hajdúszoboszlón a SZOT Béke gyógyüdülő fel­újítása. Az országszerte is­mert üdülő március 28-tól ismét vendégeket fogad. Egyszerre négyszáz üdülni, pihenni, gyógyulni kívánó beutaltat tudnak elhelyezni a korszerűsített, felújított épületben. Most már mind­egyik szobájához fürdőszoba tartozik, a korábbi három helvett négy lift működik benne. Kicserélték az ösz­szes víz-, villany- és gáz­vezetéket. korszerűsítették a konyhát, bővítették a raktárt. Űj köntöst kapott az impozáns épület kül* seie is.

Next

/
Thumbnails
Contents