Délmagyarország, 1984. február (74. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-19 / 42. szám

Vasártiap, 1984. február 19. 5 • • Ötven sor Milyen mögöttes tartalmak erősítik vagy gyöngítik a hasonló szituációk hatásait? Ariikor a televízió;, kamerái előtt Gobbi Hilda — az őt köszöntő nagyszerű és megható műsort követően — bejelentette, hogy az est bevételét az új Nemzeti Színház felépítésére ajánlja, én is — bizonyára sok százezer honfitársammal együtt — gondolkodás nélkül nyitottam volna ki a pénztárcámat. A Stúdió '84 legutóbbi adását nézve viszont felfortyantam Kepes András ismételt adakozásra hívó szavaitól. Ügy tűnik, bonyolult az adományok természetrajza is. A Szépművészeti Múzeum — a „század műkincslopasa" óta oly sok szó esett róla — a képsorok tanúsága szerint valóban katasztrofális helyzetben van. Az oknyomozó riport akár egy bűnügy látlelete is lehetne. Egy műemlék értékű, városképi jelentőségű épületről és 2 ezer 500 világhírű alkotásról * van szó. Azt is megtudtuk, hogy másfél évtizede hatvanmillióba, most 300-ba kerülne a teljes felújítás. És hallhattuk a burkolt felszólítást: ha a Nemzeti Színház ügyében megmozdult az ország, miért ne nyithatná ki pénztárcáját a Szépművészeti Múzeum ügyében is. Csakhogy... Hány és hány érték mentése. óvása. mennyi hiányzó objektum felépítésének szükségessége sorakozna egy ilyen igénylistán. Néhány hete egy ismerős nekem szegezte a kérdést: mi lesz a városi jégpályával, mert családjával régen letelték a taksát. Alig hitte, hogy a fele sem jött óssze annak a pénznek, amivel indulhatna az építkezés. A Csörög a telefon . .. ügyeleteseként nem egyszer kellett hosszasan beszélgetni azokkal, akik a Szegedi Nemzeti Színház minél gyorsabb befejezéséhez ajánlottak volna ropogós százasokat. Mert — mint mondták — őket jobban érdekli a szegedi teátrum sorsa, mint a budapesti Nemzeti Színházé. A patriótai büszkeség helyett fontosabbnak ítélték a helyi feltételek gyarapodását. Ám a Nemzeti Színház építésére alakult bizottság a közelmúltban tartott ülésén nem éppen rózsás hangulatban jelentették be. hogy a kezdeti lelkesedés kissé megcsappant, vagy — vallották be önkritikusan — nem használták ki az első nemzeti fölbuzdulás hatalmas energiáit — a 3 milliárdnak mintegy tizede jött össze eddig. Csodálkozhatunk-e mindezen, ha nem hunyjuk be szemünket gazdasági nehézségeink előtt. Anyagi közreműködést kérnek a gázvezeték-rendszer megépítéséhez. a telefonhálózat bővítéséhez, újabb lakótelepek fölhúzásához. Természetesen ilyen helyzetben tartalékok után nézünk, rejtett értékeket próbálunk felszínre hozni, szunnyadó tőkéket mobilizálni. A családi költségvetések készítői bravúrokra kényszerülnek, hogv tartsák a tavalyi életnívót, az emberek jó része erőn felüli munkával igyekszik biztosítani szokott életszínvonalát. S mindezek ellenére, amikor először apellálunk nemzeti büszkeségre, állampolgári kötelességre. megmozdul az ország. De tanulság is akad. A szocializmust csak jobb munkával fejleszthetjük, s nem építhetünk adományokból, felajánlásokból még akkor sem, ha egy-egy érték megmenthető, egy-egy új objektum felépíthető a honfiúi buzgólkodás perselyéből. Tandi Lajos Hétköznapok - alkonyatban Nem tudom megfigyelték-e már: naplemente után. hogy elmosódnak szemünk előtt a részletek? Az ember nem lát mást. csak az'alakokat, a tárgyak körvonalait, világos és sötét jelentéktelenül kicsi és figyelmünkbe tolakodó. nagyobb foltokat. Akár ha érzékszerveink is pihenni készülnének a lenvugvó nappal: a külvilágnak csak a harsány ielei férkőznek közel hozzánk. a nagyon szép és a nagvon rút. a végletesen kellemes és a végletesen kellemetlen.. Az emberi lét alkonván is valahogy így tompulnak el a hétköznapok részletei, de amire az ész. a szív különösen érzékeny marad, az a nagvon jó és a nagvon rossz. Talán nem is tudjuk, mi élet delelőjén járók, hogv miféle mindenhatók vagyunk: öröm- és bánatosztogatók. S hogv mikor melyikkel vagyunk adakozóbbak. az nyilván függ attól is. sikerrel vívtuk-e meg a hétköznapok fárasztó, apró kis részcsatáIt. De ne felediük: alkonyatkor elmosódnak a részletek, nem látszik más csak mi fehér, s mi fekete.., * Nagv István, gvémántdiplomás gyógyszerész 90. születésnapján. két esztendeje cikk jelent meg lapunkban, amelv bemutatott egy tartalmas. munkával eltöltött, hosszú életet. Soraiból kitűnt: boldog az az ember, akinek megadatott, hogv kedvvel űzött hivatásának szentelje alkotó éveit. A szeretettel, lelkesedéssel végzett munka emléke még arra is képes, hogv az - ..alkonyat" esztendeit is bearanyozza. A jó emlékek megőrző hatása mellett azonban úiabb életerőt ad. ha a munkatársak sem feledkeznek el szakmájuk „öregiéről". Nemrégiben arról értesített az idős. immár 92. évét is betöltött gyógyszerész hogv ismét valami nagv öröm érte. Hogv mi az a nagv öröm. ameBeethoven, Oherfrank zenei és a szimfonikusok naptar A csütörtök estj hangverBeny a vállalások koncertje volt. Oberfrank Géza, az új fözeneigazgató nem kevesebbet vállalt, minthogy tanúbizonyságot tegyen két, ritkábban hallható Beethoven opusz (az István király-nyitány és az Ah, perfido koncertária) jelentős voltáról, és hogy egy széltében ismert remekműről (az ötödikről) elmondja saját nézeteit. A vállalkozás nagy részben sikerrel járt — már ami a koncertáriát és a szimfóniát illeti —, nem sikerült, azonban (legalábbis számomra) bebizonyítania, hogv a nyitány az igazán jó művek sorába tartozik. Pedig igyekeztem minden tradicionális fanyalgás nélkül befogadni a koncert nyitószámának zenéjét, ám csupán az a gondolat erősödött meg bennem, hogy Beethovent talán éppen azért érezzük annyira magunkénak, mert ő egy közülünk (persze szuperméretekben), sikergörbéje (zseniszintre transzponálva) ugyanolyan hullámzásokat mutat, mint a mienk, s nem az olümposzi rendíthetetlen tökély birtokosa. Az is igaz, hogy eltartott bizonyos ideig, míg a nyitás rézfúvós hangzatainak másodosztályú tisztaságát feledni tudtuk, s bár Beethoven oly rokonszenvesen iparkodott a verbunkosmozzanatok révén magyarossá tenni művét, és Oberfrank oly imponáló lendülettel vezényelte muzsikusait, a helyzet István királyügyben változatlan. Á koncertária mar sugarasabb vidékekre y«gg$stt. Alkotója ugyan még Haydn és 'Salieri között ingadozik, vokális stílusa kiforratlan, a mű mégis előrevetíti a Fidelióban tetőző megoldásokat, beteljesült énekes lehetőségeket. Misura Zsuzsa 60kat mondott el a darabról. Hangja szépen, erőszak nélkül fénylik, ha kell, és fojtás nélküli lágy pianókra képes, énekesi magatartása puritán: sosem él zenén kívüli, gyanús eredetű eszközökkel. Oberfrank Géza itt a jeles operakarmester érzékenységével, ám meglehetősen nagy mozdulatokkal vezényelt, mintha úgy érezné, hogy zenekarának folyamatos energiaátömlesztésre volna szüksége. Talán ez okozta, hogy az énekesnő pianói olyker a zenekari hangzás árnyékába kerültek, holott az együttes (pl. egy terjedelmesebb pizzicato rész. kisiklásmentes megvalósításával) többször bizonyságát adta, kellően ura feladatának. Oberfrank dirigálása nem látványos, miként a közönségnek szánt koreográfiákat bemutató karmestereké. Zenészei számára azonban világosan érthető — prWtl cnV jól szinkronban futó kényes részlet győzhetett meg. Előnyeiről azonban leginkább a szünet után felcsendülő V. (c-moll) szimfónia koncepciója árulkodott. Az első tétel monotematikus. monomániás anyaga dinamitos indítás után nagy koncentráltsággal szólalt meg keze aiatt. A második tétel — nála — közjátékból nagy drámák, jelentős történések szHiterévé lépett ölő. A harmadik kezdésében a kínzó kérdés utáni fénylő kürtmotívum Oberfrank olvasatában nem annyira a sors kegyetlenségéről, mint az eljövendő ünnepről zengett, és a tétel így vált igazán a negyedik előjátékává. Ám előbb még át kellett élnünk a keresés gyötrelmeit, a Florestán börtönéből felkígyózó reménység perceit, a démonok (pizzicatós-íagottos) táncát. mire a szétsugárzó fényben megjelent a C-dúr (4. tétel) boldogító ünnepe. A zenekar odaadóan, lendületesen és (messze túlnyomó részben) zökkenőmentesen muzsikált. Engedtessék meg azonban az abszolút szurkoló néhány zsörtolődését lejegyeznem. Az egyébként energikus bőgőszólam helyenként kissé lomha (pl. a koncertáriában). A kürtösökkel együtt gyászoltam a néhány félresikerült hang miatt (kivált a szimfónia 4. tételének codájában). A fafúvóktól sok szép szólót kaptunk (pl. oboa az első szimfóniatételben), ám a kollektív hangolás olykor még nem kifogástalan. A második hegedű a szimfónia alapkőletételénél rendre késett valamicskét, később azonban a magas vonósok együttese többször js emlékezetesen szép felületeket rajzolt. Beethoven pofonegyszerű, ám remek ötlete: az, hogy a harsonákat tartalékállományban a 4. tételre rezerválja — különösen bevált; ismét megcsodáltam az ünnep fényét ragyogássá emelő rézfúvóshangokat. Meszlenyi László lyet mindenáron meg akar osztani másokkal is? Íme: januárban egvik nap becsöngettek a Csorba utca 5/A-ban levő lakásba. Három férfi állt az aitóban. Nagv Istvánt keresték. Nagymarosi Károly, a BácsKiskun megvei Gyógyszertári Központ igazgatója és két munkatársa jött látogatóba az idős gyógyszerészhez, méghozzá nem üres kézzel. Magukkal hozták a megyei tanács egészségügyi osztályának Dicsérő oklevelét az Egészségügyért plakettet, melyeket köszönet és köszöntő szavak kíséretében adtak át a meghatott egykori munkatársnak, a haidani községi gyógyszerésznek Követendő példa ez az örömszerzésre, megszépül tőle az élet... Becsületét jött megvédeni — jobb híján a szerkesztőségbe — egv kétségbeesett idős férfi. S. Z. Nem hagvta nyugton a gondolat hogv az utasok emlékében ő mint valami tisztességtelen ember élien tovább. Történt hogy február 3-án fölszállt a Marx téren a háromnegyed 2-kor Vásárhelyre induló autóbuszra. Mint már anaviszor. ezúttal is kiegészítő jegvet kért szegedi bérlete fölmutatásával. A kalauznő telies menetiegv vásárlására kötelezte azzal az indokkal, hogv a „bácsi vásárhelyi lakos, nem iár a kiegészítő iegy". Az utas hiába mutatta a bérleten levő szegedi pecsétet, a bérletre írt szegedi lakcímet, a kalauznő hatalma és igaza teljes tudatában hajthatatlan maradt, és tartotta a markát. „Tudja, nem az a 6 forint. merthogy 24-et. fizettem 18 forint helvett. hanem az a szégyen. Képzelje el. mindenki nézett, maid elsülvlvedtem... S amikor fizettem. azt hitték, valóban a kaluznak van igaza Láttam az arcukon, megvetnek azt gondolják, ez a vén csaló..." Szegénynek az emlék fölidézésétől is fátvolos lett a szeme: ..úgy éreztem, soha nem érkezik meg az az átkozott busz Vásárhelyre. . Ott azonnal panaszt tettem, igazat adtak, de azt mondták. reklamáliak Szegeden." A megszégyenítés gonoéz metelv: rágia belül az embert énei-nappal. Különösen az érzékenvebbiét. aki ad a tisztességre, azt. aki hétnyolc évtizeden át az efféle szeszélyes szellőnél veszélyesebb viharokban is megőrizte becsületét. A diplomás, dolgozó nő két magatehetetlen szomszédasszonya miatt emelte föl a kagylót Mint mondta, ideiéből, ereiéből eddig még arra futotta, hogv olvkor bevásároljon és egyáltalán rájuk nyissa az aitót. de ennél már ióval több gondoskodásra lenne szükségük. A 80 éven felüli testvérpárnak nincs hozzátartozója Szegeden. Egyiküknek ugyan van felnőtt lánva. Budapesten, de hát a mindennapi ápolásra mosdatásra. bevásárlásra, főzésre és mosásra itt lenne szükség, s mindez aligha végezhető el 200 kilométer távolságból! Az ágvból ki sem kelnek, fölfekvések tarkítják testüket. s ha sorsukat fölfogják. eszik egvmás életét. S így követi egvik nap a másikat. Míg tárcsáztam a városi tanács számát, s kértem az egészségügyi osztály szociálpolitikai csoportiát. azon tűlődtem: vajon mikor látta ezt a két szerencsétlen aszszonvt körzeti orvosuk. Egyáltalán tud-e embertelen életükről ? A csoportvezető, értesülve a magatehetetlen testvérek sorsáról, megígérte. azonnal intézkedik. A környezettanulmány utáni döntés egyértelmű volt: ilyen mostoha viszonyok között nem maradhatnak az idős asszonyok. A szociális otthonról azonban hallani sem akartak, különösen az idősebb, erősebb akaratú tiltakozott még a gondolat ellen is. A dilemmát azonban gyorsan, kérlelhetetlenül megoldotta a sors. Alig telt el néhánv nap a segítségnyújtásnak egyértelműen ellenálló, idős asszony meghalt. Egy gonddal kevesebb? Aligha. Ha ki-ki önmagába néz. lelkiismeretére úiabb terhek nehezednek. Chikán Ágnes Pártnapok Az 1984. évi népgazdasági tervről és gazdaságpolitikai feladatainkról a jövő héten pártnapokon tájékozódhatnak az érdeklődők Szegeden és a környékbeli községekben. Hétfőn, február 20-án délután 2 órakor Sándorfalván, a Ruházati és Szakipari Szövetkezetben Török József, 3kor Röszkén, a tanácsházán Molnár Albert, ugyancsak 3kor az Alföldi Vendéglátó Vállalatnál Darázs Sándor, szintén 3-kor a MEDIKÉMlA-nál dr. Bartha László tart pártnapot. Kedden, február 21-én delelőtt 9 órakor az OTP-nál dr. Perjési László, délután 4-kor a megyei tanács apparátusi pártbizottságán Kalas László lesz az előadó. Szerdán, február 22-én. délelőtt 10 órakor a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán dr. Tráser László, délután 2-kor a Tisza—Marosszög Tszrben, Sző regen Bó~ di János, fél 3-kor a Szeged Nagyáruházban Réti Csabáné dr., 3-kor a Szegedi Állami Gazdaságban Sztanó Jáno6, ugyancsak 3kor a Tisza Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalatnál dr. Solymossv Margit, és 4-kor a bordányi Munkásőr Tszrben Mészáros Károly tart pártnapot. Csütörtökön, február 23-án délután 2-kor a Tisza—Maros-szög Tsz-ben. Tiszaszigeten Oláh Miklós, délután 4kor a megyei tanács apparátusi pártbizottságán dr. Petrik István lesz az előadó. Pénteken, február 24-én délelőtt 10 órakor a Délalföldi Pincegazdaságban Dudás László, délután 2-kor a Móra Ferenc Tsz központi irodájában Szili Antal, délután 3-kor a Szalámigyár és Húskombinát Maro6 utcai gyárában SzJatárovics Antal, ugyancsak 3-kor a Szalámigyár és Hűskombinát Köaponti gyárában Balatoni József, 4-kor pedig a Szatymazi Áfésznél Kispéter Sándor tart pártnapot. Mórahalmon szerdán, február 22-én délután 2 órakor az Erkel Művelődési Házban Murányi György lesz a pártnapi előadó. Csengelén csütörtökön, február 23-án délután 2-kor az Aranyhomok Tsz-ben Auer Mihály tart pártnapot. Öp usztaszeren ugyancsak csütörtökön délután 2-kor a szociális otthonban Varga Sándorné lesz az előadó. Kisteleken pénteken, február 24-én délután 3-kor a tanácsi apparátus számára Szabó Sándor tart pártnapot. Kéziratok és könyvek Összevonták az Akadémiai Kiadót és az Akadémiai Nyomdát Könyvkiadásunk általános gondja, hogy az évről évre halmozódó kéziratkötegekkel csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak megbirkózni a nyomdák. A szűk nyomdai kapacitások miatt így aztán nem ritkák az úgynevezett „sorbanálló könyvek", amelyeknek kiadása esztendőről esztendőre húzódik. Ezeknek a gondoknak az orvoslását az is segítheti, ha egy-egy kiadó közvetlenebb kapcsolatba kerül az írásos szellemi termékeknek végső formát adó nyomdával. Ennek a gondolatnak a jegyében született a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárának utasítása az Akadémiai Kiadó és az Akadémiai Nyomda összevonásáról. Az intézkedés céljáról és várható hasznáról Hazai György akadémikus. az Akadémiai Kiadó és Nyomda főigazgatója tájékoztatott, A többi között elmondotta: a két vállalat összevonása, az üj szervezeti rend kialakítása lehetőséget ad az egyes munkafolyamatok észszerűbb megszervezésére, így közelebb hozha*o egymáshoz a kiadói munka és a nyomdai tevékenység. Az Akadémiai Nyomda kapacitása egyébként évente 14—15 ezer ív, ez a teljesítmény csak nagyobb rekonstrukcióval növelhető számottevően. Fokozottabb termelést eredményezhet azonban a belső erőforrások feltárása és mozgósítása is. Az összevonás révén a kiadó és a nyomda kapcsolata alapvetően megváltozik, annál is inkább, mert korábban két különböző ágazathoz tartoztak. Azon túl, hogy mód nyílik az egységes érdekeltség kialakítására, a kapcsolatrendszer valamennyi pontján a korábbinál racionálisabb együttműködés valósulhat meg. Közös elgondolások vezérelhetik a jövőben a tervezést és a kivitelezést. Így a kézirat a korábbinál jobban előkészítve kerülhet a nyomdába. Természetesen ezzel nem nő a kapacitás, de a kiadói szerkesztőségek jobban igazodhatnak a nyomdai munka szempontjaihoz, s megfordítva is igaz, vagyis a szerkesztőségek igényeit körültekintőbben mérlegelhetik a nyomdában. A kéziratok alapos előkészítésének nemcsak az az előnye, hogy a nyomdát nem terheli a kiadó felesleges munkákkal, hanem a költségek alakulását is kedvezően befolyásolja a szerkesztők gondos tevékenysége. A lexikonok esetében például többnyire az okoz problémát, hogy a szerzők nem lexikon, nyelven írnak, ilyenkor a szerkesztőségekben tömörítik a szövegeket, esetenként a stílusbeli egyenetlenségeket is kijavítják. A lényeg azonban az, hogy a munkafolyamatoknak e bonyolult rendjében közelíthetők egymáshoz az eltért szempontok, s így olajozottá bbu válik a nyomda e» a kiadó együttműködése. Következésképp a kézirathegyek is gyorsabban apadhatnak. Áttörő változást természetesen csak a nyomdai kapacitás bővítése hozhat, hiszen jelenleg a tudományos munkák számának dinamikus növekedése nem áll arányban az Akadémiai Nyomda technikai felkészültségével,