Délmagyarország, 1984. január (74. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-15 / 12. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 74. évfolyam 12. száni 1984. január 15., vasárnap Ára: 1,40 forint MSZMP SZE G E D VÁROSI BIZ OTT S Á GÁN AK LAPJA V : > Piacról élünk A

mint messzebb repül tőlem az ifjúság édes madara, egyre nagyobb nosztalgiával nézek a szárnycsapások után. így aztán a fülem is érzékenyebb a fiatal szóra. Már régóta megjegyzés nélkül nyugtázom az olyan vélekedést, bezzeg a mi időnkben... Mondják az idősebbek azzal a rátartisággal, mennyivel könnyebb ma fiatalnak lenni. Mi is a piacról élünk, érvelnek a tizen- és huszonévesek, és egy szuszra felsorolják gondjaikat. Ebből a szóváltásból nem maradhatnak ki a negyven- vagy hatvanévesek 'sem, és ők is mondhatják, a paic nekik is piac. Amióta világ a világ, azóta tart ez a barátságos egymásra mutogatás az ifjabb és idősebb évjáratok között. Nehéz döntőbírónak lenni, és privát vélemények szerint nem is szabad vállalni ezt a tisztet. A dolgok természetrajzából következik, hogy minden korosztálynak más és más a gondja. Mint ahogy ugyanabba a folyóvízbe mégegyszer nem lehet belelépni, ugyanúgy egyetlen évjárat sem tudja elődeinek korélményét átélni. Húsz évvel ezelőtt a fiatalok azért törtek lándzsát, mert kevés volt az olyan közéleti fórum, ahol kibeszélhették magukat, vitatkozhattak. Egybehangzóan követelték, több demokráciát, párbeszédet ... Ma azt olvasom ki az egyik népi ellenőrzési vizsgálatból, hogy néha már sokallják a közélet teremtette vitatkozási lehetőségüket. Többek között ilyen meggondolással, minek annyit beszélgetni. Az ifjúsági parlamentek tapasztalatait' elemezve kiderült. gyakran egy-egy találkozón bizony csak lézengtek a résztvevők, nagyon kevesen jelentkeztek a disputára. Nem késnek a mentegető magyarázatok. „A munka után plusz feladatokat keresünk és vállalunk, hogy össze tudjuk dobni a lakásbeugró árát." Régen is, most is a lakás a sarkalatos gond, persze más és más a megjelenési forma. Húsz évvel ezelőtt többnyire az egyéni ambíciók határozták meg a társadalomba való beilleszkedési módot. Ma a fiatal szakember elsősorban attól teszi függővé életútját, hol milyen gyorsan, mennyi pénzért tud lakást vásárolni. Húsz évvel ezelőtt 5—8 évig is várakozni kellett egy-egy összkomfortos otthonra. igaz a térítési díj potom összegbe került. No, de nem volt elegendő lakás. Ma egy vagy másfél éves várakozás után be lehet költözni az új. afthónba. Nem 10 ezerért, hanem 150 ezer forintért. Mielőtt bármelyik olvasóban olyan érzés tártiadna, hogy a két végletet szembe akarom állítani, a két korszakot ki akarom egymás ellen játszani, tisztes szándékomat tovább magyarázom. A történelem óriás csizmájával lépdelve húsz esztendő parányi idő. Emberi sorsokat tekintve mégis jelentős a távolság. Én most úgv érzem, hogy nekem akkor nem volt nehezebb, mint egy mostani tinédzsernek. A mai tizenéves biztosan szemembe veti az ő gondiát. Ebben a kérdésben döntetlen az állas — azért lényeges különbséget egy dologban látok, A békés konszolidáció évei alatt annyit felhalmoztak a családok, hogy fiaikat, lányaikat egy-egy takarékbetétkönyvvel útjukra bocsáthatják. Feltételesen fogalmazok, mert nem mindenki tette, tehette, leszi. Sok mindentől függ ez a gesztus, attól kezdve, hogy együtt maradt-e a család, elváltak-e a szülők, az „ősök" szorgalmáig, tehetségéig bezárólag. El szeretném kerülni a félreértést, semmilyen otthoni támogatás ellen nem perelek, mindenkinek jól jön(ne) a segítség. Ám az utóbbi egy-két évben — ahogy a lakásárak és a fiatalok keresete között az olló egyre szélesebbre nyílt — úgy' érzem, a huszonévesek társadalmi beilleszkedésében egyre nagyobb szerepet játszik a szülői segítség. Ugyanis a „megállapodottságnak' továbbra is sarkköve a lakás és az otthonszerzésben egyre jobban meghatározó; van-e a szülőnek pénze, mert a 'gyerek zsebében kevés forint csörög. Elsősorban a fiatal értelmiségi ismerősök sorsa győz meg arról, hogy az otthon egyre jobban meghatározza az életutakat. Például úgy., hogy a tehetséges, okos, friss diplomás nem marad bent az egyetemen, ahol a képességeit a legjobban tudná kamatoztatni. Inkább elmegy falura^ jövedelmezőbb állásért, mert csak ígv tud.ia összehozni a lakásravalót. Biztosan többen is ismernek olyan történetet, amikor egy fiatal i tanár, mérnök átmenetileg vagy végleg felcseréli a fehér köpenyt a jobban jövedelmező foglalkozásra. A szakmai ambíció alóli felmentés okai így hangzanak: „Otthonról nem segítettek, kénv'elen voltam mást lépni." No. de ott a munkahely. Mit tehet a vállalat, az intézmény, a gyár ez ügyben? . I

smerve a jelenlegi gyakorlatot, a bérgazdálkodás lehetőségeit, a vállalati nomenklatúrát, megragadom ezt az alkalmat és soraimmal arra biztatnám a gyárigazgatókat, intézményvezetőket, hogy bátrabban differenciáljanak. Nem is helyes ez a kifejezés, kissé már elkoptatott. Inkább azt hangsú.yoznám, futassák ki azokat a huszonéveseket is. akik szorgalmasak, tehetségesek és ne kárhoztassák őket arra, hogv a szamárlétrán araszolva jussanak előbbre. Abban az értékrendben — ahol a mérőegység a teliesitmény — életkorra való tekintet nélkül mindenki találja meg a helvét. Nagyon jól tudom, igazságtalanság lenne minden intézményt, vagy gyárat egy kalap alá • venni, hiszen éppen a vállalkozásokkal, a gazdasági munkaközösségek szervezésével több helyen ió lehetőségeket biztosítanak a huszonéveseknek az előrelépéshez. Észrevételeimet azzal a reményteli, de nem kincs,ári optimizmussal zárom, ma sem könnyű a fiataoknak, soha nem is lesz az — de fiatalnak lenni rettentő jó dolog. Halász Miklós Cazdas Lépések a kibontakozás útján A tavalyi esztendő adatait fölmérve, most az egyik legfontosabb feladat a vállalatoknál, hogy meghatározzák az idei év legfontosabb tennivalóit. Vegyük sorra, mi volt tavaly komoly probléma! Az anyagellátást 1983-ban, főként az első félévben, két tényező nehezitette: a tőkés import referenciakeretet a súlyos pénzügyi nehézségek miatt negyedéves ütemezésben vehették csak igénybe a vállalatok. Idén bármikor behozhatják az egész évre szóló keretüket — csak értékben nem léphetik túl. Tavaly a szocialista partnerek egy részével áprilisban írták alá a kétoldalú államközi szerződéseket, előbb tehát nem voltak biztosak a kiszállítás feltételei. Idén az éves terv készítésének idejére ezek a kérdések tisztázódtak. Más kérdés, hogy lész-e a szerződések ellenére csúszás, minőségi probléma, s az sem közömbös, hogy a szerződésben milyen hosszú határidőre vállalják a szállítást. Jámbor óhaj: bár a hazai vállalatok egymás közti rossz kapcsolata se akadályozná végre a partnerek munkáját! Ami a munkaerő mozgását illeti, feltehetőleg gyorsul az a tendencia, hogy a hatékonyabban dolgozó cégek többet tudnak fizetni, ezért oda vándorol át a munkaerő a kevésbé hatékony vállalatoktól. Bácskai Tamás, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója mondta a televízióban, a Kockázat legutóbbi adásában: demográfiai robbanás jelenleg nem módosítja a munkaerőhelyzetet. A hatékonyabb vállalatok csak a gyengék rovására juthatnak munkaerőhöz, s a gazdaságirányítás támogatja is ezt a tendenciát. 1984-ben sem lesz könnyebb a helyzetünk a világpiacon. Csak korszerű, jó minőségű termékkel lehet helytállni. Ugyanakkor szocialista partnereinknél is jelentkeznek gazdasági gondok, s ezekre ők is részben a beruházások visszafogásával válaszolnak. A lényeg: gazdasági eredményeink eddigi javulása nagy részben a beruházások és a fogyasztás visszafogásából származott. Hosszú távon ez a tendencia nem folytatódhat, mert akkor sokkal jobban elmaradunk a világtól. Az egyetlen számottevő lehetőség: a vállalati teljesítmények javítása. Ami Szegedet illeti: a tervek szerint az ipar és élelmiszeripar teljesítménye átlagosan 3 százalékkal növekszik, ezen belül a vegyipar és az ipari szövetkezetek az átlagot meghaladóan fejlődnek. A többi már az egyes üzemeken múlik. Túladni a készleten Borban az igazság, tartja a mondás, es a tavalyi esztendő igazolta is őseink megfigyelését. A .pincegazdaság munkája jól. példázza a mostani gazdasagi viszonyokat.' Ömlött hozzájuk a szőlő és csak csordogált tőlük a bor. Mostanra tekintélyes készlet halmozódott ra pincékbe. A gyorsmérleg szerint az úgynevezett többletkamatteher 18 millió forint, a szabályozók módosítása miatt pedig 20—21 millió forint nyereségtől esnek el. Ettől függetlenül ner.i csüggednek. Op-' timizmusukra az ad alapot, hogy rögtön az év elején sikerült „lerohanniuk" a, borpiacot. A nyugatnémet borkereskedőnek tetszett a magyar pincemesterek munkája és elégedetten nyugtázta a kóstolónak vásárolt 500 hektó szegedi bort. majd újabb megrendelést kopogtatott a telexgépén. A választék bővítésére ezután fehér és fekete köntösbe öltöztették a Rajnai Rizling és a Csongrádi Cabernet palackjait. A jobb kelendőség kedvéért kétnyelvű cimkéket ragasztanak rájuk. Persze mindez magában nem sokat jelentene, ha a hosszú nyakú üvegek tartalma nem érné el a világszínvonalú minőséget. Ahogy Marsi Mihály igazgató és Dudás László műszaki igazgatóhelyettes elmondotta, eddig a feltételek nem voltak mindig adottak a minőségi borok előállítására és továbbadására. Két éve mát önállóan bonyolíthatják exportjukat, de még nem alakultak ki teljesen a jó kínálás módjai. Nehéz betörniük a nyugati borpiacra, mert a tőkés országok kereskedőinek is nagyon eladó a por. tékájuk. Mindez nem veheti el a borászok kedvét, h'szen a kiforrt muston előbb-utóbb túl kell adniuk. A jövő héten két műszakban járatják a palackozó gépsorokat. (3,1 millió db. 7 decis üveget töltenek exportra.) Szép reményekkel kecsegtet, hogy tavaly befejeződött a csongrádi vörösbor-feldolgozó és sző; regi palackozóüzem rekonstrukciója, így most már a minőség javítása nem ábránd. A mostani előjelzések, szerint év végére megháromszorozódik a tőkés export. Az angol és japán üzletembereket sorolják a komoly ajánlattevők közé. Hatezer hektoliter boron szeretnének túladni — konvertibilis devizáért. A tervek 800 millió forintos árbevétellel számolnak az idén. A hagyományos boréflelésen kívül főíeg üdítőkkel, szikvízzel kívánják .bővíteni a pincegazdaság repertoárját. Nemsokára a boltokba kerülnek a kis üveges nektárok, amelyeket 2,5 decis palackokba töltenek. Az ismert kajszi- és őszibaracklé mellé a pultra teszik az „újonc" feketerihizkét is. Az ásványvizek családját is szaporítják, literes és annál kisebb üvegekbe palackoznak Anna-vizet. A félliteres palackokbél inkább a vendéglők, a kicsivel pedig a presszók borivóinak kínálnak kísérőt. A bélföldi piacnak fölkínálták a teljes áruskálát. Káron} környező megyébennincs különösebb gond az értékesítéssel, bár naprólnapra nagyobb a konkurrencia. Más pincékkel még csak. sikerül egyezségre jutniuk, de az egyre jobban erősödő téeszek, állami' gazdaságok, sok vevőt „oroznak el" előlük. A pincegazdaság, hogy minél kevesebb gondja legyen az üveghiány miatt, gyűjtő járatot indít a boltokhoz, vendéglőkhöz. Ez iá egyik apró mozzanata a többlettermés levezetésének. Palackozó gépsor a Pincegazdaság Fonógyári úti Uzcmcbcu Nem csokoládégyár — Valamikor a kohászati iparágban volt egy csomó kedvezmény más ágazatokhoz képest. Mostanra ezek megszűntek: nem kapunk kiemelt fizetést, általánossá vált a sza'oad szombat. Nálunk továbbra is nehéz, egészségre ártalmas a munka, bár sokat javítottunk a körülményeken. Nem vagyunk versenyképesek a munkaerőért folytatott versenyben — panaszolja Bódi László, az öntödei Vállalat szegedi vas- és fémöntödéjének igazgatója. — Mennyi a létszámcsök'' kenés? — Átlagosan nem sok. Rendkívül nagy azonban a fluktuáció. Nyugdíjba mennek régi, megbízható embereink, azok a fiatalok, akik a helyükbe jönnek, minőségileg gyengébb munkaerőt jelentenek. A táppénzen töltött napok száma ezerháromszázzal emelkedett tavaly. A munkafegyelem is romlott. A fiatalokról lepereg a figyelmeztetés, nem szégyellik az igazolatlan mulasztásokat. Kellene differenciálnunk. de miből? Nem csokoládégyár a miénk, lassan már ott is lehet anvnyit keresni, mint nálunk.. (Az éves bérszínvonal 60 ezer 140 forint.) — Milyen évet zártak? — Nehezet. A Rába-gyár lemondta 10—1? ezer darabos fékdobréndelését. kiestek a MAV-nak szállítandó féktuskók is, visszamondták a rendelést. Kevesebb csatornaöntvényt készítettünk — megrendelőink egy része tsz-öntödékhez pártolt. Emiatt több mint ezer tonnával kevesebb a termelésünk, bár értékben nincs nagy kiesés. — Miért fordultak el a megrendelők? — A Rába ezentúl a Soroksári Vasöntödével dolgoztat. Most készült el ott egymilliárd forintért egy nagyberuházás. Jobb minőseget produkálnak, mint amit mi tudunk. A MÁV a saját öntödéjében készíti ezentúl a féktuskókat. — Es a csatornaöntvények?, Mivel indokolták, hogy ezentúl tsz-ektől rendelnek? — Azt állították, hogy mi drágán és későn Szállítunk. De énszerintem inkább az van mögötte, hogy az ügyintézőknek jó kapcsolatuk van azokkal a tsz-ekkel. — Mivel tudták helyettesíteni a kieső termékeket? — Súlyra könnyebb. de 1 jobb árfekvésű árut készítünk. Szerencsére úgyis vége már a tonnaszemléletnek. Csökkentjük a selejt menynyiségét, ennek érdekében tovább szélesítjük a teljesítménybérezést. Az anyagellátás kedvezőbb lesz idá . Mindent megteszünk a munkások kényelméért. szoc'ális ellátásukat bővítettük. Tartjuk a szállítási határidőket. De ha nem támogat nagyobb fizetési lehetőséggel az állam a kisvállalkozások elszívják tőlünk a munkaerőt. Engem ez nagyon aggaszt: hová lesz így a munkásosztály nevelése? Tanács István Majoros Tibor