Délmagyarország, 1984. január (74. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-14 / 11. szám

Szombat, 1984. január 14. 7 -• MAGAZIN W Biblioterápia Hátrányos helyzetű gyermekekről már sokszor olvashattunk. De vannak hátrányos helyzetű olvasók is? Egyáltalán mi a hátrányos helyzet? Ferge Zsuzsa szociológus szerint a hátrányos helyzet vagy biológiai eredetű (valamilyen testi vagy értelmi fogyatékosság), vagy a személyiBég pszichés zavarai okozzák, vagy szociális, illetve társadalmi gyökerei vannak. Nyilvánvaló, hogy a nem látók, a vakok számára olyan könyveket, könyvtárakat kell biztosítahi, amelyek őket is be tudják kapcsolni az olvasás áramkörébe. De ez csak a legkirívóbb példa. A lényeg: hatékonyabban szükséges foglalkozni a speciális figyelmet igénylő rétegek, csoportok könyvtári ellátásával. Nemcsak általában a lakosság kezébe kell könyvet adni, hanem külön-külön, a lakosság minden egyes, sajátos helyzetben lévő rétegének is. Az 1976-os könyvtári törvény már egy sor olyan szociális csoportot (öregeket, betegeket, kórházi. szanatóriumi ápoltakat, büntetésüket töltőket) is megemlít, amelyeknek a számára valóban különleges könyvtári ellátást szükséges nyújtani. A különlegesen van a hangsúly, hiszen e csoportok merőben eltérnek egymástól. A törvény tehát megvan, ám a gyakorlat egyelőre még másmás képet mutat. Létrehozták a kórházi könyvtárakat amelyek nemcsak az egészségügyi szakembereké, hanem a betegeké is: személyes tapasztalataim szerint azonban iokkal könyebb könyvet vásárolni a körházakban, mint kölcsönözni. Ma még egyáltalán nem természetes, hogy a könyv is a terápia, a gyógyítás része. Még az sem általános, amit például a kaposvári, a szombathelyi megyei és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár tesz; idős. beteg, mozgásképtelen olvasóinak házhoz viszi a könyveket A könyvtárakban nincs Braille-írásos könyv a vakoknak, nagybetűs könyv a csökkentlátóknak. Sőt ott kezdődik, hogy még egyetlen könyvtár sem épült küszöb nélkül a tolókocsival járóknak. \ Eddig a kórházakban fekvők ellátásával foglalkozott legtöbbet a sajtó, sót nemcsak a legtöbbet, hanem a legrégebben is. Néhány megszállott könyvtáros szívügye volt. Ma már egészen másképpen vetődikxfel a kérdés: valamennyi ilyen vagy olyan módon hátrányos helyzetben lévő olvasó gondjait meg kell oldanunk. Csökken a könyvtári tagok száma, minden' eszközt meg kell ragadni, hogy a lemorzsolódókat visszaszerezzék a könyvtárak. a bekapcsolódni nem tudókat nedig beszervezzék. • A második csoport a pszichés hátrányban lévőké: deviáns, a normálistól eltérő lelkületű, magatartású személyek tartoznak ide. A könyvtárak feladata a megelőzés, a rehabilitáció volna. A harmadik- csoport a társadalmi hátrányban lévőké: a kis nyugdíjasoké, a nagycsaládosoké, a szakképzetleneké, a cigányság egyes rétegeié, az alacsony iskolázottságúaké stb. — tehát azoké, akik szociálisan egyenlőtlen helyzetben vannak. A könyvtárak irányítói már felismerték a tennivalókat. Az Országos Széchenyi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központja figyelemfelhívó cikkgyűjteményt tett közzé erről a kérdésről. A gyűjtemény elméleti része pontos, megalapozott. a második rész azonban, amely a könyvtárak ebbéli munkáját ismerteti, igencsak szegényes. Kiváltképp, ha néhánv külföldi országéval hasonlítjuk öszsze a miénket. Például az Amerikai Egyesült Államok, Svédország, Dánia és Finnország gyakorlatával. önkéntesek vagy erre a munkára alkalmazott könyvtárosok viszik az olvasnivalót az otthonukhoz kötötteknek, postai úton kölcsönöznek nekik, a rendelést előzőleg telefonon veszik fel. Svégországban „beszélő könyveket", magnószalagokat küldenek a vakoknak — korlátlan időre, díjtalanul, Finnorj szágban többnyire úgy építik eleve a könyvtárakat. hogy a tolókocsisok is közlekedhessenek bennük. A hazai gyakorlat — mint már említettük — egyelőre szegényes, bőven van még tennivaló, bár épp szégedi példa erősítheti hitünket. Az Olvasó népéri mozgalom III. kongresszusa ismét a közvélemény előterébe állította az olvasást. Minden vonatkozására figyelnünk kell, arra is, ami eddig eléggé árnyékban maradt, mert a teljes emberi élethez nem elég a munka- és a megélhetési lehetőségek megteremtése, a kulturális javakból is mindenkinek részesülnie kell Igazából az a leghátrányosab helyzetű olvasó, aki még olvasni sem tud. Ezen a ponton válik világossá: a társadalom egészének kell megtalálnia a hátrányos helyzet feloldásának módozatait. A biblioterápia. a könyvterápia közös gondunk, a recept elkészítését nem hagyhatjuk egyedül a könyvtárakra. GY. L. Olvasónapló Ellopott és visszaszerzett lándzsák . Soha annyit nem beszéltünk műemlékvédelemről, környezetesztétikáról, a társadalom vizuális kultúrájáról, mint napjainkban. Újságcikkek, rádió- és televíziós műsorok, könyvek sora jelzi az e témakörben fölforrósodó véleményeket, egymásnak feszülő ellentmondásos szituációkat. Nemrégiben éppen a Szegedi Városszépítő Egyesület alakuló közgyűlésén szikráztak föl az indulatok a meglevő értékek védelmében, illetve a város fejlődése érdekében. Az egymással feleselő vélemények között úgy gondolom kissé elsiklott két nagyon határozott, de csöndes mondat. Az egyik, hogy az egyesület pecsétjén az a Dömötör-torony grafikai képe látható. amelyet a korabeli városvédők mentettek meg 3 pusztulástól, a másikat pedig a városi főépítész mondotta hazafelé menet, hogy tudniillik a Dóm tér, mely Rerrich Béla tervezőasztalán született meg, s melyre ma minden városlakó oly büszke, s Közép-Európa egyik legszebb zárt tereként emlegetik, a lakosság szándéka ellenére épült meg. Csak a tervezők és építészek hittek benne, a közönség legszívesebben leszavazta volna. Azt hiszem, e két példában benne sűrűsödik nemcsak a városszépítő egyesület megannyi feladata, a várostervezők és építészek felelőssége, de az egész műemlékvédelem és településfejlesztés ellentmondásokkal terhes együttélése. S ezeket a gondolatokat egymásra rímelve véltem felfedezni három. közelmúltban megjelent könyvben. Kettő népszerű televíziós sorozathoz kapcsolódik, s az RTV Minerva kiadványaként jelent meg. Az egyik a Pusztuló műemlékeink nyomában és a Történéti kertek című adássorozat álapján készült, a másik pedig Ráday Mihály népszerű Unokáink sem fogják látni, avagy Városvédő Paliasz Athéné kezéből időnként ellopják a lándzsát címmel jegyzett, immár országos mozgalommá vált sorozat budapesti adásainak jellemzőit gyűjtötte egybe. A harmadik történeti és szintetizáló jellegű munka, a Képzőművészeti Kiadó gondozásában jelent meg. s egy alkotóközösség kiadvánva. címe A műemlékvédelem Magyarországon. öseink környezetformáló munkája. a mi mindennapi tevékenyTóth Endre Pátkai Tivadar Robog a vonat Robog a vonat, ablakából hófödte táj filmje pereg. Görbe ösvényen alig lábol egy nagykucsmás parasztgyere. Csak annyit látni: nehéz táska húzza félre bal oldalát: térdig süpped a hófúvásba, míg eléri az iskolát. Robog a vonat, ablakából kibámul az utas tunyán. Megáll a gyerek, hosszan ámul a vágtató gőzös után. Szikszói Károly Napijegy Versíró nemzet vagyunk hát váltottam én is egy napijegyet a költészethez aztán a dátumot mindig kijavítottam egy nappal ahogy a többiek és irtam a sorokat reggeltől estig amikor jött az ihlet csak fölmutattam érvényes jegyemet és ő pirulva lehúzta karjáról a szalagot költő vagy hát — súgta és homlokon csókolt én pedig arra gondoltam vajon hányan bliccelhetünk a líra oltára körül (hála a rotációnak) hamis napijegyeinkkel az adminisztráció szerint: halhatatlanul. Lassan Délre alvó vérrög bennem a rózsa s ikrágódik körülöttem a leveg? — tél van mar kezed és száiad nélkül múlt el megint a nyár ágvunkba hó zúdul egyre: csak te van és én van , csak önmagára csikorgó tél — hogv szét ne rohadjon az ember maroknvi reménvp költözködnek belőlem a madarak lassan Délre ... Cs. Nagy István Mondj uk,Tömörd re Mondjuk. Tömőidre futnál mély esőben s csak az erdő lenne a partnered, nem értenéd a küldetésedet, nem találkoznál vadásszal, se csősszel. Csak annyit tudnál, itt kertel az éjjel, s ki tudia. hol lesz a szálláshelyed. mosdatnának szivacsos levelek, benőtt szekérúton. lágv süppedékben Lucskos rekettvék mint medúzacsápok * csalán-aknamezők, dr ••szagú arok. bulfanó villám-torkolattüzek. Apád várna egv magtár emeletién, katonaként szalmazsákon hevervén, és szólna: hát te honnan jössz, gyerek? ségünk és unokáink majdani világa kapcsolódik egvbe ezekben a kötetekben. Legfontosabb és közös ismérvünk ,a szemléletformáló szándék, az a bevallott cél. hogy mind szélesebb körben ismertessék meg az emberi környezet — természeti és épített világ — fontosságát, figyelmeztessenek az értékek védelmére,, a kontinuitás fontosságára, az egymásra épülő kultúrák történelmi tudatformáló hatására. Konkrét példákon mutatja be mindhárom könyv a műemlékvédelem történeti helyzetét, a pusztulásra ítélt épületek hányatott sorsát, megmentésük lehetőségét és a még műemléknek nem nevezhető, de mindenképpen meaőrzésre érdemes. a város karakterét meghatározó. az elmúlt évtizedek mestereinek kezemunkáját őrző értékek védelmének fontosságát. Köztudott, hogy hazánk nem bővelkedik történelmi műemlékekbén. Népünk históriája űgv alakult, hogv az előző századok fölkészültségről. mesterségbeli tudásról, életmódról és művészetről tanúskodó emlékeit jószerével elsöpörték a háborúk, a világégések. • A 18. század végén egy új, korszakalkotó történelmi fordulat, a francia forradalom sajátos ellentmondásaként első ízben rombolja szét elvi meggondolásokból a múlt monumentális alkotásait, ám egyszersmind elsőként hoz átfogó intézkedéseket a műemlékvédelem szervezett megvalósítása érdekében. Ez a tény nemcsak fordulópont. de kiinduló állomása is az Európa-szerte elterjedő műemlékvédelem szervezeti, elvi és módszertani megvalósulásának. A 19. század megdöbbentő' élménye- a még rohamosabb technikai fejlődés és ennek hatása az emberi környezetre. Különös jelentőséget ad a magvarországi műemlékvédelem jelenének. hogv legfőbb értékeink. ma védetté nyilvánított emlékeink döntő többsége ebben az időszakban született. Ha ma műemlékvédelemről beszélünk, igencsak széles körű társadalmi feladatról szólunk. Mert elkerülhetetlen e témakörben az interdiszciplináris együttműködésr, azaz a tudománv. a művészet, a technika, a közigazgatás kézfogása. kapcsolata. összefogása. Minden társadalmi érték történetiségéből következik megőrzésének fontossága. Első rangú feladatunk tehát csekély számú műemlékeinket mai történetünkbe, a mindennapi életbe illeszteni. A megmentett, a felújított, a restaurált építészeti, néprajzi és mezőgazdasági, régészeti és történeti emlékeinknek új szerepet kell keresni, amely <szervesen beépül emberi környezetünkbe, értékeinek' és adottságainak megfelelő funkciót tölt be. Ez lehet a műemlék korábbi rendeltetésével azonos (sok felújított templom erre a példa), de kaphat attól eltérő gyakorlati funkciót, új szerepet is (mind több híradás számol be arról, hogy régi zsinagógákból hangversenytermeket, művelődési intézményeket teremtetlek. egykori kastélyokban múzeumokat rendeztek be. felújított népi műemlékek a helytörténet otthonai lettek). A cél tehát az értékek védelme, az eszköz a változtatás. A látszólagos ellentmondás feloldására egyetlen lehetőségünk a körültekintő értékelés, a mérlegelés, a történeti értékek és a mai lehetőségek egybevetése. Elek azok az alapok, amelyek elsődlegesen meghatározzák műemlékeinkhez való viszonyainkat, a védelmi és felújítási munkákat. melyeket mind nagyobb társadalmi érdeklődés közepette végeznek hazánkban. S az emberek jó része szeretne minél többet tudni arról a tevékenységről, amely e téren hazánkban folyik. Ez tette indokolttá A műemlékvédelem Magyarországon című szakkönyv kiadását. Ennek segítségével nemcsak történelmi múltunk épületekben megjelenő tanúit idézhetjük meg. de bepillanthatunk a műemlékvédelem történetébe, elveinek és módszereinek műhelytitkaiba. külön megismerkedhetünk a rommaradványok, a lakóházak és középületek, az egyházi épületek helyreállításának problémáival. a népi építészeti emlékek védelmével. a történeti együttesek rekonstrukciójával és a legűiabbkori építészeti emlékek megőrzésének kérdéskörével. Ehhez részletes adalékokat szolgáltat a másik két kiadvánv. a gazdag képanyaggal illusztrált Pusztuló műemlékeink nvomában és az Unokáink sem fogjak látni cftriű kötet. Szeged még az országhoz viszonyítva is szűkölködik műemlékekben. Ezért itt fokozottan kell védenünk, óvnunk és ápolnunk minden, múltból ránkmaradt építészeti értéket. Ez azonban nem szabhatja gátiát a város fejlődésének. A szép harmónia e téren is megtalálható — különösen ha egvre többen .igyekszünk összefogni a föltárásban. a védelemben, a megújításban és a fejlesztésben egvaránt. Bizonyítván, hogv az olvkor ellopott lándzsák visszaszerezhetek. TAN Dl LAJOS LÁZÁR MIHÁLY: KERETBEN I