Délmagyarország, 1984. január (74. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-12 / 9. szám

2 Csütörtök, 1984. január 12. Dr. Berecz János látogatása Csongrád megyében Tegnap, szerdán Csongrád megyébe látogatott dr. Be­recz János, az MSZMP KB tagja. a Népszabadság fő­szerkesztője, Szegeden a megyei pártbizottságon fo­gadta dr. Komócsin Mihály, az MSZMP KB tagja, a me­gyei pártbizottság első tit­kára, majd megbeszélést folytattak a tájékoztatás­politika megyei összeíüggé­'seiről, feladatairól. Dr. Berecz János Szege­den az SZMT székházában előadást tartott szakszerve­zeti tisztségviselőknek, ak­tivistáknak A nolitikai tá­jékoztatás fő feladatai nap­jainkban címmel. Szakszervezeti eszmecsere Méhes Lajos, a SZOT fő­titkára szerdán fogadta a Finn Szakszervezetek Köz­ponti Szövetsége (SAK) és a Finn Alkalmazottak és Tisztviselők Szakszervezetei­nek Központi Szövetsége (TVK) nemzetközi titkárait, Markku Jááskelainent és Kari O. Virtanent. és eszme­cserét folytatott velük a magyar szakszervezetek te­vékenységéről. valamint a nemzetközi szakszervezeti mozgalom időszerű kérdé­seiről. A biológiai kutatások élvonalában Tudományos programmal köszöntik Straub F. Brúnó akadémikust Straub F. Brunő, dr. Komócsin Mihály, Láng István és dr. Koncz János. Tegnap délelőtt a megyei pártszékházban dr. Komócsin Mihály, az MSZMP KB tag­ja, a megyei pártbizottság első titkára fogadta Straub F. Brúnó akadémikust és köszöntötte a jeles xtudóst 70. születésnapja, alkalmából. Az eseményen ott volt dr. Koncz János, a megyei pártbizott­ság titkára, Láng István, a Magyar Tudományos Akadé­mia főtitkárhelyettese, Al­földi Lajos, a Szegedi Bioló­giai Központ főigazgatója, Gulyás Anna. a biológiai központ párttitkára. * Bensőséges ünnepséggel kezdődött tegnap, szerdán délelőtt a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Szegedi Bi­ológiai Központjának szoká­sos évi tudományos konfe­renciája. Alapítóját és első főigazgatóját, Straub F. Brú­nó akadémikust, az enzimo­lógiai intézet igazgatóját kö­szöntötték 70. születésnapja alkalmából. Alföldi Lajos akadémikus, az SZBK fő­igazgatója köszöntötte a tu­dományos intézet munkatár­sait, a résztvevő vendégeket, közöttük a megyei pártbi­zottság képviseletében meg­jelent dr. Antalffy György professzort, az MSZMP Csongrád megyei végrehajtó bizottságának tagját, dr. Székely Sándort, a szegedi városi pártbizottság titkárát, Szőkefalvi-Nagy Béla aka­démikust, a Szegedi Akadé­miai Bizottság elnökét és Bognár Rezső akadémikust, a Debreceni Akadémiai Bi­zottság elnökét. Meleg szavakkal méltatta a 70 éves Straub F. Brúnó Közlekedési tervek Ebben az ^esztendőben kis­mértékben fokozódnak a közlekedésre háruló felada­tok. A tervek szerint a sze­mélyszállításban a tömeg­közlekedés teljesítményei a tavalyihoz hasonlóan ala­kulnak, ezen belül azonban a távolsági utazások kissé mérséklődnek. Valamennyi közlekedési vállalat előtér­be helyezi a szolgáltatások minőségének javítását. A népgazdaság idei fejlő­désével párhuzamosan az áruszállítás teljesítménye várhatóan csaknem egy szá­zalékkal növekszik. Ezen belül a belföldi és az im­portforgalom psak minimá­lisan haladja meg a tava­lyit, míg az exportforgalom­ban ötszázalékos teljesít­ménynövekedésre számíta­nak. Az idén folytatódik a vas­útvonalak villamosítása: a vác—aszódi vonal üzembe helyezésével 1780 kilométer­re nő a villamosított pálya­hálózat hosszúsága. Kettő­száz kilométer hosszú vasúti pályát korszerűsítenek. A közúti közlekedésben tovább­ra is fontos feladat az el­használódott. nagy benzinfo­gyasztású tehergépjárművek selejtezése, illetve dízelesú­tése. A fajlagos energiafel­használás javulni fog. igy az áruszállítási teljesítmé­nyek növekedése ellenére a közlekedés energiafel­használása a tavalyi szinten marad. Kissé csökkennek az idén az ágazat beruházási lehe­tőségei: összesen 19,4 milli­árd forintot fordítanak be­ruházásokra, 13 százalékkal kevesebbet, mint az elmúlt évben. Ennek ellenére nem módosul az ez évre terve­zett létesítményátadások menetrendje. Az év során helyezik üzembe az észak— déli metróvonal Élmunkás tér—Arpád-híd közötti sza­kaszát, a kiszélesített Ár­pád-hidat és a Róbert Ká­roly körút Váci út—Lehel út közötti szakaszát a felszí­ni csomópontrendezésekkel együtt. Befejeződik az M3-as autópálya fővárosi bevezető szakaszának építése, és a Kelenföldi pályaudvar vá­gányhálózatának rekonst­rukciója. Folytatják a fe­rihegyi új forgalmi épület építését. A légi közlekedést kivéve minden területen új jármű­veket fognak beszerezni. Egyebek között 11 villamos mozdony, 25 motorvonat, 50 I személy- és egyéb kocsi, s j mintegy 200 teherkocsi vá­sárlását tervezi a vasút. A' Volán-vállalatok körülbelül 600 új, korszerű autóbuszt állítanak forgalomba. A vil­lamosközlekedés színvonalá­nak javítását 150 új, modern kocsi szolgálja majd. tudományos érdemeit, tudo­mánypolitikai és kutatás­szervezői tevékenységét, is­kolateremtő munkásságát, aki nemcsak megálmodta a biológiai kutatás szegedi bá­zisát, de céltudatosan irá­nyította anr.ak megvalósulá­sát, és első főigazgatójaként olyan munkastílust, értékre orientáló tudományos tevé­kenységet honosított meg, mely a nemzetközi kutatás élvonalába emelte a szegedi műhelyt. Ezt követően em­lékplakettet nyújtott át az ünnepeltnek. Köszöntötte Straub akadémikust Láng István akadémikus, -a Ma­gyar Tudományos Akadémia főtitkár-helyettese és Flerkó Béla akadémikus, az MTA biológiai osztályának képvi­selője. A köszöntő szavak után az első nap tudomá­nyos programjának elnöki tisztét ellátó Straub F. Brúnó köszönte meg a jókívánságo­kat és arra figyelmeztette a a jelenlevőket, hogy a tudo­mányt a laboratóriumi mun­ka és a közéleti tevékenység harmóniája viszi előre. Az SZBK-napok háromna­pos programja során több mint negyven előadás hang­zik el, ennek mintegy felét fiatal kutatók tartják. A konferencián a legfrisebb kutatási eredményeket mu­tatják be és vitatják meg az MTA Szegedi Biológiai Köz­pontjának munkatársai. A tudományos tanácskozás pén­teken délután fejeződik be. Közéleti Egv nagy tapasztalatú és az élet egyetemén harmad­szor diplomázó idős ember mondogatja nekem már évek óta, valahányszor po­litikai vitába keveredünk: értsem már meg, neki a rendszerrel semmi baja nincsen, jól érzi magát ben­ne, és jól megél — de a módszerekben, azokban sok a hiba. Ugyanezen az ágon termett, s hajszálra azonos logika a szülőanyja annak az ítéletnek, amit egy laka­tos fogalmaz, bizonyára má­sok után, mert nem > hat vadonatújnak: a Politikai Bizottság tagjaival, a mi­niszterekkel meg mindenfé­le kormányférfiakkal jól megvan ő — hanem a fő­művezető meg a meós rendre megkeseríti az éle­tét. Az én szótáramban mindez, meg más hasonló vélemények egvútt körülbe­lül azt jelentik, hogy a „nagy" politika iránti biza­lom szinte teljes az or­szágban, de sokan azt tart­ják: mire az megvalósul, sok minden kikopik belőle kézen-közön, s alkalmasint tán még visszájára is for­dul. Szóval, hogy receptet írni tudunk — sútni-főzni nem. És hát példája is van mindegyiknek. Hogy is van ez? Éppen a szocialista de­mokratizmus témakörébe il­lik, hogy egyszer már ezt a gondolati létrárt is meg­másszuk. Tehát kidolgoznak fönt jó elveket, hoznak jó határozatokat, amelyekben írva vagyon a nemzeti bol­dogulás mikéntje — és ak­kor jönnek jogászok, köz-­gazdászok, hivatalnokok, bürokraták, helyi vezetők, s elcsavarják a srófot; epét csöpögtetnek a mézbe? Eléggé gyakran hangozta­tott vélemény, szó se róla. Könnyen kapóra jön, akár­miről is támad közöttünk nézeteltérés. Hatásos is. Mert akármilyen határoza­tot. törvényt szembesítünk az élettel, tényleg sosem lesz egybevágó. Általában az élet marad adós, vagyis a megvalósítás. Azt mondja „nagy" politika: tessék a teljesítmények között erő­teljesebben differenciálni — s patikamérleggel (vagyis grammokkal) teszünk kü­lönbséget. nehogy fölborít­suk a szociális egyensúlyt. Kimondott, megkövetelt er­kölcsi normánk, hogy a közvagyonhoz senki sem nyúlhat — s hányan megla­pulnak közöttünk, akik bön­gésznek benne, de eseten­ként még takarót is adunk nekik. A közhivatal szolgá­lat — mondja egv másik magasabb elvárás, de azért itt-ott találkozunk nyegle ügyintézővel, érzéketlen és dölyfös hivatalviselővel. Hányat tudna még monda, ni mindenki a sorhoz. Csakhogy a képlet ettől még nem teljes, és nem tö­Egystlműködési megállapodás Tovább bővülnek a ma­gyar turisták utazási lehető­ségei, ezt segíti a Budapest Tourist és az osztrák Neckermann österreich, il­letve Blaguss utazási irodák szerdán aláirt megállapodá­sa. A Fórum-szállóban ez al­kalomból tartott tájékozta­tón a három utazási iroda vezetői elmondták: eddigi együttműködésük sikeresnek bizonyult, ezért szélesítik most tovább kapcsolataikat. Ezentúl a magyar utazók a már megjelent Neckermann­katalógus alapján a Buda­pest Tourist irodáiban és a megyei idegenforgalmi hiva­taloknál jelentkezhetnek az osztrák utazási iroda prog­ramjaira. Az ajánlatok a világ legkülönbözőbb orszá­gaiba, üdülőhelyeire, egzoti­kus tájaira invitálják az ér­deklődőket, az utazás cél­pontjához az osztrák légi­társaság Charter gépei jut­tatják el az utasokat. Kü­lönleges kedvezmény a ma­gyar turisták számára, hogy a Blaguss utazási iroda au­tóbuszai, melyek naponta kétszer indulnak az Engels térről, ingyen szállítja őket Bécsbe, a schwechati "repü­lőtérre, és vissza Budapest­re. Aki saját autójával ér­kezik az osztrák fővárosba, annak ingyenes parkolást biztosítanak a turistaút tel­jes időtartamára. Az útlevél kiváltásának feltételei természetesen vál­tozatlanok. Fönt és lent kéleles. Ismét magunkba kell egy kicsit néznünk. Nekem jelesül az a kér­dés ugrik be elsőre: mi az, hogy „nagy" politika? Mi­ből s hogyan születik az? A közakarat szüntelen áramlásából, egy tudomá­nyos eszmerendszer kereté­ben. Én tehát a „nagy" politika alakítását sem gon­dolom „albérletben", hiszen ezerszer tanúja lehettem, hogy kritikai megfontolá­sok. sóhajtások, jelzések, ta­pasztalások indulnak el, majd rendezett elemzésekké formálódnak — s visszatér­nek hoz'zánk mint rende­ző, átfogó határozatok, tör­vények, elvek. Ugyanazon az úton térnek meg. ugyan­annak a politikai, közéleti metodikának a hatásrend­szerében. Visszafelé miért ne engedné ugyanaz a poli­tikai . intézményrendszer éppen azokat a határozato­kat vagy elvi döntéseket, amelyeknek a kristályosítá­sát maga is akarta, sürget­te? Közéleti ember számá­ra el sem lehet képzelni nagyobb elégedettséget, mintha megfigyelései, ész­revételei. összegyűjtött ta­pasztalásai magasabb szin­ten deklarált határozat ele­mévé válnak. Ezzel részese lehetett egy valóságos el­lentmondás feloldásának; elősegíthette egv gond. egy probléma kiküszöbölését életünkből. Meg aztán kínálkozik a másik ösvény: jó politika és rossz módszerek, ez a kettő tartósan nem fér meg egymás mellett. És hibás politikát sem lehet jó mód­szerekkel korrigálni. Vet­tünk mi már ebből törté­nelmi leckét. Módszereit maga a politika határozza meg, termeli ki a saját ké­pére és hasonlatosságára. S e folyamatban bizony in­kább azt tapasztalom (évti­zedekre hivatkozhatok már), hogy a szocialista építés­ben, a közéletben gyakorolt módszereink igenis egyre rugalmasabbak, finomabbak és differenciáltabbak. Maga a politika követeli ezt. s éppen a szocialista - demok­ratizmus körülményei /kö­zött tudja ösztönözni s el­érni a folytonos tökéletese­dést. Mondjuk: törvényes­ség. Ma ebben gz ország­ban törvénytelenséget elkö­vetni, törvényekkel vissza­élni — enyhén szólva is biztos lebukás volna, s egyéb súlyos konzekvenci­ák. Visszatartani vagy meg­vámőlni, ami jár, hatal­maskodni. közérdekkel szembehelyezkedni. társa­dalmi jogosítványokat fi­gyelmen kívül hagyni, ügy­felekkel packázni?... Hány fórumunk és hány fegyve­rünk van ezek ellen! Ha tehát a „nagy" politiká­ra nem mondhatjuk, hogy valami tőlünk független jó — a módszerekre, a gya­korlatra sem foghatjuk rá, hogy nem állnak hatásunk és ellenőrzésünk alatt. Akkor hát nincs semmi visszásság a gyakorlatban? De mennyi! Nincs az a jó példa, amire valahonnan ne kerülne ellenpélda. Az arány változhat. De főleg személyes igazságkeresése­ink során vagyunk hajla­mosak szembeállítani a „fönt" és a í.lent". az „el­vek" és a „gyakorlat" fo­galomkörét. Az elvek arról nevezetesek, hogy , nagy di­menziókban értendők, és vegytisztán sohasem való­sulhatnak meg a társada­lomban. Tendenciatermé­szetű az érvényesülési fo­lyamatuk. A gyakorlat pe­dig: a leghétköznapibb élet, amelyben a tendenciát segítő és az ellene ható motívumok dolgoznak, bir­kóznak. A végső kimenetel bizonyos — a folyamat pe­dig, mint az erjedés, kicsit zavaros és salakja is van. Jószerivel ennvi a titka a jó megértésnek. Nincs olyan döntés és nincs olyan megvalósítás, amelynek ne lenne „ellenzéke". Valami­kor „fridzsiderszocializmus­ról" panaszkodtak egyes emberek, célozgatva a fo­gyasztói társadalom veszé­lyeire — ma a maszekok­tól, a gazdasági munkakö­zösségektől óvják egyesek a szocializmust. Trehány Jó­zsi. akit nem vettek be a gmk-ba. mert a nyolc órá­ját is ímmel-ámmal, szen­vedve tölti le, már nem­csak a módszert, hanem a rendszert is bírálja. Az a kereskedő viszont, akinek a csúnya hatóság nem enge­délyezi, hogv pavilont ál­lítson a Belváros legszebb terére, úgy mondja: a rend­szer támogatja a magánkez­deményezést. de a helyi dogmatikus vezetés (vagyis a „módszer") elszabotálja egészséges elveink hatéko­nyabb megvalósulását. Kár lenne átkozódni ami- . att, hogy az embernek va­lamiféle veleszületett tu­lajdonsága: minden lehető­ségből a maximumot aknáz­za ki a saját hasznára. Amíg ez törvényes és er­kölcsös, amíg ez nem a kö­zösség rovására nyer teret, sőt inkább egyszerre a kö­zösség szekerét is lendíti — akár kalapot is emelhetünk előtte. Fönt is ezt mondják, lent is ezt akarjuk. A kö­zösség és az egyén boldog­ságkeresésének harmóniája azonban nem bomolhat föl. Az már más társadalom és más demokrácia lenne. A szocialista demokratiz­mus körül tett néhány gya­logsétám közben szembe kellett néznem azzal a vé­leménnyel. hogy nem vol­tam eléggé „elvi", „elméle­ti". Becsülettel megvallom: nem is erre törekedtem. Hétköznapi megközelítése­ket vállaltam föl. ' Hadd szálljon le a 6zobor a ta­lapzatáról. és hadd sétáljon közöttünk zsebre dugott kézzel! Mert bár nagyon fontos, hogy tiszta legyen minden fogalom, s hogy el­vileg is értelmezzük társa­dalmunkat, s annak moz­gásfqrmáit — nem kevésbé aktuális, hogy közlekedni tudjunk benne; ismerjük vágy legalább közelítsük meg a hétköznapi értelme­zést. Legtöbb ember azon az úton kerül kapcsolatba elveinkkel. Ideológiánkkal is, hogy itt él. lakik, dolgo­zik, közlekedik, örül, pa­naszkodik. vitatkozik, ál­modozik. mérgelődik. Éli a szocializmust, amit a törté­nelem alkot, s amelyen é'.etíve áthalad. Akarta, nem akarta, szereti, elvise­li. becsüli, tudomásul ve­szi... — azt húzná alá egy képzelt kérdőíven, amelyet társadalmi közérze­te diktál. Közérzete azon­ban nagyban múlik azon, hogy fontossá válhat-e a társadalom 6zámára. A szocialista demokratiz­mus az a politikai élettér, amelyben minden dilemmá­jával együtt érezheti vagy kóstolhatja személyes fon­tosságát is. Lentről is ala­kíthatja a politikát, s mind­járt nem tűnik számára -zédítő távolságnak „lent" és „fönt". Sz. Simon István

Next

/
Thumbnails
Contents