Délmagyarország, 1984. január (74. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-10 / 7. szám

Kedd, 1984. jannár 10. 5 Talán a későbbiekben? Az ember nem is hinné, bogy idő telt eL Hogy 1983 helyett 1984-et írunk. Rá kell nézni a naptárra, bizonyosságért, mert bizony, mondom, mi sem változott. Talán mindez azért van, mert a sors különös kegye folytán, sok év óta most először, kimaradt az életemből a nagy esemény, „a? műsor, az éves építmény tetején — mit tetején, csúcsán — a korona: a TELEVÍZIÓS SZILVESZTER Harmadikán bekapcsoltam a készüléket — és azóta sem jön egy sem az új idők szavából (képebői). Mennek a folytatásosok — unalmasan, mint régen. A magazinok — egyre kevesebb. (Titkon reménykedem, mégis ez a '84-es lesz az az esztendő, amikor hoszszú szünet után beindulnak az_ egykoron megszüntetett művészeti magazinműsorok, vagy akármik, amelyekből moziról, színházról, könyvekről, zenékről, képekről, szobrokról, kultúrált közösségekről bővebbet látunk, mert a Stúdió '84 keretei recsegnek-ropognak.) Megvan Komoróczy Géza, a TIT, a Tetthely és a Telepódium. Hömpölyög a nosztalgia (Szeret-e még?), mosolyog Rózsa György, és Feleki Kamill ismét vendégeit mutatja. Juhász Előd butikot nyitott az Átrium Hyatt szállodában, változatlanul régiek az amerikai filmek, és álmodernek a hazai produkciók. Itt van például a hét tévéjátéka — Katajev művéből. Azt írja az újság „mondanivalója friss, nálunk is, ma is meglevő gondokat feszeget." Nosza, ide nekünk azt a mondanivalót, gondoltam, pihenten, frissen, befogadásra fölkészülten ültem — egy darabig. Nem a darab végéig, fgy aztán, sajna, nem tudom, megérkezett-e a nagy Einstein a szovjet kisvárosba, pedig biztosan ez lenne a kulcs, föltárulna a mondanivaló, és nem kéne most azt feszegetnem, minő gond, ha szándékkal nem mondanak igázat, félrevezetnek, megtévesztenek ... Mert igaz ' u^yan, hogy számos nagy emberünk nekünk is van különböző kisvárosókban, de szegény Lobacsevszkij biztosan forog a sírjában, ha ezeket hozzá hasonlítjuk. Azonkívül : mutassanak nekem bármely isten háta mögötti városkában egyetlen nagyobb beruházást! Vagy egy volument az éves tervből! Kiteszem az asztalra a tagsági könyvemet, mint Straub Dezső, ha valaki bebizonyítja, hogy ez a tévéjáték a • mi friss gondjainkat... jó, ne feszegesse; legalább birizgálta volna, finoman, érintőlegesen, áttételesen. Valamelyest. Az év első, ilyen értelemben friss tévéjátéka, Az emlékmúzeum — muzeális darab. Erre akár megesküszöm, még akkor is, ha nézése közepette elfáradtam, s most böngészhetem a tudománytörténeti köteteket: vajon járt-e Lobacsevszkij Konszk'oan? És Einstein? Verebes István viszont bejáratos lett a tévébe. A verebek csiripelték, hogy a szilveszteri műsorban is ö mutatta meg a tévéseknek, hol kell keresni a világosságot, s szókimondón, ahogy ezt a rádiókabarékban szokta. az országban elsőként kritizálta az egesz vigadói szenvedést. Most meg a PER-újrafelvétel (ez a Péntek. Esti Randevú legújabb neve-formája) főhőse volt Ambiciózus, ügyes, rámenős, ezereszű, ahogy szokása. Ezúttal mégis vesztett. Ha tetszik, PER-t. ' Nekem úgy tetszik, ezt a műsort senki sem tudja kihúzni a lapályból. Dühödten próbálkoznak (mégis csak sok, hogy képtelenek vagyunk egy ifjúsági rétegműsort tisztességesen megcsinálni!) — hiába, A legjobb erők kudarcot vallanak, forgószékestül. föliratostul, díszletben és spontánban, képmagnóval és egyenesben egyaránt Talán a tömegkommunikációs kutatókat kéne fölkérni, írjanak egy dolgozatot belső használatra „Adalékok a televíziós erőlködések mihasznáról, s nembeli lényegük körvonalai a későbbiekben való kikerülésük végett" címmel. Sulyok Erzsébet Svejk Szerdahelyen, avagy Nóti-fa a szegedi színházban l|I y 3Z3Z ...mondjuk: Feminin. Vagy: Fiataloknak. Esetleg: Fontos, netán: Fele-fele. A találgatást hosszasan lehetne folytatni, végtére is jó néhány magyar szó kezdődik f-fel, ami akár magazincímnek is megfelelő lenne, s vasárnap estefelé a Petőfi-adón különben sem közöltetett velünk, voltaképpen mit is rövidít nevében a most indult Fmagazin. Az új és még újabb rádiós magazinműsorokkal őszintén szólva úgy vagyok, mint például ama hírrel, miszerint immáron corn-dog árusító helyek is nyíltak Budapestet) (nyilván előbb-utóbb lesznek Szegeden is). Vagyis a divatos és nyilván valós szükségletek következtében létrejött tömegcikkekkel szemben táplált néminemű gyanúval. Amit egyszerre erősít az efféle újdonságokban, nem ritkán rejtőző eredetieskedés nem valami vonzó ténye és a divatjelenségek között a kb. kétszáznyolcvanhatodik „no, majd ez, íme" előzetesen agyonreklámozott nekibuzdulása. A magazinok a Magyar Rádióban egyébként is olyanok már, mint a „city-paviIonok" Pesten vagy a hot-dog árusító kirakatlyukak Szegeden: unos-untalan elibénk toppannak,'olykor pusta létükkel kifejezett örömet okozva, máskor viszont inkább jó nagydarab hideg- vagy melegtálak után vágyakozóvá változtatva bennünket — uram, isten, már megint ezek, mennyivel jobb lenne most egy kiadós beefsteak vagy akár egy jó rakottkrumpli, sőt két-három kaszinótojás is... Hogy a most indult F-magazin milyen benyomást keltett. nehéz meghatározni. Legkönnyebb lenne úgy minősíteni. hogy vegyesei. Ám ez a kitétel túlságosan Í6 semlegesítő jellegű ahhoz képest, ami a műsor elején programként megfogalmazódott: Jácsit részrehajióaru^ a szebbik nem világával foglalkozunk majd." Szóval — a nőkkel. Karinthy Frigyes ragyogó kis írása. A lányok jut először eszembe, no, erről aztán tényleg lehet egyórás magazinműsort készíteni. hiszen legalább a fél világirodalom e témát járja körül ezer éve. jómagam meg néha hajlok Szerb Antal véleményére, miszerint, ha diktátor lennék, minden szép nőt lecsukatnék, a világ menete így garantáltan sokkal békességesebb lenne. Ám az F-magazin beharangozó ja máris formát bontott, hangsúlyozván, hogy „ez a műsor nőknek készüljön! Ez a műsor a fiataloknak készüljön! Es főleg ne legyen olyan, mint a többi! Es legyenek benne lányok, de ne legyen feminista!... a szerkesztők megpróbáltak úgy tenni, mintha nem nők készítenék az F-magazint." Ezek után legyen aztán okos, akinek netán előítéletei lettek volna. Mert az F-magazint valóban nemcsak nő, Dobosi Katalin, hanem Soltinszky Tibor is készítette, ráadásul első száma valóban magán viselte az ifjúsági műsorok stílusjegyeit, azok összes, nem valami szerencsés. agitatív-felszínes elemével együtt. S ha veszszük, hogy a kifejezetten színvonalas betétek — például az emberiség két nemre osztottságának genezisét taglaló rész vagy a Dékány András regények hatására a vitorlásokba a tudományos kutatások szintjéig belehabarodott hölggyel készített interjú — minden átmenet, logika és válogatás nélkül váltakoztak, például az amerikai rakétatelepítés ellen az angliai Greenham Common előtt hosszú ideje tiltakozó, enyhén feminista hölgyekről szóló részlettel; a zavar nőttön-nőhetett. Hiszen az utóbbi lehetett ..politikus" anyag, de hogy stílusában nem illett a. magazin egészéhez, az még a szükséges sokszínűség esztétikai engedményén túl is nyilvánvaló. Azután: a magával mit kezdeni nem tudó, gyaníthatóan sznobizmusból és karrierizmusból mindenáron színésznővé lenni akaró, a Macskákban táncoló ,,szupermacska"-hölgy portréja felszínességével oly visszás hatást keltett, hogy mindezt egy Rod Stewartszámmal illusztrálni legalábbis gyermetegnek tűnt... Különben is: kevés dolog idegesítőbb, mint slágereimmel betetőzni az „eszmei mondanivalót". Szóval: „F". Azaz... talán félig feminin, félig fiatalosfelszínes, feleiészben figyelemre méltó, felerészben feledésre ítélhető, fontos dolgokat fikarcnyit felháborítóan festegető, felerészben frissen-felrázóan felkínáló. De. végtére is, jó néhány magyar szó kezdődik f-fel. Domonkos László Mint tehénen az a bizonyos alsónemű: lötyög, lengedez a mozi-színházban Nóti háromórás villámtréfatára. Odaátra való. a Kisszínházba. Persze odaátra, tudom, súlyosabb lecke készül, Görpey-bemutató. Az operatársulat hónapos úton külföldön, a műsorterv kényszerű gellert kapott, minek következtében a Nyitott ablak beugrás — mégis talán szerencsésebb ilyen rendhagyó helyzetekre további cserékhez folyamodni, s mondjuk egy „igazibb" operettet előbbre hozni (ha lehet), történetesen a Mária főhadnagyét, mert az jobban viseli a Zenés színház akusztikáját. Amivel persze még semmit sem mondtam a Nóti-darabról. Minősítését és az előadásét — illendő leválasztani a körülményekről. Ám a minősítést, mármint a darabét és Nótiét, faramuci módon kapta kézhez a közönség. A műsorfüzet Fejér Istvánnak 1958-as emlékezését közli, s már áz elején sajátos kalauz olvasható: „hogy nagyobb, jelentékeny alkotás nem maradt utána, annak nem annyira Nóti Károly az oka. mint inkább a kor és társadalma, amely nem igényelt tőle mást, mint a rekeszizmok ingerlését." E megfogalmazás már attól is különös, hogy Nóti századunk első felében élt és alkotott, amikor Ady. Babits, Kosztolányi, József Attila stb. (dőre vállalkozás lenne névsorolvasást tartani a magyar irodalom tán legizgalmasabb félszázadaról), akik mégsem csupán rekeszizmokkal bajlódtak. Szó van itt továbbá a pesti humorról, a tipikusan pesti aszfalton kihajtott „viccfáiról", holott egy mai, történetesen az itteni előadás inkább olyasmire asszociál, hogy a darabbeli Szerdahely éppenséggel Szeged is lehetne — a pesties jelleget sehol sem érezni rajt; Végül a műsorfüzet szerint „az idö eljárt Nóti bohózatai fölött", meg hogy ,.a mai nézőnek sok minden furcsa. söt érthetetlen". Utólag is töprengek, mi lehetett az előadásban érthetetlen, arra pedig meg nem igen találtam példát, hogy hazigazda eleve ügy tálalja saját készítésű pudingját: hölgyeim és uraim, ez a desszert romlott, ehetetlen. Akkor miért tűzik műsorra? Csak nem a cáfolat szándékával? Az igazság az, hogy Nóti egész tevékenysége másként ítéltetett meg halála 'után négy évvel, mint ma. Mondhatnám akár, az eltelt évtizedektől rálátásunk támadt, s így inkább emelkedett az ázsiója, kivált, hogy elterjedt a televíziózás, a humor, a kabaré szélesebb csatornahálózathoz jutott. Éppen a szegedi előadás egyik érdeme, hogy nyilvánvalóvá teszi. bizony akadnak nehezen vagy soká múló visszásságok, melyek Nóti szatirikus tollán mit sem vesztettek aktualitásukból. De általában a civil és a katonai szellem kényszerű társbérlete is olyan örökzöld témája a humornak, amiről Nóti könnyed szellemességgel. mégis meggondolkodtatóan tud csevegni. A Nyitott ablak tudniillik arról a nyitott ablakról szól, melyen át beugrott valaki a cselédlányhoz, s a szerelemgyerek apját vadászva naiv kötélhúzás indul: civil apat találna a polgármester, de ez sérti az őrnagy önérzetét, hiszen ahol egy katona ebbeli képességeit, s rajta keresztül egyebeket vonhatnak kétségbe, ott nem nyerhet erkölcscsatát holmi civil Persze a darab több ennél. A katonai szolgalatát bájo6 ügyefogyottsággal kompenzáló-viselő, elpusztíthatatlan Novotny közvitez és a megesett cselédlány. Mariska szívregénye mögül egész irodalmi körgát kontúrjai derengenek föl. A Svejktől Molnár Ferenc Liliomjáig. S éppen e két példával már azért is. hozakodnék elő, mert a „derék katona" azonosságát le sem tagadja, ellenkezőleg, büszkén vállalja Angyal Mária előadása — miként Molnár Ferenc dramaturgiáját, kompozíciós technikáját istetten érni « játékszervezés óly bravúrjaiban, mint a kesztyűs-jelenet, ahol egyetlen apró ruházati cikk elégséges a szituáció már-már agyonbonyölításához. Enerválton, sápkórosan indul az előadás. A néző sokáig arra gondol, igazi darab helyett legföljebb megteszi, aztán, hogy fölpörögnek az események, Angyal Mária rendezése sem kényszerül a színészek egyéni képességeire elbizonytalanítani a hatást. Ritmust vált. s ez javára válik a bemutatónak. A sok jó szerep néhány jó színészi alakítással mulattatja a nagyérdeműt. Hollai Kálmán viszi a prímet. A figura háttér-országának, történeti múltjának tapasztalataival töltekezve játszik el amolyan népszínművesre honosított Svejket, akitől egyáltalán nem zavaró, ha énekelni ked. A kis ember csöndes apoteozisát sem fullasztja a kétségtelenül kínálkozó külsőségek közönségpukkasztó folyondárjába; mer mértéktartó lenni, s ez itt nem is olyan könnyű. Bácskai János snájdig hadnagya, a férjét pórázon tartó Fodor Zsóka polgármesternője és Bognár Zsqlt csélcsap köz vitéz* átgondolt, színes munka. Tulajdonképpen helyén való a porosz katonai drill szellemét sugárzó őrnagyával Szabó István is. bár ezzel a gu toüteses-vértolu lásoe stílussal nehéz mit kezdenie az udvarlási jelenetben. Egyedi Klára kicsit hangosabb. erőszakosabb Mariska egy kiszolgáltatott szakácsnő helyzetéből fakadó játéklehetőségnél, Vadast Tünde (a polgármester lánya) és Goda Márta (Erzsi) szolid, megbízható, de nem különösebben egyéni vagy izgalmas. Zágoni Zsolt (Kovács úr). Kátó Sándor (őrmester). Szabó Mária (Gréti). Rónay Beáta (Kovácsnéj), Szántó Lajos (ezredorvos) és Jachinek Rudolf (Sámson) villanásokkal színesítik az előadást, Lengyel János polgármestere viszont erőtlen, egysíkú, sótlan. Molnár Zsuzsa jelmezei inkább, díszletei kevésbé tetszettek. a Nagy Imre dirigálásával föihangzó zenei betétszámok — Fényes Szabolcséi — hangulatkeltőéit. Nem túlságosan eredetiek, de ügyesek » táncok, mozgások is (koreográfus: Mezey Károly). Végtére is ló szórakozást kínál a Nyitott ' ablak. Ha valaki nyitott füllel, felhőtlen szórakozásra vágy. Nikoiényi István Hétköznapok Vasárnap Tanácskoznak a revizorok A PM Ellenőrzési Főigazgatósága Csongrád megyei Igazgatóságának revizorai — hagyományosan ez évben is — január hóban tartják szakmai továbbképzésüket. Elsőkent a mezőgazdasági és élelmiszeripari ágazat tartia meg értekezletét Szegeden ma. kedden és holnap, szerdán. Az ellenőrzési szakemberek értékelik maid az elmúlt év munkáiét, a vállalatok és szövetkezetek gazdálkodásának. pénzügyi és számviteli fegyelmének helyzetét Meghatározzák az idei feladatokat, amelyeknek központjában a jogszabályok betartásának vizsgálata a közgazdasági szabályozórendszer működésének és válla| latokra gyakorolt hatásának 1 megfigvelese áll. Fokozottan előtérbe kerül a kisvállalkozások ellenőrzese Sor kerül ianuár és február hónapban az úgynevezett főkönyvelői értekezletekre is. Ezeken a gazdálkodók pénzügyi es számviteli vezetői tájékoztatást kannak az elmúlt évi ellenőrzések hasznosítható tapasztalatairól, a szabályozókban és a könyvviteli elszámolásokban bekövetkezett változásokról, valamint az éves mérlegbeszámolók összeállításával kapcsolatos előírásokról. Az ellenőrzési szervezet nem titkolt szándéka hogv ezeken az értekezleteken kölcsönösen hasznos információt cserélienek a gazdasági vezetőkkel a gazdálkodás és a szabályozás területén őket leginkább foglalkoztató kerdeoekról Ostobaság a két szó egymás alatt — mondhatnák teljes joggal És igazat is adnék, minden bizonnyal, ha épp nem a legutóbbi vasárnapon iövök rá: hétköznap ez. a iavából. Azzal kezdődött. hogv egv percre letéve a könyvet. kinéztem az ablakon. Ilyenre, nepi is tudom, mikor futotta utoljára. És a panelváros jóvoltából ablakokat láthattam — mindenfelé. a panelszemhatár szűkös terében, az alkonvi szürkületben. Sötét és világos ablakokat a világosak mögött embereket. A férfi, aki eddig trikóban olvasott, most veszi magára a melegítőfölsőt. Jé. tényleg. mintha hűvösebb lenne a lakásban . . . És a férfi olvas tovább. A szomszéd lakásban, csak egv emelettel föliebb odavissza iár a vasaló, egv nő ketríhen. A lóugrás szerint iobbra és fölfelé, konyhaablak világít — ott már a korai vacsora készül vagv vendégek iöhettek. Leiiebb újra lendül a vasaló. ú.i darabok fölé. másutt társaság üli körül az asztalt. A félhomályos ablak mögül egv tévé fényei villognak. Hétköznap, a javából. Mert. valaha tán ilyenek lehettek egykori hétköznapjaink. a harmincegynéhány éve múlott régmúlt ködébe veszve. Azok a hétfők, keddek és péntekek amelyeken — ki tudia miért — még órák iutottak a délutánban a családra, a stemlélődésre. az otthonlétre. Ma a hét köznapjai rohanásba olvadnak. észrevétlen. A vasárnap. s újabban a szombat lett az ünneplő nélküli elnvúlás. a pihenés, a szemlélődés valódi ideje. Odaát közben hétköznapi pillanatokat csillantanak a szürke alkonyban világló vasárnap délutáni ablakszemek. Tanács Ha elővettem cigarettámat sokan kérdezték már fanyalogva: hogv bírod elszívni? Mert Porti volt a szerencsétlen. Olykor motyogtam valamit: ha az ember mérgezi magát, hát tegye olcsón legalább. Számításaimat mindig magamban tartottam. Hogy napi öt-hat. esetleg még több forint megtakarítás, mondjuk tiz naponként egv átlagos könw ára És ez a tudat még akkor is boldogít. ha a pénzt nem könyvre költöm. És mintha változna a világ A napokban egv klinikai adjunktus kérdezett rá. és kért Portit, amikor az elfekvő, iobb készletből kínáltam. Merthogy — ha tud és bírja — ő is át akar szokni. — Le vawunk égve — mondotta magyarázatul. Igaz ahogy ismerem, neki se zsíros kenvér eondiai vannak. De nagv könvv- és lemezbarát ő is. Azért legfeliebb cs«k befelé mertem mosoh-ogni. mint korrekt tanácsadó: — Hidd el megéri! Sz. I.