Délmagyarország, 1984. január (74. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-08 / 6. szám

Vasárnap, T9S4. január 8. • • Ötven sor Nemrégiben több vetélkedő zsűrijében tevékeny­kedtem. Szomorú tapasztalataim is vannak. Mert cso­dáltam a fiatalok föl készültségét, elismerésre készte­tett tudásuk, ám zavart, hogy nem tudnak játszani, képtelenek feloldódni, de legfőképpen az fájt, hogy elfelejtették: veszíteni tudni kellt Amikor valami nem sikerült, sorba érkezett az óvás, kezdetét vette a magyarázkodás, a szerecsenmos datás. Mert az elképzelhetetlen, hogy a másik ügyesebb, talpraesettebb, okosabb, felkészültebb. Győzni csak nekem (nekünk) szabad! Első csak én <mi) lehetek! Mintha ezek a középiskolások születésük óta nyerők lennének. Lehet, hogy kicsi korukban szüleik mindig ágy játszották a Fekete Pétert, hogy kegyes csalásaik folytán csak ők lehettek a győztesek, átfordították a dobókockát, hátrább húzták egy óvatlan pillanatban a babukat a társasjátékon, vezért áldoztak a sikerél­mény érdekében. De hát azóta tíz esztendő az iskolá­ban is eltelt. Ahol a jobb képességű társakkal nyilván kivételeztek, ahol a tanárok csak akkor érdemeltek jó szót, ha ötösökkel és dicséretekkel rukkoltak ki, ha minél gyakrabban igazolták, a jók között is ők a leg­jobbak. Kétes értékű győzelmek! Lehet abban valami, hogy a történelem viharai­ban oly sokszor vesztes nép vágyaiban Háry Jánosok­ként tünteti ki magát a győztesek babérkoszorújával, s egy ifiő után ez a vágy győztestudattá válik, és meg­határozó jellembeli tulajdonsággá merevül. S akkor egy vesztes futballmeccset követően, gyászba öltözik az ország, s kezdődnek a sírások, magyarázkodások, önigazolások, kozmetikázó műtétek. De hát miért kell nekünk mindig és mindenütt a dobogó legfelső fokán állnunk? Hiszen az emelvénynek több foka is van, s nemcsak ismert és szívesen idézett, de igaz is a sportból kölcsönzött mondás: Nem a győzelem, a rész­vétel a fontos! Persze, nem mindegy, milyen pályá­kon, milyen versenytársakkal, milyen felkészülést kö­vetően és erőfeszítések közepette. Elgondolkodtam a középiskolások és fiatal szak­emberek esetén. Nemes vetélkedésben vettek részt, hosszú hetek-hónapok felkészülése és a selejtezők si­kerei előzték meg a döntőket. Tehát aki odakerült, nemcsak önmagát gyarapította, ismereteit bővítette, de sikereket is aratott, eredményeket is elkönyvelhe­tett. S mégis dühödten óvott, sértetten gyanúsítgatott, foggal-körömmel igyekezett védeni igazát, menteni, gyarapítani pontjait — a másik, az ügyesebb, oko­sabb ellenében. Miért szégyen a második, harmadik, hatodik hely? De hát akkor mi lesz velünk, ha demokratizálódá­si folyamatunk oly régen áhított, mostanra megérett új. értékre-érdemre építő lehetőségeinket gyakorolni kell? Ha a határozott időre megbízott igazgató a következő ciklusban kénytelen )esz visszalépni a dobogó alacso­nyabb fokára? A többes jelölés második és harmadik .helyezettje" sértett és megbélyegzett emberként él majd közöttünk? A versenytárgyaláson lemaradt üzem vezetői ahelyett, hogy újabb lépéseken törnék a fe­jüket, óvnak és magyarázkodnak? Az epizodistát nem illeti a taps? Ha megint kikap a csapat, húzzuk fel a gyászlobogókat? Akit nem vesznek fel az egyetemre, ássa el magát? Valamennyien vesztesek lennénk, akik nem állunk a dobogó tetején? Nem hiszem. Csak akik ott állnak, azok a győztesek! Akik nélkülünk szétszórhatnák ba­bérkoszorúik leveleit. TANDI LAJOS Az idén Állat­tenyésztés A hazai állattenyésztés­ben nincsenek „könnyű" évek, az állomány nemzet­közi mértékkel mérve is tekintélyes nagyságú, a he­zamok szintén figyelemre­méltóak; ily módon a ma­gas termelési szintnek a megőrzése sem könnyű fel­adat. 1984-ben a terv nem is irányoz elő látványos fejlesztést, ám a két évvel ezelőtti eredmény — ami­kor is kedvező időjárás se­gítette a takarmányterme­lést. és az állati termékek értékesítése sem okozott különösebb gondot — túl­szárnyalása, még ha egyet­len százalékkal is, alapo­san próbára teszi majd az állattenyésztők szakértel­mét a nagyüzemben és a kistermelés vonalán egy­aránt. Márcsak azért is, mert a takarmánykészletek­kel beosztóan kell bánni­uk, tekintetbe kell venni­ük a külpiaci értékesítés hullámzását, éspedig ép­pen egy korábban igen eredményes ágazatban. a baromfitenyésztésben. Bra­vúros szakmai munkának Ígérkezik a páratlanul nagy sertésállomány stabilizálá­sa. illetve minőségi fej­lesztése is. Mindezekkel a követelményekkel és adott­ságokkal számol a tervelő­irányzat. 1984. január l-től ez árak és az egyéb sza­bályozók a szarvasmarha­tartásban javították a jö­vedelmezőséget. A vágóál­latokat, állati termékeket feldolgozó iparok termelé­se szintén kis mértékben — mindössze egy száza­lékkal — nő. ám úgy, hogy a baromfiiparban, ahol az értékesítési lehetőségek nem túlságosan biztatóak, az át­lagosnál jobban, 4—5 szá­zalékkal visszafogják a ter­melést. Az állattenyésztés idei előirányzatai lehetővé te­szik a lakosság megfelelő színvonalú ellátását az ál­lati termékekből. Külföldön a szegedi Opera Ma indulnak, februárban érkeznek Politikusok görbetükre Lengyel Gyula karikatúrái Szegeden Lassan megszokottá válik, hogy naptári év elején útra kél a szegedi operatársulat. A müncheni La ndgráf imp­resszáló cég 1981-ben kötöt­te az első szerződést velük, akkor A trubadúrt tanulták meg olaszul, s vitték körbe Nyugat-Németország és Hol­landia különböző vidékein, hármas szereposztásban, sok-sok utazással, gyakorta naponta előadásokat tartva. A turné sikere hozta meg az újabb ajánlatokat, előbb Verdi Johannájára., majd tavaly Rossini vígoperájára, A sevillai borbélyra — ter­mészetesen mindahányszor olasz nyelven, miként a leg­frissebb gördülő darabokat, Mascogni Parasztbecsületét, és Leoncavallo Bajazzókját is eredeti nyelven viszik, ezért tervezték eleve így az idei helyi szezon premier­naptárát. s mutatták be ok­tóber végén a verista iroda­lom e két remekét a Zenés Színházban. Most ezeket az előadáso­kat láthatják Ausztria, Nyu­gat-Németország, és Hol­landia kisebb-nagyobb he­lyein az érdeklődők. Ma. vasárnap, 130-an kelnek út­ra a Landgraf cég autó­buszain, 21 szólista, szín­házi énekkar, műszak, a szegedi szimfonikusok. s Landgrafék kamionjaiba pa­kolták be már tegnap a díszleteket is. A február 4-ig tartó körűt első állo­máshelye az ausztriai Vöcklabruck, az utolsó a hollandiai Nijmégen. ösz­szesen 23 előadást tartanak, hármas s^reposztásban. a karmesterek: Oberfrank Gá­za, Cser Miklós. Vára df Zoltán. Filmek a Vöröskeresztről A legszerényebb becslé­sek szerint is 200 millió né­ző tekintette meg a világ minden táján azokat a fil­meket, amelyek a Magyar és a Bolgár Vöröskereszt, valamint a genfi székhelyű nemzetközi szervezet kopro­dukciójában születtek az utóbbi években. A Nemzetközi Vöröske­reszt célkitűzéseit és tevé­kenységét propagáló filmso­rozat első darabja 1973-ban készült. Jelenleg újabb fil­men dolgozik a stáb: ezút­tal a véradás etikai prob­lémáit dolgozzák fel. Nem­rég az ENSZ Egészségügyi Világszervezete, a WHO ajánlásokat készített a kor­mányok számára, abból a célból, hogv fogadják el azokat az alapvető szabá­lyokat. amelyek a véradók és a vérellátásban részesül­tek jogait védik, A propa­gandafilm felvételeinek egy résziét Szenegálban, Tuné­ziában és Genfben forgat­ták. A közeljövőben foly­tatódik a munka: a filme­sek Indiába, Indonéziába utaznak, a befejező munká­latokra Bulgáriában és Ma­gyarországon kerül sor. Az év első szombatján Jó reggelt, Szeged! Sajátos arculatú politikai karikatúraművész kiállítását nyitja meg szerdán délután fél 5 órakor Szegeden, a Saj­tóházban Berecz János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a Népszabadság főszerkesztője. A január 31­ig mindennap megtekinthető tárlaton csaknem száz pro­minens politikus arcélét — köztük ismert magyar állam­férfiakét, szocialista és tőkés országbeliekét — karikírozza nagy jellemző erővel Len­gyel Gyula. Láthatunk majd a falakon humoros illusztrációkat is egy-egv hazai vagy külföldi jelentősebb eseményhez, és tustolla több kollégájának, nevesebb publicistáknak, új­ságíróknak jó megfigyelésé­ről tanúskodik. Lengyel Gyu­la maga is újságíró, csak éppen más eszközökkel, mint írótollat forgató kollégái. Ö rajzokkal, karikatúrákkal kí­séri nyomon az eseménye­ket, az államférfiakat, de gyakran egy-egy rajzával többet mond, mint akármi­lyen újságcikk. Mert nem egyszerűen karikatúrákról van szó. hanem légkörük van ezeknek a kis ábrázola­toknak. Nem külső megköze­lítésük, hanem belülről ra­gíwúak reg aianx&üí*,. azután szinte életutakat, de főként jellemeket, egész életvitelt sűrítenek maguk­ba ezek az alkotások. Még­hozzá igen nagy műgonddal és olyan sajátos technikával, amely egyedien megkülön­bözteti valamennyit. Rendkí­vüli, szinte hihetetlen apró­lékossággal dolgozik, rajzait úgynevezett poentillista tech­nikával, vagyis apró söté­tebb-világosabb pontok, vo­nalkák sokaságából építi föl. Az első pillantásra úgy lát­szik, mintha nem is kézzel készültek volna ezek a kü­lönleges finomságú kidolgo­zások. Így nyerik el igazi karakterüket ezek a rajzok, amelyeknél mindig a fej kap — művészetileg eltorzított arányú — hangsúlyt, hogy ezáltal is egy-egy részletnek, a szemnek, a szájnak, szem­öldöknek, egy-egy ráncnak a kihangsúlyozásával minél mélyebben jellemezze a ki­választott személyt. Főhivatását tekintve Len­gyel Gyula a Népszabadság művészeti szerkesztője, a lap tervező tipográfusa, aki nagy érdemeket szerzett a korsze­rűbb ofszettechnikára átté­réskor. Hasonló munkásságot fejtett ki korábban a Nép­sportnál és a Magyar Ifjú­dnál J6» piVtttOUlk tai2X*0jM*r ra már onnan is megismer­ték karikatúráit, amelyek kezdetben a sportélet vilá­gába vezettek. Mindinkább, különösen az utóbbi évtized­ben fokozottan kialakult von­zódása a politikai karikatú­rák iránt, amelyekben egy­úttal határozott állásfoglalás kap hangot, kivétel nélkül minden alkalommal. Karika­túráinak határozott monda­nivalójuk van. mert Lengyel Gyula nemcsak elkötelezett művésznek vallja magát, ha­nem marxista szemléletmód­ját híven tükrözi minden műve. Ügy látszik, Karinthy humorhitvallását karikatúrá­ra plántálva; ő ebben nem ismer tréfát. Örömet jelent, hogy a fő­városon kívül először Szege­den mutatkozik be ilyen át­fogó tárlattal a művész, aki egyébként rendszeres meghí­vottja 1970 óta a karikatu­risták montreáli világkiállí­tásának. Bemutatták már alkotásait a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Jugoszlá­viában, az NSZK-ban is. a DÍVSZ felkérésére készült plakátjai talán a világ min­den részében mozgósítanak a békére, a demokráciára. i^krij falta a Hajnal. A tíorotvapama­csomat a mosdó mellé te­szem, meglepődve látom, hogy az nem áll1 meg a leve­gőben. hanem útban a föld felé még ezt-azt magával so­dor. A csörömpöléstől feléb­redek. A lakótelep árulkodó ab­lakszemeit figyelem. Ez a „jelzőrendszer" sok min­dent elárul. A tévé tetszési indexeit vizsgáló kutatóknak is javasolhatjuk, hogy bizo­nyos rétegműsoroknál állja­nak ki egy lakótelep közepe­re. A kérdőíven még lehet kérkedni azzal, hogy „Bi­zony, bizony, mi azt is néz­zük". de mindent elárul, ha a lakásokban nem világit a kékes fény. Szombaton haj­nalban néhány ablaküvegen túl még kékesen világítanak a készülékek, tehát volt unalmas, álmosító műsor pénteken este is. Az utcákon néhány későn fekvő és néhány korán keló ember. A dértől csillogó utakra az első savókat raj­zolják az induló buszok és néhány személyautó kere­kei. * Tarjánból a Belváros Télé az első villamost Szele Sán­dor vezeti. A járaton utazik Lakatos István forgalomirá­nyító is. Éppen kérdeznem a pilótát, hogyan készül fel a korai ébresztőkre, amikor Lakatos István elmondja, hogy kollégája csak egy hó­napja ül a vezetőülésben. Mostanában sokan próbál­ják ezt a szakmát. Többen csgk átszállójegyet váltanak az irányítókar mellé. Ami­kor a tanfolyamra jelentkez­nek, nem számolnak a haj­nal előtti felkeléssel, a szombati és ünnepi műsza­kokkal. Ha véletlenül elal­szik a villamosvezető, azt az utasok nem veszik észre, mert minden munkakezdés­re többen jönnek be. min* amennyi járat indul, és ha kell, a legelső ülésre odaül a forgalomirányító is. * öt órakor a Nagyállomás épületének sztárja egy ber­náthegyi (vagy inkább: BER­NÁTHEGYI?) kutya. — So­kak szerint, nevezzük egy­szerűen „medvekutyának": — Az ebek legnagyobbika is utazik, zsúfoltságtól ezúttal nem kel] tartania. A Szilvásváradra induló kocsikból az idén eddig hiá­nyoznak — a már éveaen keresztül megszokott — sí­talpas utasok. > J^a^iMjKJuamz- mos. elmúltak az ünnepek táján megszokott álmatag éjsza­kák. Az áruforgalom lassan kezdi felvenni a rendes üte­mét Sokféle áru érkezett szombatra virradóra Szeged­re: például a Szegedi Nyom­dának rotációs papír, a Fú­szértnek mosópor, a Csong­rád megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnak szójadara, zab, búza. a Vas­és Fémipari Szövetkezetnek vasszerkezetek. Szabó Nán­dor magánkereskedőnek bi­tumen. Hatkor munkába állnak a Volán dolgozói, megkezdő­dik az éjszaka érkezett árük kirakodása. * A Marx téri piac bejára­tánál élénk szinű, gusztusos savanyú dinnyével találkoz­nak a korán kelők, de az árától egy kicsit melegem lesz a csípős januári virra­datban: kilója 25 forint. Nem messze gyönyörű szőlő, mintha frissen szedték vol­na a tőkéről, mindössze há­rom rekesszel van. Tulajdo­nosa kilójáért 50 forintot kér. Kicsit távolabb is akad szőlő, vagy inkább mazsola — olcsóbban. Alma és ká­poszta van bőven, az áruk sem drága. Vannak vevők, akik zseblámpával vizsgálják a kínálatot. Két különleges­ség ! Póréhagyma, olyan vas­tag, mint a takarmányrépa. Rúdját 7 forintért adják, a rövidebbet ötért. Bimbós kelt összesen egy ládával lá­tunk, kilóját huszonötért mérik. Személyautóban kakas ku­korékol. Őméltósága elké­nyeztetett helyzetben var. Baromfitársainak még p tollruhaban sem lehet mele­gük a hideg betonon. A ki­váltságosak szalmaágyról né­zelődnek. a többieknek gyax­ran még „papír alátét" sem jut. A ..szabad piacon" sok az áru. A bódék közül még hét­kor is alig nyit ki néhány. A Vásárcsarnokban a nyitás után háromnegyed órával alig van vevő. Az igazán ko­rán kelők és az éjszakai mű­szak után bevásárlók, reggeli­zők már hazamentek. A ve­vők rohama fél nyolc körül kezdődik. * A Kábelgyár üzemcsarno­kaiban teljes a kivilágítás, majdnem valamennyi gép működik. A szombati munká­sok között Stanzel Ariiul gmk-vezeiő kalauzol. Vala­mennyi gazdasagi munkakó­yimafcfitft üofo A. IftfSkiOZIÉ szerepek a hétvégi túlmui*­kában nem érvényesek. Sze­keres Ferenc főművezető (hétközben!) a dobról kesz­tyűs kézzel kábelt hengem'' le. Az egyik teherautóra készárut rak fel társaival Komáromi László, a gyár szállítási osztályvezetője, ö maga a kocsin rendezgeti a kábeldobokat. Ez igazán „ka­jakos" munka! Kósa Fe­rencné már nyugdíjas. Hu­szonhárom évig különböző munkakörökben dolgozott a gyárban. Most tagja az egyik gmk-nak. Éjszakai műszak­ban besegít, a hét végeker is dolgozik. Jól jön a nyugdíj mellé a kiegészítés. A fia katona, a leszerelés után nő­sülni akar. neki is kellene segíteni pár ezer forinttal. Benákné Szűcs Katalin, a kábelek mérését irányítja Az ő ujján nem régi a ka­rikagyűrű. Ügy mondja. a szabadnapjainak felét tölti benn a- gyárban. — Mit szól ehhez a férje? — ö is nagyon elfoglalt a munkája miatt Azért ma­rad közös szabad idő is. Igaz, pihenésre elég kevés nap jut. Hogy melyik napon dol­goznak a gmk-taeok. egy hó­napppal előre tudják. így a kevesebb szabad időt jobban be lehet osztani. * A Csongrád megyei Ven­déglátóipari Vállalat Honvéd téri üzemeiben is dolgoznak szombaton. A húsüzemben csak ügyelet van, de a sü­temények készítésénél sokan szorgoskodnak. Pénteken el­készítik a félkész terméke­ket. aztán szombaton hajnal­ban kezdődik a torták tölté­se. A boltok nyitására friss sütemény kerül az üzletekbe. A munkarend vasárnap is hasonló. A száraz. lankadt tészták csak az előző napi rendelésekből maradhatnak a boltokban. ' Az év első hetében ké­szült sütik mennyisége csak a felét érte el az ősszel szo­kásosnak. Ügy látszik az ün­nepekben már eg' kicsit meguntuk a nagy, .-sos. fogásos étkezéseket. Vagy most éppen fogyókúrázunk? * A vékony felhők mögött felkelt már a Nap. A Ká­rász utcán piros rizsek's. fe­hér szoknyás lány fag.?hol­tot nyal. pedig a ií-it.et.*-. vastag párája mögé bújnak az arcok. Elkezdődön az ev első szombatja. Szeged: Ja reggelű .„Baki

Next

/
Thumbnails
Contents