Délmagyarország, 1984. január (74. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-08 / 6. szám

3 Vasárnap, 1984. január 8.' Gyermekváros átadása Az Országos Béketanács kezdeményezésére, a Magyar Szolidaritási Bizottság és a Magvar Kommunista Ifjúsági Szövetség közreműködésével a vállalt határidőre, a Kam­bodzsai Népköztársaság megalakulásának ötödik évforduló­jára befejeződött az ezerfős magyar—kambodzsai „Barát­ság gyermekváros" építkezése. Az ünnepélyes átadásra, melyre január 13-án kerül sor, szombaton elutazott az Or­szágos Béketanács. a Magyar Szolidaritási Bizottság és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség küldöttsége. Gázprogram Több mint nyolcvanezer háztartást és egyéb fogyasz­tót kapcsolt be az Országos Kőolaj- és Földgázipari Tröszt a vezetékes gázháló­zatba az utóbbi három év­ben. Ezzel túlteljesítette a VI. ötéves tervidőszakra elő­irányzott feladatát. rt Narancssárga konténer büszkélkedik a rúzsai ta­nácsháza előtt. Vadonatúj a szemetesedény, akár enni le­hetne belőle. Január 2-ától várja, hogy a közintézmé­nyek hulladékát belehord­ják. Régi gond a szemét gyűjtése, elszállítása, s nem­csak Rúzsán, hanem az élet­módjukban egyre jobban vá­rosiasodó községek mind­egyikében. — Volt egy tanácsülés, ahol a testületi tagok igen vehe­mensen szóvá tették, hogy jó néhány illegális szemét­kupac csúfítja a község ké­pét. Azt mondták, intézked­jenek a vezetők — meséli Papp János, a községi tanács elnöke. — Intézkedjünk, de ho­gyan? Arra nem kapathat­tuk rá az embereket, hogy mi hordjuk el mások hulla­dékát. Azt kellett kideríteni, ki önti le az árokpartra a szemetet. Kimentünk a tit­kár elvtárssal, elkezdtünk turkálni. A hulladék önma­gáért beszél: mindegyik ku­pacban találtunk valami árulkodó jelet: családi fény­képet, a gyerek iskolai füze­tét. levelet. Ezek alapján 13 embert azonosítottunk, és fölszólítottuk őket, hogy szál­lítsák el a szemetet. Meg­győző lehetett az érvelésünk, nem tiltakozott senki. Kuka vagy konténeri Szaporodik a szemét a fal­vakban, a tanyavilágban is. Arra, hogy ne lepje el az embereket a saját hulladé­kuk, szoktatni, nevelni kell őket, de ezt csak úgy lehet eredményesen csinálni, ha a feltételeket is megterem­tik hozzá. Kell tehát közsé­genként egy kijelölt szemét­gyűjtő hely, és meg kell szervezni, hogyan jut el oda — a hulladék. Január 1-től kilenc településen kezdte meg a szervezett szemétgyűj­tést és -szállítást a Csongrád megyei Településtisztasági Szolgáltató Vállalat. Ezek: Domaszék, Mórahalom, Ásotthalom, Rúzsa, Zákány­szék, Bordány, Zsombó, Vl­lés és Forráskút. Rúzsán, a községi tanács bocsátott ren­delkezésükre telket, amelyen telephely készül, közösen a Csongrád megyei Temetke­zési Vállalattal. Rúzsa nagy­jából e településcsoport köz­pontjában fekszik, s itt vál­lalt legnagyobb részt a köz­ségi tanács a szervező mun­• kából. Vőneki János, a rúzsai községi tanács végrehajtó bi­zottságának tagja, mondja, hogy egyelőre csak a közü­letek épületei elé kerültek oda a narancssárga konténe­rek. Később azonban meg­oldják a lakossági szernét el­szállítását is. Nagy vita volt, kuka, vagy konténer kerül­jön a házak elé. A konté­nerpártiak azt mondták, a nagy dobozba mindent bele lehet tenni. Az ellenzők az­zal érveltek, akihez messze kerül a konténer, annak messzire kell vinni a szeme­tet, akihez meg közel, annak ott fog büdösödni az ablaka alatt a szemét. A lakosság szívesebben vette volna a kukákat. — Műszakilag nem tud­nánk megoldani — magya­rázza Katona János, a Tele­püléstisztasági Szolgáltató Vállalat főmérnöke. — A ku­kás kocsik nagyobb tengely­nyomásúak, elsüllyednének a községi szeméttelephez ve­zető földutakon. Az árukról nem is beszélve. A konté­nerből sem száll a bűz, ha lecsukják a tetejét. — Milyen gyakran ürítik? — Tíz naponként. — Nagyon hosszú idő. — Ennél gyakrabban gaz­daságossági okokból nem célszerű. Nem vagyunk nye­reségérdekelt vállalat, de a rentabilitás nálunk is alap­vető követelmény. — Ha a lakosság is kap majd konténereket, a sze­métszállítás nyilván pénzbe kerül. Mennyibe? — Családonként és évente mintegy 25o forintba. Ezen­kívül a tárolóedény "árát is a lakóknak kell összeadni. — Mennyi ideig használ­ható egy konténer? — Ha rendeltetésszerűen használják, tisztítják, fertőt­lenítik, évente lefestik, 10— 15 évig. — Hogyan lehet megszer­vezni a lakossági szemét­szállítást, ha egyik család önként beszáll, de a szom­széd sajnálja rá a pénzt? — Két megoldást tudunk elképzelni: vagy a községi tanács rendelettel kötelezővé teszi, vagy spontán szerve­ződnek olyan lakóközössé­gek, amelyek megvásárolják a konténert és vállalják, hogy fizetik a szemétszállí­tási díjat. Szemét vagy hulladék? A szakemberek szerint a szemét és a hulladék között jelentős különbség van. A hulladék — megfelelő osztá­lyozás után — még sok min­denre fölhasználható. Csak­hogy: ki és hogyán osztá­lyozza? Nincsenek kiépítve a hasznosítás lehetőségei, még nagyobb baj, hogy az érdekeltség sem megfelelő. A szilárd hulladék a közsé­gi szeméttelepeken is keze­lést igényel: ha nincs is le­hetőség a hasznosítására, tö­möríteni, földdel elfedni le­het. A tömege növekszik, a fajsúlya csökken, egyre több benne a műanyag, amely nem bomlik le a földben sem. Egyelőre azonban meg­oldhatatlan feladatot jelent a válogatás. — És a jövőben? — Kell ehhez bizonyos tu­dati fejlődés, környezeti kul­túra, ami ma még igencsak hiányzik — mondja Katona János. — A fejlettebb or­szágokban sem nagy üzlet a szemét. Ott azonban a la­kosság eleve külön gyűjti a különböző alapanyagú hulla­dékot. Nálunk is kezdtek ilyen kísérleteket, ezek azon­ban eddig rendre megbuk­tak. Azt hiszem, várni kell még. A fejlődés azonban egyértelmű és visszafordít­hatatlan: a mai lakások, az igények növekedése mind ebbe az irányba mutat: aki megépíti a korszerű, össz­komfortos, többszintes laká­sát, az előbb-utóbb fölismeri azt is, hogy nem lehet sze­métdomb mellett élni, innen pedig már csak egy gondo­lati lépcső, hogy a szelektá­lás hasznát is elismerjék. — Várható-e másutt is, a rúzsai körzethez hasonlóan a hulladékgyűjtés megszerve­zése? M/ legyen a tanyákkal? — Ez hosszú távú felada­tunk. Van a megyei tanács elnökének egy körny eset vé­delmi témájú rendelete, amely ezt is célul tűzi ki. Leghamarabb Kistelek kör­zetében tudunk hasonló megoldást találni. — A szerves hulladékból trágya lesz, azzal nincs gond. De mi legyen a fémekkel, műanyagokkal, papírokkal? — kérdezi Vőneki János. — Elégetni nem tanácsos, ak­kor a levegőt szennyezi vele az ember. Nemrég kórházba került errefelé egy kisgye­rek: kiürült vegyszeres do­bozzal játszottak, vizet me­rítettek, ittak belőle. Van rengeteg flakon, fémkupa, amit elégetni sem lehet, Az­tán: kidobott sparhelt, fél traktor, szecskavágó. Van­nak idősek, akiknek sem járművük, sem erejük, hogy a MÉH-telepre elvigyék. A telepvezetőnek nincs kocsija, hogy összeszedje, pedig in­gyen odaadnák az emberek, csak szabaduljanak tőle. Per­sze, az árak is olyanok: egy utánfutó répát megéri el­vinni a Bosnyák térre, de a lefutott kocsi karosszériáját nem éri meg a MÉH-nek el­szállítani. A kérdést továbbítottam az illetékesnek. Katona János annyit mondott, nem is várható, hogy a belátható jövöbén a tanyákat ís be­vonják a rendszeres hulla­dékgyűjtésbe. — Évente egy-két alka­lommal, kampány formájá­ban azonban meg lehetne ol­dani — ha akadna olyan személy vagy szervezet, amelyik a szervezést vál­lalná. Tanács István Jaj, ha jön a demagógia!... Megkaptam már, persze hogy megkaptam! Izgága hangon tudatta velem az egyik olvasó (ő tudta kivel beszél, nekem semmi pén­zért el nem árulta teljes diszkréció kötelezvénye mel­lett sem a nevét), hogy igenis fölfelé kell menni pa­naszokkal. kezdeményezé­sekkel. mindennel, mert itt a közelben süketek, érzéket­lenek vagyunk. Mindent mondott, csak azt nem, hogy a nép ellenségei — ezért aztán végig is hallgat­tam. Fülemre izzadt a tele­fon. mert ha már a közéleti demokratizmus, a demokra­tikus magatartás leckéit írom, csak példaadó türe­lemmel lehetek. ígv most kénytelen va­gyok beiktatni ide egy friss gondolatmenetet, aminek az lett természetesen a motor­ja: Nos. te Közéleti, mit csinálsz akkor türelmes­demokratikus lelkeddel, ha iön a demagógia!? Pedig jön. Telefonon is, levélben is, felszólalásban is előjön. A demagógiáról azt ta­nultuk, hogv olyan politika, amely hazug ígéretekkel, a tények elferdítésével vagv valós tények erőszakos, ön­kényes csoportosításával, hízelgéssel. hamis tömeg­hangulatkeltéssel próbál népszerűséget szerezni vagy az irányadó politikával szembeszállni. Ezzel nem „sztálinista műveltségemet" akarom fitogtatni. csak igyekszem nekifutni a mai demokratikus közéletünk szeplőit közelítő mondan­dómnak. . , Szóval, jaj, ha jön a de­magógia ! Pedig már-már majdnem hihető volt: ki­megy a divatból, s éppen a demokráciától fél. akár az ördög a tömjénfüsttől. Igenis elpanaszolom, hogy itt van. igazodik, öltözködik és meg-megjelenik. Legtöbb­ELMENTÜNK gyermek megőrizni Krisztinával nem sok gond van — sőt semmi. Nagyokat pislog csillogó, mélyfekete szemeivel a fölé hajló néni­re, majd odaadása jeléül ki­ejti cumiját a szájából, s mosolyog. Krisztike megba­rátkozott. anyuka megnyugo­dott és megy vásárolni. Ha­vasi Jánosné időnként rin­gat egyet ruganyos kocsiján, aztán Andriskához fordul. Belebújtatja kezét a kesztyű­bábrókába és megadóán várja a kifent fogakkal acsarkodó ellenfele támadá­sát — a nyusziét. Andriska még nem osztotta fel kizá­rólagosan jókra és rosszakra a világot. Neki még -mind­egy, ki támad és ki védeke­zik. Ö ettől függetlenül ki­tűnően szórakozik, és jól ér­zi magát. És ez a fontos. A gyerek biztonságban van. felügyelet mellett, és örömszerző játé­koktól körülvéve. A szülei pedig szabadon, a csemete nélkül nvugodtabban, ké­nyelmesebben mozogva az időnként elviselhetetlenné duzzadt tömegben elintézhe­tik bevásárlásaikat. Ha még nem találta volna ki valaki, nem óvoda-bölcsőde bemu­tatót készültünk írni: gyer­mekmegőrzőről van szó. Szeged Nagyáruház, dél­előtt közepes forgalom, most többnyire csak a gyer­mekgondozási szabadságon levő anyukák térnek be a földszinti gvermekbiroda­lomba. hogv elhelyezzék ki­csinyeiket (6 éves korig még ..elfogadható") a megőrzőbe. Egv óra hosszáig ingyen. Amikor eltervezték, hogy megőrzőt nyitnak, megosz­lottak a vélemények, nem is mindenki örült. Na igen, az áruház minden négyzetmé­tere évente 200 ezer forint forgalmat hoz. Ha így néz­zük, a 6 négyzetméternyi te­rület millión felüli értékű lecsapolása az áruház közös kasszájának. De hát aligha csak így lehet nézni, és bi­zonyára ott, házor) belül sem mindenki ezen a szem­üvegen át vizsgálta a ki­csinyke intézmény létét. Hogy nem. arra élő példa — hogy él! És hogy szeretik. Tavaly 7 ezer 100-nál több vendége volt a mini óvoda­bölcsődének, s volt olyar. nap, hogy negyven-ötven gyerek is el-eljátszadozott. míg szülei ... de ezt már mondtuk. Csak még azt nem, hogyan lehetne „forintosíta­ni", egzakt mutatókban kife­jezni azt a vonzerőt, amely abból az anyai biztonság­érzetből táplálkozik, amelyet a megőrző teremt — Szege­den egyedüliként. S azt sem lehet számok nyelvére lefor­dítani. amit az áruház híré­ért tesz. Mert hogy viszik szerte az országba — a nap­ló tanúsága szerint Szolnok­tól Budapestig. Orosházától Tatabányáig, Nyíregyházától Kunbajáig, seregnyi idegen illetőségű kisgrermek élvez­te már a helyr vendégszere­tetet. Hasznos ez a gyermek­megőrző, kellemes környezet, igazán jól megvagyok itt. Kár. hogv már jön értem a gyerek. Bevásárolt a játék­osztályon. Oda meg, ugye. nem kellek én. Csak zavar­nám. Igriczi Zsigmond ször éppen mint a legharco­sabb demokratizmus. Leg­utóbb egy ad hoc jellegű gyűlésen mart belénk. Jó szándékú emberek vitatták, mit tehetne, s hogyan működ­hetne leghatékonyabban és legnagyobb közmegelégedés­re egy szerveződő gyüleke­zet. amikor- fölpattant egy ember és tiltakozva az ellen, hogv az éppen felszólaló, nyugodt hangoii érvelő part­ner őt ki akarná oktatni — nagv lendülettel és lehen­gerlően. főleg orgánumára építkezve kioktatott min­denkit! Ez az Incidens nem rogy­gyantotta meg sem világné­zetemet. sem a demokratiz­mus életrevalóságába vetett hitemet. Ezt. az ilyesmit a közéletben jártasabb embe­rek gyorsan kiheverik. Ne­kem elsősorban, vagy szinte egyedül az adta föl a lec­két, hogy még egy-két ilyen tartalmú és stílusú fölszó­lalást indukált ez az ember — de a kesztyűjét senki sem vette fel. Senki nem vállaL kozott arra. hogy illő nyu­galommal és megfelelő ér­vekkel visszautasítsa az oda nem illő stílust, s leleplezze a hamis logikát. Ép sem, természetesen. S bizony, eb­ből a magatartásomból, en­nek indítékaiból próbálóin megérteni, sőt megmagya­rázni: miért is nem kapott megfelelő választ ez az an­tidemokratikus magatartás? Hangoskodó, a kelleténél indulatosabb emberrel sen­ki sem akaszt szívesen ten­gelyt. Gyűlésen ordítozni? Sértegetéseket fölvállalni vagv „legényesen" viszo­nozni? Ahogyan az beszélt, akitől önhatalmúlag, hang­ja erejével elvette a szót, s belekiabált, türtőztette ma­gát. s léült — alighariem az is' helyesen cselekedet. Hi­szen nem birkózni mentünk oda, se nem hangpárbajra. De akármennyire belátom, hogy helyes volt egyszerű figvelmen kívül hagyással elkühyvelnl az „incidenst" — megint csak a de­mokratikus önérzet si­kít föl bennem: ha ilyen­re nincs közéleti receptünk, védekezésünk sincs ellene. Mert nem arról volt szó, hogy valaki kimenőt kapott a Pulz utcából, s eljött oda véletlenül szórakozni. Ilyen­nek is voltam már tanúja, magas testületi ülésen, de abból csak egy kis sztori ke­rekedett. Ez a magatartás tudatosan és tervezetten ki­hívó s demagóg volt, színészi pózokkal, hamis politikai hi­vatkozásokkal ... Bizony, bizony, a hangza­tos és látványos demagógia különös fegyver. Utasít­suk vissza? Szereljük le? (Régen így mondtuk.) Már visít is: Talán demokratikus országban élünk — vagy nem? Ha nem. természetesen már szavam sincs több. De igen. igen! Akkor talán en­gedtessék meg mégis, hogy... Mondjuk — más esetben és más témákban. csönde­sebb és kevésbé látványos megnyilatkozása esetén ta­núja is voltam — föláll va­laki és igenis megmondja, miként illendő, mi a hamis és így tovább. Lelkünk rá. bizonyosan mellé sorako­zunk? Nem terem meg ben­nünk a zsönge és finoman fogalmazott gyanú: no, ez azért elég dogmatikus, me­rev elvtárs... ez itt csak hűség- és hálaéneket akar hallani... elég korszerűtlen figurák már az ilyenek ... és így tovább. Szinte biztos, hogy a de­mokratizmus egyik vesze­delmes penésze a demagóg'a. A demagóg ugyanis „jót" akar szavaival. Ne higgyük, hogy nem kapna tapsokat is, aki, mondjuk, azzal lép te föl valahol, hogy csökkent­sük felére a hús árát és öt­ven százalékkal emeljük föl a kereseteket. Akármilyen képtelenség — kétségtelenül örömünkre szolgálna, ha megtehetnénk. Hogy hány napig ennénk olcsó húst és meddig zsebelnénk . be a nagy fizetést? Ez más gon­dolatmenet. Miként az is, hogy az én demagógom vagy demokratám első dolga az volt: egy demokratikus alap­szabály passzusai közé vétó­jogot akart fölvétetni. Mert ő vétó nélkül nem tud de­mokratikusan dolgozni. Még nem tudja, mit akar megvé­tózni, még nem tisztázta, ki­nek a képviseletében, de az kell. mert anélkül csak gitt­egyletet lehet szervezni. (Pi­henésképpen mondom: az a választási atyafi jut eszem­be róla, aki mindig közbe­kiabált, és mindig azt az egyet szajkóztá: „Nem e r­geggyünk!. Nem enge§ ­gvünk!" S mikor a szór. k rákérdezett mi is az, amil il „nem engeggyünk?", így tet­te rá a választ: „Nem tug ­gyuk, de nem engeggyünk ') Minek ennyit beszélni er­ről? Túlozni nem akarom a jelenséget, de bagatelizálni sem. Ilyen „látványosság" ritkán adódik, szerencsére, hiszen, közéleti fórumok a azért megyünk, hogy szót értsünk egymással és elő­mozdítsunk ügyeket,De azért elég tarka a gyűjteményem. Nem ismerősek ezek a za­varó, össze nem tartozó dol­gokat. szembe állító szöve­gek: szökőkutak parádéznak a belvárosban — kint meg a belvíz szorongat; maga is másként beszélne, ha csak csizmában tudna kimenni a retire ... S hány volna még, de épp én terjesszem? Egy közéleti emberrel ösz­szeadtam ezeket a benyomá­sokat kiadós és hasznos esz­mecseréken. Sok adalékot kaptam tőle. ö úgy fogal­mazott: a vitakultúránkkal van baj. Aki nem ért velünk egyet, azt hajlandók va­gyunk lehülyézni — termé­szetesen kulturált, szép stí­lusban, nem ilyen alpárian: arról könnyen-gyorsan kiál­lítjuk a bizonyítványt: még annyit sem tyd. még ezt sem érti: azt megpróbáljuk szak­májában, emberségében, po­litikai érzékeiben devalválni. Hányszor tettenérhető ez kis stikliieinkben. S ez is a de­magógia rokona. De leg­alábbis épp olyan tisztáta­lanság a szocialista demok­ratizmus mindennapi gya­korlása közepette, mint az. S tetszik tudni, mi lenne a legnagyobb demagógia? Ha végül azt terjeszteném, hogy föltaláltam a mindig és min­denütt ható ellenszerét. Amíg meglesz, szedjünk ellene po­litikai, közéleti tisztességet, toleranciát. Sz. Simon István (Következik: Tévhiteink, mint a bogáncs ...) Műszerek kiállítása Első ízben láthatók Üj- megrendezendő Wisitex szak­Delhiben különféle magyar kiállításon. A Wisitex eddigi műszerek és más felszereié- állomásai a rendezők szerint sek a január 10—16, között igen sikeresnek bizonyultak.

Next

/
Thumbnails
Contents