Délmagyarország, 1984. január (74. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-22 / 18. szám

74. évfolyam 18. szám 1984. január 22., vasárnap Ara: 1,40 forint Törekvő orsiág, igyekvő n p M

ikor hallottam először? Magam sem tudom. Csak azt, hogy jó néhány éve terjedt el mifelénk egy mondás, amely szerint szegény lenne az ország, s gazdag a nép. Születésének idejét úgy öt-hat esztendővel ezelőttre datálom, arra az időre, amikor először voltunk kénytelenek igazán és kollektíven szembe nézni a világgazdasági kihívásokkal, a világban végigsöprő válságokkal. Igazán és kollektíven szembe nézni, mert addig legföljebb csak az ország általában — ahogyan olvkor nevezzük: „állam bácsi!" — volt kénytelen bajlódni a világot akkor már öt-hat esztendeje sokkoló válság következményeivel. Mi még vajmi keveset éreztünk állampolgárként, dolgozóként a gondokból-ba jókból, mert folyamatos hitelfölvételekkel nemhogy elért életszinvonalunkat őrizgettük akkoriban. hanem e színvonal folyamatos és dinamikus növekedéséről is gondoskodtunk. Akkor, amikor a világ jó része máf az infláció, a munkanélküliség, az iparági fuccsok csődtömegével bajlódott. Szóval, abban az időszakban, amikor mór érezhető volt, hogy az ország maga egyre nehezebb helyzetbe kerül, mi még nagyjából évről évre jobban éltünk. És amikor az országnak már komoly gondot okozott egv-kétmilliós kiadás is. évente még mindig sok milliárddal nőtt a lakosság betétállománya. És megvallom, hogy a „szegény ország — gazdag nép" mondást akkoriban magam is kuncogva fogadtam, tudván. hogy csak a megyei betétállományból vidáman ki lehetne fizetni olyan fontos és minduntalan elhalasztott beruházásokat, amikről szinte álmodni sem mertünk. Sőt a lakosság betétei ma is bőségesen fölözik azt az összeget, amit az egész ország egy év alatt beruházásokra, fölhalmozásra, vagyis a jövőjére tud költeni.. . Igaz, s végül is, jól van ez így. Mert csakis anynyi történt, hogy ez az ország — híven szocialista mivoltához — igyekezett kivédeni a világgazdasági válság hatásait abban a hitben, hogv ez a válság nem tarthat sokkal tovább, mint az eddigi legsúlyosabb, a harmincas évek elején, vagyis: négy esztendeig. Csakhogy a válságperiódus kezdete óta immár tizenegy év telt el. s csillagjós sem igen akad, aki látná, hol a vége, vagyis a kibontakozás kezdete. Jó öt esztendeje immár mi. valamennyien is érezzük bőrünkön a válság következményeit. . Akkorra ugyanis kimerüllek hitelföívételi lehetőségeink, megváltozott a helyzet a pénzpiacokon. Merthogy olyan, mindig is gazdagnak tudott országok is egyre inkább eladósodtak, mint Svédország vagy Hollandia. Ilyen körülmények között, amikor az addigi hitelezők közül még az olajkartell sok országa is az adósok táborába váltott át. hogyan is kaphatott volna hosszú lejáratú, előnyös hiteleket korlátlanul egy kis, meglehetősen szegénynek tudott és ráadásul szocialista ország? Mármint Magyarország. Program született akkoriban arra. hogy talpra álljunk. Olyan program, amely mindannyiunk részvételét kérte, igényelte. Részvételét és áldozatvállalását. Mert „állam bácsi" voltaképpen nem létezik, az — mi vagyunk, ennek az országnak a lakói. És amikor világossá vált, hogv a gazdasági világválság tovább tart, hogy nemcsak alkalmazkodást, hanem áldozatokkal teli átalakulást is igényel e nemzetektől, gazdaságoktól, ha helyt akarnak állni, ha meg akarják őrizni tisztes reputációjukat; elfogadtunk egy programot, a talpra állásra. Nehéz, de kényszerű döntés volt. Az egyetlen lehetséges döntés. És immár öt éve, hogy igazán annak örülünk, ha nem romlik életszínvonalunk — az átlagot tekintve. Összességében akkor sem, ha polgáraink egyharmada rosszabbul él. mint öt éve. És az is jó, hogy ma tán kétszer annyit dolgozunk, mint egy évtizede. Sokkal jobb, hogy így keressük a választ a már-már létkérdésekre, mintha munkanélküliek százezreivel keresnénk. Mert igaz ugvan. hogv mi is kénytelenek voltunk visszafogni lendületünket, feilődésünket, de legalább az emberi energiákat. lendületet, érdekeltségeket nem fogtuk vissza. Sőt éppen hogy egyre nagyobb teret adtunk neki. És alighanem elsősorban ennek köszönhetjük, hogy mindén bajunk, gondunk. nyűgünk ellenére állunk a lábunkon, hogy tiszteletet érdemlünk ki, mi, tízmillióan, még azoktól is, akik végképp nem gyanúsítha1ók azzal, hogy fölöttébb rokonszenveznének politikai, társadalmi céljainkkal. Nagy dolog, hogy megőriztük fizetőképességünket. Hatalmas eredmény, hogy tavaly is aktív kereskedelmi mérleget zártunk, bár az aszály iszonyúan sokba került. És nagy dolog, hogv erőfeszítéseinket egyre inkább méltányolja a világ. Akarásaink, törekvéseink, lemondásaink, küszködéseink jó visszhangra találnak. És ezért, cserébe, segítenek is nekünk. Nem karitatív alapon, nem a két szép szemünkért, hanem mert — ahegvan a világpolitikában az egyik legtöbbet emleI getett. a szocializmus ügyével csöopnyi rokonszenvvel sem gyanúsítható politikus mondotta —: az ország (mármint mi) mindent elkövet, hogy megálljon a lábán. Vagyis a saját akarásunk, lemopdásunk, áldozatvállalásunk és munkakészségünk a zálog hitelezőinkr"~x- hogy Magyarországra nem fognak ráfizetni. E

'smerem, nehéz terheket vállalni. lemondani. ha nem látjuk az út végét az igazi megoldásit. És mégis, vállalnunk kell utóbb lemondásokat is. És nem is csak azért, mert nincs más választásunk. ha meg akarjuk őrizni önmagunkat. Hanem azér1 is mert alkalmazkodásunk hamarosan aktívabb szakaszába léphet. Olyan szakaszba, amelv még több teret enged a tenniakarásnak. a vállalkozókedvnek, a munkálkodó, javakat teremteni akaró embernek — egy tízmilliós nemzet valódi, nagy vállalkozásának. , Szávay István VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Az idén. 1984. január l-étől megszűnt a Volán Tröszt, vállalatai teljes önállóságot kaptak, a Közlekedési Minisztérium felügyelete alatt dolgoznak tovább. Ez a szegedi székhelyű cégnél is okozott szervezeti változásokat. Erről, továbbá az 1903-as év jellemzőiről, s a már önállóan kezdett 1984-ről kérdeztük dr. Kardos János igazgatót. — Közismert, hogy 1983ban az aszály és az ipari beruházások visszaesése miatt kevesebb volt a szállítar.ivaló. Hogyan hatott ez a Volán teljesítményére? — Kevesebb tömegárut szállíttattak partnereink. Billenő tehergépkocsijaink egy részét nem is tudtuk a megyében kihasználni más lehetőségek után kellett nézni. Jelentősen nőtt a nemzetközi forgalomban fuvarozott áru menovisége is. — Ha a MÁV-nál nem lenne krónikus vágonhiány a csúcsidőszakokban, kevesebben igényelnék a közúti szállítást? — Nem számottevő konkurrencia nekünk a MÁV. Az áru jellege, rakodási ideje, költóégei határozzák meg. mit adnak föl vasúton, s mit szállíttatnak velünk. Tavalv például rendkívül sok étó állatot szállítottunk. Vasúton ez sokáig tart. igen nagv az elhullás aránya. Vagv a bútorszállítás: vasúton rendkívüli módon rongálódnak a bútorok. Fölmerült. , csomagolják- őket konfénerbé. ahhoz azonban nem tud elég kocsit adni' a 'vasút. így közúton szállítjuk a bútor nagv részét. A tavalv őszi ta.karmányhiánv idetói konvoiokb-o számítottuk közúton a Dunántúlról a takarmánvt a rnegvébc. — Krónikus aondként szokták emlegetni a hétvégi rakodást, szállítást. A Volánt hogyan érinti ez? — Megyénk vállalatainak | többsége hét végén sem ki, t sem be nem rakodik. Kis j túlzással azt mondhatnám: ha pénteken Szegedre ér [ egy szállítmány, azt csak \ hétfőn-kedden rakják ki, akkor adnak föl a vagonban újabb árut, péntek, mire a következő céghez ér a szállítmány, hét végén megint a vagonban áll. — Miért nem érdekeltek a vállalatok a kirakodás- ! ban? — Sok a kis gyár, keres- ' kedelmi vállalat, amelyik- I hez nem tömegben érkezik j az áru. haneVn csak csordogál egy-két vagononként. A nagyvállalatok fölkészültek I a hétvégi rakodásra, velük nincs gond. A kisebbeknél viszont nem okoz pénzügyi nehézséget, ha egy-két vagonért megfizetik a kocsiálláspénzt. Persze a sok kicsi azért sokra megy. Közösen keresünk megoldást: a Tisza-pálvaudvaron 10 •millió forintért átmenőraktárt épít a Volán. és hat másik, főként kereskedelmi váltódat, társulás keretében. Péntektől hétfőig itt tárolják azokat az árukat. amelveket a hét vé"én nem tudnak fogadni a vállalatok. de a vagonok azért felszabadulnak. Tervezzük, hogv hétvégi rakodó eaz.dn_ sági munkaközösségeket állítunk munkába. — Wom'gn ha'^+t a *nr'fa emelése a személyszállítás ra? — Csökkent az utaztok száma. p~óbált"k más formákkal eHenstdvpzni. Igyekeztünk több bérautóbusz.t. szerződéses járatot munkába állítani, de a teljesítménykiesést teljes egészében nem tudtuk pótolni. — A vállalat összes bevételében mekkora a személyés a teherforgalom aránya? — Éves árbevételünk nagyjából másfél milliárd forint. Ebből 480 millió a személyszállítás, durván egymilliárd az áruszállítás, a többi ipari tevékenységből származó bevétel. — Hová irányul a nemzetközi áruszállítás? — A kishatár-forgalomban szállítunk sokat, aztán jugoszláv kikötőkbe, a Közel-Keletre. Német és lene gyei kikötővárosokba, Ausztriába. az NSZK-ba. Görögországa élő állatokat vittünk. Nemzetközi fuvarozásunk növekszik: a napokban írtunk alá egy 400 ezer dolláros szerződést osztrák cégekkel. Szállodaépítéshez szállítjuk az anyagot. — Hogyan döntik el hogy az ilyen devizás feladatokat melyik megyei Volán vállalja? Versenyeznek? — Nem. Elvből nem megyünk bele olyanba, hogy devizakülföldivel való tárgyaláson hazai testvérvállalatok egymás alá ígérgessenek. Ez a gyakorlat a tröszt megszűnése után Is megmarad. — Van-e munkaerőgondjuk? — Az összlétszám 4 ezer 64ö. Évről évre csökken, tavaly például 3.7 százalékkal lettünk kevesebben,, karbantartók és sofőrök, mennek ej. Nálunk hét végén is dolgozni kell, nagv távolságokra utazni. távol lenni a családtól. Éves bérszínvonalunk 58 ezer 840 fprint volt tavaly. — Nyereséges a szállítás? — Jövedelmezőségi mutatónk 21,8 százalék. Vállalati nyereségünk várhatóan 205 millió forint lesz. Ez utóbbi összeg kisebb ugyan a 82-esnél, ha azonban leszámítjuk az árváltozások és a szabályozó módosítások okozta kiesést, tavaly 6 7 százalékkal volt jobb a teljesítményünk, mint az előző esztendőben. — Milyen intézkedéseket tettek ennek érdekében? — Az egyik legfontosabb az energiatakarékosság. Nálunk főként az üzemanyaggal lehet takarékoskodni. Az elmúlt években átlagosan 10 —12 százalékkal csökkentettük a fajlagos energiafelhasználást. Ennek két eszköze van: az egyik a járművek és a javító, karbantartó műhelyek műszaki állapotának javítása, a másik pedig a megfelelő érdekeltségi viszonvok kidolgozása. Ehhez jól elkülöníthető szervezeti rendszer szükséges: olyan, ahol mérhetők a teljesítmények. 1933-ban mintegy 10 millió forintot osztottunk ki üzemanyasmegtakarítási prémium címén. Ez sofőrönként átlag 5 ezer forint, volt azonban aki nem teljesítette a követelményeket. és eav fillér jutalmat sem kanott. más pedig 20—25 ezer forintot is fölvehetett egész évre. — Várható-e , 84-ben n szállittatási igények további csökkenése? — Valószínűnek tartom, hogy a megyén belüli száll lítások és a szocialista országokba való fuvarozás nem növekszik. T. I. Az ország legnagyobb bio. gázleiepét építik fel Pécsett. A szennyvízben rejlő. ma még veszendőbe fnenő energia hasznosítását szolgáló 100 millió forintos beruházáshoz az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, illetve az energiaracionalizálást és a környezetvédelmet segítő pályázatok támogatásával, valamint az Állami Fejlesztési Bank és a pécsi városi tanács kölcsöneinek felhasználásával fogott hozzá a pécsi vízmű. A biogáztelep évente háromezer tonna pakura fűtőértékének megfelelő mennyiségű tüzelőanyagot termel majd a szennyvíztisztító művekben keletkező iszapból, s ezzel önellátó folyamattá válik Pécsett a szennyvíz utókezelésének zárt technológiája. Az iszapból 'talajerőpótlásra használható szárított szemcsés anyagot előállító granulálóüzem működéséhez szükséges pakurát ugyanis teljes egészében biogázzal helyettesíthetik. Megtakarítják az iszap centrifugálását megelőző vegyszeres eljáráshoz felhasznált kémiai anyagok kétharmadát Is, mivel a gázt felszabadító rpűvelet soj-gn az iszapból tnár. eltávozik' a Víztartalom számottevő része. A korszerű, 'energiát is termelő , rendszer kialakításával egy időben bővítik a pécsi szennyvíztisztító mű. vet. Somogyi Károlyné felvételei TÉLI KÉPEK A HATÁRBÓL