Délmagyarország, 1983. december (73. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-10 / 291. szám

8 Szombat, 1983. december 10. Egy szociáldemokrata politikus pályája Takács Ferenc beszél az 1919. február 21-1 Szántó Kovács János-emléktlnnepségen, Hódmezővásárhelyen N

emrégen volt Takács Ferenc születésének 90. évfordulója ' (1893. okt. 22• én született), s ez alkalmat nyújt arra. hogy végigtekintsük a jellegzetesen alföldi politikus gazdag életútját. Takács Ferenc a két világháború közötti szociáldemokrata mozgalom kiemelkedő egyénisége. A magyar szociáldemokrácia azon áramlatához tartozott, mely a hagyományos szemlélettel szemben o parasztkérdés demokratikus megoldásáért folytatott küzdelmet a szocialisták egyik fő feladatának tartotta. Politikai életművének mai megítélése nem egyértelmű (Pintér István: A Szociáldemokrata Párt története 1933—1944, Kossuth, 1980., Marosán György: Az úton végig kell menni. Budapest. 1972 ). Nem is lehet, hiszen történetírásunk mind a mai napig nem tisztázta a politikai erőviszonyokban, a társadalmi nyilvánosságban és közgondolkodásban 1938—39 során bekövetkezett szerkezetváltozások természetét. (A probléma átfogó ismertetésére tett szép kísérlet Juhász Gyula: Uralkodó eszmék Magyarországon 1939—1944 c., közelmúltban megjelent könyve.) Takács Ferenc vitára leginkább okot adó tevékenysége éppen a jelzett korszakra esett, ezért tárgyszerű, differenciált megítélése a korproblémák és koreszmék beható vizsgálata nélkül lehetetlen. Gondolkodásmódját és magatartását alapvetően meghatározta paraszti származása, neveltetésének . majd munkásságának társadalmi közege: a vásárhelyi kisbirtokosok és kisiparosok. A munkásmozgalomba való bekapcsolódása (1908) után elsősorban e két társadalmi réteg érdekeiért harcolt. .,A jelszavakon lovagoló polgári pártok nem törődnek a föld népének bajaival — ez természetes — írja egyik cikkében —. de hogy tni sem törődünk, olyan mértékben, ahogy a kérdés ezt megérdemli — ez érthetetlen." Pártjában. 1929-től pedig a vásárhelyi törvényhatóságban szívósan -küzdött a „kisemberek" társadalmi fölemelkedéséért. Hitvallásának is felfoghatjuk a helyi pártlapban (Jövő Űtja) megjelent ' gondolatait: „Városunk lakossága túlnyomórészt törpeés kisbirtokosokból, munkásokból és kiskereskedőkből áll. Ezeknek a dolgozó embereknek az érdekében kell az idejét feláldoznia a szocialista politikus, nak." Világos és a nép érzéseihez, gondolataihoz közelálló politikai törekvései miatt Vásárhely dolgozói öt tekintették első számú vezetőjüknek. Jól jellemezte ezt a helyzetet politikai ellenfelének. kovács Jenő- törvényhatósági tagnak a nyilatkozata Ta kács Ferencről- „Közgyűlési felszólalásaiban mindenkor felké szültséget és határozottságot árult el. erős és kemény har. cot vívott meggyőződéséért. Minden felszólalásában a kisemberekért szállt síkra, keményen, megalkuvást nem tűrően." H

elyi SZDP-titkári funkciója mellé hamarosan újabb, komoly megbízatást kapott: 1935. ápr. 7-én Tasnády Nagy András kormánypárti jelölttel szemben parlamenti képviselővé választották. A széles horizontú politukst ezentúl országosan is „jegyezték". Képviselőként főleg Vásárhely, illetve az Alföld paraszt- és' iparostársadalmának gondjait olvasta a kormány fejére. 1937. jún. 5-i beszédében „gyűjtőfogháznak" nevezte az alföldi uradalmakat. s „gályaraboknak" az ott dolgozó cselédeket. Szenvedélyes kirohanásait azonban tompította kompromisszumkészsége. politikai toleranciája. „A törvényhozónak felül kell emelkednie a kicsinyes osztályszempontokon — mondja —. és a törvényhozásnak az egész nép egyetemes érdekei szempontjából kell a kérdéseket néznie. „Ennek ellenére az Országgyűlés időszaka alatt végig a „szélsőbalos" ellenzékiek közé tartozott. Nem volt egyetlen költségvetés. vagy földről, munkások, ról hozott határozat, melyet elfogadásra ajánlott volna képviselőtársainak. Szégyellte, hogy ez a magát reformparlamentnek nevező ülésszak a valódi reformszellemből karikatúrát csinált. Tartott a nép és a kormány „veszedelmes szembenállásától". Erről így beszélt egyik felszólalásában: .,Elszomorító tény az, ha egy kormánynak saját népétől kell félnie, ha egy kormánynak saját nepével kell szem beállani, saját népével szemben van szüksége a szuronyokra. Arra hivatkozni egy kormánynak, hogy a szükséges karhatalom rendelkezésre áll és megbízható — ez a legszomorúbb és legtragikusabb egy nemzet életében." A választójogi vita során kifejtett véleménye szerint „ezen az állapoton csak egy demokratikus átalakulás segíthet..., mert enélkül nem lehet ebben az országban megvalósítani egy új, igazságos földreformot, és nem lehet kiemelni az ország népét abból a mélységes, szomorú szociális nyomorúságból, amelyben ma' él". Reformtörekvések jellemezték pártmunkáját is. A parlamentben ..szélsőbaloldalinak" titulált Takács Ferenc az SZDP-n belül a „fontolva haladók" táborához tartozott. Háborús fogsága alatt sokat tanulmányozta a szocializmus alapkérdéseit, olvasta Marx, Engels. Bernstein. Kautsky és Taine műveit. A börtönben' megalapozott elméleti ismereteire támaszkodva és a forradalmak óta eltelt időszak tanulságait szem előtt tartva töprengett el azon. hogy a háború végképp időszerűtlenné tette a magyar szociáldemokrácia addigi programját E gondolatokat erősítették meg baráti beszélgetései Illyés Gyulával. Kovács Imrével. Móricz Zsigmonddal és a szegedi fiatalokkal. Az 1918 —19-es változások következménye! a bel- és külpolitika sok fontos kérdésének úi alakulatot adtak, ami szükségessé tette, hogy tisztába jöjjenek elvi jelentőségükkel, és programszerűen állapítsák meg elintézésük módját. Takács parasztszocialista törekvéseitől azonban a vezetőség a párt munkásinivoltát és szocialista jellegét féltette. Kísértett még az „egyetlen reakciós tömeg" szemlélet. A harmincas évek végének változásait érzékelve Mónus Illés. illetve Büchler József mégis megbízást adtak Takács Ferencnek egy reformjavaslat kidolgozására. Takács ebben a memorandumban kérte a párt parasztkérdésben vallott eddigi álláspontjának felülvizsgálatát, és a megváltozott bel- és külpolitikai konstellációra tekintettel egy, a nemzeti szempontokat jobban figyelembe vevő politika folytatását. De az 1939-es pártkongresszuson — a hagyományos értékekben gondolkodó vezetőségi tagoktól is indukálva — erős Takács-ellenes hangulat keletkezett s programtervezetét leszavazták. Javgslata háttérbe szoi'ult. ő Nríaga' azonban nem. A vezetőség úgy döntött, hogy az 1939-es országgyűlési választásokon — három sajtóvétsége ellenére — Takács Ferenc vezesse a vásárhelyi SZDP-listát „leszerepelt" kongresszusi programjával. Tisztában voltak népszerűségével, s abban az „éles" helyzetben — amikor nyilas mandátumszerzést kellett megakadályozni — jobban megértették, hogy „vidéken nyersebbek és erőszakosabbak a szolgabírók és a csendőrök", hogy a mozgalom több és bonyolultabb annál, semhogy megítélésének fő mércéje a Népszava-toborzásban elért siker legyen. Sajnos, a nyilasok mandátumszerzését már nem lehetett megakadályozni. T

akács a felszabadulásig a városi képviselőtestületben, illetve az SZDP kerületi elnökségében folytatta munkáját, harcolt a nyilas propaganda ellen. 1944. dec. 22-én kinevezték az Ideiglenes Kormány iparügyi miniszterévé. Nem sokkal később választották az SZDP Országos Pártvezetőségébe és a Végrehajtó Bizottságba. Tele volt hittel, lelkesedéssel. de hamarosan következett a csalódások korszaka. Elképzelései az ország előrehaladásának útját illetően nem harmonizáltak az MKP, maid később saját pártjának törekvéseivel sem. Az ország átalakulásának és felemelkedésének . 1948tól realizálódó programját nem tudta egyeztetni belső meggyőződésével. S bár nem ellenezte a kommunistákkal való együttműködést — ezt kezdettől fogva fontosnak tartotta — a teljes szervezeti összeolvadást npm helyeselte. Rövidesen végleg kiszorult a politikai életből. 1948 májusában 7 év (!) szolgálati idő beszámításával nyugdíjazták, hogy 1950 elején kevéske nvugdíját is megvonják tőle. 1950. jún. 2Í-én letartóztatták, és hazaárulás vádiával 12 évi börtönre ítélték. Szabadulása után kórházba szállították, ahol 1956. május 13-án meghalt. 1957. szept. 25-én ügyével kapcsolatban a Legfelső Bíróság a következő határozatot, adta ki: ..A Legfelső Bíróság Takács Ferenc polgári egyént a népi demokratikus rend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel bűntette alól bizonyítékok hiányában, a hűtlenség büntette alól pedig bűncselekmény hiányában felmentette." MARJANUCZ LÁSZLÓ Sass Ervin Négysorosak i HASONLAT mint az a csend mikor ketten megállunk a végtelenben • és összeszorított szájjal pörölünk a nagyvilággal FÉRFIKOR a szemedben kővé válik ami onnan idelátszik ahol minden kapu ablak kiáltozott el nem hagylak TÁVCSŐBEN amott egy város közeleg embererdők és kőhegyek szavak szürke menedéke hófehér köztük a béke Bezzeg János Emlékidő most dőlni arccal a falnak a fény-lyuggatta ősznek egy lassúdan köröző délutánnak most nekidőlni letérdepelni egyetlen szerelemnek mindig-érvényes vallomásként letérdepelni most mikor nincs mit bevallani mikor hazudni is lehetne még nem kérdeznek rám szembejövő arcok a neont-virágzó éjszakában eltűnhetnék plakát-figurák üveges tekintetében most letérdepelni mikor örökre bezárt ajtók nyílnak és közelednek és újra megérintenek s itthagynak csontig-vallató örökös huzatban S rám zárva ezt az életet most dőlni arccal a falnak most letérdepelni mikor még térdepelni se kéne még betemetve az arc árkai még nem züllesztett az árulás ára amikor még térdepelni is tudok aztán összetörni lassan a tükröket BÁCSKAI BERTALAN KÉT METSZETE i