Délmagyarország, 1983. december (73. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-11 / 292. szám

Z MSZMP SZEG ED VÁROSI B I Z O :T T SÁG Á N A K LAPjA ''••;'• ; ^mmm^ Mit tehetünk ? A

fiú szánkázni megy. Órák múltán kipirult arccal jő vissza. A szánkázás öröm. Nem tud (talán nem is akar tudni) • rakétákról, háborúkról. A fiú (kicsike még) meséket olvas. És a mesékben sokkal egyszerűbbek a dolgok. A harmadik fiú becsületes párviadalban győzi le a sárkányt, a kiskondás elnyeri a királylány kezét. Talán tíz év is eltelik addig, amíg fel tudja fogni majd, a való világ realitásait. Azt, hogy 1980 körül összefogtak ellene. Összefogtak ellene, valahol Amerikában. Egy elnökké avanzsált cowboy volt a dolog kezdeményezője. Vagy gőzös fejű tanácsadói? Talán a fegyvergyárosok? Nem tudom. A fiú talán már tudni fogja. És remélem, hogv végül nevetni fog a dolgon. Remélem, mert a békés egymás mellett élésnek nincs alternatívája. Egy újabb háborúnak nem lehetnek győztesei. Csak egy valaha teheneket üldöző, laSszóval fölszerelt mindig csípőből tüzelő, mindig mindent és mindenkit eltaláló, nem túl tehetséges filmszínész képzelheti azt, hogy a világ békeszerető embereit bele lehet sodorni egy valószínűleg a kataklizmába torkolló kalandba. A mese a képzelet birodalma. Elképzelhetetlen dolgok nem férnek bele. A fiú talán ezért nem hajlandó igazából tudomást venni a fenyegettetésről. Szánkázni megy. Leckét ír. Betűket ró. számol. Készül arra, hogy fel nőt' ként állja meg a helyét a majdani társadalomban. És büszkén jelenti sokszor: ötöst hoztam. Az iskolában megszerezhető érdemjegy (ez a zsargon, nem tehetek róla), persze, képletes. Minősége egy-egv felnövekvő generáció tanulni, tudni vágyását mégis kifejezi. A néhány éve elhunyt, s igazából csak halála után felfedezett és elismert költő. Kormos István adta címül legfontosabb versének ezt a sort: Utánunk igazabbak jönnek. Hiszem és vallom, így igaz. Nem lennék ember, ha nem így gondolkodnék. És nem lennék apa sem (méltó), ha nem aggódnék a nálunk igazabbak jövőjéért. ha nem kívánnék jobb és szebb világot nekik. Ám tudom, és valamennyiünknek tudnia kell, hogv ezért a jövőért harcolnunk kell. A róla való ábrándozással semmire se megyünk. Mit tehetek én? Mit tehet egv' szövőnő? Mit tehet egy lakatos? Sorolhatnám a kérdéseket; és sorolhatnám a foglalkozásokat, de nem volna értelme. Vörösmarty Mihály megírta már: küzdeni erőnk szerint a legnemesbekért; valóban ez. és csak ez a lényeg. És ha már itt tartunk, hadd mondjam ki. bár tautológiának tűnik: dolgoznunk kell. munkálkodnunk. És bár magam is sok dühös, gúnyos, rossz (mikor milyen) cikket írtam a bázisszemlélet ellen, hadd tegyem hozzá a gondolatsorhoz ezt is. Többet és jobban kell dolgoznunk, mint eddig bármikor. Realitás, hogy elkezdődött egy újabb hidegháború. Meggyőződésem, hogy ez a helyrét sokáig nem tarthat. Ezt az ötvenes évek elején kialakult helyzet is jól példázza. Meggyőződésem és hiszem, hogv minden józanul gondolkodó ember osztja: csak a békés egymás mellett élés viheti előbbre a világot, mert végül is ez az egyetlen lehetséges megoldás. Építkezni kell. A mának, az utánunk jövők érdekében kell építkeznünk. Amikor ezeket a sorokat írom. december havában, néha fölnézek, s a havas gyepen szaladgáló, hógo1 vózó. szánkózó gyerekekre látok. Ott van közöttük a fiú is. Félek tőle. persze, hogy a washingtoni cowboy (vagy ki tudja, kicsoda), ha „kinéz rájuk az ablakon". S

a fiú a televízió híradóját nézi. Nem kérdez. A tévén felnövő gyerekek ugyanis már szinte semmin sem tudnak csodálkozni. A gyilkolás, a brutalitás képei naponta megjelennek előttük, s talán már kicsit, természetesnek is tartják őket. Amit látnak, tán számukra kriminek, katonásdinak tűnik. Pedig ezek, igazából (bármily szörnyűségesek) nem is hasonlítanak a kataklizmához. Készült nemrégiben egy film. Az atomháború második napját mutatja be. Szerencsére, csak képzeletben. Nagyon remélem, hiszem, hogv a fiúnak, aki most a barátaival hógolyózik, ez lesz az egyetlen (húsz vagy ötven év múltán legyintésre méltó) emléke a mi jeges félelmünkről. . Pelri Ferenc Ki vitatná, hogy a szénás fatüzelésű kályháknál kényelmesebben üzemeltethetek, tisztábbak a gázzal működő fűtőbendezések. Aki leszokott már arról, hogy fát hasogasson napról napra, s a pincéből cipelje föl a tü tolót, bizony aligha térne viszsza szívesen a régi fűtési módhoz, még némi pénztakarékosság kedvéért seml Elképzelhető hát, miféle gondokicai kell manapság megküzdenie egy intézménynek, ha hagyományos módon kénytelen fölmelegíteni minden helyiségét. Hát még ha történetesen egészségügyi intézményről van szó. * A petőfitelepi szociális otthon igazgatója, Tarnai Lászlóné a megmondhatóin, mennyi nehézséget, kényelmetlenséget okozlak az otl dolgozóknak és az ott lakóknak a jórészt szénnel melegítő, mindig „éhes" kályhák. Évek óta aggodalmmal néztek a tél elé: a régi épületek szobáit ellepték a mindent átható, szénfűtéssel járó szagok, több dolguk akadt a takarítóknak, nem is beszélve arról, hogy bizony éjszakánként, hajnalban fáztak az idős emberek. A betegek kora reggeli mosdatása meg egyenesen veszélyes volt Hogy miért ecsetelem ilyen részletesen a múltat? Először is azért, hogy kellően értékelhető legyen az idei októberi változás. Na meg azért, hogy a még hátralevő halaszthatatlan teendők szükségessége vitathatalanná váljék. Történt, hogy több éves vajúdás után — éppen a szociális otthon már-már elodázhatatlan igénye miatt — a DÉGÁZ Baktón és Petőfitelepen másfél kilométer hosszú utcai gázvezetéket épített. S valahogy mégis úgy alakult a dolog: gombhoz varrták a kabátot. A DÉGÁZ két szocialista brigádjának, a Pollack Mihály és a Kilián György nevét viselő kiváló brigádnak a tagjai még a tavasszal elhatározták, hogy — noha gáznak még híre-hamva sem volt a környéken — szabad szombatjaikon, vasárnapokon elvégzik a belső szereléseket. A sziptén társadalmi munkában készített tervek alapján májusban hozzá is láttak a munkához: vagy 40 szorgos ember „szállta meg" a szociális otthont szabad idejében, hogy októberben, az öregek hónapjában, mire odaérkezik a gáz, csak a vezetéket kelljen összekötni. Ügy is lett: a fűtési idény kezdetétől az intézet egyik, 65 gondozottnak otthont adó pavilonjában már gázkonvektorok mellett melegszenek az idős emberek. Köszönhető ez elsősorban a humánus érzésekkel megáldott, önzetlen, segítőkész brigádtagoknak, a DÉGÁZ igazgatójának, Varga Jánosnak, aki „vigyázó szemét" eddig, s remélhetően mindvégig, rajta tartja a szociális otthon lakóinak sorsán, valamint a szervezést, irányítást vállaló Tóth József munkaversenytitkárnak. * Mindebből talán ki is derült, hogy van még helye a felajánlásoknak a szociális otthon házatáján. Merthogy a többi lakó. 95 idős «*mber még a széntüzelésű kályhák szennyezte levegőt, szívja, és ki van téve a hőingadozás Ckozfa kellemetlenségeknek. A DÉGÁZ és a szociális otthon között kialakult emberséges. kapcsolat minőségét jelzi, hogy a további segítségkérésre sem elutasító a válasz. A többi épület gázszerelési munkáihoz szükséges tervek elkészítését máris vállalták társadalmi munkában a szakemberek. Azon is törik a fejüket, miként tudnák mihamarabb beszorítani pénzkereső mindennapjaikba a brigádtagok az öregek iavára végzendő újabb, önzetlen kétkezi munkát is. Le a kalappal azok előtt, akik félretéve maguk és családjuk érdékeit, időt és fáradságot nem sajnálva, ellenszolgáltatás nélkül tesznek valamit olyan emberekárt, akik nagyon rá vannak szorulva az energiában tehetősebbek segítségére. A DÉGÁZ emberei azonban nemcsak a szociális otthonbéli jó tetteket mondhatják magukénak: az idén elkészítették a hattyastelepi, a kiskundorozsmai és a béketelepi általános iskola terveit és végeztek a belső szerelési munkákkal, gáz mellett melegszenek jóvoltukból a Hóbiárt basa utcai óvodások is, papíron vannak a Bécsi körúti nyugdíjasklub gázfűtésének tervei, s az év végéig a kivitelezést is befejezik. Jelentős társadalmi munkát végeztek még Makón, Kiskunmajsán,- Jászszentlászlón, Tiszaalpáron és Tiszakécskén. * Ezúton továbbítjuk sok száz ember — idősek, betegek, kisgyerekek ' — hálás köszönetét, • Azokét, akiket meleggel ajándékoztak, meg a Dégázosok. Chikán Ágnes Megkezdődött az úttíírővezetők országos konferenciája Szombaton Miskolcon, a Borsod megyei pártbizottság székházában több mipt 500 küldött és .meghívott részvételé zel megkezdődött az úttörő/ezetők VIII. országos konferenciája. A két napos tanácskozáson a küldöttek megvjn.iák az úttörőmozgalom mintegy ötesztendős munkájának mérlegét és megfogalmazzák a társadalom követelményeiből és a gyermekek igényeiből adódó időszerű tennivalókat. Haraszti István, az Úttörőszövetség titkára köszöntötte a Konferencia küldötteit és vendégeit, köztük az elnökségben helyet foglaló [Németh Károlyt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titkárát, valamint a párt-, az állami és a társadalmi élet számos vezető személységét. Grósz Károly. az MSZMP Borsod-AbaújZemplén megyei bizottságának első titkára a vendéglátók nevében üdvözölte a tanácsk >zást, majd a konferencia elfogadta napirendjét, ügyrendjét, s megalakí, totta munkabizottságait. Az Országos Tanács írá. sos beszámolójához Varga László, a Magyar Üttörők Szövetségének főtitkára .füzőtt szÓDeii kiegészítést. (Tudósításunk a 2. olda. ion.) Kádár János a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában Kádár János szombaton, tegnap délelőtt Budapesten felkereste a Szovjet Kultúra és Tudomány Házát. Az MSZMP Központi Bizottságának első titkára megismerkedett a szovjet—magyar barátság elmélyítésén munkálkodó s e tevékenysége során a Szovjetunió népeinek életét a világ első szocialista államának céljait, eredményeit mind sokrétűbben bemutató ház munkájával. Éppen t-'z esztendeje nyitotta meg kapuit a centrum, amelynek növekvő népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, nogv e tíz év alatt ötmillió vendéget, fogado.tt. Statisztikaizban tízezer rendezvényt egyezhettek fel: filmbemutatókat, kiállításokat, tudományos konferenciákat és előadásokat, baráti találkozókat. (MTI) k hetedik és az első Somogyi Károlyné felvételei Mirmltit esztendő. Hetedik éve működik tévestúdió Szegeden, s 1983-tól számítjuk majd azt a sok évet, amelyben már jó föltételek között dolgozhatnak a televíziósok. Az Úttörő téri új házban fotóriporterünk figyelmét először a tetőablakos folyosórendszer architektórája kötötte le. Aztán bekukkantott az elcktromosműhelybe, majd a stúdió bejáratánál a világítást szabályozó kapcsolótáblán akadt meg a szeme. Pár lépést tett visszafelé, hogy lássa, így ül majd a bemondó, vagy a szinkronszínész a hangkeverő stúdióban. Végül: bemerészkedett az épület legfontosabb helyiségébe: a stúdióban éppen egy kerek asztal várta valamely beszélgetős műsor szereplőit. 73. évfolyam 292. szám 1983. december 11., vasárnap Ára: la40 forint VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!