Délmagyarország, 1983. december (73. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-31 / 307. szám

2 Szombat, 1983. december 24." A „kormányférfi" Volt egyszer egy pikolófiú Nagv Imre vásárhelyi vendéglőjében. Lúgoson született, aztán a szülei áttelepedtek Szatymazra. Ök akarták, hogy pincér legyen a fiukból. Nem lett az. — Hajnalban keltem, éjfélkor kerültem ágyba. Tudja, hogy mi az egy gyereknek? És kaptam a koszt meg a lakás mellé öt pengőt, ötöt... Pontosan emlékszem a napra, harminckilenc április elsején hagvtam ott Nagy Imrét, hazamentem a faluba. — És ott? — Szatymazon nem volt hová inasnak állni. Szereztünk egy biciklit, azzal jártam be Szegedre, Markovits Szilárd autószerelő műhelyébe, ott is szabadultam. Géplakatos és motorszerelő a szakmám. Negyvennégyben Pestre kellett menni. Hadiüzemi behívó! Gyalog jöttem haza. Hat napig tartott az út... Itthon meg? A szakmában munka nem volt. Csináltam mindent, ami adódott. És ez igy ment, egészen negyvenhat januárjáig, amíg megalakult a szövetkezet, a nevére már pontosan nem emlékszem, az újjáépítés meg a fogyasztás az talán biztosan benne volt. Komócsin Miska bácsi volt az elnöke. Az ő sofőrje lettem — mondja Vezendi István. — Mikor lett pártbizottsági sofőr? — 1949. november 17-én. — Hány kilométert hagyott maga mögött? — Ha én azt tudnám... Hat évvel ezelőtt kaptam meg a félmillió kilométer balesetmentes vezetésért járó plakettet, de szerintem addig is többet hajtottam. — Milyen gépkocsivezetőnek tartja magát? — Megfontoltnak. Tudom, hogy az utóbbi években voltak fiatalok, akik összesúgtak a hátam mögött: „Az öreg nem mer menni!", de csak nevettem, fiatal koromban sem voltam a sebesség megszállottja. Én mindig épen akartam hazaérni. És látja, sikerült! — Munkáját több kitüntetéssel ismerték el. — Megvan a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem. kétszer kaptam Munka Érdemrendet, az Árvízi kitüntetést is mondjam? És vannak persze kisebb kitüntetések is. — Elégedett az életével? — Persze. — Nagyon gyorsan válaszolt ... — Nézze, a főnökeim mindig munkatársnak tekintettek, és sohasem csak sofőrnek. Pontos voltam, lelkiismeretes, és ezt honorálták. A gyerekeim; a fiam és a lányom, orvos lett. Unokám van. Házam, aminek építésében a kollégáim segítettek. — Nyugdíjba ment. és mégsem találtam itthon napokig, pedig napjában kétszer is telefonáltam . .. — Bejárok a pártbizottságra, vezetőségi tag vagyok az alapszervezetben. Vezendi kikísér. Közben rámutat egv fára. t— Mielőtt jött volna, ezzel bíbelődtem. A téli fa csupasz ágain szalonnadarabok spárgara kötve, kifurkált diók. — A cinkéimnek — mondja. PETRI FERENC Értékeink! A Tóth Péter-féle üzletberendezés burkolat, a kirakatok kivételével körül polcozattal, a vitrinajtókban metszett üvegek és tükrök. Az árusítóhelyeken pult, felette L alakban karzat, szekrénysorral és zárópárkán.vnyal. A karzatra falépcső vezet fel. A kávéosztály (Kiss utca felőli külön helyiség) bútorzata hasonló, de fehérre festett. A

z idős szegedi emberek által máig „Párisi Áruházaként emlegetett üzlet bútorzata eredetének kutatásakor több érdekes tényre derült fény. Benedek László 1919-es fényképfelvételén megi Jepet ve lárttuk, hogy akkor az áruház a Széchenyi téren (14. szám) volt. Az áruház egykori dolgozói közül többen is em. lekeznek. hogy innen költöztek át 1928-ban az utca másik oldalára. a Kiss és Csekonits (ma Kiss és Nagy Jenő) utcák sarkára. Tóth Péter üzletébe. Tóth Péter fűszer- és csemegekereskedőtől nemcsak az üzlethelyiséget vették át. hanebi annak berendezését is. : Tót(i Pétge (185.V-.191b") 1870+ ben feleségül vette Rohrbach gyógyszerész leányát. Első üzletüket a Széchenyi téren (12. szám) a „Bérházzal" szemközti sarkon nyitották meg 1874ben, ahol az 36 éven át működött. ,Innen 1912 júniusában a Kiss és Csekonits utcák sarkán álló saját házukba tették át az üzletet, és pompásan rendezték be. Erről a Délmagyarország munkatársa így számolt be: „Valóságos látványosságszámba megy az új üzlet, melyhez hasonlót vidéken keveset lehet látni..: berendezése minden izében még a legkisebb fiókig is modern és praktikus ... Szeged közönsége csodájára jár az üzletnek"... A Tóth Péter-ház helyén az árvíz előtt hosszú földszintes épület állt, mely egészen a Grün Orbán-házig terjedt. Ezt 1883-ban a Híd utca meghoszszabbításakor bontották le. és az utca nyitása a Prosznitz— Bamberger telket két részre osztotta. Ekkor építik fel a szóban forgó egyemeletes sarokházat, melyet egy későbbi tulajdonosa „Szeged Város" 1927-ben „emeletráépítés"-sel toldott meg. Tój,h Péterék a következő évbeq. a tizenhat éúet riiegért gyönyörű üzlettől is megválnak. Tóth Péter fűszer'- és csemegekereskedésének berendezése minden valószínűség szerint szegedi asztalosmesterek kezemunkája. Fenyőfából, mahagóni színt utánzó eljárással (flóderezéssel) és faragott részletekkel készült. A faragások pálcika. gyöngysor, geometrikus betétek (voluták). szalagrsokros copf levélfüzérek, ovális rozetták sorából áll. Az üzlethelyiség alaprajza L alakú, berendezése a mennyezetig faA Párisi Áruház egykori elrendezését. legrégebbi dolgozói közül Iván Ilona néni és Gas. parik Emma néni azonnal felsorolta. A sarkon két bejárat volt. melyek egy belépőbe nyíltak. Innen jobbra indulva a pénztár, a csomagoló. az emeleti lépcső, a papírosztály, a háztartási osztály, az udvari kijárat, az iroda, a rövid- és divatáru, a cipőosztálv (Tóth Péterék volt kávéosztálya). báli-farsangi-karácsonyi holmik, végül a fűszerosztály következett. A körpultnál a sportfelszereléseket árulták, a galérián a tartalék árut tartották és innen lehetett felmenni az épület első emeletére, ahol három teremből álló játékosztály volt. A két utcára 13 kirakat nyílt, az üzletet reggel 7-tői este 8-ig tartották nyitva. A forgalmat 25—30 alkalmazott bonyolította le. Adatközlőink 1923-tól a negyvenes évek végéig az áruházban dolgoztak. Az 1910-es évek elején készült bútorzat, eredeti beépítési helyén máig megmaradt. A Széchenyi tér sarkában levő helyiség az utóbbi 30 évben a Szegedi levéltár raktáraként rejtette magában a rengeteg j iratanyag mellett a beépített üzletberendezést is. A levéltár elköltözésével vált újra szabaddá a képen is látható galériás bútorzat. Az üzletberendezést a Művelődési Minisztérium 1983 augusztusában védetté nyilvánította. A szakvélemény megállapítja, hogy a berendezés károsodást szenvedett ugyan, de ennek ellenére aránylag könynyen helyreállítható, a meglevők alapján kiegészíthető. Javasolják. hogy az országosan is jelentősnek, sőt egyedülállónak számító üzletberendezést Szeged városa hasznosítsa. és eredeti rendeltetésének megfelelően a muzeális értéket képviselő helyi műtárgyegyüttest üzletként használja. T. KNOTIR MARTA Egy öreg matricula meséje Az öző nyelvjárás első kézírásos emléke? A török hódoltság idején, nagv iából a XVII. században magyarság megtartó ereje Szegedre összpontosult. A ferencesek által vezetett- alsóvárosi plébániát és rendházat a török meghagyta a barátok kezén, mert a kolduló szerzeteseket a saját derviseikkel hasonlította, s szegény szerénységüket bizonyos mértékig még tisztelte is. A Szeged alsóvárosi plébánia tulajdonában van egv latin születési anyakönyv (matricula). mely lényedben 1663—1693-ig tartalmaz adatokat. A szeged-csanádi püspöki hatóságok engedélyével. Hamvas István prépost plébános közreműködésével igen érdekes adatokat sikerült ebből felderíteni, túl az általános anyakönyvi, nemzetiségi stb. szaktudómányi területeken. Az anyakönyv: részlet, mert első teleírt oldala év megjelölése nélkül folytatólag eszközli a bejegyzéseket. Az első középre írt dátum az 1663. év. de a későbbiek folyamán két év hiányos. A nyilván utólagos számozás 880ig tart. de ha ellenőrizzük, kisül. hogy csak 850 oldal van. Jelen hivatkozásban természetesen az oldalakon szerenlő eredeti számozást használjuk. Ez a születési anvakönw ebből a korból és a HÓDOLTSÁGI TERÜLETRŐL igen nagv ritkaság. sőt valószínűleg EGYEDI DARAB. Az anyakönyvezés a tridenti zsinat határozata szerint történt — világosít fel bennünket Hamvas István prépost plébános —. tehát tartalmazza a származási helvét (origo). a keresztelt és szülei, valamint a keresztszülők nevét és kezdődik mindig a keresztelő pap teljes nevével, kivételesen más egyházi vonatkozású adattal. Az anyakönw borítóján különböző mondatok, a szövegben egvegy magyar szó (fiat, leániát= leányát) előfordul, sőt török szöveg is van. de itt egvelőre nemcsak szegedi vonatkozású. hanem országos érdeklődésre számot tartó, nem annyira tudományos. mint inkább NÉPI JELLEGŰ ÉRDEKESSÉGGEL foglalkozunk. Más forrásból is tudjuk ugyanis, hogv már a felszabadulás előtt sok török férfi beilleszkedett a magvar környezetbe. Ezek a török kivonulása után is itt maradtak, maguk is megkeresztelkedtek. ígv 1687-ben. február 15-én. egyszerre három török gyereket is kereszteltek: János. János Farkas és Anna névre. A keresztszülők magvarok voltak 1688-ban egy újabb Anna került az. anyakönyvbe, török származású, atyja „török arszlán"! Édesanyja RASA. Keresztszülei: Lantos Gergely és Szabó Zsuzsanna. A visszamaradt törökség szépszámú lehetett és tudjuk más városokhoz hasonlóan (Buda. Eger) is. hogy nyelvünket hamar elsajátították. ió alkalmazkodó készséggel rendelkeztek és ígv a törzsökös masvarság befogadta őket. nyilván már a török megszállás alatt tett jószolgálataik révén is. Bálint Sándor. Szeged kiemelkedő néprajztudósa, a szegedi népiség. sőt a SZEGÉDISÉG MINDÖNÖSE (a hogv saját magát titulálta) megállapítása szerint erre mutatnak nyilvánvalóan török eredetű személvneveink: Kara, Török. Halál (Halilból) Galaburdl (amely később Galabárdvra „előkelősödött') stb. Igen érdekes Bálint Sándor azon megállapítása, hogv az alsóvárosi BULLÁS családnév eredetileg ragadvánvnév volt. s a BUJA-BULA török szóból ered. HÍMZÉSBEN JÁRATOS török leánv lehetett, és magvarhoz menve feleségül, a családon előbb mint ragadvány, később. mint szabályszerű vezetéknév maradt meg a BULLÁS. Talán még túlzunk, ha legnagyobb nevezetességét az anyakönyvnek. az általunk felfedezett t és SZEGEDI ÖZÖ NYELVEMLÉKNEK nyilvánított, a mellékelt kép hatodik sorában található kitételt tekintjük. Szól pedig a sor a következőképp. „Die 19. Labádi Mihálvnak Fiat Mihálvt és Leaniát Kárát KÖRÖSZTÖLTEM .. ." maid a szokásos latin szöveg a keresztszülők megnevezésével. Ez a keresztelés a 63. oldalon és 1670. évi szeptember 19-én van bejegyezve, s a keresztelő neve. amint az előbbi adatokból kitűnik, fráter Franciscus SZEGEDI guardián. tehát Szeged' Ferenc gvardián házfőnök volt A gvardiáni minöséeet a Reizner-féle Szeged Történet III. kötete is bizonyítja. Véleménvünk szerint a szegedi népies öző nvelviárásnak ez az első KÖZNYELVI. eredeti írásbeli (nem diktált vagy másolt!) megnyilatkozása. Félreértés ne essék, nem állítjuk, hogv az özés ezelőtt, és főként más okiratokban is elő nem fordul. De főként csak helynevekben, tehát nem ennyire eklatáns köznyelvi használata és tiszta kiejtés szerinti írásban! Az anyaköny teljes anyagának szakszerű feldolgozását még csak ezután végzem, de nem állhattam meg hogy ezt az egyszerű, de tiszta örömhírt már most ne adjam az olvasó közönség tudtára igaz. magvar és szöged! büszkeségge1 „ JHL MAGVAKKÁ FERENC 0-yrf^^yvz^K'£**'ö-f*^-r^ 'p^VTxeV ^"Á^/tó^ £p ts (tyv ÍPt/ <T>-\ CL ^• • • * m -