Délmagyarország, 1983. december (73. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-03 / 285. szám

A neurobiológia szegedi műhelye Petri Csathó Ferenc versei Cs. K. T. Taorminában fúj a szél Jajce: világló lámpafényben Ám a cédrus mindennap magányosabban indul zarándokútra el utánad s csak nézi már zarándokútját ecset paletta patikuslegeny Egy nap a toronyban leugorhatnék — ha akarnék toronyablakból lógatom ki lábam úgy beszélik a pap macskája öngyilkos akart lenni egyszer , 8 innét rögvest a mélybe ugrott talpra esett de mindhiába agyveleje a kőre loccsant választhatok magam s magam között — allítja jean paul sartre öltsünk nyelvet a világra — tanácsolja egy fotón albert einstein töprengek tehát zuhanás közben kiöltsem-é a nyelvem Utána rák havának pacsirták szíve távolban dobog rég rák hava után zuhan rám halott ég sötétben élek a lámpa holott ég fakó tükörben szép hitem lobog még bár kerít balszerencse amint fát a kéreg s mibe belefognék dolog szerteszéled bor keserű volt kiürült a korsó talmi és lom már ami elébb volt jó fogytán a kedvem s mi van az is forgó napom is immár mind a legutolsó utána rák havának pereg csak mint a lomb és vérzik mint a szó mit az ember kimond Jelenidőben fehér ingem mint gyertyaláng lobng a gomolygó sötétben ama János jelenései közt mindig jelenidőben mindig az arcod bizonyossága nélkül madárról madárra fától fáig tükörtül tükörképig ma holnap holnapután hatnuhodva a szomjúságban Az ige Ma már érzem, hogy hiba volt ki is hirdetnem az igét; ma már tudom, hogy végzetes hiba. Tanítványok támadtak hirtelen. Nem is ismérem őket. Nem tudom miket zagyválnak össze-vissza. Handabandáznak, hallgatok. Tudom, ha önként nem megvek majd fölcipelnek ők a Golgotára. Tűnődve Két életemből egyet már elhibáztam; elhagytak sorra mind a nők, mert a másikról magyaráztam. A másik talmi: irodalmi. Dr. Csillik Bertalan egyetemi tanár 15 esztendeje áll a Szegedi Orvostudományi Egyetem anatómiai, szövet- és fejlődéstani intéze­tének élén. E jubileum alkalmából december elsején. csütörtökön délután az egyetem vezetői és a professzor munkatársai tudományos ülésen köszöntötték. Az intézetvezető professzor annáleszében a kö­vetkező főbb adatok állnak: 1927-ben született Szegeden, a SZO­TE-n végezte tanulmányait és szerzett kitüntetéssel divlomát. majd 1965 és 1968 között a J ATE—MT A elektronmikroszkópos laboratóriumát vezette. Kandidátusi minősítését 1962-ben. doktori fokozatát 1968-ban szerezte, ebben az évben nevezték ki tanszékvezető egyetemi tanárrá. Vendégprofesszorként dolgozott 1962—63-ban a Pennsylvaniai Egye­temen. 1977—78-ban a Harward Egyetemen. Számos külföldi kong­resszuson és tanulmányúton vett részt, több hazai és külföldi tudo­mányos társaság és szakmai folyóirat szerkesztőségi tagja. — Mindenekelőtt arra kérem, fordítsa le tudományterületének lényegét a szakmában nem jára­tos olvasók nyelvére. — A neurobiológia — mellyel a SZOTE anatómiai, szövet- és fejlődéstani intézetében tudomá­nyos szinten foglalkozunk — az emberi idegrendszer működését vizsgálja, igyekszik megismerni az idegműködés és -szerkezet legapróbb részleteit. A működés és szerkezet lehető legjobb is­merete tehet alkalmassá bennün­ket a hibás működés diagnosz­tizálására és a gyógyítás meg­kísérlésére. Elsőéves hallgatók­nslk minden alkalommal el szok­tam mondani, hogy az autósze­relő szakmunkástanulók minde­nekelőtt megismerik gépkocsik legapróbb részleteit, a működés fázisait — így tudják majd föl­ismerni és javítani a hibákat Mi is ezt tesszük — az ideg­rendszer működése megismeré­sének nagy szerepe van nemcsak a biokémia szintjén (azaz a na­gyobb építő egységek vizsgáló­dási szférájában), hanem még • a legfinomabb szerkezetek világában is. A műszerek , felbontási határáig igyekszünk eljutni, s az idegsejtekben, sőt az idegnyulványokban és -vég­ződésekben is kutatjuk azokat a folyamatokat, amelyekkel meg tudjuk állapítani, miképpen kép­ződik az emberi ingerület, ho­gyan működik, miként tevődik át. Három évtizede kezdődtek in­tézetünkben ezek a kutatások, akkor ezek világviszonylatban is kuriózumnak számítottak. — Az eltelt harminc esztendő­ben a vizsgálati műszerek, esz­közök és módszerek fejlődésével óriási eredmények születtek az idegrendszeri működés alapjelen­sége megismerése terén. E tu­dományos munkában jelentós szerepe van a Csillik professzor vezette intézetnek. Tudományos értékelésben olvastam, hogy vi­lágviszonylatban is megbecsült neurohisztokémiai iskola szü le­tett itt az idegrendszeri működés alapjelenségeinek molekuláris anatómiai szintű kutatására. En­nek központjában az idegi transz­misszió mechanizmusa áll, amely­nek átfogó értelmezésével kidol­gozták a neuronális citokémiai egység modelljét, kimutatták a sejtmembránban az enzimek lo­kalizációját és — elsőként — a membrán molekuláris szerkezet változását az ingerületáttétel so­rán. — Mindezek az eredmények azt igazolják, hogy annak idején jó irányban indultunk el kutatása­inkkal. Termékeny esztendőket tudunk magunk mögött, s ma­napság a világ neurobiológiai kutatásának egyik legfontosabb irányzatát képviseli az általunk kidolgozott megközelítési mód Vizsgálataink eredményeként ju­tottunk el bizonyos betegségek diagnosztizálásához és terápiájá­hoz. Mondok erre egy példát: egy igazi kutató szeme előtt min­dig az lebeg, hogy munkájával megkönnyítse a tudomány kö­vetkező lépését. Az alapkutatás­nak sohasem lehet előre megha­tározott praktikus célja, viszont a tudomány története igazolja, hogy minden valamirevaló kuta­tómunka meghozta a gyakorlat szamára is hasznosítható követ­kezményt Annak idején vizsgá­latokat végeztünk az izmokban levő idegvégződések működésé­nek megismerésére. Tudniillik ezeken keresztül speciális enzim­fehérjék helyét lehet kijelölni, amelyek elbontják az enzimet és átadják az ingerületet az izmok­nak. .Közben nálunk is nagymér­tékben elterjedtek a mezőgazda­ságban a foszfortartalmú per­metezőszerek. Hirtelen megnöve­kedett az intenzív osztályokon a mérgezettek száma. Kiderült, hogy ezeknek az általunk vizs­gált enziméknek sérüléséről, mér­gezéséről van szó. Alkalmunk nvüt arra, hogy megvizsgáljuk a folyamat mechanizmusát, fölis­merjük a lejátszódó folyamato­kat, és kísérleteket végezzünk az ellenlépések megtételére. — Megütötte szememet egy na­gyon fontos megállapítás. Az, hogy Csillik professzor „világvi­szonylatban is megbecsült neu­rohisztokémiai iskolát teremtett". Ez azért figyelmet érdemlő, mert olyan sokat hallunk, olvasunk arról, hogy mintha kihaltak vol­na a tudomány iskolateremtő mesterei. Hadd kérdezzem meg, mit jelent ma, a nyolcvanas évek elején tudományos iskoláról szólni? — Nem könnyű a válasz, de nem térek ki előle. Az iskola, vé­leményem szerint, nem lokalizál­ható az intézet falai által beha­tárolt 500 négyzetméteres terü­letre. Ügy gondolom, van vonza­sa és kisugárzási ereje, kiépített nemzetközi kapcsolatrendszere, képvisel egy nemzetközi színvo­nalú szellemi-kutatási bázist, a szakma egy szúk területén vi­lágviszonylatban is számottevő eredményeket produkál. Másfél évtizedes intézetvezetői tevékeny­ségem során — sőt azt megelő­zően is — igyekeztem a ver­senyképesség fejlesztese érdeké­ben kiépíteni a legszélesebb kö­rű hazai és nemzetközi kollabo­rációt. Régen lejárt annak az ideje, amikor egy intézet egy helyen és önállóan képes volt nemzetközileg jelentős kutatási eredményeket, elérni. Ma itt, Sze­geden. az egyetemi tanszékekkel és intézetekkel, valamint az MTA Biológiai Központjával sikerült olyan kooperációt megszervezni, amely gyümölcsöző minden részt­vevő számára. Használjuk egy­más műszereit, átadjuk a tapasz­talatokat. szakembereket képe­zünk. Állandó kapcsolatokat tar­tunk fenn a neurobiológia világ­viszonylatban is elismert kuta­tási műhelyében. így például a Max Plank Intézet, laboratóriu­mával. az USA több egyetemé­vel. Munkatársaink ösztöndíjas LUKOVS7.KT LASZLO: FF.KVÖ NÖ éveikben kísérleteket végezhet­nek — melyeket mi inspiráljuk, az eredményeket hazahozzák —, tapasztalatokat szerezhetnek és kapcsolatokat köthetnek. A fej­lődéshez erre az intenzív és ak­tív együttműködési rendszerre is szükség van. Fontos feladatnak tekintjük az utánpótlásnevelést, kezdve a tudományos diákköri munkától — melynek legfőbb feladata, hogy megismertessük a hallgatókkal a tudományos gon­dolkodás elemeit, a kutatás mód­szertanát, az elméleti és kísérle­tes munka kölcsönhatását — a klinikumi tevékenységre való felkészítésig — konkrét tapasz- ' falatok bizonyítják. mennyivel jobb eredményeket érnek el azok a klinikusok, akik ifjú korukban tudományos kutató intézetben készültek fel szakmájukra —, egészen a nemzetközi színvonalú tudományos munka mecénálá­sáig. Nálunk hetente tartunk re­ferálásokat, ami aprómunkának tűnik, de ilyenkor a legfrissebb szakirodalommal ismertetjük meg egymást s nyomon követve a világ élvonalának állását, gya­koroljuk az angol nyelvet és a vitakészséget. Valószínű, hogy nem mindenkiből válik elismert kutató, de a kifutási lehetőséget minél több fiatalnak meg kell adni. s együtt kell örülni egy­egy szép kísérlet eredményének, annak publikálásának. Intéze­tünk munkatársai az elmúlt év­tizedekben 64 előadást tartottak San Franciscótól Volgográdig — elismerést szerezve a nálunk fo­lyó neurohisztokémiai kutatások­nak. — A csütörtöki tudományos ülés témái közül melyeket emel­né ki, mint a legfrissebb és leg­nagyobb eredménynek számító előadásokat? — A neurohisztokémia az idegrendszer molekuláris szerke­zetkémiai mechanizmuséval és változásaival foglalkozik, tehát az egészséges működés ismereté­ben, valamint megváltozott, be­teg struktúra ismeretében kezd­hetünk hozzá a terápia, a gyógy­szeres kezelés kísérleteihez A csütörtöki tudományos előadá­soknak mintegy fele a gerinc­velői fájdalomérző központ hisz­tokémiai elemzésével foglalko­zott. Nem véletlenül, hiszen a közelmúltban jöttünk rá ennek alapvető törvényszerűségeire. A gerincvelő fájdalomérző köz­pontjának egyik dinamikus reak­ciója a fájdalomérzés kikapcso­lásával jár. Ez olyan jelentós fölfedezés, hogy a jövő évi hisz­tokémiai világkongresszus egyik tő témája lesz. Lehetőséget lá­tunk abban, hogy„ a krónikus fájdalmak kezelésére új gyógyá­szati eljárásokat dolgozzunk ki, együttműködve a SZOTE Ideg­es elmekórtani klinikájának mun­katársaival. E fölfedezés újabb kutatási lehetőségeket rejt ma­gában. — Szegeden született, itt volt medikus, tudományos kutató és oktató munkája is a Szegedi Or­vostudományi Egyetemhez köti. Biztos vagyok abban, hogy pá­lyája során sok volt a csábítás, mégis hű maradt városunkhoz. Vajon miért? — Az embert kötik a gyökerei. Ebben a városban születtem — ös-szegedi vagyok. Talán megma­gyarázni sem lehet másoknak, mit jelent a Tisza, vagy a csó­nakház. Már elsőéves egyetemis­taként ebben az intézetben dol­goztam. Az egyetem életem ér­terme. ez a város az otthonom. Nagyon jó az egyetemen a kü­lönböző tanszékek és intézetek között az együttműködési kész­ség. még nem volt arra példa, hogy a kapcsolatkeresés! valaki is visszautasította volna. Ez az alapja, hogy itt lehet alkotni, ez kárpótol a szerényebb körülmé­nyekért. Mert azt el kell mon­dani, hogy ha megfelelő labora­tóriumok, műszerek és eszközök állnak is rei3d'»lk«~értml-""" -fe azzal is tisztáhaj, 1 "11 *. napjainkban a müszerpar eer gyorsan elavul, és számolnunk kell gazdasági nehézségekkel is. I Ügy érzem, azok a* műszereink és eszközeink megvannak, ame­lyekkel részesei tudunk lenni a nemzetközi versenynek. Azt r>e­dig őszintén szeretném, hogy ha Szeged városa küllemében is legalább olyan szép és gazdag lenne, mint amilyen szellemi ér­tékeket takar. TAND1 LAJOS \

Next

/
Thumbnails
Contents