Délmagyarország, 1983. december (73. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-03 / 285. szám

Szeinie Borbándi János, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese és Ábrahám Kálmán építés­ügyi és városfejlesztési mi­niszter pénteken felkereste a főváros több nagy építke­zését, és tájékozódott a munkák helyzetéről, az ered­ményekről, a gondokról és az ütemtervek teljesítéséről. A látogatási program el­ső állomásán, o Marx téri Skála-Metró áruház és a MÁV közös épületénél So­mogyi László, a jKözépület­építő Vállalat igazgatója és az érintett tervező, beruhá­zó vállalatok, valamint az épület leendő tulajdonosai­nak képviselői tájékoztatták a vendégeket. Elmondták, mindent megtesznek, hogy a további késéseket elkerül­jék, és március végére át­adják az épületet. Így má­jus 2-án megnyithatja ka­puit az áruház. Az Állami Operaház re­konstrukcióján dolgozó épí­tők elmondták, hogy az elő­irányzott részhatáridőket tel­jesítve, jó ütemben halad a kivitelezés. A program során meglá­togatták az Országos Trau­matológiai Intézet építőit, és felkeresték a Kaszás-dűlői lakótelepét is, ahol az év végéig szinte két-három na­ponként újabb lakóházakat adnak át. A Kaszás-dűlőn, Rákoskeresztúron, Kispes­ten összesen 1500 otthont. A XV. kerületben megte­kintették az Ifjú Gárda úti 12 tantermes iskola építke­zését. (MTI) tárgyaiások Méhes Lajos ipari minisz­ter pénteken megbeszélést folytatott Vlagyimir Lisztov szovjet vegyipari miniszter­rel, aki a KGST vegyipari állandó bizottságának 62. ülése alkalmából tartózko­dik Magyarországon. A meg­beszélésen kölcsönösen nagy­ra értékelték a két ország vegyipara között kialakult és eredményesen fejlődő együttműködést. Kiemelték a mezőgazdaság kemizálá­sát biztosító agrokémiai egyezmény megvalósításá­nak jelentőségát. 1983-ban mindkét ország vegyipara mintegy 100—100 millió ru­bel értékben szállított part­nerének. Lehetőséget látnak az együttműködési megálla­podásokban. az 1988—90 közötti időszakra előirány­zott szállítások további bő­vítésére. A jevi évi tervről és köiiségvelésroi Tanácselnöki értekezlet Pénteken a Parlamentben értekezletet tartottak a fővá­rosi. a megyei és a megvei­városi tanácsok elnökei. Papp Lajos államtitkárnak, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének vezetésé­vel. Az értekezleten Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyet­tes. az Országos Tervhivatal elnöke adott tájékoztatást a jövő évi terv és költségve­tés előkészítő munkálatairól, s előadásához Hdtényi István pénzügyminiszter fűzött ki­egészítést az 1984-es költség­vetés kialakításáról. Az Országos Tervhivatal elnöke bevezetőben emlékez­tetett arra. hogv a külső .és belső gazdasági tényezők tartósan hatnak a tervezés­re. ezért a jövő évi tervnek is változatlanul a fő célja: meg kell őriznünk népgaz­daságunk fizetőképességét, megszilárdítani külső egyen­súlyát. oltalmaznunk a már elért életszínvonalat. A tanácsi tervezésről szól­va kiemelte: 1'984-ben a be­ruházási lehetőségeket és forrásokat a legfőbb társa­dalompolitikai célok figye­lembe vételével az ideinél iobb egyensúlyban kell tartani. A tanácsok fontos feladata lesz. hogv segítsék a gazdálkodó szervezeteket a tervek teljesítésében, s a közösségi feladatok megvaló­sítása során törekedjenek a lakosság erőinek bevonására. Az eddigi eredményeket iellemzi az a tény. hogy a 100 lakosra jutó legfonto­sabb alapellátási mutatókat illetően a megyék többségé­ben már 1983-ban elért-k vagy megközelítették az 1985-re tervezett szintet, te­hát több óvoda, bölcsőde, is­kola. egészségügyi létesít­mény készült el. Tapasztal­hatók azonban elmaradások ígv például a gyógypedagógiai és a szociális ellátás fejlesz­tésében. az ivóvízellátásban a városgazdálkodásban. a szennyvíztisztítás nagvobb létesítményeinek elkészülté­ben. Az Országos Tervhivatal elnöke szólt a VII. ötéves terv előkészítéséről és a gaz­daságirányítási rendszer fej­lesztésének fő irányairól, va­lamint a népgazdaság hosz­szú távú tervkoncepcióiról is. amelyeknek kimunkálásához, az egyes megyék tanácsai sok segítséget adhatnak. Heténvi István pénzügy­miniszter a tanácsi költség­vetésekről szólva hangsú­lyozta: rendkívül fontos, hogv azok iól illeszkedjenek társadalmi programjainkhoz. Megállapította, hogv a taná­csok idei pénzügvi gazdálko­dása tervszerűen alakul, s a jelek szerint a költségvetési hiánv a tervezettnél kisebb lesz. A követelménvek vár­hatóan jövőre sem lesznek kisebbek. Áz értekezlet második na­pirendi pontiaként Nyitrai Ferencné államtitkár. a Központi Statisztikai Hiva­tal elnöke tartott tájékozta­tót a KSH és a tanácsok kapcsolatáról, maid az ér­tekezlet résztvevői tájékozta­tót hallgattak meg a tanács­igazgatás korszerűsítésével kapcsolatos teendőkről is. Papp Lajos államtitkár elő­terjesztésében. (MTI) Sok is, kevés is A hetvenes években erő­teljesen fejlődött a magyar bútoripar. A negyedik öt­éves terv időszakában a nagyobb gyárak felújítását végezték el, az ötödik öt­éves terv idején pedig a kisebb üzemek kaptak mo­dernebb gépeket. A befek­tetett miliiók hatására az elmúlt évtized végére 1970­hez viszonyítva két és fél­szeresére nőtt a termelés mennyisége. Ugyanebben az időszakban az összes export a négyszeresére emelkedett, még. ennél is nagyobb mér­tékben nőtt a dollárelszámo­lású kivitel. A nyolcvanas évek eleién megállt a dinamikus fejlő­dés. A hazai boltokban már nem hiánycikk a bú­tor. Tavaly a bútorértéke­sítéssel foglalkozó belkeres­kedelmi vállalatok eladóté­ri és raktári készletei a kétszeresére emelkedtek. A másfél milliárdos készlet már kielégítő választékot biztosíthatna a vevőknek, ha... Ha nem lenne oly sok — egyes szakemberek becslése szerint több mint 50 százalék! — az eladha­tatlan vagy csak nehezen értékesíthető bútor a raktá­rakban. Az inkurrens kész­let nagy része törött asztal és szék, sérült szekrénysor, használhatatlanná vált fek­vő alkalmatosság, de van­nak a divat fordulatait síny­lő cikkek is. A készlet sza­porodását nem kísérte az amúgy is szűkös raktárte­rület megfelelő növekedése. JN vékony falemezek és a kárnit sérülékeny felületek, a szükségraktárakban foko­zott veszélynek vannak ki­téve. Nagyon kevé.s a be­mutatótér. Mindössze az ország 19 Domus áruházá­ban végzik az árusítást vi­szonylag korszerű körülmé­nyek között. Az évi forga­lom hetven százaléka a kis boltokban zajlik. A szűk eladótérben elképzelhetetlen a kulturált értékesítés, az eladók aligha tudják elme­sélni a vevőknek, hogy mi­lyen áruk szunnvadnak be­csomagolva a raktárban. A tőkés piacon a dekon­junktúra miatt nehéz eladni bútorgyáraink termékeit. A magyar bútorexport fekete éve volt 1982. A vállalatok, félvén attól, hogv hazai áraikat a külföldi eladási áraikhoz igazítják »— eny­hén szólva —, nem igye­keztek termékeiket a hatá­rokon túl elhelyezni. Az idén sikerült jelentős ex­portnövekedést elérni. Ez arra elegendő, hogy kivite­lünk az 198 l-es szintre áll­jon vissza. Innen indulhat el jövőre talán egy valódi növekedés. A gondok közepette akad bővm tennivaló. Van mit jaHtani az anyanoazdálko­dásqn. Az ipar által a bú­torokéi beéoített fenyőfák­nál néhol 350 százalékkal több a hulla­dék. Néhány szövetkezet a nagyobb IP^SŐ darabokból készít valamit (játékot, fő­zőkanalat, szerszámnyelet stb.). Ez azonban nagyon kevés. Az. hogv a faanyag 80—85 százaléka elvész, nemegyszer még tüzelésre sem használják, feleslegesen drágítja a bútorokat is. Ezt a hulladékhányadot a kivá­gott fa. és a bútorként ér­tékesített anyag különbsé­geként kell értelmezni. Te­hát nemcsak a bútoripar a pazarló, hanem a faipar is. Szükséges a két ágazat gyors összefogása. A fejlesztés időszakában jó lehetőségek voltak új cél­gépek beszerzésére. Az utóbbi időben csökkentek a vásárlások. Az elkényelme­sedett vállalatoknak gvorsan kell visszaállni a célgépek saját kialakítására. Gyorsí­tani és szélesíteni szüksé­ges a jelenleg szűk körű és lassú információcserét. A vállalaton belüli jó megol­dásokat az egész iparágnak át kell venni. Kívánatos lenne, hogy a gyártmányfejlesztésben a termelők az eddiginél job­ban támaszkodjanak a Bú­toripari Fejlesztési Intézet és a Műszaki Feilesztési Intézet szolgáltatásaira. Jő lenne gyorsabb ütem­ben bővíteni az elemes bú­torok részarányát. Egy év­vel ezelőtt a szekrények 18 százaléka volt az elemes megoldású, az idén már neJ gyede. Ez még mindig ke­vés. kereskedők szerint je­lenleg 35—40 százalék lenüe az cptimálic arány. 1981­ben megszűnt a gyermekóú­torok állami ártámogatása. A dotáció megvonása után túl sok vállalat állt le ezek­nek a cikkeknek a gyártásá­val. Idehaza nincs becsüle­te a kis bútorok és kiegé­szítő elemek gyártásának. Célszerű lenne, ha néhány nagyobb üzemben á főter­mék darabjainak méretre fűrészelésekor leeső anyag­ból ilyen árukat készítené­nek. Három-négy szövetke­zetnek érdemes lenne csak székek és egyéb kis búto­rok készítésére berendez­kednie. Az értékesítés és a ter­melés kapcsolatának egy­szerűsítésére volna szükség. A vállalatoknak és szövet­kezeteknek közvetlen infor­mációkat kellene kapniuk az értékesítésről. Kívánatos lenne, hogy növeljék saját és a társulásos boltok for­galmát. A hetvenes évek­ben nem mindig követte a termelés bővülését az el­adási lehetőségek gyarapo­dása. Akkoriban az egyik dunántúli gyár raktárról is árusított. Persze, nem min­denkinek. csak a saját dol­gozóinak. vagy aki ismerőst, rokont tudott a gyárkapu­kon belül. Az ilyen érté­kesítéskor az sem volt gond, ha az egyik garnitúra a má­sik szövetével tetszett a ki­váltságos vevőnek. A gyár három napon belül ..össze­hozta" a kért vázat és hu­zatot. Ma az értékesítésben ez lenne az egyik követendő modell, de nemcsak „pro­tekciósoknak". Már-már frázisként hat kimondva és leírva, hogy a magyar gazdaságnak min­den kis exportlehetőséget meg kell ragadnia. így van ez a bútorkivitel esetében is. Sőt! Ezeknek a cikkek­nek a gyártásánál alig hasz­nálnak importanyagot, így a kis mennyiségű értékesí­tés is magas tiszta bevételt eredményezhet. Bőle István 73, évfolyam 285. szám 1983. december 3.; szombat Ára: 1,80 forint YILÁG PROLETÁRJAI, nj EGYESÜLJETEK! VatlászksraÉifáseii Szólnak a puskák a hétvégi határban: a vadászok megkezdték a „betakarítást". A pillanatképek így követ­keznek: „No. lássuk, ittak-e célzóvizet?" — „Vajon lesz-e vad a hajtásban?" — „A gazdi ezért megveregeti a buk­simat ..." — „Úgy szép a hajtó, ha cipekszik, s még szebb, ha csinos!" — Teríték, tiszteletadás a vadnak" — ..lgF könnyű! Ma már mindenki kocsival jön..." — „Cél..J Tűz!" „ Gyenes Kálmán képriportja

Next

/
Thumbnails
Contents