Délmagyarország, 1983. november (73. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-13 / 268. szám

5 Vasárnap, 1983. november. 13. • • Ötven sor sok vagy kevés? Néha bizony léggömbfóvásnak tűnik, máskor úgy kell beleerőszakolni a mondandót a szűk két gépelt oldalba. Mivel „az újság nincs gumiból" — idézhetem a szerkesztőt —. vasárnaponként ezen a tenyérnyi helyen mondom a magamét. Elsőként az egyetemisták és a színház nem mindig felhőtlen kapcsolatáról. Óvakodni szeretnék a divatos fogásoktól. Nem nosztalgiázom (bezzeg. a mi időnkben, pirosra vertük a tenyerünket a kakasülőn!), nem példálózom (miként feszült egymásnak jó tíz éve a sikerei csúcsán levő Egyetemi Színpad és a város teátruma), bosszankodni sem szeret. nék (pedig tudok, az elmúlt évadok statisztikáiba bepillantva. arról, hány egyetemistának volt színházbérlete). voksolni sem akarok (sem az igények látszatóból font egyetemi páncélzatok, sem a színház gyakran sziszifuszinak tűnő agitációs attakia mellett), s óvakodom az intelmektől is (nagy fába vágták a fejszét!...). Nagyon korszerűtlenül: örülni szeretnék! örülni annak, hogy ismét van egy lelkes csapat, amelv olyan egyetemistákból vei buválódott. akik nem restellik szeretni a színházat. S nemcsak vonzódnak iránta, de igyekeznek megosztani élményeiket, a fiatalokra jellemző romantikus lelkesedéssel. terveket szövögetnek, és munkájukhoz társakat keresnek. Kultúrpolitikai alapszervezetnek nevezik magukat. Vállalásaikhoz. munkájukhoz apropó is kínálkozott. méRpedig Janus-arcú: 100 éves a szegedi színház, amelv ugyan a rekonstrukció miatt éppen nincs, illetve két év múlva ismét lesz (!). Elképzeléseik hosszú távúak — már amennyire egy ideiglenesen szegedi egyetemista tervezhet. Alapvető céljuk, hogv létrejöjjön az oly régen áhított párbeszéd ..a jó színházat igénylök és az egyetem felé nyitni akaró színház" között. Támogatókra. segítő társakra is találtak, nemcsak a színház vezetésében, művészei között, de a városi tanács művelődésügyi osztálván is. Böngészem a terveiket, s örömmel tapasztalom, hogv nem belterjesek elképzeléseik, élményeiket szeretnék megosztani minden, színház iránt érdeklődő, művészetet szerető városlakóval. A Bartók Béla Művelődési Központ tál közösen volt. szegedi művészekkel szerveznek beszélgetéssorozatot. Bizonyára a régi színházlátogatók — tán a mostani szervezők szülei — szívesen találkoznak maid óiból szegedi deszkákon Lehoczkv Zsuzsával. Szemes Marival. Mécs Károlyival. Mészáros Ágival. Inke Lászlóval. Moldován Stefániával. Simándv Józseffel, a rendező Ádám Ottóval, a volt dramaturggal. Karinthv Ferenccel. Szeretnék összegyűjteni a színházzal kapcsolatos fényképeket, dokumentálni az újjáépítés fázisait. Közvélemény-kutatást indítanak, mintegv kétezer kérdőív számítógépes feldolgozásával keresnek választ a műsorpolitika. a stílusok, műfajok megannyi kérdésére. Tavasszal a színház vezetői nyílt napon találkoznak a nézőkkel, s igvekeznek megismerni a színpad hátországát is. Kérésük a Szegedi Egyetemben megielent. néhánv sorát idemásolom: „Ha van valamilyen színháztörténeti anyagotok, fénykép, műsorfűzet, plakát, juttassátok el hozzánk! Ha ismertek volt szegedi színészeket, segítsetek meghívni őket! Örömmel várjuk azokat, akik felkutatnák velünk a színház raktárait, részt vennének a kiállítások előkészítésében, vagy a szervezés bármely más területén." (Székhelyük a JATE Mora kollégiuma.) Mit kívánhatunk az indulás heteiben ennek a csapatnak? Kitartást, szorgalmat és sok-sok segítőtársat. Megérdemli a színház is. közönség is. Én fölajánlok újabb ötven sort! Tandi Lajos Kiváló Együttes Áz üllési „Fonó /# Régóta kacérkodtak a gondolattal Üllés lakói: táncegyüttes kellene ide, híresneves, hadd emlegessék a falut a művészetek berkeiben is. ha már a mezőgazdasági kultúrában ott a siker. Rájöttek aztán, nem megy ez csak úgy, jó szándékból. Szakértelem is szükségeltetik, akárcsak a barackosokban. Évekig tartó próbálkozások után hat esztendővel ezelőtt végre egy életképesnek tetsző csapat alakult — néptáncot tanulni járt a falu iskolás gyei-ekeinek többségé. Kozma László (most a DÉLÉP-táncegvüttes vezetője) irányította őket, aztán egy évvel később átadta a helyét Nagy Albert koreográfusnak, a Szeged Táncegyüttes művészeti vezetőjének. A Népművelési Intézet által odaítélt kimagasló szakmai. művészeti, közösségi teljesítményért az amatőr csoportoknak járó kitüntetést, a Kiváló Együttes címet most kapta meg az. üllési Fonó Táncegyüttes. Képviselői pénteken vették át az. oklevelet. Budapesten. Ámuldozik a kívülálló: hogyan sikerüli a viszonylag rövid idő alatt, immár sokfelé számon tartott, jó hírű együttessé szervezni-nevelni az üllési 'iskolásokat? Akik persze már nem általánosba járnak (hárman-négyen. ha vannak 14 éven aluliak az élcsoportban), tutnem — főként Szegedre — középiskolákba, vagy munkahelyekre. S tán itt a magyarázat egyik fele: sikerült megtartani őket. Nyilvánvalóan t áncpedagogusi erenyek, sikerélményeket hozó szakmai-művészeti eredmények kellettek, hogy az üllési iskolapadokból kinőtt fiatalok ne legyenek hűtlenek a tánccsoporthoz. Mindehhez persze pénz is szükségeltetik. A Fonó gazdája az Afész: a próbahelvet a művelődési ház adja és sokat vállalnak munkatársai a szervezési teendőkből is. Az általános iskola igazgatója es tanári kara ott segített, ahol .tudott, a szülök lassacskán megértették, nem haszontalan szórakozás a tánc. Kaptak már eddig nívódíjat, a szövetkezeti együttesek minősítésén az Arany harmas fokozatot. Az után•pótláscsoport az úttöröszemléken aranyokleveleket gyűjtött be. Kei éve nemzetközi gyermekfesztiválra hívva őket az ankarai tévé és rádió. az idén nyáron pedig három hetet töltöttek Franciaországban. Van már egy junior-díjas táncosuk. Nagy Róbert, aki az országos szólótáncversenyen kapta a kitüntetést. Nemrégiben Drugovácon vendégeskedtek, s a belgrádi tévé újra számít a fellépésükre a decemberi gá lamúsoraban. S. L. Postaládánkba a legkülönbözőbb terjedelmű levelek érkeznek. Természetes, hogy bizonyos panaszok — amelyek esetenként több hónapig tartó tortúrákról tájékoztatnak bennünket' — hosszabb terjedelmet igényelnek, mint egy-egy apró bosszúság ismertetése. Akad azonban jó néhány olyan írás, amelynek tartalma, a bejelentés oka nem indokolja a több oldalas fejtegetést, a téma megértéséhez szükséges lényegtelen részletek megírását. F.z utóbbi típusú levelekből — és általában a panaszos írásokból — igyekszünk a lényeget, az ügy megoldásához fontos tényeket kiemelni és azt közzétenni. A rövidítések legfőbb oka e rovatunk rendszerint kevésnek bizonyuló sorainak száma és arra való törekvésünk. hogy vasárnaponként lehetőleg minden — azon a héten — érkezett levél a „ládába" kerüljön. Szánom e rövid tájékoztatást válaszul Gombos Jánospostaláda társszerzőnk az olvasó né reklamáló levelére, aki elégedetlen voit első panaszos írásának — amelyben pénztárcája ellopásáról ír részletesen — sorokban való közlésével. Válaszképpen esak annyit. Annak ellenére, hogy most kiemelt, lő helyen írjuk, kérjük: legalább az idős asszony igazolványát juttassa vissza az elvevő — nem hihetünk abban, hogy levelének további részét közölve gátat szabhatunk az egyre szaporodó bűncselekményeknek, lopásoknak. lálkoznia olyan gépkocsi vezetővel, aki udvariasai helyet kért á felszálló kis gyermekes anyukáknak, mii den alkalommal közölte a megállóhelyek nevét, mi több, még arra is kiterjedt a figyelme, hogy az autóbuszt követő troli utasai közül egy-egy megállóban bevárja az átszállókat. Barna Mihály a Vakok Intézetében megrendezett műsoros estről tudósít. A zenes összeállítást a fegyveres erők tiszti klubjának nyugdíjas kisegyüttese adta. A kitűnő hangulatú esten a kisegyüttes nagy sikert aratott. Válaszol az illetékes Jogos és jogtalan Kondár Lászloné Budapestről küldte levelét, amelyben a következő történetet írta meg: „OKtóber 29-én a 6 óra 35 perckor Szegedről induló Naplen.y expresszre váltottam jegyet. A pénztárosnőnek odaadtam a személyi igazolványomat, a nyugdíjas vasúti igazolványomat es benne 100 forintot. A jegyváltás annak rendje és módja szerint megtörtént, mivel azonban rosszul látok, visszaadtam a jegyeket, kérve a pénztarosnőt, mondja meg, pontosan hova szól a helyjegyem. A vonaton derült ki, hogy csak helyjegyem van és hiányzik a menetjegy. Három MÁV-dolgozo is ott termett hirtelen, es azon kívül, hogy megbüntettek 175 forintra, valamint elvették a kedvezményes jegyem, meg meg is szégyenítettek." Sajnos, most már nem bizonyítható, hogy levélírónk vasúti jegyét valóban nem kapta meg a pénztárnál, vagy esetleg nem vette észre. hogy kihullott igazolványából. Áz eset végkifejletét illetően — úgy véljük — azonban lényegtelen, miért nem tudta felmutatni a menetjegyet. Nem marasztalhatjuk el — bizonyítékok hiányában — sem a pénztárosnőt. sem a kalauzt, aki kötelességét teljesítette. De elmarasztaljuk — e konkrét történet kapcsán — a tömegközlekedési eszközökön történő jegyellenőrzések módját, amelyek, ha nincs érvényes jegye az, utasnak, általában — tisztelet a kivételnek — emlékeztetnek valamiféle bűnvádi eljárásra, pellengérre állításra, mint hivatalos, a megszégyenítés látszatát is elkerülni igyekvő intézkedésre. Levélírónkkal egyetértve reklamálunk a becsületes — noha esetenként figyelmetlen — utazóközönség nevében: a jogos pénzbüntetéseket feleslegesen és jogtalanul kísérő megaláztatások ellen, villamoson. buszon és vonaton egyaránt. Nem beszélve arról a tényről, hogy Kondár Lászloné már csak azért sem lehetett csaló, potyautas, mert lebélyegzett utazási igazolványával bizonyítani tudta a jegyváltás tényét. Gy. D ezsöné MÁV-val kapcsolatos levelében a vasúti jegyek árának 100 százalékos emelését kifogásolja. ami elsősorban a kisnyugdíjasokat érinti és Rajtolja abban, hogy távolabbi városokban élő rokonaikat meglátogathassák. Panaszát csak közzétehetjük. változtatni e tényen — ugye, jól tudja — nincs* lehetőségünk. A betegnek nincs zsebkendő című cikkünkre a Piért Kereskedelmi Vállalat dél-magyarországi kirendeltsége a következő választ küldte: „Vállalatunk a Belkereskedelmi Minisztérium egyetértésével tervet dolgozott ki a papír zsebkendő ellátásával kapcsolatban, amelyből kiemeljük a következőt: a rendelkezésre álló árualapot mindenekelőtt a megyeszékhelyű ' városokba — ezen belül is a nagyforgalmű boltokba (ABC-áruházak) kell elsősorban folyamatosan szállítani. E kijelölésben nem szerepel a utórahalmi Áfészhoz tartozó és reklamáló SZTK U. számú rendelőintézetének büféje. Mindettől függetlenül a betegellátás érdekében természetesen nem zárkózunk el attól, hogy a mórahalmi Afész e boltja a készletből rendszeresen és folyamatosan kapjon papír zsebkendőt. Ez ügyben megkerestük a mórahalmi Áfészt, s ha beleegyezésüket adják, nem lesz akadálya, hogy a bolt forgalmazza a papír zsebken.döt." Dr. Lénárd László, a Szegedi Posta igazgatóhelyettese két cikkünkre is reagált. A Nemcsak a posta című írásunkra a következő választ küldte el: „A KPM 2/1983. (II. 16.) számú rendelete szerint az 1983. évi üzemanyag-felhasználást az 1982. évihez viszonyítva 5 szazalékkai csökkenteni kell. A rendeletben előírtakat a tervezett feladatok ellatása és a szolgáltatások színvonalának csökkenése nélkül kell megvalósítani. Az üzemanyag-megtakarítás realizálása a belső postai kilométerek átcsoportosítását és a szállítási költségeken belüli arányok megváltoztatását tették szükségessé. A feladatok maradéktalan ellátása, a postai gépjárműveken kívül idegen fuvarozóik, valamint dolgozóink saját személygépkocsijainak fokozottabb igénybevételét is megkívánja. Taxi igénybevételét csak különösen indokolt esetben engedélyezzük. Ez történt a magasépítési üzemnél is. A szállítási igényeket a lehető- • ség szerint postai gépkocsival, ezenkívül közhasznú közlekedesi eszközzel tervezzük megoldani." Észrevételek, üzenetek című cikkünkre pedig a következő tájékoztatást adta: „Rókuson és Ü jrókuson egyelőre nincs — vásárlási centrum hiányában — Lehető, eg egy hírlappavilon gazdaságos üzemeltetésére. Árusítunk azonban a Rókus 108-as épület trafikjában és tervezzük a Francia utca sarkán — népbolthoz közel — levő magántrafikban is á hírlapárusítást.'' Üj ABC-áruház megnyitása eseten ott is árusítanának, ha pedig kialakul a forgalmi gócpont, po6tai pavilon elhelyezését tervezik. összeállította: Kalocsai Katalin Vásárlói panaszok A nagyfai alkoholelvonó intézet beutaltjaitól kapott levélből arról tájékozódtunk, hogy hiányos a nagyfai kisbolt ellatása. Példának okáért hosszú ideig nem lehet kapni borotvakrémet. Munkás cigarettát, nápolyit, kekszet. Az üzlet vezetője megerősítette a ' panaszt. Az ellátás fogyatékosságának okozói a Fűszert által nem teljesített megrendelések. Vágó József (öthatom u. 38 A) október 20-an 8 mázsa dorogi sz.én és két mázsa tűzifa szállítását rendelte meg a Volán-irodában. Tüzelőjét mind a mai napig nem kapta meg. A Volán illetékesei elmondták, ilyen kis tételben csak igen hoszszú határidőre tudják vállalni a szállítást. E válaszszal elégedettek sem mi. sem levélírónk nem lehetünk, hiszen bizonyosak vagyunk abban, hogy nem egvetlen ember kér e városban kis tételű tüzelőszállítást. Talán ötletnek elfogadja a Volán, a következő javaslatunkat: nem lehet-e több,- esetleg azonos útvonalor fekvő megrendelőnek egyszerre szállítani kis tételű tüzelőjét? így . a gazdaságosság is biztosítható. Téglásné Nagy Piroska (Retek u. 4.) nem az eladókra. hanem vevőtársaira panaszkodik. Olyanokra, akik bizony nem vették figyelembe — s ennek okán nem biztosítottak előnyt — levélírónknak azért, mert sírós kisgyerekével vásárolt. Nyílt levél Makkosházara Üzenetek — sorokban K. P.-né szegedi levélírónknak válaszoljuk, hogy tanácsi bérlakás bérlőjének halála esetén az unokaja csak akkor folytathatja a bérleti jogviszonyt, ha a bérlő halálakor — állandó jelleggel — a lakásban lakott és más. folytatásra jogosult személy nincs. R. J.-nének Deszkre azt üzenjük: ha peren kívül nem tudnak a rokonokkal megegyezni a hagyatéki eljárás során, igényüket periben keli érvényre juttatni. Oláh Istvánné (Rózsa F. sgt.) a JATE kutató intézete — az úgynevezett Y-ház — előtti járda •bizonyos szakaszainak állapotát kifogásolja. Javaslata szerint, ha a városnak és az egyetemnek nincs pénze az immáron 13 éve csúfos állapotban levő jrrda rendbehozatalára, akkor társadalmi munkábar rendbehozható lenne. ' Kocsis Eszter (Töltés u.l kellemes buszos élményérő' tájékoztatott bennünket. A 21-es vonalon sikerült taTalálkozasunK a gyöngyvirág utcai kis uuíeuen szumoaton pur perces volt csüpán, azonban az ünlol ott hallottak meg most is ,.felejthetetlenek" szamomra. On a 3—4 eves kisliaval es — feltehetően — édesanyjával volt ott, En a családommal epp az alkalmi kis Vidám parkból ! jöttem a gyerekekkel, fér! jemmel — és hogy teljes ] legyen a gyermekek öröI me — ugv gondoltuk, meg| hívjuk magunkat egy kis csemegezesre. A csemegézés sikerült, azonban — már megbocsásson — az öntől hallottak megbotránkoztattak. Azt mesélte el az önnel sétáló hölgynek, hogy az j óvodába a no"vember 7-i ünnepségre süteméhyt és szörpöt kellett bevinni minden gyereknek. ön nem adott a kisfianak, hiszen majd visz más. Ügy sem hagyják a gyereket sütemény nélkül... Én óvónő vagyok. Nagyon pontosan ismerem tehát ezeket a kis ünnepségeket, a napokkal előtte való készülődést, teremdíszítést — az ünneplést. Mi, óvónők már jóval előtte összeállítjuk az ünnepség programját. megírjuk ' a forgatókönyvet, korcsoporttól függően összekészítjük és felrakjuk a dekorációt, elkészítjük az ajándékokat. Hol egy kis ötágú csillagot, hol zászlócskát. de mindig és minden gyerek kap az ünnepségen. Együtt örülünk, ünnepelünk. , Az ilyen ünnepélyes alkalmakból az óvoda többi dolgozója is kiveszi a részét. Nem égy dajka néni hoz ilyenkor hazai, maga sulötte süteményt. vagy cuxorkat, csokoládéi. a csoport gyerekeinek. A konyuan ilyenkor az ebed is ünnepi. Azonban koztudott, hogy az anyagi keretek vegesekj s ezert keijók a szülőket, hogy nehanéha 10 deka sütemenyt és egy kis üveg üdítőt küldjenek be a gyerekekkel. Mindenki a sajatjat fogyasztja. Szerencsére azonban — és most önre gondolok — van olyan szüló, aki nagy üveg üdí-~ tőt és 20—25 deka dobozos kekszet küld gyerekével. El tudja képzelni, hogy gyermeke mit erezhetett aznap. amikor üres kezzel érkezett. amikor az ünnep hangulata már mindenkire ráragadt. Az anyukája cserbenhagyta. Mindenki vitt valami apróságot. csak ő nem. Vannak olyan dolgok, amit csak ön adhat gyermekének, másra nem háríthatja. Az életét is ön adja, ön táplálja, nevelgeti. Így lesz a „magáé", a sajátja. És végül még annyit, hogy a megmaradt sütemenyt ®® szörpöt, ami nem fogyott el az ünnepen, eltesszük. és mindennap, amíg tárt. az ebédnél körbekínáljuk. Az üvegeket amelyikre a szülő nem tart igényt, visszaváltjuk, s az árából kartont, festéket, stb.. veszünk. Még az is meglehet. hoRy az anyák napi ünnepségre vesszük meg Önöknek. Édesanyáknak a virágot, hogy a piros kartonból kivágott üdvözlőkártya mellé tűzzük SzerencsCsné Bessenyei Éva Szeged, Nyitra u. 3 B