Délmagyarország, 1983. november (73. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-12 / 267. szám

3 Szombat, 1983. november 12. Bővül az együttműködés A vajdasági delegáció tapasztalatai A Jugoszláv Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége Vajdasági Tartományi Választmánya elnökségének háromtagú delegációja tegnap, pénteken — Csongrád megyei látogatásának utolsó napján — felkereste a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalatot Itt Darázs Sándorné igazgató és Dobó Imre. a pártalapszervezet titkára adott tájékoztatást a vállalat tevékenységéről. A Telofánov Milán, elnökségi titkár vezette küldöttség — amelynek résztvevői Horváth József és Hrk Anna elnökségi tagok — a kora délutáni órákban látogatást tett az MSZMP Csongrád megvei bizottságán, ahol Gyárfás Mihály, a megvei pártbizottság titkára fogadta őket. Ezt követően a Móra Ferenc Múzeumot és a Horváth Mihály utcai Képtárat nézték meg. A tárlatlátogatás vezetője dr. Zombori István volt. A vajdasági delegáció háromnapos Csongrád megyei látogatása záró megbeszéléssel fejeződött be. amelyen részt vett Horváth Lajos, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának osztályvezetőhelyettese. Nagy István, a népfront Csongrád megvei bizottságának elnöke. Molnár Sándor, megyei néDfronttitkár. dr. Márton Sándor, a népfront megyei alelnöke és Kulcsárné dr. Kiss Piroska. a népfront Szeged városi bizottságának titkára. A vajdasági vendégek a kora esti órákban hazautaztak. * Hazautazásuk előtt a vajdasági delegáció vezetőjét. Telofánov Milánt kértük a megyei látogatás tapasztalatainak értékelő összegezésére. Telofánov Milán — A Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottsága által szervezett sokszínű program lehetőséget biztosított számunkra, hogy a párt-, állami és társadalmi szerveknél. valamint a nagyobb vállalatoknál. üzemeknél telt látogatásainkon. megbeszéléseinken sok fontos kérdésről ejtsünk szót. Kiváltképp a gazdasági élet és fejlődés érdekelt bennünket. hiszen egymás jobb megismerése az alapja az országaink közötti gazdasági együttműködésnek és azoknak a közös lehetőségeknek. amelyekkel eredményesebben oldjuk meg — vagv csökkentjük — á világgazdaságban jelenlevő negatív hatásokat. A látottak igazolták számunkra, hogv^ bővül együttműködésünk a gazdasági élet területén. Konkrét példaként .említem a Csongrádi Tisza Bútoripari Vállalat és a Bácskatopolyai Bútorgyár, valamint a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat és a Horgosi Paprikagyár — immáron több éves — együttműködését. amelynek kiváló gyakorlati megvalósulásáról nyertünk bizonyosságot. Hasznos tapasztalatokat szereztünk a kulturális élet területein is. hiszen többek között betekintést kaphattunk a magyar oktatásügybe. A csongrádi mezőgazdasági szakmunkásképzőben tett látogatásunk volt különösen érdekes és hasznos. Sikeres és kellemes program volt még deszki vendégeskedésünk. a találkozás az itt élő délszlávokkal. Meggyőződtünk arról, hogy Mar gyarország nagy figyelmet fordít a nemzetiségek egyenjogúságára. és törekszik a nemzetiségi politika minél jobb megvalósítására, napirenden tartására. A megbeszéléseken természetesen szó esett gondokról, problémákról. különösen azokról, amelyek nálunk is és BZ önök országában is egyformán léteznek. így például a lakásépítés nehézségeiről. az új lakótelepek problémamentesnek nem mondható kommunális ellátásáról, a környezetvédelem fontosságáról, az iskolai tantermek rossz területi elosztásáról, valamint a népesedéspolitikáról és az ezzel kapcsolatos családtervezés fontosságáról. A szívélyes vendéglátás és a hasznos tapasztalatszerzési lehetőségek viszonzásaképpen a népfront Csongrád megyei bizottságának képviselőit a zárómegbeszélésen vajdasági látogatásra hívtuk, kértük, és várjuk. K. K. Az oktatás - létkérdés Dr. Kristó Gyula a fejlesztési javaslatokról A felsőoktatás fejlesztéséről 1981. februárjában hozott határozatot a Politikai Bizottság. Hónapokkal később szakmai munkabizottság alakult abból a célból, hogv előkészítse a minisztériumi fejlesztési javaslat kidolgozását. Ez év szeptemberében bocsátotta ki a Művelődési Minisztérium a „Javaslat a felsőoktatás fejlesztésére" című dokumentumot. s szakmai véleményeket kért róla a felsőoktatási intézmények oktatói és hallgatói testületeitől, a tudományos intézetektől, szakmai-társadalmi szervezetektől. A viták tapasztalatait is tekintetbe véve. decemberben a Minisztertanács elé kívánják terjeszteni a fejlesztés programját. Kongresszus elölt ! A MEM Több mint 300 küldött képviseli majd az országunkban élő német nemzetiségű lakosokat a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének december 3—4-re összehívott VI. kongresszusán. Miként a szövetség országos választmányának pénteken az MSZMP Politikai Főiskoláján tartott ülésén elmondták: csaknem 80 településen tartottak külöttválasztógyüléseket az utóbbi hónapokban. A felszólalók zöme az anyanyelv és a nemzetiségi kultúra ápolásának! fontosságát hangsúlyozta. Elismeréssel szóltak arról, hogy napjainkban sokkal több gyermek vesz részt a német nyelvoktatásban, mint öt évvel ezelőtt, ugyanakkor azonban szükségesnek vélték az oktatás színvonalának emelését. Szorgalmazták a többi közt, hogv további iskolákban vezessék be a német nyelvoktatást. s azokon a településeken, ahol németet is oktatnak, az óvodában is.foglalkozzanak németül a gyerekekkel. Örömmel nvugtázták. hogy a VII. ötéves terv időszakában a német nemzetiségiek is kapnak országos német oktatási központot, mint amilyen az országunkban élő többi nemzetiségnek már van. Kérték azonban, hogy ehhez hasonló területi német nemzetiségű yskolakomplexumot is létesítsenek, miként a többi nemzetiségnek már létrehozták. Az országos választmány ülésén megvitatták a kongresszusra készített beszámolótervezetet, határozatjavaslatot és az alapszabály módosítására vonatkozó tervezetet. (MTI) tájértekezlete > Tegnap, pénteken Kecskeméten az Erdei Ferenc Művelődési Központban Bács-Kiskun, Békés. Csongrád. Szolnok megyei gazdaságok, élelmiszert pari vállalatok vezetői részére tájértekezletet tartottak. A résztvevőket dr. Romány Pál, a Bács-Kiskun megyei pártbizottság első titkára köszöntötte, majd az idei eredmények vázolása után dr. Magyar Gábor, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes körvonalazta a jövőbeli tennivalókat. Dr. Szőlössy Endre főosztályvezető pedig az 1984-es esztendő gazdálkodását módosító konkrét szabályokat ismertette. Svéd ifjúsági küldöttség Csongrád megyében Az Állami Ifjúsági Bizottság meghívására november 6-a óta háromtagú svéd ifjúsági delegáció tartózkodik hazánkban. Megbeszéléseket folytattak az ÁIB vezetőivel és meglátogattak ifjúságkutatással foglalkozó intézeteket is. A látogatásra az 1985-ben megrendezésre kerülő nemzetközi ifjúsági év kapcsán került sor. A Svéd Állami Ifjúsági Tanács ugyanis ez alkalomból összehasonlító tanulmányt készít a Latin-Amerikában és Európában élő fiatalok életéről. E munkálatokba hazánk is bekapcsolódik, s a mostani megbeszéléseken a konkrét tennivalókat beszélik meg. Természetesen emellett igyekeznek minél jobban megismerkedni a magyar fiatalok életével is. A svéd ifjúsági delegáció tagjai — Margót Wallström, a Svéd Állami Ifjúsági Tanács elnöke, parlamenti képviselő, Benny Henrikson, az ifjúsági tanács főtitkára és Ary Paulson, a tanács titkárságának munkatársa — tegnap délelőtt Csongrád megyébe érkeztek. A megye életéről, gazdaságáról, a fiatalok helyzetéről, a megyei tanács ifjúságpolitikai tevékenységéről Szabó G. László, a megyei tanács elnökhelyettese tájékoztatta őket. Ézt követően városnézés során ismerkedtek Szeged nevezetességeivel, majd meglátogatták a Szegedi Ifjúsági Házat, ahol Havasi Zoltán, igazgató beszélt munkájukról. Az esti órákban a svéd fiatalok a József Attila Tudományegyetem ifjúsági klubját tekintették meg. Itt Kormos Tibor, a klub vezetője tartott tájékoztatót, majd szegedi egyetemistákkal beszélgettek a svéd vendégek. Ma délelőtt a KISZ Csongrád megyei bizottsága Politikai Képzési Központjába látogatnak a vendégek. ahol Horváth Miklós igazgatóhelyettes beszél az ifjúságmozgalmi kutatások helyzetéről, s eredményeiről. Délután a fehér-tói tájvédelmi körzetet tekintik meg a svéd fiatalok, majd visszautaznak Budapestrei, Dr. Kristó Gyula egyetemi tanár, a József Attila Tudományegyetem rektora tagja volt a „javaslatot" előkészítő Felsőoktatási Bizottságnak, és jól ismerj a szegedi intézmény oktatóinak vaskos dossziéba összegyűjtött véleményeit is. — Elöljáróban engedjen meg kérem egy kérdést, mely látszólag a formára vonatkozik. A kívülállónak úgy tűnik, a Politikai Bizottság állásfoglalása után késve indul a munka. Következésképpen a mostani, utolsó periódusban összesűrűsödtek a tzendök. A minisztériumi javaslat megvitatására — a téma fontosságához, meghatározó jellegéhez mérten — igen kevés idő maradt. De kétségesnek tetszik az is, hogy a szakmai fórumok, kiegészítéseit az ezután következő pár hét alatt megfelelően lehet földolgozni, és a Miniszterlar.ács elé terjeszteni. Mi erről az oktatói kar véleménye? — Akit érdekel a felsőoktatás sorsa, azt nem érhette váratlanul a „javaslat", az egyetemi berkekben „kék füzetnek" nevezett minisztériumi dokumentum tartalma. Bár természetesen mi is elégedetlenek voltunk a határidő rövidségével, mindent megtettünk, hogy a szegedi tudományegyetem valamennyi oktatója megismerje a fejlesztési koncepciót. Tanszéki értekezleteken, tanszékcsoporti ülésen, kari tanácsüléseken vitatták meg, természetesen a hallgatók képviselőivel együtt Egyik vitafórumon sem dicsérték a minisztériumot, amiért ilyen „katonás" rövidséggel kellett a véleményünket nyilvánítani és továbbítani. Ami aztán e véleményeknek a végleges dokumentumba való szerves beépítését illeti, magam is kételkedem. — Valószínűleg kialakult egy átfogó kép, valamilyen összefoglaló értékítélet a „kék füzet" tartalmáról, elveiről. — Az egyetemi közvélemény általában egyetértett a „javaslat" legfőbb célkitűzéseivel. Rugalmasan kitölthető fejlesztési elképzeléseket rögzített a minisztérium, a koncepció nyitott, alternatív jellegű, demokratikus. Folytonos megújulásra kész felsőoktatási rendszert céloz. A lényegre ügyel, amikor külön gondot fordít az úgynevezett „be- és kimenet" problematikájára, s az egyetemekre fölveendők és az onnan kikerülők összetételére a társadalmi szükségletek felől tekint. Most tudniillik bűvös körben mozgunk. Az öt év múlva szükséges szakemberek számát mint fölvételi keretszámot tüntetik föl, vagyis nem számolnak a lemorzsolódással. Aki bérűit, arra ítéltetett, hogy ott is maradjon. Megkapja a diplomáját és soha senki nem kérdezi tőle. hogy ötösök, avagy elégségesek vannak-e benne. Az egyetemen ilyenformán nincs versenyszellem, senki nem érdekelt abban, hogy jobban csinálja a dolgát. Nincs több ilyen ötéves időszak az életünkben, melyben ennyire közömbös lenne: hogyan dolgozunk. Ha az elégséges diplomával akár a legjobb állást is meg lehet kapni, s ha már a pályázati rendszerrel képtelenek vagyunk öszszeigazítani társadalmi és egyéni érdekeket, legalább találjunk ki valami olyasmit, hogy — mondjuk — a vörösdiplomás kapjon több fizetést... Visszatérve a kérdésre: a tervezet erényeinek elismerése mellett az egyetemi oktatók többsége túl általánosnak tartja a fejlesztési javaslatot. És néhány alapvető gond megoldatlansága miatt határozottan elégedetlenek vagyunk. — Melyek ezek a gondok? — Tisztázatlan maradt, miből óhajtjuk megvalósítani a korszerűsítést. Ha nincs pénz, a javaslat — írott malaszt. Megfelelő anyagi eszközök nélkül a dolog megbukik. Annyit hivatkoztunk már szemléletváltoztatásra, tudati fejlődésre... Itt az ideje, hogy kimondjuk: pénz kell. A társadalom törvényei, s a józan logika is arra intenek, hogy éppen a rosszabb gazdasagi körülmények között sürgető szükség az oktatásfejlesztés. Hiszen az oktatás határozza meg az újratermelési folyamatban a teljesítőképességet. Az pedig igen kártékony tévhit, hogv valamely oktatási rendszer minőségi, intenzív fejlesztése kevéssé pénzigényes, mint az extenzív fejlesztése. Az ellenkezője az igaz. Az anyagi fedezet problémájának persze sok ágaboga van, mi beleértjük a pedagógusok fizetésemelését is, hogy fölszereltség dolgában a felsőoktatásnak az élmezőnyt kell elérnie, a diákszociális ellátás javítását is, és még sok egyebet. Mármost pénz — helyesebben több pénz — valószínűleg csak akkor lesz, ha az egész társadalom képes kiemelt nemzeti programként tekinteni az oktatáskorszerűsítést, ha általánosan elismertté válik, hogy az oktatás létkérdés, és áldozatvállalást igényel. A nemzeti költségvetésből legalább mégegyszer annyit, mint a mostani részesedése. — Alighanem a szegedi intézmények különösen rossz anyagi helyzetben vannak. Elsősorban az életveszélyesség küszöbéig jutott épületekre gondolok. — A történelmi előnyből, hogy itt nagy hagyományú, színvonalas-hírneves egyetemek és főiskolák működtek, idővel anyagi hátrány lett. Másutt kacsalábon forgó főiskolák épültek, nálunk szinte az összeomlás előtti perceit éli igen sok egyetemi — és főiskolai — épület. Az úgynevezett belső tartalékok ésszerű fölhasználására való buzdítást amolyan keserű mosollyal fogadhatjuk, hiszein nincsenek belső tartalékaink. • Nagy értékű könyv- és folyóiratbázis szenved kárt, mert megszakadt a folyamatos gyűjtés lehetősége; műszerek, vegyszerek, kutatási alapanyagok, oktatási eszközök hiányoznak, s időnként „talpunk alatt fütyül a szél", mert — mint számos helyen láthatja az egyetemen — ki kell bontani és megerősíteni a falakat. — Az anyagiakon kívül mit nem tisztázott még a „javaslat"? A közoktatás és a felsőoktatás feladatrendszere nem válik kellőképpen külön. Ha átvállaljuk a középiskolák egyes funkcióit, nem tudjuk betölteni a magunkét, a magasan kvalifikált értelmiségi képzést. Meggyőződésem, hogy nem az egyetemén kell az erkölcsi nevelés alapjaival, a viselkedésnormák elsajátításával foglalkozni, általános műveltséget adni. vagy éppen a középiSKolai nyelvoktatás hiányosságait pótolni. Hiányzik a javaslatból továbbá, hogyan, milyen módon és időben mikéi t ütemezve kell a korszerű:'.tést végrehajtani. Ha nem találjuk meg a megfele'ő módokat, a kellő időket -ez éppúgy veszélyezteti a fejlesztést, mint az anya- ak hiánya, vagy a funkei zavarok. Ezért mondom, hogy a mostani tervezet étvágykeltő ugyan, de az evés — ezután jön. — Mint a korszerűsítés fő kérdését, külön kezeli a dokumentum a pedagógusok fölkészítését. Az erre vonatkozó javaslatokkal egyetéi lenek? — Igen. Egyetlen dologban volt ellenvélemény; az egyszakos képzés bevezetését nem tartjuk ésszerűnek, mert a közoktatás gyakorlati igényeinek ellentmond. A kötelező továbbképzés megszervezését is támogatjuk, de a tervezett formában túlszabályozottnak te1 szik. Fölöslegesnek találju hogy a tanárnők öt évvel nyugdíjkoruk előtt még vizsgára tanuljanak. Inkábo azon kellene elgondolkodni, hogyan lehet a továbbképzés rendszerét összekapcsolni egy „minősítő versennyel". Pillanatnyilag nincs még egy annyira perspektívátlan páiya, min' a pedagógusoké. A tanár csak azt várhatja, hogv igazgató lesz. Ha nem, 25 éves korában és 60 éves korában is — tanár. Valamiféle szakmai szempontú minősítési rendszer bevezetése azért is jó hatású lehetne. mert széthúzná a mezőnyt, s a most alsó szinten homogenizálódó peda ..ógustársadalomban egészséges versenyszellem honosodhatna. Mindezek előtt kellett volna mondanom, ismételten, hogy a tanárok nagyobb anyagi megbecsülése nélkül sem a pedagógusképzés. sem általában a felsőoktatás korszerűsítése — nem fog menni. — Ügy tudom, a szegedi intézményekben nem kíséri különösebb rokonszenv a tanárképzés egységesítésének koncepcióját — Amíg alsó- és középfokú oktatás létezik, olyan intézményekre is szükség van, amelyek eredendően az egyik, vagy a másik szinten tanítókat képezik. A szegedi tudományegyetem gyakorló iskolajában azonban, köztudomásúan, lehetőségük nyílik a ;elölteknek az általános és a középiskolai gyakorlatra is, vagyis mi tulajdonképpen megvalósítottuk az „egységes tanárképzést". Friss diplomásaink közül igen sokan ál. talános iskolába kerülnek. Létezik már az .,áthallgatás" rendszere is, most még főként tanárképző főiskolások használják a lehetőséget, s egyik szakjukat az egyetemen végezhetik el. Az intézmények szervezeti fúzióját mindezek miatt nem tartjuk szükségesnek. — A bölcsészkaron most készül a tantervi reform. Befolyásolja a felsőoktatáskorszerűsítési javaslat ezt a munkát? — Hogyne. Szerencsénk van, bölcsészeknek, hiszen csak mi vagyunk abban a helyzetben, hogy morzsákat csipegethetünk az .,istenek asztalról", részelhetünk a tervezet áldásaiból. A jogászoknál tudniillik a hetvenes évek közepén, a természettudományi karc.R a hetvenes évek végén készült el a tantervi reform. A bölcsészkaron — például — a korszerűsítési javaslat „biztatására" tudtak ésszerű mértékben csökkenteni a kötelező óraszámokat, vagyis a hallgatók célszerűtlen megterhelését. Sulyok Erzsébet