Délmagyarország, 1983. november (73. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-09 / 264. szám

Szerda, 1983. november D. 7 Fantasztikus Gonosz erők működése ellen, az emberiség békéjéért emelt szót a múlt hét műsorában egy hazai tévédráma és egy szovjet film. Gáspár Margit és Mihályfi Imre A Fekete Császár című fantasztikus („majdnem olyan fantasztikus, mint a valóság") története, illetve a Nyikita Mihalkov-sorozat öt este című darabja. A Írót különböző műfajt persze lehetetlen összehasonlítani. De a tévéjáték a maga közegében is aligha kapna közepesnél jobb „osztályzatot". míg a film a jók közé sorolódhatna. Miért? Megint bebizonyosodott az esztétikai közhely igazsága, hogy tudniillik a legtisztességesebb. humánus alkotói mondandókkal is csak akkor tud igazán azonosulni a műélvező, ha hús-vér emberekkel. meghatározott egyéniségű szereplőkkei azonosulhat. Bárha röstelkedve, mégis ugy tetszik, újra meg újra beszélni kell efféle alapdolgokról — a hazai tévés drámatermés kapcsán. Egyre szaporodik ugyanis a „dokumentáció" ama régi sejtelmünkhöz. miszerint a szórakozás iránti valóban elementáris közönségigény roszszul hat a tévés alkotókra. A kelleténél gyakrabban készteti őket fölszínességre, némelykor egyenesen — bocsánat a kifejezésért — gügyeségre. Eluralkodni látszik a tévhit, hogy aki szórakozni akar, az nem igazán felnőtt — szellemi értelemben. A dologban az a feneség, hogy a szellemi alultápláltság közepében valóban igen hamar el lehet veszíteni az értékek iránti érzékenységet. S előáll az ördögi kör. Talán némileg igazságtalanul hozzuk szóba — ismételten — mindezt éppen Gáspár Margit föltétlenül jó szándékú darabja ürügyén, melyen ráadásul a megvalósítás gondossága is érzékelhető. Ám, mellette a Mihalkov-filmmel. nehéz kihagyni a lehetőséget. Muszáj kimondani. hogy rám, aki időnként (eléggé el nem ítélhető módon) „eszem" a cigarettát, sokkal kevéssé megrázó hatású, ha végighallgatok egy még oly sikerült előadást a dohányzás ártalmairól, mint ha (ne adj' isten) megbetegszem, s átélem, szenvedem a dohányzás ártalmait. A Fekete Császár című tévémű olyan volt, mint egy ismeretterjesztő előadás. Bólogatunk rá, igaza lehet, de valójában érintetlenek maradunk az igazságtól. S nem elég. ha nincs katarzisélményünk. még az előadás stílusszépségeitől is megfosztatunk. A tudósnak kitűnő, embernek sokkal gyengébb Professzor és a közönségesen gonosz. pénzhajhász Fekete Császár ütközésének nincs igazán tétje. Akár elhagyható lenne a darabból. Hiszen a valódi drámai harcot a Professzornak kéne megharcolnj — önmagával. Bár eme belső küzdésnek a tétje is túl általános lenne, a fantasztikus irodalom kedvenc témája, mégis a realitásokhoz közelebb álló, vagyis átélhetőbb. Az tudniillik, hogy szárnyaljon tovább szabadon az emberi szellem, a tudományos gondolkodás, avagy kötözzük meg egy alacsony szinten, ahol még alkalmatlannak tetszik az önpusztításra. Ez így — természetesen — már egy másik darab. A szerdán bemutatott játékban, mint valamely modernizált népmesében ..hajtott össze" az Ember, meg a talpig fekete Gonosz, s mivel az előbbi nem volt teljesen fehér, voltak bizonyos jenem béli gyengeségei. a küzdelem jó előre látható végeredménvét egy harmadik szereplő kényszerült velünk — közölni. Mintegy narrátorként, s a „hurrá, optimizmus!'' ifjú bajnokaként. Hogy megtudjuk, mivégre volt a majd' kétórás játék. Optikai trükkökkel, lakótelepi konyhaszekrény-elemekből összerakott laboratóriummal. papírmassé holdbéli tájékkal, miegyéb „fantasztikus" kellékekkel. S Kálmán György színészi erőfeszítéseivel, hogy némileg emberszabású figurát faragjon a Professzorból abban a fantáziátlan közegben, ahol markáns egyszerűséggel úgy jellemeztetnek a szereplők, hogy kinek mi a „vörös hangyája". Ne tessék elengedni a képzeletet, a csípős rovar fedőneve alatt kinek-kinek a gyengéje értendő, mely kétféle: a pénz a rosszak gyengéje a valaki iránt érzett szeretet a jóké. Úgyhogy: kissé egyszerűnek tűnt az élet ebben a „tudományos fantasztikum ban". Nem így abban a közegben. melyben Mihalkov hősei — szinte nem csináltak semmit. „Csak" éltek. Következésképpen elénk tárult a teljes személyiségük, sorsuk, múltjuk, jelenük és lehetséges jövőjük, velük lehettünk, es megélhettük együtt az elemi erejű, belülről fakadó tiltákozáskényszert: ne legyen háború! Mi a titka a Mihalkov-film hatásának? A dolog igen egyszerű: mint a valódi művészet megannyi darabja az is az emberre koncentrál. S nem valamely gondolkodási umbuldával fölállított ..mondanivalóra", mint A Fekete Császár. S minthogy az emberről szól. eleven, hatásos: felfogó képességeinket erőteljesen képes „használni", így hát személves életünkre és az emberiség legáltalánosabb létére vonatkozólag is vannak ..mondanivalói". Valahogy szívesebben mondóm erve: fantasztikus! Sulyok Erzsébet A politikai könyvnapok megyei megnyitója Kisajátítható történelem Pszichiáterek szerint az emberi emlékezőtehetsegnek gyakorlatilag nincsenek korlatai. Sőt állítólag — biológusvélemenyek szerint — az emlékezést gátló agysejtek jdós korban „leepülnek", igy oreg emberek korábban elképzelhetetlen színességgel beszélhetnek-írhatnak a múltról, emlékezhetnek és felidézhetnek. Fenti megállapításokat múlt héten, hétfőn este a Petöíi-adón a Magántörténelem című adásban hallhattuk, amelyben az úgynevezett „memoárdivalról" beszélgetett a szerkesztő-műsorvezető Erdei Grünwald Mihállyal Ormos Mária és Juhász Gyula történész. Szalay Károly irodalomtörténész és Lukácsi Béla. a Magvető Kiadó munkatársa. Elekor hangzottak el bizonyos fenntartások is, mintegy rímelve a már említett lélektani-élettani tényekre — az emlékiratok örök „hordalékaival", nevezetesen a szubjektivizmussal, és az emlékezet érdekek által orientált szelekciós képességével kapesolalban. A históriai kísértetidézés valóban nagyon is vitatható dokumentatív értéke éppúgy igaz, mint a régi idők tanúinak felbecsülhetetlen jelentőségű. jövőt formáló, múltat tisztázó vallomásszépsége. Ha úgy tetszik: a (jogosan) kisajátítható történelem varázsa. Minden különösebb bevezető helyett: én szeretem a memoárokat. Szeretem, mert a személyes élmény mindenkori hevét sugározzák. Mert színesek, érdekesek. izgalmasak. a múltról nem. vagy alig ismert, ezer új szemponttal gazdagított ismereteket adnak. Es — mert kiegészítenek. Nem is akárhogyan, nem is akármit nem is akármennyire. S ez az a pont, ahol a rádiós beszélgetés is izzóan aktuális fordulatot vett: nem igazán divat — a szó pejorativ értelmében — a memoárirodalom manapság, mondották, hanem a korábbi évtizedek nagy hallgatására történő kollektív reakció. Akárcsak a magyarságkutatás, vagy a „hivatalos" történettudomány reneszánsza, a História című laptól mondjuk Jászi Oszkárnak a Habsburg-monarchia felbomlását taglaló könyvéig. „Ifjúságunk igencsak kevés történelemórában részesült" — hallhattyk, s azt is, hogy a memoárok révén | (is), valóságosabb, árnyaltabb történelmet kaphatunk. Legalábbis így tűnik, S mivel erősen eltávozóban van az a nemzedék, amely akár „belülről" (Károlyi Mihály, Kádár Gyula. Vas Zoltán), akár „kívülről" (Bárczy János) élte át a ma már történelminek számító időket, kétszeresen is érthető, ha egymás után sorjáznak az emlékiratok, a Magvető Kiadó Magyarország legnagyobb memoárkiadójává lett több sorozata révén — s hogy az érdeklődés akkora, amekkora. (Ha nem még| annál is nagyobb.) És ígv; is van ez rendjén. Volt egy fölöttébb izgalmas részlet ebben a precíz rendkívül közerdekú és igen tartalmas feioras beszélgetés ben. amel.v külön megjegyzést kíván. Felmerült ugyanis a kérdés, mennyire szükseges a történettudomány mai eredményeire támaszkodva kiegészítéseket, magyarázatokat, afféle „kritikai kiadásszerű" jegyzetanyagot fűzni a memoárokhoz. E sorok írója ama véleményhez csatlakozik, amely úgy fogalmazott: „becsüljük meg annyira e könyvek olvasóit, hogy nem adunk nekik mankókat". Hiszen az „így kell ezt érteni. felebarátaim"-jellegű kitétel nemcsak ellenszenves, de arra is következtetni enged, mennyire szívós is az az attitűd, amely nem képes felnőttnek tekinteni — felnőtt embereket. Domonkos László Az elmúlt vasárnap Csongrádon rendezték meg a politikai könyvnapok ez évi megnyitó ünnepségét. Ezen részt vett Gyárfás Mihály. az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára és dr. Szucsán Sándor, az MSZMP Csongrád városi bizottságának első titkára. Az ünnepi eseményen meg nyitó beszédet Körösi László a Csongrád megyei pártbizottság tagja, a FŰTÖBER gyáregység igazgatója mondott. Ezt követően Gera József, a Kossuth Kiadó megyei kirendeltségének vezetője szólt a szűkebb pátriánkban tevékenykedő kömyvpropagandisták munkájáról. majd elismeréseket és jutalmakat adott át az elmúlt évben legjobb eredményt elért munkahelyi könyvterjesztőknek. Kiváló Terjesztő plakettet kapott Nemes Eszter (Szentesi Ruhagvár), Stric Károlyné (NKFV Szeged) és Varga Istvánné (Csongrádi Háziipari Szövetkezet). Húsz évi könyvterjesztői munkája elismeréséül vehetett át jutalmat Almást Lajos (szentesi MÁV) Fejes Pál (HÖDTKÖT) és Ördögh János (SZMT). fl Balaton vízvédelme Következetesen valósul meg a Balaton vízminősége védelmére hozott kormányhatározat — állapították meg kedden a Veszprémi Akadémiai Bizottság tájhasznosítási és környezetvédelmi koordinációs tanácsának Veszprémben megtartott ülésén. A tanácskozásra a MÉM. a Víziterv szakértői egyaránt arról számoltak be, hogy a szennyező anyagok mind nagyobb részét tartják távol, illetve vezetik el a Balatontol. A Balaton vízgyűjtőjében gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzemekben terjed a környezetkímélő gazdálkodás : csökkentik a permetezések számát, s megkezdték a környezetkímélő mély/műtrágyázást. Kitüntetések A szegedi járási tanácsi hivatalban november 7-e alkalmából tartott ünnepségen Fodor István, a hivatal elnöke kitüntetéseket adott át a munkában kitűnt tanacsi dolgozóknak. A Csongrád megyei Tanács elnöke által adományozott, a Tanács Kiváló Dolgozója kitüntetést vette át He rezeg Antalné, a járási hivatal ügyviteli alkalmazottja, Petrov Emil, a hivatal gépkocsivezetője, Balogh Lajosné, a baksi községi tanács elnöke, Kecskeméti Gáspár, az ópusztaszeri tanács elnöke, Tanács Gizella, a pusztamérgesi községi közös tanács öttömösi kirendeltségének vezetője, Juhász Miklósné, a szatymazi tanács igazgatási előadója, Mogyoró Józsefné, a pusztaszeri tanács pénzügyi előadója ós Barna Istvánné kisegítő, a kisteleki nagyközségi tanács alkalmazottja. Környezetünkről Hat részből álló előadássorozatot indít A földrajzi környezet és a társadalom fejlődésének jelenlegi problémái címmel a Magyar Földrajzi Társaság szegedi osztálya, a Magyar Tudományos Akadémia szegedi bizottságának környezettudományi és területfejlesztési szakbizottsága, és a TIT megyei szervezetének földtudományi szakosztálya. Első alkalommal — holnap. csütörtökön, délután 5 órától, az egyetem Ady téri óoületének első emeleti TTK-előadótermében — dr. Mészáros Ernő Atmoszférikus környezetünk állapotának problémái, Karlócai Miklós pedig Indiai-óceáni szigeteken címmel tart előadást. Lakásavató Göndöséknél A megbeszélt időpontnál korábban csengetek az újszegedi garzonház egyik negyedik emeleti lakáséban. Szemüveges, nyolc ev körüli kisfiú nyit ajtót, s tessékel udvariasan beljebb, a pár négyzetméteres otthonba, amelynek szoba berendezésén is látszik, szűken vannak az ittlakók. A sarokban kiságy az othónapos Gáborkának. A két idősebb gyerek, Móni és Béla jobb híján a földön kuporogva nézi a tévét, hiszen a heverőt mi foglaljuk el, a feleséggel, Erikával. Várnom kell, amíg az ifjú anyuka rendbe és tisztába teszi a legkisebbet, a délutáni szoptatás után. Közben nezegetem a kis szobát, amely este tíz után leginkább éjjeli menedékhelyre emlékeztethet. Aztán a beszélgetésünket a lehető legilletlenebb kérdéssel kezdem. de meglepetésem okán kénytelen-kelletlen vagyok először a ház asszonyának életkora felől érdeklődni. Szemlátomást hihetetlen ugyanis, hogy olyan korú édes gyermekei legyenek, mint Béla és Mónika. Erika szűkszavúan, lényegretörően meséli el hirtelen öttagúra gyarapodott családjuk történetét. — A két nagyobb, Béla és Mónika a férjem első Hallottam, hogy . . ... a közelmúltban a sze-gedi téglagyár ötvenezer forintért különböző tilalmakat jelző táblákat vásárolt. Ezekkel körbebástyázta 10 —15 holdas bányatavát, így próbálta megvédeni azt a szemétlerakóktól. gondatlan íürdőzöktól kóborló idegenektől. A környező utcák gyerekei azonban rá sem hederítenek a táblákra. ugyanúgy bedobálják a kotrógépek ablakait, leszerelik a világításukat, mint amikor még csak a régi táblák rozsdásodtak a tó partján. Ügy látszik, az erre vetődő felnőtteknek tetszettek az új feliratok. Ezt bizonyítja, hogy jó néhányat haza is vittek. Igaz is, a huszadik századi lakáskultúrához elengedhetetlenül hozzátartoznak ilyen feliratok, hogy: „Fürödni tilos!", „Idegeneknek belépni tilos!", „Tilos a szemétlerakás !". Javasolnám, hogy állíts sanak fel táblákat „Fékezzük meg a rongálókat" felirattal és ezeket már betontuskókba telepítsék! A saját javaslatomra van egy ellenérvem: Miért a téglag.var lássa el betontuskókkal is a gyűjtőket? — hi — háziasságából való. Ez év júniusában ítélték nekünk őket, hadd ne részletezzem, miért. No és júniusban született a közös gyermekünk is, így lettünk hirtelen öten, s így vált egyik napról a másikra szűkké az addig két embernek — megfelelő és kényelmes garzonlakás. De immáron nem sokáig kell szorongani, egymást sűrűn kerülgetni az egyszoba összkomfortos, átmeneti szálláshelyen. Csupán néhány napot szükséges, ha kell, féllábon is kibírni, hiszen hamarosan új, lényegesen tágasabb otthonba költözhetnek Göndösék. Méghozzá Csongrád megyében ők lesznek a tízezredik OTP-lakástulajdonosok. A háromszobás. 69 négyzetméteres Gát utcai otthon „megszerzésének" története meglehetősen szokványos magyar sztori, amit a fiatalasszony mesél el. — Két és fél évvel ezelőtt házasodtunk össze, s mint a legtöbb fiatal házas. albérletben kezdtük. A magas díj miatt hamarosan elköltöztünk a szüleimhez, ekkor kértünk a garzonban helyet. Fél év múlva már beköltözhettünk ide. 81-ben imég másfél szobás OTPlakásra gondoltunk, aztán a hirtelen lett nagy családunk miatt idén januárban módosítottuk háromszobásra a kérelmünket. Az anyagiakról mór a férj. Göndös Béla tájékoztat, aki időközben megérkezett munkahelyéről, s akitől megtudom, a 69 négyzetméter ára 705 ezer forint. Egy része saját takarékosságból, döntő többsége OTP- és vállalati kölcsönből áll össze, és törlesztendő 35 éven át. És számolunk tovább. A családfő a Belkereskedelmi Szállítási Vállalat gépkocsivezető jeként 8 ezer körül keres, a feleség a gyest kapja még egy évig, mert tovább nemigen akar és tud otthon maradni. Az építőipari szövetkezethez visszatérve, három és féL ezerrei gyarapítja majd 4 családi kasszát. Osztunk, szorzunk, hozzáadunk még némi nagyszülői támogatást. családi pótlékot, a végeredmény így is. úgy is az összehúzott nadrágszíj. Kölcsön törlesztés, megélhetés, gyereknevelés, új bútorok, berendezések vásárlása „egyenlő" jó néhány ev újabb takarékosság. A háromszobás új lakásban a két kisebb szoba közül az egyik lesz majd a két idősebb gyermeké, a másik a szülök és a legkisebb fiú hálószobája. A nagyszoba pedig társalgó, vendégfogadó, ebédlő... — mikor, mire szükségeltetik. Így tervezi a Gondos család. Képzeletben próbálják — immáron, ki tudja, hányadszor — otthonossá varázsolni a szobákat. Kellene gyerek- és hálószobabútor, ülőgarnitúra, s ezerféle — menet közben észbe ötlő — apróság. — Majd lassan. szépen, talán egyszer minden meglesz — búcsúzik a családfő. Most a legfontosabb a tágas lakás, a nyugalom mindannyiunknak. * Egy hét múlva találkoztunk isimét. Azaz inkább csak láttuk és távolról köszöntöttük egymást, hiszen a tízezredik Csongrád megyei OTP-lakás átadására majd félszázán érkeztünk a Gát utca 11/B-be. A Göndös család zavartan-megilletődötten lépte át saját lakása küszöbét, a tévések Jupiterlámpáinak vakító fényében. Ünnepi köszöntők, jókívánságok és a meglepetésnek szánt ajándék, az energiatakarékos automata mosógép. amire Göndösné kimond va-ki mondattan olyannyira vágyott. A ráadás a nagyszobát díszítő csillár, 'amélynek szintén örültek, bér hitem szerint valami más — praktikusabb ajándék — bizonnyal jobban jött volna. Ünneplés, köszöntés csillár es díszes házavató, ide vagy oda. Göndösék legjobban a 69 négyzetméternek oruiaek. Katahn