Délmagyarország, 1983. november (73. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-06 / 263. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Koszorúzás Budapesten A Nagy Októberi Szocia- A társadalmi és tömeglista Forradalom 66. évfor- szervesetek képviseletében dulója tiszteletére szómba- Pozsgay Imre, a Hazafias fon a Magyar Szocialista Népfront Országos TariácsáMunkáspárt Központi Bi- nak főtitkára, Gáspár Sánzottsága. a Magyar Népköz- dor. a Szakszervezetek Ortársasán Minisztertanácsa és szagos Tanácsának főtitkára. a Hazafias Népfront Orszá- az MSZMP Politikai Bizottgos Tanácsa koszorúzási ün- ságának tagja Fejti György, népségét rendezett Buda- a KISZ Központi Bizottságápesten, a Felvonulási téren, nak első titkára. Varqa a Lenin-emlékműnél. László, a Magyar Üttörők \ masvar és szoviet rÁsr- Szövetségének főtitkára, 7s« sz°v;,et MSZ- pánovits Márton, a Magvar lókkal, s a nemzetközi mun- '. T., l , kásmozgalom vörös lobogó- . A,^182tak va! díszített téren a főváro- * foütkara es si dolgozók, fiatalok több Tr7 szá as serege gyüit össze az. ^rtzStt ünnepi eseményre. A szo- utKara koszorúzott. borra] szemben csapatzász- A fegyveres erők nevében lóval felsorakozott a Magvar Czinege Lajos hadseregtáNér'iadsereg díszszázada, bornok. honvédelmi miniszPontban tíz órakor kürtszó ter. Horváth István belügvielezle az ünnepség kezdetét, miniszter és Borbély Sándor, maid a díszszázad parancs- a munkásőrség országos panoka jelentést tett Losonczi rancsnoka helyezett el koPálnak. az MSZMP Politi- szorút. kai Bizottsága tagiának, a . ... . . , , . Népköztársaság Elnöki Ta- .„Az jelenesen hazánkban nácsa elnökének, aki ezután *"°masozo szovjet déi hadellépett a katonák sorfala ^egcsonort képviseleteben gj^U Konsztantyin Kocsetov vezérezredes. a déli hadseregA szovjet és a magyar csoport parancsnoka. Nyikohimnusz elhangzása után a laj Sevkun altábornagy, a Magyar Szocialista Munkás- déli hadseregcsoport katonai párt Központi Bizottsága ne- tanácsának tagja, politikai vében Kádár János. a Köz- csoportfőnök és Szagadat ponti Bizottság első titkára Nurmagambetov altáborés Németh Károly, a Köz- nagv. a katonai tanács tagponti Bizottság titkára. a ja koszorúzott. Politikai Bizottság tagjai _ , , „ helyeztek koszorút a szobor . Budan^t /óváros Tanácsa talapzatára koszorúiét Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke és A Magyar Népköztársaság Farkasinszky Lajos, a FőváElnöki Tanácsának ko- rosi Tanács elnökhelyettese szaruját Losonczi Pál és helvezte ei. A szobor talapTrautmann Rezső, az El. zatát virágokkal borították nöki Tanács helyettes el- ei a fővárösi üzemek. intóz-t nöke. a Minisztertanács ko- mények. hivatalok dolgozói* szorúját Lázár György, a nak és a budapesti fiataMinisztertanács elnöke és lóknak a küldöttei is. Sarlós István, a Miniszterta- . , ... nács elnökhelyettese. az ,A koffru7afi, MSZMP Politikai Bizottsága reszt vett politikai es tarsatagjaii helyezték el. dalmi életünk számos magas rangú személvisége. Ott A Szovjetunió magyaror- volt a budapesti diplomáciai szági nagykövetsége képvise. képviseletek sok vezetője és letében Vlagirimir Bazovsz- tagja. kii nagykövet és Anatolij A koszorúzási ünnepség Popov vezérőrnagy, katonai az internacionálé hangiaies légügyi atlase kaszoru- va, ^ a katonai díszszázad zott A budapesti diploma, elvonulásával ért véget. eiai testületek koszorúiát Ponc so Mitev, a Bolgár Népköztársaság. Jerzy Zie- . ,, . . linski, a Lenével Népköztár- ,. A *aKV Október, Szorfasaság. Karl-Heinz Lugen- ''f a. forradalom 66 evf?" heim. a Német Demokrati- dulo,a tiszteletére szombakus Köztársaság nagyköve- ton reggeI n Aláment előtt. te. továbbá Alekszandar IH- a Kossuth téren ünev Decsev vezérőrnagy, a nepélves külsőségek között. Bolgár Népköztársaság. Ger- katonai tiszteletadással felhord Heim ezredes, a Né- vontak a Maqmr Névkiiz' met Demokratikus Köztár- tarsas"0 állami zászlaját. sasag nagykövetségének ka- A oellérthegyi Felszabatonai és légügyi attaséja és dulási emlékműnél ugyanAndrzej Szelag százados, a csak katonai tiszteletadásLengyel Népköztársaság Ml vonták fel a magyar nagykövetségének katonai es nemzeti lobogót és a munlégügVi attaséiának helyette- kásmozgalom vörös zászlaját. se helyezte el. (MTI) • » Ünnepség Szegeden Az MSZMP Szeged városi bizottsága. Szeged megyei város tanácsa, a Hazafias Népfront Szeged városi bizottsága és az MSZBT Szeged városi tagcsoportjai a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 66. évfordulója tiszteletére koszorúzási ünnepséget rendeznek Szegeden, a Rákóczi téri Lenin-emlékműnél, november 6-án, vasárnap délután 3 órakor. Este 7 órakor, a Zenés Színházban megemlékező ünnepséget rendez az MSZMP Szeged városi és szegedi járási bizottsága, a Csongrád megyei tanács és Szeged me• gyei város tanácsa, a Hazafias Népfront Csongrád megyei és Szeged városi bizottsága, s a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Szeged városi tagcsoportja. Ünnepi beszédet mond dr. Fehér István, az MSZMP Szeged városi bizottságának tagja. November 7-e alkalmából Kikínlód-ni. Nem szép szó. De szinte naturalista hűséggel és pontossággal villantja fel mindazt, amivel a szülés jár. Azt a vért és szennyet: az elodázhatatlan és kikerülhetetlen szenvedést; a mind élesebb tolófájások és mind kevesebb enyhülést nyújtó elernyedések egymást egyre gyorsabban váltó hullámait; azt a kiszolgáltatottságot a gyötrelemnek, amelyből nincs visszaút, amelyből csak előre lehet menekülni; az akarattól független objektív természeti folyamatnak és a nélkülözhetetlen, meg nem takarítható személyes erőfeszítésnek azt az egygörcsű, szétbogozhatatlan dialektikáját, amely nélkül nincsen új emberélet. És nincs új társadalom. Lenin 1920 áprilisában vagy májusában. A ..baloldaliság'' a kommunizmus gyermekbetegsége című írása közben talált rá. Dőlt betűkkel szedetve emelte ki a szövegből, szinte érezzük e gesztusban a felfedezés örömét, amelyet a legpontosabb kifejezés meglelése okozhatott. Pedig itt nem is magának a forradalomnak, hanem csak első feltételének és legkorábbi előzményeinek érzékeltetésére használta: .A. marxizmust, mint az egyedül helyes forradalmi elméletet Oroszország valóban kikínlódta magának, félszázados hallatlan kínszenvedés és áldozatok . . . árán." A mondat mögött felsejlik az egész XIX. századvégi cári birodalom minden fizikai és szellemi kínja, véres merényletekkel és megtorlásokkal, szibériai száműzetéssel és Péter-Pálerőddel, nihilisták és anarchisták tévelygéseivel: ott van mögötte Tolsztoj és Dosztojevszkij, Csehov és Gorkij fájdalmakkal és várakozásokkal terhes Oroszországa. De térjünk vissza Leninhez. Pólitikai szó tarában már az idézett mondat leírása előtt megvolt a helye annak a szónak, egyelőre kitöltetlenül. A forradalom szinonimája nála mindig a szülés, és a szülés mindig kínnal jár együtt. Íme: leírhatatlan kínok közepette születik az új, némelyek megszédülnek. némelyeket kétségbeesés fog el, némelyek az olykor túlságosan keserű valóság elől a szép, elbűvölő frázis árnyékában keresnek menedéket. Oroszország különösen kínosan és fájdalmasan élte át a történelem éles fordulatai közül a legélesebbeket . . ." A keltezés: 1918. március 11. Egyszerű, hétköznapi cikk az Izvesztyijában, egy a sok közül. Érdemes belelapozni a többi, az idő tájt papírra vetettbe is. Vlagyimir Iljíesnek késhegyre menő, kétségbeesett vitákat kell folytatni saját legszűkebb környezetével, legjobb elvtársaival, a külügyi népbiztossal például. hogy aláírják a szégyenletes breszti békét. Hogy az az alig négyhónapos, háború-, fagy- és éhséggyötörte csecsemő — a forradalom, amelynek minden oldalról az életére törtek, kívülről és belülről fojtogatták — legalább lélegzethez jusson. Mert nem elég csak megszületni: életben is kell tudni maradni. És erőre kapni, felnőni; kinőni gyermek- és nem gyermekbetegségeket; túlélni éhhalált; győzni polgár- és nem polgárháborúban; orgyilkosokkal megbirkózni; megtanulni építeni; megtanulni tanulni; tévutakról visszatérni; szakadékokat elkerülni; gyalázkodásra méltósággal válaszolni, rágalmakra igazsággal. életveszélyes zsarolásokra jó idegekkel. Valóban kínok közepette születik az új, s nemcsak születik: így is növekszik. A létező szocializmusnak létezése első pillanatától — s nemcsak oroszországi megszületésétől', de a Duna—Tisza és az Elba, az Odera vagy a Mekong pariján való megjelenésétől is — minden nagy és kis eredményt, minden győzelmet és minden ke/erű tapasztalatot valóban úgy kellett és kell kikínlódnia magának. Jó. ne tulajdonítsunk túl nagy jelentőséget a szavaknak. A műveket nem szabad az életműből kiszakít73. évfolyam 263. szám 1983. november 6., vasárnap Ara: 1,80 forint t T- Jti.éUZALA TIBOR RAJZA va olvasni. Mondatokat, idézeteket kivált nem. Hát még szavákat! És mégis, fst, az ige — amely szenvedő és cselekvő ál> 'Ú egyszerre, cselekvést és történé • fejez ki egyszerre, szétfeszítve mir en grammatikai kategóriát — vala ;ogy önálló, szuverén életet kezd élni a mai olvasó szemében. Ez a nem szép szó valahogy megláttatia a szépséget a mi korunkban is; valahogy megrántja azt a köldökzsinórt, amely a mi mai — olykor nagyon nem forradalminak érzett — hétköznapi küzdelmeinket tizenhét októberével mégis összeköti. Kétharmad évszázad távolából, mégis a jövő felől ad értelmet a mi mai — ne féljünk kimondani — kínlódásainknak: hogy tudniillik általuk mégis kikinlódjuk magunknak a holnapot. Mennyi mindent kell kikínlódni magunknak! Kínlódunk a gazdaságban. roppant gondok és némelyek számára olykor bizony kilátástalannak látszó feladatok szorításában. Jó, a szakadék szélén megálltunk, megkapaszkodtunk (nem zuhantunk le a csőd. és a fizetésképtelenség, a munkanélküliség, a drasztikus életszínvonal-romlás szakadékába, mint oly sok más ország ezekben az években), talpon maradtunk, ós ez nagy szó. De eddig még alig-alig gyűjtöttünk erőt a további talpon maradáshoz. s az előbbre lépéshez. Ki tudjuk-e kínlódni magunknak az igazi erőforrásokat és biztosítékokat: a hatékonyabb termelést, a nemzetközi versenyképességet? Ki tudjuk-e kínlódni a korszerűbb termékszerkezetet, a magasabb fokú szervezettséget és fegyelmet? Ki tudjuk-e kínlódni — oly sok évtizedes kínlódások után — a valóban jó munkára kényszerítő, a munka ós csakis munka értékével arányos, a szocializmus alapelveivel adekvát személyes anvagi érdekeltségi rendszert? Ki tudjuk-e kínlódni annvi gyanakvás, egy helyben topogás, álforradalmi és álszocia'ista. álbaloldali gyermekbetegségek után? Keserves erőfeszítéseket teszünk a nemzetközi küzdőtéren. Nem mi magunk, hisz ehhez kicsinyek vagyunk, hanem mindenkivel összefogva, aki kész és képes a béke megmentésére. Nem mi magunk, de azért saját szerény, ám hazai munkánkkal megalapozott tekintélyünket is latba vetve. Olykor kilátástalan* fiak' tetsző, mégsem értelmetlen Í;Ü/.deimet folytatunk legalább az enyhülés maradékának megmentéséért — egy végletesen kiélezett helyzetben, egy termonukleáris katasztrófa veszélyeinek és a roppant mérvű fegyverkezési hajsza tehertételeinek szorításában, mégis jó idegekkel és ésszerű kompromiszszumokra készen. Mert, bar messze holmi megalázó breszti békék kiszolgáltatottságától, a kockázatok óriásira nőttek. A szocializmus ki fogja kínlódni, ki fogja kényszeríteni a békét — nemcsak önmaga, hanem egyúttal az emberiség számára. Kínlódunk a társadalomépítésben: továbbépítjük választási rendszerünket, egyszerűsítjük a közigazgatást, hatékonyabbá igyekszünk tenni a szakszervezetek munkáját — minden módon segítjük a szocializmus lényegének, a demokráciának a megerősödését. Segítjük, miközben nem csekély tehertételekkel, tehetetlenséggel, visszahúzó erőkkel kell megbirkóznunk. És miközben — hogy is írta Lenin? — „egyesek megszédülnek". Vagy „az olykor túlságosan keserű valóság elől a szép. az elbűvölő frázis árnyékában keresnek menedéket". Kínlódunk — hallani a közkeletű, minden forradalmi pátosztól mentes, attól nagyon távoli választ, ha valahol — egy vállalatnál, egy szövetkezetben. egy intézménynél, országos irányító szervnél — a mindennapi munkáról érdeklődik az ember. Nem mindig hallani ki belőle a bizalmat és cselekvő elszántságot, hogy azért kikinlódjuk vele, amit kell. Kínlódunk, lavírozunk — hallani másutt a szinonimájával együtt, és talán nem is sejlik, hogy ez a lavírozás eppenséggel forradalmi jelszó is lehet. „Próbálják meg összehasonlítani a ^forradalmár* szokásos, közkeletű fogalmával azokat a jelszavakat, amelyek a mostani időszak sajátosságaiból erednek: lavírozni.. . lassan építeni..." Ne tévedjünk: nem ma íródott le ez a mondat sem. A „mostani időszak" nem a nyolcvanas évek. mint első pillantásra véljük; a dátum: 1918. április 28. Lenin az akkori forradalmároknak írta. De nagyon nekünk szólóan. Koncz István