Délmagyarország, 1983. november (73. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-01 / 258. szám

4 Kedd, 1983. november 1. 7 Pályázati felhívás külföldi ösztöndíjra A Művelődéfii Minisá­térium pályázatot hirdet külföldi ösztöndíjra, amely teljes egyetemi képzést tesz lehetővé az európai szocia­lista országokban, külföldi ösztöndíjra pályázhatnak azok a nőtlen, illetőleg ha­jadon magyar állampolgá­rok. akik az 1983—84-es tanévben végzik a középis­kola IV. osztályát; akik elő­felvételi nyertek magyar felsőoktatási intézménybe az 1984—85-ös tanévre vagy jelenleg az L évfolyamom folytatják tanulmányaikat, továbbá azok az érettségi­zett dolgozó fiataloik, akik 1983. december 31 -lg nem töltik be 25. életévüket A választható szakokat, a felvételi vizsgák időpont­ját. a pályázat módját, a külföldi ösztöndíj elnyeré­sének feltételeit tartalmazó „Pályázati felhívás külföl­di ösztöndíjra az 1984—85-ös és az 1985—86-os tanévre" című füzet, valamint az án­nak mellékleteként kiadott jelentkezési lap kapható Budapesten a Pedagógus Könyvesboltban (V., Mú­zeum körút 5.), a Móricz Zsigmond Könyvesboltban (V., Deák Ferenc utca 15.) és a Tankönyvboltban (V., Október 6. utca 8.); a vi­déki városokban pedig a tankönyvárusításra kijelölt könyvesboltokban. E köny­vesboltok címéről a közép­iskolák adnak tájékoztatást. (MTI) Idegsebészeti szolgálat Litvániában befejeződött az egységes idegsebészeti mentő szolgálat szervezése. A szervezethez négy területi szakintézmény tartozik, me­lyek sebészei azonnal segít­séget nyújtanak agyi sérü­lések esetén. A bonyolul­tabb műtéteket Kaunasban, a speciális központban vég­zik el. A litván orvosok bonyo­lult műtéteket végeznek nagyteljesítményű mikrosz­kópok segítségével az apop­lexia (szélhűdés) következ­ményeinek felszámolására — az agyvelő finom vér­edényeinek átültetésével. Ma már Litvániában min­den idegsebészeti segítségre szoruló beteg a legalkalma­sabb időpontban kaphatja meg azt — lakóhelyétől füg­getlenül. (APN) Közelebb a külpiachoz Beváltak a vegyes vállalatok az állami gazdaságoknál Felsővárosi séták Gyorsára guruló gépjármű­ből nem lehet kellően ér­zékelni, milyen hatalmas munka folyik Szegeden, ez Etelka sor—Felső Tisza­part—Szilléri sugárút—Hajós utca által bezárt felsőváro­si területen- Egykoron ha­jósok és vízen járók laktak itt, most a szélrózsa min­den irányába elkényszeriti az unokákat — reméljük nem véglegesen — a szanálás. Vi­déki és helyi családok, al­kalmi bontóbrigádok és ma­gányos vállalkozók tették asztalra az árverésen kala­pácsolt árat egy-egy. úgy­nevezett versenytárgyalás út­ján bontásrfc ftélt fölsővá­rosi házért Két évvel ezelőtt még szinte minden házban lak- . lak, de már mind készülőd­tek. Volt aki tarján i, vagy más városrészi panel ha köl­tözött, néhányan valahol Szeged környékén magán­házat vettek a kisajátítási összegen. Az elköltözés, a generációról generációra ösz­szeszokott szomszédok elvá­lasa nagyon szomörú lát­vány volt Két év óta szinte hetente fényképezem a pusztuló utcákat házakat hogy lássam, megörökítsem, miként válik meg fészkétől az ember, aki a Molnár ut­cában, az Erdő utcában, a Tabán utcában vagy más — azóta már lebontott utcák házában született Egyetlen mosolygós választ .sem kap­tam arra a kérdésre, hogyt vajon, mi lesz ezután? Meg­lett férfiaknak szökött könny a szemébe, mások fölzokog­tak. miközben azt hajtogat­ták. hogy ha errefelé ké­szen lesznek a tízemeletesek, csak szeretnének visszajönni, mert ók ott szeretnének meghalni, ahol születtek. Vajon lehet-e ilyen kérés­nek eleget tenni? Fájó szív­vet de pakoltak. Amit nem szándékoztak magukkal vin­ni. azt meghirdették az új­ságban. eladták. Aki az el­múlt két évben nyomon kö­vette a szegedi újságok ap­róhirdetés rovatát, ete köny­nyett fölfedezte, hogy leg­több portékát a felsővárosiak kínáltak eladásra, ugyanak­kor a legtöbb bontott anya­got is innen ajánlották meg­vételre. Látszólag csendben ment itt minden. Az előre összecsomagolt huci-mucit személykocsikkal, a nagyját teherautókkal vitte minden család az új fészekbe. Min­dent fölpakoltak, majd utol­jára bezárták a lakást és a kiskaput. Láttam egy idős nénit, aki megcsókolta a kiskapu félfáját. Egy másik elvitte magóval a házszám­táblát, a harmadik a kör­nyék udvaraiból íölsztódUs a virághagymákat — emlék gyanánt. Az elbontásra ftélt házak zömmel árvíz utáni építé­sűek voltak, alig volt közöt­tük újnak nevezhető. Meg­örökítettem valamennyi jel­legzetes felsővárosi napsu­gárdíszes oromzatot, jelleg­zetes utcaképet ós nem egy szabad kémény bontását. A környék egykori lakói szinte naponta tettek sétát volt há­zuk táján. Beszélgettek és sajnálkoztak, petéig vala­mennyien tudták, hogy en­nek így kell történnie; a ré­gi házak megértek a pusz­tulásra. helyükre emeletes házakat kell építeni ahhoz, hogy a tömérdek lakásigény­lót ki tudják elégíteni. A volt háztulajdonosok laká­suk kulcsát a hivatalnak ad­ták le, a az kapta meg. aki az árverésen többet ígért, és a megszabott időre el­bontotta. A bontás megkezdése előtt zugkereskedök es guberálók tömege lepte meg a lezárt házakat, nem egybe erő­szakkal betörtek. Ha valami mozdíthatót találtak, s azt kocsijukkal, vagy az utánfu­tóval el tudták vinni, azt vitték es az ócskapiacon ér­tékesítették. Az egyik ház­ban csövesek éjszakáztak, a másikban hontalan csavargó alkalmi helyét fényképez­tem. A versenytárgyalásokon gyorsan elkelt — viszony­lag olcsón — minden ház, s a bontók igen szoros kap­csolatba kerültek egymással. Ily módon — mivel egymás házára is ügyeltek — az idegent, aki nem tisztességes vevőként érkezett — tüstént elkergették. Használt, bon­tott anyagot vásárló pedig minden percben érkezett. „Mi jót keres, uram ?"-mal fogadták őket, aztán vagy született egyezség, vagy nem, de leginkább igen. Kitűnő, nagyméretű téglát, többféle cserepet és feltűnően jó fa­anyagot vehettek az építeni szándékozók. Fóként a fa­anyagra magam is fölfigyel­tem, nevezetesen a házak mennyezetére, amely legtöbb helyen szorosan egymás mel­lé rakott, kb. 30 centi szé­les. 5—7 méter hosszú fe­nyőrudakból készült. Olcsó lehetett akkor a faanyag, most egy köbmétert 5700 fo­rintért adtak. A tégla ára 3—4 forint, a kétfalcos cse­répé 6—8; az egyfalcosé 5— 7. a kúpcserépé 10 forint volt. Az ajtók és az abla­kok ára a minőségétől füg­gött és attól, hogy régi, vagy újabb típusú volt. A régire alig jött vevő. a töb­bit jobbára azok vették meg. akik valahol hétvégi házat építettek. Leleményes bunlok iúreséüepet saatéfe: tek. ós a faanyagot rende­lés szerint kivágták. Érde­kes volt megfigyelni, hogy minden bontott anyagnak egységes ára alakult ki. Nem „vertek" egymásra. így az­tán jól megfértek egymás mellett a vásárhelyi, a sze­gedi és a dorozsmai cigányok a magyar vállalkozókkal, sőt. amiben kellett, egymást ki is segítették. Eltűnik egy városrész. Sze­ged egyik legrégibb negye­de. Alig két év alatt száz meg száz házat bontottak el. Dózerok nyesik simára a helyüket, közben egybe­gyalulják 1 az ősi Felsövároe fundamentumait, utcáit. Aki. ma arra barangol. aligha lalálja meg, hol volt az Erdő utca. A bontással egy időben nagy léptekkel haladnak az építők is. A Molnár utcá- | ban már leverték a vasle- I mezeket. Közüle a földet kft | szedik, s helyére fektetik a ; szennyvíz-fővezetéket, ar- 1 rébb a gázt, meg a vizet es az áramot A Tápéi utcá­ban három tízemeletes be­tonalapja is elkészült. Nagy az iram. A régi lakók közül sokan lesik, mikor lesz az első lakas átadása, s re­ménykednek. hogy egyszer visszakei-ülhetnek szeretett, megszokott helyükre, oda. ahol születtek. Ifj. Lele József i Eredményesen működnek a mezőgazdasági nagyüze­mek és a külföldi cégek ál­tal alapított vegyes vállala­tok. Az állami gazdaságok központjának értékelése sze­rint az ilyen együttműkö­déssel a szűkös beruházási lehetőségek között is — részben külföldi tőkével — megvalósulnak olyan fej­lesztések, amelyekkel bő­víthetik az exportáru­alapokat, s növelhetik a kivitelt. Eddig három külföldi érde­keltségű vegyes vállalat ala­kúit már a mezőgazdaság­ban, s szó van újabbak élet­re hívásáról is. Hazai szakemberek dolgoz­tak ki eljárást a silózásra szánt széna, kukoricaszilázs tartósítására, ám a vegyszer nagyüzemi gyártásához hiá­nyoztak a pénzügyi feltéte­lek. A Monori Állami Gaz­daság és a Medimpex svéd vállalattal fogott össze, s megalapították a Monofann Kft. közös vállalatot. A tartósítószer gyártására üzemet rendeztek be, amelyhez a svédek szállítot­ták a gépeket, s a beruhá­zási költségek egy részét is fedezték. Nemcsak a gyár­tást indíthatták meg. hanem könnyebbé vált a külföldi értékesítés is; a svéd társ­partner ugyanis érdekelt a mind nagyobb exportforgalmazásban. Hasonló megfontolásból hoz­ta létre a Bábolnai Mező­gazdasági Kombinát egye­sült államokbeli partnerével a DCR-művet különféle ta­karmányadalékok. premixek gyártására. E nyómelemek az állat biológiai adottságai­nak figyelembevételével a termelés fokozását, s a gazdaságosabb állattartást segítik elő. Az adalékokhoz azonban importálni kellett az alap­anyagot. A vegyes vállalat amerikai tagja — lévén, hogy takarmányvegyszer­gyártás a profilja — a közös gyártáshoz biztosítja az alap­anyagot, és a külföldi érté­kesítésben is részt vállal. A közelmúltban alakult meg a Kecskemét-szikrai Állami Gazdaság, az Ágker Kft. további három magya'r és a görög Arvanitis S. A. cég közreműködésével az Olympos Kft. nevű közös vállalat. A tagok közös anyagi ráfordítással bővítik a kecskeméti gyü­mölcslésűrítmény-gyárló üzemet, ezáltal fokozhatják a terme­lést. E készítményeket a görög cég közel-keleti or­szágokba exportálja, ami évente 4—5 millió^ dollár többletbevételt jelent a ma­gyar félnek. A gyümölcs­mennyiség fejében a görög vállalat fokozza a citrom- és a narancssűrítmény-szállítá­sait Magyarországra, amely­nek nyomán javul a hazai ellátás. A közös vállalatok előnye az is. hogy a külföldi part­nerek révén felgyorsul a piaci infor­máció is. Rugalmasabban alkalmaz­kodhatnak a pillanatnyi ko­reslet-kínálat változásaihoz, s a külföldön leginkább el­adható termékek előállításá­ra rendezkedhetnek be. Az előnyök kiaknázására újabb megállapodásokhoz keresnek partnereket az állami gazda­ságok. Egyebek között oszt­rák céggel tárgyalnak arról, hogy Zalaegerszeg környé­kén vegyes vállalati formá­ban almasűrítmény-gyárto üzemet létesítenek. Világrekorder pilötanők Két légcsavaros helikopter Tatjana Zujeva és Na­gyezsda Jeremina pilóta ok­tató a Moszkva területi je­gorovi repülőklubban. KA— 32-es helikopterrel 4 perc 46 és tél másodperc alatt hat­ezer méteres magasságba emelkedtek fel. majd két perc múltán horizontális re­pülést hajtottak végre hat és fél ezer méter magasság­ban. Ennek a teljesítmény­nek az anyagát megküldték a Nemzetközi Repülő- Szö­vetségnek (FAI) a világre­kord regisztrálására. A KA—32-es helikopter—, amely híres tervezőjéről, Kamovról kapta a nevét — sikeresen állja a próbákat a Szovjetunió különböző éghajlati viszonyai között. A két légcsavaros, terjedel­mére nézve kis gép több mint öt tonna terhet képes felvinni. A legmodernebb műszerekkel látták el. nagy tartalék teljesítőképessége, jó hajtógépteljesítménye van. A helikoptert sokfelé al­kalmazzák épületszerelési munkáknál és a mezőgaz­daságban is. Kiváló repülési tulajdonságai miatt nagyon jól használható a magas hegyek közötti feladatok végrehajtására. (APN) Oké&BJjog; A története,! én- sem hit­tem volna el. ha nem a sa­ját szememmel olvasom a Time magazinban. Történt ugyanis az Egye­sült Államok Buffaló nevű városában, hogy két gyer­mekével >• otthon levő anya rövid időre átszaladt közel lakó nővéréhez. Ám amikor visszatért, megdöbbenve lát­ta. hogy 10 éves lányának hűlt helye van. Míg a rendőrség a negye­det átfésülte, a kétségbe­esett szülők lakását ellepték a dühös szomszédok. Még a helyi tv-társaság operatőre HAZASSAG Horváth Árpad Sándor es dr. Rétéi Ágnes. Nagy Imre János és VIda Mária, Nagy Miklós András és Tarnóczi Ildikó Ro­zália, Szabó László és Takács Judit Ilona, Csonka László Fe­reno és Nagy Ágnes, Llppal Ru­dolf és Farkas Ibolya, Mlrelder Zoltán és Ezsi Katalin. iCsányi László György és Kiss Erzsébet. Komjáti Zoltán és Bóda Mária Magdolna, Nagy Bálint és Var­ga Ilona, Bakos Imre és Farkas Antkó. Tandarl István és Bur­kovlcs Rózsa. Lamper László István és dr. Horváth Éva, Fü­löp József István és Bende Ág­nes, Király Imre és Faragó Esz­ter, Oauzer Balázs és Sugár Ol­ga Erzsébet, Horváth István Fe­renc és Lengyel Mária Bárszkl László és Csóti Katalin, Masa Tibor és Vasadl klára, Fekete Lajos és Rózsa Klára házassá­got kötöttek. SZÜLETÉS Balog Ádámnak és Virág Évá­nak Tamás, Tóth Elek Gyulá­nak és Vigh Valériának Valéria. Horváth István Zoltánnak és Giltnger Máriának Gábor Péter. Szihalml Pálnak és PAlfi Gizel­la Viktóriának Krisztina, Ju­hász Györgynek .és Török Etel­kának György, Csókör Zoltán­nak és Hajdók Ibolyának Adri­án, Szolcsányi László Gábornak és Hégely, Enikó Magdolnának Noémi Eva. Harkal Jánosnak és Kun-Szabó Honának Zsolt Pé­ter. Bobkó Attila Csabának es Kothencz Anikó Tündének An­na. Király Károly Lászlónak és Török Teréziának Levente. Bá­náti Sándornak és Pálfy Ildikó­nak Zoltán. Vecsernyés Ferenc­nek és Kovács Andreanak Re­náta. Vecsernyés Ferencnek és Korács Andreának Tímea. Ber­di Józsefnek es Vörös Klára Évának Tamás. Kakuszi Pál Istvánnak és Nagy Klárának Pé­ter Gábor, Halai üoitannak es Családi események Barta Ágnesnek Mariann, Ta­kács Miklósnak és Molnár Ka­talin Évának Emőke, Csikós Istvánnak és Vörös Saroltának Anita, Sésztó Istvánnak és Bé­kés Gizellának Renáta, dr. Jan­ka Zoltán Sándornak és dr. Ki­rály Erzsébet Magdolnának Lin­da, Molnár Péternek és Faragó Gizellának Zsolt, Kádár-Németh Zoltánnak és Paragi Magdolná­nak Magdolna. Balogh László Imrének és Suhajda Ilonának László Zsolt, Gábor Andrásnak és Temesvári Irma Valériának Hajnalka, Ball Dezsőnek és Csi­pak Évának Katalin. Nagy­gvörgy Lajosnak és Nóvák Ro­záliának Ibolya. Horváth György Attilának és Erdei Hona Eszter­nek Mónika. Barna Lajosnak és Kos-Farkas Máriának Nikoletta Csete Gábornak és Marinkov Erikának Nóra, Balogh Lajos­nak és Vineze Ildikónak Imre, Farkas Tibornak és Horváth Ju­ditnak Zsolt László, Kovács Lászlónak es Balog Terézia Zsu­zsannának László. Vecsernyés Péter Gábornak és Péter Mártá­nak Brigitta. Ábrahám József­nek és Ocskó Eva Ilonának Gyöngyi. Móez Lászlónak és Széli Julianna Irénnek Julian­na. Konezos Pálnak és Fehér Klára Zsuzsannának Katinka. Sibalin Endrének és Bodó Má­riának András Hel] Pál László­nak es Tóth Margitnak Nikolett Gabriella, nimovies Antalnak és Nagy Erzsébetnek Beáta. Bozsik Józsefnek és Nemes Juditnak Balázs, Visnyei Károly László­nak é» Egri Zsuzsannának Kitti, Oláh Ferenc Lajosnak és udvari Erzsébetnek Szabina, Kiss Tibor Pálnak és Dafkó Ágnes Zsu­zsannának Tibor, liapcsányl Gábornak és Szűcs Ibolyának Adrienn, Pálinkás Józsefnek és Koszó Máriának Szabina, Szűcs László Lajosnak és Báló Etel­kának László Lajos, Szilágyi Jó­násnak és Varga Erzsébetnek .Lilla Erzsébet, Hódi Lajosnak és Kádár Zsuzsannának Kriszti­na, Pataki Bálint Istvánnak és Szőke Zsuzsannának Gergely, Kiss Mihálynak és Király Ka­talinnak Ottó nevű gyermekük született. HALALOZAS Tánczos Sándorné Balogh Margit, Francz Jenő Józsefné Filip Rozália, Karácsonyi Má­ria, Kozma Antalné Horváth Ilona, Virágh László. Popovics Ferenc, Szilágyi Sándorné Szi­ládl Rozália. Szabó István, Brillman Ferenc Béla, Deme Edéné Deme Veronika, Orosz László. Kószó Mihályné Vineze Anna, dr. Fodor János. Csépé Mihályné Horesnvi Ilona. Baka­esl János András. Aes Lajos, Pintér Jánosné Gál Julianna, Bárdi Istvánné Csik Gizella. Dobó Antalné Szabó Mária. Oze Antal. Fekete Rózsa, Tóth An­talné Kovács Eszter, Kisguczl Istvánné Komócsin Zsuzsanna, Vigyázó Rezsőné Német Rózsa, szabó József. Molnár Mihályné Tőrök Anna. Lurzi István. Paológó Jánosné Bezdán Vero­nika. Posta Mlhálvn.é Szirovi­eza Erzsébet. Hulmann Etelka Halász Istvánné Temesvárv tio na. Kabók Kálmánné Farkas Etelka. Gombkötő Fer»nr. Ka­kuszi Tózsef. Bodor Károlvné Tenpi Mária. Garal Béla Lajos, tv ró Ferpncné Négvessy Tlona. ívelsz Margit. Kothencz István szűes Lajos. Kalapács Istvánné Kondász Anna, Szekeres Lajos meghalt. is feltűnt némi szenzáció reményében, ami nem is maradt el. A kislány később megjelent, egy törülközőt szorítva a csípőjére és sírás­tól elcsukló hangon rebegte, hogy egy Ciharlie iyevű fe­kete bőrű egyén többször is fajtalankodásra bírta, öt perc sem telt bele. a helvi tv egyenes adásban közvetí­tette, amint a lakótelep gye­pén a feldühödött atya, aki szintén néger, miként szúr­ta meg néhányszor a gya­núsított Charliet. Természe­tesen senki sem avatkozott bele a dologba, addig, amíg a vérző Charliet a rendőr­ség ki nem mentette, a szó szoros értelmében, a bosszú­tól lihegő szomszédok gyű­rűjéből. Az apa hétközben sofőr, hét végén a közös­ség lelkész teendőit látja el. Letartóztatásban mindössze egy napot töltött, miután ki­fizették a 10 000 dolláros óvadékot, amelyet egy gyors gyűjtésből szedtek össze szá­mára. A börtönben töltött napja azzal telt. hogy a rendőrök elismerő gratulá­cióit fogadta, amiért ilyen bátran és „példamutatóan" viselkedett. Charlie e kalandjával és sorozatos hasonló fajsúlyú bűntényeivel együtt élet­fogytiglani börtönbüntetés elé tekint. A csendes, bibliai idézeteket motyogó apa mindegyre csak azt hajto­gatta: — Isten az én olda­lamon áll. Isten nem hagyja el szolgáit. Ez mind szép, de nem szabad megfeledkez­nünk arról sem, hogy itt lent a Földön a törvények éppen úgy vonatkoznak Is­ten szolgáira, mint legelve­temültebb híveire. Amint azt az egyik bíró igen talá­lóan megjegyezte: ha eltűr­jük az ököljogot és azt. hogv egyesek a törvény folé he­lyezzék magukat, akkor hol húzható ma.id meg a törvé­nyesség vonala? Nem baj, hiszen ilyen csak Amerikában történhet meg, nem igaz.?! O. Siklós András

Next

/
Thumbnails
Contents