Délmagyarország, 1983. november (73. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-29 / 281. szám

Kedd, 1983. november 29. 5 A Magyar Nemzeti Bank közgyűlése Tizedik iizletévének befejezését követően hétfőn Budapesten tartotta éves közgyűlését a Londoni Magyar Bank, a Magyar Nemzetközi Bank (Hungárián International Bank Ltd.) UjazgatAsáaa. A teljes egészében magyar tulajdonú bank 1973 augusztusában kezdte meg működését. Részvénytulajdonosai a Magyar Nemzeti Bank (60 százalék), a Magyar Külkereskedelmi Bank (15 százalék), az Országos Takarékpénztár (15 százalék) és az ugyancsak magyar kézben levő Bécsi Központi Váltó- és Hitelbank. A bank az első tíz évben gyors és sikeres fejlődést ért el. Alaptőkéje a kezdeti 1 millió fontsterlingről 8 millióra emelkedett, és ezzel arányban nőtt a bank mérlegfőósszege es nyeresége. A bank elsősorban a nemzetközi kereskedelem finanszírozásában játszik aktív szerepet és mind saját, mind a két éve létrehozott kereskedelmi leányvállalata (Hibtrade) tevékenységével magyar exportüzleteket . is igyekszik elősegíteni. Specializált üzletkörében, a kereskedelmi és pénzügyi váltóleszámítolásban és .forgalmazásban fontos szerepet vívott ki magának a londoni pénzpiac 'határain túl is. A bank helyes üzletpolitikája a befektetett tőke gyors megtérülését eredményezte. A közgyűlésen ezúttal is újabb sikeres üzletévről adhattak számot. (MTI) Radnóti-biennálé Hetedik alkalommal rendezték meg 'hétfőn Győrött a Radnóti-biennálét. Az ünnepségsorozat a város határában levő Radnóti-szobor megkoszorúzásával vette kezdetét. A biennálé díjait gálaesten adták át a Kisfaludy Színházban, a Radnóti-emlékbizottság és irodalmi társaság a költői fődíjat ezúttal Lator Lászlónak, a költői dijat Takács Imrének, az elsőkötetes költő díját Várady Szabolcsnak ítélte oda. Az előadóművészi díjat Sinkovits Imre, az irodalmi 6zínpadvezetői díjat dr. Klujber László, a kaposvári Táncsics gimnázium tanára és Tóth László. a nyíregyházi Móricz Zsigmond Művelődési Ház munkatársa kapta meg. (MTI) Zenedélelött az egyetemen Nagyszabású ünnepi kórushangversenyre került sor a zenei világnap emlékére vasárnap délelőtt az egyetem aulájában. Az Egyetemi Énekkar mellett fellépett a székesfehérvári Építők Alba • Regia kórusa ' és a Ság vári gimnázium vegyes kara is. A zenedélelőttön Bach 140. „Wachet auf" Kantátáját az egyetemistákból és zeneművészeti főiskolásokból álló ének- és zenekar szólaltatta meg. Martonné Szécsi Éva, Bárdi Sándor és Szécsi István közreműködésével. A karmesteri dobogón régi ismerősét, Herbert Kreyt, a Singgemeinde der Stadt Kleve igazgatókarnagyát köszönthette a szegedi közönség — immáron negyedik alkalommal. (Az Egyetemi Énekkar és Kleve város ének. es zenekara 1976 óta tart fenn rendszeres cserekapcsolatot.) A Kantáta utolsó hangjait tapsvihar és ünneplés követte. Szécsi József karnagy a magyar zene nyugat-németországi népszerűsítéséért Hétköznapok Adó .-A fene egye meg, de drága a benzin!" — mondottam egykoron, azon a nem túl boldog napon, amikor húsz forint lett a szuper literje. Mások is mondhatták, mert akkoriban szinte kiürültek az utak. Hogy honnan vettem eszre? Talán abból, hogy akár egy órával is hamarább értem az ország távolabbi szögleteinek valamelyikébe, ha dolgom úgy hozta. Például egy előadás. Már-már újra öröm lett autózni a kiürült utakon. És ezt az örömöt legföljebb az mérsékelte, hogy a fölemelt és nagyon tisztes előadói tiszteletdíjat maradéktalanul elvjszi a benzin. És akkor még hol a többi költség, az ebéd vagy az illusztrációs anyag? De hát kocsival kell menni. • Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy egy távoli városban tartott félnapos előadás három vagy másfél napot visz-e el az ember idejéből. És végül is alig száz, százötven forintot kellett fizetnem a saját zsebemből. hogy dolgozhassak. Azóta ismét megteltek az utak, megszoktuk a húszforintos benzint Kétháromszáz kilométeres úton nem győzi az óráját lesni az ember, no meg a bizonytalankodó vezetőket: eszik az idegeit és a benzinjét! De már hallom a pletykákat: újra drágább lesz a benzin, 'hiszen mindenütt többe van, mint minálunk ... Üjra üresek lesznek az utak? Üjra lehet békésen autózni? Hogy baj van? Nicsak! Hogy esetleg száz helyett három-négyszáz forintot fogok a jövőben ráfizetni egv. a szakmai tisztességtől és a közügy fontosságától vezérelve fölvállalt munkára? Sebaj, majd levonom az adóból a költségeimet. Mert olvasom, hogy jövőre már teljes jogú állampolgárként adózhatom minden mellékes jövedelmem után. Végre! Szegény adóhivatal! Csak nehogy még ő tartozzon nekem ... Példamutatás Délutáni csúcsforgalom az ABC-ben. Szokás szerint csak egy vagy ket pénztár működik. És jókora a sor, vagy tizenöten várnak. A sor nem mozdul, a pénztárosnő ugyanis számol. Nem a saját jószántából. ,Egy mama áll a kosár mellett, rezzenetlen arccal, mintha ott sem lenne. Vele tíz-egynéhány éves lánya. A mama vár. a kislány fizet — a mama pénztárcájából. Iszonyú nagy marok tíz-húszfilléressel, amit számolatlanul nyom a pénztárosnő markába. Hiába, néha összejön az apró. De pont ilyenkor, és így kell kiadni? A pénztárosnő számol, csodálatra méltó szótlansággal. Csak ujjai remegősén látszik az idegesség. (Megvallom, én az ő helyében nem bírnám ilyen nyugodtan!) És a sqr áll. Vagy hat-nyolc percig. Feszülnek az idegek. Szólni kellene. De kinek? A mamának? Hisz nem 6 tart föl tucatnyi embert. A kislánynak? Szemmelláthatóan nem ő tehet az egészről, ő is zavarban van. De majd megszokja. A mama mindenesetre zseni. Kiválóan mutat példát gyermekének, hogyan kell eszmei szerzőként a háttérbe húzódni, hogyan kell másokat magunk elé tolni. Lehet, hogv így kell nevelni a jövő embereit? Sz. I. átnyújtotta vendégüknek a város és a József Attila Tudományegyetem által adományozott - Kodály-emlékplakettet, Herbert Krey, ez a kedves, mosolygós karmester, aki vaj ósággal megbabonázta ifjú muzsikusait, tulajdonképpen hegedűsként kezdte pályafutását. Több éves zenekari múltját cserélte föl a vezénylő pálcával; jelenleg a holland határ közelében levő kisváros, Kleve körzeti zeneiskoláinak főigazgatója és a városi ének-, zenekar karnagya. Habár szegedi tartózkodása alatt szinte egyetlen szabad perce sem volt, sikerült meginvitálni rövid beszélgetésre. Faggatózásunkra. hogy voltaképpen mi vonzza Magyarországhoz, a magyar zenéhez, két névvel válaszolt; Bartók és Kodály. Elmondta. még 1963-ban látta Kodályt Kölnben vezényelni, és anynyira megragadta egyénisége. hogy komolyabban kezdett foglalkozni munkásságával. így ismerkedett meg a Kodály-módszerrel, amely ma már az általa irányított zeneiskolák zenepedagógiai gyakorlatának alapjául szolgál. gaját bevallása szerint valahányszor nálunk jár, mindannyiszor új gondolatokkal, érzésekkel gazdagodva tér vissza hazájába; tulajdonképpen tanulni jár ide. Végül felmerült a kelet—nyugati kulturális (elsősorban zenei) kapcsolatok lehetőségének, esetleges továbbfejlesztésének kérdése ebben a mai, egyre hűvösebbé váló világpolitikai légkörben: „Nagyon fontosnak tartom, hogy minél közelebb kerüljön egymáshoz Kelet és Nyugat, legalább ezen a téren. Hiszem ugyanis. hogy akik együtt muzsikálnak, azok nem fognak egymásra lőni!..." Kárpáti Judit Képtelen helyzet Megvallom, igen ritkán nézem a Kék fényt. Valahogy nem találok túl sok gyönyörűséget pitiáner besurranó tolvajok, autóelkötők, szélhámosok és csalók történeteiben, s fényképeik "nézegetésében! Természetesen tudom viszont, hogy mások — igen sokan — kifejezetten kedvelik ezt a műsort, szerencsére, hiszen azt is tudom, milyen sokan segítenek a rendőrségnek a nyomozáshoz hasznos információkkal, bejelentésekkel. Másféle társadalmi funkciói is vannak az adásnak, amelyek nem egyszerűen indokolják, hanem szükségessé is teszik a létét. Nyilván ezért,, immár századszor láthatták a hűséges nézők a rendőrautók villogó lámpáit, hallhatták, a vijjogó szirénahangot a múlt szerdán. Úgy tűnik, a Kék fényről szólva vallomáskényszer vesz erőt az emberen; azt is el kell mondanom, nem a jubileum miatt vártam az adást magam is, bár kétségtelenül már az első pillanatokban megkapott az elegánsan nagyvonalú díszlet (?)j annba az ünnepi alkalomból ültek a műsor közreműködői. Nem kertelek tovább, a festmények érdekeltek. Akár — gondolom — sok ezer honfitársamat. Akik, talán mint magam, a rablás bejelentése ota egyfolytában döbbentek, elképedtek. És egyre dühösebbek. Hajlamos vagyok a történtek (és a meg nem történtek) után a természetes emberi reakciók közé sorolni a dühömet. Hiszen tudják: tehetetlenségünkben, megmagyarázhatatlan, megokolatlan helyzetekben, s főleg veszteségünkben hányszor, de hányszor vezetjük le így a feszültséget! A fplbecsülhetetlen nemzeti értékek eltűntekor, amint sikerült íöimosni magunkat, minden épelméjű embernek ez lehetett az első kérdése: hogyan történhetett meg? Telt-múlt az idő, előkerültek a rablást bizonyító tárgyalt (a hiány ugyebár nem tekinthető bizonyítéknak), csábos összegek biztattak, járjunk nyitott szemmel, hátha megpillantjuk a lopott holmit jártunkban-keltünkben ... Hallgattuk az interjút, amelyben a biztosítási szakértő szakszerűen elmagyarázta, mi van, ha ilyen nagy értékeket biztosítanak, mi van, ha nem, mi az eljárás tárlatrendezések esetén, és a többi. Viccek születtek, mint mindig, amikor kínunkban már mást sem tudunk. És jött a Kék fény, századszor, s először ebből derült ki, hogy a képekre vonatkozó tulajdonviszonyok azért változhattak meg, mert ennek a lehetősége nem volt kizárt. Elnézést a körmönfont fogalmazásért, csak igyekeztem a rpűsor stílusát átvenni; melyben egy gyári szarka esete kapcsán Szabó l.ás'zló műsorvezető mély átéléssel előadott méltatlankodásából végre közismertté vált, hogy ahol nem vigváznak eléggé a közvagyonra, onnan az hamarost elvándorol — magánvagyont szaporítani. Roppant ötletes volt, ahogy az üzemi ablakból leeresztett műszaki berendezesek apropóján végre megmutatták a múzeumi ablak esetét is. Vagyis, úgy a műsor utolsó harmadában, már tudhattuk, arnit addig valamiért titkolni kellettf?) előlünk. Tudniillik a választ • a kérdésre: hogyan történhetett? Igaz, magyarító tehetségünket, metakommunikációs érzékenységünket, vizuális kultúránkat igencsak igénybe vették, még mindig kódolnunk kellett a jeleket, hiszen ebben a Kék fényben sem mondták ki egyszerűen, érthetően, egyértelműen a feleletet. De .Jelezték". Az én „olvasatom" szerint a kővetkezőket : a tatarozáshoz használt állványokon föl lehetett jutni egy ablakhoz, azon be lehetett mászni, megfelelő időben, megfelelő szerszámokkal a képeket bele lehetett rakni egy (vagy több) zsákba, s vissza a járt úton. Mert tataroztak, mert azon az ablakon nem volt védőrács, mert elromlott a biztonsági berendezés, s mert az őrök ennek dacára is csak négyóránként őrködtek. Ennyi. Engedtessék meg végül még egyetlen vallomás: úgy tartom, alkat kérdése, hogy az ember tehctetlenségebev és (ájékoztatottságáiiak hiányában dühöng vagy vicceket gyárt. Tragédia? Komédia? Tudjuk, egymáshoz oly közeliek ... . jelentem, fönt emlegetett dühöm — elmú'.t. Már-már részvétet érzek az illetékes kötelességmulasztók iránt, így, ismeretlenül is. Hiszen (nem)tájékoztatasi szokásaink jóvoltából — no nem. nem a Kék fénybe —, úgyszólván kabaréba keveredte!;. De legalábbis: képtelen helyzetbe. Sulyok Erzsébet Mitchel! kukoricán térdepel Regi, de igen jellemző történet. A/, élete első és alighanem legnagyobb irodalmi éhségébe szabadult tizenhét éves ifjú. aki „zabálja" Dosztojevszkijt. Thomas Mannt, Bulgakovot és Déry Tibort, fő étvágygerjesztőjétől megkapja (elkunyerálja) az Éjszaka Kairóban című, gépiratban terjengő. fülledt erotikát árasztó és enyhén irodalom alatti regényt. Ugyanúgy falja, mint a Bún és bűnhődést, vagy A Mester és Margaritat — s még abban sem egészen biztos, határozottan nem tetszik-e neki fenti, egzotikus-erotikus irodalomipari termék. Igen. a nagy kérdés: mi választja el a giccset, a bestsellert az értékes irodalomtól? Az emberiség túlnyorjió. az esztétikát nem különösebben értékelő többsége az égvilágon semmitsem törődik a hangos és értelmes elemzésekkel. -s szemrebbenés nélkül olvassa tovább Kosáryné Réz EgyiittmííkeiSési megállapodás Együttműködési megállapodást kötött a Magyar Vöröskereszt országos vezetősége a rokkantak országos érdekképviseleti érdekvédelmi szervezeteivel. Hétfőn, a Magyar Vöröskereszt, székházában aláírt megállapodás szerint közösen, öszszehangolt munkával segítik a rokkantak munkaképességének fejlesztését, munkába állását, beilleszkedését a társadálomba. Kezdeményezik a képezhetetten. illetve munkaképtelen rokkantak gondozását ellátó napközi, szakosított szociális otthonok létesítését, meg tervezik a rokkant gyermeke'-: és fiatalok nyári táborozását. Aktivistáik, szervezeteik igyekeznek megismerni a rokkantak, egeszsegi okok miatt hátrányos helyzetűek életkörülményeit, és részt vesznek azok gondozásában, ügyelnek intézéseben. A Magyar Vöröskereszt — miként a megállapodásból kitűnik — ez ideig is önzetlenül támogatta a mozgás-, hallás-, látássérültek, értelmi fogyatékosok habilitációját, illetve rehabilitációját. A rokkantak nemzetközi évében. az ENSZ ajánlására vállalta, hogv még hatékonyabban segíti ezeknek az embereknek a társadalmi integrációját. Ahhoz azonban, hogy 'el je.síthesse terveit, hpsszú övú programját, az szültsége.s, hogv az eddigieknél jobban együttműködjék a rokkantak -szövetségeivel, szervezeteivel. CMTL Lolát és Harsányt Zsoltot, az Éjszaka Kairobant — vagy éppen Margaret Mitchell világhíres bestsellerét, az Elfújta a szél című háromköteles opuszt. Ez utóbbi mü. yalljuk be, tényleg kissé jelképe is a bestsellereknek. így aztán egyáltalan nem veletlen, hogy Gyenes György szombaton délelőtt a Petőfi adón hallott. Milliós példányszám! cimű műsora is elsősorban Mitchellt térdepeltette szigorú és kemény literátori kukoricaszemekre. Gondolván, hogy efféle felfedező úton megfogalmazható: „níi. tesz valamely művet irodalmivá, vagy irodalmon kívülivé?... Hogyan lehet, • hogy millió és millió olvasó nem érti meg, hogy itt és most — elnézést. de így igaz — őt hülyének nézik"? Az idézet a múlt? heti rádióújság . beha. rangozójából való. ahol is Gyenes György az alkotógárda nevében megfogalmazta a törekvést: „távol álljon tőlünk, hogy egy órányi .szórakoztatás ürügyén eljátsszuk az esztétikai tanító bácsi szerepét". A cél szép, de megvalósítása, erős a gyanúm, szinte lehetetten. A Séta a bestsellerek világában alcímű program szórakoztatónak szórakoztató voltugyan, sok idézettel. Ráday Imre által igen hatásosan interpretált, néha maróan szellemes kommentárokkal, érdekes háttér-információkkai — de, hogy mégis tanító bácsisnak hatott, az biztos. Az ok igen egyszerű: nem lehet nem tanító bőcsiskodni, ha a rádió a majdnem teljes lehetetlenségre vállalkozik. Nevezetesen valami olyasfélére, hogv megmagyarázza a pörköltrajongóknak. hogy a oörkölt undorító. ízetlen, büdös és fertőző betegségeket terjeszt. A pörkölt-, törökméz- vagv Mitchellínyencek talán meghallgatják a tanító bacsiss, fel. emelt mutatóujj kíséretében elhangzó szózatot — azután fogyasztani kezdenek. Pör. költet, lerökmezet, vagy Eltújta a szelet. Alighanem minden kritikus tudja ebben az országban, hogy attól, ha . kicikizünk" valamilyen, bizo. nyíthatoan selejtes minoaegú szellemi terméket, a közönség még tódul — esetleg éppen ezért! — a moziba, veszi a könyvet a boltban, mondjunk vagy írjunk. amit csak akarunk. Ha. a rádió felvilágosítani, ízlést formálni. gondolatokat ébreszteni akar — teszi a dolgát, tisztességgel. Ám sokkalta mélyebbek és mozdíthatatlanabbak az oksziklák, melyek következteben az Elfújta a szélért igenis adnak 800—1000 forintot a feketepiacon, és a tizenhét éves. irodalomra éhes. nem is rosszul orientált ifjú Déry Tibor Ítélet nincs-e . mellett az Éjszaka Kairóbant is nagy izgalommal olvassa fülledt n.váréjszakákon, egészen hajnalhasadtáig Az okok persze történelmi-társadalmi ' természetűek, s Gyenes György műsora már csak a kész helyzetre reagálhatott. ezúttal elsősorban Mitchellt térdepeltetve kukoricára. Hogy ősz.inte legyek, ne-, kem legjobban nem ez a térdepeltétés tetszett ebben az egv órában. Mé-> csak nem is az észtéi'kai érvelés hogyan ia-mlkénti«\ Hanem az. hogv miközben az Elfújta a szél félig-meddig már fasisztának is neveztetett, az ősbestseller Kellerman-könvv, az Alagút apropóján elhangzott egy megjegyzés A következő: könyvkiadásunk ez. utóbbi művet — méltónak találta az ú jrameg jelentet ésre. Méghozzá az Ür 197(1. esztendeiében. Mttehellről persze szó sem lehet Ennvit a következetességről, meg az irodalmi kukoricázgatás. ról. Domonkos Laszlo