Délmagyarország, 1983. november (73. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-22 / 275. szám

IfilíO VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! 73. évfolyam 275. szám 1983. november 22., kedd Ara: 1,40 forint A Z M ST Z M. P SZEG ED V Á RO SÍ b I ZOT TSÁ CÁ NA K L APJ Á Befejeződtek § magyar-iielga külügyminiszteri tárgyalások Kádár János fogadta Leo Tindemanst Együttműködés A Dunai Vasmű, a Lenin Kohászati Művek és az Özüi Kohászati Üzemek szakszer­vezeti bizottságai hétfűn együttműködési szerződést kötöttek Ózdon, a szakszer­vezetek termelést, gazdálko­dást segítő tevékenységének fejlesztésére. A világgazdaságban lezaj­ló változások különösen ked­vezőtlenül érintik a vasko­hászatot, így a Dunai Vas­mű, a Lenin Kohászati Mű­vek és az Ózdi Kohászati Üzemek gazdálkodását is. A gondok enyhítését szem előtt tartva látták szüksé­gesnek a vállalatok szakszer­vezeti testületei együttmű­ködésük erősítését. A Mecseki Szénbányák KiNHHHista műszak hete A Mecseki Szénbányák mélyművelésű üzemeiben egyhetes munkaverseny kez­dődött hétfőn a fejtési és a vágathajtó brigádok rész­vételével. A szombati kü­lönműszakkal záruló kom­munista műszak hetét Ba­ranya megye felszabadulá­sának 39. évfordulója tisz­teletére hirdették meg. az­zal a céllal, hogy a versen­géssel is elősegítsék a válla­lat idei termelési tervének teljesítését. A négy-négy fejtési, illetve vágathajtó kategóriában kiírt egyhetes munkaverseny első helye­zett bányászbrigádjait hat­huszonötezer forintos külön­jutálomban részegítik. A hétvégi kommunista műi­szak dolgozói aznapi kere­setük felét, azok pedig, akik a szombati munkában nem tudtak részt venni, egynapi bérük felét aján­lották fel a bányászati ala­pítvány számára, illetve aa öregek pécsi napközi ottho­nának felépítésére. A Leo Tindemans vezette belga, flTetve a dr. Várkonyi Péter vezette magyar tár­gyalódelegáció megbeszélése. (MTI-fotó: PÓlya Zoltán felvétele — Telefotó—KS) Leo Tindemans belga kül­ügyminiszter — aki vasár­nap este érkezett Buda­pestre, hivatalos látogatás­ra — hétfőn reggel a Hő­sök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. Ezt követően a . Külíigy­minisztériúihbán megkez­dődtek a magyar-belga külügyminiszteri tárgyalá­sok. Dr. Várkonyi Péter kül­ügyminiszter és a belga diplomácia vezetője tiéle­ménycserét folytatott idő­szerű nemzetközi kérdések­ről, s áttekintette a két or­szág kapcsolatainak alaku­lását, továbbfejlesztésének lehetőségeit. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára a KB székházában • fogadta Leo Tindemanst. A szívélyes légkörű találkozón véleménycserét, folytattak a netiízeikozi élet fontosaibb .kérdéseiről, valamint a ma­gyar—belga kapcsolatokról. A találkozón jelen volt Várkonyi Péter, Alfréd Ca­hen, a belga külügyminisz­térium politikai főigazgató­ja. Ugyancsak hétfőn, a dél­utáni órákban Lázár György, a Minisztertanács elnöke parlamenti dolgozószobájá­ban fogadta a belga diplo­mácia vezetőjét. Hivatalos látogatását be­fejezve, Leo Tindemans az esti órákban elutazott Bu­dapestről. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren meg­jelent vendéglátója, dr. Vár­konyi Péter. Ott volt Willy Tilemans, Belgium buda­pesti és Lőrinc Tamás, ha­zánk brüsszeli nagykövete. Vágyakozva néztem a ká­posztás kádat: ez igen, ez kéne nekem! Csak melléül­nék, és nem is a felvágottat enném káposztával, hanem a káposztát felvágottal. S nem fogyna ki belőle egy kurta reggelire, mint a bolt­ban kapható zacskóból. Ebbe a kádba ugyanis 245 mázsa nyers káposzta fér. Mire meg­savanyodik, csak 180 mázsa marad, de szerény vagyok, nekem még az is elég lenne egy darabig. Pia nem a nagy kádnak ülhetnék mellé, egy tízmázsás kisebbel is meg­elégednék. Domaszéken a valarrtikori Bojár jskola tantermébe köl­tözött be a savanyító óriás­kád, köíéje meg a kis cse­metekádak. Az udvarban raktár épült, a bejárat előtt pedig káposzlahaloni tornyo­sul. Nyolc, ember egy mű­szakban 36 mázsa káposziát UNIDO Gyógyszeripari ksnzultáció Hétfőn megkezdte mun­káját az ENSZ iparfejlesz­tési szervezete, az UNIDO II. gyógyszeripari konzultá­ciója Budapesten. A no­vember 25-ig tartó tanács­kozások során 72 ország és tíz nemzetközi szervezet képviseletében csaknem 390 szakember megvitatja, hogy a fejlett országok miképpen nyújthatnak segítséget a fejlődő államok gyógyszer­iparának kialakításához, fejlesztésének meggyorsítá­sához. A megnyitó ülésen — amelyen jelen volt dr. Schultheisz Emil egészség­ügyi miniszter és Abd-el Rahman Khane, az UNIDO ügyvezető igazgatója is — a magyar kormány nevében Méhes Lajos ipari minisz­ter köszöntötte a tanácsko­zás résztvevőit. Hangsúlyoz­ta : országunk kormánya egyetért az UNIDO-nak az­zal a célkitűzésével, hogy a nemzetközi együttműködés erősítése révén növekedjék a fejlődő országok részese­dése a világ ipari termelé­séből. A konferenciát Abd-el Rahman Khane nyitotta meg. Kifejezte reményét: ez a tanácskozás is hozzá­járult ahhoz, hogy a ..világ népei elkerüljék a pusztító betegságeket, a világ min­den táján fejlődjék az egész­ségügyi ellátás. Teleföbei a Szőke Tisza Véget ért a vízi idény a Tisza magyarországi alsó szakaszán. Megkezdték a fürdő- és csónakházak, a tanyahajóik, valamint a Sze­ged egyik idegenforgalmi nevezetességének számító Szőke Tisza nevű vendég­fogadó-hajó bevontatását a tápéi téli kikötőbe. A folyó alacsony szintje miatt már hetekkel ezelőtt „megágyaztak" a téli szál­láshelyen. A Folyamszabá; lyozó és Kavicskotró Válla­lat egyik nagy teljesítmé­nyű kotróhajója több mint 20 000 köbméter iszaplera­kódást távolított el a kikö­tő kapujában a mederből. Ezzel olyan mélységű utat készítettek, amelyen keresz­tül akadálytalanul bevonul­hatnak a védett öblözetbe a hajók. A téli időszakot fel­használják arra, hogy fel­újítják, megszépítik az ar­ra rászoruló fürdő, és csó­nakházakat. „Tenni vagy nem lenni!" Egyetemisták a békéért Érzelmeinket közvetlenebbül megragadják „nem­zetünk sorskérdései", míg az „emberiség sorskérdése­it" gyakran elhessegetjük magunktól. Ma már min­denki számára világos, hogy a kettő összekapcsolódik, hiszen napjainkban alapvető érték lett a béke — a lét és a nemlét kérdése. A nukleáris háború apokaliptikus képe rémlik fel előttünk, azonban nem élhetünk sokkhatások állandó nyomása alatt. Miközben a döntéshozók is gyakran úgy érzik, kényszerpályán mozognak, bennünk is fel­vetődik a kérdés: mi, diákok, fiatalok, mit tehetünk? Lehetőségeinket reálisan felmérve, illúzióinkkal leszámolva, de legyünk mégis aktívak. Dédelgessük, ringassuk kicsit a szelíden vergődő békét, hátha közöt­tünk marad! De tegyünk annél többet is! Tiltakozzunk a technika „csodái", a rakéták, robotrepülőgépek és bombák ellen! A háború ugyanis mint magas szinten társadalmasodott erőszak képes elpusztítani az embe­riség által létrehozott értékeket és a létrehozókat is. Ilyen helyzetben minden őszinte béketörekvésnek lét­jogosultsága van, legyen az politikai állásfoglalás, művész-jajkiáltás, morális elítélés. Tudjuk, hogy ma a nukleáris háború kirobbantá­sát semmilyen érdek nem indokolhatja. A szocializ­mus nem akarja az osztályok megszüntetésének gom­bafelhős abszurd megoldását. Nem engedhetjük, hogy a kapitalizmus az emberiség léte árán próbálja bi­zonyítani erejét. A mi korosztályunk békében nőtt fel, és alkotó­munkánkat csak békében folytathatjuk. Ezért tilta­kozunk minden olyan fegyverkezés e'len, mely fenye­geti ezt a törekvésünket. A világ békét akaró töme­geivel együtt az enyhülés érveinek eredményekkel bi­zonyított igazságát állítjuk szembe a fegyvergyártók önző törekvéseivel. Aggodalommal tekintünk a fokozódó európai ra­kétatelepítésekre, ezért támogatunk minden olyan tö­rekvést, mely az erőegyensúly megőrzése mellett biz­tosítia a fegyverzetek alacsonyabb szintjét. Elítéljük a NATO szélsőséges köreinek azt a stratégiáját, mely kontinensünkön akar korlátozott nukleáris háborút vívni. A pillanat eljött. A konfliktusokat a tárgyalóasz­talnál és nem a fegyverek színoadán kell rendezni, minden további késedelem életünket, álmainkat, re­ménveinket veszélyezteti. Mi is békét akarunk! JATE KISZ-bizottság darál meg, tapos bele az ép­pen üresen álló kádakba. Azt hinné az ember, a ká­posztasavanyításhoz káposz­tán kivül csak hordó és ecet szükségeltetik. Hiába kere­sem azonban az ecetes tar­tályokat: káliumszorbót, nát­riumbenzoát van helyette. A káposztát pedig nem . elég savanyítani: íze, zamata tartja meg a vásárlókat, ah­hoz pedig kell birsalma, vér­alma, piros kukorica, bors, köménymag és babérlevél, no meg só. Azt gondoltam, csak a pri­mitív ősidőkben taposták lábbal a káposziát. Biztosan van már helyette valami ügyes vibrátor, gyömöszölő gép. Kiderült; a savanyítani való káposztát atomkor­ban is gumicsizmával tapos­sák. Van hozzá tudományos "magyarázót is: ha rétegem­,ként terítik a nyers káposz­tát, és úgy tapossák, föltá­ródnak a sejtfalak, a sejt­bedv egy része eltávozik. A nagv kádban is csak a fölső réteg fölött van lé, lejjebb szinte száraz az anyag. Így optimális körülmények közt megy végbe az erjedéses folyamat A káposztát a nagy kád­ban három hétig, a kiseb­bekben egy hétig savanyít­ják. Utána jöhet a csoma­golás, szállítás. Negyed- cs félkilós csomagokba, fólia­zacskókba kerül, amelyeknek egy ügyes asszony „bevasal­ja" a száját. Viszik azután Siófokra, Miskolca, Bajára, Veszprémbe, Várpalotára. Nagyban vásárol belőle a szegedi ÉLIKER is. Jönnek a maszek zöldségesek, visz­nek, amennyi kell. Honnan tudják a veszpré­miek meg a miskolciak, hogy a domaszéki Szőlőfürt Szak­szövetkezet káposztát sava­nyít? Hát a Csiszár Pistától — mondja Nyári Sándor, a savanyitó üzem helyettes ve­zetője. — Csiszár Istvánt pe­dig országszerte ismerik, mert ő a szakszövetkezet zöldség-gyümölcs felvásárló­ja. Nemcsak a termelőkkel köt üzletet, hanem amit le­het, azt eladja az országban — ahol szükség van rá, és ahol jó pénzt adnak érte. A szakszövetkezet sava nyi­tója nemcsak káposztát sa­vanyít. Idén például 100 rnázsa dinnyét is forgalomba hoznak — jó része saját termés. A káposzta nagyob­bik réázét is a tagok ter­melték — kilónként négy forintért vette át tőlük a gazdáság. Ha kell, Víil fiú le­ges igényeket is kielégíte­nek: egyik budapesti kórház például diétás savanyúságot rendelt tőlük. Ha a nyereséget nézik, nem valami bombaüzlet a savanyítás: nem gazdagszik meg belőle sem a szövetke­zet, sern az állandó dolgep. zók. Olyasmit csinál viszont, amire mind több helyen lenne szükség manapság: helyben termelt árut helyi munkaerővel dolgoz föl. Munkaalkalmat teremt a ta­goknak, s- jó kompromisz­szummal a .közös érdekek szolgálatába is állítja őket A szakszövetkezetnek ugyanis á szőlőtermesztés az egyik fő profilja. A nagy munkák idejére a dolgozók otthagyják a savanyítót és kivonulnak a szőlőbe kapálni, szüretelni, mikor, mire van szükség. Maga a tevékenység a szük­ségletek szerint bővíthető. Idáig 700 mázsa káposztát savanyítottak, a tél közepéig hűtőház nélkül is tárolni tudják az árut, ha nem ke­rül rögtön gazdája. Tanács István A savanyitóüzem udvarán géppel szelik a káposztát

Next

/
Thumbnails
Contents