Délmagyarország, 1983. november (73. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-20 / 274. szám

Vasárnap, 1983. november 20. 3 K a takarékosság Díjnyertes tintáink a Az Ipari Minisztérium if­júsági bizottsága az ágazat fiataljainak alkotói pályáza­tot hirdetett augusztusban. Ezen részt vehettek mind­azok a 35 éven aluli szak­emberek, akik importkivál­tó, másodlagos nyersanyag, azaz hulladékhasznosító el­járásokat. módszereket ku­tattak fel, dolgoztak ki. A pályázatra a gyakorlatban már kipróbált és bizonyít­hatóan bevált munkákkal lehetett nevezni. Közel 500 pályázat közül 246-ot foga­dott el a minisztérium, köz­tük a Ken;leríonó és Szö­vőipari Vállalattól öt dol­gozatot. Ezekből három dí­jas lett, s mind a három szerző a szegedi kenderfonó dolgozója. Csikós András, aki prog­ramozó, Nagydíjat nyert az agrofólia hulladék feldolgo­zásának módszeréért. Taka­rékosságot cétzó eljárást írt le egy fiatal kollektíva is. Spiegelné - Szabó Margit. Selmeczi Béla. Teket Péter és Kecskés Antalné a polio­letin hulladékok újrafeldol­gozásáról készítettek dolgo­zatot. Az 'fjúsági bizottság Nagydijat íté.t a kollektí­vának is. Sőregi Sándor programozó Alkotói díjat kapott Korszerű operatív termelésprogramozási rend­szer kidolgozása és beve­zetése című munkájáért. A kollektíva munkája kö'­lönös jelentőségű: évente 12 millió forint importmegta­karítást jelent a gyárnak. Ez a gyakorlati alkalmazás során derült ki. Ugyanis már tavaly, felszereltek egy, az új eljárásra alkalmas^ üzemrészt. A műszaki szak­emberek kiselejtezett gépe­két némi átalakítás után állítottak újra a . termelésbe., Egyedül a szegedi kenderfo-; nó dolgozik a nyugatnémet, Höchst-cégiől importált alapanyaggal, amelyből a különböző raschel-zsákokat és zsinegeket gyártják. A pontos munka ellenére is óhatatlan, hogy az előállítás KSZV-ben során selejt és hulladék ne keletkezzék. Ezekkel eddig nem tudtak mit kezdeni. Nincs akinek továbbadnák felhasználást a, környezetvé­delmi okok miatt a meg­semmisítésük (né'dául elége­tésük) nehézségekbe ütkö­zött. Az új eljárással meg­oldódott e probléma. Lénye­ge. hogy a hulla dékót, se­lejtet r'egranulálják. és' kü­lönböző termékek előállítá­sához újra felhasználják. A fiatalok pontos méréseket készítettek, az ígv készült termékek paramétereiről. ki­derült, minőségük változat­lan maradt. A visszakevert granulátumból például a mezőgazdaságban használa­tos hengerbálázók kötöző­anyagát készítik: de kézi kötözésre 'alkalmas zsinege­ket is gyártanak. A pálya­munka nem csupán az al­kalmazott eljárás leírását tartalmazta, hanem annak rendszerezését is M. F_ Téesznyugdíjasok Számlálások szerint, országunk lakóinak csaknem egy­negyede. több mint kétmillió, nyugdíjas. A tavalyi össze­sítés 658 ezer lelket sorol az 55 és 60 évesek közé. 1 mil­lió 893 ezret a 60 éven felüliek táborába. Közülük még so­kan részesei az 1306 termelő-, 57 szak- és 32 halászati szö­vetkezetnek. Csongrád megyében 23 ezer 837 nyugdíjast és járadékost tartanak nyilván az 1982-es adatok. Örömük, gondjuk mindnyájunk ügye. A gazdaságokban rég fölis­merték ennek jelentőségét, és igyekvő gondoskodással se­gítenek. amennyit a lehetőségük megenged. Annak elle­nére. hogy nem a legideálisabbak a viszonyok a bőkezű­séghez. A megbecsülésnek az anyagi juttatáson kívüli, más formáit keresik á szövetkezetek. Könnyű komolyzene A Sevillai magyar változata Szokatlanul rövid időn belül jut vissza premierkö­zönség elé A sevillai bor­bély, Rossini 6ikeroperája. Nincs esztendeje, hogy ja­nuárban ment itt. a Zenés színházban. Igaz, olaszul, vendég Figaróval, félszem­mel a nyugati turnéra fi­gyelve, Pál Tamás dirigálá­sával, hogy csupán csak azon körülmények fölsorolá­sára szorítkozzunk, melyek azóta megváltoztak, s így jószerivel indokolják e pre­mierrepríz szokatlan gyor­saságát Mert a darab ma­gyar nyelven, helyi Figaró­val, nem kifelé kacsintgat­va. de sorozat-előadásokra készülve, kivált pedig más karmesterrel, az új főzene­igazgató Oberfrank Gézával, némileg más orcáját mu. tatja. Kezdjük talán a végén, Oberfrankkal, aki nemcsak karmesterként jegyzi a bemutatót. Blum Tamással átdolgozói minőségében is föltüntetik a szín lapon — ha valaki nem venné észre, biggyeszthetnénk ide szok­ványos fordulattal, hisz a librettistákon, fordítókon, átdolgozókon tovasiklik . a publikum figyelme; most viszont ez kizárt. Tulajdon­képpen az eddigi, megszo­kott Sevillai-előadásoktól éppen a friss fordítás, s a belőle következő dramatur­gia különbözteti operatársu­latunk legúi3ob ajánlatát. Oberfrankélc persze nem írták át gyökeresen a szö­veget — hogyan is tehették volna? N—, ám azt serrt mondhatnánk, hogy pusztán pár berögzött formula mandzsettagombjait vasal­nák körül. Az eijárás két lényeges eleme: a prozódia és a cselekmény összefüg­géseinek megvilágítása. Az előbbi látszólag az éneke­Beknek segít, jóllehet a hallgató fülének is tetszető­sebb, ha például egy rövid, lemenő koloráló futamban nem azt kell énekelni, hogy „szeretlek", hanem „imád­lak", vagy az „elbűvölt" helyett „elbájolt" hallik — énekelhetőbb. kerekebb, könnyebben gördül; nem beszélve olyan fazonigazítá­sokról.' ahol az eredeti olasz hangzás jön vissza, mint az elején Fiori Hónál (senza parlar). Következményeiben messzebb mutat, hogy a cselekmény menete szem­pontjából fontos informá­ciókat is újrafordították, vi­lágosabbá érthetőbbé téve. mi fog történni. Ilyen pél­dául a kulcslopás mozzana­• ta,, ami a korábbi változat­ban valamiképpen elsiklott, s nemigen értette a néző (tán nem is figyelte), ho­gyan jutnak be Lindoróék Rosinához — most egyértel­mű, Figaro csen' el a kul­csot Bartolótól. A dolog lé­nyege pedig, hogy ezeket a szituációkat kifelé, tagol­tan, jól artikulálva, mint­egy a közönség értésére ad­va játsszák. Általában az úgynevezett recitativós sza­kaszokról van szó, melyek jószerivel azért kapnak he­lyet a darabban, hogy ilyes­fajta énekbeszédekkel iga­zítsák útba a nézőt. (A re­citativók két fajtája: ami­kor a „beszélő" . énekest egyetlen „száraz" ütőhang­szer kíséri,- harmonizálja, meg amikor a zenekar. Nos, az előbbi, úgynevezett sec­co recitativók látványosak, tisztán érvényesülnek, ám az utóbbiak, az úgynevezett accompaanato recitativók már kevésbé, mert itt túlsá­gosan „hang alá" merülnek a szólisták, vagy a zenekar kerül fölébúk, ráadásul az új szöveget még nem gya­korolhatták be eléggé, ígv az együttesek néha elúsz­nak.) A friss szöveg rendező­igénnyel is föllép, átrajzol­ja a színpadi gesztusokat, mozgásokat. A januári pre­mier úgy maradt emlékeze­tünkben. hogy a könnyed­ség időnként szabadosság­ba, a komikum burleszkbe csapott át — most vissza­nyeri a darab legalábbis a karakteréhez nélkülözhetet­len színpadi fegyelmét, tar­tását. Nem arról van szó, hogy a szereplők véresen komolyan vennék. Táncikál­nak, mókáznak, bolondoz­nak eleget (Gyimesi Kálmán és Gregor József viszi a prímet) — de nem többet a kívánatosnál. Gregor Ba­siliója például öltözőben hagyta aerobicharisnyáját, fölső fogsorának közepét sem festik feketére ezáltal nem foghíjas bohóc, csu­pán ravasz, minden hájjal megkent zenemesler. s mi­után olcsó külsőségekkel nem fárasztja a nézőt, ma­radéktalanul érvényesülhet álomszép basszusa. Egyáltalán: Oberfrank föl­fogásában A sevillai bor­bély nem komoly könnyű­zene, hanem könnyű ko­molyzene. Vagyis a lényeg, hogy komolyzene. Az orchesternek szimfonikus méltósága támad, a futamom kat rendszerint kijátsszák, még ha ettől időnként zö­työg is a zenekar. vagy aszinkronba kerül a szín­paddal: Lehet vitatni, kinek mely változata kedvesebb; magam a mostanihoz halla­nék. bár abban a Pál-féle előadásban sok olyan sze­riőzmegoldást „ hallottunk, ami itt nehézkesebbnek tű­nik. Az úgynevezett sotto voce kifejezésekkel birkóz­nak sokan, mert nem tud­nak úgy „hang alatt" éne­kelni, hogy az élvezhetően, plasztikusan, színesen szól­jon. A szereplőket még janu­árban értékeltük, s a fen­tiek érvényén túl egyéni teljesítményeikhez nemigen tudnék hozzátenni. Talán Vámossy Eva Rosinájának kolorálókészsége mutat fej­lődést, meg Kenesey Gábor Bartolója az. ami tartalma­sabb, magasabb (meglehet azért, mert r.em vesz! telje­sen tökkelűtottre). Egyedüli új fiú Gyimesi pálmául. Az olasz nyelvű változatban Póka Balázs vendégeskedett a másik szereposztásbeli Egri László mellett, ám Gyimesi Figaró/ára is em­lékezhetnek sokan, messzi évek távolából, még az An­gyal Mária rendezte előadá­sokról, ahol a bóres belépő­ben. miközben pereg a nyelve, nyílt színen megbo­rotválkozik. Egyedi bravúr­ja most sem téveszti hatását, s bár hajlama olykor túl­játszásra csábítja, a figura egésze a vérében van. Ba­ritonja a fölső regiszterek­ben látványosan szól, de máskor sincsenek gondjai, kivált a ritmust érzi preg­nánsan. Vagyis hát. A Parasztbe­csület és a Bajazzók pre­mierje után, immár azzal egybevetve. kétségtelenül bizonyos fajta minőségi el­mozdulás igenye tapasztal­ható a szegedi operatársu­latnál. A vaitozás célja és iránya röviden a zenés színház fogalomkörletében foglalható össze, ahol a já­ték és a muzsika egyen­rangú, s a szereplők mind­egyikének csak a partnerek­kel való kapcsoltában le­het létjogosultsága. tgy adott esetben eav epizodis­ta éppoly súllyal van ielen a színadon. mint a fősze­replő, de történetcsen fősze­replővé léphet elő, ha a szi­tuáció úgy kívánja. Mindenesetre . érdekes kí­sérletnek nézür.k elibé. Vajh, hová fejleszthető a társulat az insamblekultú­ra kohójában? Nikolényi István Az esetek többségében a parasztember nyugdíjba me­netele úgy történik. hogy Péter bácsi pányvázáskor ráver a tehén farára: na. Pirók, elsejétől nekem is jár az öregségi. Természetesen ennek előz­ménye. hogy Péter bácsit, tudtával vagy anélkül, több­szörösen is számon tartják a szövetkezet irodistái: köny­velik. iktatják, leveleznek érdekében, és mikor eljön az ideje, viccesen közlik: nyugdíjas lett. tata. de hol­nap is itt legyen hét órára, mert tápért kell menni Szen­tesre. Maga lesz a kísérő. És szinte biztos, hogy Pé­ter bácsi másnap reggel a szokott módon fölveszi a munkát, mintha mi sem tör­tént volna, és dolgozik, ameddig ereje engedi. Ha nem a közösben, akkor ott­hon, a ház körül. Falun, ta­nyán — főleg olyan ember­nek. aki beleszokott a mun­kába — mindig akad ház kö­rüli munka. Ha nem otthon, akkor a szomszédnál vagy a kománál. Emiatt is talán, meg hagyományt teremtő szándékkal, sok szövetkezet­ben szentelnek egy napot a nyugdíjasok ünnepére. Ilyen­kor díszbe hozzák az ebéd­lőt. vagy ha sok a nép. ter­met ürítenek, és a vezetőség vendégül látja az időseket. Alkalom adódik a beszélge­tésre. a régi dolgok fölele­venítésére. és olyan kérdé­sek tisztázására is. amit a brigádvezetővel nem lehe­tett. * Téesze válogatja, ki mi­ként honorálja a hasznos segítőit, milyen többlet fi­gyelmességgel igyekszik job­bá tenni életüket. A szaty­mazi Finn—Magyar Barát-, ság Tsz-ben aratás után te­rítettek az időseknek. For­ráskúton pedig tegnap, szom­baton. Az Ullést—Forrásku­tat összefogó Haladás Tsz­ben csaknem nyolcszáz nyug­díjast hívtak az ünnepségre. Valóságos kis közgyűlést tar­tottak. Személygépkocsival, busszal — meg kinek hogy volt egyszerűbb — érkeztek a kertészeti telephez az em­berek. Kitakarították, befű­tötték a szárítótermet, meg­vendégelték a hősi idők ta­núit. és a mostani segítőket is. Amint azt Sándor Tibor elnök elmondotta, sokan és sokszor állították meg tag­társai. látván az aszály pusz­Békenap a JATE rendezésében „Tiltakozzunk a technika »csodái«, a rakéták, robotre­pülők és bombák ellen! A háború ugyanis, mint a ma­gas szinten társadalmasított erőszak, képes elpusztítani az emberiség által létrehozott értékeket, és a létrehozókat is. Ilyen, helyzetben min­den béketörekvésnek létjo­gosultsága van'' — hirdeti az a -szórólap, amelyet a JATE diákjai adtak közre azért, hogy a város minden pol­gárát nagyszabású békede­monstrációjuk aktív részvé­telére mozgósítsák. A világ józan gondolkodá­sú embereihez csatlakozva a szegedi egyetem hallgatói rendezvényükkel demonstrál­ni akarják mindenkori bé­kevágyukat, kifejezni til­takozásukat a nukleáris há­ború ellen. A holnapután, kedden meg­rendezendő JATE-békenap programsorozatának egyik legjelentősebb és. leglátvá­nyosabb eserhénye a Kárász utcán felállítandó békeka­pu, ahol tiltakozó-aláíráso­kat gyűjtenek az európai ra­kétatelepítések ellen. Ezt a névsort elküldik az ENSZ­be. a tárgyaló feleknek. Ugyancsak a Kárász ut­cán (a Dugonics tér felőli részen) rendeznek plakát-, fotó- és rajzkiállítást, illet­ve képeslap- és plakátáru­sitást. Délután 5 órakor a béke­kapunál pol-beat műsor lesz, amelyet Dinnyés-daltulajdo­nos vezet. A JATE-klubban a béke­est ,19 órakor kezdődik. Len­gyel Miklós, a Magyar Rá­dió katonapolitikai szakér­tője tart előadást. A béke ma és holnap címmel. Majd Dinnyés József énekel. Ezt követően a Galipolli című angol filmet vetítik. títását. a téeszt fenyegető katasztrófát. hogy • akkor most el is marad a szokásos ünneplés?! Megnyugtatásul mondotta az elnök, hogy sze­rencsére áll még olyan szi­lárdan — éppen a dolgos emberek jóvoltából — a ter­melőszövetkezet. hogy ne fe­ledkezzék meg a nyugdíja­sokról. Az általános iskolások — mint minden más alkalom­kor — most is szép műsor­ral rukkoltak elő a mama. ; tata, vagy a dédapa tisztele­tére. Tóth János igazgató szavai után: igen tisztessé­ges készülődéssel. Emiatt i.s sikeredik mindenkor csalá­diasra Forráskúton az idő­sek napja. * A szép ünneplést boldo­gabbá teszi, hogy ilyenkor külön jutalmat is adnak a jó csengésű Haladás Tsz meg­teremtőinek. Az egyezség szerint előbb ötszáz. majd ezer forintot tettek a borí­tékba. mostanában pedig a nyugdíjalap kilenc százaié-' kát. Ki mennyire tudta ki­venni a részét a közös mun­kából, akként részel most a jóból. A Haladás Tsz-ben megközelítően kétmilló fo­rintot osztottak szét a nyug­díjasoknak. mindannak jel­képes elismerésére, hogy öl: adták erejüket, jószágukat a legbizonytalanabb időben, a mostani jóléthez. Mert az is igaz. mindez magamutogatás és fölcicomázott látszat len­ne, ha az üllési. forrás­kúti falu és környéke nem lenne olyan. min*: amilyen. Formás por­ták. látványos nagyüzemi táblák hírelik a gazdaság ere i éti. Az már csak a szer­vezők mindenre kiterjedő figyelmét dicséri, hogy az ünnepség végeztével haza is viszik a nyugdíjasokat min­dennapjaik megszokott kör­nyezetébe. Még csak nem is azzal a szándékkal. hogy szükségkor értsék majd a hívÓT szót hiszen anélkül is rendszeresén erdékfődnek a szövetkezet dolgairól. Legjobb biztosítékául a közös munkának, s igazolá­sul. hogy az összhang nem mindig a csinnadrattái evéssel teremtődik. Majoros Tibor ELMENTÜNK mélyhűtött borsót venni Szifwa — dióval Sikere van a piacon a kecskeméti Alföld Szakszö­vetkezet gyümölcskészítmé­nyeinek, a különféle aszal­ványoknak, a birsalmasajt­nak, és a már-már elfelej­tett római szilvának. A szakszövetkezet két éve foglalkozik e cikkek készig tésével. Az idén több mint három tonna sárgabarackot, szilvát, almát aszaltak, kan­dírozott gyümölcsöt pedig kö­rülbelül 30 tonnát készítet­tek. Ismét jelentkeztek nagyanyáink korának egyik ínyencségével: dióval bélel­ve, szárított szilvával. Magam öt zacskóval vit­tem haza — jó, ha van. So­káig nem lehetett kapni, s az a bizonyos hetedik ér­zék sugallta a napi szükség­leten túli vásárlást. Csalá­dom jól járt, ezrek viszont pórul. Azért gondolom, nem csupán az én plusz két ki­lóm miatt, még jnások föl­halmozása okán sem. In­kább a kereskedelem a lu­das és a hűtőipar, meg a mezőgazdaság, de a legfőbb főkolompos az aszály. Saj­nálom ezt a szegény meg­foghatatlan valamit, ez csak jön, elidőzget nyaranta, s távoztával marad a nagy sem/mi, s így mindent rá le­het fogni. Tehát nincs borsó: elvitte a termést az aszály — megmagy aláztatott a ^hi­ány. Kerestük a mirelit borsót. Az élelmiszer-kiskereske­delmi vállalat az üzletek zö­mének gazdája. Árudáik pultjaiban az idei nyárutón, őszön alig volt mélyhűtött borsó. A vállalat tájékozta­tása: kértük, kérjük, de a legfőbb, amit a hűtőipartól kaptunk, egy csöpp remény — karácsonyra talán kül­denek. Más csatornát keres­tünk és találtunk — mond­ják tovább. A Gyöngyös mel­letti Nagyrédén egy termelő­szövetkezet hűtőháza tud küldeni hetente 100—150 kar­ton borsót. A napokban eb­ből a szállítmányból jutott néhány vásárlónak. Telefonon kértünk felvilá gosítást a békéscsabai hű­tőháztól: a legjobb szándék­kal sem tudunk szállítani, kevés termett. Ami van. azt bekeverjük más termékek­hez, például vegyes főze­lékhez, kész borsóleveshez, vagy főzelékhez. Az igaz, hogy a natúr borsó hiányzik, erről körlevélben tájékoztat­tuk is a megrendelőinket, de az említett borsókészítménye­ink jelenleg is vannak hű­tőinkben. Nagyréde, Szőlőskert Tsz. Telefonon kaptunk tájékoz­tatást. Kellemeset. A beszél­getés így hangzott: — Van-e mirelit borsó­juk? — Igen. — Mennyit terveztek le­hűteni ? — 130 vagonnal, a tervet teljesítettük. — Honnan az alapanyag? — Felét magunk termel­tük, a másik részét társszö­vetkezetektől kaptuk. — Szegeden dicsérik ter­méküket. Szállítanak? — Igyekszünk teljesíteni a megrendeléseket. — Magánkereskedőnek is küldenek? — Nem. de ha eljön érte tudunk adni. Megnyugtató a válasz, kész a feladat. Sportnyelvet kölcsönözve: ne várjuk áll­va a ... mélyfagyasztott zöldborsót. . Acs S. Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents