Délmagyarország, 1983. november (73. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-18 / 272. szám

RÓ S i BIZOT T S Á G Á N A K LA P J A r BMmamsraaimv;^^ Elutazott Budapestről az osztrák kancellár Magyarországi hivatalos látogatását befelezve, csütör­tökön elutazott Budapestről Fred Sinowatz. Az osztrák szövetségi kancellárral elutazott felesége. Hermine Sino­watz. A magyar és osztrák zászlókkal díszített Keleti pá­lyaudvaron a vendégeket Lázár György, a Minisztertanács elnöke és felesége. Marjai József miniszterelnök-helyettes. Várkonyi Péter külügyminiszter és több más közéleti sze­mélyiség búcsúztatta. Ott volt Randé Jenő, a Magyar Nép­köztársaság bécsi és Arthur Agstner. az Osztrák Köztár­saság budapesti nagykövete. Úttörők virágcsokrot nyúj­tottak át Fred Sinowatznak és feleségének, akiktől a ven­• déglátók szívélyes, baráti kézfogással köszöntek el. (Fred Sinowatz magvarországi látogatásáról közös közleményt adtak ki, melyet lapunk 2. oldalán közlünk.) (MTI) Ui villamos távvezeték Négyszáz kilovoltos nagy­feszültségű távvezeték épül a Nyugat-Dunántúl térségé­ben. Az új távvezeték a keszthelyi elosztóállomásról indul. Az egyik ága Kapos­várra, a másik Zalaeger­szegre vezet. Az acéleleme­ket Dunaújvárosban gyárt­ják, és a zalakomári vasút­állomásról juttatják el a felhasználás helyére. A sok ezer lakóház, üzem és intéz­mény villamosenergia-ellá­tását javító új, nagyfeszült­ségű távvezeték előrelát­hatóan 1936 elejére készül el. (MTI) Érteke eurőS eure nő Településfejlesztés társadalmi munkával A településfejlesztési tár­sadalmi munka szervezésé­ről, értékeléséről tanácskoz­tak csütörtökön a HNF OT székházában kilenc megye és Budapest népfrontbizott­ságainak, valamint tanácsai­nak munkatársai, továbbá a Pénzügyminisztérium, a KISZ KB es a SZOT képvi­selői. A Hazafias Népfront országos titkársága szervez­te megbeszélésen — amelyet ebben a témakörben rövid idő alatt másodszor rendez­tek meg (első alkalommal a dunántúli megyék képvi­selőit hívták meg, most a Dunán inneniek és a fővá­ros szakemberei jötték el) — Patkó Imre, a Miniszter­tanács Tanácsi Hivatalának főosztályvezetője tartott elő­adást Kiemelte a társadalmi­munka-akciók egyre növek­vő jelentőségét, azt, hogy az akciók a közéleti tevé­kenység részeként a közös­ségi magatartás fontos meg­nyilvánulási formái. Az el­múlt évtized társadalmimun­ka-akcióinak jellemzőjeként említette, hogy azok általá­ban a települések környeze­ti szépítésének, az értékek megóvásának fontos ténye­zői, ugyanakkor kiegészítő forrásai a tanácsi fejleszté­si eszközöknek. Rámutatott: az utóbbi években erősödött a társadalmi munka mozgal­mi jellege, a lakosság kü­lönböző akciókhoz kapcso­lódva járult hozzá önzetlen munkájával szűkebb pátriá­ja gyarapításához. Elmondot­ta azt is, hogy e munkák szervezésében a legfőbb fel­adat a tanácsokra és a nép­frontra hárul, de sokat te­hetnek az akciók sikeréért az állami és társadalmi szer­vezetek is. A lakóhelyért végzett tár­sadalmi munka értéke évről évre nő: 1981-ben összesen 6,7 milliárd forint, 1982-ben 8,5 milliárd forint volt, s az idén várhatóan a ta­valyit is meghaladó lesz. Ebben a tervidőszakban, így idén is. előtérbe kerültek a fenntartással kapcsolatos tennivalók: sokan vállalkoz­tak településük közösségi létesítményeinek karbantar­tására, állaganak megóvásá­ra. Felhívta a figyelmet arra: szükséges, hogy az akciók értékelése a korábbinál is objektívebb legyen, a ver­seny szelléméhez méltóan minősítsék az egyes részt­vevő közösségeket. A vitában többen hangoz­tatták: a társadalmimunka­akciók céljai ma már több­ségében megfelelnek a szű­kebb közösségek elképzelé­seinek, a munkához a felté­telek is adottak, néhány he­lyen viszont még mindig gondot okoz a társadalmi munka értékelése, elszámo­lása. A hozzászólók közül töb­ben javasolták: az idős ko­rúak gondozása, ellátása is számítson a társadalmi mun­kák körébe. Bár e tevékeny­ség forintban nehezen mér­hető. de társadalmunk je­lenlegi korösszetétele iga­zolja létjogosultságát, azt, hogy a közösségért végzett munkák között számon tart­ható, értékelhető legyen. (MTI) illést tartolt a Szakszervezetek Országos Tanácsa A szakszervezeteit: XXIV. kongresszusa óta végzett munkát és az időszerű fel­adatokat vitatta meg csü­törtöki ülésén a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa. Az ülésen részt vettek r Lá­zár György, a Miniszterta­nács elnöke és Németh Ká­roly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Po­litikai Bizottság tagjai is. Az elnökség beszámolóját Gáspár Sándor, a SZOT fő­titkára terjesztette elő. — Ismerjük az ország helyzetét, érzékeljük a te­vékenységünk iránt támasz­tott növekvő igényeket — mondotta. — Tudjuk, hogy a tagsággal kialakult kap­csolatainkat tovább kell erő­síteni, színvonalasabban kell képviselni érdekeit, és erő­teljesebben kell segíteni a gazdálkodást. A szakszer­vezeteken belül megvannak azok az erők, amelyek mun­kánk fejlesztésének bitosí­tékát jelentik. Ez fontos feltétele és biztosítéka a jö­vőne.k. — Az egész világon nehe­zebbé vált a szakszervezetek munkája — mondotta. — Nehezebbek a körülmények, nagyobbak az indulatok, és mind nehezebb kielégíteni a dolgozók, a tagság jogos igényeit. A gazdasági hely­zet nehezebbé válásával nő a tagság várakozása a szakszervezetek iránt. — A hazánk gazdasági helyzete szabta korlátok is vitathatatlanul befolyásolják a szakszervezetek napi te­vékenységét, munkáját. Az­alapvető szakszervezeti fel­adatok vitelében óhatatlanul némi lanyhulás — be­szűkülés — következett be. A termelés segítésében, a munkaversenyben nehe­zen bontakozik ki az új fel­adatoknak; irányítási mód­szereknek megfelelő alkal­mazkodás. A bérpolitikával, a szociálpolitikával, sőt. a kulturális területtel való foglalkozás is gyengült az anyagiak hiánya miatt. Mindezt érzik a dolgozók. 1957 után. jó ütemben, egyenletesen fejlődött a gaz­daság és az életszínvonal. Most sajnos nem ilyen idő­szakban élünk. Már évek óta a szakszervezeteknek is az a legnagyobb gondjuk, és cselekvésüket az vezérli, hogy segítsék csökkenteni gazdasági problémáinkat, védeni az életszínvonalat. A könnyűipar eredményeiről Az Ipari Minisztérium, valamint a könnyűipari vál­lalatok. szövetkezetek veze­tői csütörtökön — a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár­ban — értékelték az iparág idei gazdasági eredményeit, és megvitatták a jövő évi feladatokat. Szabó Imre ipari minisz­terhelyettes megállapította: rosszul kezdődött az év. az anyagellátási zavarok, vala­mint a jelentős létszámhi­ány miatt akadozott a ter­melés az e'ső hónapokban. Am a második félévben már hónapról-hónapra javultak az eredmények. s várható, hogy a könnyűipar teljesíte­ni tudja idei célkitűzéseit. Az eltelt háromnegyed év alatt — a nehéz körülmé­nyek ellenére — a könnyű­ipar fél százalék híján ugyanannyit termelt, mint a tavalyi azonos időszakban. Az egyes ágazatok teljesít­ményében azonban nagy szóródások vannak: A könnyűipar jövő évi legfőbb feladatairól szólva Szabó Imre kiemelte: a nem javuló gazdálkodási kö­rülmények között a vállala­toknak az elkövetkező idő­ben különösen nagy gondot kell fordítaniuk a minőség javítására a szállítási fe­gyelem betartása, a vállala­tok közötti ésszerű együtt­működés szervezésére. Az export fokozását és a hazai ellátás további javítását egyaránt segítheti a rejtett tartalékok feltárása. vala­mint az anyaggal és az energiával való fokozottabb takarékoskodás. (MTI) Somogyi Károlyné felvételei Mi tehetné változatossá a kisgyermekek mindennapi tejbegríz eledelét, ami jobb, mint eddig volt, amit szívesen is esznek meg? — Nos, a dóci „UNIKORN" üzemben három­féle aromával — kajszi-, eper- és málnaízzel — gyártják a tejbegrízport, amit már or­szágszerte ismernek és szeretnek a kicsik. A háziasszonyokra is gondolnak itt, mert munkájuk könnyítésére fánk-, grízgaluska- és panírport is készítenek. Felvételeink a Csongrád megyei gabonaforgalmi vállalat dóéi üzemében készültek, ahonnan az ország minden,részébe szállítják termékeiket A dolgozókban továbbra is erős stabilizáló tényező, szilárd politikai tőke az a bizalom, amely pártunk po­litikájának eredményeként 1957 óta létrejött. A dolgo­zók jelentős része tudja, hogy — bár helyzetünk ne­hezebb lett — gazdasági erőnk, életkörülményeink, létbiztonságot nyújtanak. A nehézségek felszámolásában azonban nem számíthatunk gyökeres fordulatra, vala­milyen „gazdasági csodára". Nehézségeink, feszültségeink csak lassan enyhülnek. — A következő évek mun­kájához jelentős segítséget kaptunk az MSZMP Köz­ponti Bizottságától, amely a közelmúltban állást fog­lalt a párt szakszervezeti politikájának kérdéseiben. Nagy jelentőségű ez az ál­lásfoglalás, mert összefog­lalja és igazolja a párt szak­szervezeti politikájának ed­digi tapasztalatait, és meg­jelöli további . tevékenysé­günk irányát. Különösen nagy a jelentősége annak, hogy a Központi Bizottság megerősítette a szakszerve­zetek önállóságáról és ér­érdekvédelmi szerepéről val­lott álláspontját. Ezután rámutatott, hogy a szocialista irányítási rend­szer javításában nz egyik legfontosabb, gvakorlati té­nyező a szakszervezetek ön­állósága. Ezért vált a szak­szervezeti munka fejleszté­sének fontos feltételévé már 1957-ben az az elvi égyetéi­tés, högy a szakszervezetek önálló, bár nem független szervezetei a szocialista rendszernek. Helyenként azonban ez az elv még ma sem érvényesül kellőképpen. A szakszerve­zetek a szocialista társada­lom felépítése iránt elkötele­zettek, ennek szellemében végzik a legapróbb részkér­désekben is feladataikat, en­nek jegyében alakítják ki önálló állásfoglalásaikat. A társadalomnak szüksége van a szakszervezetek . önálló véléményére, mert a szocia­lizmus érdeke, hogy a vé­lemények. az érdekek mi­nél szélesebb körben kerül­jenek felszínre. A népgazdaság helyzetét, és az életszínvonal kérdé­seit elemezve a SZOT fő­titkára jelentős eredmény­ként értékelte, hogy sikerült megtartani az ellátás vi­szonylag magas színvonalát, az életkörülmények számos területén még javulást is el­értünk. Figyelemreméltóak az eredmények az energia- és anyagfelhasználásban, javult a bölcsődei és óvodai ellá­tottság. A lakosságot érintő infrastrukturális fejlesztések terveinek teljesítése megfe­lelően alakul, hasonló a helyzet a felépített laká­sok számában is. Ezek az eredmények nagyon értéke­sek. Ennek ellenére — mon­dotta — az elmúlt három évben életszínvonalunk és életkörülményeink nem úgy alakultak, ahogyan a szak­szervezetek XXIV. kongresz­szusán számítottunk. A fel­tételek hiánya miatt jogos igényeket nem tudtunk ki­elégíteni. Egyes rétegeknek és szá­mos családnak nehezebbé vált a helyzete. Ez jelenle­gi gazdasági gondjaink kö­vetkezménye. realitása, ame­lyet a szakszervezeteknek is tudomásul kell venniük. A SZOT főtitkára utalt azélet­(Folytatás a 2. oldalon.) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 73. evfolypro 272. szám 1983. november 18., péntek Ára: 1,40 forint /

Next

/
Thumbnails
Contents