Délmagyarország, 1983. november (73. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-15 / 269. szám

Ketfd, 1933. november 15. 5 Emlékezés Tömpe Andrásra Tömpe András, a magyar és a nemzetközi kommunista mozgalom kiemelkedő személyisége születésének 7a évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepséget tartottak hétfőn a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében urnájára Tétényi Pál, a KB osztályvezetője és Szűcs Istvánné, az V. kerületi pártbizottság eisó titkára helyezte el a megemlékezés koszorúit A Belügyminisztérium képviseletében Bogye János rendőr vezérőrnagy és Kövesdy Róbert rendőr ezredes, a Külügyminisztérium részéről Rosfca István miniszterhelyettes és Somodi Gyula, a pártbizottság titkára, a Művelődési Minisztérium nevében Tóth Dezső miniszterhelyettes és Herczeg Ferenc, a pártbizottság titkára, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége nevében Sárközi Sándor alelnök és Ispánovits Márton főtitkár, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése képviseletében Zöld Ferenc igazgató és Torzsai Tamás, a pártbizottság titkára koszorúzott. A kegyelet virágait elhelyezték családjának tagjai, tisztelői, volt harcostársai. A megemlékezés az Internacionálé hangjaival ért véget. (MTI), Pamutipari tanácskozás Holnap, szerdán délután kettő órakor kezdődik a Technika Házában az V. Szegedi Pamutipari Tanácskozás, amelynek témája az ágazat vállalati hatékonyságának növelése. Az első napon Mándoki László, az Ipari Minisztérium címzetes osztályvezetője a magyar pamutipari vállalatok hatékonyságának helyzetét elemzi. Ezen kívül előadás hangzik el az eszközhatékonyság kérdéseiről, a fonodái és szövődéi alapanyagköltségek csökkentésének lehetőségeiről. A csütörtök délelőtti témák: fejlesztés vagy kitelepítés és a gazdasági munkaközösségek tevékenységének hatékonysága. A második nap délutánján a résztvevők meglátogatják a PNYV szegedi textilgyárát. Tökéletlenségek között X" • r • 'm r I •• fr I r Tisztújító közgyűlés A 10 esz/tendővel ezelőtt újjáalakult Liszt Ferenc Társaság hétfőn a Zeneakadémián tartotta meg tisztújító közgyűlését. Bartók Béla. társelnök köszöntötte a küldötteket, majd a közgyűlés megemlékezett a nemrégiben elhunyt Kadosa Pálról, a kiváló zeneszerzőről, zenepedagógusról. A megemlékezést követően Forrai Miklós főtitkár számolt be a Liszt Ferenc Társaság tevékenységéről. A főtitkár, majd a helyi csoportok beszámolója után kitüntetéseket adtak át A kitüntetések átadása után a közgyűlés elsőként megválasztotta a társaság 11 tagú elnökségét. Az elnökség alakuló ülésén ismét elnökké választotta Kiss Kálmánt. Továbbra is társelnök funkcióját tölti be Trautmann Rezső és Bartók Béla. Ugyancsak megőrizte főtitkári tisztségét Forrai Miklós. A közgyűlés tiszteletbeli elnökké választotta Cziffra Györgyöt, tiszteletbeli taggá pedig a külföldön élő és dolgozó Gárdonyi Zoltán Lisztkutatót, továbbá Doráti Antal és Solti György karmestereket. (MTI) A bázis az bázis Vott : válaha «§i Mzteszemlélet. Mindenki átkozta, mármint a világos fejjel gondolkodó szakemberek, mondván: ez aztán valóban az extenzív korszak önmagát sokszoroson túlélt maradványa. Csak arra jó, hogy fékezze a vállalkozókedvet, a változtatni, mégpedig minőségi módon változtatni akaró szándékot. Mert vajon melyik vállalatvezető lenne hajlandó értelmes és szükséges változtatásokra a nyereség, a társadalmi hasznosság növelése érdekében, ha folyamatosan olyan szempontok szerint mérettetik meg munkája, hogy mennyivel — hány százalékkal — növekedett, fejlődött — millió mutató 6zerint — vállalata a bázishoz, vagyis az elmúlt évhez viszonyítva. Aztán lassanként megértek a változások az értékelésben. Mert rájöttünk, hogy növekedhet ugyan szépen a termelési érték és a termékmennyiség. ha mindezt nem követi a nyereség — és a nyereséghányad által jelzett társadalmi hasznosság — növekedése. Csökkenhet ugyan az energia- vagy nyersanyagfelhasználás. ha ez végül is minőségrontó tényezőként szerepel egy-egy vállalatnál, s az exportpiacok elvesztésével jár. Igv aztán lassanként kialakult az a gyakorlat, hogv a vállalatok megítélésében (és dolgozóik jövedelmének alakulásában) nem a számtalan aktuá'is szempontot tartalmazó bázisszemlélet játszotta már a főszerepet, vagvis az. hogy számos mutatón miként sikerült változtatniuk az elmúlt évhez viszonyítva. hanem az. hogy — akár a termelés viszszafogása. vagy netán létszámcsökkentés. termékszerkezet-váltás eredményeként — miként sikerült javítani, vagy megtartani a vállala,t nyereségességét. Azaz lényegében társadalmi hasznosságát. Csak hát 4U úgy ftfczik — a bázisa zernlélet is olyan, mint a mesebeli hétfejű sárkány, fölöttébb kiváló a regenerációs képessége. Levágják egyik fejét, másik nő helyére. Legalábbis erre gondol az ember, amikor panaszkodni hall vállalatvezetőket. arról, hogyan is írtékelik munkájukat — mármint a közösség munkáját — országos fórumokon. Például, ha a dollárelszámolású exportról van szó. A példa: a szegedi cég sok éve figyelemre méltó következetességgel építgette piaci kapcsolatait a dollárral fizető piacokon. Sikerült is jó néhány éve olyan piaci részesedést és éves forgalmat elérne, amely kategóriájában meglepően jó eredmény ma is, s volt évekkel előbb is. Igaz, az elért, jó eredményeket, amelyeket sok éve tartanak, már nem tudják látványosan fejleszteni egyik évről a másikra. De így ig előbbre lépnek évente két-három-öt-tíz százalékkal, mikor mennyivel, tudnak — ésszerűen. És mégis, rendre rosszul járnak akkor, amikor országos iparági fórumon értékelik az exporteredményeket. Ott őket nemigen' jegyzik. Annál Inkább a-t, aki csak mostanában kezdett ébredezni, aki nem túl feszes üzletpolitikával — hasonló tevékenységi körben — negvedét-hatodát sem exportálta eddig, mint ők. Mert azok képesek akár tizenöt százalékot Is fejlődni egy év alatt. Igaz, a fejlődés, méghozzá a gyors fejlődés — nagy érték ma is. De aki korábban kapott észbe? És korábban kezdett fejlődni? S aki ma négy-ötször annyit hoz a konyhára. mint korábban nagvon is kénvelmes társa? Az miért kerüliön hátránvosabb helyzetbe — legalábbis ami az erkölcsieket illeti? Sz. I. Alkotó mjpmw r ifjúság Az Ipari Reklám- és Propaganda Vállalat Rákóczi úti bemutatótermében hétfőn megnyílt az Alkotó ifjúság kiállítás. A november 19-ig tartó bemutatón az elmúlt két év során készített közel 250 alkotás, pályamunka látható. A kiállítás megnyitóján Juhász Ádám ipari államtitkár átnyújtotta az Alkoto ifjúság pályázat díjait. A fő díjat Csutorka László, a Pest megyei Műanyagipari Vállalat dolgozója kapta egy általa kialakított kaucsukkeverékért, amely fontos műanyagipari alapanyag. Ezt a terméket korábban csak drága importból tudta beszerezni külkereskedelmünk. Az import helyettesítésével országosan egvetlen év alatt 90 mülió- forintot lehet megtakarítani. A további pályázók közül hatan nagydíjat, tizenkilencen alkotói díjat, és ketten különdíjat vehettek át A pályaművek egy részét már alkalmazzák, bevezették a vállalatok. néhányat azonban még nem, mert alkalmanként hiányoznak a termelési feltételek. A már megvalósított ö1 letekkel, talál, -ián vokka! eddig 200 millió forint eredményt értek el a hasznosító vállalatok. Juhász Ádám a kiállítás megnyitóján mondott beszédében egyebek között arról szólt, hogy az Alkotó Ifjúság Egyesüléshez évente két-háromezer pályamunka érkezik be, tehát korántsem arról van szó, hogy mérséklődött az alkotókedv, a baj inkább az, hogy csak nagyon kevés helyen hasznosítják az ötleteket. Vígjátékok, blődlik, komédiák közepette egy Szophoklész tragédia tévéváltozata került a múlt heti műsorba. Kazimír Károly rendezte, színházának, a Thália tagjainak közreműködésével — ünnepélyesre, fennköltre, mintegy drámatörténeti adalékként. A 2400 évvel ezelőtti drámának és száz évvel ezelőtt született fordítójának, Babits Mihálynak tiszteletadásul szánt bemutatóról való szavunk előtt azonban — csak egyet a vígjátékokról. Egyre elképesztőbb mennyiségben kerülnek tudniillik a tévénkbe a blőd külföldi „vidámságok", de ez az elmúlt hét különösen zsúfolt volt. Csak reménykedhetünk, ez a csúcs. Ennél több hülyeséget már veszélyes lenne belegyömködni a műsorkeretbe, meg a határtalan tűrőképességű nézőkbe; félő, hogy szétcsattannak — no, nem a röhögéstől — a dühtől. A kettesen három napon át ment az ölkörködés „szlovák módra"; volt öregek méaeshete, dugig unalommal — a la Amerika; s a kerge, magas, szőke francia, most ugyan nem felemás cipőben, de ugyanolyan izzadságszagú öltözékötletekben (Olajralépés). A koronát mégis mi tettük fel. hazai gyártmánnyal, a Telepódium legújabb elmétlenkedésével. (Az első férfi). Ügy tűnik, győzzük a világversenyt. A ..ki tud jobban hülyíteni" című vetélkedőben alighanem rangos helyet szerezhetne televíziónk, a maga szerény két programjával is egyenrangú vetélytársa lenne a huszon-csatornás mammutcégeknek. De elég legyen, magára vessen, aki néző. Kész csoda, hogy beóvakodhatott a műsorba, a tökéletlenségek közé, a Babits által „töleéíetes"-nek mondott. Ama tragikus triász második tagja, Szophoklész. Méghozzá a Labdakidák családtörténetének második „fejezetével", az Oidipusz Kolónoszban című, nálunk igen ritkán előadott drámávaL Melynek színlapja most, nyilván a , zseniális fordító, Babits iránti tiszteletből, az általa használt latinos helyesírás szerint közöltetett. Vagyis az Oedipus Kolonosban tévés bemutatója alighanem a Babits-évfordulóra való kegyeletes emlékezéssorozat része. S ha így van. rendjén van. Ebben a hónapban, 26-án lesz száz éve. hogy született Szekszárdon, s a keresztségben a Mihály László Akos nevet kapta. És 42 esztendeje, hogy élete utolsó munkáját. az Oedipus Kolonos* ban fordítását elvégezte, betegágyban, a halála előtti „percekben". Egyáltalán nem a véletlenen múlott, hogy Szophoklész legutolsó, 90 évesen megírt művét fordította Babits utoljára. Bár e tragédia részint bizonyításkényszerből. félelemből született. hiszen az agg drámaíró szellemi képességeit a fia vonta kétségbe . .. Másrészt az is tény. hogv egy hosszú élet letisztult igazságainak. az ember bizonyosságainak közlésvágya segítette világra, és élteti évezredek óta. És e bizonyosságok sok hasonlóságot mutatnak a babitsi végső vélekedésekkel. A haldokló vak király történetét éppolyan belső kényszer szülte, mirit a Jónás imáját: „... bátran / szólhassak s mint rossz gégémből telik / és ne fáradjak bele esteiig / vagy míg égi és ninivei hatalmak / engedik, hogy beszéljek s meg ne haljak." Miként az eredeti dráma árasztja magából az élettapasztalatot, a mindent átélt ember sötét tudását — Babits fordítása hétköznapi egyszerűségű. s tömören jellemző szavakkal adja vissza az istenekkel és sorssal csatázó, végül önmagába forduló, léte célját-értelmét kutató emberi lény tragédiáját Sorsgk és művek különös találkozása — ez teszi a Babits fordította dráma bemutatóját izgalmas eseménynyé. A tévében is, még akkor is, ha éppen a főszereplők, Mécs Károly (Oedipus) és Káldi Nóra (Antigoné) játéka nem hatott hitelesnek, belső meggyőző erő hiányában. Annál erőteljesebb volt Szilágyi Tibor Théseusá. Sikerült megcsillantania az emberiség reményét, az erő és a humánum harmonikus párosítását. Bitskey Tibor Kreonja is sokatárult el a még emberies arcú potenciális zsarnokból, s Kubik Anna Isméné későbbi óvatos realitásérzékéből. Sulyok Erzsébet Áz ördöghöz vágott tintatartó Valljuk csak be: bizony Ernst Frieder-Kratochwill meglehetősen szokatlan va- Az írás tiszta igéje című lami. hogy egy ötszáz éve hangjátékát, másnap. noszületett vallásreformátort vember 10-én este pedig, a széles körben, fényes cere- „kerek" évforduló napján móniákkal ünnepelnek ma ugyancsak a Kossuth adón — materialista világnézetet Rapcsányi László emlékevalló-hirdető ' államokban is. zett életművére. Egy szív a így például az NDK-ban rózsán — fejezetek Luther vagv éppen Magyarorszá- Márton életéből című műsorával. , amely az életművet s n' idézte föl — igen komoly Igen: Luther Mártonról tanulságokkal. van szó. Ki annyira „ma- Luther élete és műve vigyarrá" is lett. hogy nevét szonylag eléggé közismert, is így magyarosan használ- elsősorban persze ama ne. . , ' , .. ,t vezetes. 1517. október 31juk. akarosak — Marxét, IWI rádiójigyelQ én a wittembergi templom vagy Vernéét. Luther-év kapujára kiszegezett 95 télévén. a rádióban több mű- zise, no meg szinte minsorral is adóztak a néhai dent elsöprő, óriási hatása ,„;.., „ - .„. . „„, . miatt. Műveivel, a Biblia wittembergi doktor emieke- németre fordításával és főnek, így például a múlt hé- ként a római katolikus váltén szerdán a Kossuthon a lást megújító elveivel egész Rádiószínház bemutatta egvszerűen új világ született, ha úgy tetszik, .szelŰj fipysá szociális intézmény Az Egészségügyi Minisztérium a napokban útmutatót adott ki az értelmi fogyatékosok napközi otthonainak megszervezésére. Miként a minisztérium illetékesei az MTI munkatársának elmondták, javasolták a megyei tanácsoknak, hogy útmutatásuk szerint szervezzék meg az értelmi fogyatékos gyermekek és felnőttek napközi otthonait. A népesebb településeken — ano) legalább 15—20 családban él olyan értelmi fogyatékos, akinek gondozását igényűk — létesítenek ilyen otthonokat. Ezeket valamelyik intézményhez, lehetőleg ' az egészségügyi gyermekotthonokhoz vagy az értelmi fogyatékosok szociális intézeteihez kapcsolva integrálva hozzák létre, s gyógypedagógusok, pszichológusok, szociális szervezők, szakképzett ápolók, gondozok foglalkozzanak az itt gondozottakkal Ennek az intézkedésnek az a célja, hogy elősegítsék a fogyatékosok érteim) képességének, beszédkészségének fejlesztését, egészségi állapoténak megfelelő foglalkoztatását, beilleszkedését a közösségbe. másrészt könnyítsék a fogyatékosok szüleinek, gondozóinak terhét. A minisztérium azt az útmutatást adta a tanácsoknak. hogy ezekben a napközi otthonokban azokat a súlyos fogyatékosokat fogadják be, akik nem vehetnek részt a kisegítő oktatásban, de ki tudják szolgálni magukat, képesek közösségben tevékenykedni. Ezideig Tatabányán. Debrecenben. Szegeden, Egerben, Pécsett és a fővárosban létesítettek ilyen intézményeket. Továbbfejlesztik az értelmi fogyatékosokat -ellátó intézményrendszer egeszet. leme megváltoztatta a világot". ahogyan Rapcsányi hangulatos és okos műsorában hallhattuk. Marx azt írta róla. ő volt az. aki helvreállította a hit tekintélyét a tekintély hite helyett. S ennél a tanulságnál érdemes időzni kissé. Mert Luther Márton életének részletei helyett, gyanítom, érdemesebb bizonyos konklúziókon elgondolkodni. Például: ezt az embert közvetlenül újító fellépése után Rómába, az Anyaszentegyház központjába rendelik, s az ukáz: vonja •issza tanait. Erre nem hajlandó. Vagy: pápai bullával kiközösítik, s a Szentatya utasítja a wormsi birodalmi gyűlést, szerezzen érvényt e határozatnak. A dolog nem megy. Luthernek esze ágában sincs bármit visszavenni. Azután: elszökik Wormsból, egy zsoldosvezér figyelmezteti, „barátocska. barátocska. nehéz útra indulsz", az ú,ton a választófejedelem ©araoacsára elraboljak. tfz hónapot tölt a wartburgi várban, ma úgy mondanánk, védőőrizétben. Itt fordítja le németre a Bibliát, s állítólag itt esik meg vele a híres, akár szimbolikusnak is tekinthető eset: a dolgozó Luthert olyannyira kísértette különböző hívságaival az ördög, hogy — a legenda szerint — a feldühödött mester a Gono zhoz vágja a tintatartót, melynek nyomát a falén sokáig az ördög létének bizonyítékaként tartják számon Szóval Lutherrel nagyjából minden megesett, ami újat akaró ember és konzervatív hatalom között megeshet. Igaz. életben maradt, sőt. Wormsba történő bevonulásakor kétezres ujjongó tömeg várta, vagyis „könnyű" dolga volt. hiszen hitéért életét nem kellett feláldoznia, mint előtte és utána oly sokaknak. Ám. ami általa máig (és örökre) példázat lehet, az heroikus, gyönyörűen állhatatos küzdelme saját elveiért. Luther semmit sem vont vissza soha, még halálos ágyán sem. Olyan tisztán és eltökélten ragaszkodott nézeteihez. olyan megalkuvás nélküli, sziklakemény és megingathatatlan erővel harcolt értük, hogy munkásságával a reformáció „Németország forradalmi múltjává" lehetett, ő maga pedig személyiségével az emberiség legragyogóbb eszményeivé válhatott. Az ördög viszont, tudjuk, azóta is ilyen-olyan alakban kísért bennünket, materialistákat és hívőket egyaránt. Vágjuk hát hozzá a tintatartót bátran. Ügy, mint Luther. Domonkos László