Délmagyarország, 1983. október (73. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-11 / 240. szám

4 Kedd, 1983. október lí: Könyvtáraink — regionális szerepkörben A tému azért időszerű, mert a korábbi, rossz érte­lemben vett bekebelez* si szándék a múlté. Hosszabb ideje az együttműködéssel, annak megerősítésével log­lalkozunk. Lépeseink ma meg kisebbek, a feltetelek­hez. a lehetőségekhez sza­bottak. de annál gyakorib­bak. Társaink a kis és nagy könyvtarakban vannak, akikkel határaink között és azokon túl is dolgozhatunk. Részben már kialakultak együttműködéseink főbb te­rületei. formái és módsze­rei Bács-Kiskun. Békés es Szolnok megyével, a fővá­rossal és az ország határa­in túl is. legkisebb telepü­lésünk lakója is megszerez­heti a szamára szükséges irodalmat — könyvtárközi kölcsönzés útján. S ha a megyeközpont nagykönyvfa­ra sem rendelkezik vele, akár Budapestről, akár külföldről is beszerezheti. A múlt évben például a sze­gedi Somogyi-könyvtárhoz beerkezett összes ilyen igény 21 százaléka Bá.-s­Kiskun es Békés megyéből jött. De kénessel fordultak intézményünkhöz a baráti Csehszlovákiából is, vagy éppen Csongrád megyei ol­vasó kert irodalmi műveket például Jugoszláviából, ier­nvészetesen a szegedi Somo­gyi-könyvtár közvetítésével. A Somogyi-könyvtár gyűj­ti az ország bármely pontján megjelent szépirodalmat, a közművelődésről, a sportról, a zenéről, a zenetudomány­ról szóló irodalmat, s az összes, hazánkban napvilá­got látott zenemű partitú­ráját. Munkamegosztásunk­ban a vegyipar összes meg­jelont könyvanyagát a Jó­zsef Attila Tudományegye­tem Központi Könyvtára kölcsönzi. Ennek most igen nagy jelentősége van, ami­kor Szeged a szénhidrogé­nek egvik fontos centrumá­vá vált. Bár a saját terü­let ellátását tekintjük fő feladatunknak, az itt meg­jelent helyismereti, helvtöv­teneti irodalomról mégis tájékoztatjuk a címzett Bács-Kiskun és Békés me­gye könyvtárait, s ugyan­ezeket a mi megyénkre vo­natkozóan tőlük is megkap­juk. A nyomdai termékek kötelespéldányajvai is ren­delkezik a Somogyi-könvy­tér. Így például a Szegedi Nyomda által előállított mezőhegyest újságot a bé­késcsabai megyei könyvtár­nak. a szentesi nyomdában készülő Mezőtúri Műsort a Szolnok megyei könyvtár­nak is megküldjük. Tőlük is megkapjuk a megyet érintő kiadványokat. Kapcsolataink hazánk ha­tárain túlra is kiterjednem A testvérvárosi kapcsolatok keretében az odesszai Álla­mi Gorkij Tudományos Könyvtár testvérintézmé­nyünk. Tőlük a Somogyi­könyvtár folyamatosan ré­szesül minden, Csongrád megyét. Szegedet érintő ott megjelent kiadványból. A Somogyi-könyvtár Dedig megküldi minden saját ki­adványát, amely odesszai vonatkozású. Sőt, a megyei napilapok mellett az Eth­nographia, a Filatéliai Szemle és a S<?mogyi-könyv­Hétköznapok Módszer Szől^j, vesz- a gyanútlan vásárló áz ABC zöldse­gesstandjánál. Gyanútlan — mondom, mert megve­szi, anélkül, hogy megíz­lelné. Do hát errefelé nem szokás kóstolgatni. Meg aztan akkora szőlötermes volt az idén, hogy bőven valogathat a kereskedő. Elvben csak azt vpszi meg, ami jó. Az elvek a gyakorlatban meretneik meg. Otthon de­rül ki, hogy a szőlő ehe­tetlenul savanyú. Megy az egész a szemet be. A vevő meg elszomorodva meditál saját balíácánsá­gan, és megpróbálja sorba­szedni a savanyú vasár lehetséges okait. Nagy volt a termés, a kereskedő tehát nem kényszerül savanyú sző­lőt venni, csak azért, hogy valamit mégiscsak tudjon kínálni. Akkor hát — te­gyük íöl — a kereskedő savhiányban szenved, ő csak a savanyút szereti. Lehetséges, de nem való­színű, hiszen egy ABC­ben nem egy ember dol­gozik. Marad hát az ér­dek, vagyis az, hogy a ke­reskedőnek érdeke, minél kevesebb szőlőt adjon el. De ez sem stimmel, hi­szen jövedelme a forgat lomtól is függ. Akkor hát —»szinte le sem merem írni — tán valami nyo­mósabb érdek játszhat közre. Például, ha az a termelő, akitől a szőlőt veszik (mármint az elad­hatatlan savanyút), roko­na, jó barátja az átvevő­nek. vagy csak kettős üz­letfele. Mármint ugv. hogy egyébként eladhatatlan szőlője árából husz-har­minc szazaiékot visszaté­rít az átveVőnek. Nem tu­dom. Csak annyi a való­színű. hogy ótven-száz ki­lo szőlő esetén a húsz­harminc százalék már fog­ható es fogadható összeg. A vevő pedig megveszi, otthon kidobja, s legköze­lebb másutt vesz szőlőt. Ez legföljebb tized száza­lékkal csökkentheti az ABC-ben dolgozók jöve­delmét. Jé, jó, hogy eljutottam a tized százalékig. Már­is visszavonok minden föl­tételezést. Mert lehet, hogy a kereskedő nem savhiá­nyos, lehet, hogy nem ro­kona, sem ismerőse az el­adónak. Egyszerűen csak nem érdekli az az egy­tized százalék. Lehet.., lári Műhely is a küldeme­nvek közé tartozik, így ke­rülhetnek azok az odesszai olvasók kezebe. Regionális szerepkörünk tavaly tovább bővült. A Könyvtárközi Bizottság együttműködő társszerve lett az ipari szakkönyvtára­kat ósszeíogo Ipari Infor­matikai Központ, amely a fővárosból irányítja a ha­táskörébe tartozó szakága­zat es alágazntai szakkönyv­tári munkáját. Most dol­goznak a regionális együtt­működésben reszt vevő szakkönyvtárak hálózatán. Minden jelentősebb ipari al­ágazatban (például épí o­ipar, gépipar, könnyűipar stb.) kijelölik az együttmű­ködő bázisintézményt. így egyszerűsödik az irányítás s a megyén belüli együtt­működés is. A regionális feladatok egyik legfontosabb területe a könyvtárosok képzése és továbbképzése, amelyet ele­ve a szomszédos megyékre, Bács-Kiskun és Békés me­gyére is terveztünk. A Sze­geden szervezett könyvtár­kezelői tanfolyam, az ősztől működő főiskolai konzultá­ciós központ (amelyet a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főisko­la helyezett ki), és a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tanárszakkal párosított könyvtárszaka jelentősen hozzájárulnak a szakember­hiány enyhítéséhez. M'nd­ezek mellett a szakszerveze­tekkel folytatott együttmű­ködésünk is mérsékli — ugyancsak regionális sze­repkörben — a szakember­hiányt, az alapfokú könyv­táron tanfolyam szervezése és működtetése útján. Meg kell mondanunk, hogy még hiányos a főiskolai könyv­társzakra" jelentkező hal'ga­tók egy részének áRgdános és Irodalmi műveltsége, ezért a felvételi vizsgákon alacsonyabb százalékban fe­lelnek meg. Előkészítő tan­folyamokon igyekszünk a hiányzó ismereteket pótol­tatni. a meglevőket pedig megszilárdítani. A regionális együttműkö­dés jogszabályi előírásai mellett jelentősek a termé­l szetes érintkezési pontok, amelyeket szilárdítani, fej­leszteni szük.seges a jövő­ben is. Csenke László. a Somogyi-könyvtár igazgatóhelyettese Á rend önkéntes rr • orei Az idén .'10 éves a,z ön­kéntes rendőri szolgálat. Hazánkban 1953-ban alakul­tak először segédrendőri csoportok majd a szervezet erősödésével kialakult a szolgálat mai formája. Nap­jainkban több mint öt es fel ezer csoportban 50 ezer önkéntes rendőr segíti a belügyi szervek tevékenysé­gét. Sokszor áldozatos és nemegyszer önfeláldozó munkájukat magas fokú hi­vatástudattal, ellenszolgál­tatás nélkül végzik. Szere­pük a közterületek rendjé­nek fenntartásában, a bűn­megelőző, a -felderítő mun­kában és a jogpropagandá­ban nélkülözhetetlen. Rend­szeresen teljesítenek közbiz­tonsági es közlekedési jár­őrszolgálatot. Az idén az el­ső félévben 900 ezer alka­lommal különféle feladato­kat oldottak meg, 10 437 bű­nöző elfogásában segédkez­tek, súlyosabb jogsértésért mintegy háromezer embert állítottak elő. továbbá tíz­ezernél is több jogszabály­magyarázó, valamint köz­biztonsági es közlekedési propaganda-előadást tartot­tak. A rend önkéntes őrei fo­lyamatosan részt vesznek közbiztonsági, közlekedési, bűnügyi és igazgatásrendé­szeti kiképzésben. Az önkéntes rendőrök utánpótlása is folyamatos. Az érdekes, tudást és fe­gyelmet igénylő • feladat vonzza a fiatalokat Az If­jú Gárda mintegy 560 szak­alegységében 14 ezer fiatal ismerkedik rendszeresen a rendőri munkával. Buzogánytól a huszárkardig Régi fegyverek kiállítása A bemutató részlete Automata acélfogók Az NSZK kutatás- és technológiaügyi minisztériu­mának „A munka humani­zálása'' című programja ke­retében eredményes fejlesz­tési munkával lényegesen j megjavították az izzó fé­] meknek például az öntödék­ben különösen súlyos min­i dennapi problémát jelentő kezelését. Rövidesen elké­| szülnek az úgynevezett ma­: nipulátorok. amelyeknek ka­i binbol vezerelt acelfogói 500 kg sulyu öntvényeket tud­nak felemelni. Nem mindennapi látvány­ban lehet része azoknak, akik a Móra Ferenc Múze­um Kupola-Galériájának fegyverkiállítását megtekin­tik. Az elegáas vitrinékben kardok, puskák, páncélok, sisakok sorakoznak szép rendben, tanúsítva régi ko­rok találékonyságát, az egv­kori mesterek anyagismere­tét, az idegen népek művé­szetének sokféleségét. Nemcsak a kiállítás anya­ga. de létrejöttének . körül­ményei is figyelmei érdem­lők. A múzeum általában saját vagy más közgyűjte­mények darabjait bocsátja a j látogatók elé es csak ritkán i kerül sor arra hogv magán­j eyűjteménv kincseit állítják ! közszemlére. A mostani fegv­! veranvag egyrészt azért ér­i dekes. mert városunkban az elmúlt évtizedekben nem volt hasonló jellegű tárlat, másrészt azért, mert 12 sze­gedi magángyüjtö kölcsönöz­te hozzá a tárgyakat. Napjaink bőséges szabad ideié sok embert csábít gyűjtésre Igazán jó, értékes kollekciót azonban csak hosszú évek fáradságos mun­kájával es a közben meg­Kínálat Vasárnap. Délelőtt tíz óra. Az újságárus nyitva, ahogyan az jobb helyeken szokás. Egymás után jön­nek a kuncsaftok. Dél­magyart. Népsportot, Népszabadságot. Hírlapot. Magyar Nemzetet, Magyar Hírlapot keresnek. Hiába. Napilap nincs. Semmilyen. Igaz. az újságos nyitva, vevők is vannak (azaz: lennének). Hát vegyenek Interpress Magazint. Fák­lyát, Ludas Matyit, vagy ki tudja, mit még. De en­nek a sok bolondnak csak­is napilap kéne . .. Hatba, a remittenda ré­me meztelen. kivont és éles kardként feksziik a vásárló és az újságos kö­zött. Takarékos időket élünk, lap nem maradhat megvasarolatlanul, - mert azt — bizonyos arány fö­lött — az újságos fizeti — saját zsebéből. Nyilván alulrendel, biztos. ami biztos. Ha a forgalma ki­sebb. arra nemigen fizet rá. Ami a nyakán marad, arra viszont bizonyosan. Tán nem is lenne baj. ha azért az újságos kísérle­tezne. néha vállalva két­három eladatlan példány kockázatát. De nem teszi. Hiába, fő a biztonság, amit az alulrendelés nyújthat. Mint ahogyan a vattaiatok egy időben min­denből túlbiztosították ma­gukat. óriási készleteket halmozva föl. Azon már valamit segítettek a sza­bályozók. Ezen vajon ho­gyan lehetne segíteni? Sz. I. HÁZASSÁG Halápi József es Hatala Aran­ka, Tóth János és dr. Kazal Magdolna Erzsébet, Anth József és Fülöp Erika Katalin, Szűcs Gábor és Szulai Ilona, Juries Ti­bor és Budai Zsuzsanna, Peták László és Gál Zsuzsanna Mária, Bodó Tibor József és Gyuris Zsuzsanna, Lengyel György Gá­bor és dr. Simon Judit Róza, Maróti Ferenc István és Tóth Julianna Veronika, Somogyi Lajos és Czlrok Erika, Ludányi Tibor és Katona Ildikó Irén, Kónya József és Oeskó Hona, Szabó Lajos Simon és Tóth Edit, Csányi István és Lengyel Emő­ke. Erdélyi Imre Tamas és Ter­hes Klára. Rekett-Nagy Imre és Bajnal Erzsébet házasságot kö­töttek. SZÜLETÉS Kiss József Lajosnak és Kelemen Máriának Józseí, Szűcs Sándornak es Fo­dor Marjanak Judit. Virág Imrének es S/.t?nka Erzsébet­nek Erzsébet, ktonde Istvannak és Szakats Ibolya Evanak Gá­bor, Süveg László Istvánnuk es Bendesi Judit Erzsébetnek Laszio Attila, Abrahum Ferencnek es l'app Máriának Adrienn, Bóka István Antalnak és Pintén Má­rtanak Csaba. Szyszen Jozet Ma­roknak cs Ilegedús Juliannának Mónika Stefunia. Vígh Lajos Sándornak és Bartos Honának Nikolett, Barta Lászlónak és Kiss Zsuzsannának László Ta­mas. Kasziba Ferenc Andrásnak és Király Katalinnak Brigitta, Szabó Gézának és Szalai Korné­lia Margitnak Balázs. Bagaméri Imrének és Király Editnek Zol­tán Dávid. Sánta Gézának és I Böröcz Mariának Laszio. Papp Ferencnek e- S; ögl Annának Renáta, dr. Dibó Györgynek és Borbély Ágnesnek Zoltán. Ba­lázs Imrének es Fábián zsuzsan­nunuk Imre Fodor Józsefnek és Rutai Gizellának Tamás Imre Györgynek és Nagy Erzsébetnek György Krisztián, Veres Verenc­uck cs Molnár Mártanák Ancit, Borzák Ferencnek és Tuska Eri­ka Ilonának Ferenc István. Krl­zsán Sándornak és szabó Aran­kának Aranka Mária, Papp Ar­padnak és Tanács Máriának Ka­roly. Ácsul Laszlónak cs Tiha­nyi Ágnesnek Krisztina, Gyuris Gyula Ernőnek és Stiller Anett Manuelanak Kitty, Bajusz .la­posnak es Otott-Kovács Mária Magdolnának Gyula, Zomborl Istvannak és Mikuska Aranka Erzsébetnek Renáta. Eleven Fe­renc Istvannak és Maksa Aran­ka Borbálanak Ferenc. ürclug Antalnak es Csaszár-Putyi Klá­rának Zoltén Antal, Czemak Józsefnek és Antal Zsuzsanná­nak Tamas. Turu Sándornak es Toth-Szeles Katalinnak Gusz­táv, Uetarl Istvánnak es Gnett Katalinnak Andrea Szűcs Jó­zsefnek és Framasi Ejrlkának Anita Noémi. Szilágyi Imre Ist­vánnak és Hetesy Mártának Im­re Gábor, Baricsa Sándornak és Laász Eta Ilonának Alex. Tóth Imrének és Varga Erzsébetnek Mariannu, Halász Miklósnak és Komjáti Erzsébet Ilonának Hel­ga. Somogyi Istvánnak és Csongrádi Ev» Katalinnak Gá­bor István. Ambrus Jánosnak es Rózsahegyi Mária Ildikónak Nó­ra. Vásárhelyi Lajosnak és Hor­váth Emmának Norbert, Bol­gár Tamasnak és Tóth Ibolya Margitnak Tamás, Sallal F.ndre Isivannalt és Hevesi Magdolná­nak Endre. Csamó Lászlónak es Mand.iák Maria Margitnak Gab­riella Eta. Kocsmáros Ferenc­nek és Dunai Magdolnanak Nor­bert. Lengyel Andrásnak és Mag Mananak -Gábor, Fehér Ferenc-. nek és Molnár Gizellának Ló­ránt Ferenc, Nagy Andrásnak es Szekeres Tímeanak András, Glmesi István Miklósnak és dr. Deák Zsuzsanna Magdolnának Dóra, Balázs Ferencnek és Ter­hes Évának Árpád Sándor. Do­rogi Istvannak és Murányi Aran­kának Gábor. Dobó József And­rásnak és Horváth Katalinnak László. Külös Sándornak és Poór Gizellanak Gábor Sándor, Urbán Györgynek és Kolompár Editnek Tibor, Márkus Attila Mihálynak és Vezér Anikónak Gergely Attila, Barna Józsefnek és Szatmári Editnek Edit. Pin­tér Károlynak és Sáfrány Erzsé­betnek Károly, Flnta Jánosnak és Szabó Erzsébetnek Erzsebet Julianna ncvu gyermekük szü­letett, HALÁLOZÁS Bitó Józsefné Nyári Mária, Dömötör Györgyne PLpjez Er­zsébet, Cs'amangö Jánosné Far­kas Ilona. Zsóter Gáspár. Nyit­va! Sandorne Hárman Rozália. Sándor Mihály, Szurvák And­rásné Blro Etelka, Usikós Já­nosné Tóth Ágnes. Szabó Má­ivasné Kovács Terézia, Dufka Kalman. Reiger József. Tóth Józsefné BiOZók Mária. Bánszkl Tamás. Fogas György. Bozóki Jánosné Papp Terézia, Csűri. Pál Gyuláné> Baráth Ilona, For­ró Gyuláné Micsang Mária, Ba­logh Imre, Pikó Istvánné Szabó Zsuzsanna. Gömörl Endréné Fe­kete Ilona. Gábor Józsefné Poór Anna, Nagv János. Juhász András. Sáfár István Márton. Megyeri Jözsafné Muesi Julian­nu, Becsei János. Domokos Gás­pár, Lakatos László, Széli Fe­renc. Vigh Istvánné Kócto Elei­ka. Molnár Istvánné Újvári Ro­zália. Márton Dezső. dr. Apró László. Sobajda Antal, Ambrus András Antal, Tölgyessy F.le­mérne Renye Anna. Krajezar István. Kálmán Istvánné Yes/e­lovxzki Etelka. Cslpak Karoly­né Farkas Veron. Ungi József. Varadi Lajos. Barna Ildikó, He­vesi Ferenc megíiűiL He- j szerzett bősége* szakérte, lemmel lehet összeállítani. Amikor valaki eljut erre a szintre, úgv érzi, az így nyert anyagot másoknak is meg kell mutatni. A mosta­ni tárlat, e szempontból igen szerencsésnek mondható. *A megtekinthető fegyverek jól reprezentálják a különböző korok eltérő típusait Az ember fejlődésének korai szakaszától kezdve használt fegyvereket, előbb csak al­kalmi darabokat, védekezés­re. majd vadászatra és egyre gyakrabban ölésre. Ahogy az emberi találékonyság fej­lődött. úgv lettek tökélete­sebbek a fegyverek is. Attól függően hogy tulajdonosuk egvszerű harcos volt vagv előkelő gazdag, a fegyverek is díszesebbek, értékesebbek. Vannak ezüsttel. csonttal, gvöngvházzal, drágakövekkel díszített darabok, némelyi­ken pedig egészen komoly, múveszeti díszítések. A reei korok, sajátos típu­sok jól illusztrálják a gyűj­tők különböző erdeklódesí területét, de ez a kiállítás összképét nem zavarja. Akad itt magyar hadnagyi buzogány, félelmetes hírű fringia, perzsa es török szablya, veres eseményekből ismert jatagán, osztrák pisztoly, balkáni martaloc­puska. orosz cári mellvért, ulánuskard és iapán szamu­ráj fegyverzet Az 1848—49­es szabadságharc egvszerű huszárkard.ia jól megfér a már csak díszként hordott, cifra kardokkal. Az utolsó vitrin csillogó, díszes ala­bárdja pedig a szent korona őreinek inkább jelképes, mintsem félelmet keltő fegy­vere volt 1944-ig. Nemcsak szórakoztató, de hasznos, tanulságos látniva­ló is e fegyverkiállítás. A körben a falakon elhelyezett korabeli kéoek, metszetek pedig jelzik, hogv az igazi gvűjtő nemcsak az egved da­rabokat becsiili sokra. ha­nem igyekszik megismerni annak a kornak az embereit, akik a fegyvereket készítet­ték, viselték és használták A szegedi fegyver-gyűjtők — Bcne István, Dombvári Emil, Jeddi Károly. Kendi György Mehelka Béla. Mé­száros András. Molnár Pé­ter. dr. Négyökrű Dezső, Oláh Sándor. Oláh Károly, Szélpál István. Tandarl László. Tokodi Péter. Tóth Sándor — maguk rendezték u kiállítást, jó ízlésről és hozzáértésről téve tanúbi­zonyságot. Zoinbori István ,

Next

/
Thumbnails
Contents