Délmagyarország, 1983. október (73. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-09 / 239. szám

Vasárnap, 1983. oktőíier 9. London királya Jean.Paul Sartre dolgozta át, jiontosabban írta újra az •dőocob Dumas Kean címú darabját. Nyilvánvalóan va­lamiképpen maivá transz­formálván romantikus szer­ző (korban-stílusban) szint­úgy romantikus művét. A cselekvő ember, aki átéli helyzetének ellentmondását, „még azt is, hogy szemelye szétrobban", az egzisztencia­lizmus atyjának adott, eset­ben egy nem mindennapi életet kellett jelentsen — erre pedig keresve sem igen lehet jobbat találni néhai jó Edmund Kean „színházfiio­zófiai" mondandót jócskán magában rejtő, s kellő ava­tottsággal kibontásra váró életpályájánál. Ki is ez a Kean? A ma­gyar átlagnézőnek feltehe­tően feleannyit sem mond­(hat) neve mint Shakes­peare hazájában a színház­látogató polgárnak. Nos, Edmund Kean (1783—1333/, Dávid Garrick mellett, a valaha élt legnagyobb angol színészek egyike volt. korá­nak: nagy sztárja. Szerb An­tal írta róla, hogy szélsősé­ges temperamentuma már gyermekkoróban ide-oda do­bálta ezt a sikátorban szü­letett törvénytelen és té­kozló fiút, aki például a hajósinasságból ügy szaba­dult meg, hogy tökéletes művészettel sántának és süketnek tetette magát. Lo­gikus. hogy a kor egyik legnagyobb botrányhőse is, mindazzal, ami e címmel jár. Rendkívül alacsony ter­metű volt, rossz külsejű és nem túl kellemes orgánu­mú. de a kortársak úgy emlegették, a színpadon, so­ha, egy pillanatig sem állt vagy ült nyugodtan, s rop­pant gyorsaságú, azelőtt so­hasem létezett vibrálást va­lósított meg művészetével. Démoni erejű és hatású, zseniális nagy művész, mélyről jött Don Jüan és Casanova, aki London bál­ványozott koronázatlan ki­rályaként játszotta Othellót és Leart, miközben sorra­rendre csavarta el az arisz­tokrácia könnyen lelkesedő és vélhetően ugyanilyen könnyen engedő hölgytag­jainak fejét. Vagyis hát: színházról, 6zínészről — színházban. A ..tükör tükröztetése"-eljárús persze régi módszer, s Sartre-t is a kultúra egyik nagy és örök kérdése fog­lalkoztathatta: a művész és a társadalom viszonya. A figura annyira kínálja ma­gát, a lehetséges alaphely­zetek — hódolat és kiközö­sítés, elfogadás és elutasítás — annyira önmagukért be­szélők, hogy szinte csak a konfliktust kell megtisztíta­ni a romantikus öntettől, no meg a Hőst némiképp időtleníteni-korszerűsíteni, s máris előttünk állhat(na) az akár egzisztencialistán is értelmezhető mozgató és mozgatott ember, a Cselek­vő Hős, aki a világba vet­tetvén, önmaga megvalósítá­sáért. zsenijének maradék­talan érvényesítéséért vál­lal harcot és bukást. A baj mindössze annyi, hogy a mű fölöttébb nehe­zen engedelmeskedik a mű­tétnek, légyen akár miga Sartre a sebészprofesszor. A London királya, avcgy Kean, a színész szegedi elő­adásában. jócskán megkur. tit\/a (s még így is meglehe­tősen hosszan) fölvonult há­rom alapegység ugyanis éles dramaturgiai cezúrát rejte­get. Kean lázadó botránya az Othello-előadáson ugyanis olyan, önmagában is öntörvényű csúcsponlot és egyben záradékot is je­lent, hogy néhányan — tá­jékozatlanabbak. de feltehe­tően helyes dramaturgiai ösztönökkel rendelkezők — már-már hazafelé indultak a második felvonás után. Hiszen ekkor ér föl a mű (szerencsere a/, előadás is) arra a magaslatra, ahonnan viszuűi a romauUka mbá-­lyai szerint már csak alá­hullhat, az operettes meg­oldás felé. S így lőn: a bol­dog vég, afféle „walesi her­ceg ex machina" módszer­rel el is érkezik, s végül a lehiggadt (?) Kean tragédia helyett koktélműfajú, affé­le hibrid műalkotás hőse­ként s a csöndes boldogság ígéretével távozik a szere­tett hölgy oldalán ... Füg­göny. Nagy kérdés persze, mit is lehet kezdeni a fél (ne­gyed?) romantikával, ha már egyszer a nagy mester is csak ennyire jutott ve­le? Sándor János rendező úgy döntött: felvállalni a romantikus cselvígjáték ele­meit éppúgy, mint a Kean alakjában rejlő es végső soron Sartre-t is döntően izgató emberi-művészi áb­rázolásmód jegyeit. Ebből következően a kisszinházbe­li produkció úgy volt tradi­cionális, amennyire csak le­hetett: Varga Mátyás dísz­letei és Ék Erzsébet jelme­zei mértéktartással töreked­tek „csak" a korhűségre, s a színházi miliőt fokozan­dó, a darabbeli színházi fodrászt — színházi fod­rász, az ügyelőt — ügyelő alakította, végezetül és leg­főképpen pedig a produk­ció egész struktúrája ,. tó­vetésre" állt be, tükröt igyekezett tükröztetni — annyira, amennyire. Keant a már vázolt tör­téneti adalékok alapján ter­mészetesen sokféleképpen lehet elképzelni. Minden­esetre szinte ideálisan jó szerep: a szakmai rutint megmozgató és fölerősítő, a puklikumhatást garantáltan biztosító s egyben megfele­lő emberi mélységeket-ma­gasságokat magában hordo­zó. Nekem, őszintén szólva, Kean előnytelen külsejének hiteles adatai ellenére af­féle csűnyább-ösztövérebb Latinovits Zoltán-képem ie­het(ne), aki egyszerre dé­mon és gyermek, zséni és vagány, mester és korhely. Király Levente esete ió szerep és jó színész találko­zásának szinte klasszikus flörtjét példázta, ahol a tét az, mitől lehet a figu­rának és így az egész pro­dukciónak igazán hitele? Elkerülik-e. vagy csak Ke­rülgetik egymást egy pilla­natra, netán hosszabb időre, vagy végleg egymásra taiál­nak-e? Király Levente olyasféle helyzetből indul, mint amikor valaki gúzsba kötve akar táncolni. S az dönt. ki, mitől, mennyire oldhatja meg kötelékeit. S a partnerekén ezúttal külön­legesen sok múlt, ha nem ők lehettek az előadás egé­szének (végső soron hullám­zó összképgörbét mutató le­letének) meghatározói. Az Anna Dambvt alakító Do­bos Kati kifejezetten jó kötelékoldónak bizonyult, ugyanez Kean hatalmas ál­barátját, a walesi herceget megformáló Szirmai Péter­ről csak olykor-olykor mondható el. Az egyik leg­hatásosabb gúzsboncolgatást a Salamont régóta hiánvoit módon, poénfogásoktól visz­szafogottan és így invenció­zusan játszó Mentes József végezte, s megbízhatóan lett eleget feladatának a Szege­den vendégként bemutatko­zó Borbath Ottilia (Elena grófné) is. Galkó Bence (Koefled gróf, dán követ) viszont egy kifejezetten 1ul ideges, nem valami diplo­matikus diplomatát muta­tott föl, Szabó Istvánról és Szabó Ildikóról (Melwill lord, illetve Amy grófnő) ugyanaz mondható, ami a többszereplős jelenetek összhatásáról: hol fölerősí­teni (például az első kép­ben). hol csak úgy ahogv „szinten tartani" (második felvonás, első kép) tudták a ..táncot" — amely a má­sodik felvonás végére tor­názta föl magát. ~ Uomoukos Lds&lo Sokszor hangzott el már az a vélemény, hogy — ol­vasóink jóvoltából — Posta­ládánk, mint egy érzékeny „műszer" tükrözi a minden­napi élet jelenségeit, válto­zásait, s néha olyan he­lyekre is „bevilágít", aho­vá a mi lámpásaink fénye nem jut el. Előfordul olyan is, hogy — ismérve nyi­tottságunkat — többen nem tollat fogva, hanem szemé­lyesen jelentkezve vagy té­postalada társszerzőnk az olvasó re csak art tudjuk tanácsol* ni, keresse a könyvesboltok^ ban, amit viszont segíteni tudunk, eláruljuk, érdekiődé­, sére szereztünk egy legutóbb megjelent szakkönyvet, cí­me: Szabás-varrás, irta: Cser Ferencné, s a példányi szerkesztőségünkben átvehe­ti, de igyekezzen, mert mind­járt lesz gazdája. Könyvekről lévén szó, csak jelezzük, M. M -né könyvtári kiszolgálásra panaszkodó le­velét megkaptuk, célsze­:efon útján hozzák tudomá , sunkra, mit észleltek, ami féle ^ jelzője is^ lehet^ a szűk kok ^és Gyengénlátók Orsza- rűbbnek látjuk, továbbítani adott esetben irritálja " *" * * " ** ° " """ — a közvéleményt. A utóbbi alkalommal egy gikus gyermekbaleset őket lakótelepi utcák megoldat- gos Szövetsége Csongrád me- a ná)unk illetékesebbnek. leK. lan forgalmi szabályozása- gyei szervezetének tagjai a tra. nak. Szóban tolmácsoltuk a Bükkben és a Mátrában. Ah- Életveszélyben a vetyehá* kész- városi tanács hozzáértő szak- hoz hogy ez a hétvége jól emléknyárfa, írják a Kolacs­tette az arra lakókat az ef- emberének, aki az eset és a sikerüljön, a DÉGÁZ segítet- kovszky La}OS Természetba­fajta reagalasra, s mert Környezet magunk is ügy érezzük, is rókusi városrészben vetkezett tragédia bekö­felülvizsgalatát te hozza a tagokat A valla- , , taaiainak npvé„ ígérte. Bízunk benne, olva- lat autóbuszt biztosított a ra< Egyesület tagjainak neve­sóinknak. ez a fajta jelzése számukra. Szolnokon át ben Szűcs Miklosne, Tóth is ér annyit, mint a valami- dalas levél. ,,Tűz" a csikkoltó körül többől- Egerbe, a várba, a Szépasz- Gyula és felesége, akik leg­szony-völgyébe, Szilvásvó- utóbbi kirándulásukon fe­radra, Bélapátfalvara. Sirok­Humoros hangvételű cikk- iparos Űjság egy írásának fő­ben adta tudtul lapunk szép- tómásolatát is, amelyben el­tember 25-én, hogy csikkol­tó készüléket lehet vásárolni. Egy szegedi kirakatban tűnt fel, hangzatos reklámszöveg­gel. Két levelet is kapott szer­kesztőségünk ezzel kapcso­latban — és egyik sem mél­tányolta cikkünk humorát. Babós Sándor órásmester, a készülék feltalálója, úgy mi­nősíti az írást, mint amely személye ellen irányul és ön­ismeréssel minősítik készülé­két. Egy másik levélből is idé­zünk. Fehérvári Béla olva­sónk küldte (Öthalmi út 1.): „Én és ismeretségi köröm örömmel és szívesen hasz­náljuk a praktikus készülé­ket, még ha nem is vetek­szik korszakalkotó találmá­nyokkal ... Én igen örülök neki. És bárki legyen az, aki ra, Parádra, Mátrafüredre, Gyöngyösre vezetett az út­juk. Sok ilyen jó kirándulást még nekik. Vasadi Imréné (Szeged, Csaba u. 46 ;B) szabásminták dezték fel, a szerintük ve­szélyt okozó taplógombákat a famatuzsálerrien. Hogy mi­lyen fokban veszélyezteti az élősdi a fát, ítélje meg szak­ember, bízunk benne, a jel­után érdeklődik. Hadd mond- „vette" az OKTH szegő­jük meg, nekünk is kéne, er- di illetékese. Válaszol az illetékes Igenis keU váltani mozije- vezetését, amely — szerintük gyet a négy éven aluli gyer- — garanciát jelent a helyzet meknek, még akkor is, ha az rendezésére. síiciiici y H ciicii iianyui ca uii- , . . , , . , ,„... 111 érzetében megbántja. „Csikk- uj dolgokkal elojon nem kell anyukája az ö:ében tartja az bantam azért. Akinek tet- előadás alatt. Ez a lényege dánkban M. B .né aláirással szik, használja". hofgesang Peterne, a szegedi megjelent utaspanaszra, Ba­„Tűz" támadt tehát a Faklya filmszínház uzemve- logh ,mre üzemigazgató csikkolló körül. Az újító kis- zet°ie valaszanak, melyet iparos érzékenysége érthető, szeptember 18-i Postala­ezt méltányolva tértünk óinkhoz írt. Mint soratbol vissza szívesen a témára, kiderül, a panaszos „közlese smelvnek újragondolása so- nem felel meg a valosagnak, rón új következtetés levoná- hogy negy even aluli gyer­négy csövecskét. (Négy csőbe sára is hajlamosak vagyunk: mekek számára nem kell je­huzzák be egyszerre)". Meg- nem a csikkoltóval van baj, gyet váltani. Ez a felírás küldte Babós Sándor a Kis- hanem a humorérzékkel. sem a pénztárablaknál, sem n , , , I a mozi területén nem talál­bosszanto aprosagok ható. sajnos az s^ hogy Méretében igazán nem ne- Nem is feltételezzük, hogy a négy éven felül a gyermek vezhető nagynak néhány patikusok ették meg. De azt teljes jegyet köteles váltani. oltóm igenis közönségsikert aratott — írja a továbbiak­ban —, mert valóban sokkal esztétikusabb, higiénikusabb a csikk kezelése. .. Számom­ra nagyon megalázó és igaz­ságtalan az is, hogy — és idézi a cikket: „Ezért a pén­zért (44 Ft) kap a vásárló A szeptember 4-i Postalá­adott vaiaszt a Volán 10-es számú vállalattól: „Autóbu­szon csak az utazhat, akinek érvényes menetjegye vagy utazási igazolványa var. Az utas köteles az utazás meg­kezdésekor felhívás nélkül menetjegyet váltani, azt az utazás tartama alatt meg­őrizni és kezelés vagy elle­nőrzés vegett bármikor fel­szem gyógyszer-pasztilla, sem. hogy olvasónk annyira -jyj; például rendszeresen tar- m,Jtotni. Szeged város helyi nw rn ArM>/M-rárt «-» Ki-vtnrt U őrli' t Ói;r\cl/i4+ 4 .." í : I _ _ .ír „ ám ahogy az orvosság — a kicsi a bora, de.^.ős elven r-, kis mennyiségben is nagyha­tású lehet, így a hozzá fűző­dő bosszúság sem apróság ... M. l.-né október 3-án, hétfőn délután egyik (de tudjuk, melyik) gyógyszertárban pa­pírdobozban levő két orvos­ságos fiolát váltott ki recept­jére, amely az kúra szerint 40 szedését írta elő. Ha csak a gyógyszeres doboz feliratát nézi, elégedett, is lehet, s en­nek alapján akár bízhat is a gyógyulásban. így gondolko­zott olvasónk, amikor haza­tért. Otthon már máskent. A két fiolaban negyvennek kel­lett volna lennie, viszont amikor kibontotta, a kettő­ben volt összesen 14. Hallot­tunk már torkos boltosról, aki elnyalakodta a cukorkát, gyógyszerészről még nem. beteg, hogy ekkorát tévedett volna a számolásban, biztos igaza van Hajdú Imrénét az bosszan­totta fel, hogy sem az általa feladott expresszlevél, sem a neki címzett, ugyancsak ex­presszküldemény nem érke­zett meg a címzettekhez szeptember elseje, a feladás orvos előírta óta. Ha viccelni akarnánk, tabletta be- azt írnánk: lám. szeptember tunk óvodásoknak (S—6 éves korig) rajz- és mesefilm-elő­adásokat, s annak is ára van, nem ingyenes. A kicsiknek a legolcsóbb jegyet adjuk". Hangos-e a Kék Csillag, s járatain csak az előre meg­váltott és az autóbuszon ér­vényesített menetjeggyel le­het utazni. Az utastérben négy, illetve öt darabot he­lyeetünk el az ajtók mellé, a jegyérvényesítő készülékek­milyen mértékben zavarja az bői. Nem kívánjuk a panaszt ott-lakókat? — erre vártunk választ az Olajbányász tériek 24-én feladott sima levelét levelét ismertetve, a Szeged mi rendben megkaptuk már másnap, de inkább nem fű­zünk soraihoz kommentárt. Kovács Mihály, a Végvári utcai gázcseretelep önkéntes és rendszeres társadalmi el­lenőre azt teszi szóvá, hogy szeptember első harmadában kevesebb palackot szállítot­tak a telepre, mint amennyi elég lett volna. azóta sikerült cserélnie. és Vidéke Áíész vezetőségé­től. Mózes János kereskedel­mi és Varga József árufor­galmi osztályvezető alairásá­val érkezett levélből kitűnik, rövidesen hatósági vizsgálat dönti el a sokakat érintő vi­tát. Az áíész a hatosagi vizs­Reméljük, gálát eredményeinek ismere tevő utas „lógási szándékát" bizonyítani — ellenőrünk sem ezt tette —. de felhívjuk a figyelmet, a menetjegyet a felszállás utan azonnal szí­veskedjen — mindenki — ér­vényesíteni. Ugyancsak a Volán emlí­tett illetékese adott vaiaszt lapunk szeptember 9-i sza­maban Vállalkozás címen megjelent írásunkra, ez* gázpalackot A vásárló szemével A pénztártól való távozás tok. Megérte a fáradságot, s után reklamációt nem foga- a papíron elvégzett ellenör­dunk el. Ismerős és nem is zést, így aztán kiderült, a mindig egyetértésünkkel ta- becsületes pénztárosnőt is lálkozó, intézményesített bi- becsapták. A masina volt a zalmatlanságot sugalló fel- ludas. Többet számolt. Esze irat. Ha néha kölcsönösénél- van a gépnek! „Hazabeszélt", fogadnánk: egyik sem akarja úgy volt vele, a családban becsapni a másikat, talán fö- marad. Legalább telik a ja­lösleges lenne állandóan vé- vítási költségére, dőpajzsként használni. így Hampel Tamás (Hódmező­ugvanis néha kölcsönös vá- vásárhely, Éva u. 12.) jó stí­aaskodások is elkerülhetők lusérzékkel és hangulatosan lennének. Erre utál az az megírt, kissé hosszú levele eset, amely a minap történt akár külön írás is lehetne. azonban még nem közöljük, tében teszi meg a megfelelő kollégánknak lesz észrevéte­intézkedéseket. Megtudjuk le hozzá. még azt is, hogy fontolgatják összeállította más üzemeltetési forma be- Igriczi Zsigmond A cédula Vendégszerető nép va- környező utcákra. Egy be­gyünk. Ezt még akkor sem kés olasz turista pedig a lehet elvitatni tőlünk, ha nézőtéren élvezte a daljá­afféle kedves fricska tar- ték magyaros fiangulatát, kítja, mint amilyennel kol- kocsija pedig békésen várta légánk szolgált a nyári já- gazdiját ott valahol a kö­tékok idején, ö ugyanis rö- zelben. Azt hiszem, legin­viddel előtte jött haza kább ez tűnt fel a szép Itá­a Komócsin Zoltán téri élel­miszerbortban. M. D. szege­di olvasónk sokallotta a fize­tett összeget, s akárhogy szá­molt, éppen tíz forinttal érezte becsapva magát. Visz­szament, reklamált. Ott nem hivatkoztak a hivalkozniva­lókra, megnézték a számlát, amely a gépben volt.. Kide­rült, a pénztárosnő hajszál­pontosan azokat az összege­ket ütötte be, amelyek a vá­dé mert fontosabbnak tart­juk az aktualitást, mint a tá­lalást, idézünk néhány gon­dolatot vásárlói dohogásai­ból. „A kirakatok többségé­nek kínálata igazodik Szeged idegenforgalmi jelentőségé­hez ... A helyzet csak bent romlik, ahol gyakran kirívó udvariatlansággal is találko­zik a vevő . .. Ügy látszik, a vásárló még mindig nem egyenrangú partner. Élelmi­sárolt árun szerepeltek, s szert vásárolva nyolc boltból még csak amolyan burkolt ötnél csúszott hiba a (gépi) áremelés sem szólt közbe, szeadásba, bocsánatkérés­minden ár érvényes és való- ről viszont szó sem esett. Az di volt. A végösszeg mégis idejében tett reklamálás után tíz forinttal többet mutatott, azonban újra számláztak, Most mar ketten csodalkoz- immár helyesen. .. Sorokbon olaszországi turistaútjáról. Nem üres kézzel erkezett. No, nem árubeszerzéssel, sem kétes értékű vám­ügyekkel töltötte drága ide­jét, hanem valóban tisztes­séges úton járt. Hanem ró­mai tartózkodasa idején, az egyik napon, amikor visz­szaerkezett kocsijához, meglepődve látta, hogy a szélvédő üvegen a nemzet­közileg is jól ismert kék­piros papírfecná díszeleg. Olaszul egy szót sem tudott ugyan, de nem volt nehéz liát megjárt kollegánknak. Pattant is az isteni szikra: a hazahozott, olasz nyelvei kiállított cédulát a római rendszámot viselő kocsi szélvédő üvegére helyezte. Már rég vege volt az elő­adásnak, talán már hajna­lodott is, amikor az olasz visszaérkezett kocsijához. Hogy szabálytalanul par­kolt, azt zavarta legkevésbé, viszont sápadtan állt, csak nézett maga elé, kezében a cédulával, melyen anya­nyelvén valami effélét ol­megállapítania: tiltott he- vashatott; ön tilosban par­Jó volt olvasni Rácz Sán­dor (Makó. Hold u. 23.) le­welák melyben hírül adja, milyen élményteli és gazdag programot lebonyolító kirán­duláson vettek iét>u a út+i­lyen várakozott. A papírt levette, s össze sem hajtva gondosan elhelyezte egy térképkönyvben es termé­szetesen hazahozta. Idehaza mar javában folytak a Dóm téri előadá­sok. Háry János mellvere­gető hangja áradt szet a kol! Ezért figyelmeztetem Kérem távozzon! Aláfcás: Dino Vittorio őrmester. Üristen' Azt hiszem, hogy... Ez az lesz. akivel Nápolyban volt afférom! De hogy jöhetett ide utá­nam •? Csóka Dániel

Next

/
Thumbnails
Contents