Délmagyarország, 1983. október (73. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-01 / 232. szám

4 A szép szó hatalma Üres szavak csak szónokok száján születnek, és legtöbbszór karikába szedett mondatokban jönnek eló. A jót akaró, értelmes ember úri beszel, hog.v minden szavának helye van, és súlya is. Ha üres töltelékkel rakná tele mondatait, a hézagok elszakítanák. Van Tápén egy ember, aki úgv megrágja minden szavát, asztal mellett beszélgetve is. mintha a Parlamentben mondaná. Nem siet, nem kapkod, szépen fölfűzi őket az értelem fonalára. Török Gyula nem lát, százszoros rejtély nekem, a szavak között hogyan igazodik el. Mondunk hegyet, völgyet, folyót, és tudjuk, mi van mögötte. Próbát teszünk most, megkérdezem, milyen a tenger. Kínálja magát a szó. arról beszéltünk, hogy a vakok iskolájában ugyanúgy megtanultak minden tanulhatót, mint a látók iskolájában. A térképen posztó jelezte, hogy ott a tenger. Jelzésnek kitünö, mert aki ujjaival olvas, könnyen kitapintja, de milyen lehet az igazi tenger? — Olyan, mint a föld, csak vízből van. A nyílt tenger: csak víz. víz, víz. Minden folyó oda megv. azért van benne annyi víz. Olvasom a regényben, hogy a hajó kifutott a nyílt tengerre. — És a háborgó tenger? I — Magasán lökődik benne a víz. Alulról indul, és egyik hullám rázúdul a másikra. Egész testével mutatja, hogyan lökődik és hogyan zúdul. — Regényben olvastam, hogy tóbb tonna víz rázúdul a fedélzetre, amikor jött a vihar. A Balaton hangiat fölvettük magnetofonra, amikor lódul és a partra kicsapódik. Megvan a hangja most is, akármikor clövehetem. A madárfütyülést is fölvettük. Megálltunk az erdő szélén, és hallgattuk Mások fényképezőgéppel járják a világot, nekem van cgv kis kazettás magnóm, azt viszem kirándulni. Kinézünk az ablakon, csúnya felhő van. eső lesz. ö a rádióból tudja meg, most milyen az idő, és milyen lesz. A világ egyik felét a rádió jelenti. Ha dörög az ég. reccsen a rádió. Minél közelebb jön a dörgés, annál élesebben reccsen. Amikor már hallani is lehet az ég haragját, akkor, tud.ia, eső is lehet belőle. Volt karórája, föl lehetett nyitni az üvegét. A mutatókat tapintva tudta meg. huny óra van. Meglazultak a mutatók, nem vitte el óráshoz. Vekker van itthon, tapintani lehet azt is, de nem jár. Elég, ha a rádió mondja a pontos időt. Munkahelyén pedig, ha szüksége van ró, a telefon. Telefonközpontos. Nagyon jó foglalkozás, mert ott beszelni lehet. Válaszolni és kérdezni. Beköszön valaki, már tudja, kihez. kell kapcsolnia. Aki másodszor-harmadszor jelentkezik, azt megismeri. Azt is tudja, házból beszél, vagy utcai fülkéből. A fülkének más a visszhangja. Kismillió telefonszámot tud. Gyuszikám, benn van a férjem a kórházban, tudni kéne. mi van vele. Beszél az orvossal, az ápolónővel, a lakáshivatallal, és tudja, melyik áruházba mi érkezett. — Nekünk a beszéd a munkánk. A fülünk helyettesíti a szemünket. Telefonon találkoztam ellenszenves emberrel is. Kiérződött a hangjából, hogy mi talán soha nem értenénk meg egymást. Megkérdeztem apámat is. azt mondta ő is. az az ember olyan, amilyennek én gondoltam. Ha ilyen telefonál, úgy szólok vissza, ahogy ő kezdi. Nem veszik észre sokszor az emberek, hogy a szép szónak hatalma van, inkább a saját hatalmukat akarják rátenni a hangjukra ahelyett, hogy rendesen kérnének. Lehet ám, hogy mi vagyunk sokkal érzékenyebbek, de nem hiszem, hogy másról nyomtalanul lepörög az erőszakos beszéd. Olyan könnyű szót érteni az emberekkel, csak a hangot kell eltalálnunk. — Amikor kicsi volt, ml akart lenni? — Tengerész nem, mozdonyvezető se, sok választásom nem volt. Zenész szerettem volna lenni. Négyéves voltam, amikor harmonikát kaptam. Fölvettem, húzogattam, kijött belőle valami. Tanultam ittli MI. t-s magánúton levizsgáztam, hogy a tudásom el ne vesszen. Megkaptam az engedélyt, zenekarban muzsikálhatnék. Szeretem is. de másnap fáradt vagyok, pedig nekem a telefonnál friss fejjel kell helytállnom. Nem mondhatom, tessék várni egy kicsit, nem jut eszembe, mert tegnap muzsikáltam. Névnapokra, ide-oda, ha elhívnak, örömmel megyek. Jól is érzem magam, ha kedvre deríthetek másokat, és a pénzre is szükségünk van. — Amióta felnőtt, mit szeretne még? — Rádiózni. Bütykölni is szeretem a rádiót, hallgatni is. de az lenne a legjobb, ha lehetne egy adó-vevő készülékem. Hallottam, léteznek emberek, akiknek van, de nem tudom az út iát. Ha fölhívhatnék valakit, akár este is, és beszélgethetnénk, nagyon jó lenne. — Mit kezd a televízióval? — Szeretem ezt is. Hallom a hangját, és elképzelem a szereplőket Ha szünet van a beszédben, a feleségem mondja, mi történik közben. Ha becsapódik az ajtó. csörren a tányér, akkor tudom, de a teljesen néma részekhez tolmács kell. Sokszor én szólok, hogy igazítani kéne, mert rossz a kép. — Honnan tudja? — Hallom. Ha ugrál vagy szalad a kép. azt is meghallom. Más a zúgása. A >. elektromosság is nagyon érdekel, szeretek szerelgetni. Oda nem nyúlok, ahol erősáram van, csak ahová szabad. Eddig négyszer rázott meg a villany, ennyiből már lehet tanulni. — Szép a házuk. — Még senkinek se beszéltem róla. Elkönyvelik az emberek, hogy aki kicsit is hibás, annak semmije sincsen. Kérjek lakást? Előbb-utóbb biztosan kapnék, de nem szeretek kérni. Nekem az is szempont, hogy apámhoz-anyámhoz közel legyek, akármikor átjöhessenek. vagy én mehessek hozzájuk. Megnősültem, laknunk nekünk is kell valahol. Benne van az én fizetésem is, de legtöbbet a szüleim segítettek. Az a legjobb benpe, hogy olyanokkal vagyok körülvéve, akik szeretnek, és akiket én is szeretek. Bemegyek a munkahelyemre. mindenki kedves hozzám. Hazajövök, itthon is. Ki lehet érezni a beszédből, hogy szükségünk van egymásra. Hogy én nem panaszkodom? Elfogadom az életeit úgv, ahogv van. De ha a gázt bevezetnék a lakásba, nem félnék a téltől. A belső szereléssel készen vagyunk, várjuk, hátha megszánnak bennünket. HORVÁTH DEZSŐ MRÁZ JÁNOS: TANYA Cs. Nagy István Harkáiy lakótárs A délután kopácsa földobog a háztömb ekhós odújában, a kaptár sejthetetlen sejtjében, ez az ő kopács-ideje. Nem találja fején a szeget, azért dadogja a szegezést, 476-ot egyetlen keresztre feszíteni, jókora ácsszeg kell ide. Ne várd meg a kopács-szünetet, tiszteld a fakopáncs-lakót, hidd egv betonmellkas szívverésének, omolhatatlan tárna életjelének. Tán egv mestergerenda-résből őspolo kát kopácsol elő, tán egv végeérhetetlen honfoglalás Feszty-körképét szereli tapétának. LIPPAI TAMÁS: ALFÖLD — Mikor szerkeszt az Auer öcsi? — Pénteken. — Oke, pajtás, addigra elkészülök. — Mivel? Már megint oknyomozol? Balla ingatja óriási kopasz fejét, rosszallóan ingatja. Két éve, amikor Ozsvár munkára jelentkezett a stúdióban. ő vállalt személyes felelősséget a fiúért, s a nagyfőnök megbízta, tartsa féken: „Tudod. Balluskám. ez a gyerek nagyon is forró fejű, állandóan belemászik valami cikis ügybe . .." — Már megint mire bukkantál. Ozsvár fiam? Nem lehet balkezes villáskulcsot kapni? Ellopták a vécépapírt a vonatról? Kiderült, hogy a vasgyár portásának a fömérnöknő a szeretője? Ozsvár leveszi a szalagot a riportermagnóról, átteszi a vágóasztalra. — Ide figyelj, te becsületben tarló Ballus, ezt hallgasd meg! — Na, gurítsad! Hüppögő sírás tölti be a vágószobát, Balla ránéz a stopperre. — Ez eddig egy perc bünynyögés — állapítja meg tárgyilagosan —, ezt akarod leadni? Nem hiszem, hogy Auer öcsi vevő erre... — Várj, előretekerem a szalagot. Most már egy fakó hangú nő beszél: először névtelen levelet kaptam, az volt a szövege: tartsd a szád, mert különben ráülünk. .." Ozsvár kérdése: — Mivel — írták a levelet? Kézzel, géppel? A nő hangja: „Olyan gyerekeknek való nyomdával, ezt onnan tudom, -ogy a riamnak is van ilyen, és nem sokára jött a következő, ugyanazzal a szöveggel. Akkor már én teljesen kivoltam idegileg, a férjemet nem mertem idegesíteni a dologgal, és attól rettegtem, hogy a következő levél véletlenül a kezébe kerül." Ozsvár kérdése: — Ki tudhatott arról, hogy maga a főhatóságnál bejelentést tett a csalásról? A nő hangja: „Szerintem senki, én nem szóltam senkinek erről." Ozsvár kérdése: — A főnökének sem? A nő hangja: „Neki sem szóltam, mert szeFractus thali rintem csak az ő tudtával történhetett meg, hogy első osztályú minőségben átvettünk árut a kátéesztől, neki tudnia kellett a dologról, nem két fiiléről volt szó ..." Ozisvár kérdése: — A férje a kátéeszben dolgozik? A nő hangja: ..Igen, ezért is nem mertem szólni neki..." Ozsvár kérdése: — Mi történt azóta? A nő hangja: „Valahogy eltussolták az ügyet, nem lett senkinek semmi baja, én meg kaptam egy levelet, hogy köszönik a bejelentést, de a férjem otthagyott az eset után. Azt mondta, hogy ő nem él egy fedél alatt egy feljelentővel." Ozsvár megállítja a magnót. — Folyt. köv. a másik szalagon — mondja az unotlan bámészkodó Baliának, aki lassan ráemeli a tekintetét. — Ki ez a csaj, kisfiam? Ismerem ? — Ismered! — És az ügy, mi a fene ez az egymilliós balhé? — Csak egy kis risztelés, Balluskám. csak egy kis risztelés. A hasznot közösen vágták zsebre. — Bűncselekmény? — Az nincs, Balluskám. az nincs. Tévedésről van csak szó, azok az okos átvevők tévedgettek.' aztán azt mondták nekik, dádá, ilyesmit jó kislányok, jó kisfiúk nem csinálnak ám ... — Aztán? — Megyek tovább? — Hová, kihez? — A férjecskéhez, akinek van egy Volvócskája. meg egy, az asszonynál húsz évvel fiatalabb évjáratú pipikéje. Balla szemöldöke fölszalad a homloka közepéi"®, aztán viszszazuhan. — Na, nem? ö? Nem létezik kisfiam. — Fedig bizony ő, és azt hiszem, meg is tudom fogni az ürgét. — Állj le, Ozsvár, állj le! Erre a riportra még Auer öcsi sem vevő, és különben sincs semmiféle bizonyíték a kezedben. — Tévedsz. Balluskám. tévedsz, mint mindig! Van. Az egyik átvevő, kapott a risztből húsz darab ezrest. — Szalagon van ? — Még nincs! — Nem is lesz. kisfiam, nem is lesz. legfeljebb, ha lila hó esik szőke fürtjeidre ... Az átvevő felesége kék melegítőben. Tipikus parasztaszszony, gondolja Ozsvár, pedig már elég rég beköltözhetett a városba, a házat húszesztendősre saccolja Ozsvár. — A férje mikor jön haza? — Minden percben itt lehet. — Akkor megvárom, ha megengedi — mondja Ozsvár —, leülhetek? Ozsvár letelepszik a viaszosvászonnal leterített hokedlire, a magnót leteszi az asztalra. Amikor az átvevő belép az ajtón. Ozsvárnak úgy tűnik, a férfi hirtelen elsápad. — Kicsoda maga? Ozsvár bemutatkozik. — Milyen ügyben keres? — Húszezer forint ügyében, ' amit átvett, s azért vett át, I hogy a selejtet magukra tudják | sózni — mosolyog Ozsvár. < — Takarodjon innen — sziszegi az átvevő —, takarodjon, I amíg ki nem rúgom, és I gára nem uszítom a kutyát. f Ozsvár csak mosolyog, nem veszi komolyan a dolgot, de a férfi meglódul, megrag^áa a kabátjánál fogva, s megv-neli a székről. — Tűnjön el. ezt a vackot meg vigye innen — mutat a magnóra —. és panaszt fogok tenni a főnökénél! Auer öcsi viharzik végig a folyosón. — Gyerekek, nem láttátok azt a kelekótya Ozsvárt, ígért nekem egv fasza riportot mára. — Nem láttuk, de nem is jön be, riporton volt a kertvárosban, de visszafelé jövet rálépett egy csúszdára, tudod, olyanra, amilyet a gyerekek szoktak kikoptatni a fagyos hóból, és eltörött a lába. A doki azt mondja: fractus thali. — Ne villogtasd a latinos műveltségedet. Balluskám. mi az a franctáli? — A sokat ugráló oknyomozó riporterek betegsége: ugrócsonttörés. — Aha — mondja Auer öcsi —, és neked, Balluskám, neked van valami tökös anyagod a műsoromba? — .Mint mindig. öcsikém. Csináltam egy csodálatos interjút a főfőornitológussal. tudod. nemsokára megérkeznek a csonttollú madarak kies városunk szikes tavaira ... PETRI FERENC >