Délmagyarország, 1983. október (73. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-08 / 238. szám

Szombat, 1983. október 8. vy Veress Mik'ós 4 Még Tápéról nézvést ILIA MIHÁLYNAK Az úri kaszinóban hull a hó vattát prösszög a zongora A vágy a hugymarokokó mindegy hogy Párizs vagy Makó mar Tahitira sem mohó Juhász Gyula. Amúgy gyereknek már deres s akár a védőangyala a sóhaja is eteres és női szal>álla ketarasz — szempillára téli eresz lecsorgó csillaga összevetül az egeken hányféle fotográfia: ki őrködne a végeken téli levél az ágakon hívja a föld a nagy rokon le köll hat hullnia Elsír egy kocsmát: váradit amelynek szétfröccsent fala — s egy bet erei ni színeit mint szétrongyolt térkép Adyt Krisztussá nem juhászodik Juhász Gyula Lehetne vezér vagy pozőr ha szőkébb lenne a dala mint nyomorult nyári mező mely úgy kalászlik messziről mint Anna aranva — a szőr mit nem borzolhat löl soha Zeng á bazári ária s fölébreszti ki elaludt akár egy munkás-pária: hívja Fekete Mária rá kéne végre zárnia a rozsdás templomkaput Boldogasszonyhoz zeng mise s őskert alól kifordul a Dózsa-fej égett büdöse és vicsordul protézisé — mit ér így Nietzsche tezise Juhász Gyula Ki népeket le nem gyalul — az agyalág.vula s aki e léthez angyalul: Tisza-pók-hálóban alul megvergődteti a halál hát tudd Juhász Gyula Füzesben fürdenek föllegek s föllegekben a nap hala vergődik mint a tört egek szilánkjai közt förgeteg — vakuljon bele a beteg Juhász Gyula Patikás dobozon elmotoz mint rendszeresen az űr ura — nehezen nyílik a doboz, a magyar titok a gonosz s hallgat ia hany szitkot ragoz Juhász Gyula Szaihálkodik egv kese nő jambusra moccan a fara de lelke selyemkeszkenő — az őrültnek nesze nő ahogv röhög a kaszinó ' s némul Juhász Gyula Mindég a túlsó parton áll hol nem szégyen a gyűrt ruha s bozóttá örvénylő szakáll sem az a köd a veronál melyben végül hazatalál Juhász Gyula Létünk három rozsdás szögén csügg Táoé badogkrisztusa plehtesten villan nem szemén mi szín volt valaha: a fény — ilyen szegény ilyen remény Juhász Gyula FRITZ MIHÁLY: JUHÁSZ GYULA : \ -. w ,v V flp ^ Ml m^^'^wW*^^^ v>' t'ií- loác- ''••SLmáá 'TMiiiflti i i k rf; SmJá mm pft $1 * éim'M'/* V, Jf^I ^ mm Értékteremtés — és...?! A tervezés értékteremtés. Ezzel az axiómának tűnő mottóval rendezték meg Budapesten a Műcsarnokban. az oly régen várt országos iparművészeti kiállítást. Ez a látlelet, ez a keresztmetszet rávilágít az ipari formatervezők mv.i erényeire és hiányosságaira; művészet-ipar-kereskedelem-vásárló bonyolult összefüggésének gyakran el-elduguló csatornáira; társadalmi igény és annak kielégítésének ellentmondásaira. Vitatja-e valaki, hogv a művészi igényű formatervezés valóban ériékesebbé, esztétikusabbá teszi környezetünket, használhatóbbá és kedvesebbé mindennapi tárgyainkat?! Nem hiszem, hogy ma bárki elégedett lenne azzal, hogy elhagytuk a „történelmi" lódent és bakancsot; hogy a széknek, melyet magunk alá húzunk, nem rövidebb az egyik lába; hogv a bilinek nem b§lül van a füle; hogy a leveses tányérunkból nefelejcsmatricát 'kanalazzunk. s az üvegpohárban nem a bor színét látjuk, hanem a ráfestett szarkalábat. Am hiába vagyunk elégedetlenek, hiába termelődik újra- és újra igényességünk. hogv lakótelepi kis lakásunkat praktikus. olcsó és esztétikus bútorokkal rendezzük be. szép formájú, hófehér tányérból együnk és minta nélküli üvegpohárból igyunk, egvmáshoz kapcsolódó színű és mintájú tapétára, függönyre és ágyneműre áhítozunk, ha... Ha nincs! Mindehhez igazodásként kapcsolható az Aranv gyúszű pálvázat több éve díjnyertes cipő tervezője. . aki a legutóbbi elismerés átvételekor a rádió mikrofonja előtt panaszolta, hogy még egyetlen terve sem került gyártósorokra; érthetetlen, hogv az évenként meghirdetett formatervezési nívódíj pályazatokon (ahol ugyan már sorozatban gyártott termékkel lehet nevezni!) miért oly szürke a mezőny; hogy a porcelángyár igazgatóia fölemlíti: tervezői 8—10 évenként jutnak megvalósuló munkához. a közbülső esztendőket mintatervezéssel töltik. mert ugyebár hiába növekszik a kereslet a ..fehér áru" iránt, a matricázás. festés munkabefektetése növelj az így giccsessé váló termek értékét, s a kisiparos vagy „népi iparművész" sem tudja felvásárolni a fehér tanvérokat. hogy ráfesse a kalocsai mintát, s ezzel árát többszörösére növelje. Egy szó mint száz. van gond bőven, pláne ha elhisszük. hogv ..a magyar aazdaság egésze még nem jutott el arra a szintre, amely a formatervezés létjogosultságát igazolná és elismerné annak értékteremtő erejét". Az országos iparművészeti kiállítás bármilyen zsúfolt, néhol zavaros és snassz, mégis — vagy talán éppen ezért — precíz látlelete e téma mai helyzetének. Tárgyaiban, szellemében és rendezésében is tisztázatlan, olyan, mint a mai valóság, a szellemi és anvagi termelés pillanatnyi állapota. Úgy tűnik, vállalja is ezt. Nem az elit kultúrát favorizálja, nem kirakatot rendez, hanem a folyamatot is érzékeltetve az ipari forma sokféle működési területéről példakkal igyekszik igazolni az értékteremtés tényét, azt sem leplezve, hogy ez az érték függvénye az adott társadalom gazdasági szintjenek. A tárlat — bár több csomópont köré szervezték — mégis ket nagy területet ölel föl. Egyik a design, a másik a kézműves iparművészet. Ez ' utóbbi, mint idegen test. cicoma vagy bross szervetlenül, s nem is mindig a legszerencsésebb válogatásban kapott helvet. Az iparművészet e két területének feleselése immár történelmi tapasztalatok leszűrésére adott lehetőséget. De hát mi is tulajdonképpen a design? Van erre egy szellemes tanmese. „Vizsgára érkezik a diák, s mentegetőzéssel kezdi: Tanár úr. reggel még tudtam, de már elfelejtettem, mi a design. Nagy kár! — sóhait a professzor. — Maga volt az egyetlen aki tudta!" Hát így állunk?! Valahogy így. néhány megfigyelést azonban hozzátehet Hpk a hajdani definícióhoz. Mindenekelőtt azt, hogy a társadalmi igény, a tervezői-alkotói kínálat, a megrendelői rugalmasság, a mobil ipari háttér és gyors technológiává!:ás. a változtatható sorozatgyártás, a szellemes és hatásos propaganda és a társadalmi szükséglet tárgyiasult megvalósulása összefüggd rendszer, melynek változása csak valamennyi elemének együttes mozdulása által lehetséges. A teremtő gondolkodás, a szellemi tőke realizálása, termelőerővé válása ma még elsősorban kényszerhelyzetek függvénye. S bár elismerjük, hogy a művészi igényű formatervezés értéknövelő. minőségemelő tényező, hogy a design a rendteremtés célratörő elve. a célszerűség kifejezésformája. de azzal is tisztában vagyunk, hogy hatásának és elterjedésének gátat szabnak árak, méretek, idő stb., s népszerűsítésének előfeltétele a szükségletek tudomásulvétele. Az országos iparművészeti kiállítás éppen ezekből következően lehet a szakmának erőfelmérés, a nagyközönségnek népszerűsítő^ bérmutató, a kereskedelem és a gazdaság szakembereinek szemnyitogató fórum. Az épületegyüttesektől a gyermek éjjeliedényig, az ipari üzem vezérlőpultjától a Fabulon család flakonjaiig, az utcai eligazító táblától az ágyneműig széles skálán mutatkoznak be alkotók, vállalatok, szövetkezetek és gyárak. Az épített környezet reprezentatív válogatása néhány dolgot igazol. Azt például, hogy hazánkban kiváló építészek dolgoznak, születnek nagyszerű épületek, de az országot járva nap mint nap tapasztalhat iuk, nemigen van még építészeti kultúránk. A hatvanas évek sátortetős inváziója után most az alpesi házak alföldi adaptációjának tanúi lehetünk, s nem elég az építésztervezők felelőssége ahhoz, hogy a gyarapodó magánerős lakásépítkezések során hazánk képe előnyére változzék. Öröm. hogv két szegedi épület — a Csongrád megyei tanácsi oktatási és továbbképzési intézet, valamint a fedett fürdő — építészet és társművészetek együttműködésének lehetőségeit hatásosan példázzák. A belsőépítészetet reprezentáló bemutató két jellemzőie a komplexitás és a rendszerjelleg. Erőteljes az épületekhez való kapcsolódás (Schrammel Imre hegyeshalmi samottreliefje, Király József Penta Hotelbeli faplasztikája és E. Paszthy Magda függesztett tértextilie a Fórum Szállóból); a különböző műfajok — mint például bútor, textil. kerámia — azonos szellemű megnyilvánulása team-munkában: valamint az anyagok, színek és minták harmóniája (egyszerű, rafinált szerkezet, természetes és nemes anyagok, visszafogott szírek. pozitív-negatív variációk, kisléptékű és léptékvállással kombinált munkák). Az ipari formatervezés igen szeles skálája Rubik Ernő világhírű kockájának első példányától a kompjutereken, horgászorsókon. nyílászáró szerelvényeken ét az asztali ventillátorig terjed, alapvető kiindulópontjuk az esztétikus praktikusság. Az anyagokhoz kötött iparművészeti tárgyak döntő többsége kézműves munlca. néhány az atonóm művészet mércéiével kacérkodik, többet kisplasztikái • kiállításokon is lát am. ezért nem értem, mit keresnek itt. A nagyszabású kiállítás fölvillantja e szerteágazó művészeti ág hátterét is, ami azonban olyan bonyolult, hogy ember legyen a talpán, aki kiigazodik benne. A tárlat tanulsága számomra, hogy a művészi Igényességű formatervezés valóban értékteremtés. Am ha a szellemi befektetés ennek a bonyolult rendszernek csak egy szeletét érinti és puszta terv marad, altkor óriási pazarlásról és megbocsáthatatlan felelőtlenségx-ől van szó. Társadalmi méretű pocsékolást pedig nem engedhetünk meg magunknak. TANDI LAJOS