Délmagyarország, 1983. október (73. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-08 / 238. szám

10 Szombat, 1983. október 8.' Elutazott az odesszai élelmiszeri I. J. Reva nyilatkozata Az élelmiszeripari hulladékok, melléktermékek hasznosításának Csongrád megyei tapasztalatait tanulmányozták az elmúlt napokban az odesszai szakemiberek. A küldöttség I. J. Revának, az UKP Odessza Területi Bizottsága mezőgazdasági és élelmiszeripari osztályvezető-helyettesének vezetésével öt napot töltött megyénkben. A delegáció tagjaá voltak: B. I. Mosztovoj; az Odesszai Húsipari Egyesülés főmérnöke és J. Sz. Volin, az Odesszai Tejipari Egyesülés vezérigazgatója. Meglátogatták élelmiszeripari vállalataink közül a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát, a Szenlesi Baromfifeldolgozó Vállalat, a Szegedi Konzervgyár, a Csongrád megyei Tejipari Vállalat, valamint az ÁTEV hódmezővásárhelyi üzemeit. Felkeresték a Pankotai Állami Gazdaságot, a makói Úttörő Termelőszövetkezetet, és tanácskoztak a TESZÖV vezetőivel is. Az odesszai vendégek teg,nap megtekintették az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkot, majd a délutáni órákban Budapestre utaztak. Az odesszai küldöttség vezetője: I. J. Reva nyilatkozott lapunk munkatársának. Elmondotta a többi között, hogy bár rövid idő állt rendelkezésre, módjuk volt megismerni az élelmiszeripari ágazat több üzemének tevékenységét, mindenekelőtt tanulmányozták a melléktermékek és hulladékok hasznosításának tapasztalatait. Láthatták, hogy a magyar, illetve a Csongrád megyei élelmiszeripar gépesítettsége milyen magas fokú, ezzel együtt a termelési kultúra is. Sikeresen oldották meg a Csongrád megyei vállalatok lényegében a hulladékmentes technológia kérdéseit. Mindaz, amit láttak, tapasztaltak, véleményük szerint Odesszaban is hasznosíthatók a helyi viszonyoknak, lehetőségeknek megfelelően. Természetesen a részletekkel nem foglalkozhattak, de úgy vélik, hogy helyes lenne, ha az Odessza területi üzemek szakembereinek több csoportja ismerkedhetne a Csongrád megyei vállalatok ilyen jellegű munkájával. Külön kiemelte mindazt, amit az ÁTEV hódmezővásárhelyi üzemeiben láthattak. Megragadta figyelmüket, hogy lényegében értéktelen, de nem kevésbé veszélyessé válható hulladékokból miként gyártanak magas tápértékű takarmányt. — Az ilyen és ehhez hasonló tapasztalatcsere látogatások elősegítik, hogy közelebbről megismerhessük egymás tapasztalatait és hasznosíthassuk ezeket, mint közös 'kincseket. Hisszük, hogy újabb csoportok, szakemberküldöttségek érkeznek Csongrád megyebe, illetve az itteniek látogatnak el hozzánk a közeljövőben, s így hozzájárulunk a baráti kapcsolat elmélyítéséhez, a jövő évben Odesszában megrendezésre kerülő Csongrád megyei hét sikeres előkészítéséhez. Befejezésül elismeréssel szólt a Csongrád megyei pártbizottság vezetőivel folytatott tanácskozástól, s arról a vendégszeretetről, amellyel a különböző munkahelyeken fogadták a delegáció tagjait. Postai világnap Október 9.: a postai világnap. Ebből az alkalombol ünnepi kiállítás nyilt pénteken a Bélyegmúzeumban. A megnyitó ünnepségen Tóth Illés államtitkár, a Magyar Posta elnöke szólt arról, hogy 22 ország, köztük hazánk képviselői 109 esztendővel ezelőtt fogadták el a nemzetközi postaforgalom alapelveit, s létrehozták a nemzetközi postai szervezetet. Az Egyetemes Postaegyesületnek jelenleg 110 ország a tagja, tevékenysege gyakorlatilag kiterjed az egész világ postaforgalmának üszszehangoíására. Az ünnepség keretében az államtitkár jutalmakát, elismerő okleveleket nyújtott át az idei ifjúsági levélirási pályázat nyerteseinek. Klub a biciklitárolóban Lakóterületi közéleti napok S. rábök a Csillag téri szalagházra. — Ebben elférne egv kisebb dunántúli falu teljes lakossága. Es ei is fér. Csak... — Csak? — Ez a ház nyolc függőleges kis faluból áll, a iilvak pedig nem kedvelik ezt a dimenziót. Le merem fogadni. hogy az első emeletiek nem ismerik a nyoicadikon lakókat. Igaza lehet, ahogy magamat kontrollálom, rájövök, én sem ásmerek a házból csak két családot. Huszonnyolcból. Hét éve lakom Tarjánban, a közösségi élet nyomával csak egyszer találkoztam. — Pista? — kérdeztem barátom feleségétől. — Lement a biciklitárolóba. — Mit keres ott? Nincs is biciklitek . .. — Biciklink az tényleg nincs, de házi klubunk az már van. Képzeld, az urak összefogtak, s berendezték a tárolót klubszobának. Ez már a harmadik hétvégé, hogy ott van az egcsz brancs. — És mit csinálnak? Önképzőkört? — Egy fenét, söröznek meg ultiznak, de legaiább itthon vannak, nem a kocsmában. És egész jól össze is haverkodott azóta a ház népe. Ez se semmi. Leballagtam hozzájuk a garádicson. A férfiak tényleg ultiztak, a gyerekek meg gombfociztak a másik sarokban. Igazi pályán. A felnőttek csinálták nekik. Ügy tűnik, az emeletes falvakban is kialakulóban van némi közösségi élet. Végül is az ember társas lény... A szerkesztőségbe előbb a hír érkezett: a jövő héten első ízben rendez lakóterületi közéleti napokat az MSZMP II. lakóterületi pártvezetősége Szegeden; aztán megjött a pártveze tőség titkára, Bálán Miklós is. — Lakóterületünkön — mondja — körülbelül nyolcvanezer ember él, zömmel az új városrészekben. Szeretnénk, ha jobban ismernék egymást, ha közelednének, jó lenne, ha megismernénk a különböző rétegek és korosztályok problémait. Ez a rendezvénysorozat egyik célja. — A másik? — Ez kiderül a programból is. A rendezvények többsége kulturális természetű, a közművelődést szolgálja. Ezen a nagy, a l-első Tisza-part, a Nagykörút, a Kossuth Lajos sugárút és a körtöltés határolta területen nincs közművelődési intézmény, ha a nyugdíjasok művelődési otthonát. s néhány könyvtárat nem számolom ide. — Vagyis az Eszperantó utcai pártház vállal fül közművelődési feladatokat... — Pontosabban szólván, azokat is. Mi — ahogyan ezt rendezvénysorozatunk címe is mutatja — közéleti feladatokat vállalunk. Erre a Politikai Bizottság egyik, 1981 szeptemberében született határozata is inspirál bennünket Ebben arról van szó. hogy a körzeti pártházakat tegyük a lakókörzet közéleti centrumaivá. — Ennek a célját, azt hiszem, nem keli különöseoben magyarázgatni... — Egy lakókörzetben nem érdemes általában, elvi síkon politizálni. Itt konkrét cselekvésre van szükség. Itt házak vannax, utcák, emberek — és speciális, erre a környékre jellemző problémák. — Például? — Például a közművelődés problémája. Első rendezvényünk. amelyet hétfőn délután négykor tartunk a rókusi pártházban, közművelődési aktívaülés és icrum lesz, az előadó pedig a téma egyik legavatottal >b szakértője, dr. Müller Józsefné, a városi tanács elnökének helyettese. — Az alapszervezetek tagsága — jellegénél fogva — majdnem teljes egészében nyugdíjasokból tevődik i szsze. — Nem rájuk gondolunk elsősorban, ök dolgozna* a hozzánk tartozó pártcsoportokban: politizálnak, agitálnak, részt vesznek a közéletben. Mi azokat szeretnénk megnyerni, akik paszszivak még, akik hazamennek munka után, magukra csukják az ajtót. — A lakótelepi életforma most van kialakulóban Bálán Miklós hasonló példákat idéz, mint én a bevezetőben: — Tudjuk, hogy vannak már egyéni kezdeménye lések. Összejönnek az emberek száritóhelyiségekben, biciklitárolókat alakítanak klubbá. Van tehát igény bennük a találkozásra, a közösségi életre. Tulajdonképpen ezt szeretnénk mi szervezettebbé tenni. Ezért iktattuk be a programba például a klubvezetőségek tapasztalatcseréjét. —• Lányok, asszonyok, kismamák... — Megrendezzük az ő találkozójukat is, a konzervgyárban randevúznak maid a lakóterületiek, ahol konzerv- és bébiétel-kiállítás és divatbemutató is lesz. — Gyerekek, fiatalok ... — Az úttörők városismeretből vetélkednek majd, a valamivel idősebbek a Ki mit tud? városi döntőjének nyerteseivel találkoznak. Itt kell megjegyeznem. hogy rájuk különösen nagy gTidot fordítunk, ha sikerül őket aktivizálni, valószínű, hogy felnőtt korukra igazán közéleti emberekké válhatnak. — És talán párttaggá is ... — Hisszük és remél iü);. hogy igen. Pelri Ferenc A gólya dilemmája S

enki nem kérdezte apai nagyanyámat — még nagyapám sem —, hány gyermek szülésére és fölnevelésére érzi képesnek magát. Zokszó nélkül adta be derekát a sorsnak, s eszébe sem jutott berzenkedni a terhesség-szülésszoptatás örökös periodikus váltakozása miatt. Rövid fiatalasszonysága során tíz gyereknek adott életet, lg—., nagyapám éjt-nappallá tévő munkával ugyan, de megkereste a fiókák mindennapi betevő falatjára valót, és önmaga megoldotta a fészekrakás gondját is. Nagyanyámnak meg. a kötényébe kapaszkodó gyerekhaddal volt annyi teendője odahaza, hogy hónapszámra ki sem lépett a házból. Nem is lett egyik magzatából sem — mai divatos szóval — veszélyeztetett gyerek, sem bűnöző, sem csavargó, sem alkoholista. S hogy mindennek volt-e ára és mekkora, arra még emlékeznek a ma nagypapanagymamakorú fiai, lányai, de azt sem ők. sem én már nem tudhatom meg, hogy emberként boldog volt-e gólya irányította élete. A gólya természete azóta igen megváltozott: tudatosan gondolkodó lény lett. Tépelődővé vált. Manapság vacillál: leszalljon-e vagy mégse? Sokan azt mondják, elbizonytalanodásának az az oka. hogy egyszerűen nincs hova leszállnia, hisz oly kevés manapság a kémény. Jószerével még tető sincs a fiatal házasok feje fölött. Hát ezért köröz, csak köröz a levegőben és vár. mit~sem törődve azzal, hogy verdeső szárnyaival népesedési gondok özönét zúdította ránk. Csongrád megyében az élveszületések aránya az országos átlagnál is rosszabb. A természetes szaporodás — a kedvező népesedéspolitikai intézkedések ellenére — 1977-től rohamosan csökkent, 1980-tól pedig negatívvá vált. Egyre kevesebb család vállalkozik gyermek világrahozatalára. Míg a szülőkorban levő 20—29 éves nók száma nagyobb, mint 1975 előtt volt, a szülések száma azóta 25 százalékkal csökkent, S bár többen nevelnek két gyermeket, nőtt a gyermektelen házaspárok száma és a kívántnál jóval kevesebb a három- és többgyermekeseké. Ezek a tények mély és széles körű társadalmi önvizsgálódást igényelnek, hisz az okokat föltárva tehet egy nép — akár egy megye népessége is — valamit önmaga fönntartásáért. Az MSZMP XII. kongreszszusa a Központi Bizottság áprilisi ülése fontos nemzeti kérdésként tárgyalta népesedésünk alakulását. Megvitatta a kérdést a megyei párt-vb is és téziseit szeles körű társadalmi vitára bocsátotta. Szegeden egyebek között a Hazafias Népfrontnál, á megyei Vöröskeresztnél rendeztek ilyen fórumot, megbeszélték a témát a város tudósai a SZAB-székházban. a fiatalok a KISZ-iskolán és maguk a szülész-nőgyógyász szakorvosok is. Nem tudni még, milyen felszín alól most fölbukkant új okok adnak magyarázatot a gólya dilemmájára, s milyen javaslatok születnek bizonytalansága eloszlatására. Ami már eddig is nagyjából körvonalazódott: tény, hogy napjainkra valahogy kiszorult a gyerek a családok értékrendjéből. Tegyük hozzá: a társadaloméból is. Pusztán a munkahelyén, a társadalmi élet színterén jeleskedő, öntudatos, önálló és független nőt tettük ideállá, nem azt. aki gondos, tisztességes, áldozatos anya (is). A vallás adta a hitet: „A gyermek isten áldása", ennek tudatában boldogság költözött a házba a csecsemő jövetelével. Milyen motiváló erő helyettesíti ezt ma? Sokan anyagi okokra vezetik vissza a szülések csökkenését. Hiba azonban, ha' ezen a címen egy kalap alá vesszük a létfontosságú — tehát a gyerek egészséges, kulturált létéhez nélkülözhetetlen — javakat és a luxusigényeltet. Mert ne vessünk arra követ, aki — éppen szülői felelősségérzetből — nem kíván gyereket szülni albérletbe. Arra se, akit netán áldozatokat követelő, egyéni szakmai ambíciói késleltetik — de nem gátolják — a családalapításban, és vár, amíg ideje, ereje javát gyermekére tudja fordítani. Felelősségteljes embernek, mintsem önzőnek tartom azt, aki pillanatnyi anyagi helyzetét fölmérve dönti' el, ideje-e, hogy új eletet adjon. Szemfényvesztés lenne azt állítani, hogy nem pénzkérdés is a gyerekvállalás. Jelenleg a gyermektelenekhez viszonyítva az egygyermekesek „fogyasztási színvonala" 82, a kétgyermekeseké 72, a háromgyermekeseké 54 százalék. Nem véletlen hát az a föltevés, hogy sokan életszínvonaluk megtartásának eszközét látják abban, ha nem szaporítják a család létszámát. Méltányolandó szülői törekvés az is, hogy „legalább annak az egynek adjak meg mindent, amire szüksége van". Az anyagi javaknak azonban mégsincs kizárólagos befolyásuk a népesség számának alakulására. A gazdag Svájc hasonló gondokkal küzd mint mi, sőt szociológusok a megmondhatói: ha az életszínvonal elér egy bizonyos szintet, akkor szintén csökken a szülési kedv. ügy tűnik, hogy az életmódbeli változások ennél nagyobb súllyal esnek latba, amikor családot tervezünk. Nagy vívmány az, hogy a nőket kiengedtük a tűzhely mellől a szabadba, megteremtve ezzel egyenlőségüket, anyagi függetlenségüket. De, ha túl sokat vannak távol az otthontól — fizikailag és lelkileg —, nincs, aki táplálná helyettük a meleget adó tüzet, amely tudvalevő ősidők óta, enélkül kialszik .. . Talán ez is oka a családi kötelmek lazulásának, a sok válásnak, a társaságot ulcánkeresó gyerekek bandába verődésének, az. ijesztően szeporodó fiatalkori bűnözésnek. Éppen ez a megmászhatatlan kötelezettséghegytől való félelem az, ami átvezet az okoknak egy másik, pszichés természetű csoportjába. Fogadjuk ei alaphelyzetként, hogy a nők többsége szívből kívánja ma is: egy-két apróság csimpaszkodjék a szoknyájába, játsszék velük, gondozza őket, gyönyörködjék fejlődésükben. De van. aki, még, ha ilyen anyatermészetű is, megriad attól, amit maga körül lát: a zsúfolt bölcsödétől, a hajnali buszozásoktól, a tele orvosi várótermektől, a szegényes gyermekruha-kínálattól a szülőket is próbára tevő iskolai követelményektől, a tanárok és a társadalom elvárásaitól. A vitákban fölszólaló nők közül^ elmondták néhányan, hogy ezeket a konfliktushelyzeteket elkerülendő akarnak megmaradni kiegyensúlyozott feleségnek vagy egyszem gyermekük mindenre ráérő, egészséges édesanyjának. A vitából úgy tűnik, hogy inkább ez munkál a szüléstől vagy az újabb gyermekáldástól tartó asszonyokban és nem a „női kényelemszeretet", amint azt az egyik fölszólaló férfi föltételezte. Szóba kerültek a vitákon az erkölcsi nevelés hiányosságai is. mivel hogy az utódok vállalása, tisztességes fölnevelése egyben erkölcsi kérdés is. De jellemző a dolog összetettségére: a népesedés alakulása függ a szokásoktól, a nemzet egészének általános műveltségétől is. Mindkét téren van tennivalónk bőven. A

viták tükrözte kép túl szomorú lenne? Lehet, de korántsem annyira, hogy meg kellene kondítani a vészharangot, s keseregni az elfogyó munkáskezek, egy valamikori nemzethalál miatt. Egyik akadémikusunk mondta: nem a szám a fontos, hogy hányan dolgoznék, hanem az, hogyan. Kis "nép is kiépíthet olyan erkölcsi normákat, amelyek egyértelművé teszik: a követelmények igazán minőségi teljesítése révén lehet csak boldogulni az életben. S ha ez valóban így történik,' a férj jól megfizetett, tisztességes munkája mellett megengedheti a társadalom a nőnek — és ő saját magának — hogy anyai hivatása mellett annyit dolgozzék, amennyit nem érez kényszemek. A részmunkaidő, a részfoglalkoztatás 1 hetősége számos konfliktushelyzettől i mélné meg az anyákat, s talán hossza • ideig maradnának meg kiegyensúlyoz teljes emberi életet élő, boldog asszor, nak, családjuk épülésére. Persze ettől javaslattól még nem szűnik meg a góly; összes aggálya. De, ha dilemmája legapróbb okai is ismertek, hamarabb teremthetünk olyan világot, ahova nem habozik majd leszállni, boldogságot, mosolyt hozva az emberek közé. Mert mégis csak erre hivatott. Chikán Agner Könyvekről, olvasókról Az elmúlt időszakban számottevően nőtt az érdeklődés a könyvek iránt. Ám — miként a Hazafias Népfront Olvasó népért munkabizottságának pénteki ülésén rámutattak — ez a nagyobb érdeklődés elsősorban a szakmai könyvek megjelenését kíséri, s mintha a szépirodalom valamelyest háttérbe szorult volna. A jelénlevő szakemberek, akik tanácskozásukat a novemberben esedékes III. országos konferencia jegyében tartották meg, kifejtették: ez jórészt azzal magyarázható, hogv emelkedtek a könyvek árai. s az emberek mindinkább megfontolják. mire adják ki forintjaikat. A tanácskozáson áttekintették a könyvszakma egyes részterületeit is, számba véve az eredményeket és a gondokat. A könyvkiadás körüli ellentmondásokról szólva utaltak arra: a statisztikák szerint folyamatosan nő a forgalom, minden év úiabb és újabb rekorddal zárul, s ez önmagában örvendetes, de felhívták a figyelmet arra is, hogy gyarapodik azoknak a tábora, akik egyáltalán nem olvasnak, arányuk hovatovább eléri a 25—30 százalékot. A könyvkiadás hiányosságaként említették meg, hogy általában nem jól méri fel a várható olvasói igényeket: mintha nem számolna a kiugró siker lehetőségével. A könyvet népszerűsítő akciók, pályázatok szamát túlzottnak ítélték, hangoztatva hogy a kevesebb itt is többet jelentene. A tanácskozáson összegezték azokat a javaslatok?, amelyek megvalósításáv, növelhető lenne az olvasó tábora. A Hazafias Népfront indítványozza, hogy rendezzenek széles körű társadalmi vitát a gyermek- és ifjúság' könyvkiadásról. Az iskola oktatásban növelni kellene o rendhagyó irodalmi órák szamát, megkönnyítve ezzel n szép szó befogadását.