Délmagyarország, 1983. október (73. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-01 / 232. szám

Emberek, sorsok, forrada'rrok (4.) Svetozar Markovic a balkáni összefogásáról népek A MOKÉP, mint menedzser 1846 szeptemberében született és alig harminc évesen, 1876-ban halt meg Svetozar Markovic, a szerb nep XIX. századi történetének egyik legnagyobb vezéralakja. Olyan korszakban élt, amelyet Európa-szerte az 1848-as forradalmak, majd bukásuk, a Szent Szövetség létrejötte, a kelet-európaí népek nemzeti és demokra tikus mozgalmainak erősödij/! Nyugat-Európában a marxizmus megszületése, a forradalmi proletariátus első nemzetközi szervezetének. az I. Internacionálé létrejötte és a Párizsi Kommün fémjelez. Ebben az időszakban a délszláv népek többsé je még két, soknemzetiségű birodalom (török és Habsburg-birodalom) határai között élt. de küszöbönállt a Balkán török alóli teljes felszabadulása — megnyitva e népek előtt a gazdasági, társadalmi fejlődés ellentmondásokkal terhes űj korszakát. A balkáni függetlenségi küzdelmeket nemcsak a nagyhatalmak érdekei befolyásolták, de önálló államiságuk első Pillanatától kezdve szembe talalták magukat egymás terjeszkedő politikájával is. Ez a kor hívta életre a nacionalista nagy szerb, nagygörög. nagybolgár ábrándokat, de ez érlelte az országok és népek szembeállása helyére lépő új eszméket is — a balkáni népek öszszefogásának gondolatát. Svetozar Markovic, az első szerb szocialista gondolatai alapvetően három forrásból táplálkoztak: az első szerb felkelés forradalmi tapasztalataiból (1804—1813), az orosz forradalmi demokraták, mindenekelőtt Csermsevszkij és Dobroljubov nézeteiből. valamint a marxizmusból. 1866-ban érkezett Petrográdba, állami ösztöndíjjal, hogy műszaki ismereteit tökéletesítse. Az ott töltött esztendők azonban a társadalmi kérdések megoldása felé fordították a fiatal Markovic figyelmét. A műszaki tantárgyak helyett Csernisevszkijt olvasott. s egy életreszólóan elsajátította a forradalmi átalakulás szükségességének gondolatát. Olyan forradalmárrá akart válni, mint Csernisevszkij Rahmetovja: népe. a proletariátus és az emberiség boldogabb jövőjének meg nem alkuvó, haláláig hűséges harcosa. 1869-ben elhagyta Pétervára'dot, Svájcba, Zürichbe ment. Itt ismerkedett meg kora haladó politikai emigrációjával, bekapcsolódott az I. Internacionálé munkájába és itt találkozott először a marxizmussal is. Ettől kezdve mélyült el, teljesedett ki elméleti és gyakorlati tevékenysége. 1870-ben, a „felforgató'' tevékenysége miatt anyagi támogatás nélkül maradt Markovic visszatért Belgrádba. Mint az I. Internacionálé orosz szekciójának első balkáni levelezője, lefordította es kinyomtatta a Kommunista Kiáltványt, Marx A polgárháború Franciaországban című munkáját, lapokat szerkesztett és írt, szervezte és figyelemmel kísérte a Szerbiában és a Balkánon születőben levő haladó és szocialista mozgalmakat. Forradalmi nézete: miatt többször kényszerült vándorútra. 1873 márciusában az akkor Újvidéken élő Markovicot a magyar natóságok „nagyszerb propaganda és kommunista tanítások" terjesztésének vádjával kiutasították. 1875-ben az ak^or már nagybeteg forradalmárt a Javnost (Nyivvánosság) című szocialista lapban megjelent cikkéért a szerb hatóságok •10 hónapi börtönbüntetésre ítélték. Kiszabadulása után Bécsben, majd Triesztben keresett gyógyulást, sikertelenül. Szülőföldjén, Jagodinán temették el. Szerbia keleten című 1872-ben írt, talán legérettebb munkájában a Nagy-Szerbia eszméjére mondott határozott nemet. A nagyszerb gondolat, olvashatjuk említett munkájában, „teljesen megfelel a monarchista Szerbia politikájának", megteremtése pedig eavet jelentene a balkáni népek Szerbia által történő leigá- ' zásával. 'Mivel Szerbia belpolitikai életét függetlenné válását követő évtizedekben az uralkodói önkény, s a két dinasztia, az Obrenovicok és Kardjordjék könyörtelen küzdelme határozta meg és semmissé váltak az első szerb felkelés tömegei által kivívott, vagy remélt szabadságjogok — Szerbia elvesztette forradalmi szerepét. Minden további kísérlete, hogy fenntartsa monarchista berendezkedését, „a szabadság és a szerb nép haladása elleni lépés". De Szerbia nem azonos a kenézekkel és a miniszterekkel — „Szerbia a szerb nép" — amely a század eleji n forradalmat indított el Törökországban. E nép kötelessége tehát, hogy „elmélyítse forradalmát". Szenvedélyesen vallotta, hogy Szerbiát és a szerb népet nem szabad feláldozni egyetlen család, vagy néhány hatalomra vágyó politikus érdekeinek. Jelenleg a szerb számára „nincs más kiút, mint a balkáni forradalom, amely megsemmisít minden balkáni államot, amelyek meggátolják az itt élő népeket, hogy mint szabad emberek és egyenjogú dolgozók — mint opstinák — megyék — államok egyesüljenek.. .'• Azt az erőt, amelyet a független szerb államiság jelent, a szerb nép a maga számára is akkor kamatoztatja a legjobban, ha „Törökországban teljes forradalmat hajt végre, s a forradalom segítségével kivívja saját és elnyomott testvérei teljes szabadságát." Markovic idézett soraiban a nemzeti kérdés megoldásának máig érvényes alapgondolatai fogalmazódtak meg. Igaz, a balkáni népek nemzetté válásának hosszan tartó, késve induló folyamatát nem érzékelte, s így nem láthatta az ebből fakadó problémákat sem. Annál világosabban ismerte fel, hogy a sok nép által lakott Balkánon a szerb monarchia vezetésével létrejövő egységes délszláv állam nemcsak „elnyomott testvéreinek", de a szerb népnek is újabb rabságot jelentene. Az adott helyzetből egyetlen valódi kiutat látott: a balkáni népek közös forradalmát. Ez a forradalom Markoviénál egyértelműen társadalmi forradalmat jelent, amely az első szerb felkelés tanulságaihoz kötődik, s számos ponton az orosz forradalmi defnokraták ezzel kapcsolatos nézeteivel rokonítható. A forradalmi átalakulás motorja nála is a szerb társadalomban még mélyen gyökerező földközösség (zadruga), s az erre épü'ő önkormányzati szervek, az ops'inák. Markovic ugyanakkor világosan látta a földközosség és az opstina felbomlási folyamatát, megsejtette annak okát. De szerinte az új állami bürokrácia és uralkodó osztály megdöntésével ezeket az intézményeket, a kor követelményeihez igazítva, fel lehet használni majd az új. szocialista társadalom építésében. Markovic számára az opstina önkormányzata a felszabadulás első lépcsőjét jelentette, amely megszabadítja a szerb népet az adott kor gazdasági, politikai, bürokratikus államgépezetétől. Nézetei számos ponton, mondhatnánk természetszerűen viselik még magukon kora kispolgári szocializmusának jegyeit. De éppen a marxizmus akkori eredményeit megismerve vallotta: minden népnek, amely tudatosan akarja irányítani sorsát, és „emberi társadalommódjára kíván élni. ismernie kell a társadalmi fejlődés törvényeit. Ilyen törvényként ismerte el a munka és tőke közötti ellentétet, bármilyen sajátos formában is jelentkezzék országonként ez az ellentét. A forradalom győzelmébe, eljövetelébe vetett hitéről vallanak A Párizsi Kommün című írásának sorai: „Nem lehetünk biztosak abban, hogy a Kommün most győz, de határozott meggyőződésünk, hogy a Kommün eszméje előbb, vagy utóbb győz. Két nagy támasza van: az ipar, amely egyre több milliomost és egyre nagyobb számú szegénységet teremt, és a tudomány, amely megmutatja ezt a társadalmi szakadékot és megtanít, hogyan szüntessük azt meg." Utolsó írásában — Szocializmus és társadalmi kérdés — elsőként vázolta fel az egymással szemben álló kis, balkáni monarchiák helyébe lépő forradalmas Balkán félsziget képét. A szocializmus gyakorlata, írta, a belső szocialista átalakulást jelenti. a népszuverenitás és az opstinák önkormányzata alapján — forradalmat Törökországban és „föderációt a Balkán félszigeten". Ilyen volt Svetozar Markovic „világos programja'• kora egyik nagy kérdésére, mi legyen a bomló török birodalommal, mi legyen az itt élő népek további sorsa. Válasza a kor színvonalába ágyazható, számos marxista elemet tartalmazó forradalmi válasz volt. Számára a balkáni népek felszabadulásának kérdése elválaszthatatlan volt a társadalmi forradalomtól, még ha az általa elképzelt társadalmi forradalom több ponton nem is állta ki a későbbi elmélet és gyakorlat próbáját. A helyére lépő l#-j» vetkező szocialista generációk természetszerűleg látták másként e forradalom számos kérdését, Nemcsak a gazdasági, társadalmi fejlődés állította őket új, megválaszolandó problémák elé, de ezzel párhuzamosan maga a marxizmus is tovább fejlődött. Ugyanakkor bizton építhettek az első szerb szocialista forradalmi gondolataira. így a balkáni népek testvériségét, egymásrautaltságát, föderációját hirdető nézeteire. Arra, amit maga Markovic így fogalmazott meg egy helyen: „az egységhez a szabadságon keresztül vezet az út és nem fordítva." A. SAJTI ENIKŐ Világszerte emelkednek a filmgyártás költségei. Ezért még a legerősebb filmnagyhatalmaknál is egyre gyakoribb, hogy egy-egy produkcióhoz több gyártó — film-, illetve televízióstúdió — és forgalmazó cég, esetleg valamely társadalmi szervezet adja össze a pénzt. Magyarországon a filmkészítés megindulásakor a gyártó általában a forgalmazó is volt, ám az államosítás után a gyártás és a forgalmazás külön vált, s kapcsolatukat meglehetősen merev és bonyolult rendelkezések szabályozták. Napjainkra ez a szétválasztás — úgy látszik — a filmgyártás, a filmművészet fejlődésének gátjává vált. — Hogyan változott meg a gyártás és a forgalmazás kapcsolata? Miképp tudja támogatni a forgalmazás a gyártás? Milyen új szerepe van a forgalmazó cégnek a magyar filmművészetben? — ezekkel a kérdésekkel fordultunk dr. Gombár Józsefhez, a Mokép igazgatójához. — A magyar filmekért jogdíjat fizetünk. Művészi színvonaluktól függően háromszáz-, kétszáz-, illetve százezer forintot. Tulajdonképpen már a jogdíjjal is támogatunk, hiszen a háromszázezer forint körülbelül hétezerötszáz dollárnak felel meg, s egy-egy külföldi filmért — eltekintve a legdrágább szuperprodukcióktól — négyezerötszáz—ötezer dollár jogdíjat fizetünk. A jogdíjon kívül minden magyar filmért a forgalmazás első két évében nézőnként egy forint ötven fillért, a továbbiakban pedig ötven fillért fizetünk. Persze a Mokép nemcsak a jogdíjat és a nézőnkénti részesedést fizeti a magyar filmért. El kell készíttetnünk a kópiákat, van, propaganda költségünk, és még sok minden más. Például állandóan a filmszínházak rendelkezésére kell állnia az 1945 és 1981 között készült. legértékesebbnek tartott kilencven magyar filmnek, az úgynevezett törzsállománynak. Ez minimálisan kilencvenszer hat kópiát jelent. Mindent összevetve 1981—82-ben, tehát két év alatt a magyar filmre 157 millió 327 ezer forintot költöttünk. — Miből tudja előteremteni a Mokép ezt a nem csekély összeget? — A magyar és szocialista filmek kölcsöndíja mellett elsősorban a nyugati sikerfilmek forgalmazásának árából. Ebből azonban nemcsak a magyar fii— Weöres Sándor Négy változat A meséhez mennyi unalom kell, hogy a boszorkányos madarak röppenjenek izgatott seregben s aprót-nagyot mulattassanak. A meséhez mennyi szánalom kell, mennyi gyűlölet és sérelem, hogy a gonosz mind pokolba vesszék, a jó végül győzelmes legyen. A meséhez mennyi bizalom kell. hogy kavics-mód sok legyen a kincs, és a mondott rózsa illatozzék és nyisson az álmodott kilincs. A meséhez mennvi félelem kell. kályha mellett, hol semmi veszély, minden zugból farkas leskelődjék, dárdát döfjön a csillagos éj. rheket'támogatjuk, hanem a szocialista és a fejlődő országok filmjeinek forgalmazását, sot még bizonyos nyugati filmekét is, amelyek nem számíthatnak tömeges érdeklődésre, de fontosnak tartjuk bemutatásukat. Ezen kívül igyekszünk takarékoskodni a kemény valutával. Magyarán: alkuszunk. Előfordul például, hogy megkapjuk a forgalmazás jogát, de kópiát — mondjuk — csak nyolc hónap múlva tud biztosítani a partner. Ezt a nyolc hónapot ki tudjuk használni tárgyalásokra, és általában sikerül kedvezőbb árat elérnünk. — Térjünk vissza a magyar film' támogatásához. Az utóbbi években egyre gyakrabban fordul elő, hogy a Mokép egy-egy magyar film létrejöttéhez már az elkészítés szakaszában hozzájárul. — Ez is egyik lehetőségünk. Például a közelmúltban elkészült, illetve hamarosan elkészülő filmek közül a Csak semmi pánik című filmhez 3 millió 250 ezer, Kardos Ferenc Mennyei seregek című filmjéhez, valamint Rózsa János Boszorkányszombat, illetve Kovács András A t'örös grófnő cípnű filmjéhez öt-öt millió forinttal járultunk hozzá. Legfrissebben a Mokép még tovább lépett. Elkészült a Magyar Televízió és a Mokép első közös produkciója, Szálkái Sándor Elcserélt szerelem című filmje. A forgalmazó tehát producer is lesz a jövőben? — Ezt a filmet a jelenlegi körülményeket figyelembe véve, rendkívül olcsón, mindössze négy és félmillió forintból gyártottuk. Ez azt jelenti, hogy ha háromszázötvenezernél több látogatója lesz. illetve külföldre is eladjuk, akkor a film már nyereséget hoz. Azt természetesen, hogy a film ilyen kevésbe került, csak úgy tudtuk megvalósítani, hogy a Televízió mint intézmény és a Mokép mint vállalat kölcsönösen megadta a legnagyobb kedvezményeket— Ha a forgalmazó produkál, nyilván elsősorban olyan fih mekbé adja a pénzét, amelyehtöl nagy sikert remél. Nem. jár-e ez azzal a veszéllyel, hogy a Mt kép csak a kommerszbe száll bd — Attól függ, hogy a kom mersz szót miképp értelmezzük. Amennyiben az olyan filmet véljük kommersznek, amely a nézők nagy többségét érdekli, akkor kétségtelenül az ilyen filmek létrejöttét akarjuk társproducerként segíteni. Hamarosan létrehozzuk a Mokép művészeti tanácsát. amelyhez mind a stúdiók, mind a művészek fordulhatnak ötleteikkel. Ez a tanács felkészült szakemberekből fog állni, akik nem fogadnak el értéktelent. Hogy a Mokép a jövőben jobban tudja támogatni a magyar filmet, a gyártás és forgalmazás kapcsolatát tovább kell javítani, finomítani. S akkor mód nyílna arra, hogy a Mokép a korábbi támogatási formák fenntartása (jogdíj, látogatói részesedés) mellett koprodukciós tonnában, illetve egyes filmek gyártásának teljes finonszírozásával a korábbiaknál még jobban támogassa a magyar filmet, megteremtve ezáltal a gyártás és forgalmazás érdekazonosságát, kultúrpolitikai, művészeti és gazdasági vonatkozásban egyaránt. MORVAY ISTVÁN t