Délmagyarország, 1983. október (73. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-23 / 251. szám

8 Vasárnap, 1983. október 23. Parasztbecsület, Bajazzók Hubay Jenő egyfelvonásosával, a CremoMi hegedűsfel ment a Parasztbecsület 1935-bvn a szegedi szabadtérin, mely dátunrr azért is nevezetes, mert itt járt a szerző, Mascagni, aki máskülönben jeles karmester hírében állt. Maga dirigálta operáját, együgyű szóvicc is serkent lába nyomán. A hazai operajátszásnak, benne a helyinek, egyébiránt sincs restanciája a századvég megismételetlenül friss, a szenvedélyeket eredetien fölkorbácsoló két alkotásával, a Bajazzókka.1 sem — mindkettő gyorsan érkezett Itáliából. Szegeden mégis viszonylag régóta nélkülöztük. Hasonló testvéroperákat, a népszerűségnek ezen a fokán, alig ismer a zenetörténet, párosításukat a hangvétel újszerűsége is indokolja, mely máig közösen őrizte meg hatásuknak spontaneitását. Ez a hangütés, a verismo, amit némileg önkényesen, bár nem indokolatlanul az olasz irodalmi naturalizmusnak, 11/ letve annak zenei megfelelőjének tartanak, voltaképpen kérészéi tű virágzást hozott az operaszínpadon; okát firtatni azért sem haszontalan, mert kulcsot kínál a darabok kivitelezéséhez. Mi tehát az a bizonyos egyszeri varázs? Maga a verizmus szó inkább csak útba igazít Kimondja LeoncavaÜo a Bajazzók prológjában: „egy darab életet óhajt tárni elétek, a való az, mi ihleté". Hanem a valóság igaz tükre, a figurák lecsupaszításával jár, a hős nem hős többé, a szó konvencionális értelmében, hanem esendő ember, akiről az esztéták azt is észrevették, hogy ábrázolásában a természeti ember fölé nő a társadalminak. Nézhetjük mindahányszor a Parasztbécsületet vagy a Bajazzókat legföljebb a szereplők zenei képességei szerint különböznek, a szerepek mindiglen ugyanazon arcukkal fordulnak felénk. Míg az előadóművészetben megszokott dolog, gyönyörködtető változatosság az ábrázolt alakok megjeleníthetőségének szabadsága, a figurák értelmezési lehetőségeinek kortólidőtől-tehetségtől függő sokfélesége, addig itt a karakterek csak egyféleképpen képzelhetők el, egyetlen lényeges tulajdonságuk szerint nyilvánulnak meg: nyers ér> zelrhi ösztönökkel, szenvedéllyel. Voltaképpen emiatt éri szemrehányás az irodalmi forrásul szolgáló Verganovella stíluseszméjét, a naturalizmust, és emiatt persze a zenei verismót: a népies románc, az olasz (szicíliai) folklór, mely dallambőségóvel és pregnáns ritmikájával parttalanul árad, tulajdonképpen minden elvárt és szakmai okuláréval követelhető zenei csináltság, rafinéria nélkül itatja át a partitúrát. Turiddu, Santuzza, Alfio vagy amott Canio egy erkölcsi determináció, a vérbosszú súlyától szenved és cselekszik, értelmesen vagy értelmetlenül, egyikük sem mérlegel. Elborítja agyukat a vendetta, mégis úgy állnak előttünk, mint akik naivak, tiszték, bűnben és büntelenségben. Manipulálhatatlan figurák, csak egyféle „olvasatuk" van. Horváth Zcu.án rendezése Igyekszik a lenető legtöbbet kiolvasni — már amennyire a helyzete engedi. Csikós Attila egy templomtér makettjére szervezi a Parasztbecsület díszleteit, a Bajazzókét pedig még kisebb színpadra és környékére; Vagvölgyi Ilona jelmezei az indulatok sötét tónusát fantáziával színezik át. Tudom, unosunug emlegetjük a mostoha térviszonyokat, hogy garzonban nehéz húsvét; körmenetet tartani, ezért ajzottabb éberséggel fürkésszük, ahogyan Horváth Zoltán a színészvezetésbe, arcok játékába, mozdulatokba sűríti ötleteit. Így celebráltatja például az Intermezzo alatt Santuzzaval a szerencsétlen nő saját kis gyászmiséjét, a jegvesseg, a gyermekáldás fajdalmasan tovatűnt ábrándjának nosztalgikus némajátékát Felette szükség is támad a szereplők apróbb gesztusaira, mivel az előadások olasz nyelvűek, a nézőnek szinte egyetlen információforrás a történésről. Szerencsére a zenei kivitelezés nem ütközik lehetetlenítő falakba. Oberfrank Géza viszonylag friss szegedi jelenléte, munkamódszere mindenekelőtt a zenekari hangzás ápoltságán érezteti hatását Nem mintha orchestrális gondok jellemezték volna eleddig a helyi operajátszást ellenkezőleg, szimfonikusaink általában biztos pilléreit garantálták az előadásoknak. Most tehát egy eredendően jó minőség további fejlesztésének lehetünk örvendetes fültanúi, hogy szinte teljesen kiszűrtek az üres, szóródá-1 sos vagy tartalmatlan szó- | lammenetek, az Intonáció tiszta és magvas, a muzsikának töretlen folyamata van, s ez a tömör, mégis választékos hangzástest sohasem privatizál a színpaddal, noha e nyitott zenekari árokban kukucskál a kísértés. Mintha vattába vagy nemes kötőszövetbe ágyazottan szólalnának meg a hangszercsoportok, egy-egy motívumot gondosan indítanak, ívelnek és fejeznek be. A zenekar szimfonikus igényű közreműködése inspirálja a színpadot, ahol váratlanul szépszámú kitűnő teljesítményt találni. Misura Zsuzsa, Németh József, Sebastian Gonzales, illetve Juhász József és Gyimesi Kálmán egymást múlják fölül: ennyi remekül megoldott szerep, ráadásul főszerep, egyetlen premieresten mármár luxus, persze ki bánja. Misura Santuzzája nagyivű, drámaian megélt, itt-ott tán kissé sok is, ahogyan hangerővel a Leonorak felé mozdítja el szólamát. Németh József intakt, robusztus, zeneileg gondtalan Alfio, csupán Sebastian Gonzalesnek akadnak odavetett megoldásai, ám egészében az ő Turidduja néhány igéző dallam formálásával, a szerző megálmodta délszaki temperamentum. Varsányi Mária Lolája kissé visszafogott, Lengyel Ildikó Luciája inkább színészi leg segíti az előadást A Bajazzókat Gyimesi Kálmán esztétikus prológja konferálja, mindjárt légkörteremtőn, hogy a hallgatóságot meglegyinti a művészet szellemkeze. Gyimesi végig kitűnő Tonio, a figura vérében van, s hasonképpen felsőfokon szólhatunk Juhász József Caniójáról, a Kacagj, Bajazzót! megrendítően tolmácsolja. Toscájára emlékezve nincs olyan jó passzban hajlay-Horváth Ágota, ám Neddájának föltétlen erénye a szerep komplex értelmezésié, hogy zene és játék minden rezdülésében egymásból következik. Bárdi Sándor behízelgő Arlecchinoszerenúdot dalol, s szegedi évei sörán tán először bizonyít Silvióként Egri László, lehet rá számítani. Apróbb föladatait jól látja el Rácz Imre és Martinék Csaba — a kórusból, mely Molnár László betanításával, távolról sem optimális létszámának dacára, időnként igencsak szép dolgokat produkál. A szegedi operajátszás új érája — Oberfrank Géza névjegykártyájával — biztatóan indult tehát. Nikolenyi István Októberben számos szegedi vállalathoz, intézménybe hívták vissza a hoszszabb-rövidebb ideje nyugdíjba vonult munkatársakat — hiszen ebben a hónapban van az öregek napja is. Rendre kapjuk a beszámolókat a nyugdíjastalálkozók résztvevőitől. Ezen a héten a Hungar— hotels volt munkatársai tudósítottak arról, hogy a Tisza-szálló tükörtermében hangulatos találkozón beszélgethettek el a vállalat vezetőivel. „Nem vendégként, hanem családtagként fogadtak bennünket" — írja alkalmi tudósítónk. „Egy kis hely csak akad a Délmagyarban, hogy ezt a figyelmességet megköszönjük." Természetesen, íme a bizonyság. Ürömmel teszünk postaláda társszerzőnk az olvasó eleget régi kedves levélírónk, Kovács Mihály kérésének is. Ö arról számolt be, hogy noha egyszerű vendége a gőzfürdőnek, névnapján felköszöntöúék a vízmüvek ott dolgozó munkatársai — törzsvendégnek szólt a figyelmesség nyilván. amikor azt teszi szóvá, hogy a Felső Kikötő soron a kisajátítás óta üresen áll egy volt magánház. Állapota egyre romlik. „Ha az új gazdasági körülmények nem teszik lehetővé a kisajátítás utáni elképzelések megvalósítását, legalább adják oda egy otthontalan fiatalnak, akinek megérté még, hogy rendbe hozza a házat". N. Istvánnénak az Arviz utcába üzenjük, hogy mint bizonyára tudja, a vásárlás helyszínén, a pénztári fizetéskor kellett volna reklamálnia. "Utólag, sajnos, bizonyíthatatlan, hogy kevesebb pénzt kapott vissza. K. A. G. is egy üzletben szerzett élményt oszt meg olvasóinkkai, dc ez Kellemes aít: orom bevásárolni a Rózsa Ferenc sugárút és a Radnóti utca sarki élelmiszerboltban. Levélírónk, aki csak két éve él Szegeden, egyébként is azt tapasztalja, hogy ebben a városban udvariasabbak, megértőbbek az emberek. Csak nehogy idővel megváltozzon , a véleménye levélírónknak!,.. Két javaslat Dr. Veress Sándor két észrevétellel,. javaslattal segítette ezen a héten a rovat szerkesztőjének munkáját. „Olvasom a Délmagyarországban, hogy a Családi és Társadalmi Eseményeket Rendező Iroda értesíti mindazokat, akik 1974 és 1978 között készíttettek fényképet esküvőjükről, fotóik negatívjait nyersanyagáron megvásárolhatják. Mi lehet itt a logika? Miért nem lehet az , esküvői képek negatívjait azonnal megvásárolni.? Aki 1974-ben esküdött, az azóta talán el is vált, ingyen sem kell neki az esküvői kép negatívja! Talán még 1974-ben megvásárolta volna..." Levélírónk másik észrevétele villamoson született. „Állók az egyik szegedi villamosban, körülöttem idős nők, férfiak ülnek, többen állnak, mert • a szegedi villamosokból egyre jobban fogynak az ülőhelyek. Felszáll elöl egy fiatal házaspár úgy, hogy a gyereket kocsistul teszik fel. Ez szabálytalan. Szól is a vezető, hogy a gyereket vegyék kézbe, a kocsit csukják össze, hogy r.e foglalja el a helyet az utasoktól. Adja át a helyét valaki — így a villamosvezető. Mindannyian időseik vagyunk — így az ülők. Egy idős férfi feláll, átadná a helyét, de a fiatal mama nem fogadja el, az apa karjára veszi a gyereket és így utaznak, állva a villamoson. Átadja-e egy nyolcvanéves néni, bácsi a helyét egy fiatal mamának, akinek a karján gyerek van? Ha ez a jelenet a hátsó peronon játszódik le, nem történik semmi, a gyerek kocsistul utazik a villamoson. Miért ne lehetne feloldani ezt a tilalmat úgy, hogy a villamosok egy meghatározott helyén hivatalosan is lehetne gyerekkocsival utazni? A gyerek is benne maradhatna ... Így a fiatal szülők állhatnának, karjukon nem kellene a gyereküket tartani, a helyátadás sem lenne kényszerítő. Egyébként is karonülő gyerekkel villafnoson utazni még ülve sem .mindig kényelmes.". Lelkiismeret-ébresztő Egyik, Tanács utcában lakó levélírónknak kosarából kiemelték a pénztárcáját. Másfél év éjszakai vakoskodásainak ára volt benne. Egy nyugdíjba készülő ember vigasza, hogy avval a pénzzel talán majd könynyebb lesz... Az elkeseredését hadd szemléltessük a levélbeli idézettel: „Akinek kellett a pénzünk, kelljen az életformánk is. Dolgozzon, és a megérdemelt jutalmat más vegye fel! Nyugdíj előtt kapjon egy nagyobb összeget, és amikor azon gondolkodik, hogy hova is tegye, akkor lopják el!" Az ellopott pénztárcában a vesztes fél címe, neve is bpnne volt. 'Talán még megmozdul a tolvaj lelkiismerete. Buszok és trolik Felnőtt lettem Jó hírrel szolgálhatunk mindazoknak a levélíróknak. akik korábban a 17-es autóbuszjárat leállítását nehezményezték. A Volán illetékeseitől kapott előzetes tájékoztatás alapján november 1-töl a tarjáni víztorony és az újszegedi víztorony között ismét jár majd a 17-es. A voqal nem új: a 71/Y-os járat útvonalát hosszabbítják meg Tarjánig. Részletesebb információval is szolgálunk persze még lapunkban, csak már szerettük volna elejét venni az újabb panaszoknak. Gondoljuk, Vágfalvi Zoltánt, Csúcs Andrást, Radocsai Jánost, s többi levélírónkat a hír megnyugtatja. Tiszavölgyi Béla, B. Lász. lóné és Szabó Mihályné az átszervezett troliközlekedéssel kapcsolatos véleményét juttatta el szerkesztőségünkbe. Tekintettel arra, hogy az új rend folyamatos figyelésére, az <utasvelemények gyűjtésére az SZKV vezetői eddig is nagy gondot fordítottak, a leveleket eljuttattuk a vállalat igazgatójához. Az első hetek tapasztalatait megfogalmazó észrevételekre majd ő válaszol. Gera Évának a felnőtté válás küszöbén . írt sorait kommentár nélkül adjuk közre. Hiszen mit szóljon az ember a „görbe tükör" mutatta képhéz? „Éveim száma és tanulmányaim befejezése azt bizonyítja, hogy felnőtt lettem. Pályaválasztásra kell gondolni — kellett már régebben is —, mit csináljak, mi legyek? Nagyon szeretem a gyerekeket — tanítani szeretnék. Jaj, csak azt ne! Megőrülsz velük, ráadásul keveset fizetnek — innen is, onnan is hallom ugyanezt. Az újságírói munka biztosan érdekes. Válasz; a témák az utcán hevernek? Frászt! Loholni kell utánuk, és nem biztos, hogy érdekesek. A pénz meg, amit ezért adnak !... Irodakukae se legyél, mert diplomások is erre a rabszolgasorsra kényszerülnek. hát akkor neked mi jutna? Uj ötlet: megtanulok gépelni. Ugyan, mi a jó abban? Görnyedni órákig az írógép fölött, no meg amiket a titkárnőkről hall az ember . . . ! Érdekes, hogy mindenkinek a saját munkája a legnehezebb, és pont ót nem fizetik meg. Azon kívül, hogy mit ne, tanácsot adni nem tudtak jóakaróim. Lehet, hogy nem az lesz a foglalkozásom, amit a legjobban szerettem volna, és biztos, hogy a kapott fizetésnél többet is el tudnék majd költeni. Ha azonban csak erre gondolnék, sohasem találnám meg ,a munka örömét." Több tisztelet!? Észrevételek, üzenetek A nemzetközi segéíyezési, ruhagyűjtési akciók mintájára a hazai rászorultak érdekében is lehetne szervezni gyűjtési ' kampányt — ajánlja egyik levélírónk. A gondolat nyilván felvetődött már másokban is, hiszen az ötlet megvalósulását láthatjuk szinte mindennap, és nem is csak a vékony pénztárcájúak körében. Alig használt gyermekruhák cserélnek gazdát, megunt ruhadarabok lelnek új tulajdonosra. Igaz, csak részben intézményesített keretek között. Jf l-né azt teszi szóvá, hogy a Francia utca sarkán levő élelmiszerbolt árukínálata — a zöldségeké, a felvágottaké — általában szegényes, az üzlethelyiség elhanyagolt benyomást kelt. S mivel a régi és az új Rókuson lakóknak ez a bolt szinte az egyedüli bevásárlóhelvük. valamivel jobb kínálattal a forgalom is növelhető lenne. Levélírónk azt is panaszolja, hogy azon a környéken sehol sem árulnak újságot. Hogy elkelne pedig egy nagyobb ABC, ahol esetleg lapokat is kínálhatnának! ,,A Délmagyarországbannagy örömmel fedeztem fel a Nyelvtanulás — filmekből című cikket. örömöm azonban nem sokáig tartott, mivel mi éppen nem angolt, vagy orosz nyelvet tanulunk, hanem németet Erre is szükség van, és hasznos volna, ha minél több ember beszélné ezt a nyelvet is, különösen a nyári nagy verdéglátások alkalmával. Kérném a lanulótársaim nevében is, akik a Tömörkény gimnáziumban tartott TITtanfolyamokra járunk, ha lehet, nem szinkronizált német filmeket is vetítsenek az MTESZ Csongrád megyei szervezetének filmklubjában" — írja Szűcs Miklósné az Olajos utca 1 C-ből. A Szamos utca 5 B-ből Zs. F-né azt írja: ötödik hónapia áll a liftjük alkatrészhiány miatt. „Ennyi idő alatt már egy új felvonót is beszerelhettek volna!" Ilyen gazdagok vagyunk? — kérdi Klarafalvi Aladar, „Az új, makk06házi városrészben volt hivatalos dolgom. Héthónapos terhes vagyok, és elég rosszul éreztem magam, nagyon gyorsan szerettem volna hát az éppen aznap átadott új trolivégállomáshoz jutni. Ezt csak ügy tudtam voina megvalósítani, hogy a Hont Ferenc utca egyik házában alul átmegyek, akkor nem kellett volna megkerülnöm az egész házat. Ott viszont szemben találtam magam egy erélyes házmesterrel, akinek hiába mondtam bármit. elkergetett, én meg nagyon elkeseredtem, és azt hiszem, el is sírtam magam. Sajnos, az emberekből olykor hiányzik a humánum és az embertársi tisztelet. Ennek az esetnek számomra az a tanulsága, hogy nem szeretnék abban a ház ban lakni." Az eset hihetőnek tűnik, mégis kihúztuk idézetünkből a ház pontos címét. Az esetnek ugyanis van egy szépséghibája: a levélíró névtelenségbe burkorlózott. A házfelügyelőt megszégyenitené. de m«ga nem •vállalja föl az ügyet... Kedves levélírónk, ha tubb tiszteletet vár el ember társaitól, tiszteljen meg bennünket is legközelebb ne. vének. címének köz'.esá. vei! S. Jánosné azt nehezményezi, hogy a Jakab Lajos utca 16. számú ház lakóit az épület gazdája es felújíttatója kiköltözteti, pedig tiszteletet és nyugalmat érdemlő. többnyire idős emberekről van szó. A költözködés miatti aggályaikat megértjük, de hát a dolgon fordítani is lehetne: talán épp azzal tiszte'ik a lakókat, hogv rendezettebb, lakáskörülményekhez kívánják őket juttatni .. . összeállította: Pálfy Katalin A fehér bot napja Minden év október 15-én van a fehér bot na pia és októberben van az öregek napja is. Ebből az alkalomból kettős ünneplésre, illetve megemlékezésre gyűltek össze a vakok otthonának kultúrtermében október 13-án délelőtt az intézeti gondozottak. az intézet volt dolgozói, nyugdíjasad, valamint a meghívott vendégek, köztük az intézetet patronáló gabonakutató szocialista brigádjainak képviselői. Az ünnepséget Vaszkő Guuláné kultúrvezetó megnyitója és Lázár Sándorné ünnepi beszéde után a Juhász Gyula művelődési központ nyugdíjas házának citerásai — Bene Antal és Bene Antalné — tették színesebbé. Regi közismert magvar nótákat, csárdásokat. betvárdalokat, keringőket adtak elő olyan nagv sikerrel.' hogy az intézeti gondozottak közül többen táncra is Derdültek. A műsorban Barci Anna és Pascher Júlia mondtak egv-egv szép verset Petőfi Sándortól és Szabó Lőrinctől. Délután folytatódott a műsor, amelvnek keretében a Szegedi Nemzeti Színház taeíaí közül Bácskai János. Fehér Júlia és Vas Gábor léptek fel. Vidám ielenetekkel. rigmusokkal versekkel szórakoztatták az intézetri gondozottakat Meg kell ie. gyezni, hogy a színház művészei ezt a műsort társadalmi munkában adták elő. Barna Mihátv