Délmagyarország, 1983. október (73. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-21 / 249. szám

9 Péntek, 1983. október 21. Tanácskozik az országgyűlés eszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) megfelel a középtávú terv időarányos előirányzatának. A korlátozott lehetőségek arra kényszerítenek bennünket. hogy csak a hatékony területeket fejlesztjük. A nem gazdaságos tevékenységeket pedig — ha az jő vezetés mellett sem tehető viszonylag gyorsan és viszonylag kis befektetéssel gazdaságossá — meg kell szüntetnünk. Ez esetenként vállalatok átszervezését, felszámolását is jelenti, mert nem néznetjük tétlenül azt a tevékenységet. amelyik nem növeli, hanem fogyasztja a jövedelmet. Egyébként már ma sem nézzük azt tétlenül, tulajdonképpen ezen az úton haladunk. Minőségi változásokra utal az egységnyi termelésre jutó anyag- — különösen az import anyag — és az energiafelhasználás zsókkenéee. Lényegesen nőtt az ipar hozzájárulása a kon vert' bilis egyenleg javulásához azáltal is, hogy a növeKvő ipartermelésben az elmúlt évben 7 százalékkal, idén pedig 5 százalékkal kevesebb importanyagot használtunk fel. tehát a termelés egységére egyre Keve-, sebb importanyag jutott. — Az iparban dolgozók száma a felszabadulás után megkétszereződött, 1970-ben már megközelítette a másfél milliót. Akkor kimerültek a munkaerő-tartalékok. Az évtized közepétől a létszám eleinte lassan, később — és ma is — egyre gyorsuló ütemben csökkent. 1980-ig — öt év alatt — csaknem 130 ezerrel, az utóbbi két és fél évben pedig már további, több mint 100 ezer fővel csökkent az iparban dolgozók száma. Egyre kevesebb ember állítja elő tehát az egyre nagyobb termékmennyiséget, így a termelékenység növekedése jelentős. Tudnunk kell. hogy az ipar létszáma a lövőben is csökkenni fog. Ez egyedül a termelékenvség növelésével ellensúlyozható; ami annál is inkább indokolt, mert termelékenvségünk lényegesen alacsonyabb az inarilag fejlettebb országokénál. Míg sok helyen hiány, másutt felesleg van munkaerőben. A hiány azonnali termelési gondot jelent, és már-már társadalmi méretű problémává nő, a felesleges léts/Am viszont hosszú ideig észrevétlen marad a vállalatok kerítésein belül. Ennek megoldására a mainál nagyobb munkaerő-mobilitásra van szükség. Az iparban dolgozók négyötöde fizikai munkás, több mint a fele szakmunkás. Jelenleg minden tizenkettedik munkás két, vagy több szakmával is rendelkezik. A nem fizikai munkakörben foglalkoztatott mintegy 271) ezer ember közel fele műszaki munkát végez, és dolgozik sok közgazdász. jogász, matematikus, fizikus, ioarművész, orvos, gyógyszerész és bölcsész is az iparban. Az ipari értelmiség munkája meghatározó a műszaki fejlődésben, a munka tervezésében és szervezésében, a döntésekben — egyszóval abban, hogv az ember és a gép munkája hogyan hasznosul. Nagyon fontos, hogv az ipari értelmiség kezdeményezőbb, aktívabb és alkotóbb legyen. Ennek a mainál jobb feltételeit kell megteremieKeresefeU és teljesítmények Az iparban foglalkoztatottak átlagkeresete az utolsó tíz évben csaknem kétszeresére növekedett, és 1982. végén meghaladta a 4700 forintot. Az árváltozásüKat is ugy elembe ve,e a réaioérex fy,<rág eroie:jesen eme-keüiek, az UUJODÍ években valamelyest csökkentek. Az e-etszinvunal társadalmi méretedben így volt megőrizhető, a társadalmi jutiatasok szüxsegszeru novekeüese mellett. Szinte mindenütt hangoztatjaK: tobb pénz keoene afinoz, hogy ösztönözni lehessen a nagyoDo teijesumenyekie. Am azt le tied szögezni, hogy a kereseieK áitalanos színvonala csak a teljesítményekkel aranyosan emelneto, annál gyorsabban nem. Az összaereset azonban nem egyenletesen oszlik meg. Jelentősek az ágazatok közötti eltérések: legmagasabb a bányászok es kohászok jövedelme. az igen nehéz fizikai munka indokolja is ezt. Legalacsonyabb egyes könynyuipari ágazatokban az átlagjövedelem. Eltérnek a keresetek a szakképzettség szerint is. A szakmunkások keresete átlagosan másfélszeres a segédmunkásokénak, és 20 szazalékkai több a betanított munkásokénál. Ez a különbség sajnos csökkenő, s ma már sok szakmában nem elég ahhoz, hogy vonzza a fiatalokat a szaKma tanulására. így egyes szakmákban nagyon kevés az utánpótlás — ezen segíteni kell. A fiatal értelmiségiek keresete igen alacsony, sok •évnek kell eltelnie, hogy utolérjék a szakmunkások keresetét. Ez számukra nagyon nehézzé teszi a pályakezdés éveit. gyakran arra keszteti őket. hogy más munkát is vállaljanak, s ez éppen a legfontosabb éveikben akadályozza szakmai fejlődésüket. S ezt nem ellensúlyozza, ha életük későbbi szakaszában majd gyorsabban emelkedhet a jövedelmük. Erre is kell tehát megoldást találnunk. Nagyon fontos kérdés, hogy a keresetkülönbságek mennyire függnek a teljesítményektől. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kimagaslóan jól dolgozó emberek keresete — ha Kicsit magasabb is a töboiekénél — nem olyan kimagasló, mint a teljesítményük. És ennek a másik oldala is igaz: a hanyag, a munkájukat éppen csak elvégző emberek, ha kevesebbet keresnek is, mint társaik, jövedelmük nem olyan mértékben marad el a többiekétől, mint a teljesítményük. Ez nem serkent a kimagasló munkára és r.em riaszt el a hanyag munkától. Ez a fő oka annak, hogy a vállalatok egy része ma már nem tudja megtartani legjobb munkaerőit. mert amint alkalom adódik rá, elmennek jobban fizető belvre dolgozni. Ezért nem lehet őket hibáztatni. Tudomásul kell venni, hogy az emberek dolgozni és keresni akarnak. Egyes vállalatoknál a bérszabályozást hibáztatják azért, hogy a kimagaslóan dolgozó emberek nincsenek kimagaslóan megfizetve. Ez — úgy vélem — nem jogos mentegetőzés. A bérszabályozás valóban mérsékli a vállalatok közötti jövedelemkülönbségeket., és ennek mai módját nem tartjuk kifogástalannak. annak további fejlesztésén dolgozunk. De az alapkülönbséget a nyereség és nem annak adóztatása határozza meg. S ami még fontosabb: a bérszabályozás az összes elosztható jövedelmet befolyásolja, és nem az egves embereknek kifizethető jövedelmeket. Ügy vélem, a vállalatoknak ma is nagyobb a lehetőségük arra. hogv a magas teljesítményeket jobban elismerjék a jövedelmekben, mint amennyire élnek ezzel. Németh Kánlv és Kádár János az ülésteremben. A kénen balról Győri Imre. Vásárhely országgyűlési képviselője. (MTI-fotó — Telefotó—KS) Tervezzük a bértarifarendszer módosítását is. A berhatárokat jelentősen differenciáltan megemeljük. Ez is növeli majd a vállalatok mozgásterét, lehetőségét. a felelősség, a szakmai tudás, a jó teljesítmény és nehéz munkakörülmények elismerésére. De a bármily hatásos központi intézkedések csak a gyárak kapujáig hatnak. Azon uelül maguknak a vállalatoknak kell a mainál határozottabban. bátrabban intézkedniük. — A vállalati szociálpolitika a megfelelő munkaKÖrülmén.vek kialakításáért tehet sokat. Az iparban dolgozók munkakörülményei az elmúlt években jelentősen változtak. Munkavédelemre és a munkakörülmények javítására például a VI. ötéves terv eddig eltelt csaknem 3 éve alatt 23 milliárd forintot, szociális kiadásokra — lakásépítésre, üzemi étkeztetésre, óvodák és bölcsődék - fenntartására, orvosi ellátásra — ez év végéig az elmúlt három évben fnfntegy '30" "milliárd forintot használtunk fel. A veszélyes és ártalmas munkahelyek száma több mint 20 százalékkal csökkent; bár sajnos még mindig magas. mert közel 150 ezer ilyen munkahelyet tartunk számon. A zaj- és vibrációs ártalomtól 20 ezer dolgozó szabadult meg. de sajnos további 78 ezer ember ínég mindig ki van téve ezeknek az ártalmaknak. — Az iparirányítás átszervezéséről mar 1981 nyarán beszámoltam az országgyűlésnek — mondotta Méhes l.ajos. — Azóta a minisztérium és a vállalatok viszonya tovább módosult. A gazdálkodási feladatokat igyekeztünk átadni a vállalatoknak. Magunknak elsősorban a műszaki fejlesztés központi támogatását, a felügveleti ellenőrzést, a vezetők kinevezését és a munkáltatói íogolc gyakorlását, valamint a vállalatok alapítását és átszervezését tartottuk fnn, és e területeken is folyamatosan felülvizsgáljuk a gyakorlatot. Néhány vállalatnál új típusú felügyelő bizottságokat és igazgató tanácsokat hoztunk létre, ezek a fel. ügyeleti ^ellenőrzést -eulisabbá tehetik. A vezetők kinevezésében is sok változás történt. Az elmúlt csaknem 3 évben 63 vállalat élére került új vezető. A régi vezetők többsége tiszteletre méltó életút után. é'etkora. illetve egészségi állapota miatt vált meg az aktív munkától. Az új vezetőket újabban pályázat útján nevezzük ki. általában meghatározott időre. Az igazgatóhelyettesek kinevezését pedig a vállalatvezetők hatáskörébe adtuk. — A kisvállalatoknak és gazdasági munkaközösségeknek. és egvéb új -.zsrvezeti formáknak az eddigieknél nagyobb szerepet szánunk. Ezek arányukat tekintve nem lesznek . meghatározóak, de fontosak, áriért elősegítik az igénvek jobb, rugalmasabb kielégítését. Természetesen javítani-, igazítani való itt is van. A vállalatoknak egyre nagyobb önállóságot kívánunk adni, nagyobb mozgásteret a vállalkozói gazdálkodásra. nagyobb lehetőséget a döntéseik végrehajtására. de nagyobb felelősséget a lépések következményeiért, és nagyobb kényszert is arra, hogy csak gazdaságos, és a társadalomnak is hasznos tevékenységgel tudjanak megélni. Gazdaságunk mai nelyzetében ettől eltérő, operatív irányításra is kényszerülünk, de ezeket a módszereket csak átmenetinek tekintjük. A Központi Bizottság által meghatározott hosszú távú feladataink végreh íjtása érdekében sok újszerű tevékenységre is szükség van. Ennek érdekében dolgozzuk ki ..az ipar megújulásának programját". Az a célunk, hogy az ígész Iparnak újabb lendül etet adva meggyorsítsuk a minőségi változásokat a termelési kultúrában, a termékek versenyképességében, a tevékenységek gazdaságosságában. Emelt fővel — Az ipar feladatai nagyok, sokrétűek, sokszínűek. E vázlatos áttekintés azt is igyekezett érzékeltetni, hogy a magyar inarban dolgozni ma nem könnyű. Küzdelem a piaci versenytársakkal, a rendkívüli gyors technikai fejlődéssel, az anyag- és létszámhiánnyal. helyenként a történelmi múltunkból fakadó jelenlegi problémáinkkal. S néha még küzdenünk kell olyan felfogással is. amely a nehézségeket lebecsülve, az eredményeket elhallgatva túlhangsúlyozza a hibákat. Ez a felfogás rossz közérzetet kelt. rontja a munkakedvet, mozgósítás helyett megbénítja a hasznos, jó indulatú alkotó erőket. Társadalmunk széles közvéleménye nem így, hanem reálisan ítéli meg az ipar helyzetét és eredményeit, méltányolja és becsüli az iparoan dolgozók — munkások és értelmiségiek, vezetők és beosztottak, vállalatokban, szövetkezetekben, kutatóintézetekben, vagy az irányításban dolgozók — munkáját. S ez a helyes. Mert miközben jogos türelmetlenséggel hangoztatjuk a nagyobb követelményeket, sürgetjük a nagyobb teljesítményeket. .azt is el kell ismerni, hogy a végső öszszegezás erőfeszítésekről, tisztességes munkáról, fejlődésről, sok nagyszerű eredményről, a gazdasagpoiitikával összhangban álló iparpolitikai célokról és törekvésekről ad számot. Az ipari munkásság és értelmiség emelt fővel járhat. Társadalmi és gazdasági életünk szilárd bázisa, politikai és gazdasági céljaink elérésének meghatározó tényezője volt és marad, i Céljaink megvalósulásának egyik biztosítéka az iparban dolgozók élet- és munkaszeretete. De az élethez nem elég a munka. Az élethez béke és egészség kell. Békét és egészséget kívánok ezért az ipar minden dolgozójának. S az ő nevükben ugyanezt kívánva egész szocialista társadalmunknak, kérem a tisztelt országgyűlést, hogy a beszámolót vitassa meg és fogadja el — mondotta befejezésül Méhes Lajos. lakács Imréiié felszólalása Takács Imréné. Szeged 4-es számú választókerületének országgyűlési képviselője parlamenti felszólalásában az ipar helyzetéről szólva arról beszélt, az emberek képzeletében önkéntelenül is gépgyárak. kohók, bányák, óriási vegyi üzemek jelentsek meg. Csongrád megye iparát ugyan nem az említettek jellemzik. Beszédét így folytatta: — A megyei ipar országon belüli súlyát jelzi hogy több fontos ipari termék jelentős hányadát a megyében termelik meg: így például: a kőolaj 69 százalékat, a földgáz 56 százalékát, a porcelán 53 százalékát, a gyorsmérleg 73 százalékát, a ken- , der és kendertípusú fonal 42.5 százalékát, a szalámi 80 százalékát és a fűszerpaprika 42 százalékát. A könnyűipar is igen jelentős a megyében, bár az elmúlt év, izedben beállott aránymódosulás miatt veszített korábbi szerepéből, s e területen foglalkoztatott létszám állandó csökkenése következtében ez napjainkban is tartó folyamat. A múlt évtized végén a megye iparában foglalkoztatottak 53 százalékát tette ki a könnyűiparban dolgozók részaránya, 1975-re ez már 48 szákalékPH. lítHO.-n 42 cv-í-alékra csökkent. Ez a könynyuiparuM oeiul zy sza/.a.ekos létszámcsökkenésből ered, 1970-hez viszonyítva. Az igazi gond azonban abból adódik hogy az átlagot jóval meghaladó fogyás — a textiliparban 40 százalék — főleg a nagyobb terhelésű, a géphez kötött több műszakos területeken jelentkezik. Jómagam ez utóbbi, a textilipar területén dolgozom, és elmondhatom, hogy az ágazat létszámalakulását befolyásoló tényezők között — a munka nehézségi foka, a munkakörülmények, kereseti lehotősé''°'k. a fejlesztések igen szolid mértéke játszottak szerepetAhhoz. hogy a Miniszter Elvtárs mégis leírhatta a beszámolóban, hogy a könnyűipar hátékonysága javult, sok mindent fel kellett ismerni. Például azt a többször emlegetett bizonyos belső tartalékot. Üzememben, a Szegedi Textilművekben húsz évvel ezelőtt egy fonónő három vagy esetleg négy gép kezelésénél többet el sem tudott volna képzelni, ma meg általános a hétnyolc gép. de olyan is akad, aki ennél többet kezel. Nem arról van szó, hogy csak egyszerűen a gépesdolgozók terhelésének növelése árán tartjuk felszínen magunkat. Meg kellett keresni és meg is találtuk azokat a módszereket. amelyek segítsegével a dolgozók terhelésének lényeges növekedése nélkül, jelentősen tudtuk emelni az egy főre jutó produktumot, növelni a termelékenységet. Az elsők között vállalkoztunk egy új módszer bevezetésére, mely a mozdulatelemzésen alapszik, s a megfolelő begyakorlottság után 10—15 százalékkal növelte a dolgozók teljesítményét. Ugyanez a módszer a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalatnál egyes területeken 40 százalék feletti teljesítményjavulást eredményezett. A megye iparának jelentős részét megyén kívülről irányítják. Ezért az utóbbi időben megnyugvással tapasztaltuk, hogy elindult egy reális folyamat, a kis- és középüzemek önállósulása irányában. A gyakorlatban is megteremtve a lehetőségét, hogy az adott gazdasági körülmények között ott és azok döntsenek, ahol és akik a megoldandó problémát a legjobban ismerik. A kibontakozás azonban, megítélésem szerint, lassan halad. Mondjuk ki őszintén, e folyamatok segítése a nagyvállalatoknak nem érdeke. Lassú a vállalatok belső érdekeltségi irányítási rendszerének korszerűsítése is. Pedig az önállóvá lett termelőegységek első tapasztalatai — melyek igaz nem az ipar területéről vannak — azt bizonyítják, hogy a központi irányításból adódó fölösleges áttételek megszűntével, rugalmasabban képesek igazodni a mindenkori gazdasági körülményekhez, megnőtt a piaci és nyereségérzékenységük. 1982-ben a könnyűiparban is megjelent az új vállalkozási formák egyik típusa, a vállalati gazdasági munkaközösség. A megalakult kisvállalkozások tevékenységi köre túlnyomórészt termelő jellegű, a vállalatok alaptevékenységét elősegítő (alkatrészgyártás. részmegmunkálások, vállalati szűk keresztmetszet-feloldás). E vállalkozási formáról igen vegyes az egvéni. de a társadalmi megítélés is. A Pamutnyomóipari Vállalat — ezen belül a textilművek- is hozott létre ilyen közösséget, s közel egy év tapasztalata alapján elmondhatom, hogy igen kedvező tapasztalatokat szereztünk. Az a tény. hogy a dolgozók abban a szakmában juthatnak többletjövedelemhez, melyhez leginkább értenek, nem csupán egyéni, hanem társadalmi előny is. Előre nem gondolt előnye a formának a munkaerő érezhető megtartása. Nyilvánvaló, ha az a dolgozó aki napi munkavégzése mellett meghatározott többlet jövedelemhez saját munkahelyén juthat hozzá, nem fogja otthagyni a gyárat. Még egv látszólagos ellentmondást kísérelek mea itt feloldani. Gyakran hallani, hogy a munkaközösségekben végzett teljesítmé(Folytatás a 4. oldalon.)