Délmagyarország, 1983. szeptember (73. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-11 / 215. szám

\ AZ M SZ M P SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAP I A Emancipáltan édes rabságban U

gy adódott, hogy összehozott a sors különböző nemzetiségű fiatalasszonyokkal. Volt köztük vezenuelai és spanyol, hongkongi és arab, angol és török, szudáni és francia, fehér, fekete és sárga bőrű. Igaz, nyelvgyakorlás, és nem holmi .szociológiai felmérés céljából, arról beszélgettünk, ki milyen foglalkozást űzne legszívesebben, ha tehetné. A 18 éves francia tanítónő és jómagam kivételével valamennyien csupán a hitvesi és anyai hivatásnak „hódoltak", s az idegen nyelven sután megfogalmazott vallomások szerint nem is föltétlen alázattal. Kiderült, nincs közöttük olyan — lett légyen diplomata- vagy diákfeleség —, akinek ne lenne titkos álma-vágva. önmaga kiteljesítése. Meglepetésemre azonban nem valami romantika övezte életpályát képzeltek el legtöbben maguknak: a társaság nagy része úgy érezte, üzletasszonyként tudna legjobban karriert csinálni. Én ezekre az önálló, értelmes munkára áhítozó 'asszonyokra néztem kissé csodálkozva, akik eljátszadoztak a gondolattal, mi lenne, ha .. Ök pedig bennünket, a nem föltételes módban fogalmazó, dolgozó nőket hallgattak kissé irigykedve. Nem akartuk mi. de szavainkból mégis kicsenghetett valamiféle büszkeség, észrevehették rajtunk azt a tartást, amit a saját hivatás, a háztartáson kívül végzett munka óhatatlanul ad minden nőnek. Irigységüket nem is rejtették véka alá: vallási, társadalmi, megrögzött szokásokban gyökerező béklyóik ellen lázadozva fejtették ki. hogv elégedetlened sorsukkal, s hogy boldogok lehetünk mi, kiknek ekkora függetlenség adatott. Hitetlenkedve hallgatták, hogy nálunk szinte általanos a női foglalkoztatottság, hogv bevezettük a gyest, hogv a nevelésben gyermekintézmények segítenek, hogv a házi munkát megkönnyítendő igyekszünk fejleszteni a szolgáltatásokat, hogy nyitva az út a nők előtt a tudományos, a közéleti és a politikai érvényesülés előtt is. Jó volt irigyeltnek lenni. Ülök a népfront bizottsági ülésén a minap. A jelentés említést tesz a nőpolitikáról is. Eszembe jut egv öt-hat évvel ezelőtti fórum, melyet ugyancsak ebben az épületben rendeztek meg. Akkor arról vitatkoztunk, bevonható-e a közéletbe az a dolgozó nő, akit este egy, két, netán három gyerek vár haza, no meg a nevelésükkel járó kötelességek garmadaja. Volt, aki azt mondta: „fölnőnek azok maguktól is", s volt, aki kiállt amellett: „anyának elsősorban a gyerek mellett a helye". Azóta, mondom, eltelt néhány év, és a népfront változatlanul rajta tartja szemét a nőkön. A vita azonban azóta sem dőlt el. s azóta sem sikerült több nőt bevonni a közéletbe. „A nők közéleti munkáját illetően bizonyos stagnálásról adhatunk számot" tudom meg most a legfrissebb beszámolóból, amely leplezetlenül rávilágít az okokra, amelyek nőpolitikánk alakulását is befolyásolják. Nem titok: életszínvonalunk stagnálása másodlagos jövedelemszerzésre készteti a családokat. Ha a férj este és hét végén is pénzt keres, természetes, hogy „kiszáll" a háztartási munkából, amelynek minden terhe csak a feleségre szakad. De egy új jelenséget is érdemes megemlíteni. Nem a népfrontnál, hanem a tanács munkaügyi szolgáltató irodájában figyeltem föl arra, hogy igen sok dolgozó nő ajánlkozik munka utáni takarításra, betegápolásra, kertművelésre és egyéb keresetkiegészítésre alkalmas teendő elvégzésére. Ha valaki újsághirdetés útján keres takarítónőt, meglepődik, hogy miiven sok fiatal, dolgozó nő van a jelentkezők között. De még jobban az otthor^hoz köti őket az éttermi árak. szolgáltatási díjak emelkedése is. Nem csoda tehát, ha a négy fal közül nemcsak a közéletbe nem lép ki a nők zöme, hanem a továbbképzés, a művelődés, a szórakozás kedvéért sem teszi ki onnan a lábát. Tény. hogy csökkent a nők továbbtanulási kedve is. A népfront szerint a gyógymód: a tudatformálás. Igen ám. de ott a másik oldal: csökkent a család. az anvai hivatás iránti megbecsülés is. a tapasztalat szerint kevesebb idő jut a gyermekek nevelésére. Mi a teendő? Ismét a szemléletformálás. K

ét, látszólag egymás ellen ható törekvéssel állunk hát szemben, amelyek közül az győz, amelyik az erősebb. Mindamellett, hogy szemléletformálással mindez mégsem oldható meg, Semmelweisre, az anyák megmentöjére emlékezve egy tudományos ülésen megszívlelendő szavakkal :ó'- a nők védelmében egy ideggyógyász professzor s Aggasztónak tartotta és a társadalom figyelmébe aii'üotta azt a szomorú tényt, hogy asszonyaink 35— ti évesen intézetbe fekszenek be. mert egyszerűen f'.radtnk Nem engedhető meg. hogv életük delén kimerü'h-.'gre hivatkozva „önnyugdífazásba" meneküljenek A szociáiis léi-biztonság, az ár- és bérpolitika mel'- tt go-doTní kellene arra, hogv a nők munka'mm í tetőiével, részmunkaidőben törté hí' '.fal is lehetne enyhíteni a gyermeket ne e <', nők tor' :ein. Mert bármiiven mulasztás megmagyarázható, elnézhető, végső soron megbocsátható. de egy valamit nem engedhet meg magának egyetlen anya sem: hogv elhanyagolja gyermekét. Erre nrncs mentség. Az értelmező szótár szerint emancipált nő, aki önállósodott, független, szabad, egyenjogúsított. De 1 tudomásul kel', vennünk, hogy gyermekeinknek édes rabságában kell élnünk, amíg föl nem neveltük őket A többi az egycni élet okos szervezésén is múlik. Chikán Ágnes Párhuzamok és folyamatok A célcsoportos lakásépítési terv az idei esztendő első felében Makkosháza városrészben háromszáz lakás átadását irányozta elő. Kilencvcnben már laknak, 120-at adtak át műszakilag, 90-ben pedig a befejező munkák vannak folyamatban. De: a Csongrádi sugárút 81. és 83. számú épületek 120 lakását már tavaly át kellett volna adni a leendő lakóknak. A tömbrekonstrukciós feladatok közül a Kossuth Lajos sugárút 9—13. számú épület alapozási munkái befejeződtek, már a szerkezeti elemeket szerelik. De: a Jókai utcai lakóépületre még nincs építési szerződés kapacitáshiány miatt pedig csak 1985 után kezdődhet az úgynevezett Jtérület (a Lenin körút—József Attiia sugárút .sarki üres telek) beépítése. 1983 januárjában 1300 lakás építésére alkalmas elöközművesített állami telek állt a magánépíttetök rendelkezésére Kiskundorozsmán, Észak-Újszegeden és az IKV kezelésében levő belterületi foghíjakon. De: tanácsi forrásból csupán száz lakás építési területét lehetett közművesíteni. Rókus 80 személyes bölcsödével, gyermekorvosi és körzetorvosi rendelővel gyarapodott az idén. De: a tanács egészségügyi és szociális szolgáltatási ágazatának idei tervében szereplő beruházások egynémelyikéhez — ilyen á makkosházi 80 személyes bölcsőde, a Csongrádi sugárút 81. számú házban ' a földszinti gyermekorvosi rendelő, Rókuson két, 20 személyes öregek napközi otthona — csak az év második felében fog hozzá a kivitelező. A nagyszínház rekonstrukcióján dolgozók az idén télen már fűthető belső térben végezhetik munkájukat. De: ha a központi támogatásról le kell mondania a tanácsnak, a pénzügyi, átcsoportosítások ellenére fizetési gondjai lesznek. (Az eredetileg 273 millióról indult átépítés már négyszáz millió forint fölötti végöszszegnél tart.. .) Az algyői Északi vízmű első szakaszának munkálatai a tervek szerint haladnak. De: a rókusi víztoronyé. ..?! • Mivel a négyféle mondatzáró írásjelből hármat fentebb már elhasználtunk, a negyediket, a pontot most. a városi tanács fejlesztési alapjának felhasználását szemléltető példáink végére tegyük ki. E párhuzamokkal, úgy hisszük, sikerült kellően éreztetni már azokat a gondokat. amelyek mostanában a tanács pénzügyi és tervosztályán dolgozókat foglalkoztatják, s amelyek nemrégiben a végrehajtó bizottság üléstermének levegőiét is felforrósították (Adataink a vb elé terjesztett jelentésből valók.) Alighanem ideje félretenni, vagy legalábbis pihentetni azokat a mindig többet akaró szándékokat, amelyek eddig a lendületét adták a város fejlődésének. (Nem csupán a szándékról van szó természetesen, hiszen azok megvalósításához pénzügyi fedezet is kellett. És nem is a csurgadozó források fajtájából.) Igencsak megfonlolandóvá válik ezentúl, hogy szabad-e azzal a mottóval indítani építkezéseket: „nincs meg rá a pénzünk mind. de majd csak összeszedjük hozzá a többit..." Nem biztos ugyanis, hogy lesz honnan elvenni lesz miből átcsoportosítani! Apadnak a források .. . Noha a tanácsi gazdálkodás várható nehézségei már az 1983-as esztendő tervkészítésekor ismertek voltak, s ezek figyelembevételével készült a pénzügyi terv, a menetközbéni szigorítások a beruházások takarékosabb megvalósítására, s a , lakossági erőforrások fokozottabb igénybevételére késztetik a tanácsot. Hogy mit kellett „kihúzni" a tervből, mit kellett későbbre halasztani, s mi az, amiből nem szabad engedni — elsősorban az alapellátás fogalomkörébe tartozó lakásépítésből, egészségügyi ellátásból és iskolaépítésből — arról a bevezetőben már szóltunk. Ám nem csupán pénzkérdés mindez! A legfontosabbnak tartolt lakásprogramban mutatkozó lemaradásnak oka az is. hogy nincs elegendő ajtó és ablak, hogy hiánycikk a homlokzatszíncző festék, hogy az állami építőipar munkaerőgondokkal küzd. (Csak példaképp: a DÉLÉP 87 munkásszállító buszjáratából egy tucatnyit meg kellett szüntetni ...) Nincsenek jobb helyzetben a magátiépíttetök sem: hiába volnának fizetőképes családok, az egyedi társasházak és családi házak terv szerinti „mennyisége" nem készülhet el építőanyag- és- elegendő építési vállalkozó hiányában. Vagy ott van a gázhálózat bővítésének ügve: a DÉGÁZ kivitelezői kapacitása kevésnek bizonyult a felfokozott lakossági igények kielégítésére. (E gondról szerencsére már múlt időben beszélhetünk: az idei esztendő első felében az ATIVIZIG. a második félévtől pedig a DÉLÉP és a Szegedi Építőipari Szövetkezet is „beszállt" kivitelezőként az akcióba.) Kiragadott példáink természetesen alkalmatlanok a tanácsi pénzfelhasználási folyamat átfogó jellemzésére — a tervezés és megvalósítás bonyolult rendszerében csupán tájékozódási pontokként szolgálhatnak. legfőképp abból a célból, hogy a lapunk hasábjain is megmegjelenő türelmetlen elégedetlenség helyébe az öszszefüggések felismerésére kész megértést és mértéktartást ültessük be. P. K. Somogyi Károlyné képriportja f*®158láp!3 líá^íslff Panelből építette a DÉLÉI' ezeket a családi házakat és mégis szépek. Észak-ŰJtfaOldUI ilílfcCiil szegeden, az OTP-értékesítésű társasházakban már több mint 89 család lakik. Szép kertek, díszfák, virágok jelzik a lakók szorgalmas környezetszépítő munkáját VILÁG PRO LETÁRJA!, EGYESÜLJETEK! m 73. évfolyam 215. szám 1983. szeptember 11., vasárnap Ára: 1,40 forint