Délmagyarország, 1983. szeptember (73. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-10 / 214. szám

Szombat, 1983. szeptember 10. Emberek, sorsok, forradalmak (1.) Szelíd jöVőnk történelmi forrásai A

remény és kilátástalanság, a bizakodás és kétségbeesés. az elszántság és bizonytalanság. a lendület és megtoroanás érzéshullámai között hányódó, sebzett lélek, a fáradt, s meggyötört test akkor képes felvenni a társadalom és a természet által eléje dobott kesztyűt. ha erre történelmi ösztönzést kaD. A társadalmi: kapitalista vagv feudális kizsákmányolás, a nemzeti. nemzetiségi és fa ii elnvomás szenvedői 1917 októberével és általa, önmagukért küzdő emberekké válhattak. A történelemnek ez a nagv fordulópontja lezárta az emberiség véges múltjának kizsákmányolástól és elnyomástól terhes időszakát, s megnvitotta a végtelen jövő. a társadalmi kizsákmányolás és a nemzeti, a nemzetiségi, a faji elnyomás megszüntetésében érdekelt emberiség világtörténelmi küzdelmének egyetemes folyamatát. Mivel a szocialista forradalom nem előzmények nélküli, az elkövetkezendő hetekben, ezeken a szombati hasábokon megjelenő néhány tanulmány összegzi az 1848—49-es polgári demokratikus forradalom tábornokának. Perczel Mórnak a nemzeti megbékélés érdekében kifejtett tevékenységét, azt. hogy miként képzeli el ezt az összefogást az ..általános humanizmus" nevében a szlovák Haan Lajos, és miként kapcsolódik össze a társadalmi és nemzeti felszabadulás demokratikus eszméie az első szerb szocialista: Szvetozár Markovié, illetve az ír forradalmár: James Conolly gondolati rendszerében. ÉPb Kelet-Európa történelmi sajátosságait ismerve, hangsúlyozza többször is Lenin: „A proletariátus csak abban az esetben tudja önmagát felszabadítani, ha a nemzeti, nemzetiségi, faji elnyomás áldozatainak demokratikus követeléseit is felkarolja, és azokat nem nacionalista alapon, hanem saiát internacionalista világnézetének követelményei szerint megold ja. .. Súlyos hiba ro'na azt hinni, hooy a demokráciáért vívott harc képes elvonni a proletariátust a szocialista forradalomtól, imgy azt elfedni előle, háttérbe szorítani stb. Ellenkezőleg, ahonnan lehetetlen eav olyan avözelmes szocializmus. amely nem valósítja meg a teljes demokráciát, ugyanúgy nem készülhet fel a burzsoázia legyőzésére az a proletariátus, amely vem folytat mindenre kiterjedő. következetes és forradalmi harcot a demokráciáért." Ez a körülménv is magyarázata annak. hogv miért gvakorolt olvan vonzó hatást a Nagv Októberi Szocialista Forradalom KeletEurópának nemzeti és nemzetiségi elnvnmás alatt szenvedő népeire, akiknek képviselői, mint például a lenavel származású forradalmár, Feliksz Dzerzsinszkij a szocialista forradalom győzelméért harcolva, esvúttal saiát népeik felszabadulásáért is küzdöttek. Amilyen fontosnak tartotta fjemin a szocialista forradalom történelmi körülményeinek gondos elemzését, uavanolvan figvelmet szentelt az 1917 októberével meginduló, emberöltőkön átnyúló világforradalmi folyamat öszszetett komponenseinek reális ábrázolása ra. R

észletes elemzés helvett itt és most csupán néhánv történelmi összefüggés felvillantására vállalkozhatunk. IndulU-ik ki Juhász Gyulának a Délmaevarország 1918. október 20-i számában megjelent cikkebői. „Most érezzük csak igazan .és kísérteties erővel, hogy micsoda középkort jelent"tt a dögrováson vergődő militarizmus. a végvonaalásail élő imperializmus a huszadik század eayénei és népei számára ... Mit van tenni itt? Egy új társadalmi rendet, egy jobb világot, más rendszert más emberekkel muszáj teremteni. talán a tizenharmadik órában." Erre tett néoíink kísérletet 1918 —1919-ben. Egvik forradalmunk sem nélkülözte a nemzetek ? nemzetiségek megbékélése érdekében kifejtett tiszteletre méltó erőfeszítéseket, miként ezt például Jászi. Oszkár .1918. évi tevékenységéről szóló tanulmány is bizonyítja. Az imperialista s ellenforradalmi túlerő azonban néDiink e'ső szocialista forradalmát vérbe foitotta. és ezért az úi Bach-korszak mélységeibe zuhantunk vissza. 1917 októberének néldaadó ereie azonban az ellenforradalmi rendszer hamuja alatt továbbra is parázsként izzott, és ébren tartotta népünk cselekvési vágvát. Az 1941 májusi budapesti nemzetközi vásáron megnvílt szovjet pavilon emlékkönyvébe például sok tízezer látogató irta be benyomásait. véleményét. Íme. közülük néhánv: „tan képzeltem el a Munkás Kormány tevékenységét. Kérem a Mindenhatót, hoav a világ proletárjai minél hamarabb egyesüljenek." „Szívvel-lélekkel önökkel érzünk!" .,Várunk Rálok!" És több. mint szimbólum — miként ezt a Bajcsy-Zsilinszky Endréről szóló tanulmány bizonyítja —. hogv aki komolyan vette ebben a korszakban nemzeti függetlenségünk ügyét, az szükségszerűen jutott el a világ első szocialista államával való szövetség gondolatának felismeréséig. Mártírhalála is hozzájárult ahhoz, hogv 1944—1945 fordulóián a magyar* jövendő megnyerésének lehetőségével elérkezett az a régóta esedékes történelmi pillanat, amelyet József Attila is várt. Az időt magával hőzó osztály rövid időn belül elfújta, * megszüntette a nemzeti felemelkedés útját eltorlaszoló társadalmi elnyomás ködét. Ennek az egyetemes folyamatnak a sodrában a mi történelmünkben ekkor hangzott fel először: lesz magyar újjászületés! S ekkor s azóta valósult meg. részvételünkkel és általunk, erőfeszítéseinkkel és a magunk javára. Népünk annyi tragikus évszázad után 'végre honra lelt e hazában, mivel volt olyan politikai vezető ereje, amelv a korábban elnyomottak vágyait önmaguk sorsát formáló történelmi energiákká tudta átalakítani. E

zek az energiák takarították el az útból a Veres Péter által döbbenetes erővel leírt „gyepsort ebédeket" konzerváló úri Magvarország romjait, azt a társadalmi rendet, amelynek elesettséeében nemzetünk dolgozó osztályainak felemelkedése. s magának a szellemnek a virágzása is puszta vágyálomnak tűnt. „Az anyanyelv az anyaöl érző. bújtató melege — írja Fáhry Zoltán — Az anyanyelv ayökérszükséalct. gyökérnosztclgia avökértaoadás. Az anyanyelv az elsodródás horgom/biztosítéka. De a költő világot lát. A költészet: világszemlélet, és ha a költő hangja — visszhannbiztosítón — nem ütköznék viláahorizontba. akkor elfúl, önzsirjáha fullad. Az anyanyelv csak a világgal egyező ritmusba.n leli meg teljesebb mondanivalóját — az emberiség anyanyelvét — és így visszhangját . .." Az új nemzeti felemelkedést magalapozó társadalmi változás nemcsak egy új társadalmi tudat kialakítását indította el, hanem a történelemformáló nemzeti érzést is megújította. Ennek a nemzeti érzésnek nem a szoborrá merevített múlt, hanem az élö nemzet a tárgya. Múltunk egésze: új lelkesedést tápláló régi sikerei, és az el ke fi iIsadö "zsákutcákra figyelmeztető tragikumai egyaránt szocialista hazafiságunk nélkülözhetetlen forrása. Lehet-e értelmesebb teendője tudományos, szellemi életünknek, mint hoav részt vállalton o jelen alapjainak erősítésében, a jövő csíráinak fejlesztésében? Annál is inkább, mivel igénylik ezt n támogatást, részvállalást. E követelmények azoknak fognak kedvezni, akik értelmüket, tehetségüket. szorgalmukat, müvek, a'kotósok, s érdemi eredménvek létrehozására fordítják. Egyúttal szembenállásra ösztönöznek azzal a — szellemi életünkben még tapasztalható — öldökléssel, amelyet ugyan nem karddal vagy pisztollyal, hanem rágalmakkal, kicsinyes cselvetésekkel, morál nélküli felelőtlenséggel, mégis az értelem s az energia nagy igénybevételével folytatnak. N

épünk korábbi sorsán töprengve, i vele azonosuló íróink, gondolkodóink gyakran adtak hangot meggyőződésüknek: nincsenek gyenge, életképtelen kis nemzetek, csak elmulasztott történelmi alkalmak vannak. Számunkra a szocializmus építésének korszaka teremtett tartós alkalmat arra, hogv korábbi történelmünk során elodázott kérdéseinket a szocializmus világerőivel való szoros együttműködésben megoldjuk és túlhaladjuk. „Egy nemzet, mely htr.z a legíölségesebb internacionalizmusban. nem lehetetlen jövőm nemzet — írta Ady Endre. Ennek a történelmi örökségnek a széliemében, az új történelmi körülmények között fogtunk hozzá azoknak a való.-ágos szellemi hidaknak az építéséhez, amelyek az együtt élő népek közeledését elősegíthetik. A sorozat utolsó tanulmánya Petru Groza ilyen irányü életművét foglalja össze, ezért befejezésül egykori harcostársához 1957 februárjában írt leveléből idézek; ,... . Kolozsváron raktuk le alapkövét nemcsak barátságunknak, hanem ideológiai közeledésünknek is, amely közeledésünk a rákövetkező hosszú éjszakákon -át tartó sokévi viták során azonos felfogássá fejlődött ki az emberiség sorsáról, a világról és annak dolgairól... Lelkünkben és eszünkben ... élénken rezegnek át az átélt eposz emlékei, élmények és tanulságai. E rezgés talán ellartlcadt vagy kihalt egynémely harcostársunk lelkében az 1944-es felszabadulás után, miután sokan közülünk a beérkezeítség elégtételétől eltelve az eposzi harcot befejezettnek tekintik. Pedig szerintem a nagy feladatok özöne most zuhan ránk. Nemcsak népeink éleiében, de vilcqvoratkozásban is egy új eposz• kezdetén vagyunk." Talán a korábbi eposzok érzelmeinek felkeltésével sikerül némileg hozzájárulni az előttünk álló újabb csatákra való felkészüléshez. CSATÁRI DÁNIEL KOPASZ M.4RTA metszeteiből néhány hónapja mappát jelentetett meg a szegedi városi tanács művelődésügyi osztálya, Nagy Károly szerkesztésében. A mappa annak a sorozatnak harmadik darabja, melyben eddig megjelent a Szegedi grafikusok és a Vinkler László rajzai című összeállítás. A 16 lapon megtalálhatók a jól ismert Múzsák sorozat darabjai, valamint ex librisek, köszöntőlapok és kisarafikák. Kopasz Márta annak a szegedi metszőkultúrának továbbvivője. mely a harmincas évek második felében kapott lendületet B.uday György. Bordás Ferenc és Vadász Endre munkássága nyomán. Kopasz Márta pályája összekötő híd a harmincas évek grafikai alkotóközössége és a jelenben munkálkodó grafikusok között. Biztos rajztudás, felületi érzékenység, drámai sűrítés és finom líra csakúgy jellemzői lapjainak, mint a szeretetteljes és mély lokálpatriotizmus. mely európai ízléssel párosul. Nem véletlen, hogy kisarafikusként világszerte ismerik nevét is. munkáit is. önvallomása így sűríti ars poeticáját: „Szimbolikusok az alkotásaim. ám a szimbolikus elemek világosak, közérthetőek. azok számára is adnak esztétikai élményt, akik nem kívánnak a szimbolikus tartalmak után kutatni, aki vedig kutat, az meg is találja." S valóban — mint Losonczi Miklós művészeti író. a mappa előszavának szerző ie megállapítja —. „ez az összetettség Kopasz Márta egvik fő erénye, hiszen a fejlődés minden fokán álló embernek közöl valami fontos narratív vagy intellektuális látványt, eszmét — s íay saiát fejlődésünk új állomásain az ö művészetét is saját bővülő szeizmográfunk segítségével érzékeljük egyre gazdagabbnak." A Kopasz Mária metszeteit tartalmazó mappát az érdeklődők a Juhászj Gyula Művelődési Központ kisqrafikai barátok körének összejövetelein szerezhetik meg. Mostani magazinunk lapjain, ebből az összeállításból válogattunk egy csokorravalót. Tájak — korok — múzeumok vándorai „Megtekintvén és megvizsgálván fentnevezett mesterlegény által elkészített remeket, azt elfogadjuk és őt a mesterség tanult mesterei közé béiktatjuk." A régmúlt időkben igen nagy becsülete volt annak a kutyabőrre, pergamenre, ritkábban papirosra írott tanúsítványnak, amellyel valakit szakmájában mesterré fogadtak. Nehéz inasévek után céhlegényként kellett dolgoznia, nem is szólva — a vándorlásról. Most éopen a vándorláson van a hangsúly. A fent idézett szöveget, ugyanis a „Tájak — Korok —Múzeumok magyarországi Anyacéhének Vezető Testülete" nyomatta arra a mesterlevélre, amelyet kél esztendős játék után választott témá jában írásban. képben vagy tárgyban történt feldolgozásáért kap a mozgalom résztvevője. Mindez — a TKM-nek új formája. Most már nem az a lénveg. hogv a résztvevő hánv múzeumot keres fel. hánv pecsétet tud onnan felmutatni, hanem mennyire szerez jártasságot valamilyen „mesterségben". Azaz: miiven mélvségben sikerül megismernie azt a műveltségi ágat. amelv legjobban érdekli. Érdekes, mi több- izgalmas a játék. Van. aki jócskán túl a nyugdíjkorhatáron. kezdi az ..inaskodért" Isaz. csak fél évig tart az „inasidő", s legs'ább ugyanaddig a ..legénvsor". Vándoi"könvvet kapnak a résztvevők, ezzel jogot nve-nek ar a. hogv az ország bármelyik múzeumától. könw- és levéltárától minden seeítséget megkaoianak tud'suk gyarapításához. A Vándorkönvvben leíriák útiuk történetét, a benne levő térkénre beraizoliák útvonalukat, maid „vállalási levél"-ben közlik a TKM szervező bizottságával, hogv akarnak-e mesterré válni, s na igen. milyen feladatot választanak. Mindez a Táiak — Korok — Múzeumok mozgalomnak — ha úgv tesz'k. sok ezer felnőtt népszerű játékának — magasabb foka. Űj formát, nagyobb követelménveket kellett hozzá kitalálni. mert az eddigi bronz, ezüst és arany fokozatok már kevésnek bizonyultak. Alig múlt ötéves a mozgalom — 1977 vésén indult — s már harmincezer körül jár az egyéni versenyzők száma. Ehhez járul mintegv kétezer „kollektív versenyző", azaz különböző létszámú munka- vagy lakóhelyi közösség. Peclig az arany fokozatot sem könnyű elérni, Ehhez vagv száz helvre kell elmenni, mindenütt felkeresni a helvi múzeumot va»v műemléket, s val»m°nnviben pecsétet kérni, a látogatás igazolásául. Hoav mennyire néDSzerű a TKM. arra a legiobb bizonyíték, hogv az aranyjelvényesek száma jócskán meghaladja a tízezret. S ez nem is a teljes szám: sokan végigjárták a TKM jegyzékében feltüntetett helvek nagv részét, de nem. vagy csak nagy késéssel küldték be a lapokat. De olyanok is vannak — nem is kis számban —, akik valamenynvi. a jegyzékben szereplő helyen voltak, pecsétet is szereztek. Ez pedig 1200 hely. amelynek felkeresése utazásban, fáradságban egymagában is megbecsülésre méltó teljesítmény. Vannak már TKM-klubok is. tagságuk közösen járja az országot. Egy budai klub például az őrségbe látogat (és nem csupán a pecsétek gyűjtési miatt), az egriek a fővárosba utaznak, s hogy történelmi ismereteiket gyarapítsák, Nyugat-Szlovákiába is átlátogatnak. A példákat tovább is lehetne sorolni, azzal a nagvon idevágó megjegyzéssel, hogy újabban a lakóhely körüli szűkebb körzetet keresik fel a legtöbben, mivel a közlekedési költségek nagymértékű emelése megnehezíti a hoszszabb utazásokat. Mégis, egvre többen kapcsolódnak be a Táiak — Korok — Múzeumok mozgalomba. Vonzó az új forma, szívesen vállalják az „inaskodást" az aranyjelvényesek (ez ugvanis előfeltétel!). már csak a iáték kedvéért is. S hogy egy feledésbe ment -régi szokást elevenítenek fel. az egykor hi,res remekeket alkotó' megvár iparosok múltjához nvúlnak viasza — ezért külön elismerés illeti a TKM továbbfejlesztőit. Még akkor is. ha vannak, akik inkább az eddigi formához, a ielvénvszerzéshez rakaszkodnak. Hiszen éppen azért játék, mert senkit sem kötelez semmire. De megadia a lehetőséget arra is. hogy csupán iátszva-szórakozva töltse idejét, ha kirándul valahová, meg arrg is. hogy — az „inasidő" után a Felszabadító levelet, maid a mesterré fogadó Testimoniöiis levelet elnyerve — magas szintű szakemberré képezze magát. Biztos, hogv az ígv nvert ismeretekből a közösségnek is haszna lesz. Talán még tudományos munkák is készülhetnek a „remekek" alapján, a honismeretnek, a történelemnek vagy más tudományágaknak mindaddig ismeretlen területei tárulnak fel. Vagyis a lehetőségek szinte korlátlanok. Természetesen ehhez az is szükséges, hogy a múzeumok. levéltárak és könyvtárak is nagyon komolyan vegvék a hozzájuk forduló „inasok" é3 .mestert egén vek" kéréseit, s valóban segítsék őket ismereteik bővítéséhez. A leeiobb „remekeket" a TKM közkinccsé teszi. megielenteti. S hogv ne legyenek „átfedések", máris hozzáláttak a szervezéshez, hogy a múzeumi hónap idején találkozzanak az egymással rokon témákat feldolgozók, legalább megyénként. Tervezik, hogv a „mesterjelöltek" segítésére több szakembert is bevonnak. Játék marad továbbra is a TKM, de komoly, közhasznú játék, ami megérdemli a segítséget minden „illetékes" részéről. V. E.