Délmagyarország, 1983. szeptember (73. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-27 / 228. szám

5 Kedd, 1983. szeptember 27. Vizitben - Gyurkovicsnál és a szabadtérin A Nagyvizit talán a legismertebb drámája Gyurkovics Tibornak (lehet, mert a darabjait tartalmazó kötetének is ezt a címet adta). A hatvanas évek végén s a hetvenedik évtized eleién tucatnyi hasonló világú darabot írtak. Örkény, Csurka, Szakonyi, Eörsi István, Illés Endre, Karinthy Ferenc és még sokan mások sorakoztatták a gyorsan változott társadalom morális, kulturális és szociális konfliktusait. A színpadot ellepték a héköznapi emberek, a mindennapos magatartásúak, s a kor aktuális kérdésére, a „hogyan éljünk"-re kerestetett a válasz. A Döglött aknák című Csurka-darabnak még a helyszíne is azonos a Nagyvizitével. ám amíg előbbiben tényleg csak színtér a kórház kétféle világnézet összecsapásához. Gyurkovics magát a beteglétet választja témának. „Magának sincs szüksége arra, hogy azt mondják, a magyar társadalom egy kórház ..." — kapta a „magyarázatot" a drámaíró évekkel a darab bemutatója után arra. hogy miért nem kerülhetett ki a firenzei színházi fesztiválra az itthon közönségsikert aratott Nagyvizit. A Málnay Levente rendezésében képernyőre került változatot volt szerencsénk csütörtökön megtekinteni, s elképedni: hogv változnak az idők! Fogadnék, ha rávinne a lélek, hisz nem szép dolog biztosra menni... márpedig ziher, hogy ma kiengednénk a Nagyvizitet, ha hívnák — valahová. Mert — uram isten — hol vagyunk már attól, hogy ilyeténképpen lenne beteg a magyar társadalom? Ha egyáltalán gondolnánk is arra. hogy « mű mondanivalója „túlmutat a kórházon". Málnay — alighanem helyesen — csekély érdeklődést mutatott eme „túlmutogatás" irányába. vagyis nem tett különösebb erőfeszítéseket, hogy azt gondoljuk: a kórház csak ürügy, az ápoltak fizikai rossz léte valami általánosabb rossz érzetére utal. a kapcsolataik úgyszintén tágabb viszonyrendszereket jelentenek, nemkülönben az a mechanizmus, mely itt a betegápolás terén fucscsolt be. Azért helyeselünk a tévés adaptáció rendezőjének. mert úgy tetszik, ez drámai „alapanyag", nem is lenne elég amolyan társadalmi kór- és közérzetképhez. Lehet, hogy tizen-valahány éve erőteljesebbek, hatásosabbak voltak a jelképei. (Mellesleg, még akkor is valószínűtlennek tűnik, hogy a külföldi renoménkat ettől kellett volna félteni.) Mára azonban nemigen látunk mást a Nagyvizitben, mint egy kórterem mindennapjainak mindenkor eleven, drámai valóságát. Remekül iellemzett, karakteres figurák a betegek, fanyar humorral élvezetessé tett. mesterien szerkesztett a dialógus. Rendesen megcsinált darab ez. akárhogy nézzük, kitűnő életkép. De hogy olyasfajta sűrítmény, „életkivonat" lenne, amelynek „mögöttesét" kellene keresnünk? Lehet, volt ilyen írói szándék. Ám ha már keresgélni kell. magyarázgatni egy „megemelt" jelentést — régen rossz. Maradiunk abban, hogv dicsérjük például az írói jellemábrázolás sikerét: hisz olyan szerepeket kaptak itt a színészek, amilyenekről álmodni szoktak. Mensáros László Badari bácsiját például színiiskolában kéne tanítani. olyan együttérző mosolygással és részvéttel formálta meg az elviselhetetlenül rigolyás, esett és életszerelmes öreget. (Csak a darab végi halálát, csak azt tudnám feledni, mely tette még az ilyen realista drámai életkép hitelét is elrontja. Gyanítom, véletlen lehet a dolog, hisz a színpad olyan mesterét, mint Gyurkovics. aligha kell figyelmeztetni: a drámai hősök java megkímélendő a nyílt színi exitustól.) Nagyszerű volt Tábori Nóra minden lében kanál, latyakos fölmosórongyos, borzas kedélyű takarítónője. Sinkovits Imre egy adag marólúggal öntötte le a fél lábbal Spanyolországban, fél lábbal a fellegekben tartózkodó főorvos figuráját. Szilágyi Tibor sikeres erőfeszítéseket tett, hogy modernizálja, maira hangolja a „lézengő ritter". Fazekas alakját. Benkő Gyula hátborzongatóan hiteles nyögései. Oszter Sándor kevésbé érdekes féltékenysége, Bajza Viktória kissé sedre ápolónője — színek a palettán. Velenczey István viszont „a Dezsők" típusát. az érzéketlenül jókodó. roppant elfoglalt, örökkön ügyekben intézkedő, hivatalokban felelősen ülő. saját sofőrt saját csicskásként tartó aktuális Menő Manóság természetrajzát igen elevennek festette. * A nem éppen fantáziadús cím — Az ember tragédiája a szegedi szabadtéri játékokon — ugyancsak illett a vasárnap esti műsorhoz melyben a Tragédia — és a szabadtéri — jubileumok apropóján 15 szegedi előadásról volt szó. Dr. Várady György szerkesztő-műsorvezető és Radó Gyula forgatókönyvíró-rendező azt találták ki. hogy az idei előadás egyes „színei" közé iktatták a múltakról való képeket és szóbeli emlékezéseket. Hogy mi célból találtatott nélkülözhetetlennek e formai nóvum — fogalmam sincs. Ha azért, hogy alig követhetően zavarossá tegye a szegedi Tragédiák történetét, és semmitmondóra szaggassa az. idei előadásról alkotható képet akkor betöltötte hivatását. Amúgy is túl sok volt a snitt ebben a filmben, következésképpen elszaporodtak a tájékoztató föliratok meg a „bemondások" arról, ki kicsoda és mi micsoda. Vagyis megvolt a dokumentumfilm-forma. szó se róla. Ám fájdalmasan kevés idő maradt a hiteles információkra, a tartalmi adalékokra. Bár mindenki megszólalt benne, akinek ez ügyben lényeges mondanivalója lehet, de nemigen fejezhette be senki a mondókáját. Hallgattuk volna még Hont Ferencet. Majort. Szinetárt, Vámost Varga Mátyást. Márk Tivadart. a szegedieket is. Liebmann Bélát és Horváth Mihályt, de hát a dokumentumielleg-igény folyton munkált és — snitt. Sulyok Erzsébet Színházi nyitány Bál ci Savoyban Közlekedésbiztonsági Változó verseny forgalom Szegeden, az MHSZ Etelka sori tanpályáján rendezte meg vasárnap a 10. szegedi közlekedésbiztonsági versenyt a városi-járási közlekedésbiztonsági tanács, az autóklub megyei szervezete és az MHSZ megyei gépjárművezető-képző iskolája. A résztvevők népes mer.őnye — köztük a jugoszláviai szabadkai autóklub 15 tagú motoros csapata — három kategóriában mérte i ss::e tudását. Az elméleti verseny ezúttal nem a szokásos tesztlapok kitöltéséből állt, hanem diaképekről Kresz-szabályokat és vezetéstechnikai szituációkat kellett gyorsan felismerni. Az egészségügyi feladványok témakörében elsősegélynyújtással kapcsolatos kérdésekben kellett jártasnak lenniük a résztvevőknek. Ezenkívül ügyességi verseny is volt az MHSZ tanpályáján, valamint a szabályismeretek alkalmazásáról is számot kellett adniuk az indulóknak a közúti forgalomban. Végül a következő eredmények születtek : Személygépkocsival: oktatói kategóriában: 1. Urbán Gábor CMHSZt, 2. Mihály Elemér (autóklub). 3. Gavallér József (MHSZ). Csapatban az első két helyet az MHSZ I. és II. csapata szerezte meg, s az autóklub gárdája került a harmadik helyre. Magángépjármű-vezetők: 1. Radnai István, 2. Dávid Attila, 3. Somodi János (szegediek). Motorkerékpárosok: 1. Kovács József, 2. Lévai Kálmán. 3. Rékli Ferenc (szegediek). Segédmotor-kerékpárosok: í. Haraszti Gábor, 2. Haraszti Péter. 3. Vass Antal (szegediek). A verseny egyes kategóriáinak helyezettjei okleveleket és értékes tárgyjutalmakat is kaptak. Építési terület maradt a Nagyáruház mellett. ahová lakóházat terveztek, és hamarosan építenek. Ezen munkálatok miatt meg kell változtatni az Aradi vértanúk terén a forgalmi rendet. A Zrínyi utcából a Hősök kapuja felé haladó járművek, majd a téren balra kanyarodva érhetik el a Lenin körutat. Az eddigi egysávos úttestet a magas- és mélyépítő vállalat szakemberei szélesítik. Figyelem! A tér ezen szakaszán kétirányú lesz a forgalom. Egy jó hír: az építkezés miatt nem csökkentik a meglevő zöldterületet. A forgalmi rend megváltozásának pontos időpontját közöljük. Tűzoltók vetélkedője Nyári szünet után megnyílt Thália kapuja az elmúlt hét végén. S a kiéhezett szegedi közönség Gellért napján újra a Zenésben ült. „Mi szép, mi szép, mi szép — A mi föladatunk! — Legyünk büszkék reá, — hogy színészek vagyunk." Petőfi Színész dalából való idézetünket a premiert előző ünnepi pillanatokból adjuk tovább az olvasónak. Most, amikor fölbuzdult az ország új Nemzetitől kecsegtetvén, most (október 14-én) a Szegedi Nemzeti születésének is centenáriumát üljük, méltók és illők e sorok eme alkalmakhoz (Madáchhoz), persze nem feledve a dal befejező sorait: „Ha meg nem tesszük azt, — Ami föladatunk: — Akkor gyalázat ránk, — Színészek nem vagyunk!" Az évadnyitány monstre darab. Kedvcsináló revü, operett. Ábrahám Pál — a két fegyvercsörtető háború közötti „békés" intermezzo üstökös szerzőjének jó emlékezetű Bál a Savoyban című műve. Legalábbis, ami a darabban hallott népszerű slágermelódiákat illeti. Hisz ki ne ismerné a Kicsike vigyázzon-t. (elejétől végéig nyelvünkön), a My golden baby, my beantiful baby (a végét lehet magyarul is imígyen: légy te velem jó-t), vagy éppenséggel a La Tangolita-t. A Savoy berlini ősbemutatója (1933) óriási siker, s a mai napig hálás darabja a zenés színházaknak. A fülbemászó számok beiktatása, a koreográfus győztes trónkövetelése, a merész toalettek, kosztümök — e revüszerű elemek — majdnem szürkévé degradálják egy idő után az alapkonfliktust, az örök panelt — ha hagyja a színész. A színek, a mozdulatok látványához, a hangok élvezetéhez szabad (kell) igazítani a librettót. Mintha e lehetőséggel kevéssé élt volna a rendező Angyal Mária, s a túlfűtöttség szükségszerű patronjait . mm rWmL MHI Jip ' vj^ipejnk MS • * ^^^M^fflPF N s-í Js £ O A •K Sípos István felvétele Harmalh Andrea, Csizmadia László kettőse ártalmatlanná tette. Maradhatott volna a kétfelvonásos megoldásnál — igaz, kurta a harmadik —, s nem tűnt volna hosszúnak. A különösen megnyúlt expozíciót s a többi ernyedt percet leghatásosabban a tánckar produkciói ellensúlyozhatták volna — revüméretű színpadon. Így azonban az ember inkább hozzágondolta a látottakhoz a pluszt, ami érezhető volt, megvan a táncosokban. Daisy Parker megelevenítője. Kelemen Márta hetykéshelyre temperamentuma hasonló funkcióban tündöklött: rutinosan énekelt, mozgott (utóbbit néhol kényelmeskedőn tette). Musztafa bej (Bácskai János), a táncos-komikus igen tág határok között mozgó szerepének olykor kicsit cirkuszosán tett eleget. A sok-sok poénra kapható volt a közönség, hálás tapssal köszönte produkcióját — végül is ő „dolgozott" a legtöbbet. Kettejük hangú latteremi ő játéka feledtethette például: ez a Henry de Faublas márki (Csizmadia . László) nem az a szívdobogtató hősszerelmes, akin a revüoperett (hölgy)nézőjének megakad a szeme, s akiben neme riválisát látja. Ha Archibald komornyik Marosi Károly nem igyekezett volna oly nagyon elhitetni velünk a márki úr őméltósága viselt dolgait (nőügyeit): no és nem lép színre igen meggyőzően La Tangolita (Harmath Andrea), magam úgy véltem volna, ez a molett bonviván a színfalak mögött maradt igazinak az édesatyja... Ek Erzsébet munkáját dicsérte a márkiné toalettje (is). Madeleine (Török Vera) inkább előkelő dáma, mintsem nászútjárói hazatért szerelmes asszony, legalábbis ez utóbbi érzés illúzióját kelthette (de nem bennem). Pamerolnak (azaz Herczeg Zsoltnak) sikerült feledtetnie a színváltásokat (a színek igen egyszerűek, némi élccel — a lepkék okán — mondhatnánk: molyosak. ellentétben a jelmezekkel). Amennyire egyszerű, konvenciózus. mondhatni sematikus az előbbi. any_ nyival ötletesebb, látványosabb az utóbbi. Szóval; a revüoperett maradt — operett. Ebben a mozdíthatatlan. fojtogató színpadi (színházi) közegben. S ez áll mind a prózai, mind az énekesi teljesítményekre. Vagyis: elkezdődött ... Mag Edit Ilma új a Nap alatt A hét végén rendezték Kisteleken a Szeged városi és járási tűzoltóversenyt, amelyen vállalati és önkéntes tűzoltók vetélkedtek. Négyszázas kismotorfecskendő szerelésében az önkéntes rajok közül a forráskúti férficsapat győzött. a vállalatiak versenvében a Szegedi Ruhagyár együttese bizonyult a legjobbnak. A 800-as kismotoríecskendő szerelésében a nők versenyét f® repzsai öPkerrte.Ti nyertek. a vállalatiak közül a Taurus Gumigyár szegedi gyáregységének női raja szerezte meg az első helyet. A férfiak vetélkedőjéből a 800-as kismotorfecskendő-szerelést a zsombói önkéntes tűzoltók nyerték, a vállalatiak vetélkedőiében a KSZV úiszegedi szövőgyárának csapata bizonyult a legjobbnak. A szegedi Centrum Áruház vállalati férfiraia nyerte a tűzcsapról történő osztottsugár-szerelés versenyét. ... melyről tudjuk. hogy — nincs. Goethe Faustjában Mcphisto mondata ugyan már elég régóta bevonult a nagy és örök igazságok közé, sőt, szinte már közhely, ám úgy látszik, nem árt időnként elismételni. Ugyanis vannak, akik hajlamosak megfeledkezni arról. hogy (voltaképpen) tényleg nincs új a Nap alatt. Ami még nem is volna akkora baj, míg az ügv nem válik például a tömegkommunikáció tárgyává. Mondjuk egy. a rádió által újdonságként propagált dologgá, amúgy spanyolviasz-alapon. Vasárnap este, Petőfi-adó. A cím — már nem is meglepő — abszolúte nevelő hatású: Lehet így is! A.z alcím szerint „Egy új nyelvtanítást metódusról" hallható Miklós Katalin riportja (szerkesztő: Sárkány Klára). Az ember — úgy is, mint néhai nyelvszakos — természetesen érdeklődni kezd. Ráadásul tudja, hogy hazánkban az idegen nyelvek tanítása és tanulása egyáltalán nem áll a közoktatás különben sem toronymagas szintjének tetőpontján. s honfitársainkra külföldön nem éppen jellemző, hogy , az idegen nyelveket nagy i felkészültséggel hasznosítsák, Isőt egyáltalán alkalmazzák í különböző hétköznapi helv! zetekben ! Lássuk hát a medvét. Pon| tosabban- az újítást. Felaii zott izgalmunkban azon már ; nem is bosszankodunk. I hogy az alcímben teljesen szükségtelenül id"eeen szerepel, hiába lévén magyar megfelelő (módszer), hallgassuk inkább, mi az, amit — lehet így is. Kiderült, hogy 18 hetes tanfolyamon nyelvvizsgaszintig jutnak el egy bizonyos kurzus hallgatói, a tanárnő. Füredi Sva a szófiai szuggesztopédiai intézetben bizonyos Lozanov professzortól tanulta a módszert, melynek segítségével a tanfolyam résztvevői különböző nyelvi szituációkban játszva, ..alapvetően oldórelaxáló jellegű" módszerrel passzív szókincs és nyelvismeret helyett aktív tudásra tesznek szert. Hogy egy riport mitől jó, sokan megírták, a legfőbb bizonyíték pedig természetesen írásban-hangban — maga a mű. Annyit mindenesetre nem árt hangsúlyozni, hogv ha egy nyíltan megjelölt-fölvállalt műfaj címében újat (pontosabban: annak vélt valamit) kíván propagálni, lehetőség szerint ne feledkezzék meg a nóvum mineműségéről, no meg arról, hogv a kommunikáció jelen esetben tömegkommunikáció. következésképpen sokaknak szól. kvázi közérdekű. az általánosításért és -nak készült. A tanfolyam könnyed, gátlásokat feloldó jellegéről jócskán informálódhattunk, a hallgatók menet közben történő fejlődéséről úgyszintén — de hogy mi köze lehet egy kimondottan szűk rétegnek (sőt. csoportnak) szánt kurzus egészének a magyarországi nyelvtanítás generalizálható valósághoz — nem derült ki. Igaz, az sem ugvan mitől is új ez a módszer. Döbbénten hallgattam a módszertaninak szánt részleteket, már-már félve gondoltam arra, biztosan a sors különös csapása, hogv éppen nyelvszakos és éppen angolt, középiskolában -egyetemen jókora adagokban tanuló kritikusként fülelem eme újként ajánlott „metódust" — de erküszöm. akárhogy figyeltem, bizonyisten nem tudtam rájönni, mi oly falrengetően friss a szerepekre osztott szituációjátékokban. a közös népdaléneklésben, a kedélyes, valóban oldott hangulatú, humoros tanulási stílusban. Hiszen ilyesmiben már ió tizenöt éve bizonyíthatóan többedmagammal volt részem. S noha a minden bizonnyal elismerés, re méltó Lozanov professzor módszeréről eddig tényleg nem hallottam, de Meohisto mondata, miszerint nincs új a Nap alatt, legalább ismét aktualitást nvert. Igaz, Goethe nagy müvének hőse a Faustban ügv beszél németül, hogv valószínűleg nem tanulhatott új módszerekkel, ám számára is van remény: a riportból megtud hatjuk, hogy e fura új— régi módszer már németül, sőt oroszul is alkalmaztatik Félek, ha Mephisto netán így tanulna, esetleg még véleménye is megváltozna arról, mi is új a Nap alatt. Domonkos László