Délmagyarország, 1983. szeptember (73. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-03 / 208. szám

3 Szombat, 1983, szeptember 3.' Próba védelem Buzgárelfojtás homokzsákokkal Munkagépek segítik a védekezést Csütörtökön éjszaka 3 óra Fél nyockor utolsó eliga- mást, mint kapkodás nélelőtt öt perccel szólalt meg zítás a gépkocsivezetőknek, küli, összehangolt, precíz az első telefon, jelezve az majd pedig az egyik legve- feladat-végrehajtást, árvízvédelmi gyakorlat kez- szélyesebb feladat végrehaj- A védelmi osztag 150 detét. A rég kidolgozott tóinak, a forgalomirányítók- embere — „békeidőben" — riadóláncban ez időtől a ri- nak. Aztán felsorakozik a a legkülönbözőbb beosztáasztás óramű pontossággal 35 gépjármű: a konténerek- sokban dolgozik, speciális gyűrűzik tovább embertől- kel, munkagépekkel és ro- védelmi képzésiben részesül, emberig. Elindulnak a taxik, ha mosónak okkal megrakott Legfontosabb dolguk a vémikrobuszok, a Volán gép- teherautók, mikrobuszok és delem, függetlenül attól, kocsivezetőiért és az ATI- dzsipek. Pontban fél kilenc- hogy mérnökként vagy fiVIZIG árvízvédelmi oszta- kor indul a menetoszlop „az zikaj munkásként dolgoznak gának tagjaiért. A mozgó- árvíz" helyszíne, a Csongrád az ATIVIZiG-nél. Kisebb sítás több éve jól begyako- feletti Bokros felé. veszély esetén ók maguk rolt. minden perc történé- A 40 kilométeres sebes- végzik a munkákat, nagy sét rögzítő forgatókönyv séggel haladó kocsikonvojt és veszélyes áradásnál a szerint bonyolódik. A riadó vezető rendőrségi autó a védelemre mozgósított, képhíre rádión, telefonon s szembejövő forgalmat pa- zetlen civilek irányítása a szájról-szájra száll. rancsolja az út szélére, míg feladatuk. Alig három óra múlva a forgalomirányítók — akik Él még emlékezetünkben nem sokkal hat óra előtt civilben vízügyi emberek — az 1970-es nagy árvízveaz ATIVIZIG műszaki biz- a kereszteződésékben, for- szély, amikor idegen tehertonsági szolgálatának telep- galmas csomópontokon segí- autók százai is sorakoztak helye leginkább felbolydult tik és biztosítják az aka- a városban, ideszállítva az katonai laktanyára emlékez- dálytalan áthaladást. A me- ország valamennyi vízügyi tet. Zöld egyenruhába öl- net tartja a sebességet, csak igazgatóságának speciális tözött árvízvédők sürögnek, egyetlen gépkocsi kénytelen védelmi osztagát. Ilyenkor rakják a teherkocsikra a kilépni a sorból, defekt tehát segítenek egymásnak hatalmas konténerekbe még miatt. a vízügyes védelmi brigá„békeidöben becsomagolt" A iassú menet miatt igen- dok. munkagépeket. szerszámo- csak hosszúnak tűnő uton A Szeged, Kistelek, kat. sátrakat — és felsorol- csak idő beszélgetni Csongrád Bokros útvonani hosszú lenne, mi min- árvízről és védelmi gyakor- lat a menet-oszlop két óra dent még — ami szükségek- latról. Török Imre György- húsz perc alatt tette meg. tetik a védekezés helyszinén. gye^ AZ ATIVIZIG ár- és s így már tizenegy óra Mindenki teszi a dolgát, belvízvédelmi osztályának előtt elkezdődhetett a mágyorsan, pontosan. Mtglepő vezetőjével, aki elégedetten sodik felvonás: a konkrét a szigorú rend és katonás nyugtázza a próba hamaro- védelmi munka. Mindenki fegyelem, hiszen csak „,pró- san véget ér ő első felvonását, kézhez kapja a helyszínrajbajátékról", árvízvédelmi — Eddig flottul megy zot s személyre szabott felgyakorlatról van szó. amit minden — mondja, miköz- adatát. A letelepedést, sátoritt és most az ország vala- ben követjük a menetoszlo- verést követően indulhat a meinnyi vízügyi igazgatósa- pot. — Hihetnék sokan, a gátépítés. buzgárelfojtás, gát Képviselő árvízvédelmi próba-árvízvédelem felesle- hullám visszaverés... szakemberek kedvóért, a ges pénzkidobás, energiapa- Egyelőre valódi ellenfél szegedi tapasztalatok átadá- zarlás. Holott a láncszemek nélkül, mégis igazándiból. Harmincasok A

zt mondják, gerontomán ország a miénk: lassú a váltás a vezető pozíciókban, mire nagyobb döntési jogkörhöz jutna az ember, akkorra végzetesen és visszavonhatatlanul megöregszik, teljesítménye már leszálló ágba kerül. A látszatát is kerülni szeretném, hogy pusztán az életkort akár jó, akár rossz tulajdonságok szükségszerű hordozójának tekintsem. Előre bocsátom hát: vannak betokosodott, konzervatív húszévesek, és szellemi erejük teljében levő hetvenévesek, de ez nem tipikus. Az előbb emlegetett gerontománia sem valamiféle nemzeti karakter megtestesülése, nem is a szocialista társadalmi rend szükségszerű velejárója. Elég emlékeztetni arra, milyen „csikócsapattal" kezdett ez a rendszer. Nézegeti az ember a régi NÉKOSZ-os dokumentumokat, fényképeket: a későbbi évtizedek szellemi és politikai életének mennyi kiválósága kezdte ott pályáját. S kezdték valamennyien fiatalon, alig húszévesen. Többségük a nagy konfliktusokban kiállta a történelem próbáját. Aki elbukott, az sem életkora miatt, hanem balszerencséből, vagy emberi esendőség bői. A pályájukat három-négy évtizede kezdettek közül sokan ma is dolgoznak, kulcspozíciókat töltenek be. Vannak köztük folyton megújulok, szellemi akkumulátoraikat gyakran feltöltők; egy rész azonban megreked ifjúságának szellemi, ideológiai, gazdasági, erkölcsi értékeinél. Ez nem baj. Természetes, csodálkozni, szégyellni ' való nincsen rajta. Baj csak akkor van, amikor megfeledkeznek róla, hogy a sokat emlegetett gyorsuló időben gyorsabban változik a világ, mint mi, emberek. Az állandó és mozdíthatatlan értékek világának befellegzett. E század végi évtizedek kulcsszavai: a kihívás, az alkalmazkodás. Mindig szorongást érzek, ha meghallom ezt a szószerkezetet: válaszolni a kihívásra. Mintha az úgynevezett Élet úgynevezett iskolájában mindennap kihívnának felelni. S mintha valami fura, hepciás tanár vizsgáztatna folyton, aki ugyanarra a kérdésre mindennap más választ vár. Mintha mindig érezné az ember az alkalmazkodás külső és belső kényszerét; mintha a szekunda miatti atyai pofonoktól is félne, meg szeretné is megmutatni, hogy ő nem akárki. Vezető beosztásban megszaporodnak a kihívások, nem kerülheti ki az illető az alkalmazkodás kényszerét. Ifjúságában mindenki magába szívja egy adott korszak levegőjét, stílusát, ezernyi apró rezdülését. Ameddig ez az útravaló tart, jóval könnyebb az alkalmazkodás, következésképpen eredményesebb is az illető munkája, s őt magát is kevésbé viseli meg. Fiatal a mi társadalmi rendünk, talán törvényszerű is a vezetői nemzedékváltásban előforduló ciklikusság. Hiszen az első generáció nagyjából egyidőben, közel azonos életkorban került a kormányrúd mellé. Nagyjából egyidőben vonultak-vonulnak nyugalomba is. Pedig a természetes, s talán a kívánatos is az lenne, ha e nemzedékváltás állandó volna: folyton jönnének újak, folyton rostálódnának a beosztásban levők. E ciklikusság azért sem jó, mert a közbülső nemzedékekből egy csomó kiváló, vezetésre alkalmas embert kizár a döntés lehetőségéből; azért sem mert a nemzedékváltáskor a lehetőségek kapujában állóknak igazságtalanul nagyobb lehetőségek jutnak, mint a közbülső nemzedékek tagjainak. Hogy nem gerontomán ország vagvunk, arra kéznél levő példa a mezőgazdasági vezetők körében nagyjából lezajlott nemzedékváltás. A téesz-szervezések idején a legtöbb gazdaság élére értelmes, a szűkebb közösség által elismerten jól gazdálkodó, középkorú parasztemberek kerültek. A legutóbbi evtizedben azonban már mögöttük állt a fiatal agrárértelmiség, s fokozatosan egyre több helyen vették át a stafétabotot. A dolog nyilván bonyolultabb ennél, én azonban a mezőgazdaság sikerévtizedét jelentős részben ennek a nemzedékváltásnak tulajdonítom. A másik oldalról, amikor az ipar alkalmazkodási nehézségeiről beszélünk, ezeknek alighanem oka az is, hogy a legrátermettebb, fiatal, rugalmasan gondolkodó szakemberek többnyire csak a második-harmadik vonalban kapnak helyet. Ha szemügyre vesszük a szegedi járás ' szövetkezeteit, tehetséges fiatalok egész sorát találjuk az elnöki székekben. Pusztamérgesen, Bordányban, Domaszéken, Mórahalmon, Zákányszéken, Zsombón harmincas éveikben járó elnökök kezében az irányítás. Vezetési stílusukat átjárja a hetvenes évek levegője, amikor diplomájukat, első gyakorlati tapasztalataikat szerezték. Általában nyíltabbak, őszintébbek, demokratikusabb stílusban irányítanak, mint idősebb kollégáik. Azok közül, akik fiatalon bizalmat kaptak, nem is tudnék hamarjában látványos bukást említeni. Ügy gondolom, ezekkel az erejük teljében levő, képzett, energikus fiatalemberekkel ma a lehető legjobban szalad a ' téeszek szekere. E kor kihívásaira ők adják a legjobb válaszokat. De így lesz-e mindig? Most fölívelő ágban vannak, útban afelé, hogy tehetségüket, szaktudásukat a lehető legeredményesebben használják föl egy-egy nagyobb kollektíva élén. Csakhogy a mi viszonyainkat ismerve, akit ma harminc esztendősen megválasztanak elnöknek, az a nyugdíjkorhatárig, harminc évig megmarad a székében. Mennyit változik addig a világ? E mostani körülmények közt bevált alkalmazkodási taktika sikerre számíthat-e két-három évtized múlva? S hányan tudnak vajon közülük túllépni ifjúságuk legmélyebb gyökeret eresztett eszméin, hányan tudnak minden jóra irányuló változtatást személyiségükbe építeni? Pedig a marxista ideológia alapvető módszere a valóság mindenkori elismerése. Hatékonyan cselekedni hosszú távon csak a fölismert szükségszerűségek szellemében lehet. P

édig a világ folyton változik: egyetlen, kívülállónak is feltűnő példa, tán nem is a legjobb a lehetSegeseK közül: a hetvenes évek agráröktátúsa a terméshozamok bűvöletében élt. A szuperfajták, a szupervagy.szerek, szupergepek időszaka volt ez. S a szupersikereké: egy korábban kezdetleges, sokáig háttérbe szorított mezőgazdaság világszínvonalúvá válásáé. E kor hőse az agrármérnök, aki mindent tud a gépekről, fajtákról és vegyszerekről. A kulcsmutató pedig a bázishoz viszonyított termelési érték. A nyolcvanas években már módosult némiképp a helyzet: nem a hozamok, hanem a gazdaságosság; nem az agyonvegyszerezés, hanem a feltétlenül szükséges szerek használata, a környezet kímélésével együtt; nem a (főként nyugati) csúcstechnikáról való ábrándozás, hanem beletörődés a permanens hiányba, ahhoz alkalmazkodva kihozni a meglevőből a lehető legtöbbet. S e kor sztárja inkább az agrárközgazdász, vagy azok az agrármérnök elnökök, akik időben fölismerik a: értékrendek változásait. Az bizonyos, hogy a világ elmozdul a tegnap és ma sikereket hozó értékekről. Előbb-utóbb a mostani sikeres harmincasoknak is mozdulniuk kell utána. Szurkolok nekik, hogy sikerüljön. Tanács István Fejlesztik a szociális hálózatot sának látványos lehetőségé- pontos egymásbaillesztósé ért rendeztek. Nemhogy ár- nek, a hibaszázalék mini vízveszély, de még víz is malisra csökkentésének kevés van a Tiszában, a alapfeltétele a többszöri ifiMarosban. s a védelmi osz- métl-és. Hiába ismerik tag főpróbáján mégis köte- ugyanis embereink elméletlező a szerepek pontos tu- ben a teendőket és hiába c'ása. A telepre tévedt ide- volt már részük valódi végen látván a sürgés-forgást, dekezésben, az ismereteket hallván a parancsok szigorú mindig fel kell eleveníteni, •xatározottságát, könnyen Míg a civil emberben az hihetné, nem rutingyakor- árvíz természetes félelmet latra, hanem „éleslövészet- szül. addig a védelmi őszre" készül az árvízvédelmi tag emberei számára e vécéz tag 150 kiképzett embere, szélyhelyzet nem jelenthet Kalocsai Katalin • m Öntözés — meliorációval A mintegy 20 ezer hek- ezer hektáron végeztek tárnyi felszíni öntözés mel- komplex meliorációt a melett az idei, aszályos eszten- gyében, ami nemcsak a beldőben a melioráció nyú.1- vizek elvezetését hanem a totta öntözési lehetőséget is talajjavítást, a táblakialakíkamatoztatják a hajdúsági tást, az öntözőcsatornák és mezőgazdasági nagyüzemek- utak építését is magába fogben. 1981 óta mintegy 25 lalja. Üj szociális intézményeket gyében. Igyekeznek lehetővé létesítenek, és országszerte tenni h°Hv az ezredforduló, . .,., ,,. , , . ig mintegy 200 ezer idosemkorszerusitik a regieket. Az Egészségügyi Minisztérium készség: allapotanak. távlati koncepciója szerint S ~ fejlesztik a szociális hálózatot. Fokozatosan csaknem egyéni igényeinek megfeleazonos gondozási feltétele- lően lássanak el. ket teremtenek minden me- Csongrád megyében, ahol """""" a százezer nyugdíjas egyötöde magányos. némelyik mozgásképtelen szintén bővítik a házi szociális ellátás lehetőségeit. Jelenleg több mint 1500 főfoglalkozású, tiszteletdíjas és társadalmi gondozó mintegy 20 ezer idős ember ellátásáról gondoskodik, 800-nak az ebédet is a helyébe viszi. Napraforgéfe dolgozás Megkezdődött a napraforgó feldolgozása a növényolaiipar öt gyárában. Más évekhez képest kei héttel előbb indulhatott a szezon, mivel a termés életmódjának, gyorsabban érett be. A tapasztalatok szerint a nyári szárazság a napraforgót sem kímélte, ezért valamivel kisebb termésre számítanak az üzemek az eredetileg tervezettnél. így is megfelelő mennyiségű nyersanyagot biztosít a mezőgazdaság az iparnak a ió színvonalú hazai ellátás feltételeinek megteremtésére. Néhány üzemben — Rákospalotán Győrben és Nyírbátorban — részben új gépsorok fogadják a terImóst.