Délmagyarország, 1983. szeptember (73. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-18 / 221. szám

4 Vasárnap, 1983. szeptember 18. Folyóiratszemle Társadalom és értelmiség Interjúsorozat, vitazáró a miskolci folyóiratban Társadalmunknak és az értelmisegnek viszonyát, bonyolult viszonyrendszerét boncolgató kerekasztal-beszélgetéssel zárta le interjúsorozatát a miskolci Napjaink folvoirat szerkesztősége. Gondolatainak hullámverést csapni, itt és most, már azért sem tűnhet fölöslegesnek, mert — közel félmillió értelmiségi él hazánkban, s nem kevesen éppen Csongrád megyében, illetve Szegeden, — a vitában részt vevő ismert politikus szerint az értelmiség helyzete Borsodban „pontosan olyan, mint országosan", — közéletiség, munkahelyi légkör, szakma és politika összhangja, nemzeti tudat és érzés konfliktusa, őszinteség, az értelmiség fogalma a köztudatban; ilyen és hasonló kérdések kerültek szóba, — mi több, kitértek a konstruktív kritika hiányára társadalmunkban, melyet a „jelenleg létező szocializmusok közös dilemmájaként" aposztrofáltak. A közéletiségről kivált Grósz Károly, az MSZMP KB tagja, a Borsod megyei pártbizottság első titkára beszélt szenvedélyesen. Mint ami nélkül az értelmiség nem tudja betölteni társadalmi funkcióját. Nem újkeletű a definíció sem, amit a politikus használ, ám mivel keményen mondja, szárnyakat növesztő. A közéletiség mindenekelőtt elkötelezettség. A7. értelmiség társadalmi hatása objektív létéből fakad, hiszen puszta jelenlétével befolyásol embereket. Hanem politikai közéletünket formalizmus és íelszínesség fertőzi, s kivált fiatal ertelmiségieink nem tisztázták kellőkeppen magukban. mi is szerepük a társadalomban. így az igényeik megfogalmazásakor előszeretettel tévesztik szem elől a társadalom igényéit. A szakma és politika teljes egységeben kibontakozó közéleti személyiségről, mint a szocialista értelmiség Gramsci által megfogalmazott lényegétől, még messze vagyunk. A nemzeti tudat, önismeret, illetve a nemzeti érzés, érzelem konfliktusában két végletről beszél Grósz Károly. Az egyik szerint a mai ellentmondásos világban még mindig mi élünk a legjobban, s ez olyan büszkeséggel tölt el, amire semmi szükségünk — a másik viszont folytonos tagadással i "eniléli az „egész hazai tákolmányt", mint amivel nem érdemes foglalkozni. E két szélsőség közötti szóródások is arra utalnak, nemzeti önismeretünk pallérozásában, fejlesztésében jócskán akad még tennivaló. Miként a konstruktív kritikai szemlélet kibontakoztatásában sem kevés. Ingatag az ítéletalkotásunk fundamentuma, a konfliktusok föltárásában egy jelentős értelmiségi rétegnél még a legminimálisabb kockázatvallalás készsége is hiányzik. Pedig negyedszázadra visszamenően dokumentálható, hogy a politika bátorított a szókimondásra. Még akkor is, ha sohasem volt, nem is lesz eszközrendszer elhárítani a vágást, mely a szellemi és politikai bajvívókat éri, ha igazuk is van. Aki nem vállalja a konfliktusok föltárásának kockázatát, nem tarthat igényt arra, hogy az e»telmiség kategóriájába sorolják. Soha semmilyen új nem született harc, szellemi vihar. vita és nemegyszer bukások nélkül. A csönd gyenlc a bukással. Bogár László, a Borsod megyei tanacs Osztályvezető-helyettes e a konstruktív kritika hiányában a jelenleg létező szocializmusok közös dilemmáját ismeri föl. Nem valósulhatott meg az eredeti marxi elképzelés arról, miszerint igen fejlett gazdasági alapokról építkezve jön létre az annak megfelelő politikai szervezet, felépítményrendszer. Mivel relatíve elmaradott országokbaji nyílt lehetőség társadalomátalakítasi kísérletekre, a társadalom szerveződése megfordult, s a kiindulópont a marxi induktív logika végterméke, vagyis az ideológia lett. tEz festett föl egy vonzó tavlati, de reálisnak látszó, gyorsan elérhető perspektivikus képet, és az e köré szerveződő politikai hatalomnak nem volt más feladata. mint minél gyorsabb mozgásra ösztökélni a valóságot A gyors mozgást kemény fönti döntésekkel lehetett elemi, aminek föltétele, hogy nem kérdezősködnek. nem játszanak demokráciát, nem igénylik, hogy az egyének különböző csoportjai felismerjék saját és környezetük hasonló érdekeit, s szövetkezve alakítsanak ki nyílt érdekképviseleti rendszert Mivel ez a folyamat nem bontakozott ki, létrejött egy meredek piramisra emlékeztető társadalomszerveződés, ahol valóságosan senki sem kíváncsi arra. ami tulajdonképpen a létfeltételeket jelenti. Ennek a korszaknak logikája tette megengedhetetlenné, hogy az egyének és a különböző csoportok tényleg komolyan vegyék a beleszólás jogát, s a kialakult deformációban mind az egyének, mind a csoportok sajátos módon infantilizálódtak alapvető engedelmességre, beiesimulásra, feltétlen integrációra. Az „ötvenes évek" címszóval emlegetett időszak tehát olyan helyzetet konzervált, hogy azóta is komoly probléma: az 1956 után nekilendülő társadalmi törekvések a lényeges kérdések megoldásában nem voltak következetesek. A Napjaink vitájából még Csorba Piroska tanárnőt idéznénk, aki a kockázatvállalás hiányát nemcsak a fiatal értelmiségiektől kéri számon, hanem az idősebbektől is. „Ameddig a hagyományos, a megszokott, amiből nem lehet baj, az nagyobb érték, mint az új, ami esetleg nem sikerül tökéletesen, mert természetes, hogy először nem sikerül; és ameddig nagyobb érték egy hallgató ember, mint valaki, aki esetleg kritizál is. vagy nagyobb érték az az ember, aki előre egyetért' a főnökével akkor is, ha az meg sem szólalt, akkor nagyon nehéz bármin változtatni. És nagyon nehéz úgy nevelni az ifjúságot, olyanná nevelni, mint amilyenné szeretnénk." Nem hinném, hogy holmi partikuláris. provinciálisán belterjes indulatokban elfulladó vitát szellőztetne a miskolci folyóirat szeptemberi szama. M. f> postaláda Dugonics András szobrának képét — fordítva közölték: tükörképet hoztak. A név, a szöveg, az évszám, jobbrólbalra olvasandó. Az 1895. évben Bernáth Géza. a kálvinista táblaelnök eltetette a pápista szobrát szeme elől. az 1983. évben B. B. képszerkesztő fordítva tette bele á szobor fotókópiáját a nagyszerűen szerkesztett es megírt Szegedi Fesztivál '83 Magazinba. Egy mai kép" szerkesztő miért haragudott volna Dugonics Andrásra? Ezzel a Dugonics-szoborral mennvi minden történik itt Szegeden! — írja A'. Veress Sándor. Babakocsi, lomkamra és egyéb ügyek Nemrégiben írtunk Postaládánk bevezető soraiban arról: levelezési rovatunk munkatársainak elsősorban nem az a dolga, hogy a hozzánk érkező leveleket közzétegye — mintegy az újság köz vetítőcsatornáján keresztül juttassa el az illetékesekhez —, hanem a hozzánk érkező panas^pkat lehetőleg — az ügy lezárását jelentő — illetékes válasszal együtt adja közre. Akkoriban ..a véletlen" úgy hozta, jó néhány illetékes, személye elleni sértésnek érezvén oknyomozó érdeklődésünket, elzárkózott a tájékoztatástól, esetenként gorombán visszautasította a dolgát végző soros szerkesztőt. Ha akkor közzétettük ezzel kapcsolatos bosszúságainkat, kifogásainkat, most illő elégedettségünknek is hangot adni. E héten ugyanis tucat' ügyben igyekeztünk azonnal kapcsolatot keresni az érintett vállalatok képviselőivel. akik Inost a lehető legkészségesebben segítették munkánkat, vagyis orvosolták a levélírók panaszait. Az illetékes máris válaszol „A 9-es trolipótló járat — melynek végállomása a hazunk előtt, a Gyík utcában van — különösen a késő esti órákban és korán reggel zavarja a környéken lakók nyugalmát. A beszélgető. rádiót nyitott ajtóknál •hallgató vezetőktől nem lehet pihenni. Tudom, hogy az újonnan épített fordulót már nem telepítik más helyre, de az minden bizonnyal megoldható, hogy a trolipótlók ne itt, h«iem az ellenkező oldalon várakozzanak" — írja Hatvani Ágnes, akinek levelére válaszolva az SZKV illetékese a következő tájékoztatást adta: A végállomás elhelyezésének tervét a Szeged megyei városi tanács építési és közlekedési osztálya hagyta jóvá, az építésügyi szabályzat vonatkozó rendeletének figyelembevételével. Ezek szerint szabályellenes végállomás-telepítés nem történt. Következésképpen a 9-es trolipótló végállomása mégíelelő távolságra van a lakóházaktól. Itt egyébként is csak az utasok kiszállása „okozhat zavart". Az újraindulásig viszont az ellenkező oldalon kell várakozniuk a buszvezetőknek. Reméljük. a jövőben a kijelölt helyen parkolnak, indulásra varva. Kádár Emília (Katona J. u. 53.) Trabantjával járt pórul a Tolbuhin sugárúti autójavító 'kisvállalatnál. Azaz, hogy levele alapján nem tudtuk pontosan kideríteni, igaza van-e vagy sem. Arról ugyanis nem ír, hogv az elromlottt kipufogó gyári hibás volt-e, avagy az öthónapos használat alatt a tulajdonos hibájából sérült meg? Az autójavító kisvállalat igazgatójának elmondása szerint, ha előbbiről van szó, akkor a szerviz a hibás, hiszen ez esetben érvényes a garancia. Indexöseréjével kapcsolatosan az igazgató elmondta, az elkövetkezendő hét bármely napján átveheti az eddig hiányzó tartozékot. Vízipók - csodapók ? ismét moziügy avagy Mostanság kevés olyan hét van, amikoris nem kapunk levelet Szeged zárt es nyitott filmszínházait bepanaszolandó. Tény és való, mozijaink lépéselőnyben vannak a nézőkkel szemben, hiszen előbbiekből kevés van, utóbbiakból sok. De ennek ellenéré sem hisszük, hogy az előnyös helyzet visszaélésre, szabálytalanságokra. valamiféle „örülj, hogy bejutsz" magatartásra adhat okot. Legutóbbi mozis levelünkben Róna Károlyné (Selyem u. 10 A) a következő történetet írta meg: a Vízipók — csodapók című filmre szerette .volna elvinni a Fáklya moziba hároméves kislányát. Elővételben vette meg a jegyét. A kislánynak azért nem mert a mozi pénztáraban tábla hirdette, ,A éven aluli gyermekek számára nem kell jp. gyet váltani". Az előadásra nem engedték be, mondván, a gyereknek is kell jegy. Váltani ekkor már nem tudott. hiszen minden belépő elkelt. A kislányt vigasztalva átsétáltak a Vörös Csillag filmszinhaza, ahol is minden további akadékoskodás és jegy nélkül beengedték gyermekét. Kérdése ezután csak annyi: A mozik szabályzatai, illetőleg alkalmazottai között van-e különbség? Egy fiatal édesanya segélykérő levelet küldött hozzánk: „Szeptember 8-án délután fél 4 és háromnegyed négy között a Hajlat utca ljB számú házunk elöl elvitték négyhónapos kislányom piros, panorámás kocsiját az alatt a rövid idő alatt, amíg a gyereket felvittem tisztába tenni. Az esetet többen látták, s a' szemtanúk állítása szerint két, kb. 10—12 éves lány volt a tettes, akik a Piroska tér felé vitték a babakocsit." Az édesanya természetes kérése. hogy a kocsit mihamarabb vigyék vissza, vagy hollétéről adjanak értesítést a Hajnal utca 517. épület. B lépcsőház I. emelet 5. számú lakásba. Farkas Ferencné (Pentelei sor 2.) lakótársaira panaszkodik, akik kizárták őt a közös lomkamra használatából. Több segítséget nyújtani ez ügyben nem tudunk, mint egyetlen tanácsot adni: a véleményünk szerint a szabálytalan kizárást a házkezelöségnek kell bejelenteni, akik minden bizonnyal az ügyet kivizsgálják. Kerekes József zsombói olvasónk az elfelejtett felvásárlótelepekről ír. Konkrétan a Szatymaz és Zsomhó községek között levő Zöldért és Áfész felvásárlótelepekről. Írása tanúsága szerint ugyanis az utóbbi tulajdonában levő. telep már jó két év óta nem „üzemel". Ez a tény azonban nem zavarja a volt tulajdonost, hiszen záróra után is itt tárolja különböző göngyölegeit, felszerelési eszközeit, hovatovább építőanyagot, ce" knentet, műtrágyát Levélírónkkal egyetemben mi is azt kérdezzük: „ilyen gazdagok vagyunk?" Gondolunk elsősorban a már eddig keletkezett károkra, a telep kihasználatlanságára. a valószínűleg jelentős bérleti díjra és egyéb kiadásokra. Kovács Mihály (Dalos u.) levelenek azért örültünk, mert úgy tűnik, fehér holló. amiről ír, mármint a kézbesítő helyettesítők frontjánEleddig ugyanis csak elmarasztalast hallottunk « Különböző körzetek „stabil" újságkihordóinak helyetteseiről. Most dicsérő szó illesse őket. kiváltképp azt a fiatalembert, aki Petőfiteíepen kézbesítette pontos magabiztossággal a hírlapokat Alábhi két esetünkbea igazságot tenni nem tudunk, hiszen a leírt történeteket a helyszínen és azonnal kellett volna orvosolni. Utólag ugyanis semmi sem bizonyítható. Dr. Kósa Albertné annak az esetnek voltí szem- és fűltanújai a Szeged Nagyáruházban, amelynek főszereplője egy idős férfi, sértettje pedig - az egyili pénztárosnő akit a többi vásárló jelenlétében és felháborodására a kedves vendég mélységesen megsértett. Dobó Arpadnak is csak azt tudjuk válaszolni, akkor és ott — azaz szeptember 13-án. a Tisza Gyöngye ért teremben — kellett volna a hozzánk elküldött történetet a vásárlók könyvébe lejegyeznie. Az udvariatlan, szavai szerint — goromba kiszolgálás — bár előttünk sem ismeretlen jelenség — így utólag már nem bizonyítható. S. Andrásné régi témát vet fel levélében. Arról a szürke korcs kutyáról van szó. amelyik mái- ki tudja hány hónapja kóborol Tarjánban. a Csillag téren. Tudunk e kóbor állatról, s tud erről a gveptelep is. Viszont arról is van tudomásunk, hogy' áfe'álla töt' Sokán etetik, befogadják, nehezítve ezzel elfogását. A kóbor kutya ügyére fontossága és veszélyessége olcán lapunk hasábjain hamarosan visszatérünk. Ugyanezt üzenjük Csúcs Andrásnak, aki immáron több alkalommal kritizálja o 17-es buszjárat megszüntetését. Az érintettek megnyugtatasára utanajárunk aa ügynek. összeállította: Kalocsai Katalin Ne várj, még sötét lesz! E kérést — bocsánat a tegező formáért — a Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalatnak címezzük. Pusztán azért, hogy megelőzzük a levéláradatot, amely a közvilágítással, azaz annak hiányosságaival kapcsolatos panaszokat tartalmazza. Félreértés ne essék, nem sajátos ráérzésről van szó. s nem valamiféle jóstehetség okán féljük e leveleket. Mintegy előhírnökként ugyanis két bejelentés már e héten érkezett az immáron hamarabb leszálló éj" keltette „pánik" megelőzése érdekében. Farkas Szílveszterné írja levelében, hogv az Alföldi utca 22. számú tömbben a lámpákról a búrák leesnek, s néhol a vezeték szabadon lóg következésképpen életveszélyes. Ezenkívül kifogásolja az áramszolgáltatás hiányát, ami az elmúlt hé1en három alkalommal is előfordult. Ugyancsak sötét van a Makkosháza körút azon rövid szakaszán, amely a BuIndián nyár dapesti körúthoz csatlakozik.! Erről a Gyöngyvirág utca! 2 .4 és 2;B ház lakói tudósítanak. Mind a balesetek, mind az éjszakai illetve korai hajnali kellemetlen incidensek elkerülése érdekében tanácsos lenne felülvizsgálni a közvilágítás helyzetét. Fordítva, mint Dugonics... Lehetséges, hogv ebből a Dugonics! —. de tény. hogy mondásból nem lesz olyan a Szegedi Fesztivál 83 Mamaradandó szólás mint ab" pariit 97. oldalán a Bessse" ból. hogy — Möglepött, mint des szobrok fejeim alatt1 Határozottan jó idő van. Tart még a fagylaltarusok ideje, de a természet alkotta precíziós idegszáiak már a sürgönypóznák drótjaira hajtják a villás farkú madárkákaf, hogy aztán csoportba verdőve kezdjék meg a rájuk mért vándorlást dél felé. Van, aki ilyenkor sóhajt föl: megint idősebbek lettünk egy évvel, s nem a szilveszteri félédes pezsgők éjféli pukkanásához viszonyítja az elmúlást. Vége a görögdinnyeszezonnak, és hiába a szilvakékülés. csak az apukák pálinkafőző fantáziája dolgozik, a gyerekeknek a szüntelen labdapattogtatás véget ért már. Borító került az irkákra, a címkéken pedig kezdetben szokatlannak látszik az egygvel magasabb osztály száma. Még sokáig megbotlik a kéz. mint januári dátumíráskor. de pár hét múlva emlék lesz a nyár is, diafilmen magasodik fölöttünk a Halász-bástya, por száll a dubrovniki szuvenírre, a képeslap pedig örökre eltűnik, hátoldalán talán valamelyik barátunk üdvözletével. Nyolcvanhárom nyarán történt — így kell kezdeni majd az idei törteneteinket, ha előszólítja őket a fe!e>a-ci-)ői egy jöveniiőbe'i hirtelen jött mesélőkedv. Nem fogunk pontosan emlékezni már a Ki mit tud? győzteseinek nevére sem, de egy-egy feledést túlélő arc felbukkanása talán emlékeztet bennünket, mire is? — egy jó sztorira, vagy egy induló szép szerelemre? — ezt még nem tudni most, de lesznek emlékeink, az bizonyos. Lehangolódva fogadja magába a szeptemberi napfényt a Széchenyi tér, a Dóm térről elvonultak a díszletbontók, es a pecások markából is egyre ritkábban csöppen a Tiszába a frissen sült lángos zsir• ja. A zsivaj áttevődött az iskolák udvaraira. ahol fölhangzott már az 83— 84-es tanévet jelző csengőszó. Készülődnek téli rejtekükbe a bogarak, rovarok, vadászatuk túlságosan áldozat már. Néhány köröző renülé.s még a fejünk fölött. hogy természettől elszakadni tűnődesünk övék legyen: — Ezek most partiak vagy füstiek? — kérdezzük. — Nem tudni, nem mindegy — mondju valaki a választ. Ebben megnyugszunk. S ők sértődés nélkül repülnek el. Agyő. madárkák, szép utal nektek, s nekünk szép . maradék" évszakot! C's.inj 1 I.HSZÍO. Maroslele, 1 atőfi u. 5.