Délmagyarország, 1983. szeptember (73. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-02 / 207. szám

4 Péntek, 1983. szeptember 2.' Nyári borulások Balatonkenese, déli harang­rúgá» után. Itt jött ránk az éhség, s Itt kínálta magát egy bisztróféle. Már nem volt tömeg, elég hamar hozzá le­hetett jutni a harapnivaló­hoz. En azonban olyan éhes es annyira elkésett nem tu­dok lenni, hogy meg ne né­zegessem a környezetet és el ne olvasgassam a tájékozta­tásomra szóló feliratokat, reklámokat. Az egyik felsorolja az éte­leket és az árakat. Nem el­riasztóak. Még akkor sem, ha egy kis huncutság van a dologban — nevezetesen, hogy mondjuk, ha egy bécsi szeletet rendelek, a sült krumplit külön kalkulálják hozzá. Paprikáshoz a galus­kát, sülthóz a rizst ugyan­úgy. Bérelt üzlet — azt is meg­tudom egy tábláról. S bar ezzel okosabb nem leszek, ezt a kis maszektrükköt el­nézéssel fogadom. Az sem bosszant föl, hogy a rendelt italokhoz hozzászámítják az üvegbetétet. Akkor ls, ha számolásnál, rámolásnál mind megvan az asztalon. Végül is elcsenhetném! írás figyelmeztet erre is — az egyik ablakkalickában — tudhatom tehát. Hogy senki sem ballag vissza az üvegek­kel a pulthoz? Magánügy! Mosolygok ezen is. Nyár van ... Szabadság van ... Ta­nulmányaim során még egy kis apróbetüs táblácska tű­nik fel. Ez meg azt adja tudtomra, hogy az eldob­ható műanyag tányér éra 2 forint! Ügy van, műanyag a tányér! S most már nem haragszom semmiért így most nem kell mosogatnom. Eldobhatom! Már lendül a kezem, amikor egy jóindu­latú ember rám szól: „A tá­nyér csak 2 forint, de a köz­tisztasági bírság ötven!" Egyszeri és egyszerű ta­pasztalatok. De mire megyek velük? Azt hiszem, ilyen he­lyen eleve tudják, hogy min­den vendég csak egyszer jön. » A nyár dinnye nélkül kö­rülbelül olyan, mint a lako­dalom menyasszony nélkül. A dinnyéről meg egyenesen a menyasszony jut eszembe. Ha megkóstolja az ember — illik megvenni; ha elmulaszt­ja a próbatételt, zsákbamacs­kát vesz, ne panaszkodjék. Máskülönben nálunk min­denki dinnyeszakértő. Fü­lünkhöz emeljük, kopogtat­juk, hallgatjuk belső zengé­sét — s leginkább így, zenei alapon választunk. Magam is vettem néhányat, Alföldön és Dunántúlon. Feleségem szerint nem ér­lek a dinnyéhez. Túlságosan hatásos védekezésem nincsen ni. hiszen a gyakorlat nem cáfolható. Legfeljebb azt hozhatom föl, hogy aki ter­meli, piacra viszi és fölkínál­ja — nos, az csak tudósa? Persze, az ó logikája megint más. Ha már olyan nagyra rrevelte, leszedte, elfuvaroz­ta, napokig hált mellette a piacon, el kell azt adni. Idei nyári vásárlásaim megerősítették bertnem azt az abszurd ötletemet, hogy tán jobb lenne kiróni a la­kosságra egy úgynevezett dinnyeadót. Ezzel megmene­külnénk a föl- és lecipelés­től, nem lenne annyi meg­csalt várakozásunk, s a diny­nyéseket szépen eltarthat­nánk belőle. Valahol elő is adtam, de jobban ajánlóttak ennél. Az OTP-nek kellene foglalkoznia a dinnyeárusí­tással. A lottóigazgatóság­nak ... Én ezt sem bánnám. A szerencsejátékokhoz na­gyobb a bizalmam, mint a dinnyékhez Az ülőmedence szent nyu­galmát pedig megzavarni nem lehet. Pacskoló gyere­ket, ugrándozó kamaszt gyor­san kiparancsolnak a dago­nyából. Ha a vizőr netántán elbóbiskolna a fák alatt, a közönség is rendet tart. Nem is történhet ott néhány parázs szóváltásnál egyéb. Egész nyáron két nevezetes dologra figyeltem föl. Egy­szer az ügyeletes vízőr asz­szonyság szundított el, szájá­ban a síppal. Horkolós lehet vagy afféle, mert ahogy húz­ta a lóbőrt, minden kilégzés­nél fölharsant a sípja, éle­sen, cifrázva. Jó alvója le­het, mert legalább negyed­óráig föl nem ébredt a sza­bályos zajra. A medence ne­vetett. Pontosan addig, amíg az asszonyság ki nem pihen­te magát. A másik eset azért ragadt meg bennem, mert a társa­dalmi önvédelemnek sajátos karikatúrája. Fölverte az egész medencét egy vásott fiatalember, s röpült is feléje mindenféle jelző. De ő csak mosolygott fölényesen. Ezt megunván, egy piros szemű idős ember vetette magát a küzdelembe: „Még röhög is! De én megmutatom magá­nak, hogy még a strandra se teheti be a lábát! Egy sza­vamba kerül" — pattogott keményen és a fiatalember, bár továbbra is sátáni mo­sollyal, eloldalgott. Nagy tekintélyt szerzett ez­zel az öreg. Magam is tisz­telettel nézegettem és úgy helyezkedtem, hogy a közelé­be kerüljek. Jó okom volt rá: megtudni azt az egy szót! Hányszor jó lenne! Alkalmas pillanatban rá is kérdeztem: „Bátyám, ha mar magának van olyan szava ... megmon­daná a titkot?" — „Ha szem­telenkedik velem, majd meg­tudhatja!"— szólt vissza ba­rátságtalanul. S minthogy nekem nincs gusztusomra idős emberekkel pimaszkod­ni, maradtam tudatlan. Hej, pedig de jó lenne mindnyájunknak az az egy szó, amitől a pimaszság tény­leg nyomban meglapul! Sz. S. I. Hálóval a mocsárban Madárgyűrűző-fábor Hódmezővásárhelyen A Magyar Madártani Egye­sülőt helyi csoportja szerve­zésében az iden táborozás­sal egybekötött madurgyű­rűzésre vállalkoztak az egye­sület vásárhelyi csoportjá­nak tagjai. Augusztus máso­dik felében a Zrínyi utca végi nádas mellett álltak a lelkes madurbarátok sátrai. Nádi madarakat gyűrűztek és a közeli rizsföldeken táp­lálkozó madarakat is próbál­lak befogni, összesen hét, egyenként 12 méter hosszú, hajszálvékony fonalakból ké­szült japán nylonhálóval dol­gozlak. A parti madarak be­lógása volt az egyik legne­hezebb feladat, hiszen nap­pal kitűnően látják a hálót, ezért csak éjszaka lehet őket „foglyul ejteni", ugyan­is ekkor vándoroljak, és a hálót sem veszik észre. A négy-öt tagú szekció szinte egész éjszakákat töltött rend­szeresen a rizsföldeken, és a sekély iszapban keresgélő parti madarakat látta el szá­mozott alumínium gyűrűvel. A táborlakók másik része a gyakoribb nádiposzátákat gyűrűzte nappal, illetve a ná­dasban éjszakázó füsti- és partifecskék több ezres csa­pHtait hálózta. Hogy ezek az akciók mi­lyen jól sikerültek, arról az eredmények is beszélnek. A tábor hat napja alatt össze­sen 25) faj 753 egyedet gyű­rűzték meg. Ez igen szép eredjjaeuy, s a parti roada­magukat, minden madarat kézbe vehettek, megvizsgál­hattak, ami kitűnően szol­gálta a tanulást is. A fiata­lok, akik között az úttörők­től az egyetemistáig minden korosztály képviseltette ma­gát, teljes önellátásra ren­dezkedett be erre a néhány napra. A tábor ellátását részben önerőből fedezték, de nagyon sokat segített a vá­rosi úttörőelnökség, melynek mind anyagi, mind erkölcsi támogatását élvezték. Váradi István Elbomló műanyag A kutatók újabban olyan műanyaggal kísérleteznek, amely előre meghatározható idő — három vagy több hó­nap — alatt/ elbomlik a sza­bad levegőn. Elsősorban a mezőgazdaság számára akar­nak belőle paláritanevelő ta­karót készíteni. A műanyag hártya ellenáll a nedvesség­nek és a hőnek, és ha a pa­lánták már elég nagyok, és további védelemre nincs szükség, fokozatosan elbom­lik. A bomlási termékek be­feszántódnak a talajba, min­den kóros hatás veszélye nélkül. Az újfajta műanyagot si­keresen alkalmazták banán­ültetvények téli takarására. Egyetlen hátránya, hogy egyelőre nagyon drága. Műsort sugárzó tornyok Hazánkban 1925. december elsején indult meg a rend­szeres rádiómüsorszórás. Csaknem hat évtizedes tör­ténete gazdag volt nevezetes eseményekben, A legutóbbi ilyen esemény a sztereó mű­sorszórás megindítása volt az URH Petőfi műsorban. Ez idő szerint szerte az or­szágban 31 URII-adó mű­ködik, s közülük 22 rtjellé tarlalékadót is telepítettek. Persze komoly gondot fordí­tanak a rövid- és középhul­lámú adóhálózat fejlesztésé­re is. Már most működik fe­le-teljesítménnyel — a Pető­fi műsort sugározván — a Laki-hegyi volt Kossuth adó. A rekonstrukció még az idén befejeződik, s akkor 300 kilowattos teljesitménnyel sugározza majd középhullá­mon a Petőfi adó műsorát. Ugyanakkor Marcaliban egy 500 kilowattos adóállomást építenek, mely várhatóan 1986-ban kezd dolgozni. Több kisebb teljesítményű adóbe­rendezés építésével akarják több helyen javítani a véte­li lehetőségeket. 1984-től egész Európában egységes URH-rendszert alakítanak ki. Nálunk várhatóan a század utolsó évtizedében térnek át a CCIR-sávokra; a Kossuth műsor sztereó sugárzása is akkortól várható. kertbarátoknak Készüljünk a szüretre A televizió-műsohszórás is sokat fejlődött az utóbbi években, de még további bővítés szükséges, különösen a 2. műsor továbbításában. Mint ismeretes, a mostani tervidőszakban lépett be a kékesi, valamint a csávolyi adóállomás. Szintén a 2. mű­sort sugározza majd a közel­jövőben üzembe lépő győri adó is. Komádiban 1985-ig elkészül az új adóállomás, viszont a Nagykanizsára ter­vezettet csak a következő tervidőszakban tudják meg­valósítani. Gyovai Ferenc felvétele Gyiirűzés és mérés után szabadon bocsátják a foltos nádiposzátát rak (102 egyed, melyből 61 réticankó) esetében orszá­gosan is figyelemre méltó. Többek között visszafog­tak egy csehszlovák és egy finn gyűrűvel jelölt parti­fecskét is. E két madár gyors levonulása tulajdon­képpen a korán beköszöntő ősz hírnöke lehet, hiszen máskor még oktoberben, is találkozhatunk ezekkel az apró barna szárnyasokkal. A gaóorlakok jol érezték A kerékpár - Hapiaiekbaa Az európai országokban és városokban újra terjedőben van a kerékpár-közlekedés. A kerékpár elterjedését hasz­nosnak Ítélik meg a szakem­berek, s nemcsak környezet­védelmi, energiatakarékossá­gi okok miatt, hanem azért is. mert a városokra neheze­dő forgalmi nyomás mérsék­lődése, ezzel együtt a bal­esetek számának csökkenése már most is a kerékpár el­terjedesének köszönhető. Egy átlagos nagyságú ke­rékpár saját súlyának a tízszeresét képes szállítani, és a kerékpározó izomza­tának munkájával mintegy az ötszörösére fokozhatja mozgási sebességét. A bi­cikli az egyik legkevésbé változó formájú és szerke­zetű használati eszközünk. Közel nyolcvanéves pálya­futása során sokáig semmit sem változtattak rombusz alakú vázán, meghajtásának módján és kerekeinek nagy­ságán. Mintegy két és fél évtizede azonban forradalmi változások álltak be a ke­rékpár fejlődéstörténetében. Egy angol formatervező meg­kissebbítette a váz méreteit, a pedált a súlypontra . he­lyezte át, és vastagabb gu­mikat szerelt fel az erősen megkisebbített átmérőjű ke­rekekre. Megszüntette a fér­fi- és ,a női váz közötti kü­lönbséget: biciklijét mindkét nem egyformán használhat­ja. . A világméretű fejlődéssel a Csepeli Kerékpárgyár konst­ruktőrei is lépést tartottak, kemping- és túrakerékpárja­ik elismerten jó minősegűek, keresettek. A szüretnek, a szüreti elő­készületnek évszázados ha­gyományai vannak. A kü­lönböző termőtájakon kezde­te örömünnep volt, színes felvonulások, szüreti bálák tették emlékezetessé. A szép szokások szinte napjainkban erősen megfakult, de a szü­ret különös varázsa évről évre magával ragad ma is bennünket Addig azonban akad még bőven tennivaló. A szőlőkben az elkövetke­ző hetekben egyre több időt kell tölteni a pincékben, présházakban. Az egész évi munkánk veszendőbe mehet egy elhanyagolt vagy elhi­bázott müvelettel. A megyei borversenyek tapasztalata is azt mutatta, hogy a kiváló minőségű alapanyagból a kistermelők egy része íz-, illát- és zamathibás bort tu­dott csak előállítani, gondol­juk, hogy még nagyon sok kistermelő jutott hasonló helyzetbe. Mai figyelemfel­keltő cikkünkkel szeretnénk az ilyen és hasonló gondok­tól mindenkit megóvni. A már meglevő pincék­ben és feldolgozó helyisé­gekben a legfőbb tennivaló a tisztasági követelmények betartása. Az épülők eseté­ben az alábbiakra kell fi­gyelemmel lenni: külön he­lyiség szükséges a feldolgo­zásra és bor tárolásra. A pince nem terménytároló hely! A korhadó, bomló anyagok szagát az erjedő must is magába veszi. Ahol erre lehetőség van, hasznos lehet a pincét és a feldol­gozót szintkülönbséggel épí­teni. Kívánatos a pincét fé­lig, vagy teljesen a föld­szint alá építeni. A jó pincének állandó hő­mérséklete van. Megfelel a célnak akkor is, ha kicsi a hőingadozás vagy szabályoz­ható a hőmérséklete. Elen­gedhetetlen azonban a jó szellőzés es a tisztithatóság. A megfelelő páratartalom (70—80 százalékos) szintén fontos tényezője a jó pincé­nek. Száraz pincében na­gyobb az apadás, a borok gyorsabban fejlödnek, de gyorsabban is vénülnek. Nedves pincében ennek el­lenkezője történik, ugyanak­kor ez még elősegíti a pe­nészek fejlődését, a faanya­gok gyors korhadását. A piszkos, fekete bevonatot ké­pező pincepenész káros, mi­vel a dongába is behatol, melynek -következtében a bor is penészízűvé válhat Az élöbbi esetben a padozat gyakori locsolásával, az utób­bin szellőztetéssel, a rend­szeresen nedves pincén pe­dig szigeteléssel segíthetünk. A pince falát meszeléssel, levegőjét pedig kénszelet esetenkénti égetésével tart­hatjuk tisztán. A borok ked­vező fejlődéséhez, vörös bor esetében 12—14, fehér borok esetqben 10—12 Celsius-fok hőmérséklet a legmegfele­lőbb. A pincefelszerelések közül fontosságban és értékben a hordók, tároló edények sze­repelnek az első helyen. Tá­jékoztatónkban elsősorban a fahordók kezelésére szeret­nénk a figyelmet felhívni, mivel ez igényel legnagyobb körültekintést. A fahordók erjesztésre és borérlelésre egyaránt alkalmasak. A leg­jobb fahordók tölgyfából ké­szülnek. Az eperfa kevésbé, az akác szintén felhasznál­ható hordókészítésre. Né­hány mondatbán megemlít­jük a hordók űrtartalom­változását is. amely akkor következik be, ha dongát cserélünk. Csökken az űr­tartalom attól js, ha a don­gákra borkő rakódik. Egy milliméter borkőlerakódas 0,3—0,6 százalékos térfogat­csökkenést eredményez. A hordókat keté/enként szükséges hitelesíteni. A ce­menthordós tárolás számos előnye ellenére a kisterme­lőknek nem gazdaságos. Mű­anyag edény bortarolásra tartósan nem alkalmas. Kis­tételű és különleges borok erjesztésére és tárolására az üvegballonok kiválóan al­kalmasak. A hordók tárolást követő töltőképessé tételét azzal kezdjük, hogy vízzel meg­töltve néhány napig áztat­juk. utána gőzöljük vagy ki­forrázzuk. A forrázást min­denki könnyen el tudja vét gezni. A hordó minden hek­toliterjéhez tíz liter forró vizet használunk fel. A for­ró viz beöntése után a hor­dót bedugaszoljuk, néhány percig hengergetjük, majd % dugót óvatosan kilazítjuk, a keletkezett gózt kiengedjük Ezt követően ismételten my,­hengergetjük a hordót, w na fenékre állítva pihenni hagyjuk. Lehűlés után több­szöri hidegvizes öblítés kö­vetkezik, majd a hordót csöpögőre állítjuk. Csak szik­kadás után kénezziík, ezt kö­vetően használhatjuk fel er­jesztésre vagy bot- tárolására. (Az úr hordók üzembeállí­tást megelőző kezeléséről a közelmúltban már részletes tájékoztatást adtunk.) A for­rázás a rejtett hibák feltá­rására is alkalmas. A legtöbb bajt é6 gondot a beteg hordók okozzak. Ilyenek a penészes, dohos, ecetes vagy egyéb mellékízű és -szagú hordók. Amennyi­ben bizonytalanok vágjunk a hordónk tisztaságában, forduljunk szakemberhez. Az ecetes hordók kikezeléséhez keves remény van. kezelé­süket az új hordókéval azo­nos módon próbálhatjuk meg. A penészes hordók ese­tében a gyenge, nem régi keletű penészt hideg vizea öblítésekkel is eltávolíthat­juk. Az ilyen hordokat közvetlenül nem szabad for­rázni. Az erősen peneszei hordókat ki kell fenekelni, és csak a kaparás vagy gya­lulás segít. A hordók külső fa felületét diófapáccal kon­zerváljuk, míg az abroncsolt rozsdásodását míniumos olajfestékkel akadályozhat­juk meg. Kerüljük a szagos anyagok használatát! Alap­vető szabály, hogy a hordót töltés előtt minden esetbea alaposan meg kell vizsgálni. A hibára utaló szagot köny­nyebben észrevesszük, ha belefújunk, vagy a nyílásra ütünk tenyerünkkel, így a kiáramló levegőben a hiba észlelhető. Ne féljünk a kénezéstőll Ezzel az eljárással üres vagy előkészítés alatt álló hordó­inkat védjük a penészedés­től. ezt rendszeresen el kell végezni. A kiürült hordokat kezdetben havonta, majd csökkenő kénadaggal más­fél, két havonként kénezzük 1.5—2 gramm/hektoliter kén elégetésével. A szürethez a szedésnél éa a feldolgozásnál egyaránt olyan edényeket használ­junk. melyeket a sav nem támad meg. A szüret idő­pontjának megválasztása na­gyon fontos. A bor minősé­ge. aikonoitoka, eiiartnaiö­sága. betegségre való hajla­ma függ a cukorfoktól, sav­tartalomtói és egyéb ténye­zőtől, melyről részletesen a következő számunkban tájé­koztatjuk olvasóinkat. Dr. Tóth Mihály megyei löket lesz - w

Next

/
Thumbnails
Contents