Délmagyarország, 1983. szeptember (73. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-02 / 207. szám

4 Péntek, 1983. szeptember 2.' Nyári borulások Balatonkenese, déli harangrúgá» után. Itt jött ránk az éhség, s Itt kínálta magát egy bisztróféle. Már nem volt tömeg, elég hamar hozzá lehetett jutni a harapnivalóhoz. En azonban olyan éhes es annyira elkésett nem tudok lenni, hogy meg ne nézegessem a környezetet és el ne olvasgassam a tájékoztatásomra szóló feliratokat, reklámokat. Az egyik felsorolja az ételeket és az árakat. Nem elriasztóak. Még akkor sem, ha egy kis huncutság van a dologban — nevezetesen, hogy mondjuk, ha egy bécsi szeletet rendelek, a sült krumplit külön kalkulálják hozzá. Paprikáshoz a galuskát, sülthóz a rizst ugyanúgy. Bérelt üzlet — azt is megtudom egy tábláról. S bar ezzel okosabb nem leszek, ezt a kis maszektrükköt elnézéssel fogadom. Az sem bosszant föl, hogy a rendelt italokhoz hozzászámítják az üvegbetétet. Akkor ls, ha számolásnál, rámolásnál mind megvan az asztalon. Végül is elcsenhetném! írás figyelmeztet erre is — az egyik ablakkalickában — tudhatom tehát. Hogy senki sem ballag vissza az üvegekkel a pulthoz? Magánügy! Mosolygok ezen is. Nyár van ... Szabadság van ... Tanulmányaim során még egy kis apróbetüs táblácska tűnik fel. Ez meg azt adja tudtomra, hogy az eldobható műanyag tányér éra 2 forint! Ügy van, műanyag a tányér! S most már nem haragszom semmiért így most nem kell mosogatnom. Eldobhatom! Már lendül a kezem, amikor egy jóindulatú ember rám szól: „A tányér csak 2 forint, de a köztisztasági bírság ötven!" Egyszeri és egyszerű tapasztalatok. De mire megyek velük? Azt hiszem, ilyen helyen eleve tudják, hogy minden vendég csak egyszer jön. » A nyár dinnye nélkül körülbelül olyan, mint a lakodalom menyasszony nélkül. A dinnyéről meg egyenesen a menyasszony jut eszembe. Ha megkóstolja az ember — illik megvenni; ha elmulasztja a próbatételt, zsákbamacskát vesz, ne panaszkodjék. Máskülönben nálunk mindenki dinnyeszakértő. Fülünkhöz emeljük, kopogtatjuk, hallgatjuk belső zengését — s leginkább így, zenei alapon választunk. Magam is vettem néhányat, Alföldön és Dunántúlon. Feleségem szerint nem érlek a dinnyéhez. Túlságosan hatásos védekezésem nincsen ni. hiszen a gyakorlat nem cáfolható. Legfeljebb azt hozhatom föl, hogy aki termeli, piacra viszi és fölkínálja — nos, az csak tudósa? Persze, az ó logikája megint más. Ha már olyan nagyra rrevelte, leszedte, elfuvarozta, napokig hált mellette a piacon, el kell azt adni. Idei nyári vásárlásaim megerősítették bertnem azt az abszurd ötletemet, hogy tán jobb lenne kiróni a lakosságra egy úgynevezett dinnyeadót. Ezzel megmenekülnénk a föl- és lecipeléstől, nem lenne annyi megcsalt várakozásunk, s a dinynyéseket szépen eltarthatnánk belőle. Valahol elő is adtam, de jobban ajánlóttak ennél. Az OTP-nek kellene foglalkoznia a dinnyeárusítással. A lottóigazgatóságnak ... Én ezt sem bánnám. A szerencsejátékokhoz nagyobb a bizalmam, mint a dinnyékhez Az ülőmedence szent nyugalmát pedig megzavarni nem lehet. Pacskoló gyereket, ugrándozó kamaszt gyorsan kiparancsolnak a dagonyából. Ha a vizőr netántán elbóbiskolna a fák alatt, a közönség is rendet tart. Nem is történhet ott néhány parázs szóváltásnál egyéb. Egész nyáron két nevezetes dologra figyeltem föl. Egyszer az ügyeletes vízőr aszszonyság szundított el, szájában a síppal. Horkolós lehet vagy afféle, mert ahogy húzta a lóbőrt, minden kilégzésnél fölharsant a sípja, élesen, cifrázva. Jó alvója lehet, mert legalább negyedóráig föl nem ébredt a szabályos zajra. A medence nevetett. Pontosan addig, amíg az asszonyság ki nem pihente magát. A másik eset azért ragadt meg bennem, mert a társadalmi önvédelemnek sajátos karikatúrája. Fölverte az egész medencét egy vásott fiatalember, s röpült is feléje mindenféle jelző. De ő csak mosolygott fölényesen. Ezt megunván, egy piros szemű idős ember vetette magát a küzdelembe: „Még röhög is! De én megmutatom magának, hogy még a strandra se teheti be a lábát! Egy szavamba kerül" — pattogott keményen és a fiatalember, bár továbbra is sátáni mosollyal, eloldalgott. Nagy tekintélyt szerzett ezzel az öreg. Magam is tisztelettel nézegettem és úgy helyezkedtem, hogy a közelébe kerüljek. Jó okom volt rá: megtudni azt az egy szót! Hányszor jó lenne! Alkalmas pillanatban rá is kérdeztem: „Bátyám, ha mar magának van olyan szava ... megmondaná a titkot?" — „Ha szemtelenkedik velem, majd megtudhatja!"— szólt vissza barátságtalanul. S minthogy nekem nincs gusztusomra idős emberekkel pimaszkodni, maradtam tudatlan. Hej, pedig de jó lenne mindnyájunknak az az egy szó, amitől a pimaszság tényleg nyomban meglapul! Sz. S. I. Hálóval a mocsárban Madárgyűrűző-fábor Hódmezővásárhelyen A Magyar Madártani Egyesülőt helyi csoportja szervezésében az iden táborozással egybekötött madurgyűrűzésre vállalkoztak az egyesület vásárhelyi csoportjának tagjai. Augusztus második felében a Zrínyi utca végi nádas mellett álltak a lelkes madurbarátok sátrai. Nádi madarakat gyűrűztek és a közeli rizsföldeken táplálkozó madarakat is próbállak befogni, összesen hét, egyenként 12 méter hosszú, hajszálvékony fonalakból készült japán nylonhálóval dolgozlak. A parti madarak belógása volt az egyik legnehezebb feladat, hiszen nappal kitűnően látják a hálót, ezért csak éjszaka lehet őket „foglyul ejteni", ugyanis ekkor vándoroljak, és a hálót sem veszik észre. A négy-öt tagú szekció szinte egész éjszakákat töltött rendszeresen a rizsföldeken, és a sekély iszapban keresgélő parti madarakat látta el számozott alumínium gyűrűvel. A táborlakók másik része a gyakoribb nádiposzátákat gyűrűzte nappal, illetve a nádasban éjszakázó füsti- és partifecskék több ezres csapHtait hálózta. Hogy ezek az akciók milyen jól sikerültek, arról az eredmények is beszélnek. A tábor hat napja alatt összesen 25) faj 753 egyedet gyűrűzték meg. Ez igen szép eredjjaeuy, s a parti roadamagukat, minden madarat kézbe vehettek, megvizsgálhattak, ami kitűnően szolgálta a tanulást is. A fiatalok, akik között az úttörőktől az egyetemistáig minden korosztály képviseltette magát, teljes önellátásra rendezkedett be erre a néhány napra. A tábor ellátását részben önerőből fedezték, de nagyon sokat segített a városi úttörőelnökség, melynek mind anyagi, mind erkölcsi támogatását élvezték. Váradi István Elbomló műanyag A kutatók újabban olyan műanyaggal kísérleteznek, amely előre meghatározható idő — három vagy több hónap — alatt/ elbomlik a szabad levegőn. Elsősorban a mezőgazdaság számára akarnak belőle paláritanevelő takarót készíteni. A műanyag hártya ellenáll a nedvességnek és a hőnek, és ha a palánták már elég nagyok, és további védelemre nincs szükség, fokozatosan elbomlik. A bomlási termékek befeszántódnak a talajba, minden kóros hatás veszélye nélkül. Az újfajta műanyagot sikeresen alkalmazták banánültetvények téli takarására. Egyetlen hátránya, hogy egyelőre nagyon drága. Műsort sugárzó tornyok Hazánkban 1925. december elsején indult meg a rendszeres rádiómüsorszórás. Csaknem hat évtizedes története gazdag volt nevezetes eseményekben, A legutóbbi ilyen esemény a sztereó műsorszórás megindítása volt az URH Petőfi műsorban. Ez idő szerint szerte az országban 31 URII-adó működik, s közülük 22 rtjellé tarlalékadót is telepítettek. Persze komoly gondot fordítanak a rövid- és középhullámú adóhálózat fejlesztésére is. Már most működik fele-teljesítménnyel — a Petőfi műsort sugározván — a Laki-hegyi volt Kossuth adó. A rekonstrukció még az idén befejeződik, s akkor 300 kilowattos teljesitménnyel sugározza majd középhullámon a Petőfi adó műsorát. Ugyanakkor Marcaliban egy 500 kilowattos adóállomást építenek, mely várhatóan 1986-ban kezd dolgozni. Több kisebb teljesítményű adóberendezés építésével akarják több helyen javítani a vételi lehetőségeket. 1984-től egész Európában egységes URH-rendszert alakítanak ki. Nálunk várhatóan a század utolsó évtizedében térnek át a CCIR-sávokra; a Kossuth műsor sztereó sugárzása is akkortól várható. kertbarátoknak Készüljünk a szüretre A televizió-műsohszórás is sokat fejlődött az utóbbi években, de még további bővítés szükséges, különösen a 2. műsor továbbításában. Mint ismeretes, a mostani tervidőszakban lépett be a kékesi, valamint a csávolyi adóállomás. Szintén a 2. műsort sugározza majd a közeljövőben üzembe lépő győri adó is. Komádiban 1985-ig elkészül az új adóállomás, viszont a Nagykanizsára tervezettet csak a következő tervidőszakban tudják megvalósítani. Gyovai Ferenc felvétele Gyiirűzés és mérés után szabadon bocsátják a foltos nádiposzátát rak (102 egyed, melyből 61 réticankó) esetében országosan is figyelemre méltó. Többek között visszafogtak egy csehszlovák és egy finn gyűrűvel jelölt partifecskét is. E két madár gyors levonulása tulajdonképpen a korán beköszöntő ősz hírnöke lehet, hiszen máskor még oktoberben, is találkozhatunk ezekkel az apró barna szárnyasokkal. A gaóorlakok jol érezték A kerékpár - Hapiaiekbaa Az európai országokban és városokban újra terjedőben van a kerékpár-közlekedés. A kerékpár elterjedését hasznosnak Ítélik meg a szakemberek, s nemcsak környezetvédelmi, energiatakarékossági okok miatt, hanem azért is. mert a városokra nehezedő forgalmi nyomás mérséklődése, ezzel együtt a balesetek számának csökkenése már most is a kerékpár elterjedesének köszönhető. Egy átlagos nagyságú kerékpár saját súlyának a tízszeresét képes szállítani, és a kerékpározó izomzatának munkájával mintegy az ötszörösére fokozhatja mozgási sebességét. A bicikli az egyik legkevésbé változó formájú és szerkezetű használati eszközünk. Közel nyolcvanéves pályafutása során sokáig semmit sem változtattak rombusz alakú vázán, meghajtásának módján és kerekeinek nagyságán. Mintegy két és fél évtizede azonban forradalmi változások álltak be a kerékpár fejlődéstörténetében. Egy angol formatervező megkissebbítette a váz méreteit, a pedált a súlypontra . helyezte át, és vastagabb gumikat szerelt fel az erősen megkisebbített átmérőjű kerekekre. Megszüntette a férfi- és ,a női váz közötti különbséget: biciklijét mindkét nem egyformán használhatja. . A világméretű fejlődéssel a Csepeli Kerékpárgyár konstruktőrei is lépést tartottak, kemping- és túrakerékpárjaik elismerten jó minősegűek, keresettek. A szüretnek, a szüreti előkészületnek évszázados hagyományai vannak. A különböző termőtájakon kezdete örömünnep volt, színes felvonulások, szüreti bálák tették emlékezetessé. A szép szokások szinte napjainkban erősen megfakult, de a szüret különös varázsa évről évre magával ragad ma is bennünket Addig azonban akad még bőven tennivaló. A szőlőkben az elkövetkező hetekben egyre több időt kell tölteni a pincékben, présházakban. Az egész évi munkánk veszendőbe mehet egy elhanyagolt vagy elhibázott müvelettel. A megyei borversenyek tapasztalata is azt mutatta, hogy a kiváló minőségű alapanyagból a kistermelők egy része íz-, illát- és zamathibás bort tudott csak előállítani, gondoljuk, hogy még nagyon sok kistermelő jutott hasonló helyzetbe. Mai figyelemfelkeltő cikkünkkel szeretnénk az ilyen és hasonló gondoktól mindenkit megóvni. A már meglevő pincékben és feldolgozó helyiségekben a legfőbb tennivaló a tisztasági követelmények betartása. Az épülők esetében az alábbiakra kell figyelemmel lenni: külön helyiség szükséges a feldolgozásra és bor tárolásra. A pince nem terménytároló hely! A korhadó, bomló anyagok szagát az erjedő must is magába veszi. Ahol erre lehetőség van, hasznos lehet a pincét és a feldolgozót szintkülönbséggel építeni. Kívánatos a pincét félig, vagy teljesen a földszint alá építeni. A jó pincének állandó hőmérséklete van. Megfelel a célnak akkor is, ha kicsi a hőingadozás vagy szabályozható a hőmérséklete. Elengedhetetlen azonban a jó szellőzés es a tisztithatóság. A megfelelő páratartalom (70—80 százalékos) szintén fontos tényezője a jó pincének. Száraz pincében nagyobb az apadás, a borok gyorsabban fejlödnek, de gyorsabban is vénülnek. Nedves pincében ennek ellenkezője történik, ugyanakkor ez még elősegíti a penészek fejlődését, a faanyagok gyors korhadását. A piszkos, fekete bevonatot képező pincepenész káros, mivel a dongába is behatol, melynek -következtében a bor is penészízűvé válhat Az élöbbi esetben a padozat gyakori locsolásával, az utóbbin szellőztetéssel, a rendszeresen nedves pincén pedig szigeteléssel segíthetünk. A pince falát meszeléssel, levegőjét pedig kénszelet esetenkénti égetésével tarthatjuk tisztán. A borok kedvező fejlődéséhez, vörös bor esetében 12—14, fehér borok esetqben 10—12 Celsius-fok hőmérséklet a legmegfelelőbb. A pincefelszerelések közül fontosságban és értékben a hordók, tároló edények szerepelnek az első helyen. Tájékoztatónkban elsősorban a fahordók kezelésére szeretnénk a figyelmet felhívni, mivel ez igényel legnagyobb körültekintést. A fahordók erjesztésre és borérlelésre egyaránt alkalmasak. A legjobb fahordók tölgyfából készülnek. Az eperfa kevésbé, az akác szintén felhasználható hordókészítésre. Néhány mondatbán megemlítjük a hordók űrtartalomváltozását is. amely akkor következik be, ha dongát cserélünk. Csökken az űrtartalom attól js, ha a dongákra borkő rakódik. Egy milliméter borkőlerakódas 0,3—0,6 százalékos térfogatcsökkenést eredményez. A hordókat keté/enként szükséges hitelesíteni. A cementhordós tárolás számos előnye ellenére a kistermelőknek nem gazdaságos. Műanyag edény bortarolásra tartósan nem alkalmas. Kistételű és különleges borok erjesztésére és tárolására az üvegballonok kiválóan alkalmasak. A hordók tárolást követő töltőképessé tételét azzal kezdjük, hogy vízzel megtöltve néhány napig áztatjuk. utána gőzöljük vagy kiforrázzuk. A forrázást mindenki könnyen el tudja vét gezni. A hordó minden hektoliterjéhez tíz liter forró vizet használunk fel. A forró viz beöntése után a hordót bedugaszoljuk, néhány percig hengergetjük, majd % dugót óvatosan kilazítjuk, a keletkezett gózt kiengedjük Ezt követően ismételten my,hengergetjük a hordót, w na fenékre állítva pihenni hagyjuk. Lehűlés után többszöri hidegvizes öblítés következik, majd a hordót csöpögőre állítjuk. Csak szikkadás után kénezziík, ezt követően használhatjuk fel erjesztésre vagy bot- tárolására. (Az úr hordók üzembeállítást megelőző kezeléséről a közelmúltban már részletes tájékoztatást adtunk.) A forrázás a rejtett hibák feltárására is alkalmas. A legtöbb bajt é6 gondot a beteg hordók okozzak. Ilyenek a penészes, dohos, ecetes vagy egyéb mellékízű és -szagú hordók. Amennyiben bizonytalanok vágjunk a hordónk tisztaságában, forduljunk szakemberhez. Az ecetes hordók kikezeléséhez keves remény van. kezelésüket az új hordókéval azonos módon próbálhatjuk meg. A penészes hordók esetében a gyenge, nem régi keletű penészt hideg vizea öblítésekkel is eltávolíthatjuk. Az ilyen hordokat közvetlenül nem szabad forrázni. Az erősen peneszei hordókat ki kell fenekelni, és csak a kaparás vagy gyalulás segít. A hordók külső fa felületét diófapáccal konzerváljuk, míg az abroncsolt rozsdásodását míniumos olajfestékkel akadályozhatjuk meg. Kerüljük a szagos anyagok használatát! Alapvető szabály, hogy a hordót töltés előtt minden esetbea alaposan meg kell vizsgálni. A hibára utaló szagot könynyebben észrevesszük, ha belefújunk, vagy a nyílásra ütünk tenyerünkkel, így a kiáramló levegőben a hiba észlelhető. Ne féljünk a kénezéstőll Ezzel az eljárással üres vagy előkészítés alatt álló hordóinkat védjük a penészedéstől. ezt rendszeresen el kell végezni. A kiürült hordokat kezdetben havonta, majd csökkenő kénadaggal másfél, két havonként kénezzük 1.5—2 gramm/hektoliter kén elégetésével. A szürethez a szedésnél éa a feldolgozásnál egyaránt olyan edényeket használjunk. melyeket a sav nem támad meg. A szüret időpontjának megválasztása nagyon fontos. A bor minősége. aikonoitoka, eiiartnaiösága. betegségre való hajlama függ a cukorfoktól, savtartalomtói és egyéb tényezőtől, melyről részletesen a következő számunkban tájékoztatjuk olvasóinkat. Dr. Tóth Mihály megyei löket lesz - w