Délmagyarország, 1983. szeptember (73. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-15 / 218. szám

2 Csütörtök, 1983. szeptember 15: Tanévnyitó a tudományegyetemen A nukleáris fegyverzetek korlátozásáról Sajtótájékoztató Moszkvában 0 Moszkva (MTI) Az európai nukleáris fegy­verzetek korlátozásáról Genfben szeptember 6-án felújított szovjet—amerikai tárgyalásokon egyelőre nincs jele annak hogy az Egye­sült Államok változtatott volna korábbi álláspontján — jelentette ki szerdán Moszkvában Georgij Kor­nyijenko. a Szovjetunió külüevminiszterének első helyettese. Kornviienko Szergej Ahromejev marsal­lal, a Szovjetunió fegyveres erői vezérkari főnökének el­ső helyettesével az európai nukleáris fegyverzetek kor­látozásáról tartott sajtóérte­kezletet a szovjet és a nem­zetközi sajtó képviselőinek. A sajtóértekezleten tett nyilatkozatában Georgij Kor­nvijenko felhívta rá a fi­gyelmet. hogy az Egyesült Államoktól és a NATO4 tói függ lesz-e megállapodás a genfi tárgyalásokon. Nyo­matékosan leszögezte: senki sem gondolhat ia komolyan, hogy a Szovjetunió akár az Egyesült Államok által ja­vasolt nullámé "oldást, akár az úgynevezett közbülső megoldást elfogadná, hiszen mindkét javaslat lényege nz. hogy a Szovjetunió egyolda­lúan csökkentse európai nukleáris fegyverzetét. Ha az amerikai küldöttség ezúttal is ilyen megállapodásra ka­pott megbízást, akkor estik azt jelentheti hogy az Egye­sült Államok még csak nem is gondol kölcsönösen elfo­gadható megállapodásra, ha­nem kiz-árólag Pershing—2­es rakétái és robotrepülőgé­pei mielőbbi európai telepí­tésére törekszik. A felelős­ség sz események ilyen ale kulásáért, amely nem nukleáris szembenállás szint iének csökkenéséhez, hane"" növeléséhez vezetne, fokoz­va ezzel a háborús veszély' az Egvesult Államokra, v lamint a vele eevüttműkn-' NATO- és NATO-n kívü! szövetségeseire hárul. Hetven óra Helsinkiben (1) Dr. Berecz Árpád köszönetet mond a gyémánt- és aranydiplomások nevében (Folytatás az 1. oldalról.) gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára köszöntve az egyelem oktatóit, hallgató­it us dolgozóit, felszólalásá­ban elmondotta, hogy a part Központi Bizoltsaga, a kormány nagyra értékeli azt az oktató-nevelő tevé­kenységet, ami a József At­tila Tudományegyetemen fo­lyik. Utalt arra, hogy az egyelem vezetői, oktatói az elmúlt hónapokban megkü­lönböztetett figyelmet for­dítottak a Központi Bizott­ság ez év áprilisi ülésen hozott határozatok és az azokból levonható tanulsá­gok érvényesítésének. Az oktató-nevelő munka sike­reiben jelentós része van az egyetemen dolgozó mint­egy félezer párttagnak, az 1700 ifjúkommuni6tának és a szakszervezet tagjainak. Örvendetes, hogy az oktatás és nevelés egységes érvé­nyesítésére, a hallgatókkal történő Intenzív foglalkozás­ra törekszenek. Sokat tet­tek az egyetemi közélet, a demokrát izmus fejlesztésé­ért. Erőfeszítéseik azért is nagyra értékelendők. mert ez megfelel a párt ifjúság­politikai törekvéseinek. A Magyar Szocialista Munkás­párt különös figyelmet for­dít az ifjúságra, az ifjúság­gal történő foglalkozásra, hiszen nem mindegy, hogy a felnövekvő új nemzedek magatartása, munkája, fele­lősségérzete milyen lesz. A szocialista társadalom­építő munkában növekszik az emberi tényező szerepe, ami az egyetemi oktató-ne­velő munka, az értelmiség­képzés fontosságát húzza alá — mondotta. — Az önálló véleményalkotás képességét kell kifejleszteni az egyete­mi fiatalokban, mert olyan szakemberekre, olyan értel­miséglekre van szükségünk, akik önálló, belső elkötele­zettséggel. magas felelősség­érzettel vesznek részt a fej­lett szocialista társadalom építésében. Ezért szükséges, hegv az oktató-nevló munka reálisan mutassa be a fiata­loknak az életet, készítse fel őket életünk. fejlődesünk \ aloságos ellentmondásaira. Ne tápláljon illúziókat a já. vöt illetően. A tudományos es az oktató-nevelő munka ne zárkózzon be az egyetem talaj közé, hanem szélesítse kapcsolatait a gyakorlattal, az élettel. Az egyetem vezetői, okta­tói a jövőben is tórdítsanak figyelmet a demokratizmus Tej lesz lesére, mert a demok­ratikus közélet a legfőbb műhelye a személyiség szo­cialista igényű fejlesztésé­nek. Folytassák tovább azt a gyakorlatot, hogy a fiata­lok politikai nevelését nyílt, őszinte vitákkal segítsék elő. Az Ifjúságnak természetes közege u szocializmus, ez azonban nem jelenti a/.t, hogv a fiatalok tudata min­den tekintetben automatiku­san szocialistává válik, ezért nagyon fontos az őszin­te eszmecseré a fiatalokkal, t a politikai nevelómunka hatékonyságának növelése. Felhívta a hallgatók figyel­mét arra, hogy fegyelmezet­ten legyenek elegei tanulmá­nyi kötelezettségüknek, és szorgos tanulással minél jobban készüljenek fel a gya­korlati munkára, az életre. A Politikai Bizottság tag­ja ezután nemzétközi kér­désekkel foglalkozott. Utalt arra. hogy az emberek mil­liód azt latolgatják: sikerül-e megőrizni a békét? A szo­cialista országok legfőbb nemzetközi törekvése a fegyverkezési verseny megál­lítása. az envhülés eredmé­nyeinek. a békének a megőr­zése. Belpolitikai kérdésekről szólva hangsúlyozta, hogy a kedvezőtlen nemzetközi gaz­dasági körülmények, belső gazdasági nehézségeink — többek között a mezőgazda­ságot sújtó aszály — ellené­re sikerült megőriznünk az ország nemzetközi fizetőké­pességét. Belpolitikai hely­zetünk az említett nehézsé­gek ellenére szilárd, ami hazánk nemzetközi megíté­lésében is kedvező hatást gyakorol. Ugyanakkor to­vábbi erőfeszítésekre van szükség minden területen eredményeink megőrzése, a nehézségek leküzdése érde­kében. Felszólalása végén sok sikert kívánt az egye­tem oktatóinak és hallgatói­nak. Zárószavában dr. Kristó Gyula rektor eredményes munkára buzdította az egye­tem minden tagját, a 3311 nappali és levelező hallgatót és a több mint 1500 dolgo­zót. A tanévnyitó közgyűlés a Szózat eléneklésével feje­ződött be. Igaz barátok között Dr. Korom Mihály, az JWSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára tegnap déjután felke­reste a megyei Oártblzöttsá^ot. ahol Gyárfás Mihály, a'rríe­gvei pártbizottság titkára és Szabó Sándor, a megyei ta­nács elnöke fogadták és tájékoztatták a megye életének időszerű kérdéseiről, maid eszmecserét folytattak a politi­kai, a gazdasági és állami munka feladatairól. HAZÁNK ÜJ KAMBODZSAI NAGYKÖVETE Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Losonczi Pál. a Nép­köztársaság Elnöki Taná­csának elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Apró Antal, az országgyűlés elnöke fogadta Karsai Lajost, hazánknak a Kambodzsai Népköztársaságban akkredi­tált rendkívüli és meghatal­mazott nagykövetét, aki ál­lomáshelyére utazott. ÜDVÖZLŐ TÁVIRAT Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága nevében táviratban köszöntötte a Bé­ke és Szocializmus folyó­irat szerkesztőségének kol­lektíváját a lap megalakulá­sának 25 éves jubileuma al­kalmából. HAZÁNKBA ÉRKEZIK AZ INDIAI K ül. ÜGY MINISZTER Dr. Várkonyi Péter kül­ügyminiszter meghívására szeptember 15-én, csütörtö­kön hivatalos látogatásra hazánkba érkezik P. V. Na­raszimhu Rao indiai kül­ügyminiszter. MAX KAMPELMAN | LÁTOGATÁSA Max ICampelman nagykö­vet, a madridi találkozón részt veit amerikai küldött­ség vezetője szeptember 12— 14. között látogatást tett Budapesten. Megbeszélést folytatott Nagy János kül­ügy minisztériumi államtlt- • kárral, Esztergályos Ferenc külügyminiszter-helyettes­sel, és Melega Tibor külke­reskedelmi miniszterhelyet­tessel. A nagykövetet fogad­ta dr. Várkonyi Péter kül­ügyminiszter és Horn Gyu­la, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője. SZAKSZERVEZETI ESZMECSERE Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára szerdán fogadta a holland nyomda- és papír­ipari dolgozók szakszerveze­te Jacob Draijer elnök ve­zetésével hazánkban tartóz­kodó küldöttségét. Véleményt cseréltek a két ország dol­gozóinak élet- és munkakö­rülményeit érintő témák­ról. BUSH ALGÉRIÁBAN George Bush amerikai al­elnök szerdán megbeszélése­ket folytatott az algériai ve- ! zetőkkel. köztük Bendzsedid Sadli államfővel P—i Az olasz hatósagok mái­tavaly novemberben fel­hívták a svájci igazságügy­minisztérium figyelmét, hogy Licio Gellit meg akarják szöktetni a genfi börtönből — jelentette ki Oscar Luigi Scalfaro olasz belügyminisz­ter a P—2-es jobboldali tit­kos szervezet tevékenységét vizsgáló parlamenti bizottság eJött. A miniszter a felelős­séget teljes egészében Svájc­ra hárította a szökésért — sőt. kijelentette, hogy a.sváj­ci rendőrség az első órák­ban késlekedett a tájékozta­tással. Szinte biztos, hogy bárki magyar, aki eljut Finn­országba. érkezése után rög­tön a velünk közös vonáso­kat kezdi keresni. Akár­csak az észak-európai ország lakói, ha hozzánk látogat­nak. Az egyik legszebb él­ményem Helsinkiben éppen az volt, hogy a finnek mi­lyen komolyan — nagyon komolyan! — veszik az ősi rokonságot * — Mi, finnek nagyon sze­retjük a magyarokat — mondta Anneli Aarika­Szrok, a Finn—Magyar Ba­ráti Társaság titkára. — Ezért nyíltabbak, kedveseb­bek vagyunk velük. Én ma­gam elfogult is vagyok, hi­szen tizenhárom esztendőt, a legszebb éveimet töltöttem Magyarországon. Amikor hazajöttem^, nem. szűnt meg ez a jó viszony. Itt a társa­ságnál napi . kapcsolatban állok a magyarokkal, s az a munkám, ami igazán szí­vem szerint való: a finn— magyar barátság ápolásán, fejlesztésén dolgozom immár huszonkét éve. Jó tudni, hogy ez alatt az idő alatt hétről harminchatra nőtt a helyi szervezeteink száma. A társaságnak 5300 tagja van, s nincs olyan helyi szerve­zet, ahol ne akadna néhány fantasztikus magyarrajongó, aki erején felül vállal, dol­gozik ezért az ügyért, tár­sadalmi munkában. Alkalmam volt találkozni Heikki Koskival, a Finn— Magyar Baráti Társaság el­nökével is, akiben ugyan­csak igaz barátunkat ismer­hettem meg. Halk szavú, szerény ember. Megható volt hallgatni, ahogy a ba­rátságunk mindennapjairól beszélt: — Tudja, én azt szeret­ném, ha minden finn leg­alább egyszer ellátogatna Magyarországra. Akkor érezné-taRasztalná azt. amit jómagam már tizenegyszer átéltem: a magyarok vendég­szeretetét közvetlenségét és azt, hogy köztünk milyen könnyen, milyen természe­tességgel szövődnek a barát­ság szálai. A legfontosabb azonban, hogy nagyon ha­sonlóan vélekedünk fontos dolgokról. Nemcsak a roko­ni kapcsolatokról, hanem a barátságról, a békéről. Még Pori polgármestere voltam, amikor 1973-ban Eger test­vérvárosunk lett, s nemso­kára nagyszerű találkozá­som volt a várossal, lakói­val. Azután sportolók, mű­vészek, turisták, aki tehette, útra kelt. Pori egy finn szaunát is ajándékozott az egrieknek. Néhány gazdusá-. gi megállapodás is létrejött a két város üzemei között. Jelenleg 17 finn és 17 magyar várost köt össze ilyen kapcsolat. Az első testvérvárosi egyezség 1956­ban Pécs és Lahti között született. Aztán 1964 és 1974 között hét-hét. 1977-tól pe­dig kilenc-kilenc város ta­lált egymásra. Az idén Szombathely és Lappeenran­ta. Jurúusban a miskolciak vendégeskedtek Tamperében, augusztusban a szegediek mutatkoztak be a turkui vá­sáron. a — A Finn—Magyar Ba­ráti Társaság munkájának a motorját jelentik ezek a testvérvárosi kapcsolatok. De van más is. amiről fel­tétlenül beszélnünk kell — folytatta lelkesen Anneli Aarika-Szrok. — Társasá­gunk október 10-én lesz 33 éves. Hosszú utat tett meg, szép eredményekkel büsz­kélkedhet. Így csak a kö­zelmúltból: Helsinkiben 1980-ban avatták fel a Ma­gyar Kulturális és Tudomá­nyos Központot, s itt mi is szép otthonhoz jutottunk. Évente négyszer jelenik meg az újságunk, amelyben a társaság tevékenységével foglalkozunk, s betekintést nyújtunk a magyarországi eseményekbe. Bekapcsolód­tunk a Bartók-, a Kodály­év rendezvénysorozatába, és hasonlóképpen készülünk a Liszt-évre. Szeptember végén látjuk vendégül a híres Pé­csi Balettet, dé még az ősz­szel magyar operaénekesek is fellépnek nálunk. A ma­gyar Hazafias Népfronttal közösen minden harmadik esztendőben barátsági hetet rendezünk Magyarországon és Finnországban. A követ­kező 1985-ben lesz. Mivel az az esztendő nemzetközi if­júsági év lesz, úgy gondol­juk, nekünk is a fiatalok ismerkedését kell elősegíte­nünk. Jövő őszre úgyneve­zett magyar csomagot állí­tunk össze a finn iskolák részére, amiből megismer­hetik összetartozásunkat. a mai Magyarország életét, munkáját. Kezdő, haladó és társalgási szinten őszlől ta­vaszig magyar nyelvórákat szervezünk. Rendszeresen meghívunk előadókat, akik a magyar társadalmi, gaz­dasági. kulturális és tudo­mányos élettel Ismertetnek meg bennünket. * Különösen aktuális téma volt Helsinkiben ottjártam­kor a finn—magyar kultu­rális együttműködés. Akkor ülésezett az a bizottság, amelynek tagjai a két nép kulturális együttműködésé­nek eredményeit foglalják közös kötetbe. A Magyar Népköztársaság első kultu­rális megállapodása volt tő­kés állammal az az 1959­ben kötött egyezmény, ame­lyet ma is példaként emle­getnek világszerte. Jaalcko Numminen kulturális állam­titkárt, a szerkesztő bizott­ság finn csoportjának veze­tőjét érről az együttműkö­désről kérdeztem: — Szoros és intenzív kap­csolatok kötnek bennünket össze. Rendszeresek a tudó­sok, művészek találkozói, sok finn kórus járt Magyar­országon, sok magyar mu­zsikus nálunk. De sokrétűek az emberi kapcsolatok is. Nem ritka a finn—magyar házasság. Csak azt sajná­lom. hogy az első közös fil­münk, a Vámmentes házas­ság, amely ehhez a témá­hoz kapcsolódott, nem a legszerencsésebb alapállás­ban közelített a kérdéshez. Kívánom, hogv létrejöjjön egy maradandó magyar— finn filmalkotás is. Beszél­hetnék a nyelvkutatók, a tu­dósok együttműködéséről. Három finn egyetemen ma­gyar lektor dolgozik, há­rom magyaron pedig finn, s kölcsönösen van vendég­professzori státusunk is. Az­tán'itt van a fordítók tevé­kenysége. Magyarországon több a jó műfordító, mint nálunk. Örömmel hallottam, hogy négy finn alkotás je­lent meg a közelmúltban, s kiadták Vainö Kankonen professzor könyvét a Kale­valáról. t— Egyébként 1985-ben ünnepeljük — folytatta — a Kalevala l megszületésének 150. évfordulóját. Szeret­nénk ha külföldön, így Ma­gyarországon is lennének megemlékezések. A Kaleva­lát többször fordították már magyarra, mint bármelyik más nyelvre. Négy teljes fordítása van. több részletét külön is átültették magyar­ra, s tudomásom szerint most készül az ötödik tel­jes fordítás. Tudia, mi a legérdekesebb? Az afrikai pulari nyelvre magyarról fordították le nemzeti epo­szunkat. Szóval ellátnak fel­adatokkal a magyar—finn kapcsolatok, de én szívesen csinálom. Személy szerintez a legérdekesebb munkám a minisztériumban, olyan fel­adat, amely egész hivatali tevékenységemet emberibbé teszi. Érdekes feladatom adódik annak a kötetnek a munkálataiban is. mely a finn—magyar kapcsolatok történetét dolgozza fel. Másfél száz évre nyúlunk vissza benne, s remélhetően jövőre megjelentetjük. A finn—magyar kapcso­lat a finn társadalomnak nagyon sokat jelent — ez­zel a gondolattal fejezte be a beszélgetést az államtit­kár, s hozzátette: — Jó ér­zés tudni, hogy Köz.ép-*Eu­rópában nemcsak közeli rokonaink vannak, akikkel szoros szálak kötnek ben­nünket ' földrészünk szívé­hez, hanem hűséges társa­ink is a békéért, a fegyver­kezési hajsza megfékezeséért vívott harcban. Kocsi Margit (Következik : Erőműtől a vukict

Next

/
Thumbnails
Contents