Délmagyarország, 1983. augusztus (73. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-13 / 191. szám

Feszültségek feloldása Beszélgetés Nagy Sándorral, az Állami Ifjúsági Bizottság titkárával A beszélgetésnek nincs különösebb apropoja. Nem jelent meg az elmúlt hetek ben-honapokhan az ifjúság egészét érintő állásfoglalás, határozat. Az Állami Ifjúsági Bizottság is szokásos hétköznapjait éli. Ily módon akár magyarázatra is szorulna. hogy mi indokolja a kérdést: milyen a fiatalok szociális helyzete, milyen gondjaik foglalkoztatják az Állami Ifjúsági Bizottságot? — A téma ilyenfajta megközelítését nem tartom szerencsesnek — mondta Nagy Sándor. az AIB titkára — Valahogy belénk rögződött, hogy a fiatalok helyzetéről nagy általánosságokban szóljunk. Mondjuk, az ifjúsági törvény megalkotásának az évfordulóján, a KISZ kongresszusa után. Olyankor szívesen összegezzük az eredményeket, soroljuk a gondokat. a feladatokat. Valójában az ifjúság valamennyi kérdése szüntelenül napirenden van. A párt ifjúságpolitikai határozatónak, az ifjúsági törvénynek egyik legfontosabb követkéz.' ménye, hogy a szemléleten változtatott. Nem állítom persze, hogy mindenkién. De nagyon sokan megértették, és a gyakorlatban is érvényesítik, hogy nem külön kell kezelni az ifjúsági kérdéseket, hanem a döntésekben mindenkor számolni kell a fiatalokra tett hatásukkal is. Még pontosabban, hogy a döntéseikiben az érdekelt fiatalok véleményének is tükröződnie kell. Nem a fiatalokról, hanem a fiatalokkal lehet helyesen határozni. Másrészt: úton-útfélen a fiatalokról, az ifjúságról teszünk említést. Holott az ifjúság heterogén összetételű. Más foglalkoztatja a középiskolás diákot, mint az ifjú szakmunkást, mással küszködik az if jú házas, mint az egyedülálló, fiatal, és így tovább. Milyen válasz adható arra a kérdésié: hogy milyen a fiatalok helyzete? Melyik fiatalé? Vagy legalább annyira legyünk pontosak, hogy melyik ifjúsági rétégé? Ra ar Állami Ifjúsági Bizottság elmúlt évi üléseit felidézem. ha a javaslatokat, határozatokat sorra veszem: nem általában az ifjúság gondjaival foglalkoztunk, hanem egy-egy rétegével. — Bontsuk tehát részekre n kérdést: a szakmunkástanulók juttatási rendjét 1955-ben szabályozták azzal a céllal, hogi; a tanulok az összes térítési dijat fedezni tudják az ösztöndíjból. Azóta érdemi változtatás nem történt, a szabályozás minden bizonnyal elavult. — Az elmúlt néhány évb«n szinte minden .ifjúsági fórumén szoba került a szakmunkástanulók ösztöndíjazásónak korszerűsítése. A Kisz X. kongresszusának az allamd szerveket érintő javaslatokat tartalmazó feladattervében is helyet kapott a változtatás szükségessége. A diákparl*mentek«n ugyancsak sürgették • m-iklositást. Az Állami Ifjúsági Bizottság az év elején tárgyalta az illetékes minisztériumok előterjesztését. Az ösztöndíjrendszer felülvizsgálatának tapasztalatai alapján a bizottság a rendszer átfogó továbbfejlesztése keretében az ösztöndíjak jelentős emelesét tartia szükségesnek. Az úi ösztöndíjrendszer kidolgozásához meghatározta a leg- • fontosabb elveket. Elkülönül a tanulmányi ösztöndíj és a tanuló szociális körülményei alapján adható támogatás. A differenciálás alapjá a szakma jellege és az évfolyam mellett elsősorban a szakmai és tanulmánvi teljecítmény lesz. A vállalatok feladata, hogy a szakmunkásképzésben meglevő érdekeltségük szerint a tanulók ténylegesen végzett munkájának megfelelően gondoskodjanak a pénzbeni juttatásokról. Megváltoznak a társadalimi tanulmánvi szerződés feltetelei is. Az Állami Ifjúsági Bizottság határozatának lényeges része, hogy a javaslatokat a tanulók időben megismerjék és megvitassák. Kívánatosnak tartjuk, hogv már a következő tanévtől bevezessék a költségvetési kiadással nem járó változtatásokat Így oldják fel a társadalmi ösztöndíjak kötöttségeit. és tegyék lehetővé, hogy a III. évfolyamos tanulókat szakmunkásbérben foglalkoztassák. — Feltehetőleg a szakmunkástanulók véleménye módosítja majd az elképzeléseket, mint ahogy az egyetemi-főiskolai hallgatók észrevételeivel is gazdagodott az egyetemi-főiskolai ösztöndíjrendszer... — Már az előterjesztés is támaszkodik ezekre a véleményekre. Hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy a részletkérdésekben. a megoldás módját illetően egymás tol eltérő véleményekre. Az egyetemeken-föiskoiákon folytatott viták egyébként arról is meggyőztek, hogy lényeges kérdésekben a hallgatók fe-' lelösségteljesen mondanak véleményt Mindenütt támogatták a teljesítmény, a tanulmányi eredmény szerinti nagyobb differenciálást A két iskolatípus ösztöndíjrendszerét összehasonlítani fölösleges volina. Annyi bizonyos, hogy mindkettő túlhaladottá. nem serkentővé, hanem inkább gátló tényezővé vált Az egyetemi-főiskolai új, már működő rendszer, ha nem is oldott fel minden feszültséget, megfelel rendeltetésének. Ma megfelel. Mert ezeknek a kérdéseknek egyik sajátossága, hogy megoldásuk mindenkor időleges. Az ösztöndíjrendszer problémáin túl a hallgatók különösen fontos kérdésként vetették fel az életkörülményeik alakulását meghatározó feltételek javításának. az egyes társadalmi juttatások, jogosultságaik bővítésének szükségességét. Az Állami Ifjúsági Bizottság a közelmúltban átfogóan elemezte az életkörülményeket befolyásoló tényezőket, és a lehetőségek figyelembevételével határozta meg a rövidebb és hosszabb távú feladatokat. Ezen belül a legjelentősebbnek tartom, hogy a hallgatók számára a hivatásukat is szolgáló területeken, a következő tanévtől bővülnek a munkavállalási lehetőségek. egyszerűbben válthatják ki a munkakönyvüket. Megoldódik egy régóta vajúdó probléma, nevezetesen a felsőoktatási intézmények tanulói igénybe vehetik majd a gyes-t — Némelyik a kezdet kezdetén sem váltja be a hozzá fűzött reményeket A diákokat és sorkatonákat megillető kedvezmények fogadtatása legalábbis ellentmondásos. Egyik-másik kedvezmény alig keltett érdeklődést. — Ezt a kedvezményrendszert 981-ben vezették be. Az eddigi két év tupits, i azt bizonyítják, hogy a rendszer jól szolgálja az Állami Ifjúsági Bizottság korábbi határozatában megfogalmazott célokat; Mégpedig a következőket: a kedvezmények alkalmazkodnak a megváltozott gazdasági körülményeKhez. szervesen illeszkednek a kulturális, a sport- és a turisztikai szolgáltatások kialakult rendjéhez, jobban hasznosítják a központi és helyi erőforrásokat, valamint egyszerűsödött a kedvezmények igénybevétele. Miben jogos a kritika? Részben nem elég hatásos a tájékoztatás. nem minden érdekelt ismeri a lehetőségeit. Aztán úgy látszik, hogy a diákok nem szívesen ülnek a színházakban az olcsóbb helyeken, és nem igény lik igazán a mérsékelt árú diákmenüt. — A fiatalok szociális helyzeterői szólva óhatatlanul eljutunk a családalapítás, a lakáshoz jutás gondjaihoz. A lakásra várók számának nagyságát, a népgazdaság teherbíró-kepességét ismerve, lényeges fordulatot aligha várhatunk a következő években. De ez ügyben az apró változások is sokakat érintenek. Mi enyhítheti az önálló otthon megteremtesenek gondjait? — Legsúlyosabb társadalmi gondjaink közé tartozik a lakáskérdés. Valóban, minden intézkedés. amely enyhít a feszültségen, figyelmet érdemel Ismert fogalom immár a lépcsőzetes lakáshoz jutás, a garzonlakás-akció, a fiatal házasok otthon®, és a többi. Ha a lakásokkal sikerül jobban gazdálkodni, annak a fiatal házasok is hasznát látják. Javaslat készült arra, hogy 1984. januar elsejétől az ifjúsági takarékbetét utáni kölcsönt a magánforgalomban történő lakásvásárlásra is igénybe lehessen venni. Hosszú távon azt kellene meg valósítanunk. hogv a fiatalok valamiféle garanciával gyűjti;Essenek lakásra. mondjuk, az ifjúsági takarékbetétkönyvben ami most pótolja a lakásvásárlási előtörlesztést, s mind többfélé. a lakás berendezéséhez szükséges árura ad kedvezményes kölcsönt M. D. Keresztury Dezső Szilánkok i. A mi Cicánk, a hajdani elindult fajt fönntartani: cicában is hamis a nő, soha nem tért hát vissza ő. 2. öregszel, őrizd hát magad, beosztva, okosan, — rég folyóba fúlt a patak, s a folyam deltába hal. 3. Ahogv a karácsonyfa alatt ültek; mindketten a halál jegyesei, parázslottak még, két csaknem kihűlt test: nem "lehet őket elfelejteni Ne státuszszimbólumokat adjatok kiégve, unottan, de mit hű szív hű szívnek ad egy-egy égő csipkebokorban. Veress Miklós A vonat álma Sihuhuhuhuhuhuhuhuhuhuhuhuhusihhh — méltatlankodik a beérkezett vonat ha azzal vádolják hogy már végleg beérkezett — kérem én tulajdonképp nem is akartam igyekeztem tisztességgel mellékvágányokra futni s kisállomásokon vesztegelve hagvni előre törni a többieket minthogy azonban a következő vicinálisok ott is utolértek kénvtelen voltam robogni habár nem láttam így már se kertet se házat se arcot se integető kezeket így hát befutottam közben a vonalakat villamosították de sebaj azt mondta az állomásfőnök hogy tolatómozdonynak megteszem még így is csak álmomban dohogok ha dombokat kanyarít körém az emlék délibábja: a szélbe csillagokat köpködök kormot a bámészok szemébe sihuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuu Régi idők szegedi művésze A Szegeden tevékenykedő régi művészek közül emlékezést érdemel Landau Alajos (1833—1884), aki 150 évvel ezelőtt született. Jóllehet pssli származású volt. azonban művészeti és pedagógiai munkásságának fejlődése, sőt kiteljesedése Tisza-parti városunkhoz kötődik. A festészet alapfogalmait atyjától, Lar.dau Lénárdtól saiátítotía el, és azulán tanulmányait a bécsi akadémián folytatta. Szegedre. fiatalon, huszonhat éves korában (1859) került, és itt 1872-ig az állami főreáliskola tanáraként rajzolt és szépírást tanított. Emellett ábrázolóművészeti magánórákat is adott. Landau 1862-től fényképészettel is foglalkozott és városszerte keresett, jól menő műterme volt. Hátramaradt monokróm és színezett fotói között női és férfi képmásokat s családi portrékat találunk. De felvételeinek sorában egyebek mellett A szegedi jótékony nőegylet egyik levesosztó intezetét (1864) is megörökítette, csakúgy, mint az Oskola utca 1—7. sz. házak (1867) jellegzetes épületeit. Rajzpedagógiai stúdiumai miatt Landau 1870-ben felhagyott a fényképészettel. Első idevágó írása (A díszít,menyes rajz elemei, Szeged, 1869.) után, 1871-ben államköltségen külföldre utazott a német rajztanodák, rendszereinek tanulmányozására. A kint szerzett gazdag tapasztalatait tartalmazó cikkei az 1871—72. évi Főreáliskolai Értesítőben jelentek meg. De az 1872-ben Szegedről Pestre történt távozása után is. mint fővárosi főreáliskolai tanár, újabb szakdolgozatokat (Arányok szerinti rajzolás. Bp. 1882.) készített. Eredményeinek elismeréseként az Országos Közoktatási Tanács tagjai közé választotta. landau Alajost országos viszonylatban is az első oktató-neve..'.? és művészi-alkotó munkát végző jeles festő-tanárok között tarthatjuk számon. Olajportréival és figurális kompozícióival nemcsak a korabeli szegedi tárlatokon, de — már 1855-től — a Pesti Műegylet kiállításai is gyakran szerepelt. Alkotásai közül, a Gyermekarckép (1870. k.) és más művei közgyűjteményünkbe jutottak. De a száz éve — az 1883-ban — létrehozott két képe, a Sziesztázó kövér úr és a Körmöcbányái lány, valamint más ábrázolásai magántulajdonokban lappangnak. Példa erre, hogy közel húsz festménye — köztük a romantikus hatású Szerecsen táncosnő (1880) — leányának, az 1938-ban még Szatvmazon lakó özv Bánhidy Lajo.snénak (szül. Landau Jolán) volt a tulajdonában, melyről Czógler Kálmán helyi főreáliskolai tanár készített pontos műtárgyjegyzéket. Landau munkássága is bizonyítja, hogy a múlt század második felétől már olyan érdemes művészeket is említhetünk, mint amilven ő volt. Vagyis, akik Szegeden dolgozva, színvonalas alkotásaikkal hazai vonatkozásban is megállták helyüket, s nem éltek vidéki elszigeteltségben, mint régebbi elődeik. (Képünkön: Nöi arckép.) SZELESI ZOLTÁN