Délmagyarország, 1983. augusztus (73. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-03 / 182. szám

Dzsemajel fogadta az amerikai elnök különmegbízottját Bejrút (MTI) Amin Dzsemajel libanoni államfő Bejrút melletti re­zidenciáján kedden fogadta Róbert MacFarlane-t, az ame­rikai elnök különmegbízottját. A tárgyaláson jelen volt a megbízott helyettese. Richárd Fairbanks is. A megbeszé­lesről hivatalosan nem közöltek részleteket, az Asz-Szafir bánnak szerepet című libanoni baloldali lap azonban azt irta. hogy az ame- tudható be hoev az rikai diplomata közölte tárgyalópartnereivel: Izrael csak luu"al" noey dz akkor hajlandó összes csapatait kivonni, illetve a kivonu­lás menetrendjét megállapítani, ha Szíria és a PFSZ is hasonlóan cselekszik. Libanoni „alagút1' Szüntelenül mozgásban van a diplomáciai gépezet Li­banonban és Libanon körül — de az időnként igencsak látványos, nem is akármilyen szintp akciók egyelőre nem kecsegtetnek reménnyel ar­ra, hogy belátható időn be­lül stabilitás alakul ki az országban, libanoni alatt. A libanoni válság egyet­len év alatt produkálta a térség gondjainak minden válfaját. Libanon a közel­keleti konfliktus valameny­nyi problémájának valósá­gos tárháza lett. Érdemes számba venni, milyen erők munkálnak Li­banonban. Kiindulópontként ott volt a vallási szempontból meg­osztott népességgel rendelke­ző Libanon, amelynek al­kotmánya szabályozza, hogy milyen hitű személyiség mi­lyen közjogi méltóságot tölt­het be. Az alkotmány ma­ga is kompromisszum ered­ménye volt: a muzulmánok sohasem nyugodtak bele ab­ba, hogy a maronita ke­leni tavalyi izraeli invázió nem következett volna be, ha az arab világ képes lett volna megoldani ezeket az el­lentéteket. De nem volt ké­pes, és az izraeli támadás következtében a palesztinok megint szétszóródtak, Liba­non pedig sokféle befolyási lobogó övezetre szakadt. Jelenleg Libanonban a fegyveres je­lenlét számít — a döntés azok kezében van, akiknél a fegyver. Amin Dzsemajel elnök Wa­shingtontól várta a külföldi csapatok eltávolítását Liba­nonból, de éppen washing­toni látogatása napjaiban született meg a döntés az izraeli csapatok átcsoportosí­tásáról —, ami a gyakorlat­ban Libanon déli részén az izraeli megszállás tartósí­tását jelenti —, jelenleg pe­dig már arról van szó, hogy az Egyesült Államok lesz az, amely növeli katonai je­lenlétét az országban. Dzsemajel elnök távollété­ben alakult meg a Szíria­barát ellenkormány is a szíriai erők ellenőrzése alatt ria arra törekszik, hogy ke­zébe vegye a palesztin ügyet, s egyelőre úgy tűnik, hogy Jasszer Arafatnak a szíriai „palesztin politikában" nem Ennek El Fa­tahon belüli palesztin zen­dülők mindmáig képesek va­lós alternatívaként jelent­kezni az Arafathoz hű erők­kel szemben. Jelenleg a következő erők vannak Libanonban: izraeli­ek, szíriaiak, különféle irányzatú palesztin erők, li­banoni kormánycsapatok, az egyes libanoni frakciók mi­líciái, amerikai, brit, fran­cia és olasz katonák, ENSZ­csapatok. Ezek közül legki­sebb befolyással a libanoni kormánycsapatok rendelkez­nek. Arab. izraeli, amerikai érdekek ütköznek és fonód­nak össze Libanonban. A li­banoni „alagút"' végén egy­előre nem látszik a kibonta­kozás reményének a fé­nye. Fodor György Csád panasza a BT előtt £ Ndzsmcna (AP) Hisszen Habré csádi elnök kedden üzisnetet küldött az ENSZ Biztonsági Tanácsának soros elnökéhez és az ENSZ főtitkárához, amelyben „pol­gári lakosok lemészárlásával és a Csád elleni agresszió kiszélesítésével" vádolja Lí­biát. Felhívásában Hisszen Hab­ré sürgős intézkedéseket kö­vetel Líbiával szemben. A csádi kormány hasonló ér­telmű üzenetet juttatott az Afrikai Egységszervezet el­nökéhez és főtitkárához is. Idrisz Miszkin csádi kül­ügyminiszter Ndzsmenáben nyugati diplomáciai képvise­letek illetékesei előtt megis­mételte Líbia-ellenes vádjait. Üdvözölte azt a párizsi be­jelentést, hogy Franciaor­szág légvédelmi fegyvereket küld Csádba, de elégiídet­lenségét fejezte ki amiatt, hogy Franciaország — leg­alábbis a jelenlegi hivatalos álláspont szerint — közvet­lenül nem óhajt beavatkozni Csádban. Sione Managnában re&ztények uralják nemcsak álló területen. Szerepe má­a politikai, hanem az üzleti életet, és kezükben van a hadsereg is. Pensze, maga a muzulmán közösség mesz­sze nem volt összetartó, ál­landóak voltak az ellentétek a drúzok, a szunniták vagy I éppen a «iiták között 4 Ebbe ál amúgyis képié- "SÜtífia­keny közegbe kerültek bele dekei ez 1970-es jordániai véreng­zések után a palesztinok — fegyvereikkel és ideológiai sok féleségükkel. Egy idő múlva gyakorlatilag kézbe vették az ország déli ré­szének irányítását, és — nem lévén erre más helyük — innen indították támadásai­kat izraeli célpontok el­len. A palesztinok lettek nem­csak a libanoni társadalmat, hanem az egész arab vilá­got marcangoló ellentétek gyújtópontja. A Libanon él­ig sem világos. Valid Dzsumblatt, a drúzok ve­zére a maga módján „halol­dali" — egy ideje egyértel­műen Szíria félé húz. Rasid Karami volt miniszterelnök, azt diktálják, hogy csatlakozzon a Dzsemajel el­nök kötötte libanoni—izraeli szerződést ellenzők táborá­hoz. Franzsie volt libanoni köztársasági elnök — maro­nita keresztény — kifejezet­ten Szíriaellenes volt, és nem éppen sima a kapcsola­ta Karamival sem. Az ország egy részén szí­riai erők állomásoznak, s Asszad elnök kijelentette, hogy a szíriai csapatok az utolsó izraeli katona után távoznak. Erre még várni kell. Minden jel szerint Szí­AMNESZTIA A szükségállapotok meg­szüntetésével egy időben ho­zott amnesztiarendelet értel­mében Lengyelországban au­gusztus elsejéig 1800 sze­mélyt helyeztek szabadlábra. Az adatot a lengyel igaz­ságügy-minisztérium ' tette közzé NYUGALOM SRÍ LANKÁBAN Sri Laa kában a péntek es­kosság is részt vett a bandi­ták elleni akciókban, és se­gítségével sikerült felszámol­ni az Unita több fegyveres osztagát. A kormányerők je­lentős mennyiségű fegyvert, lőszert és hadfelszerelést zsákmányoltak. 0 Managua, Washington (Reuter) Richárd Stone. az ame­rikai elnök kózép-arnen­kai különmeg'bízottja hét­főn rövid látogatást tett Nicaragua fővárosában, majd tíznapos közép-ame­rikai körútja befejeztével visszaérkezett Washing­tonba. Az amerikai diplomata Managuában Dániel Orte­gával, a nicaraguai kor­mányzó tanács koordiná­torával, és Miguel d'Esco­to külügyminiszterrel tár­gyalt. A megbeszélésről nem hoztak nyilvánosság­ra részleteket. Az AFP francia hírszolgálati iroda értesülése szerint a nica­raguai vezetők a tárgya­lások során a közép-ame­rikai vizeken összpontosí­tott hajóraj visszavonását követelték az Egyesült Ál­lamoktól. .Stone a talál­kozó után adott nyilatko­zatában nagyon hasznos­nak minősítette managuai megbeszéléseit. * Ruben Zamora, a Salva­dori Forradalmi Demokra­tikus Front vezetője Ri­chárd Stone-nai vasárnap Bogotában lezajlott talál­kozóját pozitív. bár kis lépésként értékelte. A sal­vadori hazafias erők kép­viselője a nicaraguai ve­zetőkkel folytatott mana­guai tárgyalásai után nyi­latkozott a sajtó képvise­lőinek. Heves harcok az iraki—iráni fronton Q Teherán, Bahrein (Reuter) Heves harcok dúlnak az iraki—iráni front középső szakaszán — derült ki a kedden reggel Bagdadban és Teheránban kiadott ha­di j el entések ból. Az INA iraki hírügynökség szerint az iraki erők hét­főn heves kézét usában visszaverték az irániak legújabb támadását. A te­heráni rádió ezzel szem­ben azt jelentette. hogy az iráni erők változatlanul fölényben vannak. Irán szombaton általá­nos támadást indított a front középső szakaszán, hogy visszahódítsa a Meh­körülötti iráni te ületeket. > A hadvezetés hét­fon engedelvt adott húsz külföldi újságírónak. hogy ellátogasson Hadzs Om­ran iraki határterületre, amelyet az iráni erők másfél héttel ezelőtt fog­laltak el. Ali Akbar Velajati irá­ni külügyminiszter a Reu­ter brit hírügynökségnek adott nyilatkozatában meg­erősítette: országa mind­addig folytatja a háborút amíg Bagdad el nem fo­gadia Teherán békefelté­teleit. a szunniták befolyásos ve- „te óta tar.tó . viszonylagos zéregyénisége sohasem volt nyugalom ellenere a főváros, SMfta-tfcfát - az ér- "Colombo utcám ."továbbra is a hadsereg járőrei cirkálnak. A helyzet normalizálódására utal azonban, hogy kedden reggel az állami hivatalok­ban megkezdődött a munka, és a kereskedők ismét ki­nyitották üzleteiket. AKCIÓK AZ UNITAK ELLEN Unita-handákat, tettek ár­talmatlanná az Angolai Né­pi Felszabadító Fegyveres Erők (ÉAPLAJ egységei An­gola két tartományában. Az Angop angolai hírügynökség jelentése szerint a helyi la­Jugoszlávia Jobb muiiival, nagyobb felelősséggé!... Cgv rendkívül fon­tos szovjet—amerikai tárgyalási fórumon tegnap a küldöttségvezetők és a szakértők elbúcsúztak egy­mástól Genfbeh. Kellemes pihenést, jó nyaralást kí­vánt egymásnak Karpov és Rowny, a SALART — másnéven Start — tárgya­lások szovjet és amerikai küldöttségének vezetője, s októberig elnapolták az eszmecseréket. Az álláspontok ezen a fórumon sem közeledtek egymáshoz olyan méretek­ben, ahogyan azt a világ közvéleménye elvárná. Márpedig a tét. a kockázat igen nagy: a SALART ugyanis az úgynevezett ne­héz rakéták, az interkon­tinentális ballisztikus cél­baj uttató eszközök, a leg­félelmetesebb tömegpusztí­tó fegyverek csökkentését tárgyalja. (A másik genfi megbeszéléssorozat témá­ja a közép-hatótávolságú rakéták. az úgynevezett eurórakéták korlátozása.) Amint azt a Frankfurter Allgemeine Zeitung a kö­zelmúltban megállapította; a genfi SALART-tárgyalá­sok amerikai küldöttségve­zetője — aki nyugállomá­nyú altábornagy — megle­hetősen nehezítette a megállapodáshoz szükséges korhpromisszum létrejöttét. Rowny, mint a lap írta, diplomatához . méltatlan I magatartást tanúsított. Ha­SflLflRT­szliBiet sonló vélemény alakult ki róla az amerikai kongresz­szus számos tagjában is: újabban már Washington­ban is bírálják magatartá­sát. Márpedig a SALART nem lehel az amerikai bel­ső hatalmi harc küzdőtere. Sajnos, az Egyesült Álla­mok eddig vajmi kevés megértést tanúsított a szovjet javaslatokkal szem­ben. Ez azt tükrözi, hogv Rownv eleget tesz legfőbb pártfogóinak, a héják közt is vezető sz.erenet játszó köztársaság párti Helms­nek és a demokrata párti Jecksonnak. akik minden­fajta fegyverzetcsökkentes esküdt ellenfelei. A Szovjetunió — vezető államférfiak nyilatkozatai­ból és a szakértők cikkei­ből világosan kiderül — arra törekszik, hogv az egyenlőség elve alapján minél alacsonyabb szinten jöjjön létre megá.l'apodás a SALART-tárgvalásokon. Washington szeretné arra kényszeríteni szovjet tár­gyalópartnerét, hogv első­sorban a földi telepítésű interkontinentális ballisz­tikus rakéták számát csök­kentsék. Csakhogy ez ha­talmas előnyhöz juttatná az USA-t. miután a szov­jet rakéták döntp többsé­ge szárazföldről indítható. Ezzel szemben az Egyesült Államok főleg tengeralatt­járókról és nagvhatótávol­ságú bombázókról fenye­geti a Szovjetuniót. Októberig most szünetel a SALART. A küldöttsé­gek részletesen beszámol­nak maid a kormányuk­nak a végzett munkáról, s őszig megkapjak instruk­cióikat a tárgyalások folytatására. Ha az Egye­sült Államok valóban a leszerelés híve — amiről újabban néhány figye­lemreméltó nyilatkozatot hallhattak. olvashattunk —. akkor a Rcrwny-vezette delegáció kimutathatja ió­szándékát. Cajnas. az amerikai fél eddig adós maradt az előbbre lépéshez nélkülöz­hetetlen kompromisszum­kereséssel. Az őszi fordu­lóban kiderül majd. szán­dékában áll-e az egyenlő­ség alánján nvugvó meg­állapodás megkötése, vagv továbbra is ragaszkodik az. egyoldalú előnyök meg­szerzéséhez. H« az utóbbi álláspont mellett dönt. el­kerülhetetlen a fegyverke­zési verseny újabb, minden eddiginél súlyosabb vesze­delmekkel járó fordulója. Gyapay Dénes Jugoszláviában is forró az idei nyár. És nemcsak az időjárás, hanem a társadal­mi légkör is. Tetőpontjához érkezett ugyanis az ország gazdasági helyzetének meg­szilárdításáért öt esztendő­vel ezelőtt megindított küz­delem, amelynek stratégiá­ja menetközben alakult ki, és átfogó programban most rögzítették. Belgrádban az utóbbi időben egymást követték a magas szintű tanácskozá­sok, amelyeken a politikai és gazdasági vezetők végle­ges formába öntötték a hosszú távú gazdasági sta­bilizációs programot. Ez utóbbi tervezetét Szergej Kraigher. az államelnökség volt elnöke vezetésével egy szakértői bizottság két és fél éves munkával állította össze. A program ^pcatnyi feje­zetből áll. A teendők szem­pontjából ezek egyike sem tartalmaz minőségileg újat, mert a feladatokat lényegé­ben már a JKSZ Í978 jú­niusi kongresszusa megha­tározta. A minőségileg új ezúttal az. hogy a JKSZ Központi Bizottságának leg­utóbbi plénuma minden ed­diginél élesebben és egyér­telműbben vetette fel a kommunisták és a vezetők fokozott felelősségét, helyt­állásának szükségességét. A jelszó minden szinten: „Jobb munkát, nagyobb fe­lelősséget a végrehajiásban." „A program eredményes megvalósítása — olvashat­juk a JKSZ KB határozatá­ban — megköveteli a kol­lektív és egyéni felelősség érvényesítését. Változtat­nunk kell magatartásunkon. Tudatosítanunk kell azt, hogy kizárólag jobb munká­val termelhetünk többet, és csak annyit költhetünk, amennyit saját munkánkkal létrehoztunk. A beruházá­sok, a (társadalmi és egyé­ni) fogyasztás önfinanszíro­zásának általános gyakor­lattá kell válnia." Jugoszlávia jelenlegi sú­lyos gondjait az váltotta ki, hogy a hetvenes évek végé­re különböző okokból meg­bomlott a gazdaság belső és külső egyensúlya. Az ország hosszabb távon erején felül költekezett, túlméretezték a beruházásokat és a lakossá­gi fogyasztást is. Az élet­színvonal^ mögött nem volt meg a szükséges munkafe­dezet, s a külföldi kölcsö­nök felvétele eladósodáshoz vezetett. Ilyen körülmények között évek óta elsőrendű feladat az export erőteljes növelése, mert csak ez biztosíthatja a külföldi adósságállomány csökkentését, feltéve, ha si­kerül elkerülni az újabb kölcsönök felvételét. Eköz­ben mérsékelni kell a túl­méretezett beruházásokat és a fogyasztást, mert a kül­földi hiteleket a hetvenes évek második felében ezek nyelték el. Jugoszlávia külföldi adós­ságállománya 1976 végén 5,6 milliárd dollár volt. Ez a múlt év végére 19.3 milli­árdra szökött fel. Az ország az adósok táncát járja. 1980—1982-ben, három év alatt összesen 11,7 milliárd dollár hitelt vett fel. s ez­alatt 2,5 milliárd dollárt fi­zetett vissza — kamatokkal együtt —, vagyis mintegy 800 millióval többet. mint amennyi hitelt kapott... Adóssága azonban mégsem csökkent, sőt! 1980 végén 17 milliárd, két esztendővel később már 19.3 milliárd dollár volt. Jugoszlávia — csakúgy, mint sok fejlődő ország — az utóbbi évek­ben a megváltozott világ­gazdasági helyzetben nem tudta visszafizetni adóssá­gát (és a kamatokat), s a a törlesztéshez újabb köl­csönök felvételére kénysze­rült. Ez az irányzat az idén is folytatódik, s a külföldi tartozása várhatóan ez év végén 21—22 milliárd dol­lár körül lesz. Az importköllségeket alap­vetően a kőolajbehozatal csökkentése foghatja vissza. A hetvenes évek második felében a nyersolaj vásár­lására fordított devizaössze­gek (az árrobbanások kö­vetkeztében) ugrásszerűen nőttek. Ezért döntöttek úgy már tavaly, hogy — miköz­ben a személygépkocsi-tu­lajdonosok havi benzin­adagját 40 literre korlátoz­ták —, a szükségesnél kb. 1 millió tonnával kevesebbet importálnak. (Jugoszlávia évi nyersolajszükséglete 13 millió tonna, ebből 4,5 mil­lió tonnát a hazai termelés fedez.) A külföldi adósságok fokozatos „ledolgozásához" még három különösen fon­tos forrás áll rendelkezésre: a mezőgazdasági export, az idegenforgalom és a külföl­dön dolgozó jugoszlávok ál­tal hazautalt valuta. Ezért a gazdasági stabilizációs prog­ram a mezőgazdasági terme­lés évi átlag 4 százalékos emelését rögzítette (ha ez megvalósul, akkor 1985 vé­géig 2,3 milliárd dollárt hoz), s azzal számol, hogy a turizmus évi. mintegy 2 milliárd, a külföldön mun­kát vállalók hazautalása pedig 4,5 milliárd dollárt biztosít. A hosszú távú prograrh nagy súlyt helyez egyebek mellett a beruházások és a fogyasztás reális keretek kö­zé szorítására, az 'évi, mint­egy 40 százalékos infláció megfékezésére, az árak és a bérek megfelelő alakulásá­ra, a regionális különbségek fokozatos csökkentésére. a takarékossáíjra, a szociális problémák megoldására, a szocialista önigazgatási rendszer fejlesztésére. A JKSZ Központi Bizott­sága helyzetelemző vitáját összegezve aláhúzta, hogy a jelenlegi problémák nem te­szik semmissé azokat a jelen­tős eredményeket, amelye­ket az ország gazdasága az elmúlt évtizedekben elért. Sőt. éppen ezekre építve kell leküzdeni a nehézsege­ket. „Megfelelő erővel és anyagi lehetőséggel rendel­kezünk ahhoz, hogy kijus­sunk a súlyos helyzetből" — mutatott rá a KB, hangsú­lyozva az önerőre támaszko­dás fontosságát. Márkus Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents