Délmagyarország, 1983. augusztus (73. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-02 / 181. szám

5 Kedd, 1983. augusztus 2." Befejeződtek az ifjúsági napok SZEGEDI ÜNNEPI HETEK A XII. Művclődéselméle­ti Nyári Egyetem Újszege­den, az MTA Biológiai Központjában. Előadások fél 10-töl. A Szegedi Nyomdának, országos versenyen kiváló minősítést nyert kiadvá­nyaiból nyílik ma kiállí­tás a Technika Házában. A tárlatot Hárai Tibor, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszerve- [ ' zetének titkára nyitja meg,' délután háromnegyed 3­kor. I. Országos Táblakép­festészeti Biennále. Kiál­lítás a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában és az If­júsági Házban. Váró Márton szobrász­művész alkotásai a Móra Ferenc Múzeum Kupola­galériájában, augusztus 20-ig. Schéncr Mihály festmé­nyei és szobrai Újszegeden, a November 1. Művelődési Házban augusztus 10-ig. Vankóné Dudás Juli nép­művész kiállítása a Juhász Gyula Művelődési Köz­pontban, augusztus 20-ig. A Móra Ferenc Múze­um álfán (ló kiállítását: Ember és környezete; Rippl-Rónai József alkotá­sai; Lues-képgyűjtcmény; Hunok, avarok, magyarok; Buday György-szoba, Csongrád megyei paraszt­bútorok és -viseletek; Csongrád megye gyógysze­részetinek múltjából. Szeged múltja, jelene, jövője — várostörténeti kiállítás a várkertben. (fj. Lele József népralzl gyűjteménye, Szeged-Tá­| pé, Vártó út 4. Eltűntek á vásárosok, alig-alig látni sétálókat a forró Tisza-parton. Üres a várkert, bontiák az alkalmi színpadokat. Vége a 17. Ifjú­sági Napoknak. Az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda, a KISZ Szeged váro­si bizottsága (a főrendezők) segítségével sikerült gyors­mérleget készíteni. Eszerint minden eddiginél nagyobb érdeklődés kísérte az idei ifjúsági fesztivált. Az Express szervezésében 3500 (középiskolás és 18—23 éves korú) fiatal tartózkodott Szegeden, de a magánúton érkezőkkel együtt több mint tízezerre tehető a résztvevők száma. A szom­bati karneválra mintegv 20 ezren voltak kíváncsiak, s nagyszámú nézője akadt a többi programnak is. A Partfürdőn megtartott strandoart.yn például 18 csa­pat közel 300 tagja ver­senyzett az értékes díjakért. A Napsugár Nagyáruház előtti gyermekműsoron 200 Ifiseverek szórakozott. míg a Széchenvi téri vásáruteá­ban a felnőttek ls találtak elfoglaltságot, széo számban. Több mint 30 sátor (játék­készítők. fazekasok, ötvösök, bőrdíszművesek, fafaragók, édességkészítők) portékáiból válogathattak, vásárolhattak, nem is a program szerint, vasárnap 5 óráig. Még 7 óra tájt is népes volt az utca. Rendkívül nagv sikert arat­tak az ott fellépő néptánc­egvüttesek. a komédiások, csakúgy, mint az Expressz Show együttese, az R-GO. Megnyúlt a . vgs.áimapi, Pol­kaszinó (Móra-park) három­órás műsora is, majd egv óra hosszával, tovább tar­tott a naav érdeklődés mi­att. Sokakat részesített fe­ledhetetlen élménvben a Country-park: a Bojtorján, a Spirit. a házigazda Bo­nanza együttes és Muzsai András emlékezetes muzsi­káiét több ezren 'hallották. A Klauzál téri színes össze­állítás vetekedett az előbbi­vel. Ismételten bebizonvoso­dott, a Dugonics és a Klau­zál tér jól megválasztott helyszíne a napok fő prog­ramjainak. Sok fiatal pró­bált szerencsét a SZTN-tom­-bolán. a rendezők négyezer jegyet adtak el. „Telt ház" előtt játszott (igaz, játszhat tott volna jobban is) a Rock Színház, az üjszegedi szabadtérin. A főrendezők és a 200 közreműködő (ifjúgárdis­ták, KISZ-aktivisták) mun­káját dicséri, egyetlen | pa­nasz sem étkezett a szállá­sokkal, az ellátással kapcso­latban. A JATE, a SZOTE. a főiskolai kollégiumai és a kemping megfelelően gon­doskodtak a pihenésről, a tisztálkodásról, a Hági, a Liget, a Tisza Gyöngye, az Utasellátó étterem, az egve­temi menza az étkeztetésről. A rendezők közül több­éves közreműködéséért a szabadtéri játékok 25. év­fordulója alkalmából ki­adott emlékplakettet kapta Novákné Halász Anna, a KISZ Szeged városi bizott­ságának első titkára. Völgyi István, az Express igazga­tója. Lénárt Béla. az Ex* press Utazási Iroda megyei kirendeltségének vezetője és Bottyán Éva a helyettes ve­zető. Az egyértelmű siker fé­nyét mégis — idén is — be­árnyékolta az az évek óta visszatérő és városméretű probléma, amelyet a fele­lőtlen. garázda vendégek okoztak. Hiába minden erő­feszítés, az ifjúsági fesztivál után a sikeres programok emlegetése mellett szárnvra kelnek és futótűzként ter­jednek a rólűk szóló rém­történetek — sainos. maid mindegyiknek valóságmagva van. Csak a vendéglátóhe­lyeken, a boltokban juthat­tak italhoz (vásároltak is), húsz forintért megalhattak volna kollégiumban. kem­pingben. mégis a várkertet, a pályaudvarok üres vagon­jait az emeletes házak lép­csőházait választották. Köz­téri ivó- és szökőkútjaink­ban' mosakodtak, s hadd ne soroljuk, miket műveltek még. ízléstelenségük, igény­telenségük méltán háborítot­ta fel a városukat féltő és szerető lakókat, de a fesz­tivál idején itt tartózkodó vendégeket is. Mag Edit képernyő Pillantás a nappali szobába r Kísértetjárás Újszegeden Hétvége a fotóművészet jegyében A (Szegedi Ünnepi Hetek kiállítási programjában az elkövetkezendő hét végen a fotográfiáé és a diapora­máé lesz a főszerep. A Bartók Béla Művelődési Központban 7-én, vasárnap két fotókiállítás nyílik. A Fotószalon bemutatója he­lyett. melynek az anyagán az utóbbi esztendőkben a fáradtság jelei mutatkoztak, új vállalkozással kísérle­teznek. A hazai fotóművé­szét kiemelkedő alakjainak rendeznek kiállításokat. El­sőként Féner Tamás Ba­lázs Béla-díjas fotóművész Tükörrepülés című fénv­képkiállítását tekinthetik meg az érdeklődők a nagy­teremben. Bemutatkozási lehetőséget kap a Fotósza­lon tavalyi nagydíjasa. Kürthy Mihály a B Galé­riában. Az elmúlt évben a mű­velődési intézmény sikerrel kísérletezett egy mindin­kább tért hódító műfaj, a diaporáma meggyökerezte­tésére. Az idén ismét meg­rendezik a nyári diapora­ma. találkozót, melynek helyszíne a szegedi vár ud­vara lesz, időpontja pedig 7-én, vasárnap este. fél 9. A színes diaképeket zené­vel ötvöző, az áttűnésekre is építő új műfaj legsike­resebb hazai képviselői je­lezték részvételüket. Tizen­egy szerző tizenhét prog­ramját láthatják az érden­lődők. Bemutatják például Dozwald János Peepshow. Tám László Urbanizáció, Márton Géza Guernica, Magyar Ferenc Nocturno, Seregi István In memóriám című műsorát, valamint Harnóczv Örs, Borbély Ta­más. Bányai Gábor. Re­neczky Lajos. Lovász Ká­roly és Halmai L ász.6 munkáit. Az est narrátora Csányi Miklós, a Magyar Televízió rendezője. Jegyek 30 forintos árban már megvásárolhatók a Bartók Béla Művelődési Központ­ban. A lOíómüvészét mindig is jelentős részt - Kaoott a Szegedi Ünnepi Hetek kul­tui ális programjában. Az idén — némi váltogatá­sokkal — bizonyára ismét tartalmas élményt és sok újdonságot hoz a fotós hét­vége. Kisértetek pedig vannak. Persze, attól íúgg. honnan nézz uk. Ha úgy vesszük, kísértét járja oe megint Európát: a (régi) rockzene kísértete. Múltún* szelleme idéződik, az idő. mikor össztáncokon összesimulva, vagy éppen hogy kezet (és ezt. azt) fogva roptuk a dezodor híjári szappansza­gú gimnazista lányokkal, szólt a Beatles, a Shadows, a Rolling vagy éppen az Illés. E- kísérteteket ' (is) kii. vánta volna elhozni ezút­tal Szegedre az immáron teljes polgárjogot kapott Rockstínház Lázadók cí­mű produkciójával, melyet vasárnap este az ifjúsági napok (fegyik) záróprog­ramjaként. láthattunk az üjszegedi szabadtéri szín­padon. Ha lúd, legyen kövér, ha kísértet, legyen borzon­gatóan hatásos. Múltidéző és fölkavaró, a nosztalgia mélázó hangulataihoz ér­telmi-eszmei többletet adó. az atmoszférát a lehetősé­geik végpontjáig tágító, a muzsikát, a szöveget és a színpadi látványt koherens előadásban kompozícióvá tevő. Hogy mindebből jó­szerével semmi sem való­sult meg, annak oka ugyan több van. de az ember már csak úgy van teremt­ve. hogy ha hiányérzete tá­mad, az csak egy van. De jó nagy. Kezdjük némi nyelvész­kedéssel. A Rockszínház összetett szó. Az előtag rendben is van. Az utó­tag, a „színház" azonban legjobb tudomásom szerint jelent valamit. Mondjuk látványt. Üjszegeden egy községi ifjúsági klub disz­kójára emlékeztető fények wiHogtalk-pislákolteik, dísz­let semmi. ^ leszámítva a szokásos technikai össze­visszaságot (kábelek, hang­falak stb.). s az éppen nem táncoló-éneklő elő­adók egy lócán ültek kör­ben. időnként, ütemre tap­soltak és föltehetően ióféle sör után pihegtek ebben a melegben. (Jelen pivo volt a büfében.) Ami mindeb­ből egv színielőadás elen­gedhetetlen kelléke kell hogy legyen, az kizárólag az egymást szép akkurá­tusan követő, külön-külön, vagy együtt előadott szá­mokra szorítkozott. Hogy mikre? Volt egv árva Beatles (Eleanor Rigbyi esv Rolling (Jumpin Jack Flash), egy. igen jó han­gon, • Füsti Molnár Éva ál­tal előadott Janis Joplin, a Mercedes Benz. Simon és Garfunkel (El Condor Pasa, Híd a zavaros víz fölött), továbbá több rész­let az együttes korábbá Euiía-produkciójából. da­lok a Jézus Krisztus szu­persztárból, a Hairból. az Amerika a West Side Sto­ry. ból, s egyetlen Pink Floyd, Keretként a Hair nyitószáma, az Aquarius, a Vízöntő szolgált. E felsorolás ptán máris a Lázadók szerkezeténél, kvázi, a rendező, Tasnádi Márton és a szerkesztő­szövegmagyarító Miklós' Ti­bor koncepciójánál len­nénk. Ami — elvileg — ama mondandó jegyében fogant volna, hogy a múlt kisérteteit megidézvén, egyfajta tósz tele tad ássa í hódoljon a rockzene ma­radandó. vagy annak tar­tott néhány dalának. S ama bizonyos, erősen vi­tatható szakmai tisztasá­gú könyvekben annyit jellemzett lázadó, a tár­sadalommal szembehelyez­kedő alapjellegének. Igaz ugyan, hogy a beat a hatvanas évek, a Szu­persztár a hetvenes. az Evita meg már (majdnem) a nyolcvanas esztendők zenéje, de annyi bai le­gyen. Az egész előadás eredendő összecsapottsá­ga, a csak álszempontok alapján egymáshoz férceit összeállítás, mindennek fel­színes. eredetinek a leg­nagyobb jóindulattal sem nevezhető eszmei vezér­motívuma. sajna, csak föl­erősödött a merőben kon­certszerű „szinpadiatlam­ságon", a gépzenén és a fölöttébb váltakozó szín­vonalon előadott számo­kon. Hiába volt alapjában véve ió Várkonyi Tibor hangszerelése. Szolnoki Tibor Heródes-dala, vagv Nagy Anikó Vízöntője, jó­hangú és jó rhozgasú a legtöbb fellépő — a nem összefogott „kompozíció", és Reinthaller Éva több­nyire bizony csak szab­vanyelemekből építkező koreográfiája,- megfejelve a végső soron erőtlen szí­nészi-zenei összképpeL Hangerőt és hiányérzetet ado« ugyan, de könyör­göm, mit kezdjünk azzal a kísértettel, amely se nem borzongat, se nem andalít, pláne, ha netán még lá­zítania is kéne? Az em­ber mit tehet mást. maga lesz kísértet és — haza­jár. Ott előkap egv le­mezt és fülel: szent ég. csak nem kísért valahol, valami, megszólalva ta­lán így — zavarock? Domonkos László A forradalom évében, 1905­ben írta Gorkij A nap fiai című színművét, ugyanab­ban azl évben, amikor a Barbárokat. Az orosz század­elő társadalmi kör- és kór­képei mindkét darabban a szereplők mesteri egyéníté­sével, lélektani jellemzésük­kel, a csehovi örökségből merített dramaturgiai eszkö­zök fölhasználásával rajzo­lódik föl. A nap fiaiban kü­lönösen érződik a minden­napos enyészet csehovi han­gulata. Havas Péter A nap gyer­mekei címmel készített té­véjátékot a korai Gorkij­drámából. Afféle korrekt is­meretterjesztés sikeredett a képernyőn, amelynek létjo­i gát mindazonáltal nincs ! szándékomban kétségbevon­ni. Még akkor sem, ha néhol a klasszikus adaptációk szo­kásos. fennkölt unalmát su­gározták a jelenetek, s ha helyenként naturalista szín­házi előadásokhoz hasonlított is a játék. Végül is, fia aka­rom. igen jó eszköz a tévé a klasszikusok széles körű megismertetésére is. és ta­lán elkényeztetettségünk je­le. ha televíziós újdonságot, „valaki mást" várunk a vi­lágirodalmi értékek feldolgo­zásaitól. Méginkább könnyű szívvel egyezünk ki e mos­tanival, ha egy-két kiváló színészi alakításra gondo­lunk vissza. Sok Gorkij­dráma megszokott nappali­jában, amely a lakás köz­pontja, ahol minden leját­szódhat, mert számos az ajtaja és a szereplők foly­ton itt találkoznak, szóval ebben a realista színtérben Moór Mariann (Jelena) át­tételesebb, elidegenítőbb já­tékstílusa teremtett érdekes kontrasztokat. A figyelmün­ket ilyenképpen magára irá­| nyitotta, s azt értékeltette, j hogy e talányos, a többiek­| nél többet látó, okosan beie­í törődő, belül szenvedő Jele­nának talán mégis csak ju­tott valami a gorkiji rokon­szenvből. Igen pontosan „is­mertette" Protaszov szemel­lenzős tevékenységmániáját, s az önmagával és környe­zetével való szembenézést nem vállaló, szólamok mögé bújó tehetetlenséget Sinkó László. Mikó István is ele­mében volt; a bután nagy­képű, „úgyis enyém, a pén­zemé a világ" — brutalitásé polgárfi megjelenítése — te­litalálat. Havas Péter viszont alig­ha dönthette el egyértelmű­en. mifajta játékstílusra ins­pirálja a színészeit, mert a többiek — egytől egyik ne­ves művészek — mintha esetlenül tébláboltak volna, s hol egyfajta, önmagában jól megoldott szupernatura­lista modor (Szemes Mari, Tábori Nóra), hol szimpla szenvelgés (Tordai Teri), hol a teljes színészi határozat­lanság (Tahi Tóth László) uralkodott el a nappaliban. Mindezek ellenére, ismétel­jük, az ismeretterjesztés: ér­tékes. Hiszen — tegyük a kezünket szívünkre — vajon hányan búvárkodhatnak manapság nálunk Gorkij korai művei között? Ha színház, tévé nem porolja őket, nem maradnak-e az ismeretlenségben, számunk­ra elveszetten az orosz klasz­szikus emberért való, ezért ihindig időszerű fölháboro­dásai és együttérzései? (Csak legvégül és zárójelben mondjuk: tévés produkció­ban „modern" mondanivaló, másféle aktualitás kifejezési szándékára is leltünk. De nem sikerült, következetlen­nek, köv.ethetetienül hal­ványnak tetszett ez a kísér­let egy bizonyos, modern értelmiségi infantilizmus le­leplezésére. Ami maradt: a tisztes klasszikus porolás. Pillantás az orosz századelő nappali szobájába.) Sulyok Erzsébet rádiófigyelő Válogatóson A régi német közmondás szerint akié a választás, azé a gyötrelem. Fogalmazha­tunk azonban úgy is: nem biztos, hogy föltétlenül el­ítélendő az, aki válogatós. Tehát például étélben-ital­ban, netán nőben-férfiben és egyebekben ugyancsak megnézi. kit-mit miért és mennyire. A , válogatósság, gyanítom, jó esetben sógor­ságban-komaságban van va­lamivel, ami vitán fölül embervoltunk biztos, morá­lis jelzőkészüléke. Igényesség a neve. Válogatni ezek szerint sok mindenben lehet. Például irodalomban is. Ezt teszi pl. a Látóhatár c. folyóirat, ame­lyet szombaton délután a Kossuth-adón mutatott be az Irodalmi figyelő című mű­sor. Az alcím szerint „a va­logatás örömeiről és gondjai­ról beszélget Borbély Sándor, Garai Gábor, Hegedős Má­ria, .Székely Anna es Zimo­nyi Zoltán. ' Igen, erről be­szélgettek, s egyben ez az adás a több mint tíz éve, 1972. decemberében indult utanközlő lap egyféle meg­késett tízesztendős köszöntő­je is volt. Szó esett arról, mi­inek, kinek is készül ez a havi j tallózó, milyen konstrukció­ban, milyen szempontok sze­rint szerkeszti az a négy ember, akik közül a Sza­bolcsi Miklós örökébe tavaly áprilisban lépett főszerkesz­tő, Garai Gábor mondta: el­sősorban az orientálás, a már irodalmat olvasó embe, rek koncentrált tájékozódá­sát segítő tevékenység, a fő célja. S ráadásul az itt meg­jelenő írások komoly résza eredetileg alacsony példány­számú vidéki lapok publi­kációja. melyek így az ere­deti nyilvánosság többszörö­sében látnak napvilágot. Arról, hogy mennyit válto­zott, milyen rovatokkal bő­vült. milyen „protokollrend" szerint szerkeszt-válogat a Látóhatár, ugyancsak szó volt. — de kétlem, hogy az lenne az igazán lényeges. Sőt, még csak az a különben el nem hanyagolható meg­jegyzés sem, miszerint a tájékoztató jelleg es az efféle szellemi értékmentés Között van némi ellentmondás. Az igazán lényeges valahol a sokszínűség természetes érté­keiben — és az erre érkező visszhangok között rejtőzik. Arra gondolok, hogy a mű­sorban hallhattunk arról az ifjú költő-esztétáról, aki azt mondta a Látóhatárról, hogy az jellemzi, ami általában a magyar irodalmi lapokat: ..kidekázott népfrontosság." A megállapításban, valljuk be. van némi igazság, így is lehet minősíteni az irodalmi válogatósságot. Csak nekem, ki még. azt hiszem, szintúgy fiatalnak számítok. birto­komban van egy Csillag, a Magyar Írók Szövetségének folyóirata — 1952-ből. Hát — azt nem ilvesmi jellemzi, D. L.

Next

/
Thumbnails
Contents