Délmagyarország, 1983. augusztus (73. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-28 / 203. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYES Ü LJETEKÍ 73. évfolyam 203. szám 1983. augusztus 28. vasárnap Ara: 1,40 forint le, úi pesszimista, van, aki dolgozik Vannak szurkolók, akik életükben egyetlen meccset sem játszottak, mégis úgy ki­abálnak a taccsvonal mellől, mintha értenének a focihoz. És jobban értenének, mint azok, akik ebből a játékból élnek. Az ilyen szurkoló azt állítja, hogy a labdarúgás­hoz csak a 22 játékos, a há­rom játékvezető és a két ed­ző nem ért. No persze ilyen drukkerek nemcsak a lelá­tók világában léteznek. Né­hány a taccsvonalról malí­ciózus megjegyzéseket levő botcsinálta gazdaságpolitikai szakértőt magam is szemé­lyesen Ismerek. Szerintük az, amit ez az ország harmincegynéhány esztendeje szocialista fejlő­dése alatt elért, az szinte semmi. Az, hogy új városok és városrészek épültek, ha­talmas ipari objektumok ké­szültek el. . létrehoztuk a nagyüzemi mezőgazdaságot, hogy egészen máshogyan, jobban élünk, mint akár tíz éve, eszükbe se jut Vannak szavak, amelyeket nem szívesen tanulunk meg, magam például a recesszió­val vagyok így, s gyanítom, hogy nem vagyok az egyet­len. Ki örül annak, hogy ad­digi forintja csak nyolcvan fillért ér egyik napról a má­sikra? Szónoki kérdés. "És ezt a kérdést mégis feltette a gyakorlat esztendőkkel ez­előtt. amikor a magyar gaz­daságót szinte sokkolta a cse­rearányok húszszázalékos romlása. Természetes, hogy a maid egy évtizede tartó válság át­húzta egy sor számításun­kat. Nyersanyagokban sze­gény ország lévén — és leg­jelentősebb mértékben a nyersanyagok drágultak — gazdaságunk hatékonyságá­nak növelése lett a cél, az, hogy jobban használjuk az eszünket, mert emberi tőké­ben azért gazdag ország a miénk. És tulajdonképpen — va­lamennyi gond. baj ellenére — álltuk a próbát. Vannak adósságaink is. És ezt sem titkolja senki, nem is volna értelme, hiszen közös össze­fogással, s valamennyi tar­talékunk mozgósításával ér­hetjük csak el, hogy a tör­lesztések időben jussanak el a hitelezőkhöz. Eljutnak. Az elmúlt évben is tisztes ke­reskedelmi aktívumot köny­velhettünk el. Nem is erről akarok be­szélni, mert a sorolt tények megteszik ezt helyettem is, hanem gazdasági helyzetünk megítélésének itt-ott tapasz­talható furcsaságairól. A pesszimizmusról például. Aszályos idők jártak az idén a mezőgazdaságra, s a tervezettnél kevesebb gabo­nát takarítottunk be, de az ország kenyere azért meg­termett, aggodalomra tehát nincs igazi ok, s tévednek azok, akik kongatják a vész­harangot. mert búzából ex­portra is fog jutni . .. Mint azok sem gondolkodnak jól, akik nem veszik észre, hogy milyen mértékben javult ipa­runk teljesítőképessége. Természetesen minden té­ren van még javítanivaló bő­ven. A VI. ötéves terv a nemzeti jövedelem 14—17 százalékos növekedésével számol. Ez na-_ gyobb, mint amire a fejlett tőkés gazdaságok képesek lesznek. Kutatásra és fej­lesztésre. azaz innovációs cé­lokra költjük a belföldön fel­használható pénzösszegek há­rom százalékát, l!333-ig két­százezer lakást újítunk fel, korszerűsítünk, s ennek majdnem a dupláját építjük meg. Látható: nem kicsik a feladatok, nem kevés a munkánk; látható továbbá az is. hogy mindezt együtt kell létrehoznunk. megteremte­nünk, s a népgazdaság, az­az valamennyiünk érdeké­ben. A magyar gazdaság ter­mékeinek versenyképességét mindenképpen növelnünk kell a 80-as években. Nem kis lecke, tudom, ám sze­rencsére azt is tudom, hogy ebben az országban azok vannak nagy többségben, akik úgy gondolkodnak, mint én, vagyis szerintem úgy, ahogyan ezekről a dolgokról egyedül lehetséges. A nép­ben, nemzetben gondolkodó ember nem lehet sem malí­ciózus, sem pesszimista. Egészséges optimizmus és közös jövőnkbe vetett hit szükséges ahhoz, hogy vala­mennyi célunkat elérjük. És pártunk programjában való­ban elérhető, reális célkitű­zések vannak. Ezek megva­lósításáért kell tehát min­denkinek a maga gépénél, íróasztalánál fáradoznia. Országunk gondjait nem a kisvállalkozások fogják meg­oldani. Ezt az állami és szö­vetkezeti ipar és a nagy­üzemi mezőgazdaság teheti csak meg, de csak akkor, ha mindenki képességei legja­vát nyújtja. Vezetőnek és vezetettnek közös dolga, hogy minden munkahelyen javul­janak az eredmények. Hitünk és optimizmusunk munkaeszköz. i P. F. | Csengőszó Ezekben a napokban Sze­ged 36 áltaiános iskolájá­ban és 20 középfokú in­tézményében is becsönget­nek az 1983—81-e.s tan­évre. Húszezer-hétszázhat­van áltaiános iskolás — kö­zülük 3160-an most kez­dik el lamilmúnyft-Uat — 641 tanulócsoportban iát munkához. A pedagógus­ellátottság mindenütt biz­tosított, a gyesen levő ta­nítókat és tanárokat nyug­díjasok és szerződéssel al­kalmazott revelök helyet­tesítik, A középisl;o!ákban is növekedett a létszám, újdonság, hogy 50 diákkal katonai kollégium kezdi meg működését. — A tanévkezdés mindig új lendülettel, de sok-sok gonddal is jár. Milyen kér­désekkel foglalkozik a csöngetés előestéjén Csa­nádi Géza, a városi Tanács művelődési osztályának ve­zetője? — Megnyugodva mond­hatom, hogy felkészültünk az új tanévre, de azt sem titkolhatom el, hogy gond­jaink is akadnak bőven. Mindenekelőtt az új lakó­telepeken élő gyerekek el­látásáról kellett gondoskod­ni. Legszorítóbb a helyzet az Északi és a Makkosházi Somogyi Károly.né felvétele Elsősök a felújított Hámán Kató Általános Iskola tegnapi évnyitóján városrészben. Az itteni gye­rekeket eddig a rókusi, a Madách utcai, a Gutenberg utcai és a Zrínyi iskolák­ba utaztattuk szervezetten, autóbusszal, nevelői kísé­rettel. Az idén e kör bő­vül. a Béke utcai iskola is beáll a fogadók közé. A Makkosházi városrészben készül az új 16 tantermes általános iskola, átadását a DÉLÉP decemberre vállal­ta. Ennek ismeretében olyan csoportokat alakítottunk ki több iskolában, amelyek át­adás után tanítóstól közö­sen költöznek át az új is­kolába. — Mi újság a napközik frontján? — Kétszáznegyvenhat napközis csoportunk van, ez tizennyolccal több, mint tavaly, és a tanulók alig több mint 50 százalékának tudjuk biztosítani az ellá­tást. Kedvezményes étkez­tetésben ezenkívül még 900 tanuló részesül. A saját konyháink kapacitása fö­lött az ÁFÉSZ, a Csongrád megyei Vendéglátó Válla­lat. az Alföldi Vendéglátó Vállalat jóvoltából napi 0 ezer adag gyermekmenüh'öz jutunk. — Hogyan foglalhatók össze az induló tanév leg­fontosabb nevelési-oktatási feladatai? — Folytatódik az új el­képzelések alkalmazása, a tapasztalatok elemzése. Ezek a tantervek nevelésközpon­túnk, de sikeres bevezeté­sük és hasznosításuk el­len hat a magas létszám és a váltott műszak. Ez a körülmény a nevelőtestüle­tek tagjainak megterhelését súlyosbítja, és fokozottabb felkészülését igényli. Ki­emelt feladat a tehetség­gondozás, a differenciált foglalkozás. Hangsúlyozom, hogy egyik elsődleges cél, hogy a tanulókat nagyobb munkafegyelemre, köteles­ségtudásra kell nevelni. T. E. Egy, hónap múlva nyitja meg negyedik felnőtt gyógy­szanatóriumát a siófoki bá­nyászüdülőben a SZOT. Az üdülő épületéiben már elvégezték az átalakítási munkálatokat: vízi terápiá­ra alkalmas medencét épí­tettek. elkészült egy gyógy­tornaterem, egy laborató­rium és néhány rendelő. Egyszerre 200-an kaphatnak utókezelést, s háromheten­ként váltják egymást a csoportok. Csongrád megye kifeje­jezetten apróvadas terület. Az őz. a mezeinyúl- és a fácánállomány jelentős. A vadgazdálkodási fel­adatokat, a vadásztársaságok 1981 óta rögzítik üzemter­vekben. Úgy határozták meg a vadállomány gzámát az egyes körzétékben. hogy a vadak jelentős' károkat nem okozhátnak sem a mező­gazdasági kultúrákban, stem az erdőgazdaságokban. Körülbelül 95 ezer fácán, •11 ezer nyúl és 11 ezer 500 őz él a megye erdőiben és mezőin. • 1990-ig meghatározták a vadászható mennyiségeket is. Évente 4 ezer 600 őz és 82 ezer 600 fácán kilövésére van lehetőség, és 13 ezer mezei nyúlra vadásznak. Piac, aszályban Ha csak a szegedi Marx tér piacát vennénk ala­pul, azt is hihetnénk, nem igaz a sok aszálykárról hírt adó jelentes. Miköz­ben a határban a szokott­nak harmad-negyedrész­nyi termését adva. sorra sülnek• ki a homokvidéki paradicsomtáblák. kosár­labda. nagyságúak helyett gyermekfocigömbökkel fi­zet a görögdinnye, egyszó­val kevesebb terem szin­te mindenből, a szegedi kereskedelem sa>játos te­repén. a nagypiacon áru­dömping van. Mint Torma Károly, a piacközpont gaz­dasági vezetöie elmondta, a tavahrinál szár tonnával több zöldség-gyümölcs és em/éb termék került a piád pultokra. A különb­sát7 — amely viszont egy­értelműen az aszályba utai —. hoon minden drá­gább a taval-iinál. leake­vesebh ogv-két -forinttal, da előfordul nágnsre-ec ártöhhi-t js mint például a. röldhabnAf amelyből tavaly ilyenkor 6—8 forint volt egy kiló. min most 2»—30 forivférf lehet ven­ni. Az árubőség magyará­zata? — Tessék, tessék az őszibarackból! Egy éve tizenkét forint volt a legdrágább, most annyi a legolcsóbb. — Hogy az uborka? — Tizenöt kilója. — Drága. — Tizenhatért adtam egy óráia. Két hete meg tizennyolcért. — F,s egv éve? — Ó. akkor csak nyolc­kilenc forintért! — Most kevesebb ter­mett? — Nem az! Inkább az önköltsége nagyobb. — Sokat kellett locsol­ni? — Ez csak egv a sok közül. A nyári, sőt tava­szi forróság nem egysze­rűen azzal károsít, hogy kiszárítja a földet. Á. de­hogyis. Igaz. hogv ezer­forintos vízszámlákat fi­zettünk. de azért még tudtuk valahogv ellensú­lyozni áz aszályt, hanem van magának fogalma. milyen száraz, törős, re­pedezett lesz a fólia, ami­kor megfogni nem lehet alatta a sátorvasat? — Ezt miért mondja? — Mert ebben az árban ez is benne van. — Mégpedig ? — A tönkreaszalt fóliát leszaggatta a szél. tizen­kétezer forintunk bánta az újratakarást. Drágább lett a műtrágya is . . . Nehe­zebb lett megtermelni mindent, mondjam még? — Ez a foglalkozásuk? — Csak ilyen házi ker­tészek vagyunk. A fé-iem rokkantnyugdíjas, én por­tás vagyok Tápén, de ne­kem van szakmám. Női szabó. Szőrmeszabászként dolgoztam a Pannóniában, de elegem volt belőle, hogy túl jól dolgoztam. — Nem baj, ha nem ér­tem? — Túl magas volt a ke­resetem ahhoz. hogy a gyerekemet bevegyék az óv-irféba a rtán meg a naofcöz'be. Hát ebbé! elég volt. Akkor inkább nvu_ godtahb helyet válaszok, és odahaza m«g keri"'"-z­kedek. És járok a piac­ra. .. — Szabad a nevét? — Makó Imréné. Igriczi Zsigmond ebből 8 ezer 500 élve kerül exportra. Tavaly az őz e« a fácán kilövése a terve­zett alatt maradt. Mezei nyúlból az előirányzottnál 35 százalékkal több került befogásra illetve terítékre, ez azonban nem veszélyez­tette a vadgazdálkodást, mert nagyon jó volt a sza­porulat. Ebben az évben is hasonló a helyzet, a száraz időjárás különösen kedvező az apróvadak számára. Huszonegy haszonbérlő vadásztársaság működik a megyében, valamennyiben betöltött a taglétszám. az üresedő Helyekre a jelent­kezők száma igen magas. A vadászrész kielégítése után marad értékesítési le­hetőség is. A kilőtt őzek 70 százaléka kerül exportra, kizárólag tőkés piacra. A fácán kiviteli leheVósége az utóbbi években egyré rom­lik, így előtérbe került a hazai (főleg a vendéglátó­ipar számára történő) érté­kesítés. Valamennyi befo­gott élő nyulat külföldre adják el. Az ő/állomány komoly trófeaértéke évről évre több külföldi vendéget vonz a csongrádi vadászte­rületekre. Ez is a bevétele­ket szaporítja. A vadgazdálkodási költsé­gek 15 százalékát fácáncsi­be-vásárlásra fordítják, 1983­ban 65 ezer darabot ren­deltek a megyében Nevelé­sükkel minden vadásztársa­ság foglalkozik. A vadkár szerencsére rit­ka. Néha a vaddisznók pusztítanak a mezőgazdasá­gi területeken. Előfordul, hogy a zöldségeseket és a dinnyét a mezei nyúl dézs­málja. A megye dáOo­mánvára 65 hivatá- . vadőr vigyáz. B. I.

Next

/
Thumbnails
Contents