Délmagyarország, 1983. augusztus (73. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-24 / 199. szám

Csütörtök, 1983. augusztus 25. 3 Lakótelep — mozgás­sérülteknek Társadalmi összefogással mozgássérültek számára ké­szült lakótelepet adtak át kedden Pesthidegkúton. A II. kerületi KISZ-esek kez­deményezésére a KISZ Bu­dapesti Bizottságának véd­nökségével épült lakótelep eddig elkészült 40 házába a Marczibányi téri, valamint a Május 1. úti szociális inté­zetből 48 fiatal költözött. A lakótelep építését még 1931-ben a rokkantak nem­zetközi évében határozták el. A mintegy 10 ezer négyzet­méter nagyságú területet a Fővárosi Tanács kedvezmé­nyes áron bocsátotta az épít­tetők rendelkezésére. Az ott­honok terveit a Középület Tervező Vállalat KISZ-esei készítették. Elképzeléseik alapján e területre 94 lakás építhető fel. A most avatott otthont még ebben az év­ben 14 lakás átadása követi, s 1983 végére újabb 40 épü­let készül el. Az otthonok a tolókocsi­hoz kötött lakók igényeinek megfelelően speciális kikép­zésűek", területük 55—60 négyzetméter. A beruházás költségeinek nagy részét a főváros állami és tanácsi vállalatainak fiataljai társa­dalmi munkaakciókból te­remtették elő. mintegy 8 millió forinttal járulva hoz­zá az építkezéshez. A leen­dő lakóknak, akik lakásépí­tő és -fenntartó szövetkeze­tet alapítottak, mindössze 50 ezer forintot kellett befizet­niük. (MTI) A bányaiparról A Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének központi vezetösege a szakszervezet legutóbbi, 1980-ban megtar­tott kongresszusa óta vég­zett munkát és a további feladatokat összegezte ked­di ülésén, A testület megál­lapította, hogy a reálisnak bizo-iyult céiok megvalósítá­sa jó ütemben halad, meg­alapozta a bányászat fej­lesztésének hosszabb távú feladatait. A központi vezetőség meg­állapította, hogy a bánya­ipar egészének tevékenysé­ge a népgazdasági terv cél­kitűzéseit követi. Az eocén­program keretében már ter­mel a márkushegyi és a nagyegyházi új bánya, épül Dorogon a Lencse II. és Ta­tabányán a Mány I—II. A liászprogramnak megfelelő­en pedig megkezdődött a mecsek; szénbányák felújí­tása. úi aknák nyitása, hogy a 90-es évekre a Dunai Vas­művet innen lássák el kok­szolható szénnel. Az új bá­nyanyitások mellett korsze­rűsítik a meglevő bányákat, ahol elsősorban a fizikai munkát gépesítik. Folyama­tosan. korszerűsítik a bri­kettgyárakat is. a tatabá­nyait már felújították, a mecsekiét most végzik, Do­rogon pedig újat építenek. A kevésbé értékes szenek minőségének javítására emellett új szénmosókat is létesítenek Borsodban. Nóg­rádban és Oroszlányban. A központi vezetőség ki­emelten foglalkozott a biz­tonságos munkavégzés fel­tételeinek alakulásával, ör­vendetesnek tartja, hogy a bányaveszélyek megelőzésé­re, elhárítására az V. és a VI. ötéves terv során mint­egy hárommilliárd forintot fordítot LaK, illetve fordíta­nak. A műszaki lejleszlések mellett a szakszervezet nagy hangsúlyt heiyezett a válla­laton munkavédelmi helyze­tének felulvizsgu*aiura, a munkaveáeimi szaoályok megtartusának ellenorzésere. Ezeket a szakszervezet el­nöksége több esetben a hely­színen is tanulnianyozta. Az idei esztendő tragikus ese­menvej azonban arra hív­tak fel a iigyeunet. hogy a kiemelkedő tecnnikai szín­vonal sem pótolhatja a fe­gyelmezett munkavégzést, amit a jövőben az eddigi­eknél meg haiározotiabban kell megkövetelni. A bá­nyabiztonság fokozása érde­kében a központi vezetőség arra hívta fel a figyelmet, hogy a gazdasagi eredmé­nyek nem szoríthatják hát­térbe az emberekről való gondoskodást. Megállapították, hogy szá­mottevő eredményeket értek el az iparágban dolgozok élet- és munkakörülményei­nek javításában. Ebben a tervidőszakban is folytató­dik a bányásziakás-építési akció. A VI. ötéves tervidő­szakban 8 ezer lakás meg­építését tervezik, ebből az elmúlt két évben csaknem 2300 készült el. A szakszervezet a többi között szorgalmazza a vá­jár-, az aknász-, a technikus. és az üzemmérnökképzés és -továbbképzés fejlesztését. Nagv hangsúllyal hívja fel a vállalati vezetőket arra, hogy a dolgozókat fokozot­tan vonják be a döntések előkészítésébe, s még jobb feltételeket teremtsenek a munkahelyi demokratizmus bővítéséhez. (MTI) Hegyei vezetők a szentesi járás három termelőszövetkezetében Határszemle aszály idején Haíashíriink a nagyvilágban Sao Paulóban az újonnan felavatott halgazdaság egyik tava mellett az. összegyűlt szakemberek érdeklödessel figyelik a tóból magasba nyúló hatalmas csöveket, amelyek egy gombnyomás után pillanatokon belül az odaállt teherautóra és a válogató asztalra ontják szá­zával a halakat. Ez az a mammutszivattyú. amelyet Csanyteleken láttam — mondja a halgazdaság fiatal mérnöke, majd hozzáteszi: ja, és ilyen volt Röszkén is. Tudják. Magyarországon. Egyáltalán meg nem erő­sített hírforrások szerint minden lehetősége megvan annak, hogy akár így is tör­ténjen a néhány éven belül elkészülő brazíliai halgazda­ságban és haltenvészlési ku­tató központban a leendő üzembehelyezés. Jóllehet, kissé bizarrnak tűnik, hogy hazánktól tizegvnéhányezer kilométerre éppen az ide­haza sem túlságosan ismert két községet emlegessék, ám hogy ez nem egyszerűen fantázia szülte képzelgés, annak egyszerű oka van: Magyarország a haltenyész­tésben és az ezzel kapcsola­tos kutatásokban a világ él­vonaalába tartozik. Bár igaz, ettől még nem kellene ép­pen Röszkét emlegetni, vi­szont a szegedi Tisza Halá­szati Tsz utóbbi néhány év­ben elért eredményei sem lehetnének a már említett világranglista-helyzet nélkül — melytől egyébként nem választható el. egy szom­széd megyei kisváros, Szarvas neve sem. Az ottani komplex hal­tenyésztési kísérletekkel fog­lalkozó Haltenyésztési Ku­tató Intézet részben összeg­zője, részben továbbfejlesz­tője, s egyben fő mozgató­rugója is a hazai halgazda­sági szakmai munkának. Ennek az intézetnek a ta­psztalatait hasznosítja pél­dául a szegedi Tisza Halá­szati Termelőszövetkezet is, amely jó időben felismerte, hogy bár természetes vi­zeinkben ..megterem" a hal, ám hosszú távon a termé­szet szeszélyeinek kitéve nem lehet gazdálkodni. Sőt nem is az a gazdálkodás, ahol a „termés" érdeké­ben csak néhány tényézőt tudunk szabályozni. Halá­szat esetében a megoldás a tógazdaság, a tervszerű termelés. A szövetkezet csanyteleki tógazdaságához látogattak el a minap a szarvasi intézet­ben szakmai képzésen-to­vábbképzésen résztvevő szakemberek, akik a FAO­szervezte tanfolyamon is­merkednek a magyarországi haltenyésztési munkával, s hogy miért éppen Magyar­országon — Szarvason — annak az a magyarázata, hogy a békési kisváros ku­tató intézete egyik fontos bázisa az ENSZ mezőgazda­sági és élelmezésügyi szer­vezete által meghirdetett ADCP-nek az angol rövidí­tés megfelelőjét használva: az Akvakultúra Fejlesztést és Koordinációs programnak. Ügy is mondhatnánk, Szarvas a világprogram eu­rópai közepe. A Földön re­gionális központok hálózata segíti az oktatás és kutatás munkáját. Thaiföldön. In­diában, Kínában, a Fülöp­szigeteken, Nigeriában és .Brazíliában van a többi, Európában pedig a Szarvasi Haitenyésztési Kutató Inté­zet a láncszeme ennek a Földet átfogó hálózatnak. S mert a kutatás mellett a FAO-fejlesztés eredménye­ként és a programban vál­lalt kötelezettségként immár megkezdték a csoportos ok­tatómunkát is, most az el­ső turnus hallgatói kilépve a képzőintézet falai közül a gyakorlati megvalósítással ismerkedtek. Így jutottak Csanytelekre, így jutottak Röszkére. S így nem lehet véletlen, hogy néhány év múlva akár az ott látottak­hoz hasonló berendezések lépjenek üzembe jóvoltuk­ból, ha ők hazatérnek. Leg­többjük ugyanis gyakorló kultúrmérnök, vízügyi léte­sítmények tervezője, építője, s halgazdaságok építésében közreműködhetnek a jövő­ben. A hallgatók — mind a fejlődő országok képvi­selői — tengermelléki hazá­ban élnek, s szinte egybe­hangzó volt a véleményük arról, hogy ma már a ten­gerek sem nevezhetők terülj­asztalkámnak: évről évre csökkennek a halászok fo­gási eredményei. Az embe­riség létszáma pedig évről évre növekszik, egyre nő a szakadék az élelmiszerter­melés es az -igény között. Hacsak nem teszünk ellene valamit. És tenni kell... Ezek az országok is fel­ismerték az édesvízi halte­nyésztés jelentőségét. S ezekben az országokban is felismerték. hogy akár a magyar tapasztalatok is hasznosíthatók számukra. Ha tovább játszunk a gon­dolattal, amelyet az elején felvetettünk. még az sem lehetetlen. hogv abban a Sao Pauló-i gazdaságban az avatás után egy kis jó ponty halászlével pecsételjék meg -— a ruhájukat. Ott ugyanis a nálunk olv bevált ponty-növénvevő, úgyneve­zett polikultúrás haltartási, haltenyésztési módszert is alkalmazzák. Csakúgy, mint például Ghanában, ahol a viszonylagos természeti gaz­dagság közepette most épül az ország legnagyobb hal­gazdasága. Hatvan hektár területű lesz. (A hazai szin­ten igencsak szerénynek számító csanyteleki 222 hek­tár.) Vagy éppen Indiában, ahol az egyébként nagy ha­gyományokra visszatekintő haltenyésztésben a Magyar­országon kikísérletezett iva­dékelőállítási módszereket vezetik be. „Halas nagykö­veteink" járják a világot, s hogy épp az indiai pél­dánál maradjunk, a konti­nensnyi országnak magyar a FAO-szakértője. s szarva­si szakember dolgozik jelen­leg is Thaiföldön. Neoál­ban. Magyar szakértők jár­tak Laoszban, Bhutanban, Kubában — s halashírünket viszik a most nálunk járt mérnökhallgatók is. Kairótól Saao Paulóig. .. Igriczi Zsigmond Régóta nem pusztított akkora aszály Csongrád me­gyében. mint &z. idén. A mezőgazdasági nagyüzemek­ből sorra érKeznek a jelen­tések. hol. hány millió fo­rintos kiesést hozott a csa­padékban fukarkodó tél, ta­vasz és nvár. E példátlan természeti csapás döntően kihat a nagyüzemek eredményeire, olyannyira, hogy több, ed­dig nyereségesen gazdálko­dó tsz-t veszteség fenyeget. Ebben a helyzetben a me­gyei vezetésre is óriási fel­j adat hárul, ám mielőtt még jcselekednének, személyes ta­pasztalatokat gyűjtöttek. * Dr. Komócsin Mihály, az MSZMP KB tagja. a megyei pártbizottság első titkára vezetésével tegnap a szente­si járás három gazdaságába látogattak el megyénk me­zőgazdasággal foglalkozó ve­zetői. közöttük dr. Bartha László. a megyei pártbizott­ság osztályvezetője, és Has­kó Pál. a megyei TESZÖV titkára. A vendégeket Pus­kás Ijászló. a szentesi járási pártbizottság első titkára, valamint Székkutas és Fá­| biánsebestyén községi párt­j titkárai kísérték, i Székkutason, az Üj Élet I Termelőszövetkezetben bi­| zonv lehangoló látvány fo­j gadta a szemle résztvevőit. Bereczki János tsz-elnök be­számolója szerint a közös­ben mintegy 90 millió fo­rintnyi kiesést okozott az aszály. A búza hozama 58 ezer mázsával maradt el a tervezettől. A kukorica sem tudta átvészelni a júliusi szárazságot, ígv azután 1000 hektárnyi tengeri elszáradt. Ennek zöme csövet sem ho­zott. befulladt, de tömegta­karmánynak még megfelel. Kukoricából a kiesés 84 ezer mázsára tehető. Cukorrépából a tervezett 32 tonna helyett jó, ha 10,1 tonna terem. A répa olyan satnya, hogy zömét géppel nem is lehet felszedni. Má­jusban 300 hektárnyi répa szélkárt is szenvedett. He­lyére kukoricát vetettek, ám a mai napig sem indult meg a csőképződés! Nap­raforgóból a két tonna terv­vel szemben jóval kevesebb, alig 0,8 tonna terem. A tsz elnökének irodájá­ban. ahol a tanácskozás zaj­lott. a vitrint díszíti az el­múlt év eredményei alapján kiérdemelt miniszteri kitün­tetés, a Kiváló Mezőgazda­sági Szövetkezet cím. S az idén? Aligha lábal ki egye­dül a tagság a bajból. Öntözési lehetőség a tsz­ben gyakorlatilag nincs, ám a szakemberek minden le­hetőséget kihasználnak és tartalékot kiaknáznak an­nak érdekében, hogv az A határszemle résztvevői a székkutasi Űj Élet Tsz aszály* sújtotta cukorrépatábláján óriási kiesést némileg ega­lizálják. Szerencsére a tag­ság megérti a problémát, hozzáállásuk, jobbító szán­dékuk dicséretes. * Az eperjesi Ifjú Gárda Termelőszövetkezetben Go­rái Lászlóné tsz-elnök már valamicskével biztatóbb ké­pet vázolt fel a gazdaság helyzetéről, a székkutas,iák­hoz képest. Náluk, ha ke­véske is. de némi öntözési lehetőség adott, s a kisülő szemes kukoricából. olcsó pakura felhasználásával csőszárpeletet készítenek. Az ágazatok vezetői vállalták a továbhi kiadások mérséklé­sét. az állattenyésztés pe­dig ennél is több plusz ter­het vállalt magára. Búzából a 70 helyett csak 50 mázsa, kukoricából a 100 helyett jó. ha 30—40 mázsa terem. A tömegtakarmány­kiesés pótlására — mondot­ta a főállattenyésztő, Libor Antal — szalmát és kukori­caszárat etetünk a jószá­gokkal. ugyanakkor maxi­málisan kihasználjuk a le­gelőket. Még így is hozam­csökkenéssel kell számolni az állattenyésztési ágazat­ban. Szerencsére a szója átvé­szelte a súlyos vízhiányt, ígv ezen ágazatban nyere­ségre számítanak. Mivel a politikai és a szakvezetés a tagsággal együtt tökéletesen tisztában van a kialakult helyzettel, minden intézke­dést megtesznek a veszteség elkerülésére, ám várhatóan itt is szükség lesz külső se­gítségre. • Fábiánsebestyén határába érve. mintha oázisba értek volna a szemle résztvevői. A kukorica méregzölden, csövekkel roskadásig rakva, virul. S nemcsak ott. ahol kétszer is 70 milliméternyi mesterséges csapadékot jut­tattak a táblákra. hanem ott is. ahol egyáltalán nem öntöztek, ám a talaj-előké­szítésnél nem fukarkodtak a szerves trágyával. Berlus Pál tsz-elnök el­mondta. hogy 1939 óta pon­tos csapadeamérést végez­nek a községben. így idén már májusban felkészültek az esetleges gszályra, amely nem is váratott sokáig ma­gára. A termőhelyi adottsá­gok. a kiváló szakértelem­mel, bölcs előrelátással pá­rosulva mégis meghozták az eredményt. Nem adott tö­meget a lucerna? Hát ma­got fogtak, s a három vagon mag 3 millió forintot ér. A silány kukoricát eladták, peletet készítettek belőle. Az öntözésre berendezett területhez még 150 hektárt hozzácsaptak, meghosszabbí­tották a vezetéket, s a kö­zös apraja-nagyja hétköz­nap. ünnepnap a határban tüsténkedett. A kertészeti ágazat is rákapcsolt, s ki­jutott a munka az állatte­nyésztőknek is. A silókuko­rica hozama kiváló, termé­szetesen öntözés mellett. s a gazdaságnak még volt ereje felkészülni az 1984-es gazdasági évre ls. Dr. Komócsin Mihály hangsúlyozta, hogy az aszály pusztítása nem emberi té­nyezőkön múlott, ám éppen a fábiánsebestyéniek bizo­nyították azt. hogv mit te­het az emberi ész, akarat a természeti csapások elkerü­léséért. A gazdaságok nem maradnak egyedül gondja­ikkal. hiszen a pontos fel­mérések után gyors, hatha­tós és átfogó intézkedések várhatók. Addig is minden lehetséges tartalékot ki kell használni az aszály sújtotta gazdaságokban a gondok enyhítésére. A. É. Szállítási feltételeket szabnak A szerződéses fegyelem javítására A szerződéses kapcsolatok javítása érdekében a Ma­gyar Kereskedelmi Kamara jogi tagozata és egyes szak­mai csoportjai kidolgozzák a vállalatok általános szállítá­si alapfeltételeit. A mintegy kétéves munka programját a jogi tagozat keddi elnökségi ülésén határozták meg. A szállítási alapfeltételek meghatározásakor arra töre­kednek a szakemberek, hogy tiszteletben tartsák a vália­lati önállóságot, a szerződé­ses kapcsolatokban érvénye­süljön a felek közötti egyen­lőség elve. Az ülésen hang­súlyoztak, hogy mindenkép­pen meg kell akadályozni, hogy a szerződéses kapcso­latokban egyes esetekben gazdaságilag erősebb fél dik­talja a feltételeket, s így anyagi előnyökhöz jusson. Jelenleg ugyanis előfordul, hogy monopolhelyzetben le­vő vállalatok a szerződések­ben például indokolatlanul előszállítási jogot kötnek ki. Erre hivatkozva a gyártó művek sok esetben nem ve­szik figyelembe a vevők igé­nyeit, ütemtelenül szállíta­nak, aminek következtében a felhasználónál felesleges készletek halmozódnak fel. Mindez nemcsak a vevő, ha­nem a népgazdaság számá­ra is jelentős károkat okoz­hat. Hasonló a helyzet ak­kor is, ha a gyártó az üzleti szokásoktól eltérően terméke jóságáért nem vállal garan­ciát, vagy kedvezőtlen felté­teleket szab az áru átadásá­ra. A vállalatok általános; száL lítási alapfeltételeinek kidol­gozásába a kamara jogi ta­gozata mellett bekapcsolód­nak a gyártók és a vevők érdekeit képviselő munkacso­portok is. Az elképzelések szerint az elkövetkezőkben a szakemberek 20—25-féle általános szállítási alapfelté­telt dolgoznak ki, figyelem­be véve a szakmánként elté­rő szerződéskötési gyakorla­tot. A kész szállítási alap­feltételek alkalmazását a kamara széles körben ajánl­ja tagvállalatainak. Emellett a kamara etikai bizottsága folyamatosan figyelemmel kiséri a szerződéskötések gyakorlatát, s arra is lehe­tőség van, hogy az alapelve­ket indokolatlanul megsértő vállalatokat nyilvánosan el­marasztalja. (MTQ. „

Next

/
Thumbnails
Contents